No, és az ÉKSz2 szerint:
fonetikus = Kiejtés szerinti
A fonematikus írás nincs benne, de még a Nyelvi fogalmak kisszótárában sem.
Még nem terjedt el.
Kis Ádám
Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröztető
makd
c) A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak, szemben az olyan írásokkal, amelyekben a leírt forma nagy mértékben eltérhet a kiejtéstől.
Kétségytelen, hogy az Osiris szótárban már a fonéma-betű megfeleltetésekről írtok.
Nézetem szerint ez fontos tudományos distinkció, azonban egyrészt használatához erősen vájt fülek közé kell szorítani a fejet, másrészt, ha fontosnak tartjuk ezt hangsúlyozni, akkor azt is meg kell mondani, hogy valójában tisztán fonetikus írás nincs is. A szerb/horvát is csak fonetikusabb, mint a magyar.
Nem merem biztonsággal állítani, de az a benyomásom, hogy a szó tudományos értelmében vett fonetikus írás nem tekinthető írott nyelvváltozatnak. A fonetikus írás nem önálló, hanem a beszélt nyelv pontos tükrözése, ami sok tudomány számára fontos, azonban nem szolgál hétköznapi célokat.
Így természtesen az a helyes, ha fonematikus írásról beszélünk, azonban a régi szóhasználat az utcán még használatos.
A magyar írás szerintem alapvetően nem fonetikus, hanem fonematikus. A szerb/horvát írás viszont valóban fonetikus (pontosabban sokkal fonetikusabb, mint a magyar): ők például jelölik írázsban a zöngésségi hasonulást is.
Ha tehát egy nyelv írása fonetikus lehet azzal együtt, hogy a [j] hangot hol j-vel, hol g-vel, hol gj-vel jelölik, a g betüt hol [g]-nek, hol [j]-nek kell ejteni, hol pedig egyenesen néma, a magánhangzó hosszúságát pedig nem jelöli, szóval ha ezek mind beleférnek a fonetikus írásba, akkor igen, a norvég fonetikus.
De akkor például a magyar és a francia is fonetikus írás.
Ha átgondolod a fonetikus írással kapcsolatos változataid, magad is arra juthatsz csak: a fonetikus írás a harmadik.
1. a hallott szöveg alapján egyértelmü a helyesírás... Az ilyen írás nem tud morfologikus lenni, azaz a szupraszegnetális eszédjegyeket is tükröztetnie kellene. Bonyolult lenne, ilyesmit csak tudományos célra alkalmaznak. Azaz ez inkább a fonetikus átírás.
2. egy adott betü egyféle hangot kódol...: Úgy vélem, ennek semmi köze a fonetkus íráshoz.
3. a leírt szöveget a (viszonylag összetett) szabályok ismeretében csak egyféleképpen lehet kiolvasni, akkor valamelyes közelítéssel igaz, de "általában" és "az esetek többségében" jellegü kiejtési szabályok is vannak: ez jobban hasonlít.
Ahogy a Világ nyelveiből kiedül, az újnorvégot létrehozó törekvések igyekeztek a fonetikus helyesírás megteremtésére, de természetesen ez nem mindig sikerült, részint az idegen savak, részint bizonyos archaizmusok miatt.
Nekem a topicról az az élményem ugrott me, amikor egy olasz közértben "Martinit" akartam venni. Az eladó bámult rám, mint ló a mozijegyre, kétszer elismételtette velem, azután fölcsillant a szeme: "Á, mártíni!"
Viszont az olaszok meg az okét mondják nagyon viccesen. Kb. annyit használják, mint mi is, de kb. ilyen ejtéssel: "okáj".
Egyebekben azt hiszem, tökmindegy. Ha kialakul egy egyértelmű kiejtési tradíció, ahhoz bölcs dolog alkalmazkodni. Ha nem, akkor ilyen, kis félreértések, meg vicces torzulások mindig lesznek. A humorral azonban többre megyünk, mint a másik cikizésével.
