Korábban már több topikon is szóba került az oszmán hadsereg felépítése, csatái stb.
Fogjuk most össze az ezzel kapcsolatos kérdéseket, véleményeket egy topikba.
Egyébként itt megtalálod: Uzunçarşılı, İsmail Hakkı : Osmanlı Devleti teşkilatından Kapukulu Ocakları.
Két kiadása van: 1. Ankara, Türk Tarih Kurumu, 1943-1944. 1-2. Cilt. 2. Ankara, Türk Tarih Kurumu, 1984- T.C. Atatürk Kültür, Dil ve Tarih Yüksek Kurumu Türk Tarih Kurumu Yayınları; VIII.Dizi-Sa.121, 12a2
Ha nekem nem hiszel, hoiggyé legalább ennek a tanulmánynak a szerzőjének:
"...A magyarok balszárnya ugyan kitartott az új helyzetben, de a második harcrend páncélosai végül felhagytak a ruméliaiak elleni támadásokkal. Zömük valószínűleg pedig az anatóliai hadtestet támadta, másik részük pedig a szultán kíséretével szállt szembe.,
Ám szultán kíséretében lévő janicsárok sortüzei végül meghátrálásra késztették a magyarokat, bár Kemálpasazáde oszmán történetíró szerint
„három Ahrimán [ördögi] termetű részeg páncélos, kezükben fénylő lándzsával, áttörte az elébük álló sorokat … ijesztő módon termett a kalifaság egének napja [a szultán] előtt”
Egy Osmanlı’larda Ordu nevű kis tanulmányocskát. De legalább rájöttem kipihentebben, hol is bakiztam. Célszerű, ha a két szekbánt elválasztjuk, mert ezek a török is külön tárgyalják a kapikulu sekban és yerlikulu sekban címszó alatt - az előbbi a janicsár, az utóbbi az irreguláris. Azt jól néztem, hogy a yerlikulu sekbanbaşı gyakran volt janicsár (mármint általában egykori janicsár), viszont nem számolták őket a janicsárok közé.
Plusz ott van a rövid életű Sekban-i Cedid a 19. században, csak hogy valóban egyszerűsödjenek a dolgok...
Itten valahol keverdés vagyon, mert legjobb tudomásom szerint 34 szekbán bölük volt három ortában, ők adták a janicsár hadtest hivatalnoki rétegét. A 64. és 65. dzsemáat a zağarcılar dzsemáat volt, azaz magyarul az agarászok - de ők nem voltak szekbánok...
Mindenesetre ha megkérdezel 10 magyar átlagembert, hogy hogy zajlott le a mohácsi csata, szerintem legalább hat vagy hét meg fogja említeni, hogy a török tüzérség letarolta a hősiesen támadó magyar lovasságot....:-)
Most nézegettem meg a magyar Wiki mohácsi csata szócikkét, abból nekem az jön le, hogy a magyarok vereségéhez a török tüzérségnek nem sok köze volt, mert olyan bénán állították fel az ágyúkat, hogy a lövedékek magasan elszálltak még a második magyar hadrend fölött is.
Sokkal inkább a janicsárság fegyelmezett és jól irányzott sortüzei voltak azok, amelyek végül megtörték a magyar támadás erejét és nagy részük menekülésbe kezdett.
Lásd:
"Tomori, az első sikert látva, ekkor futárt küldött a királyhoz, hogy a második lépcső is támadjon. Mire azonban ezek a csapatok harcba léptek, a jobbszárny támadása már kifulladt, és elkezdett visszavonulni. Ezt, a közhiedelemmel ellentétben, bizonyosan nem a török tüzérség tüze okozta, mert egyrészt ezt biztosan tudjuk - oly magasra irányozták a lövegeket, hogy golyóik az előremozgó második magyar harcrend felett is átrepültek, másrészt mert a centrum gyalogságára lőttek belőlük. Elképzelhető, hogy a táborveréskor olyan helyre állították az ágyúkat, ahonnan nem tudták belőni az egész terepet. A megfutamodás fő oka az lehetett, hogy az időközben a helyszínre ért janicsárok sortüzekkel fogadták a magyarokat. Nagy valószínűséggel ekkor esett el Tomori is, miközben a futókat próbálta feltartóztatni. A szultán megkerestette a holttestét, levágott fejét karóra tűzték sátra előtt."
Jobban mondva olvastam valahol, d e lehet, hogy csaak egy regénybe, vagy talán a Képes történelem sorozatba.
