A példáid nem a rövidülésnek, hanem az ún. pótlónyúlásnak a példái. Tehát az eredeti tövek: szele, vize, keze, kenyere, tenyere. Miután a tővéghangzók lekoptak, a tő utolsó magánhangzója megnyúlt, hogy testesebb legyen a tő maga.
Ja, különben nemrég egy be nem jelentkezett illető (román anyanyelvű lehetett) fel szerette volna hívni a figyelmet egy frissen elkészült honlapra, ezért betette a linkjét a megfelelő szócikk különböző nyelvű változataiba. A magyarral némi gondja támadt, mert nem tudta, hogy van az, hogy website. Aztán segített magán és (majdnem) tükörfordítással megalkotta a pókháló telek kifejezést, melyet nyomban be is írt a linkbe. (De felkészült, mert használta az ékezeteket.)
Előbbi hsz.-omról utólag úgy érzem, hogy egy kicsit élesre sikeredett, szeretném ezért leszögezni, hogy a gnosztikus, gnoszeológia és a hasonló görög eredetű szavakban nem kívánom szorgalmazni a hosszú ó hang/betűt alkalmazását. (Ilyen alapon pl. a glosszát is glósszának lehetne mondani.) Nyilván el kell fogadni azt, hogy görög eredetű szavaink magyaros ejtése nem felelhet meg minden tekintetben az eredeti ejtésnek.
Itt jegyzem meg, hogy az antikvitás szavainak magyar recepciója során nemcsak rövidülés, hanem hosszabbodás is bekövetkezett, pl. a Venus nevet magyarosan Vénusznak írjuk-mondjuk [venusz] helyett, de pl. "páter" szavunk ejtése is erősen különbözik a latinban mindkét szótagot illetően röviden ejtett paterétől. Nyilván ezeket a hosszabbodásokat szintén el kell fogadnunk, mert a magyar fonetikai rendszerbe bizonyos latin eredetű szavak így tudnak harmonikusan illeszkedni. A méter szó recepciója során is bekövetkezett egy olyan hosszabbodás, amely sem a görög metroszból, sem a latin metrumból nem következik (bár itt valamilyen közvetítő nyelvvel is kell számolni). Talán éppen a méter szó analógiás hatása folytán viszont sokan a hexametert is hexaméternek mondják, ami szvsz már erősen vitatható.
Természetesen minden lehetséges, pláne hogy én laikusként csak tippeltem. Kis Ádám is írt analóg példákat a magánhangzó-rövidülésre. Azt azért nem árt tudni, hogy művelt (tudományos) nyelvi szavakról van szó. A magyar tudományos nyelvbe az ilyen típusú görög szavak jelentős része a XIX. században került be, az akkor dívó latinos átírásban. A szokásos latinos átírásban a gnosticus szóban az eredeti ómega helyett egy ékezet nélküli o betű jelentkezik (bár az újkori latin ortográfia lehetőséget kínál a quantitasok és az accentusok jelzésére), ami eleve magában hordozta a fonetikai rövidülés lehetőségét. Emellett a görögtudás meggyengülése már az 1900-as évek elején szintén abba az irányba hathatott, hogy még az amúgy művelt embereknek se jusson eszükbe okvetlenül (netán már 100 éve sem), hogy [gnósztikus]-t ejtsenek, ha a gnosticus írásképet látták. Mire sor került a latinos átírásnak a magyaros átírással való helyettesítésére (gondolom valamikor 1945 vagy még inkább 1954 után), addigra még inkább ez volt a helyzet. Ma már a filozófusoknak se nagyon jut eszükbe, hogy pl. gnoszeológia helyett gnószeológiát írjanak-mondjanak, pedig görögösen így lenne korrekt.
Mert ez valahol műveltségi kérdés. "Anér és andrósz a genitivusa ... Beh elfeledtem görögül s férfiul", írta Ady Endre. Nem tudom, eredetileg milyen formában vetette papírra e görög szavakat (a Helikon Kiadó 1992-es Ady-kötetében így látom), de az andrósz genitivusi alak mint átírás csak akkor helyes, ha az eredeti accentus ("alapjáratban" acutus, kontextusban gravis) emlékét látjuk az alkalmazott magyar ékezetben, mert a görög írásban itt omikron szerepel. Hasonló jelenség: a latinos műveltségű ember a preklasszikus helyett hajlamos préklasszikust mondani, hiszen a nálunk hagyományos gimnáziumi latinban a prae ejtése nem [pre], hanem [pré]; és persze jól tudjuk, hogy a restituált ejtés szerint [prai], de ez már messzire vezet.
