Lakosság szeretete: magyar vidéken nagyjából adott, de ahol összpontosultak ott már csak részlegesen igaz, a Bánát (Temesvár) döntően sváb, román, szerb lakosságú volt. A Maros-völgye Aradtól feljebb román vidék, ettől északra a Bihari-hegység zárta el a vonulást, a hegyvidék móc lakossága Axente Sever vezetésével a legocsmányabb magyarellenes atrocitásokat követte el... a hegyekben nem sokkal korábban pusztult el a Rákóczi Szabadcsapat színe java, Vasvárival az élen, pedig még lőszerük is volt, de amint elvesztették egyetlen ágyújukat lemészárolták őket...
A lőszer nélküli masírozás már anno is egyenlő volt a kollektív öngyilkossággal, akárcsak a tüzérségi tűztámogatás nélkül elvárt szuronyroham (esetleg jó kis kartács össztűz után lehetett próbálkozni, vagy ha fedett terepről hirtelen felbukkantak, de az is rendkívül veszélyes volt. Az Alföldön meg hol tudtak volna rejtetten masírozni? Egy szakasz esetleg eloson, de nem egy sereg... elég, ha fogatolt tüzérség a lovasság fedezete alatt lőtávolban állásba megy és megágyúzza, máris szétugratta a sereget...
Kérlek, tanulmányozd I. Miklós és Paszkevics levelezését.
A cár a német erjedést úgy értelmezte, hogy a Szent Szövetség rendszerét éppen egy "renitens" módon egyesülő Németország (Frankfurti Parlament!) fogja megtámadni. Ezért számított 49 őszére datálva háborúra Németországgal.
A temesvári csata után az - egyébként jelentős, 8-10 ezer főt kitevő - újonccsapatok bomlottak fel, ezek jelentős része egy-két napon belül visszatért. Kb. 4 hadtestnyi erő a déli főseregből,
és a friss, érintetlen, jól felszerelt és kiképzett Kazinczy-hadtest (ekkorra már hadtest erejűvé vált!) bevethető állapotban volt, s ezek jó része magas harcértékű csapatokból állt.
Ugyancsak ajánlom figyelmedbe Paszkevics és Haynau levelezését. Haynau "főserege" ekkorra már nem képviselt nagyobb erőt (a Panyutyin hadosztállyal együtt sem), mint amely Isaszegen a császári oldalon jelen volt. A közvetlen közelben lévő honvéd haderő viszont háromszorosa volt!
Nem az "elkerülő manőverezésre" ajánlottam a szuronyrohamot, csak azt az érvet cáfoltam, miszerint lőszerutánpótlás nélkül nem lehetett megtartani a honvédsereget. Éppen a hazai környezet és a lakosság rajongó szeretete volt az a hatalmas tartalék, amely a vonulásokat esélyessé tette.
A lényegre tapintasz. Mert a katonának nem az a dolga, hogy cárok és egyebek fejében kutasson, hanem hogy halálig hűséges legyen hivatásához. Ebben vált árulóvá Görgey, aki már júliusban felajánlotta, minden illetékesség nélkül, a magyar koronát a Romanovoknak. Feltételezem, hogy ismered ennek történetét.
A kapituláció feltétel nélküliségének megvannak a katonai indokai. Itt egyetlen sem állt fenn.
Na jó, ez a szuronyroham kiverte a biztosítékot nálam. Irreális, amit írsz.
49 őszén nem volt semmilyen német-orosz háború*, a temesvári csata után a menekülő embertömeg már nem volt hadrafogható, te ellenben Haynau seregét nullázod le, nem őket; valamint két-három hónap szuronyrohammal végbevitt elkerülő manőverezést ajánlasz, amíg a csak képzeletben létező orosz-német háború miatt ki kellene vonni a cári csapatokat. De még ha ez mind lehetséges is volna, honnan kellett volna Görgeinek arról tudni, hogy mi zajlik a cár fejében, meg Paszkeviccsel folytatott levelezésében, hogy abból megsejtse, hogy neki még két-három hónapig bújócskáznia kell?
