Azzal, hogy a reál tárgyakból csak választható az érettségi (lehet, hogy most már kötelezően választható), inkább a humán tárgyakból való érettségi felé irányítják a diákokat.
>>
És annak szted mi értelme lenne, h reáltárgyakkal éretségiztessenek - és buktassanak/csalással átengedjenek embereket?
A reáltárgyak KÉSZSÉGTÁRGYAK.
Akinek nincs átlagon felüli elvont gondolkodásmódja, matematikából csak nehezen tud öszehozni egy kettest. Ez van. (És mi a rossebnek tanitani olyan vkinek pl. gráfelméletet, aki ezt hasznbálni SOSE fogja?! Minek? ez energiapazarlás.)
A kora újkori fiaskó (azé harmadszorra 4-essel átmentem... )- után a mindenki által legnehezebbnek tartott újkori és jelenkortörténeti szigorlatokat viszont "csont nélkül", egyből jelessel zártam...
De a forrásismeretet sem lehet normálisan számonkérni, mert irreálisan sok forrás ismeretét követlnek meg. Még egyszakosként is jórészt lehetetlen elolvasni a követelményt.
>>>
No, akkor válaszolok itt igen7-nek is. :-)
A koraújkoron a SZHÉK követelésére új sziogorlati metódust alkottak, mert a régi túl nehéz, meg sok forrás kell. (Meg kell hagyni: koraújkoron én is csak 3. nekifutásra mentem át.... khm.. :-) )
Könnyitésképp, mert nem volt még szöveggyűjteméyn (nemtom, van-e már) a 80-as években az ÁLTALÁNOS ISKOLA részére kiadott szöveggyűjteméynt adták fel olvasni.
Az eredmény: a jónép EZT SE olvasta el, mert SOK!!! És a szigorlaton nem hogy csökkent volna a bukták száma, hanrm nőtt! Közel duplájára!!
Értem én, h a hallgatók kérték a követelményrendszer módositását, mert ami a koraújkoron ment, az már nonszensz volt.
Jómagamat azért vágtak el, mert Csajágröcsöge (by Horn I. :-) ) szintű helyneveket nem ismertem, meg éppen a tanszék női oktatói a nőtörténetet lebegttették szemük előtt, és ezzel kapcsolatos kérdések garmadáját tették a minimumtesztbe. Ja, igen: aki 15fő járt arra a szemináriumaikra , tudta a válaszokat, aki másik 80 meg nem - hát az bukta. .-) (Egyáltalán h lwhet ilyen hozzáállással , ilyen speciális tematikára épitve minimumtesztet összeállitani??!!)
A kora újkor szépsége még, hogy az véget ér a karlócai békénél.
A tanárok órái nyomán. Ugye. de ugye az valójában 1789/90-ig tart. Az oktatásból egy az egyben kimarad Rákóczi, Mária Terézia, II. József. Mint mondtam: se kollokvium, se szeminárium nincs róluk.
De azért a tételjegyzákben benne vannak. És néha egy - két elvetemült tanár kérdezget is róla.....
"Ehhez képest tőlem lehet egy gimnáziumi tk. akármilyen színvonalú, akkor sem szigorlati felkészülésre való, vagy ha igen, az érintetteket páros lábbal rúgnám ki akármelyik felsőoktatási intézményből..."
>>>
Németh Gy. szeretett ilyeneket mondani, de szerintem a kérdésben igen7 álláspontja a nyerő.
A Közgizda gimi törikönyve olyan alapos, hogy szinte 90%-ban megegyezik a egyetemi követelménnyel ókor, középkor és kora újkor kérdésében.
úgyhogy az elsőéves tapasztalatok után azt csináltam mindig, hogy feliratkoztam oda ahol még volt hely. nem kellett verekedni, sokat sorbanállni, és nem is szívtam többet.
>>>
Ez nálam is igy volt, azzal a kivétellel, h én már a törire azzal a fórral érkeztem, h már 2 éve benn voltam más szakon az eltén, és tudtam, "mi a a dörgés" :-)
Én pl. az ókori szemináriumon meg se próbáltam bejutni a tömeget látva, hanem egyből rástartoltam az egyiptológia tanszékre. :-)
A reál és humán tárgyak arányára. Azzal, hogy a reál tárgyakból csak választható az érettségi (lehet, hogy most már kötelezően választható), inkább a humán tárgyakból való érettségi felé irányítják a diákokat.
