"Ugyan nem földönkívüli..." Jó lenne akkor találni nem egy földönkívüli, hanem egy földi eredethelyet, amire rálehet mutatni, hogy innen jöttek Lepenski Vir lakói. Ugyanis már az elején megvolt ez a geometriai és más tudásuk, ami valahol kifejlődött.
"Egy vadász, halász gyűjtögető, mégis letelepedett nép..." - megmondom őszintén épp ez tette gyanússá az egészet! Bizonyos szempontból ezek "túlélők".
Az első változatban arra gondoltam, hogy ezek egy olyan helyről menekültek, ami el kellett pusztuljon, talán a Fekete-tenger északi részei, melyeket a jégkor után fokozatosan vagy gyorsan vett birtokba a tenger, esetleg egy olyan kisebb sziget a Földközi-tengeren, amilyen Málta is, és a ahol egy sajátságos kultúra fejlődött ki a közép kőkorszakban. Ez esetben nem lett volna akadálya a kultúrájuk sokkal nagyobb részének átmentésének. Gondolok itt pld. az ezer évvel ezelőtti viking falura Amerikában (Új-Fundland). Vagy száz viking ált itt egy darabig, de találtak kovács vagy hajóépítő műhelyt is. A Lepenski Vir lakosai miért nem hozták el magukkal korábbi civilizációjuk eredményeit? Mintha mi egy csomó szobatudóst összegyűjtenénk és egy kis szigetre deportálnánk mindenféle civilizációs eszközök nélkül. Nagyon hasonló falut hoznának létre, és egy olyan helyen, ahol könnyen meg lehet élni mindenféle gürcölés nélkül (földművelés, stb).
Ezért is vetődhetett fel, hogy egy űrkatasztrófa túlélői lehetnek 8000 évvel ezelőtt. Találtak jeleket köveken, mint valami szimbólumírás jeleit. Igaz az űrhajósoknak lehetett ábécéjük, írhattak füzetekben, gépelhettek számítógépekbe, de itt csak köveik voltak. Nem tudtak már tonnaszám papírt gyártani, s egy kőlapra elég nehéz regényeket írni. Jeleket találtak ki egymásnak, ami megtakaríthatta a szövegek helyigényét (s a jeleik talán később hatottak az igazi írás kifejlődésére).
Természetesen egyik válasz sem kielégítő teljesen, sem a földi, sem a földön kívüli eredet. Ez utóbbi aggálya természetesen, hogy tkp. anyagi tekintetben semmit nem találtunk, amire ráfoghatnánk, hogy ez egy másik bolygóról származik (ugyanez elmondható Atlantisz tekintetében is).
Némely szobortorzó engem a glozeli szobrokra emlékeztet.
Hogy miért halszerűek a szobrok feje, nem igazán lehet eldönteni, hiszen a lakosoknak nem lehettek ilyen külső jegyei (számos csontváz maradt tőlük). Talán az "őshazából" hozták ezt a szokást, de kétségkívül volt más népeknél is egyfajta "halkultusz".
Lepenski Vir lakóinak eredetét inkább nyitva hagyom.
Lepenski Virről volt egy gyenge értesülés a 2. világháború előtt, mikor 1940 telén befagyott a Duna a Vaskapunál, s a jég feszítette a partokat, ami odavezetett, hogy a partról nagy sziklák hullottak a folyóba. Az arra járó kecskepásztorok jelentették a hatóságok felé, hogy az így keletkezett néhány méter mély hasadékokban egy párkány volt, amelyből úgy nézett ki, mintha betonpadlók rétegei álltak volna ki. De ezzel már senki nem foglalkozott, hiszen Jugoszláviát megszállták a németek.
Lepenski Vir eredeti helye már régen nem tanulmányozható, a Vaskapunál épült duzzasztógát vízét éppen ide tolták. A leletek nagy részét 30 méterrel fentebb költöztették. Ott lehet őket megnézni egy hatalmas búra alatt (ez egyébként ez utólag is nagy felháborodást keltett tudományos körökben).
