Keresés

Részletes keresés

Gézoo Creative Commons License 2009.02.27 0 0 2397

Szia Kedves Auróra!

    Látom, hogy közben kitárgyaltátok Százharminchéttel a hozzászólásod témáját.

Így nekem már nincs mit hozzátennem.

 

Előzmény: Aurora11 (2362)
Gézoo Creative Commons License 2009.02.27 0 0 2396

Kedves Iván!

    Igen tanultam, amint azt a válaszaimból kellett volna látnod, ha te is tanultál valaha az aszinkron gépekről.

   Megjegyzem, nem csak tanultam, hanem tekercseltem egy ill. háromfázisú aszinkron motorok állórészeit nyári diákmunka keretében, és jelenleg is használok

aszinkron motorokat a műhelyemben.

   És azt is bevallom, hogy az aszinkron motorokat jobban szeretem alkalmazni a kommutátoros motoroknál. Így bár van hagyományos kummutátoros forgórészű fúrógépem is, de inkább az aszinkronmotorost szoktam használni.

 

   Ó, egy ellenőrző kérdés :)

  Gondolom, hogy ha még mindig W=3*U*I*cos fi  ahol u=400/gyök(3)=232 V

 

   Bár a kérdésed adat megadása lehet raffinátan cseles is, ha pl. a 2 A áramot

a szomszéd kerti világítása veszi fel., vagy a földáram, vagy akármi amire gondoltál, csak nehogy jó lehessen a válaszom.

 

   Az energia megsemmisítés ügyében pedig úgy látom, hogy a vitánk elvérzett a motoros fékezés egymásétól eltérő értelmezésén.   Így sokkal egyszerűbb példát találtam a számodra.

   Bizonyára ismered a similabda nevű, fűrészporral töltött, gumiszálon rángatott labda esetét.

   És most ne azt nézzük először, hogy a gumi vagy rugó végén tömeg van, hanem csupán a mozgató kart és energetikáját.

   A kart F erővel  mozgatjuk egy kismotorral, zéró tehetetlenségű  forgattyús tengelyen át.

   Úgy állítjuk be az arányokat, hogy a kar, vízszintesen  ide-oda járassa a labdát, mintha kézzel gyorsítanánk az egyik, majd a másik irányban.

   Nyílván nem gondolhatod, hogy a motor a folyamatos vontatás mellett átmehetne

generátor üzembe.

   Így nyílván azt is belátod, hogy ha a gumit-rugót láncra cseréljük, akkor igy is

biztosítja az alternáló mozgás a labda ide-oda irányú gyorsulásait.

 

   Sőt, ha egyetlen tömeget két perselyen csapágyazva mozgat a forgattyústengely

akkor is csak húzó munkát végez a motor miközben  végzett munka folyamatosan gyorsulásokat okoz a tömegen.

 

   A motorba bevezetett energia a forgattyús hajtáson keresztül folyamatosan gyorsulásokra fordítódik ( a hatásfok arányában)  ezért hőhatás, surlódás stb nem tünteti el a motorba bevezetett elektromos energiát,  hanem csak a gyorsulások.

 

 

Előzmény: ivivan (2361)
Gézoo Creative Commons License 2009.02.27 0 0 2395

Kedves Százharminchét!

 

Azt írod:

" Munkát skalárokkal csak akkor tudunk értelmesen számolni, ha az erő és az elmozdulás azonos irányú."

Én pedig azt írtam, hogy:

  "Ha erők eredője mozgat, akkor az eredő erő iránya és a mozgás iránya
egybeesik."

  Mi a különbség szerinted a két mondat értelme között?

 

   A válaszaidból látom, hogy az ezen a fórumon szokatlanul jó felkészűltséggel rendelkezel, ennek örülök.

   Ezért elvárható lenne, hogy ha már pengétváltunk, akkor korrekten tedd!

Példaként itt van az aszinkron motor generátoros üzeme.

  Nyílván tudod, hogy ha a rövidrezárt forgórészben nem gerjesztünk áramot, akkor nem tud indukálni az állórészben.

   Nyílván azt is tudod, hogy a mágneses tér felépítése és összeomlása időt vesz igénybe, ezért a tekercsekben, mint jólnevelt indukciós eszközökben a rákapcsolt feszültség fázisa  és áram fázisa között szögeltérés van.