De egyébként már attól irreális az egész, hogy kb. harmincezer emberrel seregszerű mozgás mellett partizánkodni nem lehet. Minden élelmiszerraktár az ellenség kezére kerül és a helyi lakosságot meg nem lehet fosztogatni, mert pechünkre pont Magyarországon vagyunk és nem valahol Ukrajnában, vagy Tirolban. Klapkához el se érne ez a sereg, mert egy héten belül minden katona az éhségtől kopogó szemmel hazatér.
* még csak komoly fenyegetésről sem tudok, pedig a XIX. század nk. történéseivel nagyjából tisztában vagyok; a cár kalkulációja egy évet sietett, 1850 őszén volt egy felforrósuló helyzet. Csak az már 15 hónapnyi távolság és mellesleg akkor sem tört ki semmilyen háború, elég volt Schwarzenbergnek összevonnia a szemöldökét és a poroszok máris aláírták minden követelését Hessen-Cassellel kapcsolatban, meg a korlátozott unióval kapcsolatban.
Egyszerű: a fordulópontot a fronton az ideológia megváltozása nyerte: bolsevizmus helyett a nacionalizmus lett a hajtóerő.A tisztek nem Sztálin meg a bolsvizmus védésére buzdították a katonákat, hanem a haza, oroszország anyácska védelmére. Ezért is lett Nagy Honvédő Háború, és nem Nagy Kommunista Internacionalista Visszacsapás.
Ha a szovjet politikai vezetésre gondolsz, tökéletesen igazad van. Az ő szemükben az emberéletnek semmi értéke nem volt.
Csakhogy, bármily meglepő, a II. Világháború keleti frontjának története egyáltalán nem a szovjet politikai vezetés, hanem az orosz nép külön története. Ezt pedig szokásos logikával, szereotípiákból építkező gondolkodással nem lehet megközelíteni.
A 30-as évek vége a sztálini terror legdühödtebb időszaka. Ért ez valamit a háború első hónapjaiban? Semmit.
Aztán valami fordulat történt, s az orosz katona, mintha felébredt volna, elképesztő elszántsággal kezdett harcolni.
Az új harcászati eljárások éppenhogy az emberi élet kímélését és a csapásmérő erő fokozását voltak hivatottak szolgálni. Érdekes, hogy a nagy áttörések műveleteiben eltörpültek az orosz veszteségek a németekéi mögött, pedig az orosz volt a támadó fél.
Berlinben nem hajtani kellett az orosz katonákat, hanem szinte féltékenyek voltak, ki milyen áldozatot hozhat a fenevad legyőzéséért a saját barlangjában. És egyáltalán nem csak a tábornokok "dicsvágyáról", hanem a katona őszinte lelkesültségéről volt szó, amit nehéz, majdnem lehetetlen kívűlről megérteni.
Tény, hogy Zsukov elzavarta Konyev egyik harckocsihadseregét, amely túlságosan előretört Berlin belvárosa felé.
Különben sok múlott a font- vagy hadseregparancsnokon is. Volt egy mondás a katonák között, amit így lehetne visszaadni: ha Zsukov a parancsnokunk végünk, ha Rokosszovszkij, van még esélyünk.
Az orosz logika olyan volt, mint a Bruszilové: akkora tömegben támadni, hogy kifogyjon az ellen flintájából a lőszer. Az emberveszteség nem számított. Hajtották a frontra az embereket, mint a barmokat, megdögleni. (a katonák családját meg bevagonírozták, hogy "árulók": ld. tatárok, ingusok).
Mondhatni a szovjet katonák a háború vége felé kialakult képzettsége az evolúció és a természetes kiválasztódás következménye. Egyébként egy jó dolog történt ennek következményeként: sokat enyhült a sztálini terror.
I. Miklós és Paszkevics meglepően sűrű és szókimondó levelezését ajánlom figyelmedbe, mint ami a legjobb forrás a témában.
