Na varjunk csak! Aragorn maga mondja magarol valahol a Pajkos Poni vendegloben, hogy csuf az arca, de baratsagos! Nincs itt a konyv a kezemben, keressetek meg!
Hopp, megvan, bocsánat:
""..élt a Nagy Folyó mentén, a Vadonföld határán egy ügyes kezű és gyors lábú kis nép. Azt hiszem, hobbit-fajta lehetett, rokon a sztúrok őseinek őseivel, mert a fiai szerették a folyó és sokat úsztak benne... Volt közöttük egy nagy hírű család... a családfő a nagyanya volt, szigorú és bölcs öregasszony... A család legkíváncsibb, legfürkészőbb természetű tagját Szméagolnak hívták."
Ime, a "csúnya" Aragorn:
"... egy különös külsejű, viharedzett arcú ember... torzonborz fekete hajában ősz szálak látszottak, arca sápadt és kemény, szürke szeme éberen villogott..."
Ennyit találtam, hirtelen, ahol ki van pontozva, az a ruházatáról szól :)
"(Amúgy a könyben nem derül ki egyértelműen - csak sejtetik - hogy Gollam hobbit volt.)"
Ne haragudj, de ez nem így van. Gandalf Frodónak meséli, hogyan vált Gollam (akkor még nem így hívták) hobbitból azzá ami, hogyan ölte meg a társát a gyűrűért stb...
Az első film szerintem nagyon jól sikerült, a könyvet nagyon jól ültették át a filmvászonra. Ez viszont... Nagyon nem tetszett a 2. rész. Minek kellett átírni a történetet, beillesztve néhány hollywoodi közhelyet? (pl halottnak hitt, de visszatérő hős, szembenézés az ellenséggel, ördögűzés stb.) Gollam tragédia volt. A vívódásos jelenetein röhögött a mozi - mert viccesre sikerültek, kb. mint egy Disney-filmben. Nem is Disney, inkább egy burleszk-figura volt. Gimli pedig leginkább Stanra emlékeztetett. Egy másik topicban említettem már az "olimpiai lángos futót", amely szintén kínos volt. Az ent tanácsot miért kellett ilyen hollywoodian drámaira venni? Amúgy az entek megjelenítése sem sikerült olyan grandiózusra, mint ahogy elképzeltem, de nem lehet minden rajongó elvárásainak megfelelni ilyen téren. Miért kellett elárulni, hogy Gollam tőrbe akarja a hobbitokat csalni? (Amúgy a könyben nem derül ki egyértelműen - csak sejtetik - hogy Gollam hobbit volt.) Aragorn farkasra kapaszkodós-lezuhanásos jelente egy akciófilm üldözési jelenete volt "archaikus" járművön.
Ebben az filmben semmit ne kaptunk a legendából, a világból, csak egy rakás harci jelenetet. Minek kellettek a gyerekek, akik elmenekülnek, majd ismét megtalálják az anyjukat?
Sziasztok!
Hááát, lehet így fogalmazni, hogy felzúdulást (bár annyira hardcore rajongó nem vagyok, azért már párszor (10-12) sikerült elolvasnom a Gyűrűk Urát). Én részemről megsemmisülten ücsörögtem a film után és nem tudtam elképzelni, mi indokolhatta, hogy ilyen mértékben torzítsák el a regényt...
Az első rész nagyon tetszett, ott még úgy is éreztem, inkább a megfilmesíthetőség (szép szó :)) kedvéért maradtak ki jelenetek. Most már, sajnos, tudom, hogy nem így volt. Egy fullos akciófilmet sikerült kihozni egy regényből, annak igazi értékei nélkül (szvsz, természetesen). Ha eltekintünk néhány agybeteg módosítástól (ördögűzős majomkodás Théodennél, Faramir, elfek a Helm-szurdokban (hősi halálnak Háma miért nem volt elég jó?etc. - a kapus jelenetnél meg is jegyeztem: ha itt bemennek, hazamegyek:)), akkor is a legfájdalmasabb: nincsenek kultúrák a filmen (jó, Rohanra azért egy városképet szántak + a hoplita orkok ), az entek, az elfek dalai, az emberek legendái, Gimli - Legolas fogadalmai(a törpés "poénok" helyett pl.), a heroikus tettek és különleges jellemek (Faramir a númenori vérrel, Théoden, hol voltatok?) adják a regény igazi hangulatát, nem a fröccsenő agyvelő és a robbanások. Ezekből semmi nem jön vissza (persze, ok, minden nem férhet bele 3 órába, Elrond lakomáját, Bombadil Tomát ezzel még megmagyaráztam magamnak az első részben), ezért valahol találónak érzem a steril szót a filmre.
