Schieberéktől pár viszonylag olcsó, tisztes, de izgalommentes vörösre emlékszem, amiket a CBA-ban szereztem be. Ezt meg az Aldiban tolják jelenleg.
Elég különös darab: édes, savanyú és kesernyés egyszerre, mintha 3 (kevésbé sikerült) kékfrankost összeöntöttek volna. Nem ihatatlan és megszokhatatlan a végeredmény, de még az áráért sem vonzó. Egyáltalán: kezd elegem lenni a hiperkben-diszkontokban árult, elvileg "kedvező árú", a gyakorlatban pedig többnyire borzalmas magyar borokból.
Jásdi nem rossz, de kb. ugyanez a kategória. Jásdi Pista bá felépitette a legendáját, meg a kurvajó helyen lévő borteraszát, ez már feljogositja, hogy minden középszerű bort is eladjon prémiumáron.
Csopaki ismerősöm ugyanezt mondja, túlárazott. Kérdezem, akkor kitől? (mármint amit BP-n fél óra alatt beszerzek). Azt mondja: Jásdi. Ha valakiről itt még jót nem olvastam, az Jásdi, ennélfogva nem is vettem tőle soha semmit.
Homola KF 2017 szerintem jó volt (1 év eltéréssel kóstoltam többször), syrah 2015 is (2020-ban próbálva), syrah 2017 is jó, ezt már valaki más is beírta ide. Más kérdés, hogy 5000-t megér-e a magyar mezőnyben...
Ezt benéztem, mármint az évjáratot, vásárláskor, talán akkor meg se veszem. Ittam mostanában friss 100% Homolákat, nem gondoltam volna, h még hatéves tételt kitesznek a Zwacknál. Nagy hibája nincs még, de közel a szétesés, kékfrankos-jelleg nyomokban található benn. Meg lehet inni, ha már kb. 3000-t adtam érte.. Értitek... :)
Túlárazottak a Homola-borok, szerintem, annyira nem nagy szám egyik sem.
Jásdiék olaszaiból eléggé kiszerettünk korábban néhány rettenetesen gyenge alap olasz és az árához képest szintén gyenge Lőczedomb hatására, pedig beléjük sem igazán szerettünk. Ez a hegybor-kategóriás darab sem váltja meg a világot, elég jellegtelen cucc, feltűnő erények és feltűnő hibák nélkül. Marhára nem értem azokat, akik Jásdit valamiféle hatalmas májernek híresztelik olaszrizlingben...
Azt gondolom, hogy a hozzád hasonlókból kevesebb van a piacon. Ezért prognosztizálom a forgalom csökkenését. Valószínűleg a meglévő otthoni készleteket isszák meg először. A napi fogyasztás még megvan, de az egy korábbi piaci eseményhez kapcsolódik.
Az a kérdés, hogy mekkora része a belpiaci fogyasztásnak az, ami minőségileg nélkülözhetetlen a fogyasztóknak (nem az alkoholistákra gondolok elsősorban).
Nálam pl. elképzelhetetlen, hogy a főétkezéshez ne igyak 1-1,5 dl bort, és hát akkor is pont ennyit fogok inni, ha a nekem már tetsző fehérborok a 2-3000 forintos sávból átkerülnek a 3-4000 forintosba. Esetleg ritkábban bontunk majd 6-8(+) rugós (külföldi) fehérbort, amit úgy 3-4 hetente nyitunk most.
Nyilván lesz egy réteg, aminek a tagjai a korábbi árkategóriában keresgélnek továbbra is, tehát egy szinttel lejjebb adnak az igényeikből.
Mindenki emelni fog, attól függetlenül, hogy miként fogynak a borok. A költségek emelkednek. Természetesen egy szint után a forgalom, előbb mennyiségben, majd értékben is csökkenni fog. "miért adjak 4eFt-ot egy X termelő borára, ha az csak a belépő szint" - megfogalmazás sok ember fejében benne lesz.
Emlékszem olvastam valami ilyesmit. Nyilván jelen gazd. körülmények között nem fogynak, vagy nem fogy elég...? Gondlom sem ezt sem a Kopart nem a Lidlbe szánták eredetileg. BTW nem tudom mennyire láttátok, de az elmúlt 2-3(?) hétben elég masszívan árat emelt a BT gyakorlatilag szinte minden borra.
Ha már Kopar: jön valaki pénteken a 2019-es bemutatójára?
Ez nem rossz (borhibás vagy szétesett), hanem ízhiányos. Az okokról nyilván nálam sokkal nagyobb bortudósok tudnának beszámolni...
Szerintem 2000 forintot azért bőven megér, a hazai pinó-mezőny minőségét és árképzését látva, tehát én megvenném ennyiért, ha nem Maci pinóját venném napi fogyasztásra, 200 forinttal olcsóbban.
Azért az ilyen tételeket, amik évek alatt sem fogynak el a boltokból, nem diszkontálni kellene, hanem visszavinni és kiönteni. Mert ez így még mindig az, hogy rossz bort is eladják neked, noha tudják, hogy valójában rossz...
Jó, tudom az üzleti részét, de nyilván én nem arról beszélek.
Az előző kiadáshoz képest sikerült finomítani a képleten: kevesebb a barackaroma és a maradékcukor, több/jobb a sav.
Én unom ezt a barackosságot (talán idővel egy bortudós jó pénzért kitalálja, hogy a móri terroir hatása...), de ez nem rossz ajánlat az ebben az ársávban (1000 Ft környéke) keresgélőknek.
A magyar rajnaik többsége tévút, Szabó Zoli (Bajnár) pécsi rajnaiját viszont évek óta nagy ígéretnek érzem, amibe belezavartak kisebb balfogások: a 2018-as picit kesernyés volt és pár palackom tartalma szétesett, a 2019-esből pedig pár erősen kénes palackot sikerült kifognom az első töltésből, amit itt leírtam, ő pedig erősen megsértődött (a többi állítólag nem volt ilyen). Aztán a 2020-as szép és gazdag ízű lett, 2 szüretből, némi túlérett szőlővel, jelentősebb maradékcukorral, a nekem optimálisnál kissé lustább savakkal.
Most sikerült nagyot dobni, úgy érzem - megjelenik a rajnai gazdag, részben trópusi gyümölcsössége, ezt minimális maradékcukor és nem híg beltartalom mellett jó savak támasztják meg.
A grasevina meleg - ízes, élettel teli jegyeit az SK klónok adják, más kérdés, hogy a Pinkertnél változó a minőség, alapvetően pénzemberek állnak a háttérben. Kubik Endre - a borászuk jó arc és jó az ízlése.
