Keresés

Részletes keresés

Pannika127 Creative Commons License 2022.07.19 0 0 97102

BABITS MIHÁLY: NYARAK, NYARAK

 

 

5. AZ ÉRZÉKETLEN SZOLGÁLÓ

 

Hányszor kinálsz még végig ízeiddel,
izgatva halkuló vágyaimat?
Óh ha már hoztad, oly hamar ne vidd el,
mi még nyelvemnek édességet ad!

 

Elhajlik az ág ha fölnyulok érte,
elgurul a dió ha leütöm.
A gyümölcs mely szép, mint a lányok térde,
letottyan és eltöpped a füvön.

 

Sárga levél hull mellé, karikázva.
Szomorun nézem, s mintha valami
eltörött volna, szeretném vigyázva
fölvenni és visszaragasztani.

 

De jön a szél, s elsöpri ami elhullt,
mint érzéketlen szolgálóleány.
Ki hozza vissza nyaram? S ha ez elmult,
hány marad? Tíz? Vagy egy? 
Vagy egy se tán?

 

Jaj, hogy suhannak! Egyre-egyre gyorsabb,

mint őszi napok, év az év nyakán!
Kurta a ma, de még kurtább a holnap,
és még kurtább lesz a holnapután.

 

Előzmény: Pannika127 (97101)
Pannika127 Creative Commons License 2022.07.17 0 0 97101

BABITS MIHÁLY: NYARAK, NYARAK

 

4. POMONA TÁNCA

 

Cseresnye már csak aszva csügg a légi
magasban, madárlábon járható
ágakon pár szem… Hogy is szól a régi
költőnő? ′Αχρον ′επ′ ′αχροτατω

 

A kajszi is leszedve rég, folyékony
arannyá főtt. Langy körte és dicső
őszibarack pompáz a törpe fákon,
roncs férj karján virágzó húsu nő.

 

Kéjenc darazsak szája marja. Szilva
elég van az idén, kékell a lomb.
A mondulának keskeny tokja nyilva.
Már jár a róka, kerepel a domb,

 

érik a szőllő. Mindannyit szeretnéd
falni és marni, mint a gaz darázs.
De mire magad kedvedig ehetnéd,
már vége is van, jön helyette más,

 

és rögtön azt is elviszi előled
s mintha vetítve volna vagy varázs,
kapkodja fogásait az időnek
irigy házigazdád, a változás.

 

Pannika127 Creative Commons License 2022.07.16 0 0 97100

BABITS MIHÁLY: NYARAK, NYARAK

 

3. A RESZKETŐK FELEKEZETE

 

Öreg vagyok, mért reszketek e nyártól?
Ugy járhatnék itt, mint bölcs idegen,
ki nyugton és közömbösen megy által
izgatott és vajúdó földeken.

 

S a lombon végiglengő reszketésre
ugy nézhetnék, mint táncra süketek,
vagy mint aki hitetlen állva nézne
egy vak, rajongó gyülekezetet,

 

valami különös felekezetnek
rejtelmes, könnyes szertartásait,
ahol a hívők sorra fölremegnek,
ha a Lélek szárnya vállukra üt

 

galambtollával… Óh de engem, engem
nem nyugtat meg hogy idegen vagyok:
saját kertemben, ennen életemben
tolonckocsit váró kitagadott,

 

s ha vágyatokra nem zeng vissza vágyam
és alig izgat már izgalmatok,
annál izgatóbb kín lesz árvaságom
köztetek, reszkető zöld karzatok!

 

 

Előzmény: Pannika127 (97099)
Pannika127 Creative Commons License 2022.07.16 0 0 97099

BABITS MIHÁLY: NYARAK, NYARAK

 

2. A KITÁMASZTOTT ESERNYŐ

 

Váratlan zápor zengett át a tájon,
mint szeretők között a hirtelen
pörpatvar, mely csak arra jó hogy fájjon
és még forróbb legyen a szerelem.

 

Nagy árnyak ingnak s apró tüzek égnek
a serdülő és könnyes pázsiton.
Az ördög veri asszonyát, s az égnek
egyik fele nevet a másikon.

 

Tornác kövén egy kitámasztott női
esernyő guggol, mint barna kutya.
A kerti lombot látni szinte nőni.
Megtört fü csúcsán lógáz a csiga.

