Komolyan nem tudtam, ez valami megszólítos trükk-e vagy szórakozott vagy kissé beteg szegény vagy tényleg tudni akarta.
Mondtam neki, én se annyira szeretek a másikra nézni(sőt, nekem komoly problémáim voltak ezzel), de nem muszáj telibe a szemébe bámulni, csak ne a saját cipőjét nézze.
Azért én megmondom, ha kérdezik, ha nem is 100% azt, de témába vágót.
Ehhez kapcsolódik a múlt heti sztorim, bár csak tágabb értelemben. A "PUA-master".
Megállított a Széll Kálmánon egy pasas, hogy mondjam már meg, mondjak véleményt, vagy van-e rajta vmi fura.
Totál ingerült voltam a megszólítástól("igen"? jó fejhangon)- munkából haza, ugye -, de azért vgülis beszéltem vele.
Megmondtam neki, hogy ne lefele nézzen, hanem a beszélgetőpartnerére. De más szerint éles a tekintete, ezért nézett lefele. Plusz lóbálja lazán a karját, ne tartsa mereven a törzse mellett.
Meg is ölelt. :D
Utána ment mindenki, amerre látott.
Azt nem mondtam meg neki, hogy hogy van kis tokája, hiszen nem ez volt a kérdés. Azt mondtam meg, amin javítani tud vagy érdemes.
nem hiszem hogy egy oszinte valasz ilyen kerdesben barkinek is jolesne :)
faszsag is ilyet kerdezni
a legjobb a temaban amit halottam (oszinten, egy havertol, de nyilvan nem a csajnak mondta), hogy szalonna szaga volt a nonek, mert csak termeszetes haziszappant hasznalt...
Ez az egy, amire valóban történt felkészítés, a tanév eleje óta elég rendesen gyakoroltak rá, a tanárnő az egész csoportnak kötelezővé tette az indulást. A lányomé lett a legjobb.
De pl. a töritanár meg a magyartanár is kikönyörgött tőle valami versenyen való indulást, na arra semmilyen felkészítés nem történt, történik.
De amúgy a középső fiam is volt már pár versenyen, angol fordításin ötödikben megyei döntőbe került, és még akkor sem foglalkoztak vele egyetlen percet sem...Ami hát egy vicc.
Németből egyszer egy középdöntőig jutottam, egy gond volt: a kiírással ellentétben a versenyzők egy része anyanyelvi németes volt. Szval inkorrekt volt az egész, nekik asszem volt külön kategória.