Amit írsz, abból csak egy következtetést lehet levonni, hogy sem a számítástechnikáról, sem a nyelvről nincs fogalmad. Képtelen vagy felfogni, hogy az -ok, illetve ének végződésű szavak esetében csak szemantikai eszközökkel lehet eldönteni, hogy vajon mi is az, szó-e vagy valamilyen más morfémacsoport, pl. többesjel. A mesterséges intelligencia fejlesztése még nem tart itt.
Ezzel együtt az új 2003-as Wordömben nem tudtam ezeket a hibákat reprodukálni
A másik, amit írsz, szintén nem egyezik a tapasztalataimmal. Nekem minden esetben helyesen választja el ezeket a szavakat. (Már ha a Horvátország típusú nevekre gondolsz.)
Bocsi, még mindig nem értem a végére, lehet nagyon idejét múlt(am).
"a magyar elválasztó nem tudja őket következetesen jól kezelni"
Az idézett állítás pontatlan. A magyar elválasztó (legalább is a Helyes-e, ami pl. a Wordben is van) következetesen rosszul kezeli a többesszámban ok-ra végződő összetett szavakat. Pl. De ugyanígy tesz a valamilyen toldalékolt formában ének-re végződő szavakkal is. Ez egyszerűen egy gány szoftver. Ebből kövezkeztetést levonni max. a cégre vonatkozót lehet. Ja, és az országneveket, ha azok első tagja msh-ra végződik, rendszerint nem az összetétel határán divizeli.
A magyar helyesírás szabályaiban kimondva három köznyelvi mozgószabály van, de ezeken kívül számon tartjuk az anyagnévi mozgószabályt és két szaknyelvit is. Ezek a következők (inkább írok egy-egy jellemző példát, mint bonyolult szabálymegfogalmazást): 1. anyagcsere-vizsgálat + kérés → anyagcserevizsgálat-kérés; 2. meleg víz + csap → melegvíz-csap; 3. szövőipar + fonóipar → szövő-fonó ipar [NB. ugyanígy íródik a kutya-macska barátság, föld-levegő rakéta típusa is, bár a fenti levezetés nyilván nem áll]; anyagnévi: kovácsolt vas + kapu → kovácsoltvas kapu; kémiai: réz-szulfát-oldat + vas-szulfát-oldat → réz-szulfát–vas-szulfát oldat; földrajzi: Kutas-ér-parti + Alsó-csatorna → Kutasérparti-Alsó-csatorna; Veker-ér + Ecseri-patak + Kórógy-ér + -i + csatorna → Vekerér-Ecsereipatak-Kórógyéri-csatorna [NB. a földrajzinál a cél a tagok számát háromra redukálni, ami nem mindig sikerül, de ezt megengedi a szabály, az viszont fontos megszorítás, hogy háromnál kevesebbre nem szabad redukálni].
Mindkettő helyes. Mivel a pontos idő különírandó, ha összetétel tagjává válik, ideiglenesen egybeírjuk, és kötőjellel kapcsoljuk hozzá az összetétel másik tagját. Ezt mondja ki a második mozgószabály.
A "pontosidő-szolgáltatás"-t több helyen így, egybeírva, kötőjellel találom. Úgy vélem, ez helyes is. A "pontos idő" viszont külön írva szerepel a helyesírási szótárban. Mi erre a szabály?
> Azt azonban te sem írtad meg, hogy szerinted mi volt előbb, a tyúk-e vagy a tojás - előbb lerövidült, és aztán elterjedt (el tudott, mert mert rövid lett), vagy előbb elterjedt, és már elterjedt állapotában, a gyakori használattól rövidült le.
A témánk szempontjából ez indifferens. Bármi is erre a válaszunk, az nem fog kapcsolódni ahhoz, hogy az üzemzavarok vagy az üzemzavar oka formák konformabbak-e a magyar nyelv hajlamaival.
Az üzemzavarok három tagú összetétel, amelynek előtagja 4 szótagú, a lófasz két tagú összetétel, melynek előtagja 1 szótagos. Te most itt engem ki akarsz forgatni, de nem engedem magam: nem a szóösszetételt nem szereti a magyar, hanem a túlhosszú szóösszetételt.
