FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
a statisztikának semmi köze ahhoz, hogy te hiszel-e benne vagy sem :) (nem hit kérdése)
Ha magadat másokhoz viszonyítod, és szerencsétlenebbnek, szegényebbnek stb. tartod - nyílván kihat az egész lényedre. Abba próbáld beleélni magad, hogy 100 évvel ezelőtt boldogtalanabbak voltak-e az emberek (hiszen töredéke volt meg a manapság minden háztartásban megtalálható kényelmi szolgáltatásoknak/eszközöknek. Betegség, éhinség, háború. stb.) Vagy abba, hogy feltétlenül boldogtalanabbak-e az emberek teszemazt albániában, mint az USA-ban? Szubjektív boldogságérzetük nem ezt mutatja. Boldogtalanabb a vidéki paraszt, mint a városi kispolgár? Egy szó mint száz: egy kicsit olyan vagy amilyennek tartod magad.
nemertek egyet....
(lehet hogy nem boldogit de az anyagi gondok nagyon ki tudnak hatni emberekre emberi kapcsolatokra meg ugy altalaban)
ha lecsuszol anyagilag mar a statisztikakra sem fersz ra
engem nem erdekel a penz de ha nincs az azert megis hatassal van az eletemre akar tetszik akar nem
es ha az eletem fizikai reszet befolyasolja akkor a lelkuletemet is
nem hiszek a statisztikaknak
Biztos, hogy mindig rossz természetet kell keresnünk? Nem lehet, hogy valaki csak beteg?
értsd: a rossz természet és az, hogy "beteg" talán egy és ugyanaz. Csak a beteget akkor mondjuk, amikor már a környezete számára egy bizonyos határon túlment.
Más: pénz nem boldogít. Régi bugyuta mondás. A sztatisztikiák azonban alátámasztják, nincsen szoros összefüggés az ember jóléte és boldogságérzete között.
Tudom, én voltam a félreérthető, de nem a tesóm az a depis, hanem az édesanyám. Több oka van ennek, amiket ide nem szeretnék leírni. A nővéremről alkotott véleményem ma is az, ami tegnap. Még egy dolog: biztos, hogy mindig betegséget kell keresnünk? Nem lehet, hogy valakinek rossz természete van? Tudod, én is átmentem nagyon egy kemény, több évig tartó depis időszakon, és ezért fontos nekem, hogy a szeretteim ne legyenek ebben az állapotban. Tehát nem bagatellizálom el a nővérem dolgait sem. Mindegy, tényleg nem miatta vetettem fel a témát, csak véletlenül elcsúszott ebbe az irányba a dolog... Írhatok emilt?
Örülök, hogy tetszenek a "kiszólások", szerintem is sokkal közvetlenebb így a topic. Ugye, alcohol??? :-)))
Úgy tűnik, mindannyiunknak vannak igazi sérelmei, és ezek tényleg olyanok, hogy senkinek nem derül fel tőle a kedve. Sokszor vizsgálták a szakirodalomban, hogy ugyanolyan mértékű pszichés terhelés miért okoz valakinél pszichés zavart, másoknál meg semmit. Érdemi válasz valami olyasmi, hogy eltérőek a konfliktustűrő és megküzdő képességeink, amelyek elsősorban a személyiségfejlődésünk során alakulnak ki.
Örülök, hogy Citromfű ebédelt, gyönyörűek ezek az online kiszólások, mintegy realtime kihorgonyozzák az elszált netidőt a valóságba.... Szóval a családtagok is segíthetnek depresszióban, de a legtöbbször ugyanazt a tehetetlenséget élik meg, mint te, ugyanis a depressziónak egyik lényeges tünete az, hogy elkülönültnek érzi magát a többiektől, úgy érzi, hogy környezet úgysem érti meg, és általában ennek megfelelően is viselkedik a depressziós személy. Ez persze gyakran haragra gerjeszti a hozzá közelállókat (ami a te soraidból is kiderül) de mégsem lesz mindig teljes konfrontáció, mert ez a harag gyakran bűntudattal vegyül, hiszen egy beteg emberre ne haragudjunk... szóval összebonyolódik az egész, és ilyen esetekben leginkább ezért jó, ha szakember száll be a kezelésbe, mert ő érzelmileg nincs anynira benne, és megfelelő távolságot tud tartani (ha tud) az egésztől.
Kedves Tamás és Többiek!
Igen ilyen reggel melankólikus az ember, de bízom, hogy csak az idő teszi. Sötét van, nem fűtenek még, nyirkos, párás a levegő...
Felmérem én az ÉN erőmet, csak az a baj, hogy mindenki a sajátját, és nem törődik az
" énerőmmel". Teljesen ki tudják használni.