Kik voltak a rejtélyes telepesei? Honnan jöttek? Predrag Ristic szakrális építész és társai egészen komolyan fontolóra vették az 1970-es években, hogy űrből érkezett látogatók jártak szerencsétlenül erre, és azok túlélő városa ez. Ristic levelezett Dänikennel is, aki elment a helyszínre.
Akkor fantáziáljunk! Tegyük fel, hogy valóban létezett a Phaetón bolygó a Naprendszerben!
Értelmes élet volt rajta, és az ottani humanoidok/emberek mikor hírét vették, hogy bolygójuk megsemmisül, néhány űrhajó kiszökött a térbe. Így érkeztek a a 8000 évvel ezelőtti Földre. Leszálláskor katasztrófa történt, űrhajójuk is megsemmisült. Lehettek vagy kétszázan. Mit tehettek egy idegen világban azzal a nagy tudásukkal...? Mindig is voltak ilyen gondolataim: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=166228656&t=9000303
Mintha mi járnánk így, nyilván nehezen tudnának bármit is reprodukálni az otthoni tárgyakból. Mint a ma embere jutna eszközök nélkül egy másik bolygóra, szigetre. Nem lennének gyárak, nem tudna műanyagot, gyógyszert, fegyvert, stb. készíteni. Talán elölről kezdené a fémek felfedezését? Kézzel már rég nem írtak semmit az űrhajósok. Kitalálnának geometria jeleket, amivel egymásnak üzennének, adnának utasításokat (ilyenek kerültek elő Lepenski Virből!). Ugyanezt a bonyolult geometriát és mértékrendszert használnák a menedékvárosuk megtervezésekor. De ez még nem minden: mikor leletmentés címen Dragoslav Srejović szerb régész vizsgálta ezt a helyet, és észrevette, hogy az egész rendkívül különleges. "Amikor a köd leülepedett a Duna sokszínű vizére, ahogy az érctartalmú iszapot kavar fel a fenekéről, Srejovicnak az volt a benyomása, mintha egy másik bolygón, legalábbis egy másik kontinensen lenne. Botanikusok hamarosan felhívták rá a figyelmét, hogy a Lepenski Vir növényzete valóban egészen más, mint a pár kilométerrel arrébb lévő párkányokon és szurdokokban növő növényzet. Ez a hely egy kelet-nyugati irányú szurdok észak-déli hurokjában található, és így védve van minden pusztító széltől: az orosz sztyeppékről érkező hideg szelektől éppúgy, mint az Afrikából érkező perzselő sirokkótól. Ritkán esik itt hó. Ennek eredményeképpen ez az, amit a botanikusok menedékhelynek neveznek, ahol a növények túlélhették, amikor a globális lehűlés miatt Észak-Európa más részein évezredekkel ezelőtt kipusztultak, és ma már csak a Földközi-tenger partján találhatók meg." (Robert Wernick, 1975)
Ez olyan, mintha a jégkor végén ide tartó phatóni űrhajó felméréseket végzett a leginkább élhető helyekről, s ez hozta a Vaskapuhoz őket. Eszükben sem lehetett felvilágosítani a többi embereket, tanítómestereket játszani, mint a Däniken-félék hiszik. Öngyilkosság lett volna egy idegen világban. Mintha az angol, portugál kolonisták a puska gyártására tanítgatnák a távoli világok sötét bőrű bennszülöttjeit... De volt egy érdekesség, mintegy harminc kilométeres körben kis közösségek helyezkedtek el, jóval primitívebbek, mint Lepenski Vis lakossága: azonban ezek a kis pár fős települések igyekeztek lemásolni az "urak" városát, próbálták jól-rosszul követni az ottani geometriai mintákat, nem voltak már szobrok náluk, házak is kisebbek, egyszerűbbek, de láthatólag valami szellemi felsőbbrendű hatalomként tekintettek azokra, akik Lepenski Virben éltek... Ez olyan, mint a Varázsló fiatal tanítványa, aki elles ezt azt a mestertől, amit az nem is igazán akart átadni...