A rövidítések nem zavartak (orkok üldözése) és érdekes módon pont azok a részek tetszettek, amiktől előre paráztam (a többi miatt előre nem aggódtam, nem gondoltam, hogy ha az első kötetet így sikerült megoldani, akkor a másodikat el lehet szúrni): Arwen megjelenése és Gollam. Arwen nem zavart, a kapcsolódó Elrond monológ kimondottan tetszett, Gollam meg szenzációs, mégha én nem is ilyennek képzeltem a "skizofréniáját".
Most már kicsit tartok a harmadik résztől, ki tudja, lehet, hogy a végén Szauron egy rövid karatemeccs után elszedi Frodótól a Gyűrűt :), de inkább :(...
Aragorn nem csúnya a könyvben sem! Valamit félreolvastál ;) De az tény, hogy a filmben nem tökéletes Aragorn. Sokkal méltóságteljesebbnek, tisztábbnak (hehe, külsőleg is), lelkileg erősebbnek kellene lennie, talán idősebbnek is (ha belegondolok, hogy első menetben egy velem egyidős "kölyök" kapta a szerepet, aztán jöttek rá, hogy né má, mégse jó :D)...
Én már láttam, bibibí! :) Készülj fel, sok a változás a könyvhöz képest. Ezeknek a változtatásoknak a nagyobbik része érthető filmes szempontból, de van olyan, ami negy felhördülést váltott ki a rajongókból...
Hehe, elkezdtem ujra olvasni a konyvet (10 ev utan nagy elmeny!) es mit olvasok? Aragorn CSUNYA, bar baratsagos arcu volt!
:-)
Na ilyen persze nem lehet egy sikerfilmben!
Persze a hobbitok "atvaltoztatasa" utan ez mar csak aprosag!
A filmet is megneztem ujra ketszer is. :) Nem is olyan rossz, mar alig varom a kovetkezo reszt. :-P
Bocs, de szerintem pont a GYU volt a könyv színes melléklete, míg a Harry Potter egy "tucatfilm", rémes egyszerűsítésekkel és a rajongók neglilálásával (annál inkább már csak az X-Men). A GYU arra van kihegyezve, hogy a rajongók örüljenek, a plebs csak annyit kap, hogy épp ne gyújtsa fel a mozit dühében (=épp hogy megáll a lábán, de borzasztóan inog). :) Ehhez képest a HP-ben szinte csak a szereplők neve ugyanaz, és kicsit hasonlít a történet (amitől sajnos nem lesz jobb film a GYU-nál, se a rajongók, se a plebs számára).
Arwen azért megjelenik néhány helyen korábban is a könyvben, igaz, hogy csak említés szinten, de azért nekem a függelék elolvasása előtt se volt meglepetés az esküvő.
Ami a színészi játékot illeti: McKellen szerintem is csodálatos, és nagyon szeretem Viggo Mortensent, Aragorn volt talán az egyetlen olyan szereplő, akiről nem nagyon volt képem, mikor olvastam a könyvet, aztán felbukkant a filmben, és akkor azt mondtam, hogy háthiszen ez az! :-)
Egyetértek az előttem szólókkal, különösképp Kaputykinnal az Arwen ügyben. Én már a könyvben is furán fogadtam, hogy egyszer csak megjelenik Arwen, és hopp, már egybe is kelnek, mondtam már itt korábban is, hogy hiányoltam a szerelmi szálat a könyvből (talán nem véletlenül az egyik kedvenc párosom Faramir és Éowyn :-). Viszon a könyvben van egy függelék, amiben aztán szépen el lehet olvasni Arwen és Aragorn szerelmének történetét, tehát az olvasónak könnyű. A film viszont egy film, dramaturgiailag hülyén venné ki magát a 3. rész végén egy hirtelen esküvő.
