Szolnok:Hosszú,Abeljanov 6, Tóth Z. 2, Berkics 32, Tóth A. 25/21. Csere:Horváth 14/12, Jáhni 6, Kmézic, Mérész.
Edző:Rezák László,Szalay Ferenc
Winterthur:Killian 4, Maticky 21,Hajda 16,Jacobs 24/3, Konstantin 12.
Csere: Döppes,Würtz,Kopeczky 7.
Edző:Murat Ersek, Ernst Ternow
Kipontozódott:Abeljanov a 37. percben
Hét közben többen is sérüléssel bajlódtak a vendéglátók együtteséből, de Kmézic
és Horváth végül hadrafogható állapotba került a szombat esti Szuper Liga találkozóra. Sajnos Viktor Zsarkov változatlanul a kispadon foglalhatott csak helyet, kényszerpihenője eltart még egy darabig.
Szédítő tempóban kezdett az Olajbányász. Abeljanov már a 15. másodpercben betalált, ráadásul értékesítette a megitélt büntetőt is. Magyar pályán ritkán látható gyönyörű Tóth Attila Berkics kombináció végén zsákolt a "király", s ekkor úgy tűnt, gond nélküli összecsapásnak lehetnek tanui az újra szép számban megjelent nézők.
Maticky és Konstantin azonban másképp gondolta, pontjaik révén fordítani tudott az UBM. Hiába szerelte Abeljanov kétszer is parádésan Jacobsot, a hazaiak dobásai szintén célt tévesztettek, így maradt az előny a vendégeknél. A piros-feketék megtorpanását jól használta ki az osztrák gárda, nyolc ponttal megugrott. A möllersdorfiak két idegenlégiós centere korlátlan úr volt a palánkok alatt, csak Berkics erőszakosságának köszönheti az Olaj, hogy nem került behozhatatlan hátrányba. Rezák László cseréi lendületet adtak a szolnoki együttesnek. Horváth "régi" szép napjait idézően irányított, és ami a lényeges, távoli dobásai ezúttal betaláltak. Tóth Attila magánszámával ért véget az első játékrész, két triplája nyomán Tisza-parti előnnyel térhettek pihenőre a csapatok.
A válogatott keretbe újra meghívást kapott bedobó ott folytatta a második félidőt, ahol az előzőt abbahagyta. Egyszerűen nem tudott hibázni, és még sem sikerült elhúzni a vendégektől. Ebben közrejátszott, hogy Abeljanov gyorsan összeszedte negyedik hibapontját-le kellett cserélni-valamint a máskor oly eredményes Hosszú "puska" az istennek sem akart betalálni. Hajda egyre jobban belelendült, okosan kiszolgálta társait, ami pontokban is megmutatkozott(70-75). Hosszú hajrát nyitott az Olaj, a tizenegyedik hárompontos kosár-melyet a félpálya közeléből szerzett Tóth A.-újra a szolnokiak felé billentette a mérleg nyelvét(81-79). A döntés lehetősége mégis a vendégek kezében volt, fél perccel a lefújás előtt azonban Jacobs elhibázta a büntetőt, és a megszerzett labdát aztán már nem adta el a szolnoki együttes.
Nehezen kiharcolt győzelem született, ám ez mégis értékesebbnek tűnik, mint a közel harmincpontos siker a zsolnaikkal szemben. Néhányan egészen kiváló teljesítményt nyújtottak: mindenekelőtt Tóth Attila, de nem sokkal maradt el tőle Horváth Imre és Berkics László sem. Úgy látszik a válogatottba szóló meghívás szárnyakat adott nekik, jó játékkal akarták meghálálni a bizalmat. Sikerült.
Kapcsolódó cikk:
A Szuper Liga összecsapások eddigi legnehezebb találkozóját vívta szombaton este a Szolnoki Olajbányász kosárlabda csapata a tiszaligeti sportcsarnokban.
Az ellenfél a tavalyi osztrák bajnok, amerikai idegenlégiósokkal megerősített UBM Winterthur együttese volt, amely ellen hatalmas csatában, némi szerencsével sikerült kicsikarni az egypontos győzelmet(85-84).
Az Olajbányász nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ettől függetlenül akadtak remek egyéni teljesítmények, mint például felvételünkön látható Tóth Attiláé, aki hét(!) hárompontos kosárral örvendeztette meg a publikumot.
