egy Bradbury-novella idézi Yeats versét
(Szép arany almáit a Nap, ezüst almáit a Hold)
Az ezüst almának van-e az aranyalmához hasonló megfelelője?
---
The Song Of Wandering Aengus
I went out to the hazel wood,
Because a fire was in my head,
And cut and peeled a hazel wand,
And hooked a berry to a thread;
And when white moths were on the wing,
And moth-like stars were flickering out,
I dropped the berry in a stream
And caught a little silver trout.
When I had laid it on the floor
I went to blow the fire aflame,
But something rustled on the floor,
And some one called me by my name:
It had become a glimmering girl
With apple blossom in her hair
Who called me by my name and ran
And faded through the brightening air.
Though I am old with wandering
Through hollow lands and hilly lands,
I will find out where she has gone,
And kiss her lips and take her hands;
And walk among long dappled grass,
And pluck till time and times are done
The silver apples of the moon,
The golden apples of the sun.
> ott van ugyebar a magyar "aranyalma" szo, aminek a jelentese narancs. Lehet, hogy itt az "arany-" nepetimologias kepzodmeny (vö. ol. [-arancsa], stb.), es nem is a narancs szinere utal???
A színére utal. Ez egy alternatív elnevezés volt sokáig, megtalálható a latinban pommum aurantii, a franciában pomme d'or stb. Csak idővel kiavult a narancs (orange stb.) változattal szemben. De a magyarul 'sevillai (v. keserű) narancs'-nak nevezett fajt, a tudományos nevetéktanban még máig Citrus aurantium-nak hívják (vö. itt)
"A narancsot sokáig almának nevezték, ... vö. fr. [pomaranzs], olasz [pomarancsa] (ez utóbbiból van a szlovák pomaranč!). Ha ez elől elvesszük a megfelelő alma jelentésű szót (fr. pomme, o. pom-), akkor marad az orange, ill. arancio (tehát itt is elvonás történt)."
Kedves LvT!
Meg egy rovid kerdes. Ma reggel meg egy kicsit elmelkedtem meg a "narancs" szon, es fesulkodes kozben belemnyilallt, hogy ott van ugyebar a magyar "aranyalma" szo, aminek a jelentese narancs. Lehet, hogy itt az "arany-" nepetimologias kepzodmeny
(vö. ol. [-arancsa], stb.),
es nem is a narancs szinere utal???
Bar lehet, hogy ez nagy baromsag... Mert az is lehet, hogy szinnévnek tekintettek az "orange/arancia" szot, es aranynak forditottak, mert nekunk meg ertelemszeruen nem volt olyan szavunk, hogy "narancssarga"?
:)
esj
Mindkét állítás (lényegében) igaz. Tehát a ripacs szó valóban ismeretlen eredetű, a ripacs ’gyenge, hatásvadász színész” valóban személynévi eredetű.
Ha viszont megnézed az ÉKsz.2-beli szócikket, az alábbit látod:
ripacs (4) fn 1. Olcsó hatásokra törekvő rossz színész (, ritk. előadó v. szónok). 2.nép Egyébként sima felületen, kül. bőrön levő apró kidudorodás, ill. bemélyedés (pl. himlőhely). [?]
Azaz a szótár a két jelentést nem homonimának, hanem poliszémának tartja (én nem így jártam volna el), s ilyen esetekben értelemszerűen a legrégebbi jelentés eredetéről ad számot. Mivel az (1289-ből adatolható) ’göröngy, ragya’ valóban ismeretlen eredetű, ezért ezt kell adnia az ÉKsz.2-nek. A TESz.-ből (az EWUng. ezt a jelentést elmaszatolja, de a TESz. az irodalmi hivatkozása; a TESz.-ben homonimaként, az EWUng.-ban poliszémaként kezelik, ettől még szinkrón szótárban én feltétlenül különvenném) azonban megtudható, hogy a legkorábban 1899-ből adatolható mai főjelentés „magyar fejlemény. Irodalmi műben alkalmazott személynévből vált közszóvá: forrása Szigeti József (1822–1902.) »Csókon szerzett vőlegény« c. színdarabja (1883.) egyik szereplőjének, a lezüllött kóbor színésznek Ripacs neve. Tisztázatlan azonban, hogy az irodalmi névadás alapja a ripacs1-e […], vagy pedig inkább a ’lármáz, kiabál’ jelentésben is használt ripakodik […] igéhez kapcsolódik-e a szó. Az utóbbi lehetőségre talán vö. 1883: »Hányszor ripacskodott rám« ’valakire rárpiakodik’ (Bodon J.: Élet 11: NSz.).”
