Egy beszélgetés tördékben halottam: egy nő mesélte egy másiknak, hogy a hétvégén két közös férfiismerősük csónakot "faszolt". Úgy tűnt, mintha szerezni értelme volt volna, de pontosan nem tudtam eldönteni, hogy mi a jelentésárnyalat. Vajon dicsekedett a nő, hogy milyen élelmesek voltak, vagy egyszerűen keményen dolgozatak valamit a csónakon? A hangszine tárgyilagos, elbeszélő volt, származása fehér, középosztály :) Mit jelent a fenti a kifejezés?
Kedves Tibbor, nem igazán értm mit akarsz ezzel: "A három MAGI sok nyelven Napkeleti Bölcseket jelent.Meglehet nézni a szótárakban.Másrészt MAG-OS elméletemmel nemzetközi zsűri előtt különdíjat nyertem a "Lépés a Jövőbe" pályázaton.Pályázatom címe Bölcskő-város volt."
Mi a gond ezzel?
magus
magus [máygəss] (pluralmagi [máy jī]) noun
1. Zoroastrian priest: a priest in the ancient Persian religion of Zoroastrianism
2. man with magical powers: a man with supernatural or magical powers, especially in ancient times
[Early 17th century. Via Latin, from Greek magos, from Old Persian magŭs.]
A görög magosz a latinban magus lett, többese magi. Az ógörög magosz = magos
jelentése minden görög szótárban megtalálható. A Magus (plural Magi, from Latin, via Greek μάγος ; Old English: Mage; from Old Persian magu) was a member of the Magi tribe from ancient Media, (inhabitants of Persia)[1], who were responsible for the religious and funerary practices. Later they accepted the zoroastrian religion, however, not without changing the original message of its founder, Zarathustra. They became the guardians of religion under the three persian empires. The best known Magi are the "Wise Men from the East", in the Bible. And, of whom Marco Polo wrote that he had seen their graves in what is today the district of Saveh, in Tehran, Iran. In English, the term may refer to a shaman, sorcerer, or wizard; it is the origin of the English words magic and magician
Etymology
[edit]
Persian
The Greek word is attested from the 5th century BC (Ancient Greek) as a direct loan from Old Persian magu. The Persian word is a u-stem adjective from an Indo-Iranian root *magh "powerful, rich" also continued in Sanskrit magha "gift, wealth", magha-vant "generous" (a name of Indra). Avestan has maga, magauuan, probably with the meanings "sacrifice" and "sacrificer". The PIE root (*magh-) appears to have expressed power or ability, continued e.g. in Attic Greek mekhos (cf. mechanics) and in Germanic magan (English may), magts (English might, the expression "might and magic" thus being a figura etymologica). The original significance of the name for the Median priests thus seems to have been "the powerful". Modern Persian Mobed is derived from an Old Persian compound magu-pati "lord priest".
[edit]
Greek use of magos
While in Herodotus, magos refers to either a member of the tribe of the Medes (1.101), or to one of the Zoroastrian Persian priests who could interpret dreams (7.37), it could also be used for any enchanter or wizard, and especially to charlatans or quacks (see also goetia), especially by philosphers such as Heraclitus who took a sceptical view of the art of an enchanter, and in comic literature (Lucian's Lucios or the Ass). In Hellenism, magos started to be used as an adjective, meaning "magical", as in magas techne "ars magica" (e.g. used by Philostratus).
[edit]
English language
The plural Magi entered the English language in ca. 1200, referring to the Magi mentioned in Matthew 2:1, the singular being attested only considerably later, in the late 14th century, when it was borrowed from Old French in the meaning magician together with magic.
[edit]
History in the Persian Empire
According to Herodotus, the Magi were the sacred caste of the Medes. They organized Persian society after the fall of Assyria and Babylon. Their power was curtailed by Persian Emperor Cyrus the Great, founder of the Persian Empire, and by his son Cambyses II; the Magi revolted against Cambyses and set up a rival claimant to the throne, one of their own, who took the name of Smerdis. Smerdis and his forces were defeated by the Persians under Darius I. The sect of the Magi continued in Persia, though its influence was limited after this political setback.