Olajbányász: Hosszú 20/12,Abeljanov 4, Tóth Z. 10, Berkics 20, Tóth A. 20/12. Csere: Horváth 6, Zsarkov 3/3, Jáhni 3, Bódi. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc
Csere: Lukasik 19/12, Pekárik 2, Marko 4, Pekár. Edző: Vladas Garastas, Ivan Chrenka
Idényeleji formában kezdtek a csapatok, sok rossz dobási kisérlet, Eladott labda jellemezte az első perceket. Ugyan az Olajbányász higgadtabbnak tűnt, ez nem mutatkozott meg az eredményben, sőt a félidő felénél már a csehszlovákoknál volt az előny. Az egész pályát beszáguldozó Uhnyak egyszerűen nem tudott hibázni, s mivel Lukasik személyében partnerére akadt, ha minimális különbséggel is, de megugrottak a vendégek. A hazai sztároknak csak felvillanásai voltak, és ez kevésnek bizonyult a boldogsághoz. Még a félkész állapotban lévő Zsarkovot is bevetette Rezák mester, ám ő sem segített. Ráadásul egy ütközést követően bokáját fájlalva lebicegett az idegenlégiós.
A szünetben alapos fejmosásban részesülhettek a piros-feketék. Rájuk sem lehetett ismerni a folytatásban. Rövid idő leforgása alatt szinte őröletbe kergették a szlovák ellenfelüket, ezzel már akkor eldöntve a találkozó végkimenetelét. Hosszú és Tóth Attila a tőlük megszokott tempóban szórta a triplákat, Berkics összeszedte a lepattanókat, Abeljanov tanári módon szerelt a levegőben, míg Tóth Zoli fénykorát idézően osztogatott(71-52). Sajnos ez a teljesítmény mindössze 10 percig tartott. Amint visszavett a lendületéből az Olajbányász, Felhozta a Garastas-tanítványokat(az egykori BEK-győztes Zalgaris Kaunas edzője volt), akik nem ismertek elveszett labdát, újra szorossá tették az állást. Letámadásos taktikájuk teljesen megbénította a hazaiakat, már-már félő volt, hogy fordítani tudnak, mikor Horváth ellopott egy labdát, s csak szabálytalanság árán voltak képesek megállítani. Bedobott büntetői megnyugtatták társait, így a hajrában sikerült növelni az előnyt.
A két osztrák bíró hazai pályákon szokatlan felfogásban vezette a találkozót, de az tény, hogy egy-egy momentumtól eltekintve mind a játékosok, mind a közönség elfogadta őket, igazukat bizonyítja. Soha rosszabb bíráskodást ne lássunk!
Rezák László:-Nem altatott el bennünket a csehszlovákok tegnapi súlyos veresége, szoros mérkőzésre számítottunk. Csikorog még a gépezet, de a lényeg, hogy nyertünk.
Hosszú István, vagy ahogyan a barátok(sőt már a szurkolók is) szólítják: Hosszú Puska Bajáról érkezett a Tisza-partjára. Itt kezdte a sportág alapjainak "tanulmányozását" anno 13 éves korában, és kétéves Honvédos(katonaság) kitérőtől eltekintve egészen az idei nyár végéig ott nyűtte a labdát. Mivel a bajaiak szorult helyzetben vannak-még az sem tisztázott, egyáltalán működőképes lesz-e a szakosztály-, a bajnokcsapathoz szerződött a lassan 30 éves bedobó. Mint kiderült, két évvel ezelőtt is kacérkodott már a gondolattal, mármint ami a Szolnokra való távozást illeti, akkor talán a folyamatban lévő házépítés akadályozta meg tervei magvalósitásában. Reméljük, a sikeréhségét még nem elégítette ki a bajaiakkal nyert MNK győzelem 1987-ben, sem a bajnokságban elért második és harmadik helyezések, de még a 84-89-ig tartó felnőtt válogatottsági "hullám" sem. Utóbbiból akkoriban családi gondok miatt került ki(felesége éppen második gyermekükkel volt terhes), így jobbnak látta lemondani a kerettagságot. Ha már a családról esett szó, Puska nejével, 5 esztendős Gergő fiával és két éves Katinka lányával telepedett le-egyelőre?-két idényre a megyeszékhelyen. De honnan a "Hosszú Puska" elnevezés?
