Most 4hónapos a kis MC-om ugye benti cica, de néha nagyon kivinném a szabadba pórázon..
Mar tobbszor ráraktam itt bent a lakasban, bar eleg nehez rárakni mert folyton játszik vele, de már egeszen kezdi megszokni, sokkal jobban elviseli mint az elején aminek nagyon orulok:)
Viszont valamiert annyira tartok attól hogy hogy fog viselkedni ha kiviszem, légyszi irjatok nekem a cicátok és a póraz elso kinti élményéről!:)
Tudja valaki, hogy végül is mi lett a Fresis "25 év szeretete egy helyen" kampánnyal? Volt aki tudott élni a 25 000 Ft kedvezménnyel vagy félbehagyta a pecsétgyűjtést, mert irreálisan magas összeget kellett volna hozzá elkölteni?
Most olvasom, hogy a kampány menet közbeni változtatása miatt 100 millióra bírságolta meg a GVH a céget:
Lehet, hogy játszani akar velük. Némely cica szeret horgászni is.
Az én macsekom ha vizet lát, már mászna is bele. Egyszer az egyik fiam kipróbálta amikor nem voltam otthon, hogy mit szól a vízhez. Letett egy lavór vizet a konyha közepére.
Morci először csak a mellső tappancsát dugta bele, majd belemászott pacsálni. Aztán kiugrott, megrázta magát és úgy, ahogy volt csuromvizesen körbe rohangálta a házat és elkezdte belehordani a játékait... de csak azért, hogy utána egyenként kihalászhassa őket a vízből...
Ők ketten nagyon élvezték, amikor a cica a háta mögé dobálta a szanaszét fröcskölő zsákmányait. Én mikor megláttam, hogy az egész konyha úszik már kevésbé :-P
Többek között emiatt is készült el a macskakifutó a kertben. Ott kedvére napozhat, hűsölhet és pancsolhat.
De persze hogy a kinti lavór helyett inkább a számára tiltott medence érdekli ;-)
Ahogy én nem látok bele ezekbe a dolgokba, úgy egy kezdő macskás meg pláne nem, csak a sok gyönyörű macskát látja.
Az szomorú, hogy az egyesület nem teszi kötelezővé a szűrést és nem figyel jobban oda. Elsősorban nekik lenne lehetőségük fellépni, és a kiállításokon terjeszteni a tudnivalókat. Akárhogy igyekszünk, mi itt egy szűk kör vagyunk.
Amíg csak mi mondtuk, hogy nincs ott minden rendben, addig mindenki ránk haragudott, pedig sokan, NAGYON SOKAN tudták, hogy mi a helyzet, de mindenki hallgatott.
Sorolhatnám, hogy kik jártak fent a lakásán . . . .
Azt gondolom aki a történtek után még mindig támogatólak lép fel mellette, az sem csinálja különbül a dolgokat.
A rengeteg komment között kigyűjtöttem azokat, akik odaírták, hogy a tőle vásárolt macska 2-3-4 évesen halt meg HCM-ben. . .
Azt gondolom, hogy itt a felelős tenyésztőknek össze kéne fogniuk, és kivetni maguk közül az olyanokat, akikre nem méltó a tenyésztő név.
Leginkább az egyesületnek kéne fellépnie, hogy ilyen tagjai ne legyenek. Fejétől bűzlik a hal.
Talán ha nem azt írná az egyesület alapszabályzata, hogy célszerű elvégeztetni a következő vizsgálatokat, pl: HCM, PKD - hanem kötelezővé tenné, akkor sokat javulna itthon a macskatenyésztés.
Csak sajnos van aki az évi 5000 Ft-os tagdíjért eladná az Édesanyját is.
Az a baj, hogy aki az első macskáját veszi, gyakran nem is tud ezekről a betegségekről, nem tudja, milyen szűrővizsgálatokat is kell számon kérnie. Sok minden van a neten is, még ha próbál is tájékozódni, nem biztos, hogy pont azt találja meg, amit kellene. Ha arról a tenyésztőről van szó, akire gondolok, nagy lehet a csábítás, a macskái gyönyörűek. És ha a kiállításon látja az ember, nem feltételezné, hogy nem csinál mindent úgy, ahogy kellene. Ott úgy tűnik, nagyon szereti a macskáit.
Talán a kiállításokon kellene osztogatni tájékoztató anyagokat, akár kiplakátolni, mik a fajtákra jellemző örökletes betegségek, mire kell a tenyészmacskákat szűrni,illetve az egyesületeknek számon kellene kérni a tenyésztőkön a vizsgálatokat, ellenőrizni a körülményeket.
Nekem nem kell őt (őket) bemutatni :-) Emlékszel még, hogy mekkora balhét csaptak itt egykoron a topikon, úgy 2-3 éve egy rájuk ragadt gúnynév miatt?
Az akkori pengeváltás miatt szűrettem le inkább HCM-re a saját cicámat, bár azt már akkor is tudtam, hogy hála az égnek nincs közük hozzá semmilyen vérvonalon sem.