   Ezért, --többek között-- a hasznos  teljesítményt cos fi szorzótényezővel kapjuk meg.

Ugyanakkor azt is ismered, hogy a 3 fázisú megoldásnál a fázisok 120 fokkal vannak eltólva egymáshoz képest, így a forgórészben az egyik fázis által gerjesztett  áram a túlpörgetés következtében a másik két fázissal azonos irányú feszültséget indukál,

   azaz valóban olyan aszinkron generátoros üzemet vesz fel, amelyben az egyik fázis a generálja a forgórész mágneses terét és az így gerjesztett mágneses tér indukál áramot.

 

   Vagyis működését tekintve, egy indukciós szakaszt közbeiktatott részét leszámítva azonos működési elve mint a tekercselt forgórészű generátoroknak.

   Csupán ez esetben nem vezetéken vezetjük be a forgórész mágneses terének felépítéséhez szükséges áramot, hanem indukáljuk.

   Egyfázisú, kapacitív segéd vagy induktívan eltolt segédfázisú motoroknál ez a generátoros üzem nem jön létre  lévén, hogy  egyetlen be és kimenet egyszerre nem tud generátorkén és motorként funkcionálni.

 

   Persze ha tudna akkor nem is lenne szükség külső forgatásra, mert önmagában örökmozgóként működhetne.. 

 

   Azaz amíg nem írod le, annak a menetét ahogyan az egyfázisú, kapacitív segédfázisú aszinkron motor  generátor üzembe tud átmenni a túlpörgetéssel, addig nem tudom elfogadni cáfolatként a válaszaidat.

 

      

 

 

 

Előzmény: szazharminchet (2370)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.26 0 0 2394

Szia 137!

 

Köszönöm a segítséget!:)

Előzmény: szazharminchet (2393)
szazharminchet Creative Commons License 2009.02.26 0 0 2393
Van, amikor egy klasszikus mennyiséghez többféleképpen is hozzá tudnánk rendelni, de nem akármelyik hozzárendeléssel kapunk értelmes fizikai elméletet.
Itt az a helyzet, hogy ha normálrendezéssel definiálok valamit, aminek a klasszikus határesete a klasszikus energiaképlet, akkor egy értelmes és megmaradó mennyiséget kapok. Ebből ki lehet találni, hogy ez egy jó definició a kvantumos energiára.
Előzmény: Aurora11 (2392)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2392

"azaz normálrendezetten felírt elméletben az elektromágneses tér oszcillátorainak nincs zérusponti energiája."

 

Az volt akkor a probléma,hogy nem volt egyértelmű a kapcsolat a kalsszikus fizikai mennyiségek és a kvantumos operátoros megfelelőik között?Vagyis egy klassziku mennyiséghez több kvantumos operátor tartozik?

Ezek szerint a normálrendezés egy hatrárfeltéte alaján kiválasztja,hogy egyedül melyik operátor felel meg  a klasszikus mennyiségnek(a határfeltétel mondjuk az,hogy a nullaponti energia ne legyen végtelen)?

Előzmény: szazharminchet (2388)
szazharminchet Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2391
A fotonkép nem klasszikus. Ne keverjük össze a dolgokat azzal, hogy az elektron (és más hasonló részecskék) esetében azt szoktuk mondani, hogy
részecske - klasszikus
hullám - kvantumos
mert ez a kvantummechanika. Az elektront klasszikusan pontrészecske, kvantummechanikában valószínűségeloszlás írja le.
Az elektromágneses tér esetében nem kvantummechanikáról, hanem kvantumtérelméletről van szó. Itt az elektromágnesességet klasszikusan írja le hullám (ez azonban nem valószínűségi amplitúdó, hanem klasszikusan is mérhető térerősség), és kvantumosan a kvantumtérelmélet (oszcillátorokra való visszavezetéssel), és csak itt jelenik meg bizonyos körülmények között (kvantumosan) a részecskeszerűen viselkedni képes foton. De nem kell a fotonoknak ahhoz tudniuk interferálni, hogy ez kvantumos kép legyen.

