Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Elküldte [Isten] a heftalitákat haragja vesszejeként Perzsia erőszakos és vérszomjas királya ellen, s azok megszámlálhatatlan seregeik sokaságával legyőzték és lemészárolták, teljességgel megsemmisítették Perzsia országát népével együtt. Talán erre vonatkozott az áldott Ésaiás próféciája, amit Babilón fölötti látomásában látott: "Valóban az óriások jöttek el, hogy csillapítsák haragom; örvendezve jőnek és ellenségesek. A Seregek Ura számos törzset parancsolt eljönni távoli földekről, s az Úr velük, fegyveres harcosaival. Jajgassatok mindannyian gonosz és tisztátalan nemzedék, mert az Úr napja közel, s Isten általi elpusztításotok rajtatok. Ezen dolgok okán minden kéz elerőtlenedik, s fájdalmak fognak el titeket mint a vajúdó nőt. Lássátok! Az Úr napja rajtatok halálos, hatalmas és gyógyíthatatlan haraggal, mely gyermektelenné tesz titeket és kiveszejt a földről." (Ésaiás, 13, 3-8) Ezen jövendölés igazán beteljesült ismét Perzsia királyán, a leggonoszabb Perózon, mivel Isten parancsára a heftaliták mint óriások eljöttek és kitöltötték az Úr haragját. Elsőként fiait, gonosz gyermekeit sújtották le kard pengéje által, és lemészárolták őket ő előtte az ország valamennyi nemesével és kormányzójával, megszámlálhatatlan serege tömegével együtt; a királyt magát, a gonosz Perózt is kardra vetették s elveszett a számtalan hulla között, szamár sírjába temették.
(Movses Dasxuranci: A Kaukázusi albánok története, 16. fejezet, Dowsett angol fordítása alapján)
A óperzsa "Hosrau" névnek nincsen 'hosszú', 'hatalmas' etimológiája, tehát bármiféle effajta szóbűvészkedés értelmetlen.
Attól tartok, Hoszrau/Huszrau király 'óriás termete' pontosan olyan allegória csupán, mint az ószövetségbeli óriások... és éppenséggel szellemi nagyságára utal.
Gushnaspdad, the kanarang of Abarshahr, urged the Sasanian nobles to have Kavadh executed.[4] However, the Sasanian nobles declined the suggestion and instead had Kavadh imprisoned. He later managed to escape and took refugee in Central Asia. In 488, Kavadh returned to Persia with the aid of the Hephthalites,[5] and was joined by other Sasanian nobles, who included Adergoudounbades, a relative of Gushnaspdad. During the revolt of Kavadh, Sukhra told Balash that he was unsuitable to rule as the king of Sasanian Empire and had him deposed in favor of Kavadh.[6] The new Sasanian king then had Gushnaspdad executed,[7] and he was replaced by Adergoudounbades as kanarang.
Justinian and Khosrow declared a five-year truce in 545 but war continued to ravage the Caucasus region. An uprising of anti-Sasanian control struck the Lazica region in 547. In response, Justinian sent 8,000 troops in support of Lazic King Gubazes.[34] A Byzantine-Lazic army besieged the city of Petra, holding a garrison of 1,500 Sasanian troops.
For example, for kust ī Xwarāsān old Iranian/Avestan traditions are emphasized, such as the mention of the story of Sīyāwaxš and Zoroaster’s appearance, and the battle with Frāsiyāk (see AFRĀSIĀB) and the Turānians. Such pieces of information are placed alongside historical information such as the mention of Turkic tribes and their leaders such as Sinjēbīk Xāgān, who was the contemporary of Xusrō I (Nyberg, 1974, p. 176), and Čōl Xāgān, who was killed by Wahrām Čōbīn (Harmatta and Litvinsky 1996, p. 368).