During the Classical era (555 BC - 300 AD), some Magi migrated westward[2], settling in Greece, and then Italy. For more than a century, Mithraism, a religion derived from Persia, was the largest single religion in Rome. The Magi were likely involved in its practice.
The Book of Jeremiah (39:3, 39:13) gives a title rab mag "chief magus" to the head of the Magi, Nergal Sharezar (Septuagint, Vulgate and KJV mistranslate Rabmag as a separate character). It's also believed by Christians that the Jewish prophet Daniel was "rab mag" and entrusted a Messianic vision (to be announced in due time by a "star") to a secret sect of the Magi for its eventual fulfillment (Daniel 4:9; 5: 11).
[edit]
The Maga in India
The Zoroastrians form a very small religious minority in India, many of whom are Parsis. After invading Arabs succeeded in taking Ctesiphon in 637, Islam largely superseded Zoroastrianism, and the power of the Magi faded. Many (but not all) of the mages fled the advent of Islam in Persia, or Iran, by emigrating to India, settling in western principalities which form the modern states of Gujarat and Maharastra. As one can only be Zoroastrian by birth, the number of Parsis and Zoroastrians in the world is shrinking, and the remaining population risks passing down genetic defects as with any small community. Suffice to say Parsis are very rare, and Magi are even rarer.
In India there is a community termed Maga, Bhojaka or Shakadvipi Brahmins. Their major centers are in Rajasthan in Western India and near Gaya in Bihar. According to Bhavishya Purana and other texts, they were invited to settle in Punjab to conduct the worship of Lord Sun (Mitra or Surya in Sanskrit). Bhavishya Purana explicitly associates them to the rituals of the Zoroastrian faith.
The members of the community still worship in Sun temples in India. They are also heriditary priests in several Jain temples in Gujarat and Rajasthan. Bhojakas are mentioned in the the copperplates of the Kadamba dynasty (4-6th cent) as managers of Jain institutions.
Images of Lord Sun in India are shown wearing a central asian dress, complete with boots. The term "Mihir" in India is regarded to represent the Maga influence.
[edit]
Fictional magi
The archetype mage is popularly used in fantasy settings that involve magic. Mage, rather than magus, is the spelling usually encountered for magic-user characters in role-playing games and fantasy fiction.
A particularly well-known fictional tale of a magus is the novel The Magus by British author John Fowles, which was later made into a film with Anthony Quinn in the title role.
a comic book series created and owned by Matt Wagner. The series' central character, Kevin Matchstick, is drawn into a world of magic and Arthurian legends whilst wielding a mystic baseball bat.
The character John Constantine from the Hellblazer graphic novels is sometimes referred to as a magus.
The Manga series Negima! Magister Negi Magi is the story of a young wizard in training to become a Magister Magi.
Szervusz TIBBBOR ! - és a többi Urak is -(:hogy "magyaros maradjak e rovatban:)
Köszönöm a megerősítést. Elmondom Neked, hogy Grandrierre Attila többek között ezt írja: " Az első görög filozófust Püthagoraszt mágusnak nevezték, mert tudása java részét mágusoktól tanulta, jórészt egy a Kárpát-medencéből Görögországba utazó Abarisz nevű szkíta mágustól " (:ez eddig rovaton kívüli, azaz offtopik volt, de csak a folytatás miatt írtam:) Tudniillik a mágus görögül mágosz, de ami a lényeg, hogy pontosan ugyanezen szóalak azt is jelenti : A napkeleti bölcsek (háromkirályok)
Szívesen megismerkednék a Bölcskővárossal, ha tudnám hogyan lehet.
