Szerintem, a Dr. Hidast nagyívben kerüld el. Nekem Ő műtötte a térdemet a Kelen kórházban. Korábban azt hallottam róla, hogy Ő az artroszkópos térdműtétek specialistája. Azt is olvastam valahol, hogy egy ilyen térdműtét már rutinműtétnek számít. Nos ehhez képest a műtétje nagyon nem sikerült, pedig nem volt olcsó.
Egyszer egy bemutatkozó írásában " szerényen " írta, hogy egy évben 200-300 műtétet végez. Ennél sokkal érdekesebb lenne, hogy ezekből a műtétekből, mennyi sikerül. Arról nem beszélve, hogy a Kelen kórház is levett 30 E Ft-ra, egy egyéjszakás bentalvásért, pedig mivel nem voltam becsövezve, ez szerintem nem volt indokolt. Ezt egyébként elnéztem volna, ha jól sikerül a műtét.
Sajnos nem minden orvosnak van jó keze, egy műtét elvégzéséhez. Annál is nagyobb gond, hogy sokuknak problémát okoz egy MR felvétel értelmezése. Kellemetlen érzés amikor a saját költségemen megcsináltatom, elviszem, de meg se nézik. Persze azzal se vagyok előbbre, ha beteszi a gépbe, és nézi, de nem lát semmit, mert nem ért hozzá. Helyette ragaszkodnak a RTG felvételhez. Abból tökéletesen lehet látni az izület rés távolságát, és párhuzamosságát. De sajnos egy meniscus sérülést nem biztos hogy kimutat.
Sajnos egy térdet ha egyszer elrontanak, nem egyszerű helyrehozni.
Manapsag valaki jart keresztszalag problemaval orvosnal?
En voltam Knoll dokinal, viszont ott eleg magas arat mondtak a keresztszalag potlasra, esetleg valaki tudna e abban segiteni, hogy Hidas doktor mennyiert operalhat?
Az ízületi kopás/sérülés miatti fájdalmat hiarulonsav injekciókkal és per-os készítményekkel egy darabig lehet odázni. A hiarulonsav injekciók közt rettentő különbségek vannak. Az ún. single-shot injekciók kb. 8-12 hónapig tartanak ki. Ezek ára kb. 60.000Ft környékén érhető el (Monovisc, Cingal, Fermathron S, stb.).
A kisebb 3x vagy 5x szúrós injekcióknál nagy a szórás, de a hiarulonsav felezési ideje 12 óra...
A szájon át szedhető (per-os) készítményeknél is komoly eltérések vannak. Ha magas a hatóanyag tartalom, akkor gyomorpanaszokat okozhatnak, ha kevés, akkor értelmetlen.
A protézis előtt a Hangody féle ún. mozaik-plasztika, illetve a különböző porcpótló anyagok jelentetik a megoldást (pl. Chondrofiller). A mozaik plasztika nem drága eljárás - a defektált területre egy egészséges területről veszik ki a porcot és ültetik át a sérült területre.
A Chondrofiller injekció nem olcsó készítmény, (nem keverendő a hiarulonsav injekciókkal!) de 75 éves korig nyújthat megoldást arthroszkópos műtéti eljárással. Jelenleg a Sportkórházban, PTE Ortopédián, Siófokon (Majzik főorvos), Székesfehérváron (Abkarovits főorvos) és az Emineo Magánkórházban érhető el.
Remélem, van benne pár értelmes válasz a kérdéseidre - jobbulást kívánok!
Az injekció csak akkor hathat valójában, ha van még porc. Akinek elkopott teljesen (csont a csonthoz ér), akkor már semmit sem tud segíteni. Ezt röntgen alapján az orvos el tudja eldönteni. Szoktak még a dokik próbálkozni, hogy csillapítsák a fájdalmat a műtétig, de tapasztalatom szerint ilyenkor már kidobott pénz, és nem is kevés.