Szerintem az érettségi tantárgyak arányain is kellene változtatni, hiszen arra csak kell készülni, és ezzel akaratlanul is a fontosságát hangsúlyozza az okt. politika.
Nem valószínű, hogy egy ilyen hiúsági kérdés mentén a társadalom forradalmat generál... :) Ha pedig az a változat valósul meg, amit az előbb ecseteltem, akkor nem lehet arra hivatkozni, h változott a felvett hallgatók aránya.
Köszi, de azért azt hozzáteszem, hogy túlzás amit írtam. A piaci viszonyok erősebb jelenléte az oktatási piacon szintén hatásos lenne, de azt sem viszed át a társadalmon. Ld, tandíj. A mi szerencsénk, hogy a piaci mechanizmusok előbb vagy utóbb mindig érvényesülnek, legfeljebb nagyobb lesz a pofon.
"...csak nem szakmunkás bizonyítványt kellene nekik adni, hanem egyszerűen az ötödére csökkenteni a keretszámot. felesleges egyszerűen ennyi embert képezni. még ha szakmunkás bizonyítványt kapnak akkor is."
Kb. ugyanazt érnéd el mindkét módszerrel, legfeljebb itt 1-2 évig fizetnék még a tandíjat a reménykedők. Aztán amikor látják, hogy ebből diploma úgyse lesz, jön majd a váltás, és az egyetem sem marad teljesen pénz nélkül.
Valami emelt szintű szakmunkásképzésben látnám a megoldást, bár őszintén szólva nem sokat gondolkodtam még erről. Nem kell feltétlenül diplomáznia egy kőművesnek, de talán ott is lehetne intézményesen befolyásolni a rangsort. Nagyot emelkedne az életszínvonal.
Vajon Nyugat-Európában mi a legfőbb próbléma a felsőoktatással? Gondolom kitaláltad: ugyanez.
A hallgatók zömében a társadalomtudományi és bölcsészképzésekre jelentkeznek, a matematika, műszaki és természettudományokra meg vagy a kínai ösztöndíjasok (Kína tízezerszámra küldi a fiatalokat nyugat-európai egyetemekre), vagy az elsőgenerációs bevándorlók gyerekei mennek. Azon az egyetemen, ahol most esz a fene, pl. minden második arc ázsiai, és minden harmadik szó kínai. Egyre többen tanulnak meg kínaiul is. Lassan én is nekikezdhetek.
Ez van. A többséggel nem sikerül megszerettetni a matekot a középiskolában, és ennek ez lesz a vége. Kontraszelekció.
Valóban, itt csak egy erős adminiszratív korlátozás segíthetne, de azt sohasem viszed át a társadalmon. A diploma ma inkább jog, mint érdem.
"Én a humán szakokon számolnám föl először a túlképzést, a sok politológus, filozófus, szocpedes stb. hülyegyerek kapjon csak szakmunkás-bizonyítványt,"
ebben teljesen igazad van, csak nem szakmunkás bizonyítványt kellene nekik adni, hanem egyszerűen az ötödére csökkenteni a keretszámot. felesleges egyszerűen ennyi embert képezni. még ha szakmunkás bizonyítványt kapnak akkor is.
a második felére reagálva: én azt is tapasztaltam azért sokszor, hogy a referálók jelentős része képtelen a lényegre térni, a bevezetést elkezdik ádámnál-évánál, és írnak/beszélnek sokat arról is amiről teljesen felesleges. ha csak referál az ember, 10 oldalba mindenképp bele kell férnie a dolognak. ha önálló kutatása van, az más.
Nincs igazam?! :)) Akkor ez azt jelenti, hogy szerinted a gimnáziumi szint = egyetemi/főiskolai... Én a humán szakokon számolnám föl először a túlképzést, a sok politológus, filozófus, szocpedes stb. hülyegyerek kapjon csak szakmunkás-bizonyítványt, akár gimnázium után, ha nem teljesít. Márpedig a 95 %, legyünk őszinték, nem felsőoktatásba való. Most verik a nyálukat a diplomával, és a különféle lobbizásokkal, kapcsolatokkal elég nagy százalékuk el is helyezkedik mint diplomás... Persze ez nemcsak töriszak-kérdés.
