Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
Ez egy kevésbé jelentős utazás volt, ennél voltak sokkal érdekesebbek, izgalmasabbak is:
pl. amikor 1776-1777-ben egy kisebb létszámú spanyol expedíció a ferences szerzetes Escalante atya vezetésével az új-mexikói Santa Féből kiindulva a Nagy-medence déli peremén át próbált eljutni a kaliforniai spanyol telepekig.
A fehér emberek közül elsőként hatoltak be a mai Utah félelmetes sziklaszurdokaiba és sivatagaiba.
Egy kevésbé ismert szárazföldi felfedező Észak-Amerikából, a skót-kanadai, majd amerikai nemzetiségű Robert Stuart, aki a tagja volt annak a prémkereskedőkből álló expedíciónak, amely 1811-ben a Csendes-óceán partján álló Fort Astoriából (ma Oregon, US-tagállam) szárazföldi úton a Sziklás-hegység híres Déli-hágóján (South Pass) átkelve eljutott a Nagy Síkságokra, majd onnan a North Platte és Platte folyók folyását követve a Missouri partján fekvő Saint Louisba.
Nem ők voltak az elsők, akik ilyen nyugat-kelet irányú utat tettem meg, de ők voltak az elsők, akik ezt a Déli-hágón (South Pass) keresztül tették meg.
A hollandok pl. a zsúfoltságot már akkor túltolták, amikor a mai Indonézia területén fekvő egykori Holland-Kelet-India nevű gyarmatukon létrehozták azt a Holland Batávia nevű fővárost (mai neve: Jakarta!), melynek egykori nagy népsűrűsége miatt olyan sűrű csatornarendszert kellett fenntartaniuk, amely túlzott sűrűsége miatt tisztíthatatlan volt, melynek tisztítását "természetesen" annak rendje és módja szerint alaposan el is hanyagolták, amely csatornahálózatban így döbbenetes gyorsasággal szaporodtak el azok a maláriaszúnyogok (= Anopheles-szúnyog), amelyek miatt már az 1700-as évek közepe táján kitört a malária, és amely maláriajárvány vitte el a felfedező James Cook kapitány első felfedezőútjának min. 33 emberét is a kényszerű Batávia-kikötővárosi hajójavítás ideje alatt. A hollandok azt a csatornarendszert ültették át a Batáviában lévő gyakorlatba, amelyet saját hazájukban, Hollandiában már régen sikeresen alkalmaztak, de amelyet csak odahaza Hollandiában tartottak kényes tisztaságban és jó karban.
De képzeld el azt, hová vezet az, ha a Hollandiába nemrég betelepült illegális migránsok a tisztaság legalapvetőbb rendszabályait is felrúgva kezdik majd el használni ezt a csatornarendszert. Mert mi is jön akkor??? Előbb a kosz és a szemét, aztán a maláriaszúnyog vagy más fertőző rovarok, aztán a maláriajárvány vagy más halálosan veszedelmes járványok.
A másik rossz példa Izrael esete. Ott most 20.000 km2-en lakik 9,5 millió ember, akik egy része zsidó, más része palesztin. A zsidó lakosokat az izraeli állam támogatja a földfoglalásban és a telekfoglalásban a palesztinokkal szemben, ami részben a terület túlzsúfoltságának, túlnépesedésének a következménye. (Másik része etnikai indíttatású intoleranciából eredő probléma, ezért viszont az ellenségeskedő felek politikai vezetői tehetőek felelőssé.)
Mindenesetre akárhonnan nézzük is ezt a problémát, a túlnépesedés mindig vagy a szemétfelhalmozásból eredő halálos járványokhoz (pl. a középkori pestisjárvány is!) vezet, vagy pedig etnikai gyűlölködésekhez, és ezen keresztül véres etnikai indíttatású belháborúkhoz vezet, és valljuk be, az emberiségnek bizony egyik fajta (túlnépesedésből eredő) katasztrófa sem hiányzik!!!
Ja, ha a történelmi Magyarországra érted, akkor talán még nem. Az úgy még elmenne. Bár a fővárosnak akkor is bőven elég lenne a max. 2 millió fős felső létszámlimit.
