A Draconius által ajánlott Ciprusi mágust olvastam, és érdekes volt, igy ajánlom mindenkinek. Müller Péter könyvét nem olvastam, de édesanyám már többször ajánlotta.
Érdekes lehet a következő site azoknak, akik reinkarnáció/élet a halál után/szellemvilág témában érdeklődnek, már csak azért is, mert rengeteg letölthető irodalom van rajta:
Dr. Jones és Draconius által leirtakkal nagyjából egyetértek. A papságnak érdeke volt abban, hogy a reinkarnációra vonatkozó részeket a 4. században kihagyják a Bibliából. Az apokrif evangéliumokban egyértelműen kiviláglik a reinkarnáció gondolata.
Ilyen témájú könyvek az Édesvíz könyvesboltban, az Elixir könyvesboltban (ennek cime: XIII. ker. Révész u. 2. (a Dózsa GYörgy úti metrómegállónál)) vagy például az Arzenál üzletházban lévő könyvesboltban, meg még más helyeken is kaphatók. Sajna a régebbi kiadások már nem könnyen beszerezhetők.
Olvastam egy riportot Justin Sullivan-el a New Model Army énekesével,a lényeg az egészből az,hogy elmondása szerint egy koncerten áramütést szenvedett,valahogy úgy mondta,hogy pár prcig halott volt,és ez nagyon jó volt.(a www.tar.hu/theattack oldalon van ez a riport)Azt mondta még,hogy a halál pillanatában az agy termel egy bizonyos anyagot,amitől jól érzed magad.Különben létezik egy videoklipp a fent említett zenekartól,ami szerintem erre az élményre épül.(www.bd7.net/video).A szám címe:Wonderful Way To Go.
HA mar az elet utani halalt koveto dolgokrol van szo, par gondolat:
Azt hiszem Frei egyik Dossziejaban volt szo egy amcsi pilotarol, aki amugy Flatliner modjara probalta a tarsaival eloidezni az agyhalalt. Nagyon egyszeru modja volt ennek: addig forogtak a kikepzoszekben korbe-korbe, mig a ver kiszallt az agyukbol. Ugyanolyan erzest irtak le, mint azok, akik a klinikai halalbol jottek vissza.
A pilota azt a kovetkeztetest vonta le a kiserleteikbol, hogy csak azert ereznek a halalbol visszajottek jot, mert visszajottek. Egyszerubben: a vernek az agyba valo _viszaaramlasa_ okozza az erzeteket, nem pedig maga a halal, az elmulas. Tehat aki meghal, az nem erez semmi hasonlot, ezek a jo es kellemesnek mondott dolgok mind a viszajottek kivaltsagai.
Hogy igaza van vagy sem, azt nem tudhatjuk meg soha.
Én valamikor kisgyermek koromban imádkoztam utoljára,akkor is csak azért,mert jó poénnak tartottam,hogy tudom a Miatyánk szövegét:-)Nagyanyámmal jártam különféle misékre,de annyi értelmét láttam a dolognak,hogy a perselybe szórtam a kesut.Az biztos,ha létezik Isten,akkor nem ezt képzelte el,mint amit a papok terjesztenek.Máskülönben ha Isten lenne,akkor nem fordulhatna elő olyan dolog,hogy amikor öcsém megkeresztelkedett,aznap a bátyám meghalt.Nem miattam,hanem anyám miatt!Végülis neki volt rosszabb nem nekem.
Én nem félek a haláltól. Néztem már pisztoly csövébe is, De nem ijedtem meg. A gyerek ezt látta, gondolom nem erre számított, úgyhogy utánna a haverommal kötözködött. Persze már az is furcsa volt neki, hogy 3 ficek oda mert menni hozzájuk (voltak vagy 15-en), majd az egyik (én) azt mondja: ne verjék már azt a csókát. Szerintem semmi sincs a halál után, csak az ember egója ezt nem tudja elviselni :-)
Engem az is érdekelne, hogy mi van a születés előtt? Mert szerintem ugyanaz lehet a halál után is. Érdekes dolgok ezek, de nem szabad rajtuk rágódni. Ha ezt tennénk, már rég megőrültünk volna. Mindenesetre sok érdekes gondolatot olvastam a korábbi hozzászólásokban.
