Fischer munkáját A.L. Schlözer (1735-1809) tette igazán ismertté az 1768-ban kinyomtatott "Probe russischen Annalen", majd az 1771-ben kiadott "Allgemeine Nordische Geschichte" c. könyvével. A nagytudású Schlözer gyűlölte a magyarokat, ezért kapva-kapott Fischer ötletén, azaz hogy a vogul-jugri egyenlő a magyarokkal. Örvendezve emliti meg, hogy a vogulok rokonai, a szamojédok emberevők (Selbfresser), majd így folytatja: "a finn népek egyike sem uralkodó nép (ein herrschendes Volk), egyedül a magyarok voltak később kivételek, de ők sem egy uralkodásra termett nép volt, hanem a szomszédaik martaléka, játékszere, akiknek ennek következtében saját történelmük nincs is! (...keine eigene Geschichte haben). Ugyanígy a finneknek sincs saját történelmük, és ne feledjük C. Tacitus leírását sem: "A fennusok szörnyen vadak és undorítóan szegények, se fegyverük, se lovuk (!), se hajlékuk nincs. Füvet esznek, ruhájuk állatbőr, földön hálnak és egyetlen bizodalmuk a nyíl...még vágyaik sincsenek." Ezek tehát a magyarok rokonai!
Az 1795-ben megjelent "Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen" c. könyvében pedig így ír: "a magyar hordák (die Magyarén Horde) keleten a besenyőktől rettegtek, nyugaton pedig hosszú éveken át a hatalmas Germániát (gewaltige Germanien) fenyegették, ámbár az az igazság, hogy ennek nem az erejük, nem a sokaságuk és legkevésbé a hadművészetben mutatott vitézségük volt az oka". Schlözer egy kukkot sem tudott magyarul, a magyar vármegyéket pl. így írta le "magyarul": "Soli" (Solt vm.) , "Comorn" (Komárom vm.), Zschongograd" (Csongrád vm.), a székelyekről pedig az állította, hogy magyarul beszélnek ugyan, de durván, érdesen (gröber) és beszédjükbe egy ismeretlen nyelv (!) sok szavát keverik bele.
Igen sajnálatos, hogy előbb Sajnovics János (1733-1785), majd Gyarmathi Sámuel (1751-1830) kiszolgálóivá váltak a súlyosan elfogult és nagyon felületes német íróknak.
A gyengeelméjű VII. Keresztély dán király óhajára 1768-ban Hell Miksa és Sajnovics János, mint jezsuita papok Skandináviába, Vardő szigetére utaztak, ahol a lapp és a magyar nyelv nagyfokú hasonlóságára figyeltek fel. Sajnovics János a német Hell állandó ösztökélésével dolgozott és nagy művét 1770-ben Hágában jelentette meg (De-monstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse.) A sors csúfos iróniája, hogy az öntelt Schlözer, még az ő tételeit hirdető Sajnovicsot is kigúnyolta, magyar volta miatt!, mondván: nevetséges, hogy Sajnovics "új felfedezésről" beszél, holott a lapp-finn-magyar rokonság 1717 óta "közismert"! Persze, folytatta Schlözer, a magyarok minderről semmit sem tudnak, illetve amit tudnak, az rossz és alaptalan (schlecht und unbegründet).
Gyarmathi Sámuel (1751-1830) voltaképpen orvosként barátkozott össze A. L. Schlözer-rel 1795-ben Göttingában, és bár addig a szkíta-hún-avar-török rokonság lelkes híve volt, most Schlözer hatására és nyomására bősz hirdetője lett a finn-magyar rokonság elméletének. Nyomban meg is írta az "Affinitas linguae hungaricae" c. munkáját (Göttingenben jelent meg 1799-ben), amelyben Pray György és a francia Deguignes nézeteit rémesnek és szörnyűnek titulálja, s az már oly zavaros, hogy a történészeknek non plus ultra! De Pray György nem hagyta magát. Elismerte ugyan a finn, a lapp, a permi és ugor nyelvek, valamint a magyar nyelv közötti megegyezéseket, ám a rokonság elméletét elutasította.