Annak idején, még az ifjúsági válogatottal Dunavarsányban edzőtáboroztak, és egy indiános film hőséről ragadt a 195 centis kosarasra e név. Úgy tűnik, szerződésére végleg pont kerül, és a szövetségben szabályzott pénzösszegeknek megfelelően a bajaiak kissé lentebb adnak "kérésükből". A Duna-partján 25 pont körülire taksálja teljesítményét, ez több jó társ lévén nehéznek tartja megismételni. Szurkolók figyelem, a néhány korábbi rosszalló megjegyzés feledve, Puska már régóta szimpatizál veletek.
Jáhni István Szegedet cserélte fel a Tiszának valamivel fentebb elterülő városára. Egyébként veszprémi születésű, ott kezdődött kosaras pályafutása a gimnázium második osztályában. Akkor még az NB I-ben játszott a csapat, így érettségi után sem akart elszakadni társaitól. Maradt, közben kitanulta a nyomdász szakmát. Jól időzített, hiszen mire megszerezte a szakmunkás bizonyítványt, a Veszprém a kiesés sorsára jutott. Pisti váltott, jelentkezett Szegedre, a főiskola levelező tagozatára, testnevelés szakra, közben a Szeol-Délép lecsapott rá. Az egykoron ifjúsági válogatott, 26 éves, 200 centis, szimpatikus játékos hét évet töltött a "napfény és diákok városában", és most bedobót keresvén Szolnok következett. Közben felvilágosították, a bedobó posztot időnként centerré kell módosítani, ami nem lesz teljesen szokatlan, hiszen '89-ig hasonló feladatoknak kellett eleget tennie. Jelenleg egy esztendőre szóló megállapodás köti a bajnokcsapathoz, mivel felesége a Szeged SC NM I-es kosarasa. Zsemberi Erika egyelőre marad a csapatával. István eddigi tapasztalatai alapján 15 pontot dob átlagban, reméljük ezt a sorozatot csereként is sikerül majd megismételnie.
egy kis cikk a számomra legfélelmetesebb ellenfélről:
"
Trojki:
Hárompontos dobás. Az elnevezés a kilencvenes évek derekára vezethető vissza. A hárompontos dobásnak a specialstájának számított a Honvédban játszó Szovjet elvtárs: Viktor Kuzmin. Tiszteletére lett kitalálva eme a hárompontosnak való elnevezése. Trojka = Hárompontos. Trojki = Hárompontos-ka amit jobban szerettek a reggeli feles vodkánál (főleg ha +1). ...":)))
viccelsz? minden újabb cikk olvasásakor szinte végig fut rajtam a hideg...emléxem ezekre a cikkekre, a képekre, de mindig nagyon jó érzés látni!!!az elmúlt 17 évben rendszeres meccsre járó vagyok, nekem ezek a cikkek rengeteg emléket jelentenek.
Viktor Zsarkov még két hete sincs, hogy Szolnokon tartózkodik. Akárcsak Tyubin, Leningrádból érkezett (1980-84-ig csapattársak voltak), ott kosarazott már nyolcéves kora óta. Ráadásul nem is ez volt az első sportága, hanem az úszás, ami igaz jól ment, de elmondása szerint borzasztóan unalmas volt iskola előtt, majd utánna is állandóan a két fal közti távolságot egyes egyedül róni. Kapóra jött, hogy a suliban kosarazni hívták, ez már sokkal érdekesebbnek bizonyult. Pedig akkoriban még átlagos magasságúnak hitte magát a mára 198 cm-re nőtt szakálas univerzális orosz. Nálunk szemmel láthatóan Rasiddal érzi legkobban magát, mint kiderült az ő telefonjának hívószavára engedett a szolnoki csábításnak. Barátságuk még a szovjet bajnokságból ered, újabban pedig együtt járnak strandra és esténként Boss.klubba biliárdozni.(Vityinka-ahogy Abeljanov mókás kedvében szólította-elárulta, előszeretettel hódol eme szenvedélyének). Témát váltva Viktor felemlegette pályafutása eddigi legnagyobb sikereit:1983-ban a junior Európa-bajnokságon harmadikok voltak, két évvel később ugyancsak a juniorok között a spanyolországi vb-n egy hellyel előrébb rukkoltak. Olyan sztárok társaságában bűvölte a labdát, mint Szabonisz, Volkov, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ezt követően két évig még válogatott volt, aztán a Leningrádi Szpartak szineiben növelte ázsióját. 1984-87-ig rendre másodikak voltak az országos bajnokságban, mígnem tavaly a talliniak (Rasid egykori csapata) mögött megszerezték az ezüstérmet.(?)