Tehát a ló- esetében még egyforma valószínűséggel felvethető összetétel : szókapcsolat arány a kutya- esetében már az utóbbi javára mozdul el; hátmég az üzemzavar esetén...
"Amit te vizsgáltál az az, hogy miért a lófasz a legelterjedtebb. Ezt tudjuk: ez hasonlít leginkább egy felkiáltószóra. Ezek rövidek, és ha eredetüket tekintve hosszabbak is, akkor is hajlamosak rövidülni, mint pl. vazze < baszd meg."
(Lehet, hogy történelmet írtunk... Talán idetéved egy statisztikatankönyv-szerző és rájön, mivel színesítheti a tananyagot.)
Azt, hogy miért a lófasz a legelterjedtebb, te mutattad be: azért, mert hasonlít egy rövid felkiáltószóra. Azt azonban te sem írtad meg, hogy szerinted mi volt előbb, a tyúk-e vagy a tojás - előbb lerövidült, és aztán elterjedt (el tudott, mert mert rövid lett), vagy előbb elterjedt, és már elterjedt állapotában, a gyakori használattól rövidült le. Nekem az első eset látszik valószínűbbnek. Keletkezgetnek fantáziadús, humoros, eredeti kifejezések, de igazi népszerűségre, elterjedésre csak a rövidek számíthatnak. A marketingszakma nem talált ki újat, csak felismerte és alkalmazza a szabályokat.
> Azonban a vizsgálandó statisztikai sokaságot, amelynek elemei a különböző állatok nemi szervét jelentő szószerkezetek, az előfordulások összessége jelenti. A "lófasz" kétségtelenül az értékek módusza, relatív gyakorisága szerintem egymagában 90% fölötti.
Ugye a statisztikában alapvetés, hogy a Gizikét és a gőzekét, lévén nem ugyanazon populáció elemei, ne vizsgáljuk ugyanazon paraméterként.
Amit te vizsgáltál az az, hogy miért a lófasz a legelterjedtebb. Ezt tudjuk: ez hasonlít leginkább egy felkiáltószóra. Ezek rövidek, és ha eredetüket tekintve hosszabbak is, akkor is hajlamosak rövidülni, mint pl. vazze < baszd meg. Ez utóbbi alak nyilvánvalóan kétszavas, de mint felkiáltószó, kontrahált /bazmeg/ alakká, milőtt vazze lett volna. Világos, hogy ennek a folyamatnak a lófasz felel meg leginkább -- nem is kell kontrahálódnia, már eleve kész van --; így világos, hogy emiatt van "evolúciós előnye" a káromkodások versenyében.
Amit mi vizsgáltunk az a többszörös összetételek vs. szószerkezetek kérdése. Itt statisztikailag csak páronkénti összehasonlítás próbát tehetünk. Tehát a kiválasztott minta elemeinek egymáshoz képesti eloszlása érdektelen, csak az egyes elemekhez tartozó értékpárok (ill. az ezt reprezentáló arány) a lényeges.
Tehát írjuk fel az egybeírás : különírás arányt.
Ló = 1 Kutya = 0 Macska = 0 stb.
és a fentiek várhatóértékére adjunk egy becslést pl. a Student-próbával.
"> A "lófasz" mint összetett szó egyeduralkodó, míg a "lónak a fasza" alig használt, inkább csak nyomatékosabbá tevő változat.
Kérlek, sorold fel a többi háziállatot a kankutya nemiszervétől a nősténymacska fenekén át... És állapítsd meg, hogy mekkora részük egyszavas. Az úgy ér, ha megfelelő mintát veszünk, nem csak az érvelésünk irányába eső eseteket emeljük ki..."
Valóban, a többi állatnál inkább a jelölt birtokos szerkezet használatos. Azonban a vizsgálandó statisztikai sokaságot, amelynek elemei a különböző állatok nemi szervét jelentő szószerkezetek, az előfordulások összessége jelenti. A "lófasz" kétségtelenül az értékek módusza, relatív gyakorisága szerintem egymagában 90% fölötti. Ebből még nem következik semmi különös, de talán él egy olyan jelenség, hogy a gyakran használt szószerkezeteknél nyelvünk átbillen a rövidebb változatba.