A fumigáló uraktól - így fel-, vagy kijőve a napfényre - csak azt kérném, adjanak meg
még egy (:csak egy:) nyelvet, melyet beszélő emberek egyedei saját entitásuk meg-
lölésének fogalmára a népi gyüjtőnevüket használják fel, úgy mint nálunk. Mit is mondunk ? MAGAM, és ragozzuk is. Ismét a MAG ! Látjuk, hogy oda-vissza ugyanaz, és ha keresztbe írjuk ? oda-vissza, le, és fel, mindig ugyanaz, középütt, mint a mag, ott a G. Mint a nap. Gondoljunk az életkerékre ! Az ősi szimbólumok furcsa dolgok.
Vagy gondoljuk tovább: Magam vagyok, ez zavaró alak egyesszámban, de
t.sz.1.szem Magunk vagyunk-milyen fogalmat is jelent? Egyik, hogy egyedül, de ugyanabban a pillanatban azt is, hogy saját továbbörökítésünket is biztosítjuk, mert
mi vagyunk a saját MAG-unk is, és visszatérva a zavaró 1.sz.e.szem.re: Tájnyelvben és régi nyelvalakban a magam, gyakran magom. És így már nem is zavaró, mert ugyanolyan kettős jelentésű, mint a többesszámú. Az elsőt csak azért írtam ki úgy is
hogy az is megérthesse mire gondolok, aki nem akarja.
Csak a fogalmakat nézzük, ne mást. (:egy harmincas évekbeli nyelvészeti könyvben,
- melyet ebben a pillanatban nem tudok pontosan megjelölni, de ha valaki kéri, megkapja,- jelent meg: "Az analógia legfőbb úr a nyelvészetben" Nem mindegy, hogy milyen nyomon, és mit hasonlítunk össze.
Más: Kedves Napsütötte sáv!
Az egyszerű kérdésedre egyszerű választ adhatok elsőkézből, mert átéltem a folyamatot: A kindulás - tudjuk - a latin SERVUS, mely a magyarban szervusz lett a
nyelvhasználatunk sajátosságai miatti írott formájával. Gyermekkoromban még a szervusz, normális köszönési mód volt. Később a külvárosi (:Bp.:) "jassznyelvben"
meg a szevasz,"jobb körökben" szalonképtelen forma. (:az 50-es évekről beszélek:),
mellette valamivel később a rövidítő szia. Mi, kis suttyók, büszkén használtuk,de csak egymásközt. Igazi nagy dolog volt, mikor egy valódi mozifilmben is elhangzott. E kettő "összevonása", szleng kategóriájú "nyelvújítása lett a 60-as évek közepén a
sziasz, melyet ha több személyről volt ige módjára többes számba tettek, és
sziasztok-ot mondtak. Enne "szinonímája" a hellósztok. Tehát nem sztok, mint gondolná az ember, bár így is, úgy is bántó a fülnek, és normál izlésű ember nem is
használja, még ha ebben a pillanatban 100x diszkriminációt kiált is valamelyik ferde-
A -tOk az igei T/2. végződés, ez járult a szervusz mondatszóhoz (az agglutináló nyelvekre általánosan jellemző, hogy a toldalékok meglehetősen érzéketlenek a bemeneti szófajra). A sziasztok esetében vélhetőleg a szervusznak, szevasznak az önmagában nem adatolható *sziasz rövidüléséhez járul ugyanez a toldalék (csak az alapszó azon nyomban továbbrövidült) szia alakra (a szió alakváltozatnál sziótok a többes számú alak), mivel azonban a *sziasz eltűnt, a sziasztok formát a beszélők szia+-sztok formában elemezték, és ez a -sztOk már önálló tegezőköszönés-többesítő funkciót kapott: hellósztok, csősztök, császtok.
Lenne egy normális kérdésem, remélem nem probléma!
Azon filóztam, vajon honnan ered a sziasztok, hellósztok, szervusztok köszönések "sztok"-ja. A szervusz-nál lehet hogy "tok" van? Létezik ez a jelenség más szavaknál is?