Magyarul: engem nem zavar a pizza szó helytelen ejtése.
Amúgy a Világ nyelvei szerint a norvég írás fonetikus.
Mi számít fonetikusnak? Ha az, hogy a hallott szöveg alapján egyértelmü a helyesírás, akkor ez semmiképp sem igaz a norvégra; ha azt, hogy egy adott betü egyféle hangot kódol, akkor sem; ha azt, hogy a leírt szöveget a (viszonylag összetett) szabályok ismeretében csak egyféleképpen lehet kiolvasni, akkor valamelyes közelítéssel igaz, de "általában" és "az esetek többségében" jellegü kiejtési szabályok is vannak.
szép tőled, hogy úgy ejted, biztos jól birod a magányt.
Amúgy tudom, hogy nem jó átírás, de hirtelen nem tudtam jobbat. Hivatalos jelet nem kerestem, mert egyrészt nem közismert, másrészt ide bonyolult beszúrni (harmadrészt, mert nem tudom fejből a fonetikus jeleket, és lusta voltam keresni)
Hát lehet, hogy 4 nem angol, de akkor is angol környezetből jön mind, illetve az a hiedelem, hogy angolok (A Lamborghinit leszámítva)
Łódz nevét vagy Lódznak, vagy Ludzsnak ejtik, és voltaképpen nehéz az utóbbit orssznak tartani, mivel a Ł bilabiális spíránst nem tudjuk ejteni, és ja már l-hez hasonló betűvel írják...
Nansen nevét az orosz átírások alapján Frityofnak kell ejteni. Amúgy a Világ nyelvei szerint a norvég írás fonetikus.
Kis Ádám
Kissé különös ez az érzékenység az angol nevek ejtése iránt.
Miert is? A 8 peldambol 4 nem angol szo volt.
Egyebkent angolul viszonylag sokan tudunk, lengyelul meg kevesen, ezert arra kevesbe vagyunk erzekenyek. Egyebkent hogy szoktak magyarul ejteni a L/odz nevet? En a 80-as evekbol mintha Ludzs-ra emlekeznek...
Mai talalos kerdesem: Fridtjof Nansen norveg Nobel bekedijas keresztevenek helyes kiejtese :-)
Bernstein ügyében vitába szállnék. Ezt nem rosszul, hanem németesen ejtik, aminek bizonyára az az alapja, hogy a szó maga német. Az idősebb népességben nagyon erősen él a németes hagyomány, ezért ez az ejtés természtesnek tűnik. És messze nincs egyedül. Ha valaki Steinbeck nevét angolosan ejtené, valószínűleg kevesen tudnák, kiről beszél.
Kissé különös ez az érzékenység az angol nevek ejtése iránt.
A lengyel nevek ejtésében sokkal több a hiba. Ki ejt Sjenkjevicset, Oldzsihszkit, Uudzsot
A kultúra változása miatt egyre gyakoribb az orosz nevek hibás ejtése, pl. az egyik sportriporter állandóan egy Szahtyor nevű csapatot emleget.
Na most van ugye az északi ejtés (nagyon durván a La Spezia - Rimini vonaltól fölfelé), ahol zöngés, meg a déli, ahol nem. Tehát 'piddza' illetve 'picca'.
Szerintem nem lehet megkövetelni, komikus is lenne, az ejtési pontosságot.
A nyelvek hangzókészlete és a hangzók egymásrahatási szabályai eltérnek egymástól.
Egy jó kompromisszum kell, olyasmi, hogy a magyar beszélő fel is fogja az írásképet, meg tudja is, hogy nem az ő hangzókészletével született szavakat hall.
Vissza a topik címére. A legbájosabb tény ugyanis, hogy az olasz köznyevi ejtés nem pidza (mint a topiknyitó hiszi), hanem hosszú c . Tehát fonetikusan: picca.