"10 oldalnál hosszabb referátumot írni meg nem feltétlenül pozitív dolog."
Megint csak legyünk őszinték, az efféle veszedelem a felsőoktatásban munkálkodó tanárokat ritkán fenyegeti azért :)
Én már régóta tapasztalom egyébként, egyik szülőm jóvoltából, mennyi irdatlan mennyiséget képesek ezek a "túlképzettek" termelni. (A "túlképzett" itt nem kvalitatíve értendő! :) ) Szóval, az oktatók azért soxor limitálnak. Az eddigi rekordom pedig jogi dogmatikából volt, ott 3 oldal volt a felső határ!!! :)) (Mit ad isten, túlléptem 1 oldallal, ezért nem lett 100 %-os -- dicsekedés vége :)) )
szerintem az első pont az alap. és ezt kombinálni kell a másik kettővel :)
a földrajzzal szoktam ilyenkor előhozakodni. én ott elsősorban népességföldrajzzal, demográfiávan foglalkoztam, elvileg mondhatnám azt geomorfológiára, hogy nem akarok azzal foglalkozni, nem érdekel. de nem mondhatom. nem mondhatnám magam földrajzosnak, ha nem lenne meg az a minimális tudásom, amit ott tanítottak. a történésznél is _alapvető_ , hogy attól, hogy mondjuk XX. századot kutat, ne legyen sík hülye az ókorból. az nem történész szvsz, akik csak a saját korszakához ért. és én személy szerint elég furának tartom, valaki azt mondja, hogy őt ez és ez a korszak nem érdekli. a történelem egy egységes dolog, előfordul, hoyg egyes korszakok nem érdekelnek annyira, nade ha már diplomát akarok a történelemből, akkor ahhoz is értenem kell. mint nekem a vulkanológiához is egy picit, ha földrajzos vagyok, akkor is, ha egy teljesen más dologgal foglalkoztam behatóbban. ahhoz pedig hogy a laikus átlagnál nagyobb tudásom legyen (mert ezt testesíti meg a diploma), bizony kellenek az összefoglaló órák.
a tanárképzésnél lehet azon vitatkozni hogy mekkora tudás kell nekik. én két lehetőséget látok: vagy élesen elkülöníteni a tanárszakot és sokkal több pedagógiai órával terhelni őket és egy praktikus tananyagot kidolgozni nekik, vagy maradjon a rendszer a jelenlegi és a tanár ugyanazt tudja amit a nem tanár. nem csak a tanárokra igaz, hogy az egyetemen megszerzett tudásának csak kisebb részét hasznosítja a munkája során, hanem gyakorlatilag mindenkire.
ja, még egy dolog: az hogy a tananyagot az adott tanár hogy adja elő (a romsicsos példára utalnék), az független a tananyagtól. általános anyagot is lehet érdekesen avagy unalmasan előadni.
az nem középiskolás szint ha egy előadásnak van eleje és vége és átfogó ismereteket ad. az a középiskolás szint, hogy a tanár kérdezget és csinálj házifeladatot. tetszik vagy nem tetszik, az egyetemi képzésnek az a feladata, hogy egy adott tudásanyagra megtanítson. ameddig 200 embert vesznek fel a szakra, vagy akár csak 50-et, addig az nem elitképző. az a feladata hogy a felvett 200 avagy 50 embert az átlagosnál lényegesen nagyobb tudással lássa el a történelem tárgykörében. ebbe szvsz az beletartozik, hogy ismerd Athén történetét mondjuk Drakóntól II. Philipposzig, az viszont nem, hogy a görög buzik helyzete milyen volt. Az, hogy téged a korszak nem érdekel, az irreleváns. nem újkor, hanem történelem szakról van szó. ha a matematikában valakit nem érdekel az analízis és utálja is, az sem érdekel senkit: meg kell tanulni, el kell végezni, pont. a történelemben viszont előfordul oktatói szinten is, hogy az illető nem ért semmi máshoz a saját korszakán kívül! na ez a nonszensz!