Ha már Müller Péternél ragadtunk le, én is olvastam a Lomb és Gyökeret is (abban pedig egy harmadik, készülő könyvről is szó volt. Any info?), és elég nagy dilemma elé állított. Nem vagyok vallásos, de egyszer-egyszer, ha eszembe jut, meditálok egy kicsit. Namármost ilyenkor akaratlanul is előjön néha a Miatyánk (főleg a Kyriakos-könyv után). A L & Gy-ben viszont a végén éppen ennek a spirituális értelmén filózik. Emberek, én azóta nem tudok imádkozni! A rabbi, aki minden ima előtt végrendelkezik, mert érti... Jones, Te tudod, hogy miről van szó. Én erre nem vagyok kész. Az egészet csak addig könnyű elhadarni, amíg nem tudod, hogy mit kérsz.
Sajnos nem tudok sem oldalt, sem topicot, ami kimondottan a reinkarnációval foglalkozik, én is eddig csak könyvekben olvastam erről a témáról. Egyébként az említett Müller Péter két könyve volt, ami először ebbe az irányba lökött engem. Előtte is olvastam műveket, de egyik sem fogott meg annyira, mint az ő könyvei.
Ajánlom másoknak is, akik a téma iránt érdeklődnek. Elíxir könyvesbolt - talán - vagy antikváriumok.
Dr.Jones
Még egy kérdés!Az említett Müller Péter nem azonos a Sziámi zenekar énekesével?
Különben elmondanám,hogy teljes mértékben ateista vagyok.Semmilyen vallást nem tudok magaménak.A Bibliát csak a tudásvágy miatt fogom elolvasni!
Justin Mindkét könyv az Édesvíz kiadó gondozásában jelent meg, de szerintem már jó régen. Nekem is pihent a polcomon pár évig, míg elolvastam.
Szia Dr. Jones ! Örülök, hogy egyetértesz velem. A reinkarnáció természetesen tényleg nem vallás, én is így gondoltam, de Te valóban egyszerűbben fogalmaztad meg mindazt, amit én az előbb összeszenvedtem. Egyébként nem tudsz valami értelmes, nem elvakult és kultúráltan visszafogott oldalt e témában? Angolul sokminden elérhető Daskalosról az Igazság Keresőinek weboldalán, amiről a könyvben is szó van. A sztoa-beli leckék is megtalálhatóak, viszont azok a hihetetlen és elgondolkodtató történetek, amik a Kyriakos-féle könyvet olyan felkavaróvá tették, sajnos nem.
Teljesen egyeértek Veled. Mindkét könyvet olvastam - több más hasonló témájú mellett. Csak annyit, hogy maga a reinkarnáció nem vallás, de a legtöbb vallás alapja. A buddhizmus, különféle hindu vallások, s régebben a kereszténység is erre épült. De a katolikus papok nem szerették, ha az egyén abban a hitben él, hogy még többször is'leszülethet', s javíthat a karmáján, mert akkor nem lehet ijesztgetni a pokollal és az örök szenvedéssel.
Dr.Jones
Végigolvastam az egész topicot és meglehetősen sok negatív hozzászólást olvastam. Gondolat véleménye áll talán a legközelebb hozzám, mert a halálközeli tapasztalatok sokat sejtetnek, de én túlmennék ezen - ortodox reinkarnációpárti vagyok. Minden nagy vallás az! (Egyébként a reinkarnáció a magyar helyesírás szerint összetett szó? Ha igen, akkor bocsesz, és képzeljetek utána egy kötőjelet...) Az őskereszténység is az volt, csak éppen a keresztény egyház megerősödése után kellett valami eszköz, amivel a népet "jó útra" lehet téríteni. A fordítások során egyszerűen kivágták szent könyvükből az egyház szempontjából kompromittáló részeket, de néha azért fel-fel bukkan néhány "kimaradt" dolog. Ha nem azt hinnéd ugyanis, hogy egyetlen élet alatt kell teljsítened - ebben az esetben - a Biblia minden előírását, akkor magasról... ööö... akkor kb. úgy viselkednél, mint a hinduk, akik tudatos semmittevésükben várják a halált, mert tisztában vannak vele, hogy a sorsukat élik és a nyugat szemében bűnös elmaradottság egyszerűen ennek az álláspontnak az elfogadása.