Chosroes Anosirván perzsa király önéletrajzával (Karnamag, [15]), akkor a kép tovább tisztul. Anosirván e közlésben többek között "Zabargan fejedelem vezetése alatt álló és ötvenezer főt számláló három kangar törzs önállóságát elismeri és nesztoriánus keresztyénségüket tiszteletben tartja". Anosirván azt is elmondja, hogy később e kangar törzsek észak felé költöznek (mindez a VI. század közepén történik). Pontosan arra a vidékre, ahol a bizánci források már a 800-as évek elejétől besenyőket ill. besenyő városokat jelölnek. S közülük pontosan három törzset neveznek kangarnak: "Tudni kell, hogy a besenyők kangar nevűek, de nem mindnyájan, hanem csak három tartomány, a Jabdi-erti, Kouartzi-Tzour és Khabukszin-Gila népei".
Egy 10. századi tekintélyes muszlim író-filozófus érdekes szöveget hagyott hátra számunkra ebben a vonatkozásban. Huszrau nagykirály a leírás szerint valóban emberfeletti óriás méretű, ami vélhetően egy olyan népszerű képzetre megy vissza, ami etimologizáláson alapszik.
"úgy mondják a dolgokról, amikben Huszrau kitűnt, hogy magassága tizenhat arasz volt; szíve pedig hét arasz; és minden nap a lovak közül egy csikót evett meg sütve valamint [több] gödölyét ... ."
Igen ez a kettősség régóta jól ismert a kutatásban. A legkorábbi belső keletkezésű türk felirat is szogd nyelvű és a türk írás is szogd alapokról építkezett. Továbbá az is elég érdekes, hogy az ujgúr korszakban, amikor a többelemű nevek szokásba jönnek gyakran iráni-török hibrid nevek használatosak.
Türkökről feljegyezték a kínaiak, hogy szerény, egyszerű népek, azonban a ravasz szogdok irányítják őket. Valamiféle szimbiózisban éltek egymással. A türkök harcos réteget adták, míg a szogdok kereskedtek és a kényes külügyeket igazgatták.
"The earliest coins have the legend βwγʾr γwβ ʾšδʾδʾ “King Ašδāδ of Bukhara”? (Smirnova, 1970, p. 56). Later kings have a legend reading βwγʾr γwβ kʾwʾ (or kʾnʾ) “king of Bukhara, the hero” (or: “Kā¦nā¦,” a personal name). On still later coins the third word of the legend is shortened to kʾw (So. “giant”) or kʾy, which Henning (apud Frye, 1949, p. 28) suggested was a Sogdian calque on the Middle Persian Kay (written kdy), a title first found on legends of the coins of Pērōz (r. 459-84)."
Ezek szerint a heftalita kori Buhara uralkodóinak pénzén szerepelt az óriás titulus. Ezek a szogdok igen figyelemre méltók, mivel ugyanezen időszakban, amikor a perzsák rettegtek a (heftalita) hunoktól, régészeti kutatások szerint uralkodóik erődöket alakítottak át nyári palotává, templommá, azaz ők szemlátomást nem féltek a közelükben lévő hunoktól. :)
Tabari szerint a Peróz nagykirály életét is kioltó heftalita király olyan méltóság-személynevet viselt, ami ugyancsak szogd uralkodói címként értelmezhető.
Kutakodásaim során összeakadtam néhány érdekesnek tűnő adatmorzsával, ami az itteni avar/hun 'népnevek' óriás jelentéséhez szolgáltathat adalékot. A régi irániak között létezett egy szó, ami egyaránt bírt úr/fejedelem és óriás jelentéssel is.
*
„q'w, qw, k'w, kw Pa/MP /kaw/ n. 'prince, lord, giant'. kawān '(The Book) of Giants', Henning 1934a, 29 n1 on orthography and reading. …”
*
Desmond Durkin-Meisterernst: Dictionary of Manichaean Middle Persian & Parthian
*
Henningtől (The Book of the Giants, BSAOS, Vol. XI, 1943) megtudhatjuk azt is, hogy a perzsák csak az emberformájú, antropomorf óriásokat nevezték kawān-nak, az óriás szörnyek neve māzan. Továbbá a késő szászánida korban a szóhoz már elsődlegesen az 'óriás' jelentés társult.
