Rövid az életem: leírni is csak röviden lehet. Tizenöt és fél éves voltam, amikor első versem - valami kis névnapi köszöntő - megjelent Benedek Elek nagyapó Cimborájában, s akkor kaptam az első honoráriumomat. Azóta sem voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor. Azóta sok mindent láttam a világban, becsületesen próbáltam írni magamról, és arról a sok mindenről, amit láttam. Szülővárosomból, Szatmárról négy éve kerültem Kolozsvárra, most itt végzem a jogi fakultás utolsó esztendejét. A szenvedést is megkóstoltam már, néhány évig állandóan levert voltam és szomorú. Most huszonkét éves vagyok, de napról napra fiatalodom. Éjszakánként szépeket álmodom, rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a szépség és jóság missziójában. Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi.
1929
(Dsida Jenő fiatalkori önéletrajzából)
Dsida Jenő
Hát nem különös?
Éles, áttetsző hűvös,
de nem borzongató.
Száraz levél koppan a kerítésen.
A roggyanó léptekkel ballagó vén postás
kövér táskája is csupa ilyennel van tele.
Az életre jön a halál,
az életre jön a halál -
hajtogatják a remegő kis kukac-szájak,
s valahonnan a kert végéről
mintha az ősz integetne hamiskásan:
Mindjárt jövök!
Az ég szinte felhőtlen
és zavartalanul, megdöbbentően kék.
Az egyetlen fellegfoszlányba egy gyermek kapaszkodik,
Ezt hogy csinaltad kedves Dudush? Nyitottad ezt a topikot sok-sok evvel ezelott, megis az elottem 2 hozzaszolassal levo az elso hozzaszolasod ebben a topikban. A nyito hozzaszolast ki irta meg ? :-)
Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe. Egy félvak, lekoszvadt is megteszi, vagy egy tépázott fülű csatakandúr, ki éppen hitvány zsákmányát eszi egy belvárosi, sötét kapualjban, vagy egy autó alól pislog ki rád, vagy elnyúlik az őszi napsütésben – csak az a fontos, hogy legyen cicád. Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka, öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű. Akár ajándékba is kérhetsz egyet, macskához jutni roppant egyszerű.
Mert tél jön mindjárt, és hideg, és mi lesz veled, ha nincs cicád? Ki bújik be, hogy melengessen, melléd a takaró alá? Ki dorombol füledbe éjjel? (mancsát arcodra fekteti) Ki kelt hajnalban nyávogással, hogy rögtön enni adj neki? Ki kaparja a bezárt ajtót, mikor hazaérsz, ki örül? Kunkorodó farkkal ki rajzol nyolcasokat bokád körül?
Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel, öledbe mászik, éles karmai behúzva, puha tappancsokon sétál az életedben. Alig hallani. Bundájából kipattognak a szikrák, ágyadra gömbölyödik és dagaszt. Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle, ketten könnyebb kivárni a tavaszt.
Ismertem - ezernyi bűntanyát, édenek mézédes vadonát, hol ölelve lüktet a hús, ha érosz szelleme sarkantyúz. . Ajahuaszka varázslat, csipkedi buja Katámat, ölelne csókokkal hevesen, ha mondanám: tüzesen szeressen. . Tépi hajam, üti fejem - azt mondja ez a szerelem: kék asszonyi láza megvadít, a Holdnak gügyögi szavait. . Jekyll, s Hyde is én vagyok, ha rámnevetnek a csillagok - Leo leszek, ha hív a szemed, Jöjj! Ne várj illatos levelet. . Pazarlón égetem életem, mikor megérint a szerelem - olvasztom a télben havam, égő fáklya, ily haszontalan. . Bömböl az utca, nincs már nyájfék, ünnepről álmodik a nyomor, böffen másnap a gyomor, és pottyant a szürke veréb.
Ne kergesd el szomorú testvéredet - Kik hozzád tartoznak, eljönnek egyszer - Várj nagy erővel, figyelmesen, Egész sorsoddal és életeddel. Egy lépést sem kell sietni eléjük, Mert Találkozások jönnek az úton - Jönnek felénk lassú hömpölygéssel, És mi is szeretni fogunk egy napon. Ha sietsz, elkerül, mit rég vár a szíved - Miként bánatok, igazságok sorát, Egy szép nő Mona-Lisa mosolyát, - A szerelmet: Ne add el soha senkinek! .Megfejteni - siettetni a jövő titkát - Meglopni, ami úgyis a tied? Ugyan minek?
Körülvesznek kék asszony-álmok - Belém hasít a néma vágy – Tört szív reccsen a csillag éjben: Vége már, lehull egy barna árny -
Tudjuk – hová mutat kinyújtott két kezünk. Tudjuk – bűneinken vasbilincs a múlt. Vak éjsötétbe nézve, minden hiába? Kérdéseinkre választ sem kapunk?
Mintha száll szabad madár szárnyára bízva - Csak repül, s nem vár gyengéd bíztatást – Jó, ha tudjuk, mint bilincsel önzés, könny, Közös közöny, mint minden bűn és léha vágy.
Jövőnket szegik törpék, tébolyultak - Vak haragtól nem tágító emberek. Ne várj hát biblikus szavakra balga – Meghaltak mind a régi istenek.
Tört szárnnyal zúg alá a szélben - Egy bukott angyal – sír az ég alatt. Pokolra szállunk kárhozatra várva, Ám hiába – mert a 7. Nap -
A hetediken Minden Egészbe fél marad - Valami történt a teremtésben, A hasadt szívben sincs több áldozat.
Kétezer esztendeje várok reád, Uram. Hajamat ha kibontanám, immár a pokol fenekéig érne. Ó, jaj, ha egyszer, mint harangkötelet, megrángatja a Sátán! Oly kínok zendülnek meg bennem, hangom kiveri a holtakat a földből, az elrejtett ezüstpénz sírjából, mint csillagköd, szétfröccsen az Űrbe. Fekete szoknyás harangodat, Uram, inkább repessz meg! Mert megreped a Föld szíve, ha én megkondulok. De nem hallgatsz reám, elfordult éntőlem a Te orcád, mint írásos felére perdült pénzdarab; és vésete kibetűzhetetlen - akár a telihold a hajnal párájában, csak homálylik...
Templomod küszöbén várok reád, Uram, és kétezer esztendőm virradatain öt sebed pírja átszivárog.