 

Tapadva himbál, lassan nyúl ki szarva
s az érzékeny világba ágazik.
Most megrázza magát egy fiatal fa
s egyszerre szökőkúttá változik.

 

Itt is egy, ott is… minden kicsi szélre
megremeg és könnyekbe öltözik.
Ideges az egész táj, mintha félne
a gonosz nyártól amely érkezik.

 

 

Előzmény: Pannika127 (97098)
Pannika127 Creative Commons License 2022.07.14 0 0 97098

BABITS MIHÁLY: NYARAK, NYARAK
1.AZ IRIGY KÖRHINTA

 

 

Jaj hogy suhannak, versenyt év az évvel!
S egyre kergébben! Tél az ősz után!
Liheg a tavasz mezei szelével,
mint szaladásban elfulladt leány.

 

Hányadszor látom visszatérni, mint a
körhintán szálló lányra aki les!
S mind hadaróbban pörgeti a hinta:
rámvillan, és már a forgásba vesz.

 

Ki mondja még hogy lassu az öregkor
s lomhább ütemben él a vénhedő?
Lám, ha kevés van már belőle, akkor
fut legkajánabbúl a gyors idő.

 

Fut, száll, suhan, fogy, itt a tavasz ujra.
Itt a kacér ki röptében kacag
elleng mellettem és piheg kifulva
ruháján a zöld máslik bomlanak.

 

Hányszor szállt már el így! De sohse még ily
hevülten, izgatottan, fullatag...
Csak én öregszem: ő most is a régi
s a réginél még gyötrőbb és vadabb.

Pannika127 Creative Commons License 2022.07.13 0 0 97097

Hajnal Gábor

Ragyogás

 

Csak állsz… A hajnal aranyfolyamából
kikél a nap és eged peremét
átlépi lassan, fénylő reszketése
már küldi hozzád édes melegét.

 

Csak állsz; a nap, mint csodás tűzmadár fenn
– hogy lélekzeted szinte elakad –
egyetlen szárnycsapással most felröppen
a láthatár fölé, és kiszakad

 

melledből a felujjongó kiáltás
és megfordulsz, mert tovább nem birod
a fényt, amely megtölt most csordulásig,
és bolond örömödben szólitod

 

a dombokat, hol gyenge hóvirágok
mosollyal ébrednek s a piros ég
oly boldogsággal fogadja a reggelt,
hogy ragyog tőle az egész vidék.

 

Én lelkem, mit csinálsz e nagy tavaszban,
mely végre hozzád is most beköszönt?!
Káprázva nézel, alig birod terhét
az örömnek, mely hirtelen elönt.

Pannika127 Creative Commons License 2022.07.12 0 0 97096

WEÖRES SÁNDOR

VEZEKLÉS  

 

 

Ó tiszta ég derűs, komoly magánya!
ó távolságtól kékült levegő!
oly messze vagy, hogy a lent-lebegő
madárka kettős-ívű gyönge szárnya



reád-tapadtnak látszik, te hatalmas.
Valaha voltam én is oly magam,
mint te. S véltem: mint te, oly boldogan
sivár s érdektelen leszek s nyugalmas.



De csendemet a cécóért eladtam.
Véltem: csak kóstolom az életet
s látom: a lét a habjaiba vett
és több van már fölöttem, mint alattam.



Mosoly helyett röhej rángatja számat,
mert pillanatnyi bűnök gőze hajt,
nem a magányt vágyom, de a ricsajt.
Te balga szűz, olajodért a bánat



jókor van még? - Nagy ég, ne légy sötét:
leszek-e még, mint te, oly tiszta pálya,
melyre egy vércse vagy pacsirta szárnya
rajzolja a mosoly kettős ivét?

Pannika127 Creative Commons License 2022.07.11 0 0 97095

Szabó Lőrinc

Nyár

 

Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!

 

hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.

 

Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.

 

föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,

 

függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága

 

túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora

 

vagy az se emel! Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod? Tovatüntek…
Magukkal vitték a szemünket!