Amikor a Lepenski Virben talált csontvázait megvizsgálták, kiderült, hogy az itteniek tkp. kétszer annyi ideig éltek mint a világ többi részén élők. Élhető város egy folyópart mellett 8000 évvel ezelőtt? Igen, itt megteremtették!
Amikor Srejović a kis csapatával 1965-ben először leásott a földbe a római kori maradványok alatt még régebbi nyomokra leltek. Először azt gondolták, hogy a Starčevo kultúra nyomai lehetnek, azé a kultúráé, mely akkoriban a neolitikumban erre felé létezett. Igaz már földművesek voltak, de rendkívül brutális, nehéz körülményű életmódot folytattak. Először is találtak egy tőlük is régebbi települést, akinek tagjai egyfajta betonlapokat öntöttek. Pontosan kimérve rakták le azokat a házaik alapjaként. A településnek patkó alakja volt, ami körbe vett egy nagyobb közösségi teret, ahol egy nagy ház volt. Nyoma sem volt a későbbi Starčevo kultúra primitívségének...
Az őskori kis falvak félig földbe vájt, egymásra zsúfolt, összevissza rakott kunyhóihoz képest, ezt a települést előre megtervezték, a lakók szigorúan követték az előre megszabott geometriai mintákat. Minden ház alapja egyforma mintájú volt. Aztán megtalálták az első vörös kőből faragott szobrot (Egyiptomban csak vagy kétezer évvel később készül ilyen!). Kétségtelenül embert ábrázolt, de az arcában volt valami halszerű: abban a nyitott szájban, nagy szemekben... Sok alaknak itt is három ujja van, mint a krétai daimónoknak, a japán kappáknak vagy perui plasztikákon is előjön ez.
A tűzhelyek maradványai azt sugallták a régészeknek, hogy a lakók más helyekkel ellentétben gyakorlatilag dúskáltak az élelemben. A földnek ez a kis zuga, írja Wernick "Inkább Shangri-Lának, a bűnbeesés előtti Édennek, a béke, a bőség, az öröm és a nyugalom helyének tűnhetett."
A beton alapok és tűzhelyek fölötti házak felépítéséről nem maradt információ, az eltűnt teljesen, de vannak rekonstrukciók, ez pld. a legújabb:
És érdekes, hogy mikor Európa egésze kezdett fellendülni, jött az i.e. 5. évezred közepén az ún. "neolitikus forradalom", a fémek ismerete, a mezőgazdaság, állattenyésztés, Lepenski Vir lakóinak ez a végét jelentette. Egyszerűen eltűntek! Semmi jele nincs erőszaknak, egyszerűen elpárologtak... Hova mentek?
Risticnek 2011-ben jelent meg szerb nyelvű könyve az "Igazság Lepenski Virről" címmel: Истина Лепенског Вира. A második képen Ristic egy lepenski vir-i csontváz miniatűr másával:
Egyébként itt a cikk a Magyar Szó 1973. jún. 24-i számából, ahonnan korábban idéztem:
"VK [vonaldíszes kerámai] Kr. e. 5700 körül Nyugat-Magyarországon jelent meg és innét terjedt nyugatra, több mint 1500 km-re (a Dunántúlról Franciaországig) a folyók mentén 360 év alatt."
Egy 6x15-20, sőt nagyobb házak építése nem egyszerű feladat, s nem minden előzmény nélkül való.
Ugyan nem földönkívüli, de a Lepenski Vir kultúra nagyon érdekes, láthatóan tervezett és jól szervezett települést hozott létre a Vaskapu szorosnál: https://www.donsmaps.com/lepenski.html
Egy vadász, halász gyűjtögető, mégis letelepedett nép, akik a Duna egy olyan keskeny és meredek hordalékteraszán voltak képesek évszázadokig megélni, amit a folyó évenként visszatérően elárasztott. A faragatlan kövekből és égetett mészkő habarcsból készített cementált házalapok kötését valami ahhoz hasonló anyaggal gyorsíthatták, mint amit a rómaiak használtak évezredekkel később a puzzoláncemenhez. Lepenski Vir szabályos trapéz alaprajzú platformjaiba beleépítették a süllyesztett földkemencéiket is, de a hajlékok felépítményei (sátor alakú védőtetői) alighanem könnyen elbonthatók és felújíthatók voltak, azokból pusztán a cölöplyukak maradtak meg, némi elszenesedett cölöpmaradványokkal.