Én levezettem térképen, s éppen arra a meglepő eredményre jutottam, hogy sehova nem volt "beszorulva" a honvéd haderő (legföljebb Komáromba, ahonnan viszont Klapka páratlan hősiességgel és hadvezéri teljesítményt nyújtva, kitört).
Nem akarok másokat zavarni "offolásommal". Azzal zárom: az elmondottakon kívül számos további, tényeken alapuló érv bizonyítja: a feltétel nélküli kapitulációnak katonai indoka nem volt. Még egyet utolsónak: a lőszerhiányt szokták említeni, holott a honvédek tárgyilagosan (Leiningen, Karsa, Klapka), a császáriak borzadállyal, az oroszok elismerően írják, hogy a magyar gyalogos honvéd nem szerette lövésre használni a puskát, mert a szuronyrohamban "érezte jól" magát, amitől minden más nemzet katonája rettegett. A császári hadsereg annyira félt a magyar gyalogos honvéd szuronyrohamától, hogy kifejezetten ezért sűrítették be zászlóaljaikban a vadászszázadokat tavasztól, úgy, hogy a századok fele (!) vadászszázad lett a gyalogzászlóaljakban, holott azelőtt jó, ha egy-kettő volt belőlük.
--------------------------------------
Visszatérve:
A német elképzelés szerint a magyar terület a győzelem után a Birodalom konyhakertje, gyümölcsöskertje és hízlaldája lett volna. Nem egyszerűen taktikából ragaszkodtak a magyar mezőgazdasági termékekhez, hanem tudták, látták, érezték, hogy annál jobb sehol nincs.
Egy régi lottóhúzás története jut eszembe: "hatos... a f.szt, kilences!"
1949 ben lőttek le angol gépeket (felderítőket). Valszeg az angol pilótáknak megtiltották a visszalövést. Utána is támadtak angolokra, akkor egy tempestet lőttek le.
Az IAF-nak volt avia 99-e, spitfire-je, p51 mustangja.. (szép nagy légiereje volt, már 1948-ban) Ezek után jött csak a mirage korszak.
Nem akarok én sem offolni a szabadságharccal. Azért említettem meg, mert meggyőződésem, hogy a szabadságharc után a magyar történelemben semmit, de semmit nem lehet megérteni a szabadságharc-Kiegyezés-Trianon vonulat megértése nélkül. A Don-kanyart sem. (Ennyi ünnepi beszédet engedjetek meg október 6.-án.)
Ezért csak egészen röviden reagálok a szabadságharc kérdéseire.
Teljesen igazad van, az isaszegi mulasztás Görgey lelkiismeretét terheli. Mégis párját ritkító zseniális hadvezér volt, de sajátos módon nem a győztes, hanem a vesztes csatákban (téli visszavonulás, Pered 2. nap, Győr, Komárom, nyári visszavonulás).
A könnyűhadosztályok létszáma megfelelt a háborúra feltöltött szervezetszerű létszámnak, a megerősítő alakulatok aránya viszont igen magas volt.
A veszteségarányok története három szakaszra bontható.
Az első szakaszban a véres és nem véres veszteségek orosz oldalon óriásiak voltak a németekéhez képest (bár a december végére egymilliót megközelítő német veszteség rémült döbbenetet váltott ki már 41-ben a német hadvezetésben), a második szakaszban kiegyenlítődött (42-43), s a harmadik szakaszban a németeké volt irtózatos (44-45).
Ez az egész folyamat a harckocsik harcászati alkalmazásának és a légierő szárazföldi erőkkel történő összehangolásának kérdésével függött össze.
