Nagyon erős állandó törekvése az elméleti fizikának, hogy minél kevesebb elemből minél teljesebb modellt építsen.
Pl. az elektromos és egyenge kölcsönhatást sikerült egységes elektrogyenge kölcsönhatássá összehozni, és elég jó esély van az erős kölcsönhatás beépítésére. A gravitáció már nehezebbnek látszik.
A szuperhúrok elmélete is egyfajta egységesítési törekvés, szuszi dettó. Csak eddig nem produkáltak látványos sikert.
A Higgs nem akármi, rengeteg dolog a helyére kattant a segítségével a SM-ben. Nagyon jól jönne egy közvetlen bizonyíték a létére.
Tahát az a mit szeretnél, nem azért nincs, mert buta emberek betanult dogmákon kérődznek. Hanem azért nincs, mert a legkomolyabb erőfeszítések ellenére sincs még meg a "minden elmélete".
A "gépek terméke" gondolatod mögött a következő ki nem mondott vád húzódik: felesklegesen és drágán bonyolult műtermékeket termelnek, ahelyett, hogy kitatálnák az igazi elméletet. (ha nem így van, bocs)
Nos, senki se tud jobbat. Számtalan lehetséges elméletet ki lehet eszelni, de ha nincs ami vezesse az intuíciót, nem lehet előbbre jutni. A Standard Modell nagyon jó, elképesztő pontosságggal leírja a világot. Ha jobb, egységesebb leírást akarunk csinálni, meg kell keresni azokat a határokat, ahol a SM már nem pontos. Jelenleg ezek a határok messze túl vannak a hétköznapi energiaszinteken, gyorsítók kellenek, egyre nagyobb gyorsítók.
Az is lehet, hogy okosabb emberek kellenének. De az se egyszerű, talán az MI megoldja.
1:0 oda.
Akkor maradjunk a gerjesztett állapotnál.A kvark csoportok eléggé hasonlóak,pusztán az energiaszintjük magasabb /nyugalmi tömegük/.Söt a leptonok is hasonlóan sorakoznak.Nem ugyanazon részekr?l van szó?
A kvarkok pedig kifejezetten nem tetszenek.Mi az hogy nincs szabad kvark? Akkor nincs is kvark.
Onnan például, hogy benne vannak a kozmikus sugárzásban. Vagy onnan, hogy kimutathatóak a világűrben. Most már elhiszed, hogy nem "gépek állították elő"?
Nagyon szépen le vannak írva a betanult dolgok,kiváncsi lennék érti egyáltalán valaki,vagy csak ezt mértük, ilyen a világ és ennyi? Ezekkel a dolgokkal egy ideig el lehet érni a technikában eredményeket,de ezek megértése nélkül a tudomány egy id? után megfekszik és az egész technikai civilizáció saját szemetébe fullad.
Miért mondhatjuk el a gyorsítókban el?állított részekr?l,hogy nélkülünk is léteztek valamikor,és nem csak a gépek által el?állított világ az egész standard modell ?
Hiszen az ismert világ csak két quarkból áll.Van-e bizonyíték arra ,hogy igenis ezek önálló részek,vagy a másik négy csak ennek a kett?nek a gerjesztett állapotai?
A state of art jelenleg, 20^3x48-as rácsok, csak u és d kvarkkal (a többit nem engedi meg a számítási kapacitás). Ez még tehát nemigen használható a bájos vagy ritka mezonok spektrumához.
Az ilyen hadronok pl. a pi mezonok, a rho mezon, nukleonok. Ezek tömegéhez a c és s nem adhat túl nagy járulékot, a konstituenseik csak u és d kvarkok (a többi kvark csak vákuum polarizációs járulékban fordul elö).
Ajánlom ezt a web-oldalt:
http://chimera.roma1.infn.it/ape.html
Ez az APE projekt, innen fel lehet mérni a probléma jellegét. Van a japánoknak is hasonló projektje (CP-PACS), onnan jöttek a jelenleg legjobb numerikus adatok, néhány %-os hibával adja a fentebb említett hadronok tömegét. Ld.
http://www.rccp.tsukuba.ac.jp/Lattice/
Általában érdemes itt nézelödni a részecskspektrummal kapcsolatban:
http://durpdg.dur.ac.uk/HEPDATA/
Jobboldalt van három link 2002 Review of Particle Properties cím alatt. Évente újra frissítik, ez az elfogadott adatbázis, amiböl a fizikusok dolgoznak. Számtalan kísérlet eredményeit dolgozzák egybe. Nem mellékesen ezen a weboldalon áttekinthetö a részecskefizikával kapcsolatos szinte teljes szakirodalom, hivatkozás keresésekkel stb.