Szia Kisharsány!
Öt nyelvvizsgám van,ebből kettő felsőfokú,két nyelven szereztem diplomát.Tehát tudom azt,hogy a MAG szó etimológiájával kapcsolatosan igazad van.A három MAGI sok nyelven Napkeleti Bölcseket jelent.Meglehet nézni a szótárakban.Másrészt MAG-OS elméletemmel nemzetközi zsűri előtt különdíjat nyertem a "Lépés a Jövőbe" pályázaton.Pályázatom címe Bölcskő-város volt.
Fehérhaj ! Kérdéseid voltak a Hungária, Magyarország,Hunor, Magor, és magyar népnévvel kapcsolatban. Több választ kaptál, hol jót, hol kevésbé, vagy csak későbbi következményeket, például, hogy hol hogyan használják az eredeti magyar nevet.
A lényeget szívesen elmondom röviden: Először is a románban csak a legutóbbi időkben jelent meg a "magyar". A román nyelv "hivatalos szava" erre az ungurescu, így keletkezett pédául az ungurean, ami családnévként is használatos - tudjuk miért.
Ez teljesen megfelel a más nyelvekben használt hungarian, ungarn, hongri stb. szavaknak.
A kérdésre térve: A krónikák és mondák szerint Ménrót fejedelem két fia volt Hunor és Magor, akik népükkel a Kaukázustól délre éltek, mely nép - az idők folyamán vándorolva - több helyen élt. E két fiút egy (:a csoda-:) szarvas csalta vadászat köz-
ben a hegységek északi oldalán elterülő meótiszi mocsarak közé, amely megtetszve
nekik, és magukkal víve követőiket is új hazául szolgált. Ez a terület az ókori Szkítia területén feküdt, melynek nyugati határa a Kárpát medence nyugati pereméig ért.(:A
"kárpát" sumér szó, vízmerő, vízöntő edényt jelent, a Hargita egyes források szerint
főisten, mások szerint egy korai uralkodójuk volt a szkítáknak:)
Később - megszaporodván - nyugatnak indultak, elsőbben a Hunor leszármazott hunok, majd később (:a magyar eredeti krónikák szerint nyolc emberöltővel később:)
a Magor leszármazott magyarok. Mivel az elsőbben érkezett hunok a rómaiak által
Pannóniának nevezett, az Enns folyótól a Dunáig terjedő, valamint az ettől keletre fekvő, és a Kárpátok keleti lejtőiig terjedő területet foglalták el, ezért nevezik e terü-
letet Hungáriának-magyarosan írva, az összes egyéb népek. Mivel köztudott volt -ak
kor még - hogy a magyarok a hunok nem választhatók szét olyan mérvű rokonok, ezért a terület "átnevezése" soha nem volt szükséges. Így függ össze - mint helye-
sen gondoltad - a két névvel a terület neve, és ezért használja úgy az angolszász,
mint a latin a HUN valamilyen (saját nyelvi szabályainak megfelelő:) formáját a magyar nép megjelölésére is.
A " magyar " származása: Ehhez egy picit bele kell ereszkedni nyelvünk logikájába,
szellemébe. Mint tudjuk - illetve az ez iránt érdeklődők - a hun és magyar nép, illetve
néprész közül a hun volt a harcos, a magyar a gyóygító, tanító, tudást megőrző ág.
Úgy is mondhatjuk, a "papi" ág. Ha végignézzük az ókori népeket ez mindenütt úgy
van, hogy ezt a " feladatot" bizonyos külön -papi - csoport látja el. Tehát itt sincs
- akkori - különös helyzetről szó.
Végig kell gondolnunk a fogalmakat, melyeket az egyes szavak jelentenek - mert a
szavakat nem szabad önállóan vizsgálni csak úgy ahogy azok fogalmi megfelelőik
megengedik - ha nem akarunk hibás eredményt kapni, hisz a szó a gondolat, a fogalom hangos vagy írott megfelelője, attól soha nem választható el.