Jól emlékszem, hogy McKittycreek Reddy és Freddy volt az a külföldről behozott és pároztatott maine coon testvérpár, akiktől többek között Magyarországon ez az egész HCM probléma öröklődik?
Ha nem lett volna az a botrány lehet, hogy soha nem néztem volna utána a vérvonalaknak meg a macskák öröklődő genetikai betegségeiknek. Erre igenis jó volt az a balhé, hogy emiatt megismertem normális tenyésztőket és a selejtet is.
Tudom, hogy sokaknak szúrja a szemét ez a szaporítók és egyes tenyésztők elleni "hadviselés". Ez nem azok ellen szól, akik felelősségteljesen tenyésztenek. Szerencsére vannak egy páran. Csak arról a néhány "tenyésztőről" van szó, akik elsősorban a saját szerencsétlen macskáik életét keserítik meg a haszonért, másodsorban a kétségbeesett gazdikét, akik egy-egy váratlan, hirtelen, előjel nélküli haláleset kapcsán értetlenül nézve döbbennek rá arra, hogy bizony csúnyán lehúzták őket. Nem beszélve a szeretett állat elvesztése okozta fájdalomról. És a fájdalom keltette dühről.
Ha az ember súlyos százezrekért vesz macskát, bizony azt szeretné, hogy az a cica minden olyan genetikai, fertőző és egyéb betegségektől mentes legyen, amibe idő előtt belehalhat. És ezekre vannak megbízható szűrővizsgálatok, tesztek igaz, azok sok pénzbe kerülnek a tenyésztőknek. Az igazi átverés az, hogy pont azért vesznek sokan ennyiért cicát, hogy ezeknek a betegségeknek a vásárolt cica már ne legyen kitéve. Erre a pofont onnan kapják, ahonnét nem várták és nem is számoltak rá. Azt hitték, egészséges macskát vettek, és csak egy időzített bombát kaptak.
Nagy átlagban egy HCM-es cicánál a nagyjából várható élettartam, az a 2-3-4 év az nem kor egy macskánál. Ha egy cica autoszomálisan dominánsan hordozza ezt a betegséget, akkor nagy esélye van arra, hogy ki is alakul nála és ez ellen nincs gyógyszer. A bal szívfél elégtelenség okozta fulladást, nehézlégzést gyógyszerekkel ideig-óráig lehet könnyíteni, de ha a cica lebénul vagy nem kezdik el időben kezelni az esetleges trombózist, akkor már csak az altatás marad. Akinek döntenie kellett már így egy szeretett állat további sorsáról, az tudja, hogy miről beszélek. Soha, senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor rá kell jönnie, hogy el kell engednie az imádott cicáját, kutyáját stb. mert ha tovább tartja életben, akkor az állatnak már csak a szenvedés marad. A fájdalomról, a gyászról, a lelkiismeretfurdalásról, az értetlenségről és a dühről beszélek. A fenti beteg macskával való tenyésztés példájánál maradva mindezt azért kell átélnie a macseknak és a gazdájának, mert valaki, akitől vette a macskát csak a kölykök eladásából származó hasznot látta, a szenvedést, amit a várhatóan beteggé váló cica értékesítésével kiváltott, azt egyáltalán nem vette figyelembe, egyszerűen nem érdekelte.
Aki ekkora kínnak direkt kiteszi az állatot vagy beteg állattal tenyészt, attól várhatóan kínhalálra ítélt almot hoz le, az állatkínzást követ el.
Ez az, amiről szól ez a dolog. Arról, hogy vannak olyanok, akik aljas módon kihasználják a macskáikat és a tudatlan, hiszékeny, átverhető gazdikat.
És ez az ami ellen már ideje volt, hogy végre történjen valami!
De mondjuk 24 macskára nem is lehet kellő kép odafigyelni, és érdemes a facebook oldalán elolvasni ő, hogy ír minderről.Félre ne értsd nem védem sőt ha bele gondolok,hogy őt ajánlották annak idején,hát beleborzongok.Bár a pattella ficammal még mindig szenvedünk,de őt nem ilyen körülményekből hoztam el.
Ez így van, de ha csak ez lett volna a baj, hogy szereti az állatokat, és sok van, akkor mondjuk nem viszik el gennyes méhgyulladással tőle a cicát, aki az akut problémra való tekintettel ma átesett6át fog esni az ivartalanításon.
Gondolom nem aznap délelőtt lett gennyes méhgyulladása.
Nem sorolom a többit, a képek és a leírás magáért beszél.
Remélem mindenki magába fordul aki eddig védte őt, most végre bebizonyosodott, az, amit oly sokan évek óta tudtunk.
Csak mindenki hallgatott . . . . . . de cinkosok közt vétkes aki néma.