Én amúgy továbbra is úgy gondolom, hogy a film, hibái ellenére igen jól sikerült, és ne felejtsük el, hogy egy kupac rajongó, különösen Peter Jackson értelmezését adja vissza. Ennyit pedig engedjünk már meg neki, ha mér ennyit gürcölt ezért a filmért :-)
A változtatások a filmben szereplő karakterek jelelmeinek és motivációinak bemutatását szolgálják...
Arwenre már kitértek a többiek; a Caradhrasnál alighanem azért Szarumán a hunyó, hogy erősítsék, mint az első film egyik fontos negatív hősét. Mória kapujánál pedig azért Frodó jön rá a megfejtésre (félig-meddig), mert a könyv második felében egyébként kissé háttérbe szorult a forgatókönyvírók szerint.
Megint csak megpróbálom megfogalmazni: ez a film nem a könyv mellé adott illusztráció (mint pl. a Harry Potter volt), ennek önállóan is meg kell állnia a lábán. Aki olvasta Tolkien művét, az zsákszámra emészthette a háttérinformációkat, de a moziban a közönségnek erre nincs lehetősege, sőt általában kedve sem (elvégre kikapcsolódni szeretne). Ám aki fejből tudja a könyvet, és képtelen elvonatkoztatni tőle, az nem fogja ezeket megérteni... Tökéletes példa erre Arwen szinte minden előkészítést nélkülöző felbukkanása a harmadik könyv végén.
Azt is érdemes észben tartani, hogy a könyv igen jó ugyan, de távolról sem tökéletes, és a megfilmesítésnél a rendezőnek igenis igyekeznie kell kijavítani a hibákat. Számtalan olyan változtatás van az első filmben, amik szinte még durvábbak a kritizált részleteknél, és még csak említés szintjén sem találkoztam velük ebben a topikban... tessék csak utánagondolni.
Szóval, ezeken a változtatásokon az fog kiakadni, aki nem képes önálló műként kezelni a filmet, hanem csak a könyvhöz való elvakult ragaszkodás vezérli.
mert mi az, h sejtetés, amit így sejtetsz - fejtsd ki lécci, mert ez így csak szavakkal való dobálózás
olyan, mint pl. a 2 részben, h Arwen megjelenik Aragorn álmában?
az meg hogy a film szellemiségének nincs köze mondatot illeti, hogy én is dobálózzak egy kicsit, nagy marhaság - kivéve, ha meghatároznád a azt a szellemiséget, amit hiányolsz
érdekes az is, amit a színészi játékról írsz, mivelhogy sok kritika épp ezt emelte ki - Ian McKellent alakítását egyenesen zseniálisnak nevezték
az ok, hogy vmi nem tetszik, de legalább ne indokold ilyen semmitmondóan
Hát nem tudom...szerintem ritkán látni ennyi remek színészt együtt; Sean Bean (Boromir): ne mondd, hogy
nem elképesztően jó az alakítása, de akár Elijah Wood-ét is ki lehetne emelni...ha a többieké nem lenne ugyanúgy hihetetlenül jó
Külön pluszpont hogy a nagy nevek mellé sikerült új arcokat is találni, akiknek a tehetsége így még inkább szembeszökő
Hát erre találták ki a sejtetést... A film szellemiségének nincs sok köze a könyvhöz, a film önmagában pedig elég gyengére sikeredett (első rész) a képek jók, de a színészi játék nem túl emlékezetes.