Az elektromágneses hullám pedig nem csak a koherens állapothoz tartozik. Sok szempontból a koherens állapot a "leginkább klasszikusan viselkedő", de azért sok más, sokfotonos állapotra is azt lehet mondani, hogy klasszikusan viselkedik (de hogy mikor, az persze attól függ, hogy milyen kölcsönhatásban vizsgáljuk). Egy rádiójel nem koherens állapot, de mégis teljesen klasszikusan kezelhető.
Előzmény: Aurora11 (2389)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2390

"Nem, a zérusponti energiát nem renormálással kezeljük, hanem az operátorok normálrendezésével: a klasszikus mennyiségek felcserélhetők (klasszikusan számokkal számolunk), egy adott klasszikus fizikai szorzat alakú mennyiségnek több különböző kvantumos mennyiség is megfeleltethető. "

 

Igazad van!Akkor renormálással az elektrosztaikus sajátenergiát kezelik.A normálrendezést nem ismertem eddig.

Igazából most ismerkedem a kvantumelektrodinamikával.Azért írok ennyit ezen a fórumon,mert régebben írtam,hogy esetleg a Schrödinger-egyenlet kapcsolatba hozható a Navier-Stokes egyenlettel.Az egyszerű hidrodinamika a klasszikus elektrodinamikával analóg.Esetleg a hidrodinamikában a turbulenciát lehet kezelni a kvantumelektrodinamikával.Hiszek abban,hogy a természeti törvények ugyanolyan kicsiben és nagyban.

Köszönöm szépen a segítséget!

Előzmény: szazharminchet (2388)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2389

A fotonkép is valójában klasszikus megközelítés.Mert a kvantummechanikának engedelmeskedő kép se nem teljesen a hullámképre,se pedig teljesen a fénykorpuszkula térre nem vonatkozik.Egy fénykorpuszkula képtelen a kvantummechanikai szuperpozicíóra,illetve nem teljesítik az azonos részecskés tulajdonságot.

 

"A kvantumos állapotok közül a klasszikushoz az ú.n. koherens állapotok vannak a legközelebb. De ezek a fotonszám-operátornak nem sajátvektorai, azaz nem tartozik hozzájuk meghatározott fotonszám, csak egy valószínűségi eloszlás (ez azonban időtől független)."

 

Igen,ehez tartozik az elektromágneses hullám.Nem pedig a fotonhoz.A koherens állapot hintázó hulláma sajátállapotok kvantummechnikai szuperpoziciójára.Egy hagyományos korpuszkula nem képes kvantummechanikai szuperpozicíóra.

Előzmény: szazharminchet (2385)
szazharminchet Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2388
Szia!

Van zéruspont energiájuk,méghozzá minden egyes módus 1/2hvonás omega tagot ad a levesbe.Így jön ki a végtelen zéruspontenergia,amit renormálással kezelnek,mint sajátenergiát.Ez a longitudinális sajátenergiához csatlakozik.(A vákuumfluktációból származik a transzverzális sajátenergia,ami szintén végtelen.)

Nem, a zérusponti energiát nem renormálással kezeljük, hanem az operátorok normálrendezésével: a klasszikus mennyiségek felcserélhetők (klasszikusan számokkal számolunk), egy adott klasszikus fizikai szorzat alakú mennyiségnek több különböző kvantumos mennyiség is megfeleltethető. Az a kvantumelmélet megalkotásának a része, hogy ezek közül egyet kiválasztunk. Pl. csinálhatjuk úgy, hogy minden mennyiséget felbontunk keltő és eltűntető operátorokra (a keltő operátot valameyik módus oszcillátorát egyel magasabb, az eltűntető egyel alacsonyabb szinte viszi), majd a szorzatot úgy írjuk fel, hogy a jobb oldalára kerüljenek az eltűntető operátorok.
Ekkor a tér zérusponti enegiája az
<0|E|0>
ahol |0> a vákuumállapotot jelöli. De e-ben (keltőoperátor * eltűntetőoperátor)
típusú tagok szerepelnek, és az eltűntetőoperátor a vákuumállapotot a nullába viszi
<0|E|0> = 0
azaz normálrendezetten felírt elméletben az elektromágneses tér oszcillátorainak nincs zérusponti energiája.
Renormálással ezután a hullámfüggvény normálását, a kölcsönhatások erősségét és a szereplő részecskék tömegét állítjuk be a mérttel egyezőre. A renormálható elméletekben az a szép, hogy ezt elég egy adott folyamat alapján megtenni, és utána már más folyamatokra helyes eredményt adnak.
Előzmény: Aurora11 (2383)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2387

Amiket írtam azokat egy könyvben olvastam.A levezetéseket is onnét vettem.A

{N,fi}=1 egyértelmű megkövetelése az,ami saját ötlet.

