Érdekes beszámoló. Sokkal informatívabb, mint a szokásos kínai=szar dekrétumok.
"Nagy" maró, Morze4, 1,2 vagy 1,5kW (hirtelen nem is tudom), 800-as asztalszélesség, 300+++ kg.
Az ALG100-on ugyanekkor motor, és kúp van (ISO40-es), az asztal csak 600-as, viszont 800kg.
Y irányba 5-6 század (200 széles talán az asztal, pontosan nem tudom, de ilyen nagyságrend), X irányba 2 (800 hosszon).
Ez a merőlegesség? X-irányban nem lehet állítani? (Bár pont arra tűnik jobbnak)
A festés igazolta a hiba irányát. Nincs kimérve ezen kívül semmi.
Milyen irányt igazol a festés? Nem azt kell látni, hogy hepepupás az asztal?
Tetszik az eszterga keresztszánján a "hántolás".
Összességében ezeket a gépeket nem javaslom szétszedés és takarítás nélkül használni.
Talán pont ez az, amit a jobb sajátmárkás eladók, (mint pl. a HBM) megcsinálnak, nem?
Bár azt se tartom kizártnak, hogy ők se csinálnak semmit, csak beírják a szerződésbe, hogy takarítsák ki postázás előtt a gépet. Elvégre egy kínai munkás nem csak a gépet gyártja le olcsóbban, mint egy holland, de olcsóbban ki is takarítja.
Ide is leírom, illetve próbálkozom a képek feltöltésével...
Új kínai vs használt gép témaköre... Mit válasszon az ember, ha gépet akar venni. Új "gagyi" kínait, vagy - ne legyünk naivak - használt "tökéletes állapotú" gépet (amit iparba terveztek, ennek megfelelően volt használva).
Jelenleg az új kínai vonalat érinteném. Ismerősöm gondolt egy merészet és kínából, közvetlenül a gyártótól rendelt/gyártatott/vett gépeket. Amennyire megállapítható egy normálisabb, "nevesebb" gyártótól, elvileg nem sufnidzsunka. "Nagy" maró, Morze4, 1,2 vagy 1,5kW (hirtelen nem is tudom), 800-as asztalszélesség, 300+++ kg. Z orsó előtolással, olajfürdős sebességváltóval. "Műszerész" eszterga, 250 elforduló, motor 750W, 500-as csúcstáv.
A gépek beüzemelés, helyrerakás alatt vannak, a marógép kb a helyén, az eszterga még raklapon. Általános tapasztalat: amolyan "kínai" összeszerelés: sok laza csavar, sok helyen sorjás élek, összeszerelés után festett (sok helyen rosszul maszkolt). Mire el tudtam menni beletettek pár munkaórát a takarításba, amit lehetett szétszedett (mert szét kellett). Az öntés után visszamaradt és lefestett (!) homokot kibányászta. Elmondása szerint az eszterga főorsó háza volt igen durván homokos... (sajnos képeket nem készített...)
Gyors megtekergettem, illetve a maró asztalára ráóráztam, festettem. Y irányba 5-6 század (200 széles talán az asztal, pontosan nem tudom, de ilyen nagyságrend), X irányba 2 (800 hosszon). A festés igazolta a hiba irányát. Nincs kimérve ezen kívül semmi. Általánosságban a maró elég csendes, induláskor nem "csattan", az utólagos asztal előtolás kicsit zörög, de marha jó a villámjárattal. A kezelőkarok pozíciói bizonytalanok vagy inkább picit lityi-lötyi. A szánokra rá lett állítva, érezni hogy a prizmák nincsenek párhuzamba, tipikus a "vége felé szorulós érzés. Nóniuszok kb negyed fordulatnyi kotyogással A főorsó kb félúttól már kottyan egy laza tizedet a házában. A Z oszlopot nem néztem/mértem.
Az eszterga. Húdekicsi az E2N után, azért ebbe csak annyi vas van amennyi feltétlenül kellett...