Nekem nagy élmény volt, amikor először olvastam a Biblia megcenzúrázásáról. Ha valaki bővebben is szeretne erről olvasni, vagy csak a félelmét szeretné észérvekkel legyőzni, akkor két könyvet tudok ajánlani:
Kyriakos Markides - A ciprusi mágus
(Erről tudni kell, hogy Daskalosnál (akinek életéről az egész könyv szól) Kyriakos rövid időn belül kegyvesztett lett. Nem tudom pontosan, hogy vajon csak a második könyve után e, de tényleg kritikusan kell olvasni mindent ebben a témában. Itt is látszik, hogy a szerző egy kicsit showt akart csinálni Daskalos gyógyításaiból, de a beszélgetések néha igazi gyöngyszemek.)
Müller Péter - Kígyó és kereszt
Az írót '56-ban ripityára lőtték, így ő is első kézből értesült sokmindenről... :) Szerintem két szemléletformáló könyvről van szó, még azok számára is, akik teljesen szkeptikusok ez ügyben. Olyan sztorikat olvastam főleg Kyriakosnál, amiket normális ember nem tud kitalálni. Persze lehet, hogy csak az én képzelőerőm volt addig alulfejlett.
Én is utálok hosszú hozzászólásokat olvasni, de úgy látom, ez most az lesz. Bocs.
Néha azt hiszem , hogy nem félek a haláltól, mert "tudom", hogy miről van szó. Ez persze csak önámítás. Még a testemből sem merek kilépni, nem beszélve arról, hogy itt hagyjam az egész anyagi világot egy kis szusszanásra. (Gy. k.: Arra a pár évre, amíg egy mesterrel végigrágjuk az összes hülyeségemet, amit elkövettem.)
Ha lesz biztatás, akkor még írok, de tényleg nem akarok senkit felhergelni a véleményemmel.
"Minden világi dolog értelmét veszti a halál pillanatában, kivéve a tiszta szeretetet!" -ez jó. Nekem is van egy ilyen egy halottól: "Ha tudnátok, hogy menyire fáj Istennek minden bűnötök, kétszer is átgondolnátok minden lépéseteket." Sajna a hypertext nem adja vissza a hangsújt és az elfojtott sírást a hangjában.
sokáig nem féltem, mert úgy gondoltam a jó dolgok már mind megtörténtek, és nincs mit veszitenem.. de most újra jó dolgok vannak és sajnálnám kihagyni öket.. de ha végleg elmúlnak a jó dolgok, akkor akár jöhetnek értem :) a vegetáció epizódot (=öregkori leépülés) szivesen mellözöm az életemböl..
Ne ess kétségbe,akkor már semmi bajod nem lehet!Fogd fel a dolgot úgy,hogy jobb lesz neked.Ebben az egy kérdésben elfogadom,ha valaki önző és egoista.Legalább nem kell küzdeni.Különben ha belegondolsz,nem sok jó van ebben az életben.Az ember körül kihalnak az ismerősök,allandó küzdelem az egész,semmi értelme.Csak ha már így alakult,akkor végig kell csinálni!
Amikor bennem leesett a tantusz- gyermekkoromban-a halállal kapcsolatban,olyan mentholos-jeges (így nevezem azóta is) érzés fogott el, mint amijet soha nem éreztem se addig, se azóta.
A mentholt érzem a számban, de nem kellemes.
A halálról még beszélni is mentholos-jeges.
Milyen lehet megélni??A snitt, és azután semmi utolsó másodperce.Ha tovább folytatom, elbőgöm magam,úgyhogy csá!!!!!!!!!!!!!!
Tavaly az előző munkahelyemről mikor eljöttem azutána nem sokkal szakadt le
a mennyezet pont oda ahol akkor lettem volna...
Amikor mesélték akkor úgy éreztem egy pillanatra, hogy teljsesen hamuszürke vagyok...
Na akik mesélték azoknak is így tünt..
5 perccel később pedig már absolute nem foglalkoztam vele, nyugodtan sétáltam az utcán...
Este meg 80/50e svérnyomást mértek...
Aztán mikor valami nyamvadt vírus elkapott 1 hétre, oszt ' elmentem orvoshoz (bár a munkahelyemen nem vették jó néven de elég szarul voltam) a doki elküldött szívultrahangra,
valami zörejek miatt...Akkor mikor elmentem, úgy éreztem marhára nem érdekel mi történik,
mert úgyse tudok ellene tenni semmit..Aztán mikor megvizsgált a szívultrahangos, azt mondta nincs semmi gond, ha azt mondta volna van "valami"..hmm..nem tudod, még ott se foglalkoztam vele..(már mint a szívzörejekkel)...