Nem is akadt magyar tudós jó félszáz esztendeig, aki felkarolta volna az idegenek tanait. Sajnovicsékat általában mindenki elítélte. Barcsai Ábrahám egyik versében így írt erről:
Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, Ki Lapponiából hurcolja nyelvünket!
Erősen hittek továbbra is a magyarság keleti és kaukázusi
"One of Peter’s "great acts" for the good of the Russian people was the conversion to the Christian calendar. As a result, 5,508 years of Russian history (from the day of the signing of a peace treaty in the Star Temple) disappeared, along with thousands of years of history before it. It is such a "trifle" – twenty to thirty thousand years, isn’t it?"
Hat, ezt igy kell olvasni, az 5508 eves orosz "tortenelemmel" egyutt. :-)
"Ennél már csak az a jobb, hogy Lomonoszov halála után kilenc évvel Schlözer és Miller (remélem jól írom és nem Müller) írtak egy posztumus Lomonoszov orosz történetet, amelyen a korabeliek teljesen elképedtek, mert semmiben nem különbözött Schlözer-Miller féle orosz történettől..." 2003-ból
a kijevi Ruszt Szolomon Boriszovics és Iszaak Matvejevics alapította, ezt akárki Odesszába' megmondja...., az úgy volt, hogy éppen utaztak a lembergi heti piacra, csak aztán sokat ittak és akkor ottan megpihentek egy erdő szélén..., "
Mir tyészen...
Én meg a minap (1973-ban) Marcsinák tanár úrral voltam az odesszai piacon és 25 rubelért egy "Rédkie russzkie monetü" cári időkben kiadott könyvet (katalógust) vettem...
Az egyik varjág beszéli el társának a Poveszty vremennüh let c. krónikában "
Azért arról remélem halottál, hogy ezt a művet a mi Schlözerünk alkotta Péterváron.
Fomenko és csapata ízekre szedte, és még azt is bebizonyították, hogy a mi jó Schlözerünk társával Millerrrel (esetleg Müller az orosz átírás miatt) még Lomonoszov orosz történetét is meghamísították halála után. (Szibériába nem tudták elküldetni a cárnővel.)
Font Mártától én egy régebbi, a 90-es évek első felében kiadott egyetemi jegyzetet ismerek. Végül is a Ruszról szerzett alapokat abból merítettem. Pécsett adták ki, ha jól emlékszem.
"az orosz őskrónika egy utalása alapján nem zárható ki, hogy Álmosnak udvartartása volt Kijevben, ahonnan a folyami vámszedés mellett a poljugyét, vagyis a környező szlávok adóztatását felügyelte"
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy említett uralkodónk – P. mester naiv etimológiáitól függetlenül – héber hangzású személynevet viselt. A m.dzs.gh.r vezetőréteg nézetem szerint még Kijevben, Ámosz udvarában (PVL: „на горе, ныне зовущейся Угорской, где ныне Олмин двор”) vehette föl a zsidó vallást, feltehetően akkor, amikor a Cambridge-i genizatöredék szerint segítséget nyújtott a kazár uralkodónak korábbi szövetségese leverésében, s fiát, Árpádot "a kazárok szokásának és törvényének megfelelően" pajzsra emelték.
Úgy látszik, az utódok körében a X–XI. század fordulója táján ez a névadási gyakorlat még elevenen élt. Legalábbis Cornides Dániel nyolc olyan szerzőt említ, aki szerint Szent István királyunkat eredetileg Salamonnak hívták. A skótok történetéről szóló művében Johannis de Fordun világosan meg is mondja, hogy Salamon nevét említett királyunk megkeresztelkedése előtt viselte. Ennek ismeretében talán felül kellene vizsgálni a Saroltu személynév 'fehér menyét' etimológiáját.