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97094

Fecske Csaba

Hűtlen asszony

máshoz ment férjhez
a szőke fiú álomkép maradt
éjszakánként kísértő ködalak
akivel egyetlenegyszer táncolt
egy utcabálon a kocsma előtti poros
úton nyár volt könnyű kék ég fölöttük
azt hitte elájul a karjai között
egymásba izzadt a tenyerük
szürke napok jöttek ezután
s még szürkébbek szülei öreg
házában éltek komor falak közt
sótlan főztjén a sorsnak
több mint tíz éve házasok
és még mindig kiküldi férjét
a konyhából ha meztelenre vetkőzve
mosakodik a levert zománcú lavórban
a férfi olyankor szótlanul kimegy a házból
magára hagyva az asszonyt egészen
akinek formás mellei megőrizték
ruganyosságukat annyi év és két gyerek
után is álmodott egyszer a fiúval
jó nagyot szeretkeztek soha úgy nem élvezte
a szexet mint azon az éjszakán
melynek nyomát megőrizte a lepedő
szégyellte magát amikor reggel fölébredt
és máskor is ha eszébe jutott és sokszor jutott
eszébe valóságosnak hitte hűtlenségét
megtörténtnek az álmot mint ahogy
meg is történt valóban

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97093

Oláh András

vészkijárat

torkig vagyunk
s már nem férünk bele az utolsó mondatba
védtelenül toporogunk a tavaszi esőben
tekinteted szorongva kérdez mint amikor azt
firtattad laknék-e veled egy távoli szigeten
a válaszomat persze nem hitted el
mert elemi ösztönöd a kételkedés
pedig a kimondott szavak közt nincs vészkijárat
most is ott gornyadozol az eltagadott tegnapok
foglyaként egy törött szemüvegszárat siratva
kiszámítható vagy – akár fogadni is lehetne rád –
de békétlenséged üres napokat szül
egyébként pedig minden változatlan
s már én is csak emlékeid hordaléka vagyok

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97092

Szélpál Árpád

Panasz

Istenem
talán ha anya lennél
jobban megértenél engemet
akkor nem kínoznál vernél
nem érezném úgy terhedet
hogy mit csináltam
hogy mit nem tettem
nem kérnéd számon szüntelen
hogy miért lettem mi nem lettem
bűnös vagyok vagy bűntelen
megtettem-e a kimért utat
mely tőled hozzád elvezet
folytattam-e amit te kezdtél
kit szeretek és ki szeret

a lehelet amit adtál
mivé vált ellened s veled
ha anya volnál simogatnál
s én megcsókolnám a kezed
mondanád nem baj
fő hogy megvagy
ősz hajjal is síró gyerek
öledbe vennél és megdicsérnél
hogy átvészeltem az életet
s miközben telt kebled keresném
mosolyognál sírnál velem
ha anya volnál te is tudnád
mily szomorú a szerelem

ha anya volnál de apa vagy
a te sebed az én sebem
szemben és együtt a világgal
apa vagy velem és ellenem
apa vagy s én fiad bohóság
én egy pillanat te örökkévalóság
egy könnycsepp én te tükrözöl benne
minden de minden másként lenne
ha anya volnál ki hívna keresne
édes fiam itt az este
s én hozzá bújnék hozzád előled
nem kérdeznék semmit tőled
s mert megértenél
végre megértenélek

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97091

Oláh András

veszteségeink

elfelejtettél felhívni
de nyugtalanság már nem gyötör
többet járok hozzád mióta várni kell rád
estig bolyongok az eldugott utcákon
és elfog a kétségbeesés mert nem érezlek sehol
csak az öngyilkosok zuhannak ennyire
egyedül a legszebb Duna-hídról a mélybe
azt mondod közel a vég
pedig csak megint eljött egy este
lebomlás ez nem vitás teljes leépülés
az igazság megtorolja gyengeségünket
de mit ér a szavak tisztasága
ha miatta szétverjük az álmokat
közös mesénkben egyszer megszöktettelek
de csak évek múlva értettem meg
hogy a szavatosságod már aznap lejárt
a szalagavatón táncoltam veled utoljára
szemedben kihűlt az ártatlanság tüze
lázas didergésembe rejtettelek
de te izgalmakat kerestél
s nem kifésült álmokat
– azóta sem tudom veszteség voltál-e
vagy megtakarítás

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97090

Bornai Tibor

A megfelelő szerszám

Nem láthatod a
szépet. Szemed csak szól, hogy
lelked figyeljen.