*
A későantikvitás szinkretisztikus vallási közegében a közel-keleti zsidó-keresztény apokrif írások, gnosztikus képzetek Közép-Ázsiába is utat találtak. Hvárezmben jelentős keleti keresztény közösségek éltek és az üldözött manichaeusok is az iráni világ peremére szorultak. Az üldöztetés átmeneti visszaesését követően Közép-Ázsiában virágzott a manichaeus vallás. Mani, a próféta Énok könyvét is fölhasználva egy szír nyelvű szövegét készítette el az Óriások Könyvének, amit aztán valószínűsíthetően tanítványai fordítottak le középperzsára. A középperzsa nyelvű Óriások Könyve, a manichaeus vallásos irodalomra jellemző módon a helyi hagyományokhoz igazítva, azokat is magába foglalva interpretálja a történetet. A szereplő óriások nevei ugyancsak iranizáltak. A történet a mennyből száműzött démonok (bukott angyalok) földi asszonyokkal nemzett nagy hatalmú és zsarnoki óriás fiairól szól, illetve ezek megfékezéséről, leveréséről és kiveszejtéséről. Talán nem túlságosan elrugaszkodott a bizánci-bolgár vallásos irodalom avarok kiveszejtéséről szóló hagyományában ennek az apokrif-apokaliptikus képzetnek is a nyomait látni. A nagy hatalmú és „óriás” avarok a középkor későbbi szakaszában is szerepet játszanak a bolgár apokaliptikus irodalomban, esetenként a türkökkel vagy az ugrikkal együtt.
*
Egy újabb érdekes szövegrészlet Menander Protektor egyik töredékéből való, ahol a római perzsa békeszerződés, az ún. 'Örök Béke' tárgyalásánál kerül szóba a hivatalos perzsa titulusa Hoszraunak.
*
The letter of ratification from the Roman Emperor, bearing the usual superscription, is well known to us. The letter from the Persian king was written in Persian and the following is a Greek translation: ”The divine, good, father of peace, ancient Khosro, king of kings, fortunate, pious and beneficent, to whom the gods have given great fortune and a great kingdom, giant of giants, formed in the image of gods15, to Justinian Caesar, our brother.”
*
[A római császár ratifikációs levele a szokásos címzéssel számunkra jól ismert. A perzsa királytól való levél perzsául íródott s a következő a görög fordítása: „Az isteni, a jó, a béke atyja, az ősi Hoszrau, a királyok királya, a szerencsés, a kegyes és jótékony, akinek az istenek nagy szerencsét és nagyszerű királyságot adtak, az óriások óriása, az istenek képmására teremtett, fivérünknek, Justinianus Caesarnak.”]
*
Részlet Menenader protector egyik töredékéből, Blockley angol fordításában.
*
Amennyiben Menander állítását tényként kezeljük – és nincs okunk kételkedni egyelőre –, akkor a perzsa uralkodók titulatúrájában szerepelhetett az 'óriás' kifejezés, ami a közép-ázsiai iráni hun fejedelmekhez is utat találhatott, vagy talán eleve ebből a térségből származtatható. Ezt az eshetőséget csak erősítheti az a tény, hogy az 5. századi szászánida uralkodói ideológia maga is az északkeleti, közép-ázsiai területek tradíciói felé fordult. A heftaliták, vagy másképpen fehér hunok hatalmuk csúcsán ennek a térségnek az uraiként (5-6. sz.) kényszerítették Iránt adófizetésre. A 6. században nagy propagandisztikus felhajtással dicsőítették az irániak, amikor megszabadultak a félelemtől, amit ezek az iráni hunok jelentettek rájuk.
"550-es években a türk birodalom megtámadta az ázsiai avarokat (kannada és maghada), mire azok a középázsiába vonultak (utigur és kutrigur), majd onnan a kárpát medencébe"
Ezt a hajmeresztő dolgot honnan vetted?