A rács számításokon jelenleg 10000 nagyságrendü ember dolgozik világszerte. Egyébként ahhoz képest, milyen rohadt bonyolult elmélet a QCD, nagyon jól haladnak. Mármint nem elvileg bonyolult: a Lagrange függvény alakja igen egyszerü, csak éppen az erös kölcsönhatás bonyolít el nagyon mindent.
Mondjuk tény, hogy azért kívülállóként nem sok esély van valamit is csinálni. Be kell szállni valamelyik csoportba, ök iszonyú mennyiségü kreativitást fektettek már az algoritmusba és hardverbe.
Viszont az egész rács számolás egy bizonyos értelemben baltával esik a problémának (brute force). Egy erösen kölcsönható rendszernél sokat segítene, ha sikerülne egy olyan mély elméleti megértést elérni, hogy hatékonyabb megközelítéseket lehessen kidolgozni. Ezzel is foglalkoznak (perfekt hatás stb.), de egyelöre a rácsosok még mindig a brute force módszereket használják (van rá egyébként okuk, persze).
Szóval ez egy komplex probléma, sokan dolgoznak rajta, de rajta vannak, és a kilátások azért egyre jobbak. Volt egy idö, amikor mindenki nagyon szkeptikus volt, hogy valaha valami használható is lesz az egészböl, de szerintem egészen jól halad a dolog. És hát reménykedjünk, hogy az elméletiek közben kidolgozzák az erösen kölcsönható kvantumtérelméletek új megközelítéseit (ez a gravitáció/húrelmélet miatt is érdekes, söt, szilárdtestfizikai problémák miatt is). Én ide szeretném letenni a saját kis szerény hozzájárulásomat, a nagy mühöz.
Ne felejtsd el, hogy a kvarkok be vannak zárva. Ezért nincs olyan értelemben vett tömegük, mint olyan részecskének, ami megfigyelhetö szabadon, minden kölcsönhatástól távol.
Amit mondasz, azok az ún. áramkvark tömegek. Ezek szerepelnek a Lagrange-függvényben. Ha nem lenne erös kölcsönhatás (glüonok), akkor ennyi lenne egy szabad kvark tömege.
De van erös kölcsönhatás, és a glüonok még egymással is kölcsönhatnak. Még ha a hömérséklet olyan magas lenne is, hogy a kvarkok szabadon rohangászhatnának, akkor sem látnád pl. azt, hogy színesek. Olyan erösen polarizálnák a vákuumot, hogy a keletkezö glüonfelhö leárnyékolná teljesen a töltésüket. (Véges sok glüonj ezt nem tudná megtenni egyébként, csoportelméleti okoból, mert a kvarkok színtöltésének a glüonoké páros számszorosa, de végtelen sok páros szám összege bizony lehet páratlan :)))), persze megfelelö értelemben).
Na mindegy, szóval még ha elég magas is a hömérséklet, akkor is minden kvark egy hihetetlenül erös polarizációt keltene a környezetében. Ez megváltoztatná a tömegét. Ezt a 4-8 MeV-et tehát akkor sem látnád (ezeket a paramétereket másbol lehet számolni, bizonyos szimmetriák megsértéséböl).
Amikor a protonban vannak, akkor sem jobb a helyzet. Ott is jól fel vannak öltözve glüonokkal. Közelítöleg úgy szokták modellezni a helyzetet (mezonoknál ez a közelítés egész jó), mintha a kvarkok, felöltözve a vákuumból nemrelativisztikus effektív részecskék lennének, és egy effektív potenciállal hatnának kölcsön (így számolják a mezon tömegeket). Ezeket a felöltözött kvarkokat konstituens kvarkoknak hívják, és az ilyenkor használt tömegparamétereket konstituens tömegeknek. Ezek valahol 300-350 MeV között vannak emlékeim szerint.
