Üdv mindenkinek! Nemrég találtam ezt az illetőt a youtube-on, egy (orosz?) tapasztalt szaki, elég sok videót feltöltögetett már fémmegmunkálásról, főleg esztergálás oldalról a gépbeállítástól kezdve tokmányokon, felszabályozáson át késköszörülés meg minden, amit ajánlatos tudni, igaz a nyelvvel gondok vannak, viszont legtöbbször érthető a videó alapján is még hang nélkül is, hogy miről van szó Gondoltam megosztom veletek, hátha valaki szintén késztetést érez magában, én szivesen nézegetem ezeket a videókat még úgy is hogy egy szót nem értek belőle, sokszor új dolgokat mutatnak ezek a videók https://www.youtube.com/channel/UCnJSm2aNkvfLsKq2ZSO8oGQ
Megvettem a Prvomajska marógépet, amit régebben említettem. Szerintem nem sokat volt használva, nagyon megkíméltnek tűnik. Persze 1-2 javítani való azért akad rajta de remélem boldogulok vele. Amit kérdeznék, kaptam hozzá elég sok mindent, viszont osztófejet nem. Lenne itt nem túl messze egy Zeiss optikai osztófej viszonylag jutányos áron de elég nagy darab, a fej meg a kitámasztó csúcs elvenné az asztal hosszának legalább felét (700 mm-es az asztal).
Olyan megoldás szerintetek járható (persze, hogy az, csak kellően pontos-e), hogy ha úgy alakul és kevés ez a hely, egy síkba mart megfelelő vastagságú acél lappal négy helyen a gép asztalához csavarozva "kijjebb" rakni a fejet? Nyilván nem fél métert, csak mondjuk a fej alapterületével megegyezően és persze a csúcsot is ennyivel megemelve. Vagy hagyjam inkább és nézzek kisebb méretű osztófejet.
A másik, hogy gépkönyv szerintetek mennyire kardinális kérdés? Sajnos azt nem kaptam, hozzá de még létezik a gyártó, írtam nekik, van is nekik, küldenének is egy másolatot de nem éppen olcsón. A kezelést értem, mi micsoda rajta de olajak, villamosság, kopó alkatrészek, ilyesmi szempontjából esetleg később jól jöhet vagy meg lehet lenni nélküle? Ugye mások mondjuk a magyar gépek mert ott van kitől kérdezni, ha valami megadja magát rajtuk de itt nem nagyon.
Valóban ez a fő gondom. Kaptam egy fotót a prófi gyári megoldásról, lásd az első képet, illetve felrakom az öreg marógépemen alkalmazott megoldást. Feltehetőleg ezt fogom átépíteni a mostani gépre.
Jól értelmezem, az a gondod hogy nem érzed a fúrási erőhatásokat (régebben is írtál ilyesmit)?
Olyan megoldás nem működne, hogy egy kicsúszós segédtengely lenne bedugva a kúpba (mint az esztergánál a menetfúró/metsző tartó a szegnyeregbe), az erre szerelt tokmány meg egy karral tolnád ki? Nyilván meg kéne oldani hogy a kar ne forogjon az egésszel... Egy váll a kicsúszó tengelyen, a mechanika egyik végét okosan fixálni, a közepe ütközhetne a vállon, ebben el tudna forogni a tengely, a másik végén meg a kar amit működtet az ember.
Most hogy kifloppyztuk magunkat, talán forgácsoljunk is egy kicsit.
Pl ki használ valami ravasz ügyes kiegészítőt hagyományos nagyobbacska marógépen ha csak koordinátákra kellene központfuratokat készítenie? Mind az asztalmozgatás mind a vertikálfej nem ideális karcsú fúrókhoz, szóval kellene valami szerkezet amivel érzem a fúró terhelését, és esetleg a fordulatszámot is megnöveli. Mindezt egy iso40 kúpba illesztve mert a vertikál fejet cserélgetni macerás ( daru kell hozzá ) Most egy a kúpba illeszkedő konzolra szerelt kis fúrógépre gondolok, arra keresek jó ötleteket.
Nem ismertem Jánosi Marcell-t, és nem is kételkedtem abban, hogy feltalált (mondjuk inkább így: tervezett) egy 3''-os flopit, csak éppen nem érzem annyira világraszóló találmánynak, hogy ne 8'' legyen a flopi mérete, hanem inkább 3''.
Most viszont megnézegettem a linkeket, amiket küldtél, és nem egészen kerek nekem a történet.