A régi Magyarországról beszéltem, a 282 ezer négyzetkilométerről, ott nem lenne sok 40 millió ember. Az mondjuk igaz, hogy nem lenne jó élhetőségi szempontból egy hárommilliós város, de teljesen reális lett volna, ha fennmarad a régi állam.
Ez nem feltétlenül jelentene előnyt, sőt egyenesen állítom, hogy határozottan hátrányos lenne. Ez ui. már egyértelmű túlnépesedés(!) lenne. A túlnépesedés pedig azért veszélyes, mert az adott országon belül élő nemzet saját maga elől veszi el a mezőgazdasági termőterületek nagy részét egyszerűen azért, mert négyszer több embernek négyszer több élelemre van szüksége, amihez pedig ha nem nő hozzá a termőterület, amit csak az államterületből lehet fedezni, akkor óhatatlanul bekövetkezik a túlnépesedés.
Nézd csak meg a kb. 80 millió fős Németországot pl.: ott a sűrűn lakott iparvidékeken emellett még más gond is van: óriási fokú ipari légszennyezés, pl. a Ruhr-vidéken, a Saar-vidéken, vagy a Dortmund-környéki iparvidékeken. Itt ez utóbbin a települések közigazgatási területének 98%-át foglalják el a település belterületi részei, és csak alig 2%-nyi terület marad meg külterületnek. Az a kevéske külterület pedig már szántóföldnek semmiképpen sem elegendő. Max. kisebb pihenőővezet céljára lenne jó, de azt meg megkérdőjelezi a döbbenetes fokú -- főleg ipari eredetű -- légszennyezettség.
A tanulság az, hogy nem szabad felborítani az egyensúlyt az adott népesség-eltartó terület által eltartott lakosságszám és az eltartó terület nagysága között: ha ui. ez az arány felborul, akkor a terület túlnépesedik, aminek következménye vagy az éhínség, vagy a nagyfokú elvándorlás lesz.
Az sem jó Magyarországnak, hogy stagnál a népessége, de az sem lenne jó, ha túlnépesedne egy 40 millió összlakosságszámú, és benne egy 3 millió fős fővárosú országgá!!
Magyarország ma 10 millió fő alatti ország, benne egy 1,5 millió fős fővárossal. Ez kevés ugyan, de csak kismértékben.
Magyarország jelenlegi ideális(!) összlakosságszáma 13 millió fő lenne, benne egy 2,0 millió fős fővárossal. Ezt kell fokozatosan elérnie a jelenlegi kormánynak, amely a családtámogatási rendszert gőzerővel igyekszik felfejleszteni, és a gyermekvállaló családoknak minél több és nagyobb kedvezményeket megadni.
Érdekes hogy sokáig nem tudtak semmit kezdeni ezzel a felfedezéssel az európaiak, eszükbe sem jutott hogy ide exportálhatnák a népességfeleslegüket, az angolok akik elsőként kezdtek vele valamit is csak fegyenctelepnek használták.
"Ausztrália "tudatos" felfedezése állítólag a hollandokhoz köthető, ez már a 17. sz. eleje, talán Willem Janszoon volt az, aki elsőként érte el az "ötödik kontinens" partjait."
Igen, 1606-ban a holland Willem Janszoon volt az, aki Duyfken nevű hajójával elérte a Carpentaria-öblöt Ausztrália északi partvidékén.
Néhány hónappal megelőzve a spanyol Luis Vaz Torrest.
Azzal azonban sem Janszoon, sem Torres nem volt tisztában, hogy egy új kontinenst fedezett fel.
Erre valószínűleg a holland Abel Tasman jött rá az 1640-es években, aki körbehajózta a kontinenst.
1511-ben foglalták el a portugálok Malakkát, a Maláj-félszigeten lévő fontos kikötővárost, ahol egy erődöt építettek a környező tengerszoros és partvidék ellenőrzésére.
1512-1513-ban pedig egy 3 hajóból álló expedíciót indítottak António de Abreu vezetésével a legendás Fűszer-szigetek (más néven Maluku-szigetek vagy Molukkák) felfedezésére. Ez sikeres is volt és létrehoztak egy bázist a Fűszer-szigeteken, a helyi népességgel pedig kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki.