A QCD igazi skálaparamétere az ún Lambda_QCD. Értéke tügg a normálási konvenciótól, de néhány 100 MeV. Ezen a skálán kell értelmezni a hadron tömeget, így a protoné már nem is tünik olyan magasnak.
Vagyis az alapvetö, hogy a kölcsönhatás annyira erös, hogy a szabad kvark idealizált esetében érvényes áramtömegeket el lehet felejteni. Annyira kicsik a kölcsönhatás skálájához képest, hogy a tömegeket lényegében a QCD skálája határozza meg. Vagyis a proton tömege még akkor is kb. 1 GeV lenne, ha 0 tömeget írnánk be a kvarkokra a Lagrange-függvénybe. Elég meglepöen hangzik, nem? De így van. A mezon tömegekkel (pion, kaon stb.) nem egészen ez a helyzet, azok nagyrészt szimmetriasértés következményei, és ott az áramkvark tömegek jelentös szerepet játszanak. Egyébként pl. a c kvark áramtömege már 1.5 GeV, úgyhogy a c-vel alkotott mezonokba ez már jócskán beleszól (az s kvarké ha jól emlékszem kb. 150 MeV).
Doksi sok van az algoritmusról, nem vagyok MC szakértö, de utánanézhetek, ha érdekel. Kód is van talán, valószínüleg Fortran, mert inkább az kövesedett meg a fizikában. Régen még nem volt C, és az akkori programokat fejlesztették tovább, söt az akkori szubrutin könyvtárakat is használják. Dehát a nyelv persze nem lehet akadály.
Mivel nem vagyok szakértö, csak naív becslést tudok mondani. Szerintem egy 100-200 oldalú rács már elég jó lehet, de fontos az órajel is egy bizonyos mértékig, mert dinamikus kvarkokkal nagyon gyorsan nö a müveletek száma, és a párhuzamosítás csak lineáris javulást tud elérni. Mindent be kell vetni.
Az olaszoké az APE projekt, ez elég jól le van írva szerintem, annak a doksijait érdemes esetleg megnézni.
Kb. mekkora rácsmérettől lenne használható a dolog? Mai pckkel úgy 8-10 oldalú rács tűnik komolyabb gond nélkül megvalósíthatónak (feltéve, hogy az egyes rácspontok között viszonylag egyszerű műveleteket kell csak végezni).
Van valami doksi erről az algoritmusról? Akár valami opensource kód formájában? :)
Más. Azt olvasom, hogy az up és down kvark tömegei csak 4 és 8 MeV. Hogy lesz belőlük 1 GeV-es proton?
Ezt most komolyan mondom, maga a feladat könnyen megfogalmazható, és programozó is elég hozzá, nem kell a fizikához értenie. Ha kvarkokat nem veszünk bele a dinamikába, akkor emlékeim szerint a számolások a rácsméret 7edik, ha belevesszük a kvarkokat, a 11edik hatványával mennek, ami túl magas, hamar elszáll és túllépi mindenféle gép teljesítöképességét.
A probléma, hogy ha szétszabdalod a rácsot darabokra, az érintkezési felületeken hatalmas mennyiségü adatot kell átadnod. Ehhez a hálózat lassú, a dedikált gépek (olaszok, japánok, angolok csinálnak ilyeneket) speciális nagysebességü buszokat használnak.
Vannak problémák, amiket könnyebben lehet párhuzamosítani, pl. fázisátalakulás vizsgálata QCD-ben. Itt az egyetemen is müködik egy 256 PC-böl álló, egyenként 1.7 GHz-es Pentiummal, 800 MHz-es RAMBUS-szal felszerelt szuperszámítógép, ahol az elemek közti kommunikációt 1 GB/s vonalak biztosítják. Sajnos a proton tömeg vagy mondjuk a Ds tömeg számolásához ez az architektúra nem jó, kitünöen lehet viszont a magas hömérsékletü kvark-glüon fázisból az alacsony hömérsékletü hadronikus fázisba való átmenetet vizsgálni (a kritikus hömérséklet kb. 100 MeV, ami úgy 1.1*10^12 Kelvin. Az Univerzum fiatalkorában ez az átmenet végbement, ezért ennek kozmológiai jelentösége van. Ez például jól megy, talán egy SETI típusú dologra is alkalmas, bár amennyire tudom, sok értelme nincs, a MC-hoz szükséges statisztikát 256 gép is elég jól biztosítja.
