Érdekes módon én az állatoktól nem félek (kígyó, pók, ilyenek), egyszerűen normális állatok, akik ránk sem bagóznak, élik a saját életüket. De a saját fantáziámtól totál ki tudok bukni! Ezért sem nézek horrorsztorikat, mert utána hónapokig nem tudok sötétben elaludni. A rémálmokból való felébredést meg ne is részletezzem. Csak fekszem az ágyban, dermedő tagokkal, és nem merek megmozdulni sem...
A nagy magasságban, de már a gondolatára is izzad a tenyerem, és zsibbad a talpam. Egyszer a János hegyi kilátón jutottam majdnem bajba, de fogalmam sincs, honnan összekapart önfegyelemmel sikerült lejönnöm. Érdekes módon gyerekkoromban semmi bajom nem volt. Valószínűleg civilizációs betegség.
nyugi Tantus, ez a kígyós dolog nálam hasonló méreteket öltött. volt, hogy hisztériás rohamot okozott egy tökártatlan vizisikló... ha a tévében láttam egy kígyót, rámjött a hányinger, vagy nem is tudom, mi, valami megmagyarázhatatlan dolog, nem véletlenül hívják ezt iszonynak
Határozottan megörültem, amikor titeket olvastalak. Ne értsetek félre, nem káröröm, de már kezdtem magam dilisnek érezni. Nekem abszolute hétköznapi fóbiáim vannak, de azok szabályosan tönkretesznek! Rettegek a kígyóktól, de annyira, ha valahogy eszembe jutnak, majdnem elájulok. Pici lányomat nemrég még szoptattam éjszaka is, és elég volt egy kígyó képzete az agyamban, máris a hányinger fogott el. Magam alá kellett húznom a lábam, annyira rettegtem a sötétben, hogy rámkúszik. A másik a tériszonyom, ami abszolút normális fóbia, nálam pánikká változik, pl. amikor legutóbb Londonban a Szent Péter székesegyházban a Whispering Galleryre nagy nehezen felmerészkedtem, alig tudtak lehozni, annyira rosszul lettem. Nem merek én sem körfolyosós házban közlekedni, félek lenézni, jaj, olyan hülyén hangzik, de tényleg rettegek ezektől a dolgoktól. Kéretik nem kiröhögni!:)))
Én többek között klausztrofóbiás vagyok, de már rég nem titkolom, simán bárkivel közlöm, hogy én a liftbe be nem szállok inkább megyek a lépcsőn (nem szoktak meglepődni a népek, már biztos sokan vagyunk).
Egyébként úgy kezdődött, hogy tini koromban többször is megállt velem a lift két emelett között, s hol ezért, hol azért jó sokáig nem szedtek ki hiába csöngettem (pl. a gondnok szabadságon volt, az ügyeletes másik házban lakó gondnok pedig azt hitte valaki szórakozik stb.) Az utolsó csepp a pohárban egy áramszünet volt, akkor szerencsére ki tudtam szállni, de elég volt elképzelnem, hogy a tök sötétben bezárva ki tudja meddig, hát én többet nem ...
Aztán ehhez jött felnőtt koromban, hogy már a metróba se szállok be (10 év után rábeszéltem magam egy próbaútra, mondanom sem kell, hogy valami pályafelújítás miatt megállt a metró az alagútban, az a pár perc várakozás elintézte következő 10 év metrohanyagolását.
És végül de nem utolsó sorban már a tömeget sem bírom, komoly erőfeszítésembe került, hogy elvigyem lányaimat a Népstadionba Michael Flatley showjára, hát egy párszor leizzadtam még szerencsére hogy nincs sűrűn ilyen programunk.
ne izéljétek már vapitit. lehet, hogy másnak vicces, hogy valaki a lepkétől parázik, de neki attól még lehet ez tökkomoly. (pl: egy ejtőernyősnek érthetetlen, ha valaki a magasságtól fél.)
bocs
abs. voltam
Üdv mindenkinek.
élő paráim: tömeg - brrrr. odáig súlyosbodott a helyzet, hogy nem csak a tömegközlekedés (nomen est omen) zavar, hanem ha kocsival dugóba kerülök, már attól is a frász kerülget. és most már nem csak akkor, ha ottvagyok, hanem már a tudattól is, hogy majd mindjárt tömeg lesz... :(
csinovnyik, és a többi sorstárs biztos tudja, miről beszélek :)
tériszony: metrólépcsőn lefelé enyhe émelygés, noha a 10. emeleten lakom, idestova 7,5 éve, ez valahogy már nem zavar, de a lépcső az a halálom... elég lassú is vagyok, ha lefelé gyalogolnom kell. meg ezek a régi típusú házak, a függőfolyosóval, valahogy mindig az az érzésem, hogy leszakad...