azért kíváncsi lettem volna, ha nincsenek Arwenes jelenetek a filmben, majd a harmadik rész végén Aragorn egyszer csak közli a nézôkkel (merthogy ez mozi), hogy ô Arwent veszi el - ahhoz egy nézô mit szólt volna
mert ez így sültbaromság lett volna, azt elhiheted
a könyvben tényként szerepelt Arwen és Aragorn házassága
nyilván szerelmesek voltak
Nem tudom. Szerintem igaza volt Réz Andrásnak a múlt pénteki Kerekasztalon a Régvárt Ünnepélyen, hogy Jackson elindított valamit. Eddig senki nem mert (Bakshi rajzfilmes kísérletét leszámítva) filmes szempontból hozzányúlni ehhez a világhoz. Most jött Jackson, kiharcolta rá a pénzt, és megcsinálta a maga változatát, ejtett benne hibákat, de megcsinálta, és nem lehet rá azt mondani, hogy lélektelenül, csak a pénzra hajtva tette volna. És ezek után rá fognak jönni a filmproducerek, hogy Tolkienben van pénz, és elkészül majd a Hobbit, meg talán öt év múlva nekifog valaki egy történetnek a Silmarillionból, és 15 év múlva valaki megint nekifut a LotR-nak, ezúttal kicsit másképp. Abban más szempontok lesznek, és más hibák. Ez meg ilyen. Nekem tetszik így is, el tudok merülni benne, nagyszerű adalék (de csak adalék) a tolkieni életműhöz.
Én ezeket a változtatásokat pont el tudtam fogadni, mert filmes szempontból teljesen érthetőek. Caradhras (jól írtad :)) persze határeset, de ez is inkább egyszerűsítés. A második részről még nem tudok véleményt mondani (majd holnap! :D), de az általad felsorolt változtatások voltak számomra a legkevésbé zavaróak. Ami zavart: a laza kardozgatás a nazgúlokkal, a varázslók párharca, és a szereplők jellembeli hiányosságai a könyvhöz képest. De hát ez van. El kell fogadnunk, hogy ez PJ feldolgozása.
Nekem nem azzal van bajom, hogy a rendez? kihagy dolgokat a filmb?l, ami a könyvben benne van (bár én azért kibírtam volna, ha 6-7 órás egy rész :) ), hanem inkább az, hogy beletesz olyanokat, ami nincs benne. Pl.: Arwen Hát én sikoltottam egyet, mikor meghallottam, hogy a 2. részben tovább bonyolítják vele a szerelmi szálat, hát könyörgöm, nem is szerepel a 2. könyvben. Már az els? részben is tönkretették a könyv legjobb jelenetét, amikor a folyó elsodorja a Gy?r?lidérceket, akiknek egy részét a "haragvó tünde úr" kergeti bele a vízbe.
És a Caradhras (most biztos rosszul írtam, akkor elnézést) is egy önálló entitás a könyvben, nem pedig Szarumán hókuszpokuszol, hogy a csapatra omoljon.
A bejárat kódszavát sem Frodó fejti meg, ha jól emlékszem.
És vég nélkül sorolhatnám az olyan dolgokat, amik meg lettek változtatva, és nem hiszem, hogy azért, hogy a jobb megértést el?segítsék, ugyanis semmi közük ahhoz.
Hozzá szeretném tenni, hogy nekem nagyon tetszett a film, f?leg a látványvilága, csak a rendez? ilyetén "tombolásait" kellet volna visszafogniuk, mert ezek engem, aki olvasta ezt a tényleg nagyszer? könyvet, hihetetlenül idegesítenek, hogy valaki ennyire figyelmen kívül hagyja az író szándékait, miközben azt állítja, hogy ? nagyon tiszteli.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, csak csodálkoztam, hogy ezeken senki nem akadt ki, aki olvasta a könyvet.
Én olvastam a könyvet és láttam a filmet is, nekem mindkettő tetszett.Az igaz , hogy volt pár dolog,amit nem így képzeltem (pl: mágusok harca), de ez nem zavart annyira. A könyveknek pont az a varázsuk,hogy szabadjára engedi az ember fantáziáját, a filmek viszont korlátozzák,mert egy konkrét elképzelést valósítanak meg. Én azért is néztem meg,mert kiváncsi voltam,hogy hogyan tudják megvalósítani azt a világot,ami nem valós.
Szerintem nehezebb egy ilyen filmet és könyvet létrehozni , mint egy mai korban játszódót, vagy egy történelmit. Ahhoz ,hogy jó legyen , egyrészt fogékonyabb nézőkre van szükség, mástrészt a részletességre. Attól tűnik hitelesnek a megteremtett világ, hogy sok apró kidolgozott résszel tűzdelik tele. Nagyon illúziórombolónak tartom az olyan sci-fi filmeket,ahol a fantázia, csak a dialogusokban mutatkozik meg ,akkor inkább könyvet olvasok.Szerintem jól eltalálták a szereplőket, azt,hogy hol kell sok statisztát ill. lényt szerepeltetni és az eseményeket is megfelelő effektusokkal és zenével támasztották alá. Persze mindez nem jelenti azt,hogy nem lehetett volna másképp csinálni.