Az ogur/ugor egy szervezeti egység. A kutrigur Golden szerint 'kilenc ugor' (metatézis az r-török *toqurogur-ból, a z-törökben viszont toguz, dokuz a 'kilenc', ott toguzoguzként szerepelnek, bár Golden így nem mondja ki), az utigur-utrigur pedig 'harminc ugor'.
The mainstream view of the time was mainly opposed by Stjepan Krizin Sakač, who emphasized that the word bajan is never mentioned in historical sources as a title, the title ban is never mentioned in such a form, and there's no evidence that Avars and Turks ever used a title closely related to the title ban. Sakač connected the Croatian bân with statements from two Persian dictionaries (released 1893 and 1903); the noun bàn (lord, master, illustrious man, chief), suffix bân (guard), and the Sasanian title merz-bân (مرزبان marz-bān, Marzban). He considered that the early Croats originated from the Iranian-speaking Sarmatiansand Alans. The view of the possible Iranian origin (from ban; keeper, guard), besides Avarian, was shared by the modern scholars like Vladimir Košćak, Horace Lunt and Tibor Živković.
The title marzbān can be dated to the Parthian Empire, where in the frontier areas such as Nisa (1st century BC) are found titles mrzwpn (marzban), probably an officier in charge of the frontier troops, and dyzpty, an officier in charge of a fort. Some scholars consider that marzbāns existed during the reign of Darius I (550–486 BC) of the Achaemenid Empire. There is some uncertainty for the exact relationship between titles marzbān, spāhbed, kanārang, pāygōsbān (Parthian ptykwspn, Sasanian paygospān or padhospān) and istandar. The historical sources blur the distinction between the marzbān and spāhbed (army general or military governor), implying marzbān was a military title strictly limited to the frontier marches and provinces. The least clear is the distinction with kanārang, apparently an East-Iranian derivation ofmarzbān in the province Abarshahr in Central Asia. The pāygōsbān, meaning "guardian of the district", is an uncertain title, seemingly provincial military commanders or governors, while the marzbān meant "guardian of the borders, provinces". Perhaps the pāygōsbān lacked civilian duties. The istandar was the governor of an istan (province or district within a province)
Ibn Hordádzbeh: "Ami magukat a kapukat illeti, ezek alatt a Qabq-hegység [Kaukázus] szorosainak nyílásait kell érteni; ezekben erődök vannak. Ide tartoznak: Bāb Ṣūl, Bāb Allān, Bāb aš-Šābirān, Bāb Lādiqa, Bāb Bāriqa, Bāb Samsahī, továbbá Sarīr fejedelmének kapuja, Bāb Fīlān-Šāh, Bāb Kārūnān, Bāb Ṭabarsarān-Šāh, Bāb Līrān-Šāh, Bāb Libān-Šāh és Bāb Anūšarwān. Samandar városa al-Bāb mögött van; ami azon túl terül el, a kazárok kezében van."
A bāb (باب) arabul kapubejárót jelent. A Babilli-ből, illetve a Babillá-ból is ennek a szónak a korai rokonával faragott az akkád népetimológia Bāb-ili-t, 'ʾĒl/'Il kapujá'-t.
Voltak azonban kapuk az erődvonal keleti részén, az ún. Vörös kígyón is, a Kaszpi-tengertől keletre.
Baski Imre: "... Derbent régi nevei között nem találunk ‘vaskapu’ jelentésűt. Az oguz hőseposzban viszont, amint alább látni fogjuk, a derbenti szoros Vaskapuja szinte eposzi jelzővé vált. Lehetséges-e hogy a török népek hozták magukkal az (ótörök?) elnevezési mintát, s a közép-ázsiai Vaskapu-szoros analógiája alapján nevezték el a Derbenti-szorost is? Feltehetőleg igen, hiszen az avarok és a hunok után a nyugati türkök és a kazárok is megjelennek a Kaukázus vidékén a 6. századtól kezdve. A török jelenlét ettől az időtől számítható. Al-Bāb, azaz Derbent, és környéke ténylegesen a 11. században került török uralom alá, amikor a Nagy Szeldzsuk Birodalom része lett. Ezzel az oguz törökség is megtelepedett a Kaukázus déli-délkeleti felén."
