FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
ez eleg altalanos kerdes :-)))))))
de akkor en is tudok altalanos valaszt:mert ott kenyelmes sokkal kevesebb energia mint talpon lenni
(najo egy pelda:a minap majdnem kirugtak mert valakinek epp vicces kedve volt -ez halalkomoly a kijelentes minden resze. ez egy kicsit felzaklatott)
Az szinte biztos, hogy tőled ilyenre itt nem lehet számítani. Már régóta olvaslak, de még nem derült ki Te miért is írsz ide. De nem akarok indiszkrét lenni, ugyhogy válaszra sem kell méltatnod, ezt csak mint megállapítást írtam le:)
Amugy jó (péntek 13-i)reggelt!
Feltűnik, hogy az utóbbi három napban mintha filozófikus síkra terelődött volna a beszélgetés... Mintha kezdenétek megharagudni a külvilágra, mintha érdemes lenne külső okokat keresni rossz érzéseitekre... (tényleg olyan mint egy csoportterápia, csak vannak akik ki-be járnak). Én meg csak várok végre egy igazi, tanulságos önismereti dumára, amiből mindannyian okulunk majd...
alkohol: ha azt írtam volna, hogy faszfej zsaruk, akkor azt kérdezed meg, hogy tényleg fasz volt-e a fejük helyén?
Azért mert nem értesz velem egyet, még nem vagyok az ellenséged. Legalábbis én nem táplálok ellenséges érzelmeked veled szemben, nem nézlek le, nem gondolom, hogy szegény vagy vagy szerencsétlen (csak mert eszembe sem jutott, de Te magadra vetted amikor példának felhoztam...)
Egyébként is nyitott kapukon dörömbölsz. Éppen ez a lényeg, és ezt mondtam énj is, csak másként: a boldogság nem mérhető csak az emberek szubjektív boldogságérzete az.
Szóval van mércéje a boldogságnak: maga az ember aki érzi...
Csak en nem ismerem itt az idevonatkoz statisztitkakat.....
ki is tehetnetek a lapra valahol hogy ezen ne legyen vita.....
kulonben mindegy
nem hinnem hogy lenne merce ami az emberek boldogsagszintjet le tudja merni
egyebkent ha valaki nem boldog akkor annak mar tokmindegy a merteke hogy mennyire nem az ha meg az akkor annak is mindegy merteke
szerintem van akinek tok mindegy mi tortenik ugysem erzi magat jol ezen kar is gondolkozni
aki meg jol tudja erezni magat annak szinten tok mindegy mert az mindenhol jol tudja erezni magat
Koko123
hat ez tenyleg gaz:honnan tudod, hogy buzik voltak?
Egyébként vizsgálták, hogy száz éve boldogabbak voltak-e az emberek, mint ma, és bár ennek a metodológiáját lehet vitatni, de arra jöttek rá, hogy a kérdésfeltevés nem jó, de ha mégis elfogadunk valami boldogságmeghatározást, akkor nem nagyon változott a boldogságszint, mivel minden igény kielégülése új igényeket szül. Az ún. Maslow piramis szerint szokták az igényeket sorrendbe rendezni, és irodalmi alkotások és korhű dokumentumok, leírások alapján lehet ilyen tartalomelemzéseket végezni. Szerintem az inkább a kérdés, hogy kinek mi az, amitől jobban érezné itt és most magát, mert ez is nagyon eltérő.
Nehéz lenne bizonyítékokkal alátámasztanom, de én is úgy gondolom, hogy az életszínvonal és a boldogságérzet között nincs korrelláció. Lehet, hogy kívülről egy világ irigyel, én vagyok a király, de ettől még érezhetem úgy hogy pokol az életem. És viszont, egy nyomorgó érezheti úgy, hogy annak kell örülni ami van, és belül ő a boldogabb.
meglehet hogy mindenki olyan mint amilyennek tartja magat Hát ami a boldogságot, élettel való elégedettséget illeti ez szvsz pontosan így van.
akkor ha azt hiszem magamrol hogy valami extrem csoda vagyok akkor azza leszek??? Ettől csak a magad szemében. V.ö. nárcizmus
en nem vagyok senkinel szerencsetlenebb ez egy altalanos velemeny votl
nem vagyok szegeny se (lass csodat)
honnan tudod hogy 100 evvel ezelott mennyira voltak boldogok az emberek??
talan koztuk eltel?
es mar ugye akkor is vegezted a statisztikakat??
Honnan tudhatnad ezt te????
vagy barki?
hogyan tudnad osszehasonlitani???
meglehet hogy mindenki olyan mint amilyennek tartja magat
akkor ha azt hiszem magamrol hogy valami extrem csoda vagyok akkor azza leszek???
na ebben ketkedek
a statisztikának semmi köze ahhoz, hogy te hiszel-e benne vagy sem :) (nem hit kérdése)
Ha magadat másokhoz viszonyítod, és szerencsétlenebbnek, szegényebbnek stb. tartod - nyílván kihat az egész lényedre. Abba próbáld beleélni magad, hogy 100 évvel ezelőtt boldogtalanabbak voltak-e az emberek (hiszen töredéke volt meg a manapság minden háztartásban megtalálható kényelmi szolgáltatásoknak/eszközöknek. Betegség, éhinség, háború. stb.) Vagy abba, hogy feltétlenül boldogtalanabbak-e az emberek teszemazt albániában, mint az USA-ban? Szubjektív boldogságérzetük nem ezt mutatja. Boldogtalanabb a vidéki paraszt, mint a városi kispolgár? Egy szó mint száz: egy kicsit olyan vagy amilyennek tartod magad.
nemertek egyet....