Az jutott még eszembe, hogy a latinban a magánhangzók hosszúságának szerepével legalábbis vetekszik a hangsúly szerepe, így pl. a cognosco ige második szótagjában az o magánhangzó ugyan nem hosszú, de a szótag hangsúlyos. Ennek fényében könnyű arra a következtetésre jutni, hogy az ógörög gnósztikosz latinizálása eredményeként kialakított gnosticus szóban az első szótag megrövidülését az arra eső hangsúly ellensúlyozta.
Ennek kapcsán megjegyzem, hogy az olasz nyelv görög eredetű szavaiban a görög accentusok emlékét a szótagok (pontosabban a megfelelő magánhangzók) hosszabb ejtése is őrzi, így pl. az ógörög analüsziszből (accentus a második szótagon) származó olasz analisi főnévben az általános penultima szabályhoz képest a hátulról számított harmadik szótagra esik nemcsak a hangsúly, hanem az még meg is hosszabbodik. A hosszú görög magánhangzókat (éta, ómega) viszont a megfelelő görög eredetű olasz szavaknak — a tendenciaszerűen az eredeti accentusokra súlyt helyező — olaszos ejtése általában nem respektálja, pl. szünthészisz > [sz'inte(s)zi].
Ez utóbbi dolgokat azért is hasznos lehet tudni (talán nemcsak nekem), mert egyfelől a gyengébb görögtudással rendelkező személyek a görög eredetű olasz szavak kiejtése alapján jól megsaccolhatják, hová esett az eredeti ógörög szavakban a hangsúly, másfelől az ógörög kiejtés ismerete alapján nem fogják pl. az analisi ill. a sintesi típusú olasz szavakat az általános penultima szabályt követve hibásan ejteni.
Nekem is efféle a benyomásom; és a fejlődőképesség inkább a Wiki erénye. (A Britannica Hungarica és az Encyclopædia Britannica összehasonlításától meg eltekintenék – elég siralmas konklúziókra kéne ugyanis jutnom.) Viszont azért azt se feledjük, hogy a Wikinek ott van forrásul a Britannica Hungarica, a Magyar Nagylexikon, fordítva ez nem állt fenn. Tehát ez egyértelműen a Wikinek ad helyzeti előnyt.
Ehhez csak annyit, hogy kb. két éve a HVG foglalkozott a Wikipediával. Az volt a lényeg, hogy a Wikipedia (annak föltehetően az angol verziójáról volt szó) nem éri még el, de összehasonlítható az Encyclopaedia Britannicával, mind részletességét, mind adatainak megbízhatóságát tekintve, sok tekintetben pedig előnyösebb.
Nem kompetencia, inkább csak érdeklődés (és a Kis Ádámtóli megszólítottság) okából megpróbálok válaszolni (legalábbis hozzászólok). Az ógörög gignószkó 'megismer' ige paradigmájában néha (pl. aoristosban) bekövetkezik ugyan a tőbeli ómega rövidülése, de a magyar "gnosztikus" szó problémájával ez nem függ össze, mert az ógörög gnósztikosz 'megismerésre vonatkozó' melléknév minden ógörög szótárban egyértelműen ómegával szerepel. A rövidülés a magyar ekvivalensben szerintem a latin gnosticus hatására következhetett be, amelyben az o feltevésem szerint rövid. De ez csak tipp. Mindenesetre Kis Ádámhoz csatlakozva szabályszerűséget sejtek e rövidülésben.
Koszonom, Kedves Rumci a gyors valaszt. Hebe-hoba, ha szabad, szeretnek rakerdezni "muhelytitkokra". Peldaul a szocikkek roviditeseinek logokajara, megfejtesukre. A 'suru' szakszovegek formai es tartalmi kanonjara.