463 tájékán, amikor Priszkosz rhétor a következő sorokat írta, már javában kószáltak arrafelé sztyeppei népek. Lehet, hogy a szászánidák engedték be őket segéderőnek, lehet, hogy a sahansah birodalmától közvetlenül északra legeltették csordáikat: "Ebben az időbena keleti rómaiakhoz [azaz Bizáncba] követséget küldtek a száragurok, az ogurok [az eredetiben: urogok] és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költözzenek. Ez utóbbiak földjüket az Óceán kiáradása folytán keletkező köd miatt hagyták el azért, mert griffek tömege tűnt fel. Az a hír járta ugyanis, hogy ez mindaddig nem szűnik meg, míg csak fel nem falják az emberi nemet. Ezért hát e bajok következtében elűzetve, a szomszédban lakókra törtek rá. Minthogy pedig a támadók erősebbek voltak, azok, akiket a támadás ért, más vidékre költöztek." (Moravcsik Gyula fordítása)
Ál-Zakariás mütilénéi püspök Egyháztörténetének szír nyelvű átdolgozásában az avarok a Kaukázustól délre, fegyverforgatásból élnek: "a szelíd lelkű Jusztiniánosz uralmának huszonnyolcadik ... éve ... A hunok közé tartoznak, és a kapukon belül vannak: būrgārē, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; allānājē, ezeknek öt városuk van; a Ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak, és erődeik vannak; ūngūr, sátorlakó nép; ūġār, sāber, būrgar, kūrtargar, ābār, kāser, dīrmar, sarūrgūr, bāġarsīq, kūlas, abdel, eftalīt, ez a tizenhárom, sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet".
Kmoskó ezt a magyarázatot fűzi hozzá: "A Kaszpi-kapu alatt a Dariel-szorost, a tenger kapuja alatt a Derbendi-szorost kell értenünk." (Szír írók a steppe népeiről; Balassi, Bp., 2004, 98.)
555-ben tehát avarok álltak szászánida zsoldban valahol Transzkaukáziában.
Szíriai Mihály: "A törökök ... lakóhelye északkeleten terül el ... csakis két, kapuszerű helyen jöhetnek ki az ottaniak, és mehetnek be, akik akarnak. Ezek egyike Perzsián túl, keleti vidéken fekszik, másika északon, Ibériától befelé. Ebben hatalmas erődítmények vannak, s az a kapu, amelyről azt állítják, hogy makedóniai Nagy Sándor parancsára épült abból a célból, hogy az ottani nemzeteket a kivonulásban megakadályozza ... Minthogy ... csak azon a két helyen tudnak kivonulni, mikor a tőlük kijjebb levő királyok szorult helyzetbe kerülnek, (csak) annyi férfit engedtek közülük kivonulni, amennyit (éppen) akartak, hogy az ellenségeikkel folytatott harcokban velük legyenek, utána pedig újból hazájukba tértek vissza."
A limes Sasanicus két szakaszáról van szó: az egyik a Kaszpi-tengertől keletre, a másik attól nyugatra húzódott, s az itteni kapukon engedtek be a perzsák a sztyeppei hadi utánpótlást. Később Bizáncba és a keresztény Magyar Királyság területére is hívtak be ilyen keleti "erősítést", nemcsak a sztyeppéről, hanem a déli muzulmán világból is.
550-es években a türk birodalom megtámadta az ázsiai avarokat (kannada és maghada), mire azok a középázsiába vonultak (utigur és kutrigur), majd onnan a kárpát medencébe.
...
lásd még:
The Avars were a Mongolian peoples, known to the Chinese as the Juan-Juan.