Zsarkov egyelőre egy évre írt alá, ha a hivatalos dolgokat sikerül elintézni, felesége és 14 hónapos kisfia is Magyarországra utazik. Viktor a kosárlabdán kívül üzleteléssel foglalkozik, a konkrétumok kitárásától azonban mosolyogva elzárkózott.
A feltevések szerint a játék eredete 1603-ig vezethető vissza, mikoris a floridai benszülöttek póznára erősített kosarat dobáltak labdával. Magát a sportágat azonban csak jóval később, a múlt század végén, 1891-ben alakították ki, szabályait a spirngsfieldi Tesnevelési Főiskola tanára dr. James A. Naismith alkotta meg.Az intézet igazgatója adott utasítást számára egy olyan játék felkutatására, amely a téli időszakban, fedett jelyen, és esti világítás mellet is űzhető. Tulajdonképpen a véletlen sietett a testnevelő segítségére. Egy ízben a főiskola játékterén labdával a kezében várta az edzésre érkező hallgatókat, mikor sürgősen hivatták. A játékszert a pálya szélén lévő barackos kosarak egyikébe dobta. Mikor visszatért, meglepve vette tudomásul, tanítványai bőszen próbálkoznak mutatványa megismétlésével. A jó szemű pedagógus rögtön kapcsolt, két csapatot alakított ki és játszatni kezdte a diákjait. A rossz idő beálltával a kosarakat a terembe vitték, és a tornacsarnok 305 cm magas erkélyére rögzítették. Így került a mai helyére a gyűrű. A labdatartás és továbbítás lehetőségeit, az ütközésekért, személyi hibákért járó büntetéseket, a gól elérését és az eredmény számítását, a játék kezdetének és megszakítás utáni folytatásának módjait, menet közben alakítgatták ki. A pálya alakja, mérete kezdetben a teremhez alkalmazkodott, határvonalak sem voltak. Büntetővonalat 1896-ban rajzoltak először. A kosár az évtizedek során különféle formájú volt, eredetileg csak akkor ért a gól, ha a labda benne is maradt. Hogy az erkélyen elhelyezkedő nézők ne tudjanak "besegíteni" a találat elérésébe, palánkot szereltek fel. A csapatlétszám a kezdeti 25-ről fokozatosan csökkent öt főre. A kosárlabdajáték nagyon gyorsan terjedt az egész világon, már 1904-ben, a St. Louisban megrendezett olimpián bemutatót tartottak.
A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) három évtizeddel később, 1932-ben Genfben alakult meg, fő feladata a szabályok egységesítése volt. Jelenleg a legnagyobb létszámú szövetségek egyike, közel 150 országban, több mint 100 millióan űzik a sportágat.
A kosárlabda születésének 100. évfordulója alkalmából világszerte ünnepségeket tartanak a napokban.A sportág magyarországi új fellegvárában, Szolnokon is méltó kereteket biztosítanak szombat délután a megemlékezésnek. Megjelennek a Tiszaligetben az elmúlt évtized kiemelkedő egyéniségei, a játék Tisza-parti meghonosítói, a hajdani MÁV, Légió és Vörös Meteor tagjai, vezetői. Sajnos néhányan már nem lehetnek jelen, rájuk fájó szivvel gondoltak vissza egykori társaik. Az egész délutánt betöltő program nyitótalálkozóján a nagy nyilvánosság elé lépett az újdonsült NB I-es női csapat, a Szolnoki MÁV MTE együttese. Két vegyes gárdát alkotva bemutató mérkőzést vívott, melyen gyorsan kiderült, jó néhány tehetséges lány bontogatja szárnyait a piros-kék gárdában. Petróczi Edina, Cseh Karolina, Harmath Kata szép jövő előtt állhat, csak rajtuk múlik. A szebbik nemet az öregfiúk követték, az Olajbányász és Karcag negyven év feletti egykori sztárjai randevúztak. Pataki, Patay, Kurucz és a többiek bebizonyították, gyorsaságuk megkopott ugyan, de a kezük még nem remeg a palánk alatt. Az udvariatlan vendégek végül biztosan, 37-26 arányban legyőzték a hazaiakat.
Az elődök összecsapása után a jelen legjobbjain volt a sor. A játékvezetők sípszava pályára szólította a Magyar Kupa legjobb nyolcba kerüléséért vetélkedő két Tisza-parti együttest.