Én is több munkahelyen dolgozom,ráadásul másodállású vállalkozóként is. Hogy munkát tudjak vállalni állandóan képezni kell magam ami együtt kegyetlen sok, és tényleg előre nem mértem fel mit is bírok el.- mert előre nem tudtam,hogy mivel is jár...Főleg a 6 hét terepgyakorlatot!
Mindezt azért írtam le, mert már vizsgáznom kellene de semmit nem tudok, és nem vettem részt rendesen a gyakorlaton sem...
Nem mondhatom, hogy képtelen vagyok örülni, mert azért érnek örömek, de úgy érzem van, hogy belefáradtam, vagy elfáradtam és ilyenkor...
Én mindenkit meg tudok érteni, hiszen annyi a bizonytalanság és információhiány, hogy vannak dolgok és pillanatok amikor képtelenek vagyunk örülni.. mert tehetetlenek vagyunk, nem érezhetjük magunkat biztonságba.
előzmény:Dr_Freuer_Tamás(258)
Tudod, a mi emberek -általában- váltig állítjuk, hogy milyen okosak vagyunk, pedig aki igazán kezd azzá válni az szerényen hallgat, hiszen látja korlátait saját megismeréseinek.
No ebből azt akartam kihozni, hogy mily ostobaság csak akkor értékelni valamit, mikor annak hiányával küzdünk!!!
Persze mondhatnónk azt is, hogy az ember illen, a változás ereje éppen ebben az ellentmondásnak tűnő törvényszerűségben vagyon>miszerint mindig mást, újabbat akar folyamatos kíváncsiság közepette.S ha ebből az egyik oldalt elvesztette?
SZVSZ. nem, csak elfeledte. Valamiért:
Pl, elhízott, nem olyan nőies már? Nem döngik körül több másnemű hatások, csak a férjéé?
Nem munka a házimunka? Vagy csak szükségszerű rossz? A házassággal volna baj?
Ki tudja! Ebben a fránya életben az a csuda, hogy soha semmi sem teljesen egyértelmű, túl összetett, sokoldalú és időben jól elilleszthető. Mire a 'bajság megleend, addigra az időtényezőt kigubancolni nagyon nehéz, olykor szinte lehetetlen.
Ha egy lelkület tetejében tovább bonyolítja, lelke rajta, de, hogy önmagát vezeti bé a szövevényes utcákba, az biztos!
Egyszerűsíteni túl keserves, hamar szenbesülnénk a hideg-rideg valósággal=saját hibánkkal.
Ha valóban a házassággal van valami -nem vagyok róla meggyőződve- tényleg ők az illetékesek, csak tudnak-e róla?
Nem az illetékességről, a problémáról!
Üdv!
Köszönöm, köszönöm. Eme utakat már végig jártuk, sikertelenül. Én abban bízom, hogy januárban, amikor visszamegy dolgozni, akkor ő is ráébred arra, hogy mi az élet. Mi benne a jó, és a rossz. És, hogy a rosszon is lehet változtatni. A gyereket nagyon-nagyon akarta, ill. akarták mindketten. A munkát nem csak otthon nem erőlteti, igazából sosem akart dolgozni. Ez szégyen, de így van. Januárban kénytelen lesz dolgozni (mostanában már keresgél is), mert a kicsi oviba megy. Én abban bízom, hogy a környezetvááltozás, a társaság jót tesz majd neki. A férje valóban sokat dolgozik, viszont, ha köztük van a baj, akkor azt miért nem a sógorommal rendezi? Abban aztán tényleg csak ők az illetékesek. Nem?
Egészségedre az ebédet! Én nem kérdeznék, s főleg nem kötözködnék, csak találgatok, ha megengeded.
Tesód valamiért rettenetesen fel akarja magára hívni a figyelmet. Jó dolgában meg különösen. Unatkozik? Meglehet, de inkább fölöslegesnek érzi magát. Valami baj van, amit Ő sem ismer fel, de riaszt. Az öngyilkos is így tesz!!!!
Hová lettek a céljai? Akarta Ő ezt a házasságot, gyerekeket? Ha igen, mégis miért nem leli örömét gyerekeiben? GYES betegség? /GYES bevezetése óta ismert fogalom/
Édesapa az anyagiak összehozásán túl már fáradt Őreá is figyelni? Lehet. Mit akar a Tesód? Hüje kérdés, hát persze, hogy nem tudja. Ottó katalógus?=rágógumi, pótcselekvés.
Tegyük fel egyszer nem kapna segítséget? Bírná? Összeomlana?
Úgy látom elvesztette önmagát. Segítsétek megtalálni!
Üdv; Zatu
Te en rajottem az altalad felvezetett problemak mind belefernek Treuer doki temakoreibe :-)))
Kolcsonadhatnad par napra a mamadat (ok ez morbid volt :-) )
(nem biztos hogy olyan tokeletes a tesod elete..........de az anyukade meg aztan biztos nem...)