A harckocsik alkalmazásáról a német hadvezetésben is nagy vita volt, de Hitler végül Rommelre és Guderianra hallgatott, s az egy tömbben támadó, sok száz páncélosból álló harckocsi és rohamlöveg kötelékek csapásmérő funkcióját használták ki. Ez és a légierő megelőző csapásainak technikája volt a villámháború legfőbb záloga. A keleti frontig ez jól bevált (miután például a franciák a lehető legrosszabb megoldás mellett döntöttek), sőt néhány hónapig a keleti fronton is: áttörés több ponton-átkarolás-bekerítés. Aztán az oroszok kialakították a gyalogos ("lövész") harckocsielhárítás harcászatát, s az elképesztő méretű páncélosveszteségek rádöbbentették a német hadvezetést, hogy új korszak kezdődött, itt valami más minőséggel állnak szemben, mint amit Európában tapasztaltak: a nagy tömegben előrenyomuló páncélos alakulatok gyalogos biztosítás nélkül védtelenné válnak. Innentől kezdve az orosz hadvezetés folyamatosan több lépésnyi előnyben volt a harcászati-hadászati iníciatívák tekintetében. Nem részletezem a fegyvernemek alkalmazásának fejlődését, de például nagyon érdekes, hogy a nagy hadászati támadó hadműveletekben az oroszok a legritkábban vetettek be csapásmérő erőként harckocsi hadseregeket, inkább az áttörésbe, második hullámként. Viszont létrehozták a csapásmérő hadseregeket.
Való igaz, hogy a háború első évében sok szovjet hadsereg semmisült meg. Volt, hogy megtartva számozásukat újraszervezték őket, volt, hogy végérvényesn törtölték a hadrendből. De sem hadseregekre, s pláne nem az egész orosz haderőre nem lehet mondani, hogy többször kiirtották, a szovjet harcászatból fakadóan viszont az egész Waffen SS-re lehet mondani.
Jah, magyar élelmiszer kontra amerikai. A magyar búza minősége jobb volt, mint az USA és még sok minden másé. Ha bemégy valamelyik multiba bevásárolni akkor most is tapasztalhatod, hogy behoznak sok olcsó szemetet élelmiszer álnéven. Tehát nem minden az ár. Az persze nem volt hátrány, hogy ez segítette a politikai kapcsolatokat is, mivel nekünk is jól jött a német piac.
A waffen SS 41-42-ben jelentéktelen erőt képviselt a keleti fronton a Wehrmachthoz képet. Később fejlesztették fel. (nagyon helyes, hogy a Honvédség kímélte az erőt, amennyire lehetett). A német tábornokok azért bírálták, mivel rendkívül magas veszteségeik következtében elpazarolták a legjobb német emberanyagot, hatékonyabban is lehetett volna hasznosítani... nem véletlen, hogy az SS keretéből nem kerültek ki zseniális hadvezérek, még Sepp Dietricht se nevezhető egy napon Rommellal, Mansteinnel, s még lehetne sorolni...
Németek igen csak rá voltak utalva a finnekre, Leningrád bekerítése miatt, az északi szállítási útvonal (jégmentes kikötők!) elvágása, de méginkább a nikkel miatt! Ugyanis ezt csak itt tudták beszerezni nagy mennyiségben, s ennek hiányában csak biliacélt gyártott volna a német hadiipar, nem ágyúnak, páncélosnak valót. A finnek azonban gyakorlatilag önálló háborút folytattak, ők párhuzamos háborúnak nevezik.
Hitler Antonescut favorizálta, nem a románokat. Azért nem szállta meg, mert bízott benne. A német tábornokok viszont nem voltak nagy véleménnyel a románok harcértékét illetően. A megszállás is felmerült, persze nem így fogalmazva, hanem a csapatok mélységi diszlokációja az országban, csak Hitler vak volt, pedig a magyar titkosszolgálat is kiszagolta a románok kiugrási szándékát. Utána meg toporzékolt, mint a gyerek, akinek elvették játékát, pl. bombáztatta Bukarestet...
Nézd, ha nekem ezt levezeted térképen, hogy ki honnan jött mivel, merre kellett volna menni, merre lehet volna menni, stb, akkor hiszek neked. Nem vagyok korszak nagy ismerője, de azt tudom, hogy ami megmaradt az végére beszorult egy kis területre.