Ja, egyébként a témával foglalkozik az alábbi két könyv:
Dannion Brinkley: MEgmentőm a fény (Átölel a fény)
Dannion Brinkley: A békét adó fény
(Brinkley maga kétszer volt klinikai halál állapotban: elsőként villámcsapás hatására, majd húsz évre rá egy műtét közben... De a könyvben leirja, hogy ő hogyan "segitett" átmenni másoknak a túlvilágra (megkönnyitette a haldoklók utolsó napjait azzal, hogy hitelesen elmondta nekik, hogy nagyjából mi vár rájuk))
Kedves Vajk, igazad van, szerintem is magunkat sajnáljuk, amikor a halottainkat siratjuk. Most már nem is tudok sirni senkinek a halálán, mióta ezt észrevettem. Elég önző dolog azért sirni, hogy valaki miért nem maradt itt még nekem, mikor lehet, hogy odaát sokkal jobb neki.
Én nem félek a haláltól. Bár Jimmynek igaza van, hogy könnyű ezt igy kijelenteni. Ha most valaki egy pisztolyt nyomna a képembe, hát lehet, hogy berezelnék.
Van egy nagyon jó mondás: Éld minden napodat úgy, mintha az az utolsó lenne. Hiszen úgyse tudod, hogy valóban nem az-e az utolsó.
VAgyis ne hagyj elintézetlen dolgokat: akivel ki szeretnél békülni, békülj ki, amit meg szeretnél tenni, tedd meg.
Egyébként azért nem félek a haláltól, mert amióta olvastam, hallottam a klinikai halált megélt emberek beszámolóit, és úgy döntöttem, hogy elhiszem őket, mert szerintem egy halált éppen túlélt ember nem valószínű, hogy hirhajhász hazudozáson törné a fejét, ráadásul nem egy iylen eset van, hanem több ezer, és azért mindenki csak nem hazudik, szóval amióta tudok ezekről, és hiszem, hogy van élet a halál után, azóta nem félek.
Amig minderről nem tudtam, persze féltem a haláltól. Nem a fájdalomtól, nem a szenvedéstől. Attól a tudattól, hogy én, mint ÉN, vagyis egy önálló tudat, egy önálló lény, megszűnök létezni. Attól féltem, hogy megszűnik az Én-tudatom, elfoszlok a semmibe. Ez tényleg borzasztó érzés.
De a dolog szerencsére nem igy történik. Egyszerűen csak ledobjuk a testet, mint egy ruhát. Ez egyébként marha klassz dolog is, mert a test rengeteg mindenben akadályoz: nem tudunk falakon átmenni, nem tudunk repülni, elfáradunk, éhesek vagyunk, stb. A lélekkel mindez nem történik meg. A lélek szabad, határtalan.
Na persze az, hogy kinek milyen lesz a halála után, az az életétől függ. A halál során mindenkinek végig kell néznie ugyanis az élete filmjét. Ekkor úgy látja önmagát, mintha egy filmet nézne. Emellett bele kell élnie magát azoknak az embereknek a helyzetébe, akikkel érintkezett életében. Vagyis megtapasztalhatja, hogy ő mit és hogyan tett másokkal.
Ebben a helyzetben mindenkinek magának kell elbirálnia a saját életét. Nem úgy van, hogy Isten elküld ide vagy oda, hanem neked magadnak kell megitélned a saját életed. De az a vicc, hogy amikor például az ember átérzi, hogy milyen rosszat tett másokkal, nem tud mentegetőzni, nem mondhatja azt, hogy jaj, de ezt azért tettem, mert éppen rossz passzban voltam, stb. Az ember ilyenkor olyan állapotba kerül, hogy teljesen pártatlanul nézi végig az életét. Pontosan azért, mert ÁT KELL ÉLNIE mindazt, amit másokkal tett. Ilyenkor mindenkiről lehull a lepel, mindenki kénytelen szembenézni igazi önmagával.(amit sajnos sokan egy egész életen át nem tesznek meg).
Mielőtt a halálközeli élményekről olvastam volna, előtte sem zártam ki a lehetőségét, hogy van valami a halál után. Nem akartam hinni abban, hogy az élet abból áll, hogy 70 évig eszünk, iszunk, alszunk, szeretkezünk, stb., és aztán a férgek zabálnak fel. Nem, ebben nem akartam hinni. Azért nem, mert ez teljesen céltalan, értelmetlen, embertelen. És én nem akartam egy ilyen világban hinni. Az ember ugyanis azt tapasztalja az életben, hogy mindennek megvan a maga oka, célja, értelme. Nincsenek véletlenek.