Az áll benne, hogy Kanuni Szülejmán szultán, akit mi magyarok nagy egyszerűen csak Szolimán császárnak neveztünk, valamelyik katonai szaktanácsadója tanácsára összeláncoltatta Mohácsnál az egyes ágyúkba töltött golyókat, hogy minél nagyobb pusztítást okozzanak a támadó magyarok soraiban.
Mintha előre számított volna rá, hogy a magyarok belerohannak az oszmán ágyúk sortüzébe.
Persze mindjárt gondolhattam volna, hoghy baromság, mert technikailag abban az időben egyáltalán hogy tudták volna megoldani, hogy összeláncolják az akkor még kőből készült ágyúgolyókat.
Meg ha össze is bírják láncolni, hogy oldfják meg, hogy egyszerre süssék el őket.
Ha valamelyik topcsi véletlenül előbb nyomja oda a kanócot, szanaszét dől az egész kóceráj, mert az elsőnek kirepülő ágyúgolyót visszarántották volna a megfeszülő láncok.
Szekbán bölük: eredetileg a szultán vadászebeinek gondozói, de a XVI. században már a janicsárok egyik alegysége. II. Mehmed szultán alapította meg. Egy lovas és harmincnégy gyalogos alakulat alkotta, nevüket megtartották a janicsárságba való beolvasztás után is. A 65. janicsár dzsemáet neve volt a szegbán és muskétásnak képezték őket. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49. lj.
Szekbán: 1. "falkamester", "kutyapecér" 2. a 65. janicsár dzsemaat neve, muskétásnak képezték őket. 3. „Rendkívüli megbízottakat menesztettek a birodalomba pénzzel és zászlókkal, miközben a helyi tisztségviselők utasítást kaptak, hogy a hivatásos zsoldosok közül jelöljenek ki csapatparancsnokokat (bölükbasi), és föléjük egy vezetőt (bas bölükbasi). Ezek a megbízottal együtt bejárták az illető területet és önkénteseket toboroztak. Egy-egy zászló alá rendszerint 50 (néha 100) embert gyűjtöttek, akik felszerelkezésükre a központi pénzből mintegy 10 havi zsoldnak megfelelő összeget kaptak, és előre átadták nekik a szerződött időre járó illetményt és élelmezési pénzt. Ezek a – szekbánnak vagy szarudzsának nevezett – katonák egyaránt lehettek lovasok és gyalogosok, s legfőbb fegyverük a puska volt. A megbízatás lejártát a szultáni zászlók visszavonása jelezte. (…) A pasák és a bégek szintén megszervezték a maguk állandó szekbán csapatait, s bár ezáltal értékes katonaságot adtak a birodalomnak, az ellátásukra kivetett rendszeres sarcokkal óriási terheket raktak az adózók vállára. (…)1687-ben 4–5 ezer szekbánt fogadtak fel. (Ez a szám legalább megduplázandó, ha a katonai vezetők szekbánjait is beleszámítjuk.)” B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal. „Ennek a ruhadarabnak a neve szolak-ing, de ilyet viseltek a pejkek (peyk = kengyelfutó), és vadászat idején a szekbánok is.” A leírását lásd a szolak címszónál. B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal
Gönöllü: "bátor", önkéntest is jelent. Állami, de irreguláris zsoldos lovasok voltak. Az államtól apró lovakat kaptak szolgálatukhoz, de csak a hadjárat idejére.Önkéntes alakulat, melynek tagjai szervezetileg a janicsárokhoz tartoztak. Béke idején általában várak közelében éltek, polgári foglalkozást űztek. A gönüllük bölükökre voltak felosztva akárcsak a bölük khalkik és más egységek. Vezetőjük a gönüllü bölük basi volt. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 420. o.; 428. o. 28. lj. Ugyanazokat a katonai feladatokat végezték el, mint az akindzsik és ugyanolyan módon foglalkoztatták is őket. Leginkább a végvidéken a várakban voltak alkalmazásban, mert részben bennszülöttekből állt a seregük. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. Sajátságos, kitüntető szerepük volt, hogy a nagyvezír díszmeneteinek alkalmával ők vonulhattak mellette két másik alakulat tagjai közt. Ők alkották a nagyvezír testőrségét a díszmenetek alkalmával.