Hogy szeretel segiteni?
Tudom, hogy a családi ügyeket a családban kell rendezni, nem a neten. De nagyon féltem az anyámat, aki nem azt érdemli, hogy főzzön, mosson, takarítson a kedves lánya helyett, aki állandóan azon sír, hogy kövér, de ez ellen nem tesz semmit. Tesómnak van 2 gyereke, akik lelki és mindenféle nevelésére nagy ívben tojik, főleg a nagyobbikéra. Két kézzel szórja a pénzt szarságokra, és naponta kitalál valamit, ami miatt az én beteg, és csupaszív édesanyám elkutyagolhat hozzájuk, és törődhet a gyerekekkel, háztartással, mindennel. A tesóm (ha még nem derült volna ki) egy lusta, gyesen lévő nőszemély. Az összes problémája annyi, hogy mit rendeljen az Otto katalógusból. Ha nem is írtam le mindent részletesen, azért a "típust" remélem sikerült elképzelned. Hozzátenném, hogy ezt a stílust nem otthon tanulta, az anyagi jólét során szedte fel eme allűröket (és a kilókat), amit a sógorom teremtett nekik (mi nem vagyunk olyan anyagi helyzetben). Most ebéd, szia.
Na megeccer:
Nem tudok semmit ebben a temakorben.
Homalyosan fogalmazol.
ES nem allitottam senkirol hogy depis vagy nem depis.
Tovabba megertelek ha segiteni akarsz csupan azt batorkodtam mondani, hogy aki nem birja elvezni a joletet az nem biztos, hogy csupan szorakozasbol teszi azt de mint irtad ezt te is lehetsegesnek tartod.....
De kivancsi vagyok (nas mit gondolsz miert reagalok ra ha nem erdekel?) de szerintem nem tartozik ram es hajra maganmél...........
A nem depisről. Kár a vita köztünk, talán Tamás elhiszi, hogy van ilyen is. Lehet, hogy ez is betegség, de nem depresszió. Én pedig nem bántani akarom a testvéremet, hanem jobbá tenni a helyzetet, illetve megakadályozni, hogy az anyukánkat mégjobban tönkre tegye. De ezt már csak a magánmélben mesélném el. Bár tudom, hogy nem is vagy rá kíváncsi. Szóval hidd el: te sem tudhatsz mindent ebben a témakörben.
te most az altalad depressziosnak gondolt illetve a szerinted nem depis onsajnalokrol beszelsz?
mert en az utobbirol irtam amit irtam
a depressziorol nem tudok semmit
(hat amugy hacsak nem a fejeben laksz meg te sem tudhatsz mindent a testveredrol meg akkor sem ha megbeszeltel vele szerinted mindent ezerszer)
A 2. sz. verzióról van szó. Hidd el, nagyon ismerem őt, ő a testvérem. Hidd el, nem voltam figyelmetlen, és sokáig elhittem, hogy a problémák valódiak. És nagyon igyekeztem (ill. az egész család), hogy segítségére legyek/legyünk. Végeredmény: többeket kiakasztott idegileg, és igazából semmi baja. De egy testvért az ember nem passzol le, meg különben is szereti. Megoldás kéne, de sürgősen. Tudom, ezt nem az Interneten fogom megtalálni. Csak ezért vetettem fel, mert talán ti is találkoztatok már ilyennel. Túl vagyunk 6589 db beszélgetésen. Mindnden hívására megy valaki a családból, és segít neki, amiben tud. Állandóan azt akarja, hogy mindenki vele foglalkozzon, de ő valójában nem akar változtatni azokon a dolgokon, amikért ő a felelős. Közben pedig teljesen kikészít mindenkit... Mások azt mondanák rá, egyszerűen önző. Ez igaz is. De lehet-e ezen változtatni????
(most igy jollakottan ebed utan naon nagykepu leszek)
Nem akarlak verig serteni (dede azt akarom), de szerinted akinek olyan "jo dolga van".....hmmm az vajh miert sajnalja magat megis....? (phuuu de nagykepu voltam)
Par lehetseges megoldas:
-nem figyeltel elegge es megis van valami altalad ismeretlen problemajuk (akarmi is amit elotted jol titkolnak)
-jol figyeltel "jo dolguk" van, akkor viszont kerdem en nem lehet hogy megis valam gáz van a fejukben hogy ennek ellenere megis keptelenek orulni annak amijuk van?