 

        *

A négy jóbarát

A tél csak álom –
súgja a tavasz. Nevet
a nyár, sír az ősz.

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97089

Szondy György

Teher

Amikor utoljára jártunk kinn a mennyekben,
ott hagytunk minden istenit. Mintha tehertől
szabadulna az ember, ám bánja már, de mit tehet,
csak rálegyint, az istenit!
Amikor először jártunk lenn a pokolban,
mi voltunk a legolcsóbb árucikk. Százával
vettünk magunkból, ama teher fejében,
mit elhagytunk, ők majd rendezik.
És megszokott helyünkön számba vettünk
mindent, és láttuk: 1×1, az 1. Máskor talán
jobban megfontoljuk, merre bóklászunk.

Lutra Creative Commons License 2022.06.23 0 0 97088

Vörös István

Számvetés

Csak úgy írhatok számvetést,
ahogy a koldus számolgatja pénzét.
De másképp van-e értelme?
A szenvedésnél fontosabb a részvét.

Még ez is hülyeség vagy részigazság,
a koldusnak nincs mit számolgatnia,
a részvét elavult,
a többi demagógia.

És miről vetnék számot,
kinek fontos a saját élete,
hogy érdekelje, én
mit is teszek vele?

Kockavetés és elvetés,
bármi jó elvetése.
Faragatlan önismeret.
Ez ad jogot reményre?

Vagy ez ad jogot reménytelenségre?
Hiszem, hogy nem, hogy nem csak ennyi,
tudom, hogy ennyi sem,
a végtelenbe föl kell menni,
végig egy életen.

Lutra Creative Commons License 2022.06.22 0 0 97087

Szőcs Géza

Vers a végtelen programokról

„Amit a kis komputer képes megoldani a nagy program
segítségével, azt a nagy komputer is megteheti a kis programmal.
Ebből logikusan következik, hogy a végtelenül nagy program ön-
magától is működhet, mindenfajta komputer nélkül.”

Stanislaw Lem

                  I.


Szerelmünk alatt van egy másik,
a program alatt:
egy másik program,
a szörnyekben egy másik szörny él,
a jog alatt egy mélyebb jog van –

búvópatak az életünkön
átvilágító csillagokban:

szerelmünk alatt van egy másik.

Élőbb, sötétebb, nedvesebb.
Lüktet, s a kéz elől kisiklik,
s a takarót magáról éjjel
lerúgja, mint a kisgyerek.
Ledobja.

Egyszer majd te is belekóstolsz
a borban úszó mélyebb borba.

