Szerintem elsőre azt kéne megnézni, hogy átmeneti krízise van-e vagy ilyen-e általában... Hogy mit mondott tulajdonképpen irreleváns, mivel az a saját jelenlegi szubjektív véleménye, ami ha depis, lehet ilyen is. Viszont, amit elmondtál komolyabb dolgokra tippelnék, ez mindenképpen szakembert igényelne.
Munkahelyemre érkezett új dolgozóként egy nagyon kedves 29 éves lány. Próbáltuk vele felvenni a kapcsolatot, de lehetetlen, mert mindannyiunkat függetlenül attól, hogy fiú vagy lány az illető elutasított, hogy neki nincs szüksége senkire. Egyik kolleganőnek, aki nem mellesleg az én párom sikerült csak közelebbi kapcsolatba kerülni vele, neki elmondta, hogy soha nem voltak barátai, soha nem volt még párkapcsolata, és különböző magánéleti szörnyűségeken kellett átmennie eddigi életében. Mindig szomorú, soha nem mosolyog, és azt mondja, hogy ez neki jó. Abszolút nem csapatjátékos, hanem befordult, magának való, teljesen különc életet él és félünk attól, hogy a vezetőség el fogja küldeni, mi meg sajnálnánk, mert egy jólelkű lány.
Szerintetek egy ilyen emberen egy átlagember tud segíteni? Vagy ide már szakember kell(ahova nem fog elmenni)? Tudunk valamit tenni az érdekében, hogy ebből a borzalmas állapotból kirángassuk?