Tehát: MAG - mint tudjuk a alapállásban az élőlények felépítéséhez szükséges
összes információt hordozó, önálló életképességgel rendelkező egység megfelelője
nyelvünkben. Tágabb értelemben használjuk bármely fogalom lényegének megjelölé-
sére, elvont dolgok sem kivételek. A magyar nyelv képzési rendje, logikája szerint, ami a maggal kapcsolatos az: MAGI, minden ami abban van vagy kapcsolatos. (:így
képződik e melléknév forma, amely főnév is lehet - földi, folyami, heti,stb.:) Aki a magi
dolgokkal, a maggal foglalatoskodik a MAGAR, vagy MAGIAR - tetszés szerint (:lásd:
kapar, csikar, vakar stb. e.sz. 3.szem alak:), de akinek ez a foglalkozása, az már
MAGIÁR (:futár, olvasztár, kádár, sőt folyondár- hisz a fogalom a lényeg:) A magyar
vallás tudás és tekintélyhierarchiájában legfölül a MÁGUS állt, őt követte a tátos,
vagy táltos, és így tovább lefelé hét szint.
Mint tudjuk, a korai kolostorirodalomban a kiejtett "i" hangot "y"ként rögzítették.
a 12. 13. sz.-ban, a - latinon felnőtt - írnokok. (:Halotti beszéd:) a kimondott magiár-
ból, vagy magiar-ból egyből írott MAGYAR lett. Nem érte ez a behatás a kelet-délkelet
felé vándorló néprészeket, s így a Himalája területén, de koncentráltan Nepál-ban
ma is megtalálható MAGAR-ok megmaradtak eredeti nevükön, akik nem csak népnév-
ként használják, hanem legtöbbjük büszkén a családi neve utótagjaként is.
Még annyit, hogy nyelvünk, ha valakit vagy valamit a legfőbb jellemzőjével akarja
megjelölni, az - or képzőt használja az alapszó mögött (: vidor, tudor, kalandor:) Így
képződött - bár lehet hogy csak utólag - a Hunor, és a Magor is.
Ha a fentieket olvasván kételyed támadna, - vagy másnak - arra kell gondolni, hogy
mit jelent, milyen fogalmat, a magyaráz, megmagyaráz ige? Ugyebár azt, midőn vala-
kivel meg akarják értetni egy számára ismeretlen dolog lényegét, etc., azaz a MAGJÁT. egy tudásrésznek.
A nyelv - mint tudjuk - nem hazudik, legfeljebb aki használja. Remélem erre az isme-
A házsártos szó házsárt alapszavát később újra átvettük hazárd alakban. A házsártos jelentése ennek megfelelően eredetileg ’kockajátékos’, minthogy a kockajáték volt anno a legelterjedtebb hazárdjáték. A jelentésváltozáshoz vö. azt, hogy a vesztes játékos rendszer igen kötekedő és ingerült. A házsárt ~ hazárd a magyarba közvetlenül a németből vagy a franciából jött, de végső soron valóban egy arab eredetű műveltségszóról van szó. Az arab eredet, bár biztos, némileg vitatott: leginkább az az-zahr ’a kocka’ szóhoz kötik, mások az ar. jaszara ’kockázik, kockával játszik’ ige származékának tartják. Az arabból először a spanyolba került be (vö. azar ’szerencsétlen kártyaleosztás, kockadobás’), onnan a franciába, akik tették rá írásban a náluk néma h-t, ill. a sok -ard végű fr. szó hatására a -d-t a végére, ill. ők ruházták fel a ’kockázat, véletlen, szerencsén múló helyzet’ jelentéssel. A többi nyelvbe a franciából került át.