Az egyszerre több istennek áldozó Géza-István király további, héber-arámi stb. nevet viselő felmenői voltak: Tarkatzu (hett. tarh- 'meghódít'?), Zoltu (aram. sultān 'hatalom, uralkodás'), Tebele/Tevele (jidd. Tevel, Tevele), Ezelekh (héb. Isaiah), Termatzu (T'armač kazár hadvezér 730 körül), Emesu (šum. Emeš 'a nyár istennője').
Jól emlékszel. Van egy Font Mártától ( valamikor orosz nyelvgyakot tartott többek közt nekem is Szegeden ) is az Akadémiai jelentette meg - egy kötetes - talán 2000 környékén.
Magáról a témáról annyit ír, hogy a normannpártiak és a normannelenesek csoportja 1749 ben alakult. Tulajdonképpen Miller akadémikus Bayer munkáira támaszkodva ismerteti miszerint a Kijevi Ruszt a normannok alapították. Popov akadémikus közbevág, hogy az előadó "megbecsteleníti a népünket". Erzsébet, Első Péter lánya vizsgálóbizottságot hoz létre melynek tagja Lomonoszov is.Szerinte a németek nézetei az "éjszakához hasonlatosak ". Miller publikációit elkobozzák, megsemmisítik és megtiltják neki hogy óorosz történelemmel fogalalkozzon. A vita folytatódik tovább azzal hogy a 30-as évektől kezdve a történészek utasítást kapnak hogy a normannellenes nézeteket erősítsék. Lihacsov akadémikus 1978-ban ragaszkodik ahhoz hogy " Rurik Szineusz és Truvor bejövetelének legendája színtiszta fikció".
A könyv megemlíti még azt az ukrán származású harvardi professzort( Omeljan Pritsak ) - akit mármások is hoztak forrásként - aki szerint 6.-8. századi forrásokra támaszkodva a római Galliában fedezi fel a "ruszt" a mai Franciaország déli részén Rodhez város környékén amelyet a 8. században latinul Rutenicisnek neveztek, franciául meg Rusinak.
Még csak egy személyes megjegyzés: nagyon szeretem azt a két kifejezést ami Kijevvel kapcsolatos.
1. В огороде бузина а в Киеве дядька.
2. Язык до Киева доведёт.
Ez utóbbira a szlenben találtam egy vicceset: Длинный язык до вагины ведёт.
Sambation, Sanbation, Sabbation: In rabbinical literature the river across which the ten tribes were transported by Shalmaneser, King of Assyria, and about which so many legends subsequently accumulated that it was considered by some scholars to be altogether mythical.The name of the river occurs in the Targum of pseudo-Jonathan to Ex. xxxiv. 10: "I will remove them from there and place them beyond the River Sambation." R. Judah b. Simon said: "The tribes of Judah and Benjamin were not exiled to the same place as the ten tribes; for the latter were transported beyond the River Sambation," etc. (Gen. R. lxxiii.). The same statement is found in Num. R. xvi. and Yalk., Gen. 984. There is no indication whatever in these passages as to the origin of the name, nor as to any supernatural phenomenon in connection with the river. The only inference to be drawn from them is that the Sambation or Sabbation was a river of Media. It was therefore identified by Nahmanides, in his commentary on Deut. xxxii. 26, with the Gozan of the Bible (II Kings xvii. 6 and elsewhere).
Valószínűbb, hogy a héber šabbat (שַׁבָּת) szóból ered Kijev Szambatasz elnevezése, melyről a biztosan hitelt érdemlő források közül a DAI tesz említést. Al-Szabtnak mondja Idríszí a Don folyót, Xenophón pedig Szabatosznak a két Zab folyó egyikét.
Some scholars suppose, that on the Dnieper the Khazars founded a settlement called Sambat, which was part of what would become the city of Kiev. Chernihiv is also thought to have started as a Khazar settlement.
Többen a kétes hitelű Dzsagfar Tarihit mint volgai-bolgár forrást is bevonják a vizsgálatokba. Eszerint Kijevet a var-khunoktól a 630-as években függetlenedő Kubrat kagánnak egy Sam-Bat nevű fivére alapította volna. Az ő egyik ragadványneve volt állítólag a Kij, s a város neve így annyit jelentene: 'Kij otthona'.