Előzmény: mmormota (2381)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2386

Igen,de a diemnziótorzulás topicban leírtam azokat az összefüggéseket,amiket hallottam.

Előzmény: mmormota (2382)
szazharminchet Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2385
Az elektromágneses hullám klasszikus kép, a foronkép kvantumos. Hogy mikor melyiket kell alkalmazni, az attól függ a kvantumelméletben, hogy a szereplő egyéb Js (Joule*secundum) mértékegységű mennyiségek hogy viszonyulnak a Planck-állandóhoz. Ha nagyok, akkor a klasszikus képpel számolhatsz (pl. ha az antennában az elektronok mozgását akarod leírni, miközben a Kossuth-rádió jele hat rájuk), ha kicsik, akkor a fotonképet (Compton-szórás).
A kvantumos állapotok közül a klasszikushoz az ú.n. koherens állapotok vannak a legközelebb. De ezek a fotonszám-operátornak nem sajátvektorai, azaz nem tartozik hozzájuk meghatározott fotonszám, csak egy valószínűségi eloszlás (ez azonban időtől független).
Előzmény: Aurora11 (2375)
mmormota Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2384
nem egyéb _mint_ a ...
Előzmény: mmormota (2382)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2383

Szia!

 

 

"csak nincs zérusponti energiájuk."Van zéruspont energiájuk,méghozzá minden egyes módus 1/2hvonás omega tagot ad a levesbe.Így jön ki a végtelen zéruspontenergia,amit renormálással kezelnek,mint sajátenergiát.Ez a longitudinális sajátenergiához csatlakozik.(A vákuumfluktációból származik a transzverzális sajátenergia,ami szintén végtelen.)

 

"Meg lehet mutatni, hogy ezek a kvantumok sok szempontból részecskeszerűen tudnak viselkedni (pl. ütközésekkor)."

 

Átlagosan a részecskék Boltzmann-statisztikáját adják vissza a Wien-közelítésben:

hvonás omega>>kT

Előzmény: szazharminchet (2379)
mmormota Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2382
A matematika nem egyéb a szigorú logika alkalmazása.

Az nem matematika, hogy operátorokat meg oszcillátorokat emlegetsz egy halandzsa szövegben.
Előzmény: Aurora11 (2380)
mmormota Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2381
Nem erre céloztam. Hanem arra, hogy tele vagy ismeretszilánkokkal, azok között van egy csomó értelmes is, de az egész egy iszonyatos katyvaszt alkot. Nem állt össze értelmes rendszerré, amit használni lehet, ami konkrét problémák megoldását lehetővé tenné.

Ez még nem lenne baj, a gond az, hogy úgy tűnik, azt hiszed ez a normális módja a dolgoknak, ilyen a fizika. A tátongó réseket innen-onnan összeszedett félismeretekkel és képzelőerővel töltöd ki, amiből az áltudományos előadások stílusára emlékeztető halandsza jön ki.

Nem ilyen a tudomány, a természettudomány és ezen belül a fizika különösen nem.
Előzmény: Aurora11 (2377)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2380

Gondolom az Áltudós az,aki verbális fizikát hirdet,és verbális kritikát kap,amit nem akar meghallgatni.

De aki matematikai fizikából következtet,és nem hiszi el a verbális kritikát,az is Crakpot?Mert a matematikai fizikához matematikai kritika szükséges.

Előzmény: mmormota (2376)
szazharminchet Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2379
A harmonikus oszcillátor az egy olyan valami, aminek a mozgásegyenlete
d^2 x/dt^2 = -omega^2 x
(pl. egy rugóval rögzített test kis megnyúlásra). Ha ezt megkvantálod (azaz, felírod a fenti klasszikus mozgásegyenletnek megfelelő Schrödinger-egyenletet), akkor kiszámolhatod, hogy az állapotait egy n=0,1,2,... pozitív egész számmal lehet jellemezni, és ezek energiája
E=hvonas omega(n+1/2)
ahol hvonas=h/2/pi, h a Planck-állandó. Látható, hogy a legalacsonyabb energiaszintjén sem nulla az energiája, ezt hívjuk zérusponti energiának.