(lehet hogy nem boldogit de az anyagi gondok nagyon ki tudnak hatni emberekre emberi kapcsolatokra meg ugy altalaban)
ha lecsuszol anyagilag mar a statisztikakra sem fersz ra
engem nem erdekel a penz de ha nincs az azert megis hatassal van az eletemre akar tetszik akar nem
es ha az eletem fizikai reszet befolyasolja akkor a lelkuletemet is
nem hiszek a statisztikaknak
Biztos, hogy mindig rossz természetet kell keresnünk? Nem lehet, hogy valaki csak beteg?
értsd: a rossz természet és az, hogy "beteg" talán egy és ugyanaz. Csak a beteget akkor mondjuk, amikor már a környezete számára egy bizonyos határon túlment.
Más: pénz nem boldogít. Régi bugyuta mondás. A sztatisztikiák azonban alátámasztják, nincsen szoros összefüggés az ember jóléte és boldogságérzete között.
Tudom, én voltam a félreérthető, de nem a tesóm az a depis, hanem az édesanyám. Több oka van ennek, amiket ide nem szeretnék leírni. A nővéremről alkotott véleményem ma is az, ami tegnap. Még egy dolog: biztos, hogy mindig betegséget kell keresnünk? Nem lehet, hogy valakinek rossz természete van? Tudod, én is átmentem nagyon egy kemény, több évig tartó depis időszakon, és ezért fontos nekem, hogy a szeretteim ne legyenek ebben az állapotban. Tehát nem bagatellizálom el a nővérem dolgait sem. Mindegy, tényleg nem miatta vetettem fel a témát, csak véletlenül elcsúszott ebbe az irányba a dolog... Írhatok emilt?
Örülök, hogy tetszenek a "kiszólások", szerintem is sokkal közvetlenebb így a topic. Ugye, alcohol??? :-)))
Úgy tűnik, mindannyiunknak vannak igazi sérelmei, és ezek tényleg olyanok, hogy senkinek nem derül fel tőle a kedve. Sokszor vizsgálták a szakirodalomban, hogy ugyanolyan mértékű pszichés terhelés miért okoz valakinél pszichés zavart, másoknál meg semmit. Érdemi válasz valami olyasmi, hogy eltérőek a konfliktustűrő és megküzdő képességeink, amelyek elsősorban a személyiségfejlődésünk során alakulnak ki.
Örülök, hogy Citromfű ebédelt, gyönyörűek ezek az online kiszólások, mintegy realtime kihorgonyozzák az elszált netidőt a valóságba.... Szóval a családtagok is segíthetnek depresszióban, de a legtöbbször ugyanazt a tehetetlenséget élik meg, mint te, ugyanis a depressziónak egyik lényeges tünete az, hogy elkülönültnek érzi magát a többiektől, úgy érzi, hogy környezet úgysem érti meg, és általában ennek megfelelően is viselkedik a depressziós személy. Ez persze gyakran haragra gerjeszti a hozzá közelállókat (ami a te soraidból is kiderül) de mégsem lesz mindig teljes konfrontáció, mert ez a harag gyakran bűntudattal vegyül, hiszen egy beteg emberre ne haragudjunk... szóval összebonyolódik az egész, és ilyen esetekben leginkább ezért jó, ha szakember száll be a kezelésbe, mert ő érzelmileg nincs anynira benne, és megfelelő távolságot tud tartani (ha tud) az egésztől.
Kedves Tamás és Többiek!
Igen ilyen reggel melankólikus az ember, de bízom, hogy csak az idő teszi. Sötét van, nem fűtenek még, nyirkos, párás a levegő...
Felmérem én az ÉN erőmet, csak az a baj, hogy mindenki a sajátját, és nem törődik az
" énerőmmel". Teljesen ki tudják használni.
Én is több munkahelyen dolgozom,ráadásul másodállású vállalkozóként is. Hogy munkát tudjak vállalni állandóan képezni kell magam ami együtt kegyetlen sok, és tényleg előre nem mértem fel mit is bírok el.- mert előre nem tudtam,hogy mivel is jár...Főleg a 6 hét terepgyakorlatot!
Mindezt azért írtam le, mert már vizsgáznom kellene de semmit nem tudok, és nem vettem részt rendesen a gyakorlaton sem...
Nem mondhatom, hogy képtelen vagyok örülni, mert azért érnek örömek, de úgy érzem van, hogy belefáradtam, vagy elfáradtam és ilyenkor...
Én mindenkit meg tudok érteni, hiszen annyi a bizonytalanság és információhiány, hogy vannak dolgok és pillanatok amikor képtelenek vagyunk örülni.. mert tehetetlenek vagyunk, nem érezhetjük magunkat biztonságba.
előzmény:Dr_Freuer_Tamás(258)