Örömmel venném, ha segítene valaki abban, hogy honnan ered az a szó, hogy házsártos. Simán németre tippeltem, és ha tudnék németül, akkor biztos kreáltam volna hozzá német etimológiát is [már el is kezdtem, azzal, hogy a szó első fele biztos a Haus-ra vezethető vissza], amikor az értelmezőben ezt olvastam, hogy arab eredetű! Ha bárkinek ezen túlmenően részletesebb információk is lennének a birtokában, köszönettel fogadnám.
Szerintem tegyük ad acta a külföldiek által használt népnevünk ilyen-olyan etimológizálását, mivel enyhén szólva is nagy a kavar.
Az írásos történelmi emlékek őseinkre, azok neveire vonatkozó része éppenhogy arab forrásokból ismeretesek. A kazár birodalom leírása alkalmával emlegeti őseinket ( Dzsajhani féle tudósítás, Ibn Rusztah al-Bakri, al-Maqdiszi, al-Muqaddaszi ) 870 körül, ahol még "török" nép-ként jellemzi a magyarokat. Ebből, hogy Bizánc is következetesen "turkoi"-nak festi le a honfoglaló magyarságot, a Szentkorona egyik felirata is ilyen népnevet ír.
Azonban a HUNGARIA elnevezés a honfoglalást jóval megelőzően is használják Magyarországot értve alatta. A Salzburg-i vár egyik kazamatájának tábláján latinul szerepel egy alak, aki "Ungariae rex" többek között, de a keresztény hit mártírja is egyúttal.
Nem véletlen tehát a frank elnevezés sem, mivel éppen Catalaunum-nál verték meg állítólag azt az Atillát, akinek utána azért még évekig fizették az adót.
Tudjuk, hogy Atilla birodalmi súlypontja a Duna-Tisza köze.
Sokan vélik, hogy itt is lett eltemetve 453-ban bekövetkezett halála után, érckoporsókban. Némelyek ezt a legendát magyar legendának tartják, mert egyetlen más népi emlékezet sem őrizte meg a magyaron kívül, miből következőleg valami közünk mégiscsak lehet a hunokhoz. Nemcsak azért, mert az országnevet továbbvisszük, hanem mert a székely Csaba legenda is erre utal.
A török nyelvek " onogur" ( tíz nyíl = 10 törzs ) elnevezése valószínűleg a hunokra vonatkozik, míg a keletiek "madzsarisztán", " al Magharrija" , "Muegoris" elnevezése ezek egyik összetevőjére, vagyis a magyarok törzseire utalhat.
Vita van pillanatnyilag arról, hogy a "manysi" ( ember) szóval megfeleltethető-e ?
Szerintem tegyük ad acta egy ideig, míg kitisztul az ég !
Meglehetősen faramuci a magyar "német" szót a néma jelentésű nyugati szláv ( lengyel) szóra visszavezetni akkor, mikor a németek egyrészt nem némák, másrészt pedig még ma is csak körülírjuk, ha valakik nem beszélik nyelvünket.
Magam arra hajlok, hogy egy ősibb nyelv egyik talán utolsó maradványával állunk szemben, mégpedig a jelzős szerkezet sumír jellegű , a jelzőt a jelzett szó után használó módjával. Van ilyenre példa a magyar helynevekben ?
Van. Abaúj, Hegymagas, de folyó ( fo-jó) szavunk is őrzi még ezt az ősibb szerkezetet.
A régi magyarban még nímöt volt a német, és ez egy nagyon régi steppei törzsi szerveződésű nézőpontot tükröz.
Felbontva tehát : ním ~ nem, az az törzs, vagy nagycsalád, ebböl a NEMzet szavunk.
öt= 5 az az öt, úgy mint : deutsch , sachs(-ons), engels, juts, vandals, vagyis a hun Atilla idején megfeleltethető 5 német törzs, akiket a hun Atilla ( nem Attila ! ) fogott össze egységes - hm- nemzetté, akikbe aztán nagy számban olvadtak be nyugati szlávok.
Ma 5 törzs-nek fordíthatnánk ezt a kifejezést, ha nem magyarul lenne : nem-öt~német = 5 nemzetség .