A kvantumtérelméletben az elektromágneses erőteret is úgy írjuk le, mint harmonikus oszcillátorok sokaságát. Ha az elektromos erőteret egy V térfogatú kockán belül tekintem csak, akkor ott az x,y,z változókban Fourier-sorba tudom fejteni:
E(x,y,z,t)= szumma i-re A_i(t) sin(kx_i x+ky_i y+ kz_i z)
és ekkor az A_i együtthatók pont a harmonikus oszcillátor mozgásegyenletének tesznek eleget. Ekkor a térkvantálás során azt tesszük fel, hogy ezek a harmonikus oszcillátorok pont ugyanúgy kvantálhatóak, mint egy valódi harmónikus oszcillátor (pl. egy molekula egy rezgési módusa), csak nincs zérusponti energiájuk. Így az elektromágneses erőtér energiájára egy véges és a mozgásegyenletekből következően megmaradó mennyiséget kapunk.
Fotonnak ennek az erőtérnek egy elemi gerjesztését nevezzük, azaz, amikor valamelyik lehetséges A_i oszcillátort egyel magasabb n indexű állapotába gerjesztjük. Meg lehet mutatni, hogy ezek a kvantumok sok szempontból részecskeszerűen tudnak viselkedni (pl. ütközésekkor).
Előzmény: ivivan (2373)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2378

Köszönöm!

 

Előzmény: mmormota (2376)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2377

Szia!

 

Nem hiszek abban,hogy a nullaponti energiát ki lehetne nyerni! Illetve nem vagyok Egely hívő.

A dimenziótorzulások topicban leírtam a matematikai összefüggéseket.Ha valamivel bej van,akkor az összefüggéseket írtam le rosszul.

Előzmény: mmormota (2374)
mmormota Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2376
Áltudós, aki kritikátlanul hisz saját nem kellően megalapozott elméletében, terjeszti azt, ellenvetésekre nem reagál elfogadható érvekkel.

Lásd Crank, Crackpot index.
http://en.wikipedia.org/wiki/Crank_(person)
http://en.wikipedia.org/wiki/Crackpot_index

Itt az Indexen pl. Astrojan, iszugyi.
Előzmény: Aurora11 (2372)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2375

Az elektromágneses mező anyaga oszcilllátorokat alkot.Ha ezek az oszcillátorok gerjesztődnek,akkor tekintjük úgy hogy a mezőben foton van.A fotonszám változás során alakul ki a Maxwell-féle elektomágneses hullám,amiben a fotonok száma folyton változik.Mert a mező oszcillátorainak a sajátállapota az,hogy a mező egyik oszcillátorához n darab  foton tartozkodik.De az elektromágneses hullám nem sajátállapota az oszcillátora,hanem időfüggő állapota.

Ezeket a mező oszcillátorokat úgy képzelheted el,hogy a mezőben a vektorotenciál hullámmódusok vannak jelen,és mindegyikhez kinevezünk egy-egy oszcillátort.Mindegyik vektorpotenciál-hullámhoz egy "effektív oszcillátort" helyezünk,amitől származik az adott hullám.De ezek az oszcillátorok nincsenek a térben sehol sem lerögzítve,hanem elképzelt objektumok.A mezőt egy rezonátor-dobozban hozzuk létre,és a rezonátor mérete határozza meg,hogy mennyi módus jön létre.Egy rezonátorban megszámlálhatóan végtelensok hullámmódus helyezkedik el.Ezeket a rezonátor fémflán levő határfeltételek választják ki.A módusok sűrűsége a rezonátor méretének növekedésével nő.Ha a rezonátor falát a végtelenbe toljuk ki,akkor folytonos vektorpotenciál-hullám spektrum jön létre.Vagyis a módusok végtelen közel lesznek egymáshoz,és kontinuum színképet hoznak létre.

Előzmény: ivivan (2373)
mmormota Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2374
Arra emlékeztetnek a hozzászólásaid, mikor Egely-hívők tartottak előadást ráérő nyugdíjasoknak a nullponti energia kinyerés kvantummechanikai alapjairól.