Ok. De a Monte-Carlos dolgok általában nagyon-nagyon jól párhuzamosíthatóak. Feltételezésem szerint ez az algoritmus valahogy úgy működhet, hogy nagyon sok, véletlenszerűen generált alap-szkenációt számolgat ki, és összegzi (átlagolja) az eredményeket. Ezt viszont lehet párhuzamosítani, mert az egyes alap-szkenáriók nem függnek egymástól.
Másik lehetőség: nincs olyan, jelenlegit kiváltani képes, ám párhuzamosítható algoritmus? (Gondolom nincs)
Megjegyzés: a számítások egy 4 dimenziós rács szimulációt jelentenek. A rácsot elvileg fel lehet darabolni számítógépek között, de az egyes darabok közti felületeken átadódó Megabyte-os infókat a mikromásodperc töredéke alatt kellene mozgatni a gépek között. Így müködnek paralel gépek, amiket a QCD-re dedikáltak (pl. APE), de a világháló erre alkalmatlan. A dedikált gépek sebessége pedig túl kicsi.
Amíg ún. dinamikai kvarkokat nem tesszük bele (quenched QCD, csak glüonok szerepelnek a kölcsönhatásban, a kvarkok kívülröl adott töltések a rendszerben), még egészen jól számolható a rendszer, de a kvarkokkal rendkívül megnövekszik a számítási igény, márpedig ha használható tömegadatokat akarsz, akkor ezt nem nagyon lehet megúszni.
Sajnos, nem igazán alkalmas erre a probléma. Egyszerüen nem olyanok a számításokat, amiket úgy lehetne szétosztani, mint a SETI-t.
Két megoldás van:
a) jobb számítógépeket építeni. Ezt én nem annyira szeretem, de lehet, hogy végül majd ez oldja meg a dolgot.
b) fejleszteni az erösen kölcsönható rendszerek megértését, a megoldásukra rendelkezésre álló technikákat. Nekem ez a preferált irányvonal, és ezt a magam eszközeivel próbálom is segíteni (pont ilyen erösen kölcsönható problémákkal foglalkozom kvantumtérelméletekben, igaz, a QCD-nél egyszerübb esetekben, dehát az egyszerübbtöl érdemes indulni).
c) valamilyen kísérleti analógiát találni, ahonnan rá lehet jönni a megoldásra (pl. szilárdtestfizikai jelenséget, ahol a leírás matematikai apparátusa hasonló, és ahol sokkal részletesebb kísérleti infót lehet begyüjteni, aztán ezt az elméletbe visszaforgatni). Ez is tetszene, csak fogalmam nincs, mihez kellene nyúlni.
A jelnelegi számítógépes kapacitásnál nagyságrendekkel több kellene elég pontos jóslatokhoz. Nem lehetne erre valami SETI-szerü projectet indítani?
Ennek több értelme lenne, mint az UFO-keresésnek...
a mezonok tömegeit ma úgy számolják, hogy felvesznek valamilyen kölcsönhatási potenciált a mezonok között. Ezek után megoldják a kvark-antikvark rendszer (minden mezon ilyen) Dirac-egyenletét ebben a potebciálban.
Ez a potenciál sok tagot tartalmaz (skalárpotenciál, spin-pálya kölcsönhatás stb.) Általában azt csinálják, hogy néhány mezon tömege ismeretében befittelik ennek a paramétereit, majd az így nyert félempirikus potenciállal jósolják meg más mezonok tömegét.
A Ds tömegeltérésének oka a potenciál nem megfelelö megválasztása lehet. Vagy az, hogy potenciállal le nem írható kölcsönhatások is szerepet játszanak (ami nem lenne csoda, hiszen ez egy erösen kölcsönható kvantumtérelméleti rendszer).
A standard modell teszteléséhez azt kellene tenni, hogy pl. a teljes kvantumszíndinamikát (QCD) használva (nem egy ilyen félempirikus modellt) ki kellene számolni a Ds tömegét. ilyen számításokat jelenleg csak Monte-Carlo rács szimulációkkal lehet csinálni, ezek hibája jelenleg igen nagy. A jelnelegi számítógépes kapacitásnál nagyságrendekkel több kellene elég pontos jóslatokhoz.