Érdekes, hogy a dolgok, tárgyak kis méretére utaló "hangyafaszányi" melléknév szóösszetételként is megőrzi a birtokragot...
Kedves rumci!
(Alacsony verziószámú IE okán lehet, hogy tagolatlan lesz a szöveg.)
[i]> Hát szerintem egy aktuálisan gyakorlatilag nem létező szó esetén az arány kb. 0:0, ami nem is olyan rossz. :-))[/i]
Kipróválhatjuk a [i]halálok[/i]kal is, az létezik. Nálam ennél még gondozott beszédben sem jelenik meg az összetételi határ.
[i]> Még sosem láttam magyar szövegben ilyen, „spórolós” hárompont-használatot. Tetszik[/i]
Két eset lehetséges. (a) Nem találom esztétikusnak a négy egymás melletti pontot. (b) Három pont használata esetén sem kerül a mondat végére egy plusz letáró pont, tehát tekinthetem úgy, hogy a harmadik pont a mondatzáró jel, amely kérdőmondat esetén kérdőjel alakú.
„Ez persze igaz, de mennyi részét teszi ki a kommunikációnknak a gondozott beszéd..?” Hát szerintem egy aktuálisan gyakorlatilag nem létező szó esetén az arány kb. 0:0, ami nem is olyan rossz. :-))
Más. Még sosem láttam magyar szövegben ilyen, „spórolós” hárompont-használatot. Tetszik,
> "бóльшая часть" > Sajnos nem értettem, mit akartál mondani
Én mindössze visszakanyarodtam egy korábbi tézisemhez; ezt ugyan az olaszról írtam, de ebben az esetben az orosz példádra is érvényes: #129 "Másrészt még az olaszban is ritka az az eset, amikor valóban azonos ejtésű (azaz homofón) szavakat különböztetnek meg eltérő (azaz nem homográf) írásmóddal, pl. éles vs. tompa ékezettel. Ez esetek többségében az eltérő írásmód eltérő ejtést is takar: azaz vagy a hangsúly helye más".
Egyrészt -- és ezt csak közbevetésként jegyeztem meg, mert nem tartozik annyira a tárgyhoz -- a bemutattad ékelés merőben nem következetes: esetleges az abban való döntés, hogy a szöveg írója lát-e egyáltalán szemantikai különbséget*, feloldhatatlannak érzi-e a szövegkörnyezetből, és ha igen, akkor egyáltalán kívánja-e jelölni. Ennek egyik magyar megfelelője a figyelemfelhívó jel, pl. (!), amely arra utal, hogy a lehetséges választások közül a kevésbé intuitívval éltünk (így halálok(!) == 'halál oka'. Ennyivel letudni véltem ezt, mert a dolog irreleváns.
(* Pl. a большая часть студентов-féle kifejezésekben nincs szignifikáns szemantikai különbség.)
Azért irreleváns, mert a te példád párjának tagjait különbözőképpen ejtik, még gondozatlan beszédben. Én viszont egy olyan példát akartam hozni, amely sokkal inkább hasonló az üzemzavarok-hoz: az ejtés ugyanaz, az írás is ugyanaz, a jelentés viszont más. Ezt már hiába jelölöd az oroszban ékezettel, hiába írtad a #127-ben: "Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget." Aláhúztam az "erre" szót, mert ez az üzemzavarok kettőségére utal. Látható, hogy erre az oroszban sincs megoldás. (Másra van megoldás, de az sem sztenderd.)
> em annak szántam, azért volt a szmájli...
Sajnos, én nem beszélem szofisztikáltan ezt a rendszert. Számomra a :o) emoktikon azt sugallja, hogy vagy megvan dagadva az orrod, vagy körszakáll helyett körbajszod van, esetleg egyszerre csodálkozol és nevetsz (rajtunk).
Biz'isten megpróbáltam utánanézni, mit jelenthet ez a jel, de a forrásaimban nem volt ilyen.
> El akartam kerülni, hogy ideborítsak egy unalmas szöveget, amely érzékeltette volna a feladat bonyolultságát.