The Chinese sources state that T’u-men (=Bumin) khan, founder of Turkic dynasty and son of the legendary Ashina, defeated the Juan-Juan. Some of the Juan-Juan fled to the Chinese Western Wei. Later, according to another Chinese source, Mu-han khan, Bumin's successor, defeated the "I-ta" (interpreted as Hephthalites) as well as the Tieh-le, who were also known as Oghuz.
Balogh Csilla: "A felsorolt temetkezési szokások és tárgytípusok külön-külön felbukkannak Közép-Ázsia nomád lelőhelyein, azonban legnagyobb számban, szinte minden jelenség együtt, koncentráltan az Larissza M. Levina által Dzhetyasar-kultúraként (Levina 1994; Levina 1996) leírt műveltség legjelentősebb temetőjében, Altynasar 4 kurgán-temetőben találhatók meg. A Dzhetyasar-kultúra a mai Kazahsztán területére, a Szir-darja mentére és a Kuan-darja torkolatvidékére, Bajkonurtól északra 45–90 km-re lokalizálható, és máig kb. 20, nagyméretű, több rétegű erődített települése és a hozzájuk tartozó temetkezési helyek váltak ismertté. Ez utóbbiak közül legjelentősebb az Altynasar 4 temető, mely 18 csoportba (4a–т) rendező- dő, mintegy 490 kurgánból áll. A kultúra leletanyaga több régészeti korszakot ível át, a vaskortól egészen a 8. század végéig (LEVINA 1994, 4). Az emlékanyag etnikai vonatkozásai még tisztázatlanok, L. M. Levina a tohárokhoz és/vagy a heftalitákhoz való tartozása mellett a türköket sem tartotta kizárhatónak (LEVINA 1994, 84–85)."
De egy kincslelet nem jelent feltétlenül Avar Birodalmat, pláne nem avar szállásterületet. Épp ez volt Bálint Csanád dilemmája is a dalmáciai avar leletekkel kapcsolatban.
Egyébként mi bővebbet lehet tudni erről az albániai avar kincsleletről?
Szlávok és germánok is éltek az avar birodalomban, és lehettek avarrá, ha arra méltóvá váltak. Tehát az avar birodalom avarsága jelentősen túlnyúlhatott az avarok szállásterületén. Legfőképpen az avarok alatt élő szlávok Balkánra költözésekor. Számomra sokatmondó az is, hogy a bizánci források nem különítik el a szlávokat az avaroktól, az avar birodalom korai időszakában, hanem a két nevet szinonimaként használják.
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a nem temetkezéshez kapcsolódó leleteknél - vagy a nem a kultúrától megszokott rítusú temetkezéseknél - olyan lehetőségeket is górcső alá vehetsz, mint kereskedelem, hadizsákmány, a lelet gazdájának - vagy magának a leletnek - a kalandos sorsa, stb.
"Egyébként mi bővebbet lehet tudni erről az albániai avar kincsleletről?"
És akár másolatok is lehetnek (látatlanban persze, egyébként azt meg lehet állapítani).
Pl. az avarok is tele voltak bizánci cuccokkal és azok helyi másolataival is. (Érdekes téma mondjuk, hogy a késő avaroknál, látványosan nem keresztény sírokban is megjelennek a bizánci keresztek és azok másolatai. Úgy néz ki megtetszett nekik a forma és átvették mint divatot minden komolyabb szakrális tartalom nélkül.)
Erről beszéltem a legelejétől. Hogy az avarok helyi jellegét igazoló leletek, és az avar leletek két különböző kategórát jelentenek. A dalmáciai avar leletek nem feltétlenül dalmáciai avarok leletei. Az avarok a Dráva-Száva közén is csak katonai jellegű telepeket hoztak létre, egy szláv lakosságtömbön belül. Attól délebbre nem telepedtek meg, és az avar szállásterület is jellemzően a Drávától északra volt a Kárpát-medence azon részében.