(hat ezt csak felszines szemlelokent mondom de erdekes lenne atgondolnod)
Kedves Tamás! Ha valaki igazán depressziós, akkor segíthet neki olyan ember is, aki nem szakember? (családtag) Ha szerinted igen, akkor küldenék neked egy magánmélt. Illetve ismerek több embert, akikről tudom, hogy nem depik, csak agyon sajnálják magukat "jó dolgukban". Mit lehet az ilyen emberekkel kezdeni?
1. Két munkahelyen dolgoztam, az egyiket két hónapja otthagytam mert nem bírtam a kettőt egyszerre, és nem is tetszett az, amit a másik helyen csináltam. De nem tudok érzelmileg elszakadni tőlük, úgy érzem cserben hagytam őket, ezért most továbbra is munkákat vállalok el tőlük, de fizetés nélkül, haveri alapon, és csúszom velük(a munkáimmal), amitől megintcsak bűntudatom van, de idegesít is, hogy csinálnom kell.
2. A 'normális' munkahelyemen csinálok olyan dolgokat is, amelyeket eddig soha, és minden alkalommal amikor kiderül, hogy egy külsős ember nincs megelégedve a munkámmal, tök hülyének érzem magamat.
3. Állandóan elverem a pénzem, függetlenül attól, hogy mennyi is az, amit elverhetek. Nem is tudom tulajdonképpen mi a fenére megy el állandóan.
4. a kutyám nagyon nagy, és egy kertben(telken) lakom egy rokonommal,akit úgy néz ki a kutyám nem szível (nem csodálom), és ha nem vagyok otthon nincs gond,azonban ha otthon vagyok mindig meg akar védeni tőle, és komolyan féltem a rokonom épségét! De a kutyámat is imádom.
5. Kicsit egyedül érzem magam néha, de most éppen abban a stádiumban vagyok, amikor 'mindenki kapja be' meg 'egyedül is elvagyok' meg hasonlók.
Na és mindennek tetejében: etiópiában éheznek a gyerekek...
Tegnap majdnem elvesztettem a munkamat sajat hibamon kivul.
Eleg konkret?
A tudom ez nem halalos..........
azert en ketsegbeesek ha lehet..............
Úgy érzem, kezd nagyon melankólikus hangulatura váltani a fórum, ami nem baj, csak szerintem akkor lenne közvetlenebb, ha nem általánosságban beszélnénk a kiábrándultságról (persze ez is lehet, csak akkor nagyon filozófikus lesz), hanem inkább konkrétan. Engem például érdekelne az, hogy miért van, hogy van aki bizonyos dolgoktól kiiábrándul, kiakad, mások többször annyi borzalomtól sem rezdülnek meg. Érdekelne, hogy saját esetekben hogyan vagytok ezzel. A segítés ilyen esetekben is általában azzal kezdődik, hogy fel kell mérni az illető énerőit, és arra támaszkodva indul a terápia. Ilyen kora hajnalban úgy látom senki nem lép be...
Amúgy, így hajnaltájt sem jut eszembe okos gondolat, hajnaltájt pláne!
Volt módom találkozni egy katonaságnál véletlenül meglőtt fiúval, aki jóképű volt, fiatal és egyik napról a másikra ott feküdt egy szobába ahol még ablak sem volt(sötétbe). Jó pár éve - csak feküdt- egyetlen szórakozása a videó volt (emmiatt mert ilyen jól ment Nekik nem kaptak segítséget)a filmeket hordattuk ki számára. Csak annyira mozgott a keze, hogy a mellkasára rakott edényből egyedül evett. Amiért ezt leírtam az nem a fiú állapota, hanem az, hogy odavolt készítve nap-mint nap a pohár tiszta víz és az öngyilkossághoz
elegendő gyógyszer.
Elmondta, Ő szenved, kipróbálja mit bír.... de ha netán az anyja meghalna előbb mint ő, csak annyit tud tenni, hogy beveszi a gyógyszereket.
Nem került rá sor.... Ő halt meg előbb.
Úgyhogy csak szenvedjünk!
Az eNeM különben kiváló sírfelirat is:
ime: " Itt nyugszik eN eM
akarata ellen." és jöhet az ima.
TiNa, Alkohol!
Szólott a ló, meglátván a tevét:
"Még ilyen óriás koraszülött gebét!"
S szól a teve: "Ló a maga neve?
Nem ló maga, hanem tökéletlen teve!"
A vita különben igen tanulságos volt.
lehet hogy te nem akartal...de ebbol csak vita lehetett volna :-) (megusztuk)
nem fogok
Pidunga
azt hiszm en mezei halndo maradaok a probaljuk kellemesen eltolteninel :-))
(phu de dog vagyok tudom, hogy most egy hetig nem latod amit irok ugyhogy lehet hogy most barmit irhatnek.......)
De remelem neked azert sikerul segiteni meg egy idevonatkozo dijat leakasztani.
En tamogatlak. Lelekben veled leszek.