Az unalmas szöveget gyógyítja a PgDown, de egyébként nem tudhatjuk meg, hogy a szöveg tényleg nem tartalmaz-e alternatív karakterfaragási lehetőséget. Ez esetben, ha nem akarid megmutatni, akkor szerintem érdemes a válaszra olyasmiit megjegyezni, mint "Végül egy gondolat a kétszavas (»üzemzavar oka«) megoldásról: nem mindig alkalmazható!" Ez a vita folytatásának szándékára utal -- minthogy nyilvánosan nem vagy megelégedva a válasszal --, ugyanakkor azt az alapot, ami az objekció oka volt, a vitapartnered nem ismerheti meg.
> A "lófasz" mint összetett szó egyeduralkodó, míg a "lónak a fasza" alig használt, inkább csak nyomatékosabbá tevő változat.
Kérlek, sorold fel a többi háziállatot a kankutya nemiszervétől a nősténymacska fenekén át... És állapítsd meg, hogy mekkora részük egyszavas. Az úgy ér, ha megfelelő mintát veszünk, nem csak az érvelésünk irányába eső eseteket emeljük ki...
Amúgy a fenti válasz irreleváns is: a lófasz 2 tagú, 2 szótagos. Az üzemzavarok és a maroklőfegyver pedig 3 tagú és 5 szótagos. A két csoport között ott van az a határ, ami a "kényelmes" szavakat megkülönbözteti a "kényelmetlen"-ektől.
Nem véletlen pl. hogy a pláza lenyomja a bevásárlóközpontot, a nyelvhasználók inkább kölcsönöznek, semmint a mértéket átlépő hosszúságú szavakat használjanak.
Amúgy nincs bajom a német befolyással, de esetünk ez: a magyar nyelvnek ez a szegmense kezdi feladni a _képzés_t az _összetétel_ ellenében. Régebben az új szavak alkotása inkább képzőkkel történt, ma összetétellel. Ez nagyban átalakítja a nyelv lexikális sajátosságait.
Ezzel persze nincs is túl nagy problémám, elvégre a nyelv változik. A gond inkább az, hogy rendszerint abúzusba esünk. Ha már megcsináltuk a maroklőfegyvertm akkor megcsináljuk a markolőfegyver-lőszert, meg a markolőfegyverlőszer-ellenőrzést, ill. üzemzavarok-típust, üzemzavaroktípus-elemzést. Ami érvelést hoztál, az alapján ezeket sem lehetne kizárni. És így persze eljutunk rumci kedvenc példájáig, amely akkora monstrum, hogy már képtelen vagyok megjegyezni.
Nem igaz, hogy az oroszok úgy írják (mindenki és mindig), hogy бóльшая часть. Csak előfordul, hogy így írják, és írhatják így. Hogy gyakrabban vagy ritkábban, az más kérdés. Nayjából átnéztem az orosz helyesírási szabályzatot: úgy tűnik, a hangsúlyjel használatát semmilyen esetben nem írja elő kötelezően.
> Azért nem feltétlenül teljesen homofónok, hiszen az összetétel esetében gondozott beszédben valószínűleg megjelenne egy junktúra/gégezárhang.
Ez persze igaz, de mennyi részét teszi ki a kommunikációnknak a gondozott beszéd..? Úgy vélem, lehet modellt építeni az általánosra, mégha létezik speciális is.
Sajnos nem értettem, mit akartál mondani, de valószínűleg én nem voltam elég egyértelmű. Ok: emlékeztem, hogy beszélsz oroszul és nem akartalak evidenciákkal bosszantani. Tehát az oroszban a большой és a больший két külön melléknév, az első a "nagy", a második az első középfoka, a "nagyobb". Ezek leírva sok esetben azonos alakúak, pl. nőnem egyes szám alanyesetben. A beszédben viszont nincs gond a megértéssel, hiszen a большая mint "nagy" a végén, a большая mint "nagyobb" pedig elöl hangsúlyos.
Az én példámban a большая часть kétféleképp is érthető. Az orosz ezen úgy segít, hogy a ritkábbik esetet ("бóльшая часть") ékezettel megkülönbözteti. Ha nincs ékezet, azt úgy olvassák, hogy "большáя часть", hiszen ez sokkal gyakoribb. Ez a default.