A létszámadatok és az utánpótlás (és hadipar) számítanak, főleg egy elhúzódó háborúban. Ez meg már nem akkor kezdődött. Ezek a krími háborúban is számítottak. Sok hadszíntéren zajlott + egy jelentős orosz sereg figyelt Eu felé is. A fő hadszintéren, a Krímben az orosz ugyan számbeli fölényben voltak, ha egyáltalán a háború egész szakszában abban voltak, de az utánpótlás és anyagi téren messze elmaradtak a szövetségesektől. A magyar honvédsereg mögött álló utánpótlás, ami sose volt elegendő (nem voltunk egy ipari, gazdag ország, na) a végjátékra elég katasztrofális volt. Azokra kijelentésekre, hogy csak ősszig maradtak volna az orosz csapatok meg kérnék valami forrást, ha nem haragszol meg érte.
Érdekes amit írsz. De számomra a Szabadságharc legnagyobb rejtéje Görgey hibájának az oka Isaszegnél, ahol egy jelentős győzelem helyett lehetővé tette az osztrákok stratégiai visszavonulását. Igen a VII hadtest tétlensége Schlickkel szemben, Gáspár András utasításának elmarádása. Ezért nem tartom a nagy hadvezérekkel egy szinten Görgey-t. Egy nagy hadvezér nem csak Auchlich részhadtestének bevetésére gondol, hanem akár tíz parancsörtisztet is küldve Gáspár András hdtestét is harcba zavarta volna.
- alapból karcsú volt a létszám és ennek nagy része is elment a hadtápra...( a német teherautó több cuccot vitt el mint a magyar országos jármű, így kevesebb embert kellet hátulhagyni).
" Az egyes SS hadosztályokat az oroszok a háború folyamán négyszer-ötször gyakorlatilag kiirtották, "
jó...ezen az alapon a németek a teljes szovjet haderőt kiirtták 2-3szor... vagy szted, a szovjetek ugyanazokkal a katonákkal harcoltak 41-45 között?
"Kicsit kínos lett volna közölni pl., hogy az "Adolf Hitler", vagy a "Reich", vagy a "Totenkopf" SS páncéloshadosztály megszűnt létezni..."
mondom ez 1oldalú, mert ezzel a logikával a szovjetek már 42ben az 567. hadseregnél tartottak volna....
"A történelem folyamán többször jól bevált passzív rezisztencia."
"Mind a 2 vh után jó pár év kellett még konszolidálódott a gazdaság, helyreálltak korábbi kereskedelmi kapcsolatok." nem helyreálltak, hanem Hitler hatalomrajutása után 3 év alatt megduplázódott a kivitel (korabeli karikatura Gömbös 1 kosár cseresznyét visz hitlernek) - Észak és Dél amerika rovására (a magyarok tán drágábbak voltak, de kellettek a németbarát országok, és háború esetén necces a kereskedelem Argentínával)
-a waffen SS végigharcolta a Barbarossát a krimtől, moszkváig, amit a magyar honvédség a wochenschau-n nézett végig 2 hetente fél órában...
"s nem utolsó sorban a Waffen SS rendkívül magas veszteségeket szenvedett a harcmodora miatt"
csak még ennél is több veszteséget okozott...
"Érdemes párhuzamba állítani példéul az olaszokat, finneket is "
nem igazán... ezek az országok semmit nem köszönhettek a németeknek ( a finneket a németek odadobták sztálinnak...), ráadásul geopolitikailag ég és föld a különbség, nem mindegy h jegesmedvék állnak a határon vagy 4 német bábállam...
"Tehát nem a talpnyalás foka volt a döntő..."
akkor hitler miért nem szállta meg a románokat?
"s ami fontos: a román hadsereg semmivel se teljesített jobban a fronton, mint a magyar"
dehogynem...kivittek 1 millió embert, bőszen irtották a zsidókat, ez számított hitlernél
"lásd Ogyessza, Szevasztopol, Kaukázus, Sztálingrád..." na ez az...már odesszánál vesztettek annyi embert a románok mint mi a don kanyarnál...
semmivel, mivel angol-izraeli háború nem volt :) A WW2 után az irgun és egyéb zsidó félkatonai szervezetek hajtottak végre terrortámadásokat, mint például a Dávid király szálloda felrobbantása... de ennek aztán tényleg semmi köze a Don-kanyarhoz.