Wikit természetesen fenntartásokkal kell kezelni (mint minden egyéb forrást, elvégre senkinek a zsebében nincs ott a bölcsek köve). Én főként eleinte igen szkeptikus voltam a Wikivel szemben, de úgy látom, alapvetően jó irányban haladnak, működik a szelekció mind a szövegek, mind a munkatársak körében (ez egy alapvetően kontraszelektív országban, mint amilyen Magyarország, nagy szó). Ez persze nem jelenti azt, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, de kifejezett butaságra nem is emlékszem az utóbbi időben, hogy láttam volna. Nyelvi kérdésekben meg tudom, hogy rendszeresen konzultálnak a szakmával (de köztük is vannak, akik nem csupán hobbiból, hanem hivatásszerűen foglalkoznak nyelvvel). Másrészt persze bennem mint főállású lexikográfusban akarva-akaratlan ott a gőg, hogy ez mégiscsak amatörizmus, de sajnos be kell látni, hogy ez legfeljebb annyiban igaz, hogy ők nem kapnak pénzt a munkájukért, a színvonalban én már nem érzékelek nívókülönbséget (lelkesedésbelit igen) – ugyanekkor szerintem ez a helyzet határozza meg mégiscsak a szakma szkepticizmusát elsősorban (lehet, hogy ezzel most sok ellenséget szereztem magamnak). Összefoglalva azt tanácsolnám, hogy használd bátran a Wikit, nem fogsz nagyot csalódni, de természetesen forráskritika nélkül semmilyen szöveget nem szabad használni.
Koszonjuk, kedves Kis Adam, es Gligetinek is, aki a kovetezo utbaigazitast adta:
"Ezek az átírások alapvetően nevekre, idegen szavakra vonatkozik. Amikor már meghonosodik, (jövevényszó lesz), akkor már más szabályok vannak, leginkább egyedileg alakul minden szó írásmódja.
Egy mas kerdes. A Wikipediarol a szakemberek koreben nem sok jot hallok, pontatlansaggal, ellenorizetlen adatokkal, egyenetlenseggel, csusztatassal vadoljak. Megalapozott ez az ovatossagra intes a nyelvi szocikkeknel is? Mennyiben tamaszkodhatunk internetes forrasokra?
Az a szomorú, hogy pl. ilyenekre emberek ösztöndíjakat tudnak kapni. Divatos témákat kell ambíciózusan társítani egymással. A bíráló ugyan nem érti, de a többit se nagyon. - Na jó, belátom, ez egy különösen viccesre sikerült absztrakt.
Az ökológiai nézőpont multikauzális, az egészet (Ganzheitlichkeit) szem előtt tartó értelmezési stratégiára törekszik.
...
Feltételezem, hogy egy krízis, amely a körülöttünk lévő világban megjelenik, általunk, már a mi fejünkben létrejön, és ezért az egydimenzionális, vagy más néven lineáris gondolkodásmód túlsúlya felelős.
Már létrejött. Fejiben.
Visszavonom a gazdasági nyelvészet feltételezését és sajnálom Fülei nevének a belekeverését.
Utánanéztem és a Calvet-éhoz hasonló jelentésben használ(gat)ják magyarul, kb. mint az ökológiai szemlélet alkalmazása a szociolingvisztikában. A Péntek János pl. a "kontaktnyelvészet" szinonimájaként használja itt:
www.mta.hu/fileadmin/szekfoglalok/000883.pdf
ez meg egy elég érdekes szinoszpis, aki úgy érzi, megértette, kérem foglalja össze a számomra is:
A felvetés jogos: öko - lehet akár lógia, akár nómia
Füleitől csak egyet idéznék:
a gazdasági élet, a gazdálkozó ember élete nemcsak árutermelés és árufogyasztás, hanem jeltermelés és jelfogyasztás is. Egyrészt át- és átszövik a verbális üzenetek, másrészt az áru genézise és keringése, a piacszervezés folyamata egyaránt a gazdasági és információs gazdagodást szolgálja.
Lehet hogy neked van igazad, az, amire én asszociáltam, egész más, franciául écologie des langues és ez nem egy zöld nyelvészet, hanem olyan értelemben használja, mint "egy ország/terület nyelvi ökológiája".
A gazdasági nyelvészetről viszont végképp nem tudom, mi lehet, de ha Fülei-Szántó adott róla elő, akkor biztos valami jó:)
Birtokomban van Fülei-Szántó Endre A gazdasági nyelvészet lehetőségei című tanulmánya, egy 1979-es konferencián adta elő, 1980-ban jelent meg. FSZE akkor az MKKE (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) Nyelvi Intézetében volt a latin tanszékcsoport vezetője.