Igen, valóban előfordulnak negatív esetek is, de túlnyomó többségében teljes életet lehet élni a műtét után. Nyilván nehezebb a felépülés egy idősebb embernek. Nagyon-nagyon fontos a gyógytorna - a műtét után örökkön örökké. Egy jó rehab-kórház is segíthet, a lényeg, hogy a műtét után közvetlenül, kihagyás nélkül folytatódjon a gyógytorna (a kórházban már másnap felállítják az embert, és ha kivették a dréncsövet, már járkálni is kell - járókerettel és /vagy mankóval).
Amikor engem operáltak, a szobában 2 hasonló korú néni is volt, igaz ők csípőprotézist kaptak.
A műtét napja - nem szépítem - elég fájdalmas, utána viszont apránként, de mindig egy kicsit jobb. A teljes felépülés nagy átlagban 6-12 hó körül van, de van olyan, aki 3 hó után már remekül van.
A gyógyulás során vannak megtorpanások, visszaesések, de egyébként lassan, de biztosan javulgat a páciens.
Apám 85 éves és nagyon súlyos térdkopása van, alig tud járni. Műteni kellene, de elég sok pozitív és negatív példa van ismerősi körben. Ismer több olyat, akinek sokkal rosszabb lett a térde műtét után. Kérdeztünk több orvost is, hogy mit tanácsolnak és ott is mindkét véglet elhangzott: van aki szerint semmi akadálya, mások meg nagyon nem javasolják.
Olvastam a hialuronsavas injekcióról is, ami egy viszonylag rizikómentes dolog, de erről is a legtöbben azt írják, hogy semmit nem ér, pénzkidobás, nem tapasztaltak javulást. Nagyon kevés pozitív visszajelzést olvastam erről.
Szia, 3-5 km biciklin annyira kevés, hogy nekiállni is kár, szerintem 10-ről indulj és hetente emelj 5 km-t, ha panaszmentes vagy. Ha a plusz 5 par nap után soknak tűnik, vegyél vissza hármat.
Mint ortoped dokit, aki tobbszor rendbe tette a terdem kimozgatassal, (szarkapocs-csont elmozdulas, stb) - imadom, d nagyszeru fickonak tartom, de mint sebeszorvost, aki artroszkopos mutetet csinal, meg nincs tapasztalatom rola. Valakinek?
Nem egészségüggyel kapcsolatos, de gondoltam vannak itt hozzáértők...
Szóval telektakarítás közben találtam egy csontot, és egy hentes ismerősöm szerint emberi sípcsont (mert ő még nem látott ilyet, amúgy méretben tökéletesen egyezik), sajnos csak rajzolt képeket találtam a neten, így nem tudom 100%-ra beazonosítani.
Esetleg aki látott már emberi csontvázat, tudná azonosítani, hogy állati vagy emberi?
Az orvos nem érzi helyetted hogy mikor mennyi a jó.Ha elkezdesz tekerni,mindig csak annyit menj amennyi jólesik és amig nem fáj,nem kellemetlen. Ujból meg kell szokni a lábadnak a terhelést. Nekem meniscus műtét után két héttel kezdtem ijból biciklizni.