Be kell vallanom, hogy mostanság nem harcolnék ellene, ha ideállna elém a Kaszás és azt mondaná, hogy vele kell tartanom, de önszántamból nem mennék el.
Céljaimat, 'miket kitűztem magamelé kilencen százalékban teljesítettem, de ha sikerül a maradék tíz százalék is, már ragaszkodni fogok az életemhez, s mindent el fogok követni, hogy tovább maradhassak itt.
Szerintem úgy kell élni, hogy az Ember mindent megtesz, ami még belefér a világnézetébe. Az életben nincsenek jó és rossz dolgok, csak amit meg merünk tenni, s amit nem(természetesen saját normáinkon belül). Kevés alkalom nyílik arra, hogy olyan dolgokat élvezzünk, amit egyszer már elszalasztottunk.
Alkoholista halálát a közelmúltban élte át egy kedves hölgy ismerősöm, s nem kívánom senkinek azt az "élményt". Amúgy sem túl jó családi környezete teljesen leamortizálódott, s az én jelenlétem is csak gond.
Szegénynek mindíg eszébe jut, hogy lehetett volna többet az apukájával, s mindíg azt kérdezi magától, hogy vajon tudta-e az apja, hogy annak ellenére, amiket csinált, ő nagyon szerette-szereti őt. Ilyenkor nem tudja abbahagyni a sírást, ami egyáltalán nem baj, legalább vannak őszinte érzései és ki is tudja mutatni őket.
A haláltól nem félek, talán soha nem is féltem, de meg kell valjam őszintén a gyászoló tömeg nagyrészétől kiráz a hideg. "Olcsó bazárt" csináltunk mára a temetésből, képmutatás és pofátlan pénzéhség jellemzi az egészet. Semmi ilyen irányú kulrúra nem létezik köreinkben, a halotti tor is elveszítette igaz jelentését.
Kicsit hosszú lett és dühös, ezért szeretnék bocsánatot kérni.
Hát persze.Igazad van.Az alkoholistákat én sem szeretem,mert amit írtál az úgy is vajn(apám is alkesz)Elhatároztam,hogy akkor hagyom abba,ha már remegek utána.A bagóval is így voltam,minden szögben szívtam(kb nyolc éve)és egyik napról a másikra abbahagytam,minden segédeszköz nélkül.Lassan öt hónapja nem gyújtottam rá.A gégerák az tényleg csúnya a tüdőrákkal együtt,de azt tudnod kell,hogy nagyapám 74 éves,világéletében bagózott,és nincs se tüdő se gégerákja,és ezt csak annak köszönheti,hogy az ő fiatalkora nem úgy telt el,hogy zsúfolt városokban dolgozott olajfinomítók árnyékában.Mert igazából ide lehet visszavezetni az egész rákos témát.A szervezet legyengül a rengeteg aromás vegyület,és égéstermékek hatására,és könnyebben támadja meg mindenféle nyavaja(lásd allergia,rák,asztma stb.)
Na nagyon eltértem az eredeti témától.Elnézést!
Alkoholista halál: az, hogy hogy hal meg egy alkoholista, az meg hagyján. Legyen elég annyi, hogy csúnyán. De még mielőtt meghalna, széthullik az egész élete, a családját is tönkreteszi, ha nem a sírba. A dohányosnak meg nagy mázlija van, ha elviszi az infarktus, mert az sincs ám garantálva. Lehet hosszú ideig (évekig!) agonizálni is, mondjuk gégerákkal. Az meg azért már nem olyan egyszerű...
Jól beszélsz,bár nem mindenben értek egyet veled.Éspedig.Nekem nemrég meghalt a bátyám,és leszoktam a dohányzásról!Pedig nem rákban halt meg,hanem repülőbalesetben.Viszont a leszokásnak van ám egy óriási előnye,mégpedig az,hogy a dohányzás intenzitásától függően havi 5-10000.-Ft-ot spórolsz meg.Egyébként egy nagyon jó haverom mondta,aki betegápoló,hogy a dohányos halál a legjobb,mert kb öt percig tart(infarktus)Az alkoholista halál már nem ennyire,mivel az elhúzódik évekig is.