"J. Kovačević szerint az avarok megszállták az Adriára vezető utakat (Takács Miklós 1991: A Kárpát-medence, az Alpok délkeleti része és a Balkán-félsziget kapcsolatai a 7-9. században - A jugoszláviai kutatások újabb eredményei. MFMÉ 1984-85/2, 516)."
Talán érdekes lehet, amit a fenti munkákban írnak.
Érdekes azonban az, hogy a DAI egyértelműen arról értesít, hogy az avarok megszállták Dalmáciát valamikor a 7. században, és tőlük a horvátok több éves fegyveres arc útján foglalták csak el azt, az ott élő avarokat uralmuk alá hajtva. Konstantin császár horvát őstörténetét, -ha jól emlékszem- több kritika is érte, és ez a dalmáciai avar uralom a régészeti leletekkel sem szinkronizálható egylőre.
"A horvát atlaszokban ugyan az avar birodalom határa magában foglalja Krajnát (Karintia náluk már nem szerepel a térképeken),..."
Az áthúzott részt helyesbítenem kell, mert Karintiát az avar birodalomtól függetlenként mutatja a Horvát történelmi atlasz, a 7-8. századot ábrázoló térképén.
"Egyébként mi bővebbet lehet tudni erről az albániai avar kincsleletről?"
Valóban káprázatos, ebben a blogban össze van szedve majdnem az egész "repertoár" különböző amerikai múzeumokból, 9 oldalon, alul jobbra rá kell kattintani "към втора част"-ra, s így tovább, az utolssó, 9-ik oldalon vannak a bolgár analógiák, Preszláv, Velino ( Sumen környéke) és Szilisztra múzeuma egy-egy példányai.
"A IX. századi források »hallgatása« az alföldi avarokról korántsem jelenti azok teljes pusztulását, legfeljebb politikai aktivitásuk csökkenését (SZŐKE 1979/a, 5). Fontos hangsúlyozni, hogy az avarok politikai hatalmának megsemmisítését el kell választani az avarság megsemmisítésének lehetőségétől … Mivel jellemezhetjük a IX. századi avarok népét? Ismerünk néhány olyan jellegzetes leletet, amely nagy valószínűséggel az avarokhoz köthető50. Néhány temető esetében biztosan állítható, hogy a IX. század első évtizedeiben is használatban voltak, és bár kevés helyről, de tudunk olyan késő avar településnyomokról, amelyek korát a IX. századra lehet helyezni51. Ezek alapján az Alföld négy területi egységén figyelhető meg a IX. századi avarság jelenléte: a Közép-Tisza-vidék, a Körös és a Tisza szöge, Szeged környéke és a Vajdaság egy része jöhet számításba ebből a szempontból. Mint a fentiekből kiderült, jelen ismereteink nem teszik lehetővé, hogy nagyobb számú továbbélő avar lakossággal számoljunk az Alföldön. Ugyanakkor várható, hogy a lelőhelyek száma az elkövetkező időkben bővülni fog.
51Temetők: Hortobágy-Árkus (BÓNA 1987, 334, BÁLINT 1991, 99), Dunacséb (Čelarevo-YU, BUNARDZIČ 1985), Feketics (Feketjč - YU), Ómoravica (Stara Moravica - YU) - Ricz Péter szóbeli közlése, Jánoshida (ERDÉLYI 1958), Visznek (TÖRÖK 1975, TÖRÖK 1982), Szentes-Nagyhegy, Szentes-Felsőcsordajárás, Kisköre (GARAM 1979). Telepnyomok: Eperjes (BÁLINT 1991/a, 73), hajdú-bihari telepek (MESTERHÁZY 1980, 12), a Körös menti részek (SZŐKE 1980) stb. Természetesen a felsorolásnál nem törekedtünk a teljességre, hiszen a IX. századiként szóba jöhető alföldi lelőhelyek katasztere egy külön dolgozatot érdemelne."
Megkapargatta a monda eredetét, és arra a következtetésre jutott, hogy az ogre nem származhat az Hongrois-ból, de emlékeim szerint a szakirodalom nem vette egységesen át a következtetéseit.