A helyzetet bonyolítja, hogy a korabeli török hadsrregben volt szürüdzsi szó is, ez talán valami kisebb csapategységet jelenthetett, ha a szövegösszefüggésből jól veszem ki.
Parancsnoka - minő meglepetés:-) - a szürüdzsi basi volt...
Ezekenk a kóbor zsoldosknak - akik különben állandóan lázadoztak a központi kormányzat ellen, a névazonosság ellenére sem volt köze a janicsárokhoz.
De, volt köze: a tiszti kart ugyanis janicsárok adták. Ezért számolták a janicsárok közé az egyébként a dzseláli felkelésekben aktív szerepet játszott szekbánokat - akik nem keverendők a janicsár eredeti szekbánjaival, ahogy írtad is.
A janicsár hadtestben a szekbánok az alábbi egységekben szolgáltak: 18. sekban orta "Katabis" - hivatalnokok 20. sekban orta "Kahyasi" - gazdasági intézők 33. Sekban orta "Avcılar" - a "szoros őrei"
Alapvetően a szekbán orták nem harcoló egységek voltak a janicsárok között.
Alkalmi zsoldoscsapat - gondolom hiányos kiképzéssel, felszereléssel - az negyre jobban felszerelt, kiképzett és vezetettvnyugati zsoldos gyalogsággal szemben túl sokat nem érhetett. Vagy talán tévedek?
Földi Pált továbbra se olvass, főként ne, ha kora újkorászik:)
Egyébként a szarudzsa jó, oszmánli nyelven (mai török írással) sarıca - oszmán-török népességből sorozott janicsárok, akiket tűzfegyverrel láttak el. Azaz a janicsár hadtest egyes alakulatait hívták így, a 16. század végén jelentek meg, általában 50-100 fős egységet hívtak így, és a tartományi előljáró alá tartozott, ennyiben igaza van. De nem volt új tipusú, és a janicsárok alá tartoztak.
Na, gondolom ezek a 17. században felállított, "megreformált" csapatok sem sokat javítottak az oszmán hadsereg harcképességén, mert a század végén egyre-másra kapták a lengyelektől,Habsburkoktól a megalázó zakókat.
szaridzse, szarudzsa: a 17. században felállított, toborzott zsoldos csapatok katonája.
szekbán: eredetileg kutyapecérek, a szultán kutyáinak gondozói, akiket később a janicsárság kötelékébe tagoltak. A 17. században a megreformált, toborzott zsoldos lovas vagy gyalogos csapatok katonáinak neve.
Földi Pál könyvét elovasva egy kicsit összekavarodtam.
Azt írja ugyanis, hogy az oszmán hadvezetés a hosszú háborúban vette vészre először, hogy a nnyugati zsoldosseregekkel szemben mind a janicsárság, mind a szpáhik harcértéke megcsökkent.
A hiányosságok pótlására a 17. sz. elejétől Földi szerint új típusú zsoldossereget kezdetek felállítani, amit nem kapukulu-kból, tehát portai rabszolgákból állítottak ki, hanem tartományi szinten szerveztek.
Ezek között gyalogos és lovas egységek egyaránt voltak és puskával szerelték fel őket.
Földi szerint ezek voltak a szarudzsák, illetve szakbánok(?).
Namost az zavar meg leginkább, hogy a szekbánokról vagy szegbánokról ezeddig úgy tudtam, hogy a janicsárság egyik alakulata voltak, míg a szarudzsákról jóformán semmit sem találni a neten, de lehet, hogy elírás, és szaridzsa vagy szaridzse lenne a helyes forma.
A szaridzse egy regényben viszont a török hadsereget kísérő gyülevész söpredéknépség, ez elég messze áll a kiképzett, puskás zsoldos katonától...
Szóval most már felvilágosíthatna valaki, hogy hogy is volt ez a padisahok birodalmában...:-)
Azt is olvastam már valahol, hogy a kebabot, nálunk ismertebb nevén a giroszt egy anatólai szpáhi aga találta fel.
Az úgy volt, hogy éppen báránycombot sütöttek egy jól sikerült hadi vállalkozás után a cimborákkal és nyárs híján a kardjukra tűzték a combokat .
A legtöbb török vízszintesen forgatta a kardját a tűz fölött, de ez a szpáhi aga megpróbálta függőlegesen a hegyével lefele. Az ő báránycombja állítólag ízletesebb lett és kevésbé vette át a füstszagot, mint a többieké, így keletkezett volna a kebab.
