Igen, a macskák nagyon értenek ahhoz, hogy kikeressék és meg is találják a legkényelmesebb helyet. Emlékszem, a telekszomszéd fia egy kis Polskin szerelgetett. A félig nyitott ablakon beslisszant két macskakölyök, és boldogan melegedetett. A nap sütött ugyan, de elég erős volt a szél, és ők szinte üvegházban voltak. Minden arrajáró diszkréten mosolygott.
Biztos megfogja találni a legmelegebb helyet bármilyen környezetben. Ha nálunk lejjebb mennek a termosztátok az ablakpárkányoknál éjjelente, bemegy a fürdôszobába ahol padlófûtés van és ott fekszik a szônyegen. Ha minden kötél szakad akkor a légkondi közelébe telepedik a padlóra ahova fújja a meleget. Ezt nem nagyon szereti mert mi is sokat vagyunk ott és ez idegesíti. Hiába a macskák szeretik a nyugalmat.
Silver békésen napozik az ablakban, szerintem méltányolja, hogy nemrég megpucoltam. Még nem tudja, hogy hamarosan nagyon ki fogok szúrni vele, mert lekapcsolom a gázt. Kénytelen lesz engem használni melegítőként.
A körülményekre való tekintettel elmarad a két hét múlva esedékes macskakiállítás. Csalódott vagyok, de semmit nem tehetek ellene. Ráadásul el kell ismernem, hogy tényleg sok ember zsúfolódik kis helyen.
Ezt mentegetőzésnek szántam, ne higgyétek, hogy súlyos kötelességmulasztást követtem el.
Amikor eljön a tavasz (mondjuk április vége) és egy ilyen vagy hasonló bokorsor úgy csicssereg mint egy kismadárkereskedés, akkor Lukrécia majd meg bolondul.
Látszólag unottan sétál a bokrok alatt, de feje felett vagy 60-80 kismadár (nem elirás) csivitel 1-3 méterre, a fülé úgy hegyeződik és a teste úgy megfeszül, hogy csak na.
Sajnos Lukrécia Őfőbundasága elég jó vadász.
Azt nem állítom, hogy minden nap elkap és megesz egyet, de a minden másnapi büntettéért már nem tenném tűzbe a kezem.
Bizom benne (öncsalás) hogy csak minden harmadik napon gyéríti a kismadár állományt.
Lukrécia délutáni Őr szemlét tart birodalma negyede felett a szomszéd kertjébe épített kerti kemence tetejéről:
Amerre néz, ott tőle kb. 12 méterre egy kb. 3 méter magas, 2 méter mély és kb. 25 méter hosszú bokor sor van.
Abban a sövény-bokor sorban kb. 40-50 kismadár fészkel.
Lukrécia most épp arról tart önmagában értékelő megbeszélést, hogy az uzsonnát onnan válassza, vagy egye fene elfogadja a gazdasszony kinálta zselés/zacskós macska kaját, itt a lábainál?
Valami olyan csodakészülékbe azért beruháznék, mely Lukréciába beleültetve, jelezné Őfőbundaságának, hogy mikor van dolgozós nap, mikor van hétvége/ünnepnap.
Utóbbiaknál nem tartozik a bocsánatos bűnök közé a 4,10 perckor elkezdett, egyre hangosabb dorombolás a füledtől 5-10 centiméterre.
Ilyenkor mindenféle, nyomdafestéket alig tűrő szidalmak közepette közlöm vele, hogy megnyúzom, bundáját négybe vágom és a várfokára kitűzöm, stb.
Semmilyen lelki törést nem okozok nála kifakadásommal.
Ha dolgozós napon ébreszt akkor rendben van.
De amikor még aludnál Ő meg ott dorombol..........................:-((((
Mi is a házi kisbékánkon mérjük le a kinti hőmérsékletet. Csekély 8 év alatt mára már megtanulta, hogy ha a konzervnyitó személyzet még alszik, akkor ugyebár nem kaparjuk az ajtaját hajnali 3-4 körül (mert olyankor a személyzet képes válogatlan szitkok között eltéveszteni, hogy a növények nem a bundáimon vannak, és nem ott kell vízspray-t alkalmazni)...elég, ha az alomtálca ajtaját kaparjuk félórán keresztül, illetve elénekeljük a világ legrosszabb operáját valami rettenetes torokhangon.
Szóval megvárja a személyzet felébredését, illedelmesen odaül az erkélyajtó elé, és vár. Vagy rohangál (amiről azt gondolom, hogy ki akar menni). Szóval rohanás, Mami vizes fejjel megy kiszolgálni a Hercegnőt, aztán a Mami lába xarrá fagy, mert a Kicsi nem hajlandó kimenni.
Konklúzió: ilyenkor rohadt hideg van odakint, talán még kocsit is kell majd kaparni.
Most kezd Ciara vihar Svédorszában fújni. Findus reggel óta a soffán fekszik. A kijárat közelébe se megy biztos hallja a szelet vagy más módon érzékeli az idôt.
Ma délelőtt nem túl meglepő módon a macskakiállításon jártam, hogy jól kigyönyörködjem magam. A legtöbb a Maine coon fajtából volt, jó néhány még ebben a fajtában is óriásnak számított, a ketrecben végignyújtózva fogadta alattvalói hódolatát. Akadt néhány kölyök is ebből a fajtából, csak egy picit voltak nagyobbak Silvernél.
Volt néhány érdekesebb és általam nem sűrűn látott fajta, például hosszú szőrű skót lógófülű., szintén hosszú szőrű rex macska, no meg burmilla.
A szavanna macskák tenyésztője éppen a fajtát és a saját példányait ismertette, méghozzá teljes elfogulatlansággal...
Volt egy toyger is, bár nem volt könnyű felfedezni.
Ezúttal azonban egy "közönséges" fekete-fehér, négyhónapos házimacska volt a kedvencem, úgy kellette magát, öröm volt nézni.
A rex macskának is sok nézője akadt, mert nagyon szerette volna elérni a szomszédban llévő fajtársakat, azok is őt. Végül aztán elhárították az akadályt, és összemancsoltak.
Ezúttal nem volt sem törpesün, sem nyúl, viszont annál több tengerimalac, örültem nekik.
Lukrécia Őfőbundasága úgy döntött, hogy a kertben (+14 fok) töltött kb. 3 órás járőrözés fáradalmait, a kb. 2 méter magas polcos szekrény kb. 1,6 méteren lévő polcán piheni ki.
Az egyik ismeretterjesztő csatornán 101 kiscica címmel egy olyan sorozatot nézek, ami a macskafajták ismertetésével foglalkozik. 101 ugyan nincs, szerintük negyven-egynéhány, de ennek is örülök. Bevallom, egyik-másik fajtát erősen túltenyésztettnek érzem, bár van spontán mutáció is. Iyen például az amerikai drótszőrű is, ami nem áll rokonságban a rexmacskákkal.
Nem spontán, hanem keresztezéssel létrehozott a highlander fajta, ez viszonbt tetszik, csinos hiűz kinézetele van.
Az álmokhoz nem okvetlen kell valóságalap. Sok ember álmodik arról, hogy lezuhan valahonnan, de szerencsére ez idáig nem történt meg vele. Remélem, ezután sem fog.
