Pontosabban 34′, 23″, ha már te kritizáltad a "..."-t vs. „...”-t használókat.
(A fenti két jel U+2032 PRIME és U+2033 DOUBLE PRIME, bár ilyen méretben látszólag gyakran egyeznek a U+2019 RIGHT SINGLE QUOTATION MARK és U+201D RIGHT DOUBLE QUOTATION MARK-kal).
Bizíony, ez komoly szempont. Mert az igaz, hogy kell tér a szám és a mértékegység között, például sor vége nem törhet a kettő között, oldal vége még annál is kevésbé. Azért is írtam teret, és nem szóközt. A szerkesztés során a nem törő szóköz a megoldás, ami még abban is segít, hogy az egalizálás során kis tér legyen a kettő között. De másképp is megoldható, pl. ritkítással. Ezek azonban már nem mindennapi szövegszerkesztési fogások.
SLENDRIÁNSÁG, nemtörődömség, stb. Ezek terjednek, de nagyon.
Ha többet olvasnának és itt nem feltétlenül a szépirodalomra gondolok, mivel a mértékegységek ott kevésbé jelennek meg, akkor úm. a 'szemükben lenne', nem lenne kérdés. De ha ez a nem-olvasottság még egy finom, s nem feltétlenül erőszakos akaratossággal, kivagyisággal is párosul, akkor az általa hibásan képzelt alakot még terjeszti is: -Ez a tuti! S nem néz utána. Határozottsága miatt más hasonlóan nem-olvasott személyek meg elhiszik, átveszik, mondván, ha ilyen határozottan állítja, akkor igaz. Egy pszichológus biztos tudná elemezni a folyamatot.
Dehát miért kéne egybeírni? Az egy méter az két szó, nem? Akkor az 1 m miért ne volna az? Ez annyira egyértelmű, hogy a szabályzat ki se mondja, de az összes előforduló esetben így írja. (Vigyázat, a speciális karakterek viszont tapadnak: 12%, 5°, 34 ', 23")
Sürgős segítség kellene nekem! szerintetek igaz az, hogy a mértékegységek használatakor, tehát például kN, LE ezek a rövidítések úgymond ragadnak az előtte álló számhoz, értékhez? Van köztük szóköz vagy nincs?
Így: 12kN, 230LE ???
Vagy így: 12 kN, 230 LE ???
Nem találok erre vonatkozóan semmilyen szabályt, útmutatót.
A jazz szóhoz hogyan fűzzük a -val, -vel ragot? A kiejtése "dzsessz", ezért a rag v-jéből sz lesz, és kötőjel se kell... Viszont így, hogy "jazzszel", soha, sehol nem láttam, még a google is csak néhány találatot ad.
1988-ban készült a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat 832 fős véletlenszerű, reprezentatív mintán. Ebben kitértek az ikes ragozás részleteire. A mintában 79% volt azok száma, akik az „(én) iszom” alakot helyesnek vélték, de az „(én) innám”-ot helytelennek.
Vagyis kijelenthető, hogy az ikes paradigma a feltételes módban mára már kiveszett a köznyelvből (pontosabban a nyelvújítás során erőltetett feltámasztási kísérlet kudarcot vallott).
Így az nem állítható, hogy „teljesen szabályosan”, inkább „teljesen archaikusan”.
Gondoltam bemásolom ide, akadhat még hasonló érdeklődő, mint én.
"
a -nák, -nék toldalékok nem a szó hangrendje szerint kapcsolódnak, ugyanis igei személyragokról van szó, amelyek kötöttek (nem igény szerint választhatók). Téves analógia a pl. -nál-, -nél mintájára. Ez utóbbi ugyanis valóban kétváltozós határozórag, a szó hangrendje szerint illeszkedik. apámnál, fehérnépnél.
A -nék egyes szám 1. személy feltételes módú személyrag: aludnék, maradnék, álmodnék, ennék.
a -nák többes szám, 3. személyű feltételes igei személyrag: ők látnák (ha kinyitnák szemük)."
l. másik poszt. Írásban mindenképpen a "-nék"-es alak. (hacsak nem íróként valamit érzékeltetni akarsz). Szóban már volt másutt szó, a környezetedtôl függ.