A nagyszótári korpuszból találtam egy 1892-es adatot, amely a nagybetűjével még utal a személynévre:
Versényi György: Gyopárok
Nagyérdemű közönség, mindig előttetek
A szinész és hibáit jegyzékbe veszitek,
S saját bűneiteket avval kendőzitek.
Hősei az erénynek, csak szenteskedjetek!
Az utolsó Ripacsban van annyi jó, nemes,
Szives bocsánatodra hogy mégis érdemes.
Csak az életgondok ne nyügöznék szellemét,
Adnák meg valahára befaló kenyerét!
U.i.: Epp a heten homalyositott fel egyik baratnom, hogy a holland focistak miert vannak narancsszinu mezben. (-> Orange-Nassau uralkodocsalad) Elegge megrokonyodtem. Es nem gondoltam hogy par napon belul meg egyszer belebotlok ebbe a temaba. Fura... :)
Kornis Mihály beszélt a rádióban új színházi könyvéről. Beszélg. közben megemlítette, hogy a 'ripacs' szó egy valóban létezett Ripacs nevű rossz színész nevéből származik. Gyorsan megnéztem az új Értelmező Kéziszótárban, és ott - az egyébként leggyakoribbnak látszó megjegyzés szerepel: - ism. //eredetű// A dolog érdekes. Van-e szótár, mely tud róla?
> Nem tudjatok veletlen, hogy honnan ered a "narancs" szo? Vagyis a kerdesem inkabb az, hogy honnan van az elejen az N betu?
A kérdés inkább az, hogy honnan nincs az elején az N betű (:)), mert az n-es alak az eredeti. Az európai kultúrkörbe a szó az arab nárandzs szóból került át, onnan perzsából való (nárang), aminek az alapja a hindi nárangah szó. Ez utóbbiról azt sejtik, hogy dravida eredetű.
Az araboktól bekerült a spanyolba (ma: naranja), illetve az olaszba. Mi az utóbbi nyelv északi nyelvjárásaiból vettük át, ahol még volt szókezdő n (narancio, naranzo). Az n eltünésére több magyarázat van:
- A szó a portugálban laranja: ez lenne egy köztes állapot, amely egy n : n > l : n elhasonulás (naranja > laranja) eredménye lenne. Az olasz nyelvjárások egy részében és a franciában atonban a szókezdő l-et határozott névelőnek fogták fel (o. narancio > larancio > l'arancio, fr. norange > lorange > l'orange), és ebből vontak egy egy új, mgh.-kezdetű alapszót.
- A narancsot sokáig almának nevezték, pl. fr. *pomme-narange, o. *pomo-narancio. A két szó közül az olaszban is kiesett a mgh. és a szókezdő n ejtésben hasonult az alma m-jéhez, vö. fr. [pomaranzs], olasz [pomarancsa] (ez utóbbiból van a szlovák pomaranč!). Ha ez elől elvesszük a megfelelő alma jelentésű szót (fr. pomme, o. pom-), akkor marad az orange, ill. arancio (tehát itt is elvonás történt).
A franciában az elvonást elősegíthette a népetimológia is, mivel az Orenge francia városnevet vélték benne felfedezni (ez utóbbi pedig magyarul Oránia, akinek a hercegei adtak angol és németalföldi uralkodókat).
Kösz, igen. Persze ez esetben Ligeti Lajost láttam a folyosón. S hogy a turkológiára téjönk (vissza) az "elbizonytalanodtam" vége azért jó törökös.
Pl a mai török "okudam" = tanultam, (okultam). ÉS nem is sumérologia.
> Vajon a legtöbb európai nyelvben miért a "Hungáriából" terjedt el országnevünk és népnevünk, néhány szláv nyelvben pedig a Magyarországból illetve a "magyar" népnévből Ezek már csak végeredmények, a 'madarsko' és társai alakok újkeletű szláv NYÚ szavak.
Itt mindenhol a "hun" névből jön az országnév Semmi köze hozzá.
S a megoldás egy tiszta forrásból, azaz az onogur-ból :o)
Etimológiai levezetése: török onoġur -> oŋġur -> ősszláv ogъr -> görög Oΰγγρoιΰ -> latin Ungri -> német Ungar és (francia hungarus -> angol Hungary) és olasz ongher stb.
> Vajon a legtöbb európai nyelvben miért a "Hungáriából" terjedt el országnevünk és népnevünk, néhány szláv nyelvben pedig a Magyarországból illetve a "magyar" népnévből
Ezek már csak végeredmények, a 'madarsko' és társai alakok újkeletű szláv NYÚ szavak.