A főorsóház öntvényén tonnaszám a rajtamaradt és lefestett homok. Ráfestések itt-ott ahol nem kellene. A késtartó belső felülete az botrány. A tokmány viszont 16-os átmérőnél 2 századon van, ez egész jó a Sanyitól. Mivel raklapon van mérni nem sok értelmét láttam, de rátettem a lécet (természetesen meghúztam kővel előtte amit kellett). Hááát.... :D Pontosságról nem tudok nyilatkozni, de ezért fura a festési kép a prizmáknál. A keresztszánt tekerve szintén érződik hogy nem párhuzamosak a prizmák.... A kezelőszervek meglepően jók, a sebességváltás nehézkesebb picit talán, de az előtolás kapcsolók meg a lakatszekrény az jó. Sőt, lehet valami áttétel bent, mert a normál előtolás és menetvágás között egy kar vált, menet közben is lehet (ugye a vezérorsón végigfut egy horony, így egyben vonóorsó is), így egy kvázi "gyorsjáratként" lehet használni.
Összességében ezeket a gépeket nem javaslom szétszedés és takarítás nélkül használni.
Csúcs szakember ! A fogadott unokája viszi tovább a műhelyt , a papa meg a tanyáján kertészkedik , éli a világát . De a tanyán is van egy műhelye és még mindig köszörül , ha rá tudják beszélni . Én 1985 ben kezdtem járni hozzá , az utóbbi 8-10 évben meg gyógyfürdőzés közben folytatjuk a szakmai beszélgetést .
Olvasgatom már egy ideje a topicot, érdekel az esztergálás diák korom óta. Az alapokat tanultam is, de annak 40 éve már...
Most sikerült szert tennem egy jópofa kis műszerész esztergára, egyelőre takarítás, beállítás, motor felszerelés teendők vannak vele. Pár dolog kelleni is fog, pl. MK2 forgócsúcs, meg néhány jó kés (kaptam párat, de elhasználtak, töröttek) Később valszeg cserekerekek is kelleni fognak, hogy menetelni is tudjak, most csak egy előtolásom van.
Ez a jutyúb sorozatot, (amiből itt téma volt a köszörülős rész) végignéztem, az esztergás alapokat. Némi gépész és méréstechnikai tudásom van, mérőeszközök is.
"A szabályozó gyémánt az asztalon van, ergo felszabályozáskor a kő felületének az alkotóját az határozza meg, hogy éppen milyen szögben áll az asztal."
Palástköszörű gépeken ez nem így van.
A köszörű(kő) tengelye az asztal vezetékeivel PÁRHUZAMOS . (ezzel együtt az asztal mozgása is..)
A kúposság/hengeresség beállítása kb úgy működik mint pl. esztergán a szegnyereg elállítás módszere.
Amikor belevágtam a baltát a lábamba 2005-ben, egy szobába kerültem egy öreg szakival, Bori Jani bácsival, akinek kőbányán volt egy köszörűs műhelye. Amikor csak időnk engedte, mindenféle érdekes szakmai társalgást folytattunk.
Ő olyanokra is figyelt egy eddzett, hosszú, vékony hengeres munkadarabnál, hogy először felrakták a gépre, és lement rajta egy nagyolás. Ezután kivették, és fektették pár napig, ugyanis mivel ahonnan jött a munkadarab, ott az eddzéskor csak simán bebaszták a fürdőbe, és nem figyeltek arra, hogy függőlegesen merüljön bele. Ezáltal a hossztengelyével párhuzamosan nem egyformán eddződött be a két fele, hiszen a felső fél lassabb lehűlést szenved ilyenkor.
Ez nem egyenletes anyagszerkezetet okoz, és ezt a köszörű megbontja. Majd pár nap alatt el is húzza, kimegy a darab a tűrésből, és kifli alakja lesz.
Meg is látogattam többször is a műhelyben, legtöbbször hengerköszörülési munkáik voltak, több gépen is. Én olyan hengerköszörülést nem láttam, ahol a kő a paláston egy helyben állt volna. Állandóan tili-tulizott oldalra munka közben.