Innen számítva többé-kevésbé rendszeresnek tekinthető a portugálok jelenléte ezeken a vizeken, így aztán a korabeli kezdetleges tengerészeti térképek és navigációs ismeretek mellett, főleg viharos időjárásban bármikor előfordulhatott, hogy egy-egy hajó eltévedt a tengeren, vagy elsodorta a vihar és Ausztrália partjainál kötött ki.
Ausztrália "tudatos" felfedezése állítólag a hollandokhoz köthető, ez már a 17. sz. eleje, talán Willem Janszoon volt az, aki elsőként érte el az "ötödik kontinens" partjait.
Egy cikkben volt, hogy Kelet-Afrikából származó pénzeket találtak Ausztráliában régészek, amiket a 1500-as évek elején vertek, elég vsz hogy egy eltévedt portugál kereskedőhajóról származhatott.
Hogy a topik témájánál maradjunk és ne csak portugálok legyenek:
Samuel Wallis (1728 - 1795), az angol flotta kapitányaként a Dolphin nevű hajón 1766-1768 között fontos felfedezéseket végzett a polinéz szigetvilágban:
felfedezték Tahitit, öt szigetet a Társaság-szigeteken, hat atollt a Tuamotu-szigeteken, valamint megerősítették a Marshall-szigetek földrajzi pozícióját.
Uvea szigetét Wallis meg saját magáról nevezte el.
1768. májusában értek vissza Angliába, ahol Wallis fontos információkat osztott meg az épp első tengeri expedíciójára induló James Cook kapitánnyal, akit ma a Csendes-óceán térségének legnagyobb felfedezőjének tartunk, miközben Wallis neve méltánytalanul háttérbe szorult.
"tippmixeltél legalább, hogy haszon is legyen ? :) "
Nem, nem játszom szerencsejátékokat.
Nagy nemzetközi futballtornákon a haverokkal saját magunknak szoktunk szervezni tippbajnokságot, de nem pénzben játszunk, ill. a végén a győztesnek összedobunk valami ajándékot.
"A portugál-holland kapcsolatban is megfigyelhető hasonló, a kis területű, de sűrűn lakott Hollandia simán el tudta foglalni a gyéren lakott Portugália gyarmatait a 17.században, hiába volt 200 éves előnye a portugáloknak a gyarmatosítás terén."
Kivéve Brazíliát, mert onnan a portugálok 1654-re kipicsázták őket.
OFF:
Ma is lesz portugál - holland, hála Istennek nem az óceánokon és nem is a gyarmatokon, hanem Portoban, az Estádio do Dragão méregzöld gyepén.:-)
Alexandre Alberto da Rocha de Serpa Pinto, Serpa Pinto vikomtja (1846 - 1900):
portugál katonatiszt, gyarmati tisztviselő és felfedező.
Elévülhetetlen érdemei vannak Dél-Afrika belsőbb területeinek, a Zambezi folyó medencéjének feltárásában.
1877-1879 között egy portugál expedícióval nyugatról keletre átszelte Afrika déli részét.
A portugál gyarmati érdekek következetes képviselője volt, emiatt kis híján fegyveres konfliktus robbant ki Portugália és Nagy-Britannia között egyes dél-afrikai területek birtoklásáért.
Végül olyan kompromisszumos megoldás született, hogy Angola és Mozambik a portugáloké lett, a britek meg szabad kezet kaptak Rhodesia (a mai Zambia és Zimbabwe) gyarmatosítására.
Persze a Portugál Királyság sem a semmiből jött létre:
868-ban Nagy Alfonz asztúriai király hadvezére, Vímara Peres egy csatában megverte a mórokat és jutalmul grófságként megkapta a Minho és a Douro folyók közti területet és Portucale (ma Porto) városát.
Ez a terület lett a Condado de Portucale, azaz a Portugál Grófság. Ez azonban nem volt önálló ország, hanem az Asztúriai, majd a Leóni Királyság hűbérese.
Ebből lett 1120-ban előbb hercegség, aztán 1139-ben önálló királyság.