Másik módszer (amit már írtam lentebb), hogy az effektív potenciált számolnák ki a QCD-böl, és megnéznék, egyezik-e a kísérleti adatokból befittelt értékekkel. A jelenlegi számítási eljárásokkal ez sem lehetséges, sajnos.
Így egyelöre a Ds tömege, amint ezt lentebb jeleztem, nem jelent komoly kihívást a standard modell, mint olyan számára. Illetve a tényleges kihívás az, hogy megbízható számítási eljárást kellene kifejleszteni, amivel magából a QCD-böl ki lehetne nyerni az erösen kölcsönható részecskék spektrumát. Jelenlegi módszereinkkel még a proton tömegét sem tudjuk elég pontosan meghatározni (bár nagyjából OK egyébként, de a pontossága még a Ds-hez sem lenne elég).
Megjegyzés: önmagában az, hogy az effektív kölcsönhatásban milyen tagokat és mekkora erösséggel kell figyelembe venni, jelenleg nem számolható ki a standard modellböl, csak durván becsülhetö.
Egy charm és egy anti-strange van benne (bájos is, és ritka is).
A tömege kevesebb, mint a jóslat. Ez nem annyira nagy baj, mert a jóslat maga is félempirikus-fenomenologikus modellböl jön ki. A kvarkokat összekötö glüonok kölcsönhatása nagyon erös, így az ilyen állapotokat effektív modellekböl számolják. A talált tömegeltérésnek lehet egyszerüen az az oka, hogy nem vettek figyelembe valamilyen tagokat az effektív leírásnak. Attól az eltérés nagyon messze van, hogy bármiféle következtetést lehessen levonni belöle pl. a standard modell ellen.
Persze ha sikerülne az effektív elmélet paramétereit nagy pontossággal kiszámolni a kvantumszíndinamikából, és az így kapott effektív elmélet nem magyarázná meg a Ds tömegét, akkor tényleg lehetne kongatni a vészharangokat. Egyelöre azonban nem ez a helyzet.
D-vel kezdik általában a c kvarkot tartalmazó (bájos) mezonok neveit, az s pedig annak a jele, hogy ez a mezon ritka is (a ritkaság egy olyan töltés/kvantumszám, amit az s kvark hordoz). A bájosság és a ritkaság az erös és az elektromágneses kölcsönhatásban megmarad, és csak a gyenge kölcsönhatás (radioaktív bomlás sérti).
És igen ha jól értem arról van szó. Egy down és egy strange kvark van benne ami alapján semleges kaonnak kéne lennie. Ami nem világos az az, hogy Ds-nek jelzik és miért írják a D-t nagybetűvel.
Még annyit: a mai fizika a következö alapvetö elven müködik: hierarchikus leírás.
Az egyes modellek, leírások, egy adott skálán érvényesek. Pl. két autó ütközését newtoni fizikával fogod leírni. Nem fogsz kvarkokkal operálni.
A molekulák spektrumszámításánál a magokat pontszerü pozitív töltéseknek tekinted. Nem foglalkozol protonokkal és neutronokkal stb.
Egy magasabb skálán érvényes modellböl az alacsonyabb energiaskálán érvényes modell bizonyos szabadsági fokok kiintegrálásával, azokra való átlagolással kapható. Ezt Wilson-féle renormálási csoportnak nevezik a térelméletben, de elvi szinten ez a fizikai leírás hierarchiájának lényege. A kvantummechanika és klasszikus mechanika kapcsolatára alkalmazva ennek megfelelöje a Bohr-féle korrespondencia elv.
Jelenleg a legnagyobb energiákon érvényes, fundamentális modellünk a standard modell. Ennek alapján megérthetöek, levezethetöek vagy legalábbis megindokolhatók az alacsonyabb skálákon érvényes modellek. A konkrét számítás nem mindig végezhetö el, de nincs okunk azt gondolni, hogy a dolog nem müködik.
Egyetlen komoly összeférhetetlenség van, ami elvi jelentöségü: a kvantumelmélet és a gravitáció között. Szerencsére ez úgy tünik csak nagyon magas skálán okoz galibát, addig megfelelö közelítés klasszikus einsteni gravitációval és a szokásos kvantumtérelmélettel leírni a fundamentális folyamatokat, és az alacsonyabb skálán érvényes modelleket ebböl származtatni.