Még a Vinca szobroknál és a rituális kocsiknál tartok és mindez már most messze felülmúlja az eddigi elképzeléseim ezekről a helyekről! Mondhatnám ős-európa tagadó voltam eddig. Pedig itt is van bőven látnivaló és rejtélyes titok.
Lepenski Vir pedig fantasztikus, azért is mert rengeteg puzzle-darabkát tartalmaz, ami a végső, összesítő elmélet része.
A 9000 éves macskaköveknek (halas dominancia) rengeteg a mesélnivalója.🤩
Itt újra felbukkannak ismerős elemek: padló alá temetkezés, szobrok beépítése falba, padlóba, tájolás, vörös pigment, pikkelyek, többszöri megszállás, idővel elsorvadó tudás, három ujj...
A mai Szerbia területén, közel a Vaskapuhoz, Lepenski Virnél is virult egy kultúra 7-8000 évvel ezelőtt. Amíg létezett több korszaka volt (hét egymásra épült települést fedtek fel), senki nem tudja honnan jöttek a lakói. Charroux a szvasztikák miatt a kelták egyik ágához próbálta sorolni őket. 1965-ben fedezték fel. A lakóházairól Predrag Ristic belgrádi építész, a szakrális építészet nagy szakértője érdekes dolgokat mutatott ki (írt egy könyvet is Lepenski Vir rejtélyeiről). A házak egy bonyolult geometriai rendnek feleltek meg. A házak padlóját egyfajta beton fedte, és vita volta a házakban épített kandallók funkciójáról (egyesek szerint ismerték a központi fűtést). Ristic abban is különleges volt, hogy fontolóra vette az ősidőkben ideérkező idegen kozmonauták lehetőségét, vagy az ufóészleléseket. Ristic 2019-ben meghalt, de a repülőtányérokról szóló elméletet egyenértékűnek tartotta a világokat, korokat és kultúrákat összekötő tudat alatti emlékezés elméletével. Egy 1973-as magyar újságcikk ehhez kapcsolódva írta:
"Miben is áll a Lepenski Vir-i régészeti leletek jelentősége és hasonlósága az említett repülőtányér-rajzhoz? A Lepenski Vir-i kultúra a Vaskapu vidékén mintegy 8000 évvel ezelőtt virágzott és tűnt el. Előd- és utód nélkül kultúra volt. Eredetére, váratlan megjelenésére és eltűnésére egyelőre nincs magyarázat. A csiszolt kőkorszakbeli település lakóinak életmódja, lakása és táplálkozása teljesen eltért az ismert korabeli emberek életmódjától. Az első meglepő sajátosság a tetraéder és háromszög alapú építkezés. A háromszög jellemzi használati tárgyaikat is. Századunk ötvenes éveiben Buckminster Fuller ismert amerikai tervező felfedezte, hogy a háromszög alapú építkezés — akárcsak a méhek által épített hatszögű sejt — a legtökéletesebb és a leggazdaságosabb építkezés. A Lepenski Vir-i emberek tehát nyolc évezreddel ezelőtt vagy tisztában voltak az eszményi építkezés elveivel vagy utánozták. Izgalmas lesz, ha egy napon esetleg kiderül, hogy valamilyen összefüggés van az al-dunai leletek és a szintén háromszög alaprajzú egyiptomi piramisok között. Jóval a Lepenski Vir-i lelőhely feltárása előtt, 1954-ben Georges Adamsky, az amerikai állami bizottság előtt részletesen leírta és le is rajzolta az általa állítólag közvetlen közelről látott repülőtányért. Adamsky rajza hasonlít a Lepenski Vir-i építkezési mód egyik változatához. Ristic szerint megdöbbentő a hasonlóság. Mindkettő a háromszög jegyében készült. Eszményi a térbeosztásuk. Még a méreteik is majdnem azonosak, az eltérés köztük alig egy méter. Adamsky leírása szerint a repülőtányér egyensúlyozása és irányítása egy elképzelt egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban elhelyezett és egymással összekötött gömbök segítségével történik. Az elképzelt háromszögbe rajzolható kör képezte az ismeretlen repülő alkalmatosság fülkéjét, amelynek közepén egy árbocszerű oszlop áll. A Lepenski Vir-i építmények háromszögű alapjának csúcsaiban egy-egy kő áll, valószínűleg ezekhez és a középen álló oszlophoz erősítették a sátrat alkotó bőröket. Elképzelhetetlen, hogy a nagyfokú hasonlatosság véletlen. Magyarázat azonban egyelőre nincs rá. Csak találgatni lehet. A tudat alatti emlékezés és látomás volt-e Adamsky élménye 11 évvel a vaskapus leletek feltárása előtt, vagy valóságos repülő tányért látott? Ha igen , akkor kik voltak az utasai és honnan jöttek? És kik voltak az előd- és utód nélküli Lepenski Vir-iek? Hajótörést szenvedett űrhajósok? Vagy őket utánzó emberek?"