Szolnoki Olajbányász-Szeged SC 109-86 (48-43)
Szolnok, 2500n., v.: Hartyáni, Görgényi
Olajbányász:Tyubin 22/15, Abeljanov 15, Tóth Z. 3, Tóth A. 20/12, Berkics 19. Csere Horváth 10/6, Kmézics 10, Judik 5, Mérész 5/3. Edző:Rezák László, Szalay Ferenc
Kedves ünnepséggel kezdődött a visszavágó, a Medicomp KFT által a bajnokcsapatnak járó 100 ezer forintot a piros-fekete legénység felajánlotta a Szolnoki Gyerekváros alapítványa javára.
A feldobást követően azonnal a hazaiak ragadták magukhoz a kezdeményezést, ami Berkics és Abeljanov révén pontokban is megmutatkozott. Walke buldog módjára követte Tyubint, de ez felemésztette minden energiáját, kevés veszélyt jelentett a szolnoki gyűrűre. Guóth edző időben észlelte a rossz taktikát, leváltotta válogatottját a szovjet légiósról, s ez a húzás jót tett az eredményességnek, rögtön több lett a kosár. Tóth Zoli nem váltotta ki a sípmesterek szimpátiáját, sorra fújták ellene a személyiket, minek következtében edzője kénytelen volt lecserélni. Míg Horváth belezökkent a kerékvágásba, lét pontra feljöttek a vendégek(35-33). A találkozó ilyetén alakulása váratlanul érte az Olajbányászt, kapkodni kezdett, szerencsére azonban így is előnnyel térhetett pihenőre. Mintha nem ugyanaz a társaság jött volna ki a folytatásra, villámrajtot vett a szolnoki ötös.Tizenöt pontjukra mindössze Walke duplája volt a válasz, és ez jelezte, eldőlt a továbbjutás kérdése. Sziporkázott az aranyérmes együttes, Tóth Attila szórta a triplákat, Rasid szorgalmasan szedte a labdákat, még a fiatal Mérész Tamás is többször betalált. A századik pont megszületése után már a következő ellenfélre gondolt a közönség."Reszkess Honvéd, add meg magad!" csatakiáltással búcsúztak kedvenceiktől a B-közép tagjai. Folytatás szerdán kora este a Tiszaligetben.
Minden eddiginél jobban felfokozódott az izgalom a szolnoki kosárlabdacsapat körül, hiszen még semmi nem dőlt el, a bajnoki döntő páros mérkőzése 1-1-re áll. Milliók láthatták, hogy csütörtökön Zalaegerszegen miként szenvedett vereséget az Olajbányász és azt, hogy a piros-feketék Tóth Zoli nélkül voltak kénytelenek kiállni a hatezres nézősereg előtt. Nos a rokonszenves irányító örömteli hirrel érkezett tegnap szerkesztőségünkbe:
"-Most jöttem a kórházból, ahol az orvosokkal arra az elhatározásra jutottunk, hogy vasárnap vállalhatom a játékot. Bár a varratok még az ujjamban vannak, de egy rögzítő kötéssel játékkész állapotba tudják hozni. A többi Rezák mesteren múlik, akár kezdőként vagy csereemberként számít rám, boldogan állok a csapat rendelkezésére."
Úgy gondoljuk a kitűnő játékos testi épsége és az együttes eredményessége egyaránt megmarad a találkozó után is, amelyen a ZTE-Heraklith sorsa végképp eldőlhet. Ugyanis számára utolsó lehetőségnek tekinthető a vasárnapi ütközet, mert szolnoki győzelem esetén hiába nyerne a következő csütörtökön otthonában, a végső szót a Tiszaligetben az Olaj fogja kimondani jövő vasárnap.A zalaiak polgármestere egymillió(!) forintot igért a bajnokságért kedvenceiknek az önkormányzat nevében, hasonló szolnoki ajánlatról még nincs tudomásunk.
Tök jó, hogy rászánod az időt. Kemény ezeket elolvasni.
Engem az Alba-Olaj ötödik mérkőzés fikarcnyit se izgat, viszont a 2002-es 103-72es Olaj-Alba kupameccset, mikor Lapov egész pályás hármast dobott szívesen elolvasnám, biztos vagyok benne, hogy Feffo bácsi is :)))).
Viktor Zsarkov.