1) szív (élettanilag és anyagilag): nullum animal potest esse sine c. 2) (e kapcsolaton kívül cordi esse» csak költ. és újk.) átv. ért. A) (költ.) ember, egyén, személy: fortissima cc. B) szív, kedély, érzés, lélek: tremere corde, cura excessit cc. Küln. cordi est mihi (tibi, homini), szivemen fekszik, nekem (neked, valakinek), szeretem, kedvelem: cordi tibi est illud facere, nos subigi; (újk.) így is: cordi habere aliquid, szívén hordozni, nagyon érdeklődni iránta. C) értelem, ész, belátás, elme: quantum ego corde meo conspicio; volutavi eam rem in c. meo (Pl.). D) mint édesgető szó: meum cor szívem, lelkem. E) (költ.) gyomor szája, gyomor.,
Fogalmam sincs. Ezért kértem, hogy valaki nézze át, mert a Wikipédia egyetlen latintudósát hiába kérem akármire is... vagy szándékosan nem veszi észre a kérésemet, vagy... ne firtassuk. :)
Emlékszem, jogi latin szemináriumon, olvasási gyakorlaton az egyik hallgató, aki korábban vélhetően németet tanult, "kiolvasta" a schola szót... :D
Az is mintha rémlene egyébként, akként magyarázták, hogy a latin eredetű szavaknál azokban ejtünk s-et az sz helyett, amelyek már régen meggyökeresedtek a nyelvünkben...
Vagy pedig éppen a nyelv iránti "rajongás" miatt alakul ki valamilyen kötődés, ahogy nálam. Bár én is csak a magam nevében beszélhetek. De nálam teljesen logikus, mivel mielőtt elkezdtem volna spanyolul tanulni, azt sem tudtam mi fán terem és milyen nyelv az, semmilyen kapcsolatom nem volt és nincs is, csak emiatt jött. :)
Nem az volt a lényeg, hogy melyik volt előbb, hanem, hogy a spanyol nyelv iránti rajongást valami más (film, zene) iránti rajongás is fűti. :)
Csak a magam nevében tudok nyilatkozni, hogy bár mindig is tetszett a spanyol nyelv (hangzásra), semmilyen kötődésem nem volt a "spanyol világ" irányába. (Na jó, gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje a 80 nap alatt a Föld körül... volt, és tudtam, hogy az sp., egyébként semmi.) Szóval önmagában ez nem lett volna nekem elég ahhoz, hogy rászánjam magam a tanulásra, érdeklődjem.
Most viszont klasszikus latin, hogy ne legyen annyi off. Olvastam egy érdekeset (persze akik jól tudnak latinul, gondolom nem lesz új a számukra) a minap a Finály-féle latinszótárban: a NIHIL 'semmi' a NE-HILUM 'egy szál se' összetételből származik, az HILUM eredete pedig a FILUM.
Erről egyből az jutott eszembe, hogy a spanyolban az egyik legjellemzőbb hangváltozás a szókezdő latin F- > h-vá alakulása majd eltűnése az alapszavakban (kivétel [r] és [w] előtt).
Ez a kettősség egyébként a spanyolban is megvan így: filo mint 'él' (átv. is) és hilo mint 'szál, fonal' stb. azzal az eltéréssel, hogy itt az hilo a latin FILUM népi folytatása, a másik pedig az újbóli átvétele.
Ez elsősorban nyelvérzéktől és, ahogy 1001 is írja, motívációtól függ. Valaki soha az életben nem lesz képes akcentus nélkül megtanulni adott idegen nyelvet akkor sem, ha a fél életét abban az idegen nyelvű környezetben éli le, főleg akkor, ha pl. a családjával, aki szintén ott él, csak a saját anyanyelvét használja.
Viszont találkoztam már olyannal még középiskolában, panamai volt a fickó (tehát nem a napon sült le :))) és mindenki teljesen be volt tojva, hogy úristen, hogy fogunk tudni vele beszélni (helyettesítő spanyoltanár volt). Aztán mindenki megdöbbenésére megszólalt teljesen tökéletes magyarsággal, és csak 5 éve élt itt.
"Én nem tartom akkora gáznak, hogy ő egy bizonyos énekesnő rajongója, és neki az tetszik a legjobban, ahogyan ő beszél, annak az országnak a kultúrája ragadta meg leginkább, ahonnan ő való."
Helyesbítenék, ez az én esetemben éppen fordítva történt. A spanyolmániám miatt kedveltem meg azt a bizonyos énekesnőt, mivel a tévében is leglőször mexikói adást hallottam. De ez kb. 8 évvel azelőtt volt, mielőtt egyáltalán tudtam volna, hogy ki ő. Szóval nem mindegy, mi következik miből. :-)))
Szerintem egyénfüggő, hogy ki mennyire tud egy idegen nyelvet elsajátítani és nem lehetetlen, hogy 5-10 év anyanyelvi környezetben élés után már ne lehessen felismerni, hogy ő máshová valósi.
Ellenpélda. Van egy kollégám, Mo-on járt egyetemre, ide nősült, azóta is itt él - ez min. 20, de inkább több év - családostul, (talán spanyol az anyanyelve, de még soha nem gondolkoztam rajta), de telefonban szinte nem lehet érteni. Mintha romlana a kiejtése is :) vagy :( Ez annyira meghatározó, mármint a sajátos kiejtése, hogy a nyelvtanja már fel sem tűnik. Ő akkor annyira antitálentum lenne?
Amerika-imádók: tudom, vannak szép szerivel. Hajjaj! De ellenzéknek is kell lennie, nemdebár? ;)
"Hiszti és védelem": valamennyire mindenki szubjektív, és mindenki más temperamentum. Én nem tartom akkora gáznak, hogy ő egy bizonyos énekesnő rajongója, és neki az tetszik a legjobban, ahogyan ő beszél, annak az országnak a kultúrája ragadta meg leginkább, ahonnan ő való. Már csak azért sem fikázhatom le, mert engem is a rajongásom (csak nálam egy filmsorozat) vezetett a spanyol tanulásához, én is elfogult vagyok bizonyos irányban. (Egyébként nem gondolom, hogy "védelemre" szorul bárki is.)
Igaz, én nem vagyok nyelvész, kutató-elemző típus még kevésbé sem, így azt nem tudom megítélni, hogy ezen a pályán ki mennyire játszik jól, mert nem értek hozzá.
De bármilyen témáról van szó, én nem szeretek "direktben" hülyeségnek minősíteni (ha szerintem az, akkor is árnyaltabban fogalmazom meg, ugyanazt le lehet írni többféleképpen) egyetlen véleményt sem. Még a politikai topikokban sem. Talán ez nálam szakmai ártalom, olyan kollégáim/főnökeim voltak eddig, akiknek csak nagyon óvatosan lehetett beadagolni az ellenvéleményt. ;)