míg az előbbi "A Szintasta-Petrovka kultúrák (ma Dél-Urál, Oroszország magja és Kazahsztán) adják az első vitathatatlan bizonyítékot a szekértechnológiára. Feltételezések szerint i.e. 2100 körül kezdődtek,"
Nem is beszélve a Tordos-Vinyica kultúra 6-7000 éves múltjáról.
Mindazonáltal a cikkben közölt szekér-ábrák nagyon hasonlítanak a csicseri edényen láthatóval.
"A nagymihályi Zempléni Múzeum gyűjteményében több mint 70 000 ritka lelet található. Különösen értékes és egyedi kiállítási tárgy egy bronzkori amfora Közép-Európa legrégebbi kétkerekű szekérábrázolásával:"
Köszönöm az információt!
Megj: Ez az edény - a kocsiábrázolás ellenére - nem tartozik a kocsimodellek és szobrocskák köréhez.
Idézet a cikkből:
"a Kelet-Szlovákiában kevéssé ismert Tisza menti kultúrkörhöz tartozik. Ez a kultúra a Középső-Tisza mentén jelent meg hirtelen, minden előzmény nélkül. A környező törzsek anyajogi társadalmától merőben eltérő, új társadalmi rendet, a patriarchátust hozták magukkal ismeretlen őshazájukból. A szelíd holdkultuszt, a nőt – anyát előtérbe helyező vallást a férfierőt hangsúlyozó napimádás váltotta fel, rituális nő- és gyermekáldozatokkal." https://www.korkep.sk/cikkek/tudomany/2024/11/10/regeszeti-szenzacio-csicserben-titkokat-rejt-a-molyvak-melye-noket-es-gyerekeket-aldoztak/ A Tisza menti kultúráról viszont azt írja a Wiki, hogy eredetileg nem patriarchális, hanem anyajogú berendezkedésű volt:
Tiszapolgár-Csőszhalom "A tell középponti épületében áldozhattak isteneiknek; a női „főisten” (ún. Kökénydombi Vénusz) mellett a Kárpát-medencében először itt megjelenő férfi „főistennek”, talán a sumer Enlillel vagy a korai görög Kronosszal párhuzamosítható a Szegvár-tűzkövesi „sarlós istennek”.[1]"
"Nem tudom, de nekem ezek is hasonló figurák, pedig ezek a Harappai kultúrából vannak:"
Én is még hozzá akartam tenni, de nem akartalak sok linkkel "fárasztani". Végülis ez is mezopotámiai...
Amúgy a hajóban ülők feje is hasonló...
Ami számomra szembetűnő, hogy a leletek mintegy 3500 éves folytonosságot mutatnak kezdve a 7000 éves Tordos-Vinyica kultúrával, folytatva a 6000 éves Harappa-, és az 5000 éves Sumer-kultúrával, majd újra a KM-ben találjuk magunkat Dupljaja, azaz Temesváralja térségében, ahonnan a 3500 éves leletek kerültek elő...