"Az én esetemet én ismerem jobban, ebben fogadhatunk is :o) Tehát hadd ne fejtsem ki, mert hosszú és unalmas.
Ez kissé barátságtalan megjegyzés."
Nem annak szántam, azért volt a szmájli... El akartam kerülni, hogy ideborítsak egy unalmas szöveget, amely érzékeltette volna a feladat bonyolultságát. A problémámat erősen leegyszerűsítve modelleztem, és ez félrevezető lehetett.
"Ezt nagyon nem értem. Nem lehetne világosabban fogalmazni. A lófasz pl. az nálunk kéttagú. A kutyáét pedig már nem is használjuk egy szóban."
Igaz is, nyelvésztopikban vagyunk, nem kell a prüdéria. Azt gondolom, hogy a magyar nyelv logikája igenis a tömörítés felé hajlik. A "lófasz" mint összetett szó egyeduralkodó, míg a "lónak a fasza" alig használt, inkább csak nyomatékosabbá tevő változat. Tehát vitatom, hogy a "maroklőfegyver" típusú szóalakotásak a hivatali bikkfanyelv nyelvrontó hatását igazolnák és a magyar nyelv eleve a birtokragos szószerkezetekre hajlana. Igazolni, bizonyítani nem tudom, ez csak a szubjektív véleményem.
„Én nem tartom ezt a homográfiát annyira zavarónak, hogy eltérő írásmódra törekednék (elvégre kiejtve mindenképpen egybeesnek; akkor miért éppen az írásban kellene őket megkülönböztetni, holott olvasáskor több időnk van az azonos alak feloldására, mint szöveg hallgatásakor).” Azért nem feltétlenül teljesen homofónok, hiszen az összetétel esetében gondozott beszédben valószínűleg megjelenne egy junktúra/gégezárhang.
A smileyval megtámogatott válaszom értelemszerűen jelezte, hogy nem "a jó megoldás"-t kínáltam, bár jó megodást. Két karakterrel (ti. a space-szel együtt) tényleg hosszabb. Az egyik felvetett megoldást, ti. a kötőjeleset, pl. a mostani HVG példája is támogatja: a 105. oldalon kezdődő cikk címe "Céghalál-ok". A magyarországi csődtörvény körüli áldatlan állapotokot taglalja, nem utolsó sorban ennek köszönhető ugyanis, hogy Magyarország az EU-ban vezet a céghalálok arányában. Amennyire én megítélem, a helyesírásra is igényesek.
> "бóльшая часть" írásmóddal az ó-t hangsúlyozod és "nagyobb rész"-t jelent. Ez a jelölés nemcsak gyerekkönyvekben, hanem szépirodalmi művekben is alkalmazott.
Ez legalább annyira esetleges, mint a magyarban egy „üzemzavarok(!)” jellegű megoldás. Ráadásul nem is produktív: írhatod az аварийная причина-t hangsúlyjellel vagy anélkül, attól még nem fogja senki tudni, hogy az ékezetes jelenti-e a katasztófaokot/üzemzavarokot, és az ékezetlen a mentőokot/segélyokot, vagy fordítva.
> Az én esetemet én ismerem jobban, ebben fogadhatunk is :o) Tehát hadd ne fejtsem ki, mert hosszú és unalmas.
Ez kissé barátságtalan megjegyzés. Én is honosítottam több nyelvre szoftvert, pl. szlovákra is, ahol a magyarral szemben sokkal gyakoribbak hosszabb a jelzős, birtokos stb. kapcsolatok, és alapvetően hosszabbak a szövegek. Mégsem volt olyan eset, ahol ne lett volna olyan megoldás, amely nem fér be az adott helyre.
Ezért igenis meg kellene győznöd, ahelyett, hogy mandínerből hárítasz.
> Én azt gondolom, hogy a magyar nyelv logikája igenis a tömörítés felé hajlik. A népies tiltakozás leggyakoribb szava a csődör egyik testrésze; jelölt birtokos szerkezetként, három szóban ritkán használatos, akkor is csak az erősebb nyomaték kedvéért.