Szerintem szörnyű ilyen állapotok között állatot tartani. AZ nem mentség, hogy szeretem és nem tudok megválni tőle, én is szeretem az állatokat de nem leszek gyűjtögető mert az senkinek se jó. Úgy gondolom mindenkinek éreznie kell a korlátait ,vagy biztosítsa a megfelelő feltételeket.
Kedves maine coon tulajdonosok! Nem vagyok cicatartó, a lányomnak van maine coon cicája és mindig belerak az itatóvizébe mindent : játékait, meg amit talál apróságokat. Ma a szilikonos muffin forma volt porondon. Ez szokás ezeknél a cicáknál, v van különösebb "jelentése" ennek a viselkedésnek? Köszönöm a válaszokat.
Azért is vártam ennyit, hogy az új macskát ugyanúgy tudjam szeretni, mint VHO-t. De sajnos még mindig előjön, hogy bezzeg VHO így, VHO úgy... De azt hiszem, most már eljött az ideje, hogy jöjjön valaki, és már kezdünk is összeszokni.
Házi macskát akartam, nem MC-t, de végül mégis Lemon mellett döntöttem. Garantáltan szobatiszta, kedves, jó természetű. Belefáradtam az állandó magányos küzdelembe, amivel VHO tartása járt. Lemont a férjem is imádja, babusgatja, vett neki bútort, beengedi a szőnyegpadlós szobájába. Maradhat a lakásban, az ólat csak nyári laknak fogjuk használni. Úgy tervezem, hogy majd akkor viszem ki, mikor kánikulai hajnalokon átszellőztetjük a házat. Nincs az ablakokon macskabiztos rács vagy szúnyogháló. Annyi friss levegő jót fog neki tenni. Ha jól érzi ott magát, természetesen lehet többet is kint, de nem kell kitelepítenem.
Minden szűrése megvan (UH, genetika), az összes papírját megkaptam. Azt hiszem, az előzmények után jobban jártam vele, mint egy kölyökkel, akinek még nem lehet tudni a végleges természetét.
Reméljük a kis újonc rendesen viselkedik, és a nevéből a H betű kimaradhat. :-)
Mi is egy évet biztos vártunk volna magunk miatt, legalábbis én azt éreztem, de Zsebi után fél évvel muszáj volt hoznunk Jaffikát, mert Bodzám nagyon szomorú volt.
Én annyira magam alatt voltam, hogy nem érdekelt milyen cica, honnan van, csak gyorsan jöjjön, és mindenre szűrt legyen, nehogy őt is elveszítsük.
Szinte nem is a mi cicánk volt, hanem "Bodza" játéka, attam neki enni, meg játszottam vele, de az elején nem volt meg az a ragaszkodásom hozzá.
Kb. még egy fél év telt el, mire feldolgoztuk Zsebit, és szépen lassan a kisasszony belopta magát a szívünkbe, így ma már ő a kis kedvenc.
Csak azt akarom mondani ezzel, hogy az embernek ezt fel kell dolgozni, mielőtt pótolja az elveszített kedvencét.
Mindig kicsit lelkisismeretfurdalásom van Jaffival, hogy őt nem úgy vártuk, mint anno Zsebit, vagy Bodzát, de azt hiszem sokszorosan pótoltuk ezt a hiányosságot.
A széklet mennyiségével és minőségével elégedett vagyok. Kétnaponta van egy szerintem normális adag, a szaga sem feltűnően büdös (már viszonylag persze). VHO, aki konzervet is evett, kétszer ennyit termelt.
A mostani macskáim egyszerű házi macskák. Mindkettő 3 hónapos körül lehetett amikor idekerült. Az egyik csak és kizárólag egyfajta szárazat eszik, a másik szárazat, nedveset, husit egyebet, megeszik. A húsevőm fog egeret, madarat, gyíkot, gondosan lucskosra nyalogatva hozza nekem. Még sosem láttam hogy megette volna.
Ti macskáitok, úgy etetitek ahogy akarjátok, én csak elmondtam, én hogy csinálom, és mit gondolok jónak egyszerű józan ésszel végiggondolva.
Ha táppal etetem akkorát kakil (mert nem hasznosítja), és olyan büdöset, hogy felfordulok tőle (még régen mikor próbáltam, ma már nem adok nekik).
Pedig, az előírt napi tápmennyisége lenne kb. egy maréknyi, én hússal meg zölivel telerakom nekik azt a lila tálat amit a videón láttatok, de úgy, hogy púpozva van, estére eszik meg az egészet, a két cica kb. összesen 30 dkg húst (főzés után) és 20 dkg köretet kap. Szóval sokkal többet eszik mennyiségre az ételből, és mégis több hasznosul belőle.
Ha étellel etetem, akkor látom, hogy keveset kakil, mert meg tudta emészteni, hasznosult, felszívódott, és bár az sem rózsaillatú, de nem kell utána fél órát szellőztetnem.
Na, mennem kell lányok, gondoljátok végig, mi Guiness rekordra törünk, 30 évig fogunk (akarunk) élni!!!