Lutra Creative Commons License 2022.06.22 0 0 97086

Szőcs Géza tárcája

Milyen országban élünk
avagy a nemzetimázsról: hogyan gyűlöltessük meg magunkat

Hogyan lehetne gyűlöltebbé, lenézettebbé, megvetettebbé tenni a magyarokat, a magyarságot, a magyar nemzetet, a magyar társadalmat, államot, közösséget?
Brutálisan meggyőző válasszal találkoztam egyik kisvárosunkban, egyik történelmi borvidékünk szívében.
Történt, hogy két olasz borász, körbejárván a szőlőtermő éghajlat mentén az egész földgolyót, kikötött minálunk – épp ebben a mi kisvárosunkban – mondván: az egész világon itt állítható elő legegyszerűbben, az ár-érték arányban legmagasabb minőségű vörösbor. Vagyis: sehol a földön ennyi pénzért ilyen jó bort nem lehet kihozni a földből.
És idejöttek. Apa és ifjú feleséggel a fiú, kisgyerekekkel – és letelepedtek, házat építettek, birtokot, pincét, hordókat vásároltak, ahogyan azt kell. Felépítettek egy borászatot, és remek bort kezdtek előállítani. Nálunk nem sok került piacra belőle, mert az egész mennyiséget megvették tőlük az angol kereskedők – ez hagyján – meg az olaszok.
Olaszországban bort eladni: a Szaharában homokot.
Nőtt-növekedett az üzlet, a gyerekek iskolába kezdtek járni – magyarba, nem pedig, mondjuk, velenceibe –, mindenki megtanult magyarul, ki jól, ki rosszabbul, ki tökéletesen.
A magyar állampolgárságot is fölvették, az sem volt egyszerű, de sikerrel letették a magyarságvizsgát, és egyszerre csak öttel többen lettünk mi magyarok, ennyivel nőtt a nemzet lélekszáma reggeltől délig.
Az üzlet is prosperált, a terméstől, évjárattól, piactól függően.
Voltak gyengébb évek is. Új gépeket kellett vásárolni.
40 millió forint hiányzott.
Sebaj, jött tárt karokkal a megbízható fővárosi cimbora, seperc alatt került 40 milkó, csak valami papírokat kellett aláírni, az olasz nem is értette pontosan, mit ír alá, vagy nem akarta hinni, hogy azt olvassa, amit olvas.
Néhány további forduló, és az olaszokat kiforgatták a vagyonukból. Utolsó pillanatban még összeszedtek 150 millió forintot, hogy visszavásárolják a vagyontömeget, kivásárolják a követelést, pontot tegyenek az ügy végére.
A fővárosi cimbora hahotázása, meg a prókátor haveroké, szóval a végrehajtói-felszámolói röhögés Egerig hallatszott. Hallod-e te? Százötvennel akarja kiszúrni a szemünket? Mikor ő tudja legjobban, mennyi munka, mennyi fáradság, mekkora érték van ebben a borászatban. Hány százmillió! És erre ő? Jön százötvennel?
Hahaha!
Az olasz nem mondja, hogy a magyarok így kiszúrtak velünk.
Még azt sem mondja: magyar gengszterek. Csak régi barátokról beszél.
Én pedig nem tudom: kik követték el ezt a gonosztettet? Magyarok? A magyarok? Rablók? Magyar rablók? Van-e jelentősége annak, hogy egy bűncselekményt milyen nemzetiségű ember követ el?
Közvetlen összefüggés a kettő közt többnyire nincs.
De közvetlen következményei vannak a gonosztettnek. Következményei nemzetünkre, megítélésünkre, nemzetimázsunkra.
Nem tudom, lesz-e valaha ismét országimázs-központ Budapesten.
De a negatív országimázst már alakítják, hétpróbás prókátorok, végelszámolók, felszámolók, végrehajtók.
Hatékonyan, eredményesen, hatásosan.

Pannika127 Creative Commons License 2022.06.18 0 0 97085

Csoóri Sándor

Hársfa

 

Méhek világvárosa: hársfa,

sejtekből,

súlyos illatokból fölépült New York.

Leveleid: zöld repülőterek,

ág-utcáid belevesznek a nyárba.

 

Állok előtted s megszégyenítesz:

testem se

és suhogó agyam se volt még soha

ennyi munka és ennyi önfeledtség

kitárult paradicsoma,

 

ennyi sárga düh édenkertje,

ennyi lopott kéj birodalma,

ilyen viharos méz-öböl,

elhagyhatatlan kocsma.

 

Június megrohant gyarmata,

ellenállás nélkül is te hódítasz.

Lázálmod áttör minden teremtett zajon –

s mintha már nem is a hártyaszárnyak

malomzúgását hallanám,

hanem a Földét

egy távoli csillag füvéből hallgatózva

s a halálnélküli idő nyilazna körül,

mint a fecskék.

Lutra Creative Commons License 2022.06.18 0 0 97084

Tadeusz  Sliwiak

Lépted

Homokba
tapadt lépted
időtállóbb
minden bizonygatásnál

igazat mond
tudja hogy voltál  

/Kovács István ford./

Lutra Creative Commons License 2022.06.16 0 0 97083

Gulyás Pál

Vakok

Nem értettétek meg dalom,
árván maradtam, mint a lomb,
amely fölött a levegőnek
láthatatlan várai nőnek.

Így jártam én szét, bujdosó,
ajkaimon lengett a szó,
a lélek csillogó uszálya, -
s ti mégsem kaptatok utána.

Elővettem egy néma fát,
kibontottam az anyagát
és bűvölő igéket súgva
beléhajoltam, mint a kútba.

Habár egy egyszerű fa volt,
de benne tündökölt a Hold!
Ti benne mégis, óh vakok,
csak sötétséget láttatok!