Tök jó volt, használtak mindenféle kvantummechanikai fogalmakat, de fogalmuk se volt arról mit jelentenek, és a hézagokat szépen kitöltötték alkotó fantáziájukkal. Hangzásra olyanok voltak ez előadások mint egy szabadegyetemi tanfolyam, azzal az apró különbséggel hogy az ég egy világon semmi értelem nem volt bennük... :-)
Előzmény: Aurora11 (2367)
ivivan Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2373
Mi az a "harmonikus oszcillátor" és milyen "energiaállapotai" vannak?
Előzmény: Aurora11 (2366)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2372
Egyébként mit jelent az,hogy Crakpot?
Előzmény: NevemTeve (2368)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2371

"(Note: Aki túl sokat beszél a valóságról, pláne ha azt állítja, hogy ő az egyetlen, akinek pontos tudomása van róla, az azt kockáztatja, hogy crackpotnak nézik.)"

 

Nem kell azzal foglalkozni,hogy kit minek nézik."Ha másokra hallgatsz,akkor nem a saját életedet éled:Sprite!":)

Előzmény: NevemTeve (2368)
szazharminchet Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2370
A munkát több féleképpen definiálhatjuk. Skalár és vektoros mennyiségekkel egyaránt.
Mindkét módszernek meg vannak a szabályai és nem keverendő a másik módszerrel.

Nem. A munkát egyféleképpen definiálhatjuk, úgy, hogy az az energiacserét adja meg a két kölcsönható objektum (test vagy mező) között. Ha az egyik definicióval működik a dolog (a vektorossal megmutattam, hogy működik), a másikkal meg nem, akkor a másik rossz.
Munkát skalárokkal csak akkor tudunk értelmesen számolni, ha az erő és az elmozdulás azonos irányú.
Ha erők eredője mozgat, akkor az eredő erő iránya és a mozgás iránya
egybeesik. Nincs értelme vektoros módszer alkalmazásának.

Megintcsak nem igaz. Az erők eredője a gyorsulással azonos irányú, nem a sebességgel, az időegységre eső munka (teljesítmény) pedig az erő és a sebesség skalárszorzata.
d W/d t = F.v
Képzeljük el csak azt az esetet, hogy jön egy baromi gyors űrhajó (nem hat rá semmilyen erő, csak valamikor régen felgyorsították), és elmegy előttem keresztbe. A mozgás iránya legyen mondjuk balról jobbra. És amikor elmegy előttem, akkor 1 N erővel elkezdem oldalra tolni. Az űrhajó 5 m hozzú, ennyi utat tett meg (balról jobbra) miközben az 1 N erő hatott. Közben előre toltam 5 mikronnal (mert bazi nagy a tömege, és ennyire bírtam ellökni). Akkor most az általam végzett munka a két vektor skaláris szorzata, azaz 1 N * 5 mikron azaz 5 * 10^-6 J, vagy pedig a teljes elmozdulás (nagyjából 5 m) szorozva az erő nagyságával, 1 N-nal, azaz 5 J?

Amit leírtál, az mint ahogy Te is tudod a vektoros módszer. Köszönöm, hogy említetted.

Nagyon szívesen.
Előzmény: Gézoo (2349)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2369
Miért nem létezik fizikai realitás? A világ szerintem nem csak mérési eredményekre illeszkedő valami,hanem önálló objektív igazsága van. Én sohasem hittem el például azt,hogy a modern fizikát sohasem tudnánk elképzelni. Ha nem jó se a hullám,se a részecskekép akkor jöjjön valami más modell. Ha nem lenne objekítv igazság ,fizikai realitás akkor nem lenne olyan összefüggő elmélet,mint ami létrejött.
Előzmény: NevemTeve (2368)
NevemTeve Creative Commons License 2009.02.25 0 0 2368
Még annyit tegyünk hozzá, hogy olyan, hogy 'fizikai realitás' nem létezik. Számtalan különféle modell van, néha az egyiket használjuk, néha a másikat, amelyik éppen konveniál, és egybevág a mérési eredményekkel.

(Note: Aki túl sokat beszél a valóságról, pláne ha azt állítja, hogy ő az egyetlen, akinek pontos tudomása van róla, az azt kockáztatja, hogy crackpotnak nézik.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!