Pontosan így van. A II. Világháborúban a németek a honi hadsereg - tábori hadsereg rendszerében oldották meg a Wehrmacht utánpótlását. Földrajzilag és közigazgatásilag meghatározott terület volt a tábori hadsereg hazai bázisa, ahol a tábori hadsereg hazai szervezete - ez volt a honi hadsereg - folyamatosan dolgozott a tábori hadsereg ellátásán, a feltöltésre szánt személyi állomány kiképzésén. A Waffen SS ellátási, feltöltési rendszere annyiban volt más, hogy nem földrajzilag meghatározott területhez, hanem az elitképzés és az elitellátás rendszeréhez kötődött. A frontharcos pártkatonaság átlagon felüli harcértékét minden módon fent akarták tartani, hogy "bizonyítsák" a náci eszme erejét.
A Wehrmacht katonák a háború legelején utálták az SS katonákat és szégyellték azok magatartását. Franciaországban pédául az SS legénység az összes út menti feszületet alantas módon meggyalázta, s ez a Wehrmacht katonákban undort és felháborodást keltett. Később örültek az arcvonalon közelükben lévő SS magasabbegységeknek, azok nagy harcértéke miatt (létszámban, kiképzettségben, ellátásban és fegyverzetben jóval felülmúlták az azonos hadszervezeti nevű Wehrmacht egységeket és magasabbegységeket). A háború utolsó harmadában megint gyűlölték őket, mert tudták, hogy az SS-csapatokat olyan erejű csapás fogja érni, amely a közelükben lévő Wehrmacht-alakulatokat is megsemmisíti.
Szia, alakulatot újra szervezni a németek mér az első világháburúban is tudtak. Úgy nem feléejtem el, amikor megnéztem egy kis város egyik gyalogezredének első vh-ás emlékművét. 3 gyalogezrednyi tiszti, altiszti és legénységi névsor volt rajta. Édesviz
A Normandiába érkező Rommel teljesen elképedt a német csapatok elhelyezését, gyengeségét, a partraszállás elhárítására irányuló elképzelések koncepciótlanságát látva. Oly mértékben keletre koncentrált a német hadvezetés (ez érthető is volt, hiszen küszöbön állt a "Bagratyion", amelyről voltak információik), s olyan elbizakodottságban szenvedett a partraszállás megakadályozására vonatkozóan, hogy az SS alakulatok egy része is csak keletről kivont, feltöltésre váró csapatokból állt.
A tapasztalatok alapján a nyugati szövetségesek is nagy csapásmérő erőket koncentráltak a Waffen SS alakulataival szemben, s ők se nagyon szerettek foglyokat ejteni közülük.
Előre kell bocsátanom egy-két dolgot. Engem százszor jobban érdekel a történelem története, mint a történetírás története. Kizárólag az igazság kutatása vezet, s egyáltalán nem befolyásol, ki milyen aktuálideológiai célokat akart szolgálni bizonyos koncepciók kialakításával. Ezért viszont arra is szabad vagyok, hogy bárki igazságait, vagy tévedéseit belássam.
Sokat foglalkoztam Görgeyvel, s úgy gondolom, reális képem van róla. Egyszer, élete vége felé azt mondta valakinek, hogy nem volt olyan nap, amikor valaki kezet ne csókolt volna neki, s valaki le ne köpte volna. Azt hiszem, ez kifejezi a lényeget.
Görgey nem volt úgy áruló, ahogy Kossuth vádolta, s ahogy azóta sokan vádolták, beleértve azt az ostobaságot is, hogy osztrák ügynök volt. Ezek hamis vádak.