amiről te beszélsz, hoyg elmélyedj a saját szakterületedben, az a doktori iskola feladata hogy ezt biztosítsa. az egyetemi történelem szaké nem ez, ott ugyanis nem kizárólag kutatókat képeznek. ha majd országosan összesen évente 50 embert vesznek fel történész (a történelem tanárokat nem számítom bele) képzésre, akkor _talán_ megengedhető az hogy a korszakokról ne adjanak átfogó képzést, mert mindeki magától megtanulja. addig nem.
ezen már vitatkoztunk régebben, és valszeg akkor is azt válaszoltam erre, hogy korszakonként (egy korszak egy év ugye) 4x2 óra előadás van. ez roppant kevés. félévente tehát 2 két órás előadás az amit fel kell venned (ha rendesen haladsz). ha ez a duplájára vagy akár a háromszorosára nőne , mondjuk heti 6 db két órás előadásra, amelyből az egyik eseménytörténet, a másik gazdaságtörténet, a harmadik meg hadtörténet lenne (csak példák), az simán beleférne. a szintje meg nem lenne alacsonyabb mint a mostaniaknak, mert azok is elég alacsony szintűek, most gyakorlatilag neked kell megtanulnod magadtól a szigorlati anyagot, az előadások ebben lényegében nem segítenek sokat.
amit a követelményrendszerről írsz, azzal maximálisan egyetértek.
a lemorzsolódás azért alacsony valszeg, mert a töris anyagot - mivel szöveges - be lehet magolni. az analízist nem, azt muszáj érteni, és ez sokkal nehezebb. (pontosabban szerintem nem nehezebb csak több idő és más irányú gondolkodásmód kell hozzá).
nincs igazad. a szigorlaton az a lényeg, hogy átfogó tudásod legyen a korszakról, és nem a részletek a fontosak - arra ott a szeminárium és esetleg az előadás. az nem várható el egyetlen hallgatótól sem, hogy minden korszakkal kapcsolatban azt tegye amit te - elolvasson vagy 30-40 forrást. ami pedig a szigorlatokat megelőző tárgyakat illeti a fő probléma ugyebár az, hogy nagyon hiányos az az anyag amihez közöd lehet, a hiányt pedig a legkönnyebb egy jól érthető átfogó műből pótolni és a 6 osztályos könyvsorozat erre tökéletesen alkalmas. 10 oldalnál hosszabb referátumot írni meg nem feltétlenül pozitív dolog. vannak szakok, ahol a szakdolgozat hossza is maximált - tudni kell tömören megfogalmazni a dolgokat.. :)
Nem dicsekvésképpen mondom, de nálam egy egyszerű évfolyamdolgozat ott kezdődött, h pl. Napóleon oroszo.-i hadjáratához vagy 30-40 forrásmunkát felhasználtam. Ezek nagy része könyv volt, amiket egy-két hét alatt végigolvastam. Már elsőben volt egy tanár egyébként (aki elég sok könyvet írt a magyar tört.-ről, már meghalt), ő azt mondta, ilyen dolgozatot még nem látott -- egy háromórás vonatúton nem ért a végére :) Ehhez képest tőlem lehet egy gimnáziumi tk. akármilyen színvonalú, akkor sem szigorlati felkészülésre való, vagy ha igen, az érintetteket páros lábbal rúgnám ki akármelyik felsőoktatási intézményből...
Lehet, hogy a finanszírozásban neked van igazad, ennyire részletesen nem ismerem a jogszabályokat. Ha, ez így van, akkor valóban a technika segít a túlélésben.
Ezt a saját tapasztalataim is alátámasztják. Sok társammal együtt az egyetemen tanultam meg "tanulni". De ez nem hatékony tanulás, inkább a magolás egy magasabb hatékányságú fajtája, ami rossz beidegződésekhez vezet. Most, hogy már más tudományterületen vagyok, néha érzem még ma is, hogy milyen veszélyes csapda a magolás.
A lemorzsolódás egyébként más tásadalomtudományi és bölcsészettudományi területeken is elég alacsony. Kivéve pár vidéki gazdasági főiskolát. Ott az Analízis végzi el a hóhérmunkát.
a 6 osztályos gimnáziumok számára írott történelemkönyvek (6 darab) eléggé komolyak. nem véletlen hogy azokat szokták használni szigorlatra, mert nem sokkal kevesebb adat van bennük, mint ami egy egyetemi összefoglaló tankönyben.