Itt mindenhol a "hun" névből jön az országnév Semmi köze hozzá.
S a megoldás egy tiszta forrásból, azaz az onogur-ból :o)
Etimológiai levezetése: török -> -> ősszláv -> görög -> latin -> német és (francia -> angol (Hungary>) és olasz stb.
Nem tudom jó helyen érdeklődöm de hogy nem rég Spanyolországban voltam felvetődött a kérdés bennem.
Vajon a legtöbb európai nyelvben miért a "Hungáriából" terjedt el országnevünk és népnevünk, néhány szláv nyelvben pedig a Magyarországból illetve a "magyar" népnévből
Sajnos nem jól ismerem minden nyelven de ugye pl a germán nyelvekben Ungarn (D), Hungary (GB) Hongarije (NL)
Vagy latin nyelvben, így pld franciául Hongrie (nem tudom pontosan inkább nem írom le hibásan, olaszul, spanyolul)
Itt mindenhol a "hun" névből jön az országnév
Míg mondjuk a cseh nyelvben Madarsko (ha jól tudom) és a lengyelben is hasonló hangzású.
off
Kedves Onogur, kösz, de az esetemben ez nem áll fenn, minthogy széles sávon kapcsolódom. Annyi történt, hpgy én elküldtem a választ, és az valami miatt nem érkezett meg. Ritkán, de előfordul. Ha off-line írnám a hozzászólásaim, még az elütés is kevesebb lenne benne, dehát sajnos, lusta vagyok.
on
Kis Ádám
u.i. nem igazán fontos, de a nevem egy s-sel írom. Szót azért érdemel, mert a teljes nevem nem igazán gyakori, és van egy nálam híresebb, közéletibb, ss-es.
K.Á.
> Írtam egy hosszú választ az alábbi hozzászólásodra, de a szerver megette.
Kedves Kiss Ádám és akinek még "megette"!
Kicsit off, de lehet, hogy nagyon hasznos annak, aki hasonló helyzetbe került.
Szóval velem is előfordult ez már többször, s nemcsak ebben a fórumban, így megvizsgáltam a körülményeket, s az alábbiakra jöttem rá, s lehet, hogy másokkal is így történt.
Hosszú válaszírás esetén én megszakítom a hálózati kapcsolatot, hogy ne pörgesse a telefonszámlát. Ekkor néha előfordul, hogy előtte leolvastam a drótpostámat is és az Outlook a válaszírás közben, negyedóránként a hálóra akar kapcsolódni frissítés miatt, amit leállítok.
A válaszírás után ekkor nem reagál az OK gomb, de van mikor Outlook nélkül is, így Frissítés gombbal tudok továbblépni és ekkor "eszi" meg a beírt adatokat a szerver.
Ez ellen a beírt szöveg teljes Másolás-ával, majd a "megevés" utáni Beillesztés-sel lehet védekezni. Illetve a választ más szövegszerkesztővel összeállítani és átmásolni.
Az én általam forgatott on-line francia szótárban van adat a calque-ra: '(rajz)másolópapír, pauszpapír; átrajzolás; indigómásolat'. Ez a szintén francia calquer 'megrajzol, átrajzol, másol' ige származéka, az pedig az olasz calcare 'lenyom; (le)tapos' szó átvétele, amely már a latinban is megvolt. A latin ige pedig a calx 'sarok, sarkantyú, mancs; stb.' szó származéka. (A calx szónak volt 'mész(kő), kréta' jelentése i: innen valók a kalcium, illetve a kalkulál [tkp.. kis mészkövecsekék -- calculus 'kicsinyített calx' -- tologatásával számol] szavak is.)
Nyelvészeti terminussá metaforikus szóképpel lett (idejét nem tudom): a tükörszavak olyan másolatok, melyeket a másoló a saját eszközeivel újraelkészít, mint amikor a műszaki rajzoló a tervet átmásolja pauszpaírra, vahy amikor valaki a Burda-szabásmintát leveszi magának egy áttesztő papírra.
Hah, most már aztán igazán felkeltettétek a kíváncsiságomat: Mi az a kalk??? :-)
Nem, nem az átvitt jelentésére vagyok kíváncsi, azt már leírtátok, hanem az eredetire (mert gondolom, van neki olyan), meg hogy honnan származik, ki húzta rá a "tükörfordításra", mikor, miért. :-)
(Hogy azért valamit magam is tegyek, ne csak eszetlenül kérdezgessek, megpróbáltam francia szótárban keresni - calque - de nem találtam...)