Nem gondoljuk, hogy a standard modell lenne a mindenség végsö elmélete. Azt gondoljuk, hogy ez az a modell, ami a jelenleg számunkra elérhetö legmagasabb energiákon, és legkisebb méretek tartományában leírja a fizikai valóságot, és ezért jelenleg ez a fizika fundamentális elmélete. Ezért nevezik standard modellnek.
Muster Mark lényegében megválaszolta. A víz fázisdiagramja és tulajdonságai teljes mértékben megérthetök a standard modell alapján. Na persze nem a kvarkokkal számolgatunk, hanem egy effektív modellt veszünk, ami a szóba jöhetö energiákon jó közelítés, és molekulafizikai-stat. fiz. módszerekkel operálunk.
Továbbá: ezekkel nem az a gond, hogy a modell ne működne, hanem az, hogy irgalmatlan számítási kapacitás kell az alkalmazásához. Azokban az esetekben, amikor ezt rá tudták szánni, akkor stimmelt.
Ice polymorph
Density, g cm-3 a
Protonsf Crystal Symmetry Dielectric constant, eS Molecular environments Small ring size(s) Helix Approximate O-O-O angles, ° Ring penetration hole size Notes
Hexagonal ice, Ih 0.92
disordered Hexagonal one C6 97.5 1 6 None All 109.47±0.16 None
Cubic ice, Ic 0.92
disordered Cubic four C3 1 6 None 109.47 None
LDA b 0.94
disordered Non-crystalline 3+ 5, 6 None mainly 108, 109 and 111 None As prepared, may be mixtures of several types
HDA c 1.17
disordered Non-crystalline 6+ 5, 6 None broad range None As prepared, may be mixtures of several types
VHDA d 1.25
disordered Non-crystalline 6+ 5, 6 None broad range ?
II, Ice-two 1.17
ordered Rhombohedral one C3 3.66 2 (1:1) 6 None 80,100,107,118,124,128;
86,87,114,116,128,130 None
III, Ice-three 1.14
disordered Tetragonal one C4 117 2 (1:2) 5, 7 4—fold (1) 91,95,112,112,125,125
(2) 98,98,102,106,114,135 None protons may be partially ordered
IV, Ice-four 1.27
disordered Rhombohedral one C3 2 (1:3) 6 None (1) 92,92,92,124,124,124
(3) 88,90,113,119,123,128 some 6 metastable in ice V phase space
V, Ice-five 1.23
disordered Monoclinic one C2 144 4 (1:2:2:2) 4, 5, 6, 8 None (1) 82,82,102,131,131,131
(2) 88,91,109,114,118,128
(3) 85,91,101,103,130,135
(4) 84,93,95,123,125,126 8 (1 bond) protons may be partially ordered
VI, Ice-six 1.31
disordered Tetragonale one C4 193 2 (1:2) 4, 8 None (1) 77,77,128,128,128,128
(2) 78,89,89,128,128,128 8 (2 bond) protons can be partly ordered
VII, Ice-seven 1.50
disordered Cubice four C3 150 1 6 None 109.47 every 6 two interpenetrating ice Ic frameworks
VIII, Ice-eight 1.46
ordered Tetragonale one C4 4 1 6 None 109.47 every 6 low temperature form of ice VII
IX, Ice-nine 1.16
ordered Tetragonal one C4 3.74 2 (1:2) 5, 7 4—fold (1) 91,95,112,112,125,125
(2) 98,98,102,106,114,135 None low temperature form of ice III
X, Ice-ten 2.51
symmetric Cubice four C3 1 6 None 109.47 every 6 symmetric proton form of ice VII
XI, Ice-eleven 0.92
ordered Orthorhombic three C2 1 6 None 109.47 None low temperature form of ice Ih
XI, Ice-eleven >2.51
symmetric Hexagonale distorted undetermined 6 None undetermined every 6 Found in simulations only XII, Ice-twelve 1.29
disordered Tetragonal one C4 2 (1:2) 7, 8 5—fold (1) 107,107,107,107,115,115
(2) 67,83,93,106,117,132 None metastable in ice V phase space
Es ekkora tudas meg nem elegendo vegyuletek tulajdonsagainak joslasara?
Pl a viz folyadek tulajdonsagainak vagy egy bonyolultabb szerves vegyulet fenyerzekenysegenek joslasara nem eleg meg?