Ezt nagyon nem értem. Nem lehetne világosabban fogalmazni. A lófasz pl. az nálunk kéttagú. A kutyáét pedig már nem is használjuk egy szóban.
(Az ennél cifrábbak pedig legalább annyira népieschek, mint amennyire a Bunyós Pityu és a Fekete Pákó által előadott nóták azok.)
" Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget.
Az orosz nem használ hangsúlyjelet, csak ad usum infanti szövegekben (még a ë /jo/ betűn sem szerepel normális írásban a két pont). Nem olaszt akartál volna írni?"
Az orosz akkor használ hangsúlyjelölést, ha a szokásos írás félreérthető, akkor viszont kiteszik az ékezetet. Gyakori eset pl. a "большая часть" - ha így írod, akkor az a-t hangsúlyozva kell olvasni és "nagy rész"-t jelent, "бóльшая часть" írásmóddal az ó-t hangsúlyozod és "nagyobb rész"-t jelent. Ez a jelölés nemcsak gyerekkönyvekben, hanem szépirodalmi művekben is alkalmazott.
"Az általad "kiválasztott" különírt *üzemzavar ok csak egy karakterrek hosszabb, mint az üzemzavar oka. Esetünkben tehát ez nemigen áll."
Az én esetemet én ismerem jobban, ebben fogadhatunk is :o)
Tehát hadd ne fejtsem ki, mert hosszú és unalmas. Általánosságban igaznak gondolom, hogy a jelöt birtokos szerkezetek túltengéses egymásba ágyazottsága is zavaró, amit összevonásokkal lehet oldani. Olyasmit írtál korábban, hogy az összetételeket a hivatali bikfanyelv generálja, mint pl. maroklőfegyver, és a magyar nyelv szépen kifejezi a szerkezetet a birtokraggal. Én azt gondolom, hogy a magyar nyelv logikája igenis a tömörítés felé hajlik. A népies tiltakozás leggyakoribb szava a csődör egyik testrésze; jelölt birtokos szerkezetként, három szóban ritkán használatos, akkor is csak az erősebb nyomaték kedvéért.
> Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget.
Az orosz nem használ hangsúlyjelet, csak ad usum infanti szövegekben (még a ë /jo/ betűn sem szerepel normális írásban a két pont). Nem olaszt akartál volna írni?
Másrészt még az olaszban is ritka az az eset, amikor valóban azonos ejtésű (azaz homofón) szavakat különböztetnek meg eltérő (azaz nem homográf) írásmóddal, pl. éles vs. tompa ékezettel. Ez esetek többségében az eltérő írásmód eltérő ejtést is takar: azaz vagy a hangsúly helye más, vagy az inkriminált magánhangzó nyílási foka. A magyar példában nem erről van szó: a két üzemzavarok valódi homofón pár.
> A választ úgy értettem, hogy nincs, tehát értelemzavaró alaki egyezőségek nem adnak felmentést a hat-hármas szabály alól.
A helyesírási szabályzat csak ajánlás a művelt közösségi normákat betartani kívánóknak, nem jogszabály. Ha merész vagy -- és vállalod az ezzel esetlegesen járó konfliktusokat -- eltérhetsz tőlük itt-ott.
Én nem tartom ezt a homográfiát annyira zavarónak, hogy eltérő írásmódra törekednék (elvégre kiejtve mindenképpen egybeesnek; akkor miért éppen az írásban kellene őket megkülönböztetni, holott olvasáskor több időnk van az azonos alak feloldására, mint szöveg hallgatásakor).
De ha te ragaszkodsz hozzá, ám ragaszkodj. De ebben az esetben kerülném a te helyedben a *üzemzavar ok különírást, e helyett kötőjellel élnék: üzemzavar-ok. Elvégre a kötőjeles írásmód az egybeírás egyik speciális esete; így magát az egybeírási szabályt nem sértjük.
> Ha pl. valaki szoftvermenü-üzeneteket fogalmaz, akkor szigorú szövegterjedelmi korlátokkal kell számolnia.
Az általad "kiválasztott" különírt *üzemzavar ok csak egy karakterrek hosszabb, mint az üzemzavar oka. Esetünkben tehát ez nemigen áll.