Az említett bolgár krónika egyébként Árpádról is többször említést tesz a fekete-bolgárok közé tartozó madjarok egyik uralkodójaként, akiknek egy Julaj-Bat nevezetű uralkodójáról is szót ejt a IX. század elejéről.
"The Khazars built a fortress, Tmutorokan', at the site of the Greco-Bosporan city Hermanossa (Tamatarcha), on the eastern shore of the Straits of Kerch."
In: Paul R Magocsi: A History of Ukraine; University of Toronto Press, 1996, 45.
Akárhogy is vesszük, ez egy eléggé antinormann teóriának néz ki... Amúgy a lembergi piacon tavaly nyáron magam is tiszteletemet tettem – igaz, hogy nem vodkát vásároltam, hanem jó nagy adag sajtokat (eléggé olcsón adták), gyümölcsöket, karamellát és különféle csecsebecséket.
De visszakanyarodva a rovat eredeti témájához, a dél felől érkező kazár-zsidó hatások elvitathatatlanok az óorosz államszerveződésben. Elég a Golb által 1962-ben felfedezett ún. Kijevi levélre vagy a kagáni cím hosszas továbbélésére gondolni. Ilarion metropolita még az 1040-es években „a mi országunk nagykagánjá”-nak (великий каган нашей земли) nevezte Vlagyimirt és fiát, Jaroszlávot (благоверному кагану Ярославу). A kijevi Szófia-katedrális falán olvasható Спаси, Господи, кагана нашего feliratról pedig feltételezik, hogy az Bölcs Jaroszláv fiára, a városban 1073-tól '76-ig uralkodó Szvjatoszláv Jaroszlavicsra vonatkozik. De még a XII. század végére datált, Ének Igor hadáról c. hősköltemény is kagánnak hívja Oleg Szvjatoszlavics tmutarakanyi uralkodót...
... a kijevi Ruszt Szolomon Boriszovics és Iszaak Matvejevics alapította, ezt akárki Odesszába' megmondja...., az úgy volt, hogy éppen utaztak a lembergi heti piacra, csak aztán sokat ittak és akkor ottan megpihentek egy erdő szélén..., na, eztet "okráinának" mondják, csak aztán a nyelvi fejlődés során átalakult és ebből lett Ukráina..., az alapításkor ezt viszont még nem tudták, de nem is törődtek vele sokat, hanem csak megalapították és kész, aztán mentek tovább..., utánuk meg jöttek mindenféle népek, mer'hogy állandóan átjáróház volt ez az egész vidék, vándoroltak a népek, de valójában mindenki a lembergi piacra ment, mert ottan lehetett vodkát kapni, amit a Szolomon Boriszovics és Iszaak Matvejevics vitt oda..., aztán jöttek a varjégok, meg a kazárok, sőt, a besenyők is, sok kunnal és malájkalózzal...., meg sumérok is jöttek, akik hozták a Söröt, de azt az avarok nem bírták, ezért mind ki is pusztultak..., a kijevi ruszok viszont bírták, sőt, a horilkát is bírták, mer' ezek minden piát bírnak, még a kölnit is, amit a volgai németek hoztak valahonnan messziről, valószinüleg Kölnből..., sőt, van olyan kijevi rusz, amelyik még a benzint is bírja, mer' attól nagyon be tud indulni..., lényeg, hogy ezek ottan mind megalapultak, de aztán jött a Vlagyimir és mindenkit megkeresztelt, tűzzel meg vassal, ja..., és megtiltotta, hogy sok nője legyen a kijevi ruszoknak, csak saját magának tartott meg egy háremet, mer'hogy ő volt a király, és mindenkit a kard élére hányt... izé, lehet, hogy fordítva..., mindegy...., ez amúgy is hosszú történet, és mostan fölmelex a Söröm, de majd még jövök alternatívkodni...