Lutra Creative Commons License 2022.06.15 0 0 97082

Keresztury Dezső

Napok múlása

Eljön a reggel, a mindig egyforma derengés.
Hogy mi fájt, vérzett, tisztult ülepedve
s újult az álom mélyein éppúgy nem tudod
számbavenni, ahogy alig jut időd a fénybe-
boruló nappal történeteit jól végig-
gondolni, úgy sietnek perceid.
                                        Eljön
majd ama végső is, mikor visszalépsz az
útra, melyen jöttél; távozásod épp oly
unottan nézi az ég, mint véresen kivajúdó
tested érkezését; s eltűnik kihunyó
szemedből, mikor átszületsz a halálba. Mert
átmenet csak a Föld.
                             Legalábbis ezt hiszed.
Hogy is hihetnél mást: tudod, anyag s erő
szint váltva megmaradni kényszerül: porodból
új növény, csont, hús támad, ahogy
a föld, szülőhon ormai lankák, folyók fölé
emelve cserélik erdeik lombját, kertjeiket:
másulnak az évszakokkal, de lényegük egy. Ugyanezt
a lélekről tanítják ős hitek: a semmibe te sem
menekülhetsz: bűnhődsz, üdvözülsz, esetleg
az alvilágban árnyként folytatod, várnak rád
kiket szerettél, kik kopóid voltak, bár, ha
igaz haragod kutyáit elbocsátanád, sokan
halnának végső halálnak halálával, s magad nem
utolsóként. De mániánk az ősöket őrzeni. Mert
hinni: alázat, kétleni: gőg, de mindkettő vigasz.

Fel kell kelni, le kell feküdni. S közben? Tedd
a dolgod. Ne várj Godotra! Semmit fel ne adj. Bár
az életkorok rendjét követve: álomban s ébren
lelsz mindig jó munkát és örömöt, ha keressz.

Lutra Creative Commons License 2022.06.15 0 0 97081

Orsovai Emil

Az ember

Fiatalon is azt
mondják hogy előbb
égre fesse

ássa földbe magát
haszonnal
futva menjen

apasszon
korpa-tengert legyen
henyék bírája

állja minden
átkát modern időknek
szállva

légbe holdba sosem
pihenjen s csak
aztán

-  ha még él -
HOGY  ITT  VAN
aztán üzenjen

Lutra Creative Commons License 2022.06.15 0 0 97080

Demjén István

Álmukban kibeszélik

A madarakkal elült
a szél is, ágakra,
eresz alá, vaskapuk
tövébe, árok-partra.

Az este alól előbújnak
a csillagok: kiscsibék,
csipegetik a porszemeket.

Egy-kupacban a házak,
összebújnak, sustorgásaikat
is maguk alá gyűrték,
álmukban majd kibeszélik
a nappalokat.
Ott áll a munka az ágyaknál
kemény kapanyélre támaszkodva,
hátán batyuval, virraszt,
el ne aludjanak a földszagúak,
a földdel-takaródzók,
le ne késsék az első dombot,
ami viszi őket a hegyre,
beleállni a piros földbe:
beszedni a fáradtságot
orvosság helyett.

Éjszaka van. Sötét a falu.
Az oszlopokon fényes madarak:
villanykörték borzolják tollaikat.

Lutra Creative Commons License 2022.06.14 0 0 97079

Tornai József

Roncsként...

Roncsként élni tovább, most ez a dolgom,
mint szél tördelte ág magányos dombon.
Magam nem menthetem, az idő üldöz,
sárkányt egy szál selyem nem köt földhöz.

Olyan torz módra száll, hova lett a képe?
Nappalom is homály és csönd szövedéke.
De tudom, hogy amíg enged a sorsom,
lesz erőm holtomig is mosolyognom.

Lutra Creative Commons License 2022.06.14 0 0 97078

Tornai József

Hej, az öregség „költészete”!

Mikor hirtelen fejbe taszít a fájás,
és a rövid sétákhoz is kell a bot,
vagy orvosnak panaszkodni talán más,
és az izzó nők iránt is közömbös vagyok
én, a Don Giovanni és Casanova?
Stafétát rendeznek nekem a betegségek:
alig gyógyul az egyik, már ott az új
nyavalya, lábgörcs táncával töltöm az éjjelt,
s gőgös, vén lelkem mégis kitartást tanul.