> Végül egy gondolat a kétszavas ("üzemzavar oka") megoldásról: nem mindig alkalmazható! Műszaki környezetben nem mindig lehet szép, szabatos, elegánsan formált, élvezetes stílusú közléseket tenni
Szerintem pedig éppen hogy a túlhajtott bikkfanyelvi szóösszetételeket kiváltva lehet élvezetes stílusú közléseket tenni. Én ugyan nem a műszaki szaknyelvben gyakorlom magam, de nem hiszem, hogy más lenne a nelyzet, mint az informatikában és az élettudományokban. Pl. miért lenne élvezetesebb az, hogy "Adjunk hozzá 10 ml hullámoslevelűrebarbara-kivonatot", mint az hogy "Adjunk hozzá 10 ml-t a hullámoslevelű rebarbara kivonatából" ?
Azt hiszem, Tecs élő problémát emleget, talán nem a legjobb példával.
Örülnék, ha olvasjhatnék olyan jólformált, élő mondatot, amelyben az üzemzavarok szó az üzemzavar oka értelemben szerepel, így lexikalizáéva. Nyelvérékem szerint a sorolt példák inkább az üzemzavar okozóira és nem az okaira utalnak. Ezt a példát mesterségesnek érzem.
Találtam egy meglehetősen kifejező idézetet: "Dr Krómer István (VEIKI Rt.) Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett rendszer üzemzavarok okai, megelőzése és a kárkorlátozás lehetősége" (félkövér tőlem K.Á.). Látható, hogy a feltételezett szót a fogalmazó nem képes alkalmazni.
Rákerestem a Google-ban az üzemzavarokra. 1390 előfordulásból 150-et átnéztem, ezek között csak a többes számú alak fordult elő, az összetétel nem. Lehet, hogy könnyelmű extrapoláció, de szerintem a másik értelmezés olyan elenyésző számban fordulhat elő, hogy nem érdemes vele foglalkozni(a a nyelvnek).
Más.
Hasonló zavart okozhat az út, amely lehet szó (azaz szabad morféma), vagy kötöttmorféma-tömb (két kötött morféma alkotta morfématömb).
országút - 1. közlekedési felület, 2. ország + ú +t
Azt hiszem, ez senkinek nem okoz elemzési problémát.
Szembenálló más.
Az előbb írtam: kötöttmorféma-tömb, tehát a második mozgószabályt alkalmaztam:
kötött morféma + morfématömb = kötöttmorféma-tömb
Mint az OH írja(132. oldal) ez a megaoldáa a magyar nyelv értelemtükröztető jellegét mutatja. Kár, hogy ezt a jelenlegi helyesírási szabályzat korlátozottan engedi érvényesülni: a magam részéről minden olyan esetben engedélyezném a kötőjel használatát (és nem a különírást!), ahol - nem megkövesedett kifejezésben - a tagolás nem egyértelmű, az összetétel alkalmi, vagy összetéveszthető (pl. szívesen kötőjelezném azokat az összetételeket, melyek előtagjaként a nem szó komplementerképző: *nem-lineáris, *nem-numerikus).
Eglszen más
Az idézett eseteket a számítógép sajátosan kezeli. Minthogy ezek a szavak morfológiai homonimák (alakilag egybeesnek, de eltérő a morfológiájuk), a magyar elválasztó nem tudja őket következetesen jól kezelni. Az automatikus elválasztás alapból a következőt produkálja:
üzemzavar-ok
zava-rok
virá-gok
törés-károk (a károk szót nem hajlandó elválasztani, sem magában, sem összetételben)
Azokat a morfológiai homonimákat, melyek gyakoriak és előreláthatóak, az elválasztás során nyílván tiltólistára teszik, hiszen az elválasztás elmulasztása (másképp is megoldható) esztétikai probléma, addig a hibás elválasztás értelmezési problémákat is okozó helyesírási hiba. Az ilyen szópárok megkülönbztetése csak szintaktikai/szemantikai elemzéssel lehetséges, amelyek közül az első aránytalanul sok erőforrást igényel, a második pedig egyelőre nem megy.