TER= tér, vagyis a 3 dimenziós világszemlélet egyik eleme
EME= anya, vagyis a matéria~anya~anyag szavunk régi megfelelője
ITU= idő, a régieknél is "járó" értelmű szó, ebből a német Jahr (év) szó
Összeolvasva : TER+EME+ITU = Teremtő
Persze műveltetőképzőnek tűnik a vége, de azok is komplett, és értelemmel bíró önálló szavak voltak valamikor, nem ?
Ha így nézem, nem szentháromság-e ez ? Materiálisan nézve nem 3 dimenzió-e ?
Ha az, nem-e fejlett világnézetet és egyben filozófiát tükröz-e ?
Tudom az "anyag" nyelvújítási szónak van elkönyvelve, de azt is, hogy az "ember" gyöke is az EME szó egyik származéka egyrészt, másrészt pedig a nyelvújítók olyan szavai maradtak meg legnagyobbrészt nyelvünkben, amelyeket tájszavaink közül válogattak ki.
Az "id" ( ügy) legősibb változatát a sumírban találtam meg ITU alakban írva, Deimelnél "idő" jelentéssel nagyjából.
Ilyen kifejezésekben a cigány egyszerűen a 'nem igazi, nem valódi, helytelen, téves, tév-' jelentésű. A gégénkből tovább két "út" vezet le: a nyelőcső és a légcső: az étel, ital számára az első a helyes, a második a téves útvonal.
Visszatérve a bozgor-ra. A DER egyik címszavában ráleltem a bozgoană szóra, amely – a boscoadă, bongoasă, borboană alakokkal együtt – a boscoană ’varázslat, bűbáj’ szó származéka. Ebbe a szókörbe jő még a bosconiţă ’varázslónő, boszorkány’, ill. a bosconi ’varázsol; motyog, mormog’ ige. Az közelebbi etimológia a következő:
– A rom. bazaconie ’törvényteleség, jogtalanság; különcködés, bizarr dolog’ szó alakváltozatáról lenne szó. Ez utóbbi a szláv bezzakonije ’törvénytelenség’ szóból jő.
– A rom. blazgonie ’ostobaság, otrombaság’ szó alakváltozatáról lenne szó. Ez utóbbi a lengyel błazgoń ’bolond’ szóból származékából jő (vö. még szlk. blázon ’ua.’).
– A rom. boboană ’varázsló’ szó alakváltozatáról lenne szó. Ez utóbbi a szláv bobona ’varázslat, igézet’ szóból jő (mint a magyar babona is).
Amennyiben fel tudunk tételezni n > r hangváltozást (és miért is ne, hiszen n > d, ill. n > s-re van fent adat), vagy a személyre vonatkozó jelentés indukálta -oană > -or „képzőcserét”, akkor a bozgort a bozgoană szóhoz kapcsolhatjuk. A jelentés magyarázatára két út is van: ’törvényen kívüli’ > ’emiatt bujdosó életmódot folytató’ > ’hazátlan’, ill. ’varázsló’ > ’garabonciás, vándordiák’ > ’vándor életmódot folytató’ > ’hazátlan’.
Más lehetséges magyarázat: Szintén a DER-ben találtam a bozgîndi ’(meg)tapogat’ igét. Ez utóbbit hangfestő eredetűnek említi. Ha nem is közvetlenül, de a bozgor talán hangfestő is lehet. Hasonló hangulatú hangfestő magyar tőhöz vö. botlik, botladozik, botor, botorkál, botránkozik. Ennek alapján az ilyen román hangfestő tőhöz is tapadhat ’lassan járkálás’, ill. ’botor, botránykeltő személy’ jelentés, amely alapot adhatna a bozgor ’hazátlan’ képzéshez.
Nem tudom, miért, valóban úgy néz ki, nem működik. De te sem vagy jobb ám a Deákné vásznánál, mert a te fórumos címedről is visszapattant. No, máshonnan is próbálkozom még egyet.