.... ezek a madárképek Kelet-Európából származnak, valószínűleg a mai Magyarország és Szlovákia területéről. A közelmúltban számos kísérlet történt a madárképek Európán kívüli, összpontosítva a Földközi -tenger keleti és a közel -keleti lehetséges kapcsolatokra. Kissé meglepő módon azonban viszonylag kevés kísérlet történt annak társadalmi-vallási jelentőségének értelmezésére. Például Kossack vonakodott értelmezni az anyagot, és egyetlen lábjegyzetben kijelentette, hogy minden értelmezés bizonytalan és megalapozatlan . Ezen meglehetősen pesszimista helyzet mellett hajlamos volt a szöveges/mitológiai források felhasználására, hogy hozzáférhessenek a mögött meghúzódó madár reprezentációk jelentéshez. Például azt állították, hogy ez utóbbi kapcsolódhat a görög Apollo kultuszhoz, a Dupljaja Szerbia madárkocsi közötti hivatalos levelezés és az Apollo Hyperboreans földjére irányuló éves utazásának homer narratívája alapján, amelynek kocsija van (Hänsel által húzott kocsi (Hänsel által húzott kocsi segítségével. (Ref.Hänsel 2003)
Más tanulmányok inspirációt kértek abban a tényben, hogy úgy tűnik, hogy csak a vízimadarak ábrázolódtak-egy madárfaj, amely képes mozogni három fizikai és fogalmi birodalom között: az ég, a föld és a víz (Jung reference Jung és Kienlin.)
Körülbelül 60 évvel ezelőtt a németi Ernst Sprockhoff hangsúlyozta a „Bild der Einheit ” -t („Az egység képe”) a skandináv bronzkori övek funkcionális/morfológiai kialakításának és azok dekorációs jellemzői között, beleértve a madarak képeit is. Hasonló módon Hermann Müller-Karpe javasolta, hogy a díszek és fegyverek madármotívumok elhelyezése és megjelenítése lehet az apotropaikus funkciók. A közelmúltban a Stefan Wirth elegáns beszámolót adott nekünk arról, hogy a madármotívumok elhelyezése a lemez-bronz edényekben fontos szerepet játszhatott egy ciklikus, hermetikus világkép materializációjában.
Már képben vagytok, még kiegészítésként érdekességek:
...A múzeumban található Dupljaj szekérnek három kereke van, madárcsőrű kocsis, valamint egy „napernyő”, amelyet valamilyen drót segítségével helyeztek el az utas fölé. A kocsi elején három vízimadár nyaka és feje látható. A kocsis szoknyát visel, és a szoknya alatt a férfi nemi szervek kiemelkednek. A figurát spirálok, háromszögek és körök díszítik.
...leír egy szakrális bronz kocsit, melyet a thesszáliai Krannon város lakói hoznak mozgásba időnként, hogy ezzel esőt idézzenek elő. A menetet imádkozók kísérik, s ez a kultusz két szent hollóval van összefüggésben.
...is ki tudtak nyerni, mint a már említett bordázott küllők, melyek mozgás közben spirálmotívumot írtak le.
... a második dupljajai szekér nem teljes. A kétkerekű szekér hátsó fele megmaradt. Ez a figura nem mutat elsődleges szexuális jellemzőket. A mellkason és a ruhán napkeresztek és körök vannak.
A Dupljaj szekerek rendeltetése nem tisztázott, de úgy vélik, hogy a bronzkori ókori emberek hiedelmeihez és rituáléihoz kapcsolódnak
A nagymihályi Zempléni Múzeum gyűjteményében több mint 70 000 ritka lelet található.
Különösen értékes és egyedi kiállítási tárgy egy bronzkori amfora Közép-Európa legrégebbi kétkerekű szekérábrázolásával:
"Most, hogy jobban megnéztem, úgy majdnem ugyanaz a kettő, de a szekéren álló alak mellkasán látszik, hogy kicsivel különbözik a másiktól, de egyszerűen ugyanaz a stílus és módszer mindkettő."