Azt se feledjük,hogy ez egy trilogia első része és lassabban történnek az események.
Ami szerintem alapvető különbség az eddigi megfilmesített fantasy-hoz képest , hogy egyrészt, sokkal történelibb (nagy csatajelenetek, sokféle faj szövetsége,harca stb..) , másrészt a pl a Merlinhez képest kevesebb a valóságalapja.
Megértem azt is,akinek nem tetszik a film. Szerintem és az eddigi hozzászólások alapján is van akinek azért,mert többet várt. Aki ide tartozik valószínű nagyon jó fantáziával bír és talán már többször is olvasta a könyvet, esetleg az előzetes is túllelkesítette őket.De vannak olyanok is, akik csak kívülről nézik a filmet . Őket igazából sajnálni tudom, hogy nem tudták beleélni magukat, hiszen ők vesztették a legtöbbet ,mert nem csak a jegy árát, hanem azt a világot is,amit a film megteremtett.
Persze más oka is lehet,hogy nem tetszett, de talán nem véletlen,hogy korábban nem próbálták filmre vinni.
Mellékesen lenne egy kérdésem. Az első rész bemutatójában mintha láttam volna egy olyan részt, hogy Gandalf elkínzottan azt üvölti: "Hatalmad megtöröm, Szarumán!", ami aztán nem volt a filmben. Vélemény?
Hadd írjam le akkor én is, mit gondolok általánosságban erről a kérdésről.
1. Bármiféle irodalmi filmadaptációnak kettős teherrel kell megküzdenie ahhoz, hogy sikeres legyen - hacsak nem teljesen öntörvényű valaki a rendezője, vagy nem egy olyan, ezerszer feldolgozott témáról van szó, mint mondjuk a Rómeó és Júlia, ahol már szinte ciki az eredeti koncepciót filmre vinni -, viszonylag hűen vissza kell adnia az alapul szolgáló regény történetszálait/hangulatát/mondanivalóját, hogy azok, akik a könyv felől közelítik, ráismerhessenek szeretett fiktív világukra, karaktereikre, megkaphassák a jéénismajdnemígyképzeltemel élményét - másrészt olyan filmet kell összebarkácsolni, amelyik önmagában is nézhető azok számára is, akik még nem és talán soha nem olvassák a regényt. Én úgy érzem, P. Jackson munkája ennek a két kritériumnak megfelel, az egyes részek önmagukban is, ha pedig a hármat majd egymás mellé rakjuk, érzésem szerint feltétlenül.
2. Bárki, aki úgy közelít egy adaptációhoz, hogy attól ugyanazokat az érzéseket kapja vissza, mint amit a regény olvasása okozott neki, az súlyosan csalódni fog - ha pedig mégis visszakapta őket, akkor valószínűleg a regény volt rosszul megírva :-D. Jó példa erre egyik kedves regényem, A rózsa neve, amelyet, ha olyan kedvem van, olvashatok középkori környezetbe helyezett Sherlock Holmes-sztoriként, a reneszánsz kialakulása előtti középkori eretnekmozgalmak tablójaként, filozofikus elmélkedésként a tudás hatalmáról és annak birtoklásáról, vagy esetleg az író fricskájaként az olvasó felé - esetleg mindet egyszerre. Készült belőle film is, amely, érthetően, ezek közül egyet fogott meg, a krimiréteget. Az egy másik kérdés, hogy azért ezt, mert ezt volt a legegyszerűbb - ha egy másikat választ, akkor több meló lett volna vele, viszont alighanem jobb feldolgozás születik - így viszont egy nézhető, de felejthető film lett belőle.
Jackson sem tesz mást - válogat. Eldönti, hogy a rendelkezésre álló rétegek közül melyik az, amelyiket háromszor három órában filmre tud vinni úgy, hogy esélye legyen a sikerre - és a heroizmusra esik a választása. Szerintem bejött neki.