Beírom ide is, hátha kapok valami tanácsot. Nem vagyok hétvégi biciklis, de profi sem, csak azzal szoktam közlekedni. Azt hittem keményebb vagyok mint amennyire valójában, ezért Júliusban belezavartam a lábamba 185 km-nyi Balatoni körutat, de kicsit megbántam, mert megfájdult mindkét térdem, azóta voltam ortopédián, röntgeneztek, van diagnózis is. Azt mondta semmi komoly, csak sok volt egyszerre a távolság. Már csak kontrollra kell járni (de minek?), már-már alig érzem, hogy valami nincs rendben a térdemmel, előzetesen beszéltem a dokival, hogy kezdhetek óvatosan, fokozatosan biciklizgetni. Az a kérdésem, hogy milyen időközönként emeljem a terhelést, távolságot, stb? Nézegettem interneten, nem találtam semmi olyat, ami ezt leírta volna, mindenhol az írják, hogy majd a szakember elmondja, de a szakember nem mondja el, csak annyit, hogy fokozatosan mindig kicsivel többet, jobban. Ebben a hónapban próbálkoztam 3-5 kilométereket nem megterhelő fokozatban tekerni, sikerült is fájdalom mentesen, de semmi ötletem nincs, hogy hogyan tovább. Terhelést növeljem, vagy a távolságot? Úgy érzem, hogy ebben a fokozatban (elöl 38, hátul 20 fogú lánckeréken van a lánc) a világból is ki tudnék biciklizni, csak nem merek. Akinek volt már ilyen sérülése, hogyan tudott visszatérni a "korlátlan" bringázáshoz? Köszönöm a válaszokat, Zugmodell
Hány évesen kaptál protézist? Nekem most így 51 évesen helyezte kilátásba a doki végső megoldásként. Műtét után 6-7 hét és teljesen jó volt, minimálisan volt egy kis, inkább kellemetlen mint fájdalmas érzet. Most három napja dolgozom de terd felett közvetlenül már teljesen puffedt, tele van folyadékkal {synovia}, visszamegyek dokihoz. Nos ami a túlsúly illeti nekem is van, sőt az elmúlt 4 hónap tappenz alatt meg jött közel 10 kiló, de nem eszem degeszre magam, nem volt semmi mozgasom. Kerékpározni szoktam de sem tappenz sem időjárás nem engedte. Ha egy mód van rá nem szeretném abbahagyni.
Elég jó mozgásképes vagyok, a csontfájdalmam teljesen megszűnt. A szövetek, inak sajnos még feszülnek bizonyos mozdulatokra, pedig már másfél éves vagyok. A combizmom a holdban, de ezek mind az én hibámból adódnak teljesen, mert nem vagyok és nem voltam elég lelkes a gyógytorna terén. Sőt! Már most mondom, és higyjél nekem: a tornát soha, semmilyen körülmények között nem szabad abbahagyni.
A nyújtásom tökéletes, 0°, pedig egy kisebb labda a térhajlatom alá fért, mikor kijöttem a kórházból. Sajnos a hajlítás a kezdeti gyors javulás után (térdgéppel már 2-3. nap megvolt a 90°) kissé elmarad attól, amit valójában ki lehet hozni belőle, nagyjából 120° az átlag, ne ez most nincs nekem meg, saját erőből 95-105° körül mozog, de van olyan pad, amin ülve teljesen magam alá tudom húzni a lábam, tehát tudnék többet is, de ez nem megy tartósan, mert feszül. Amúgy jövök-megyek. Állni egy helyben viszont nem sokáig tudok, de tovább, mint a kopott porccal. A lépcsőzés lefelé nem annyira kedves, de ha van majrévas, amibe kapaszkodni tudok, akkor az is simán megy. Tényleg csak annyi a problémám, hogy jobban rá kellett volna feküdni a tornára (mindhalálig!), szobakerékpárra, illetve többet kéne sétálni, mozogni, miután van némi túlsúlyom, ez nehezítő körülmény, és itt a kör kissé bezárul számomra.
Elvileg a műtét után kb. még 2 évig lehet valamicsként javítani a dolgon, utána már nem, ami addig nem javult meg az már úgy marad, vagy ha elhanyagolja az ember, akkor romlik. Szóval a rehabilitáció életfogytig tart.
Egy jól sikerült protézisműtéttel szinte teljes életet élhetsz, valószínűleg futni nem nagyon fogsz tudni (de ez is páciensfüggő), illetve a térdelés sem lesz a barátod, amúgy nagyjából úgy tudsz élni, ahogy a fájdalommal soha.