Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Hogy miért nem kapok választ napok óta, régóta...
Pedig az egész lelkem bennevan a levélben. Lehet, valami különös oka van a késlekedésnek, de ebben a bizonytalanságban se éjjelem se nappalom.
Tegnap láttam Cher búcsúkoncertjét Miamiban. Elkápráztató show volt. Azt üzente Britney-nek és a többieknek, hogy "Follow this, you, bitches".
Ugy tünik egy profi képes arra, hogy valami nagyon magasszínvonalú dolgot produkáljon és aztán végig kacagja az életét, hogy senki nem éri el a magasra helyezett lécet.
Egy amatör viszont képes mások elé szórni valami selejtet és silányat, abban a meggyôzôdésben, hogy valami fantasztikusat alkotott. Aztán nagyokat kacag, mert azt hiszi, hogy annyira nagyszerüt alkotott, hogy senki sem mer versenyre kelni bele.
Viszont ha végeredményként mind a kettô ugyanazt gondolja magában, akkor hol a különbség?
Talán ott, hogy a kívülállók az egyiket egy sikeres egyéniségnek tekintik a másikat pedig csak egy szegény, felkapaszkodni próbáló libának.
Vagy lehet, hogy csak túl nagy hatással van rám Cher?
Megmaradok. Valami rohadt vírus volt, 39 fölötti láz, folyamatos hányinger, kiszáradás, ilyesmi. Orvosi szempontból banális, két nap alatt helyrerázható, a többi már csak lábadozás és önsajnálat.
De az érzés ett?l független volt. Egy dolog az eszeddel tudni, és egészen más átélni... tanulságos alkalmak ezek. Legutóbb kb. 2 évvel ezel?tt volt szerencsém ehhez a zöldesfehér fény? kontrasztokban látszó világhoz, azel?tt pedig, hm, vagy húsz éve. Igaz, az utóbbi komoly volt. Aztán elfelejti az ember. Sajnos.
Kórházban voltam, és azon gondolkodtam, hogy a magatehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése, mennyire meg tudja változtatni azt, ahogy világot látod. Élesebbek lesznek a körvonalak, letisztul egy csomó dolog. Aztán ahogy visszatér az ember energiája, persze szépen visszaáll minden. Hm.
Hehe, nem láttalak, ma nem jártam arra, holnap fogok, szvsz egy mobiltelefonnal megoldható, hogy ne kizárásos alapon küldözgesd el az odajövő csajokat, hogy bocs, nem te vagy xy? :)
Megint randiztál, mi? :DDD