Köszörülésnél mikronos tűrésekről beszélt nekem. Végig is néztük az etalonjainak a szekrényét. Életemben annyi etalont nem láttam, mint nála. Ráadásul az etalonokra még az is rá volt írva, hogy hol áll a névleges mérethez képest, alatta pár ezreddel, vagy felette párral. Abszolut nullás etalon szinte nem is létezik. Azt mondta, szinte mindig kell minden méret, mert ahány munka, annyi méret, de ellenőrizni csak mikronos eszközökkel lehet. Ott a mikrométer tényleg mikrométer volt, vagyis mikronos osztású, nem százados, mint a hétköznapiak, amiket pl. én szoktam használni.
El nem tudom képzelni, hogy harminc mikronnal elmászik a méret, mert nekitámaszkodtam egy gépnek.
Szóval én sem értek a hengerköszörüléshez, de nekem is fura ez a film.
"Nem értek a köszörüléshez, de nekem az is furcsa, hogy a párhuzamosságot az egy helyben álló kő által köszörült felületen, annak a szélességén méri ill. állítja be, nem a teljes hosszon."
Nem csak neked furcsa, nekem is...
Egy fontos momentum kimaradt ebből a videóból, nevezetesen az hogy: Milyen asztal beállításnál szabályozta le a követ..
A videóban beszúró eljárással próbált köszörülni egy., - a kő szélességénél hosszabb felületet-
Nekem inkább úgy tűnik, hogy jó sokáig járatta ott a köszörűt, amíg beszélt úgy, hogy
- elég durva felületű volt a csúcsfurat,
- a köszörűn levő csúcsok is - amennyire a videón kivehető - vagy be vannak rágódva vagy koszosak. Mindenesetre meg se próbálta letörölni a munkadarab berakása előtt.
- és mintha az aszalt se rögzítette volna a párhuzamosság beállítása után.
Menet közben "mikron pontosságokról" beszél. A végén pedig leméri mérőállványon, mikrométerrel a munkadarab koncentrikusságát:
,,[...] A tengely köszörülés viszont sikerült. Itt ez az egy századnyi kitérés, ez lehet, hogy ennek a mérőrendszernek a hibája [...]''
Tényleg én vagyok a telhetetlen, hogy egy egyetemi oktató-anyagtól azért többet várnék?
Nem értek a köszörüléshez, de nekem az is furcsa, hogy a párhuzamosságot az egy helyben álló kő által köszörült felületen, annak a szélességén méri ill. állítja be, nem a teljes hosszon.
Igen, az egész asztal billen. Tanulságos dolog felrakni a gépre különböző helyekre mérőórát és megnézni hogy itt ott megnyomogatva mennyit lehet deformálni egy tonnás öntvényeket tartalmazó gépen is.
A digitális eszközöket általában akárhol lehet nullázni. Ez kényelmes, de sajnos némi tévedésre enged lehetőséget.
A másik két eset viszont bizony mérőszobai feladat, ha a műszerrel pontosan akarunk mérni, még ha egyszerű, akkor is. Általában se hiteles etalon, se temperált mérőszoba nem áll rendelkezésre. Ezek viszont már a mikrométerdob beállításához is elengedhetetlenek lennének...
Egy a lényeg, amit ebből ki akartam hozni:
A nullpont ellenőrzés nem azonos a nullázással.
Az egyszeri felhasználónak a nulla helyzet, vagy nullpont ellenőrzésén kívül semmi keresnivalója a műszer beállításai körül, mert általában több kárt csinál, mint hasznot.
Szerintetek az hihető, hogy a mester rákönyököl ennek a böszme gépnek az orsóházára, és pusztán ettől 3 századdal kisebb átmérőre köszörül a gép, ráadásul éppen az ellentétes oldalon, a szegnyeregnél?
"- Az összes digitális tolómérők és a mikrométeren van nullázó gomb. Ezeket nem lehet, hanem kell nullázni, mégpedig minden használat elején."
Ez sem igaz. A céges tolómérőmet utoljára valamikor augusztusban nulláztam le - akkor cseréltem benne elemet. Azóta, ha nem áll vissza nullára, TÖRÖLGETEM. Ritkaság számba megy, ha a művelet nem jár sikerrel és akkor sem nullázom ki első körben, hanem elkezdem rajta keresni a sérülést. A +1 századdal nem foglalkozok, azt általában csak az olajfilm okozza. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem ellenőrzöm rendszeresen - és a legkisebb gyanú esetén azonnal - idomszerrel.