Már alig olvasok. Húsz perc után fáj a szemem,
a bal, a jobb évtizedekkel ezelőtt kialudt.
Versem betűit még leütöm írógépemen.
A múzsák tudják, melyikre mennyi jut.
„Ez mindent olvas”, mondták a társak régen,
ma bezzeg nem irigylik félvakságomat.
Jó, hogy van egy kis könyvtár agyam mélyében,
és néhány verssor, regényrészlet tisztán megmaradt,
ha erőltetem, sok szerző és cím nem kopik
el, bár a nyelvek egyre halványabban szólnak,
keresnem kell szótáram kincseit:
pedig franciák, angolok, németek mind enyémek voltak.

Kínom hol ezt vagy azt a testrészt
rohanja meg, hogy hangosan kérdezem:
kilencven felé miért is okozna az vészt,
ha egyik lábam vagy kezem nem volna többé eleven?
Mikor még erdőt, hegyet jártam, s folyók
voltak testvéreim esztendőkön át,
nem gondoltam, hogy húsz-harminc év, és csak totyogok
megragadva az ajtófélfák sorát.
Egyensúlyérzékem néha semmi, bármikor
fölbuktathat egy víg szőnyeg fodor.

Jaj, ha olyat kiálthatnék a vén korról egyszer, mint Füst Milán,
ifjúságomat talán fölcserélném könnyed
mozdulattal, s nem keseregnék dögéveim után.
De már csak az egyre hosszabb ijedtségek jönnek,
még jó, hogy a hiú számolgatást szégyellem.
Ahány van, pontosan annyi időm van még,
csak legyenek, akik szorítják széthulló ujjpereceimet,
és együtt sírnának mindnyájan, mennyi emlék
robbanna szívükbe, ha hirtelen elesnék.

Lutra Creative Commons License 2022.06.13 0 0 97077

Fekete Vince

Nem van sehol

Az lesz majd a legnehezebb.
Amikor nem lesz semmi. Csak a
csend lesz. Nem lesz Nap, Hold,
nem lesz a közös égitest. És nem
lesznek csillagok sem. Kint vagyok
majd, vizet viszek a kútról. Nézem
a helyeket, mindenik emlékeztet
valamire. Viszem a vizet. Mint
a semmit. Mintha lyukas vödörben
hordanám. Viszem hazafelé az
emelkedőn, be a kapun, az udvarra,
a házba. És megint, és megint,
és megint. Viszem az életembe.

Ahol már nem vagy sehol.

halkabb_on Creative Commons License 2022.06.13 0 0 97076

Szabó Éva: Ha a nyár ujjhegyére vett


Gyerekkoromban csillag voltam
szénaillat az esti réteken
ha a töltésen elaludtam
vigyázott rám a lombos végtelen
hétpettyes álmaim kigyúltak
ha a nyár ujjhegyére vett
és csápoló csöpp ösztönökkel
lengtem a valóság felett.

halkabb_on Creative Commons License 2022.06.13 0 0 97075

Szabó Magda: Hinni


Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.


Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

Lutra Creative Commons License 2022.06.12 0 0 97074

Kádár Ferenc

Hit

Mindennel összekötsz
szorító hűségben,
halálom szálával
szövöd lélegzésem.

Fényre szédült ágak
zengik a létemet -
a világ hajnalán
benned fölébredek!

Lutra Creative Commons License 2022.06.12 0 0 97073

Baranyi Imre

Ma...

Ma szeress a holnapomért,
holnap meg a mai napért,
lyukas zsebem kincseiért,
csengő-csaló álmaimért,
szeress minden mondatomért.
Ma imádj a bájolásért,
holnap meg a csókolásért,
színes szavak mosolyáért,
lengő-bongó dalolásért,
imádj minden fogódzásért.
Ma hajolj a homlokomra,
holnap meg az álmaimra,
szikrát csaló vágyaimra,
meleg-égő bánatomra,
hajolj minden hónapomra.
Adok érte rossz kabátot,
kis kezedbe nagy lapátot,
három marék boldogságot,
izzó-tűző igazságot,
adok érted némaságot.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!