Először is az angol wikipédia oldalon a vonatkozó részt a stílus alapján szinte biztos egy magyar ember írta. Ezzel nincs nagy baj, de az összes meghivatkozott forrás végül a Jánosi Marcell interjúra vezet.
Még csak egy kollégát se sikerült megszólaltatni az ügyben, pedig ma is élnie kellene több embernek, aki részt vett ebben projektben.
Nem kételkedem, hogy készült egy ilyen eszköz - erről valami fénykép is van(*) - de az évszámok már gyanúsak; az elő- és az utótörténet eléggé meseszerűnek tűnik nekem.
Az a történet pedig leginkább nevetséges, hogy a Commodore vezér Jack Tramiel kizárólag emiatt különgéppel (!) jött Budapestre, aztán ott ücsörgött a hotelben, már majdnem hazament, amikor végül beesett a BRG vezérigazgatója, de neki meg azt mondta Tramiel, hogy ,,Én azért jöttem, hogy Jánosi Marcellel találkozzam'', úgyhogy nem lett semmi az együttműködésből.
Ugyan már! A dolgok nem így működnek, de keleten, se nyugaton, se akkor, se most.
(*) Ezt írja a cikk: ,,A vajkaramell színű bőrgarnitúrával körbekerített dohányzóasztalon, a nappali földrajzi középpontjában egyetlen objektum: a nevezetes flopimeghajtó a bele való lemezzel. A mechanika még mindig finoman működik, [...]''
Hogy a frászba leheltek életet egy 1974-ben készült számítástechnikai eszközbe életet 2010-ben?
Nem, nekünk csak ezt a gondolkodásmódot, meg a fejlesztésekhez való hozzáállást kellett volna exportcikként ingyen odaadni, és akkor tényleg sz@rban lettek volna.
Nem elektroncsöves volt, illetve nem állítottam olyat, hogy a processzort is ők maguk készítették.
Itt nem is ez a lényeg, valószínű, hogy a többi szerszámgépgyár sem maga fejlesztette, hanem vette.
Így elnézést de a processzor gyári sorozatszámát nem tudom...
A történet lényege a vezérlés. Az akkori európai szerszámgépgyárak még nem tudtak használható CNC vezérlést a piacra dobni. Na ez az aminek a kifejlesztése itthon sikerült. Igaz, csak 1-2 évvel hamarabb, mint a többieknek és ez sem volt tökéletesen üzembiztos, de volt, és működött.
Mindez a 70-es évek közepe táján...
A COCOM lista tekintetében a szerszámgépgyártás sok olyat is megengedhetett magának, amit máshol nem lehetett.
Ha nem fogadod el a Jánosi Marcellel készített interjút hiteles forrásnak, íme egy külhoni forrás, melynek pontosságát sokan kétségbe vonják, de azért tapasztalatom szerint elég használható:
Az ellenség vagy a konkurencia mindig is elemezte a másik terméket. Vagy a gyenge pontját,vagy a jó ötleteket lesték ki,vagy elemezték annak színvonalát. Annak idején a német harckocsikat az orosz zsákmányolt harckocsik mintájára kezdték el döntött páncéllal ellátni.
A magyar termékek jó része, annak legalább is részegysége vásárolt licenc alapján gyártódott.Nem kellet kifejleszteni,a fejlesztési hibákat orvosolni. Hiba volt viszont ezeket hosszú évekig, az elavuláson túl is gyártani.
Sajnos a rendszerváltás után az újabb technológiák vásárlásra nem volt pénz,partner.Néha akarat sem, hiszen az újdonsült tulajdonos nem is látta értelmét az új fejlesztéseknek, a pénzt kicsatolni csakis a telephely sok kis KFT részére bérleményként vagy a gyár elbontásával lakópark bevásárlóközpont, irodaház,stb részélre eladva lehetett.Vagy a külföldi konkurencia megvásárolta aki rögtön le is lakatolta a kaput.
Megjegyzendő hogy egyes ipari parkokban a fejlesztést is idehozta a külföldi cég a saját termékeihez.
Manapság is találkozom gépészmérnök(ök)-kel akik a maguk fejlesztette gép (célgép) mellett domborítanak ,magukénak tulajdonítva a terméket. Mikor kérdem hány KW-os lesz a motor,nem tudja mert a villamos dokumentációt elfelejtette lenyúlni ,lekoppintani. Érdekes hogy a berendezés gyártása,összeszerelése zökkenőmentes, de a beüzemelés folyton akadályokba ütközik.