Noha a kocsi korát 3500 évesnek írják, a Tordos-Vinca kultúra 6-7000 éves, ugyanakkor a hasonlóság rendkívül szembetűnő. És a képek közt van egy nagyon hasonló kocsi is...
Most, hogy jobban megnéztem, úgy majdnem ugyanaz a kettő, de a szekéren álló alak mellkasán látszik, hogy kicsivel különbözik a másiktól, de egyszerűen ugyanaz a stílus és módszer mindkettő.
A háromkerekű kocsiról tudok némi felvilágosítást adni. Ez egy igen bizarr földi rassz, vagyis inkább földalatti hagyatéka lenne, ha minden igaz. Az osztrák Kusch kutató házaspár a Titkos Alvilág c. könyvükben (Geheime Unterwelt, 2021) mutatnak be képeket egy föld alatti világban talált kisplasztikákról. A könyvükből adtam több képet pár hónapja, itt a legutolsó kép szerintem ezt a 3 kerekű kocsit mutatja, csak más szemszögből: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=168407527&t=9000303
Valóban kevés a forrás, bár azért akad. Én jópárat használtam. A hagyományban sokszor a mögöttes tartalmat kerestem, értelmeztem, ezt pedig sehol nem fogod megtalálni a neten.
A könyvnek irtó hosszú címe van a két belső lapon:
A FÉMEK AZ ANTIKVITÁSBAN
A KOHÁSZAT VALLÁSI EREDETE VAGY A SAMOTHRAKÉI ISTENEK FÉMMŰVESKÉNT VALÓ MEGJELENÍTÉSE AZ OREICHALKOS TÖRTÉNETE ÉS FÖLDRAJZA SZERINT: A RÉZ ÉS ÖTVÖZETEINEK TÖRTÉNETE, AMELYET EGY FÜGGELÉK KÖVET AZ ELECTRUM NEVŰ ANYAGOKRÓL.
A KOHÁSZAT VALLÁSI EREDETE vagy SAMOTHRAKE ISTENEI A DAKTÜLOSZOK, A KABIROK, A KORÜBANTOK, A KURÉSZEK ÉS A TELKHINEK MINT KOHÁSZOK ÁBRÁZOLVA A TÖRTÉNELEM ÉS A FÖLDRAJZ SZERINT
Remélem nem sokára el tudom kezdeni újrarakosgatni az oldalt (jelenleg időhiánnyal is küzdök).
Nem keverném ide az indiánokat, millió féle sisak létezett a történelem folyamán, a korübantok, a görögök és a rómaikat mintha vittek volna egy időn átvonuló trendet. De mindegy is...
Köszi az összefoglalót. Tényleg nagyon kevés a forrás. Ha szükséges támogatás a titkostortenelem.org-hoz, akkor szólj, én szívesen beszállok akár anyagilag is.
"Mig tehát Catullus bubánatával elmenekült a világ szeme elöl, addig Rómában ugyancsak vidáman éltek és Lesbia éppen nem buslakokodott, annyira nem, hogy Allius baráti kötelességének tartotta Catull tudomására hozni Lesbia kalandjait.
Catullus nem hitt az írásnak; Rómába jött.
Ops istennő ünnepe volt épen, az örjöngö korübantok nagy sárga oroszlánjaikkal kerülgették a várost, az istennő tábláit olvasva le a felcziczomázott szekereken.
Izisz istennőnek Pharosz szigetéről való papjai féltékenykedve Cibele népszerűségére, az egyiptomi módra épített szent helyeken hangos kerepelést vittek véghez a sistrumokkal, melyek minden lármás megfordulását vontatott kiáltással kisérték.
A város utczáit szemfényvesztők, ezermesterek, komédiások s egyéb világcsalók özöne lepte el, a nép a házak előtt hullámzott s a czirkusz maximuszba tódult: ma jött meg,Caesar győzelmének Ilire Galliából s az egész város örömmámorban úszott.
Csak egy arcz volt halvány, egy szív úgy érezte, meg kell szakadnia, egyedül ebben a vidám, jókedvű népáradatban csupán Catullus torkát szorongatta keserűség és fájdalom." (Szakács Andor: Catullus és Lesbiája, 1899).
,