Görgey mégis áruló volt. De nem a szabadságharc, nem a "magyar ügy", nem a honvédsereg árulója, hanem saját katonai hivatásának árulója. Kossuth szörnyű lépése, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadtatása után, amely nem a trónfosztás, hanem az elkülönülő magyar hatalom nemzetállami koncepciójának meghirdetése miatt volt döntő bűn, Görgey a politika felé fordult, s innentől kezdve a mulasztások, intrikák, politikai ambíciók terhelik működését. Jelképes tény - bár szerencsére, későbbi fejleményekkel ellentétben, negatív következmények nélküli mozzanat -, hogy a Függ. Nyil. hírének megérkezése után, a nagysallói csatában egyáltalán nem vett részt, pedig e közvetlen közelben tartózkodott.
Elkészítettem a világosi fegyverletétel előtti és utáni tíz nap minden napjának katonai térképét a teljes Kárpát-medencére vonatkozóan (beleértve természetesen Erdélyt is). A térképen a honvédsereg, az orosz és császári haderő összes alakulatának elhelyezkedését és mozgását feltüntettem, taktikai egységekig menő részletezéssel és létszám-fegyverzeti adatokkal. Arra az eredményre jutottam, hogy a feltétel nélküli kapitulációnak semminemű katonai indoka nem volt. Kérlek, vesd össze a létszámadatokra hivatkozás babonás automatizmusát azzal a ténnyel, hogy dokumentumok bizonyítják: a fegyverletételt fogadó orosz dandár tisztjei rettegtek annak lehetőségétől, hogy a kapitulálók esetleg meggondolják magukat és megsemmisítik őket. Miféle "feltétel nélküli" kapituláció az, amely során a kapitulálók közel kilencszere erőfölényben vannak a kapitulációt fogadó alakulatokkal szemben?
Temesvár nem döntő győzelmet hozott Haynaunak, hanem hazárdírozásának végső kifulladását. Ettől félt Paszkevics, s ezért mozgott olyan lassan lefelé. A temesvári csata véres veszteségei a honvédsereg oldalán mindössze egyharmadát tették ki a győztes isaszegi csata veszteségeinek. Guyon üzenete sokkal inkább a helytelenül arcvonalra állított újoncalakulatok pánikját és felbomlását, mint a valóságos katonai helyzetet tükrözték. Vécsey és Kmetty hadtestei egymást váltva fedezték könnyedén az "üldöző" osztrák és orosz csapatokkal szemben a magyar csapatok visszavonulását. Az idézőjel indoka, hogy 6-8 ezer fő "kergetett" 70-80 ezer főt. Lüders harc nélkül kiürítette Dévát a magyar csapatok közeledtének hírére. S a sereg tábornokai és főtisztjei, akik jól érzékelték a helyzetet, tudták, hogy Haynau végzetesen meggyengült, vonalai cérnavékonyra széthúzódtak, állandóan egymástól kérdezgették, s futárokat küldtek, hogy megtudják: "Hol van Görgey, mit csinál Görgey?" Tudták ugyanis, hogy egy délről (fősereg, bevethető 40-50 ezer fő) és északról (Görgey 30 ezer fő) egyidejűleg indított találkozóirányú támadó művelet Haynau "főseregét" (végsőkig kimerült 35 ezer fő) teljesen megsemmisítheti.
Nem tudták, hogy közben Görgey már nem katona, hanem "diktátor". Aztán megérkezett a feltétel nélküli kapituláció híre, amely azt a benyomást keltette bennük, hogy az orosz fősereg 150 ezer fővel ott van a közvetlen közelben. Ennek nyomán tehát, s nem a temesvári visszavonulás miatt következett be a teljes reményvesztettség.
Az orosz beavatkozás után totális katonai győzelemmel már nem lehetett megnyerni a szabadságharcot. De minden lehetőség megvolt magyar oldalon a tisztes, szigorú feltételekhez kötött és garantált béke kivívására, amely győzelemmel ért volna fel, s egész más irányba viszi tovább a birodalom, egész Közép-Európa, de egész Európa sorsát is.