amin viszont (asszem) túlléptem: a kígyóktól való félelem. kábé két éve kezdődött, hogy úgy próbáltam elfogadni meg minden. hálisten vagy mittudomén, szűk családom másik két tagja vonzódik a hüllőkhöz, így könnyebb (vagy nehezebb:))) volt a dolgom. szóval most már ott tartok, hogy két hete kaptam egy kígyót, csak én, egyedül :)))) igaz, valódi kígyórajongók számára inkább vicc, mint kígyó, mer kicsi, vékony, és sokkal nagyobb sem lesz (80 cm), de kezdetnek megteszi... ha megfogtam, beszámolok :))))
(amúgy már megsimiztem egy kígyót - télleg nem csúszik. ezt olyan nehezen hittem el.)
szóval bizonyos dolgokon úrrá lehet lenni. örülök, hogy sikerült. (de hogy a tömegiszonyt hogy oldom meg.. asszem ez a mai kor átka. nem tudom elképzelni, hogy egy középkori arcnak tömegiszonya lett volna, de lehet, hogy csak szegényes a fantáziám)
nekem tömegiszonyom van. nem bírom, ha sok ember vesz körül, vagy kevés de nagyon. igazándiból fél méternél közelebb csak néhány személy jelenlétét tudom elviselni.
ne hívjatok koncertre.
Kicsi csillag messze vagyok hogy az ongyilkosagrol kritikusan nyilatkozzak.Magam is azt tartom hogy az embernek joga van az eletehez es annak elvetelehez is.Joga van ha nem vallasos vagy mas etikai ,erkolcsi dolga nem tartoztaja,de szerintem a helyes megitelesehez tudni kell hogy az elethez amit Te alternativanak nevezel az a SEMMI.A halal nem az elet szinonimaja a masik oldalon hanem az elet maganak a vege,befelyezese.Folytatasa alig kovetkezik..
Igy jomagam be vagyok irva egy svajci egyesultebe amely a humanus es meltosagos halalt tamogatja de az ott mewgadott toervenyek alapjan:
-gyogyithatatlan es rosszabodo betegseg,oneletasnak a lehetetlensege
-kibirhattlan es tompithatatlan fajdalmak amely nem kezelhetok.
-az ongyolkos jelolt teljes tudataban adott kozjegyzoi nyilatkozat,
-ket hivatalbol kinevezett orvos ,kulon ,kulon megallapitasa a betegseg gyogyithatatlansagarol,kezeklhetetlensegerol,az embero meltosag elvesztesevel jaro fajdalom lehetsegesegerol.Akkor is a tevekenyseget magad kell elvegezned.
De csak ugy vegetvetni az eletnek,mitobb errol ugy almodozni,az meg nem vegleges elhatarozas kis csillagom,hanem egy kicsit koketas a halalal de ugyanakkor egy kis remeny hogy nem kell ide jutni.Es ezt a remenyt fel lehet tartani,egy szabad es nyilt analizisel,miert kivanod a halalt.
Kedves Mumu!
Köszönöm de az MK-t már próbáltam... nem véletlen, hogy már rég nem jártam arra. Valószínüleg üldözési mániám van, de nem éreztem, hogy segítséget kaptam volna. Csak ennyi. Az életnek pedig van alternatívája... a halál. Čs mindenki választhat.
Maradok tisztelettel
Nem hiszem, hogy szívesen állnék az ablakok alá. Az agyam tudja, hogy milyen kicsi a lehetősége annak, hogy a fejemre essen valami, de mégis félek.
Egyébként volt negyedik és ötödik eset is, ami újra és újra előhozza a félelmet.
Kb 2 éve éjszaka is volt egy öngyilkosság / ez volt a harmadik /.Én egy 10 emeletes házban lakom és valamikor hajnali 2 órakor szólt a kapucsengő, két rendőr arra kért, hogy nyissam ki nekik a kaput, mert be akarnak jönni, mert valaki kiugrott a házból és nem tudják, hogy honnan. Annyi mindenki máshoz csöngethettek volna, hiszen emeletenként tíz lakás van / 10 emelet*10 lakás / és pont hozzánk csöngettek.
Az ötödik rossz élmény kb 1 éve volt, amikor a ház mellett egy lakó keresgélt valamit. Mikor kérdeztem, hogy mit keres, akkor azt mondta, hogy egy 20 dkg-os konyhai súlyt dobott ki az unokája az ablakon. Mikor szörnyülködtem, hogy milyen komoly baj lehetett volna, ha valakire ráesik akkor ő csodálkozott, hogy ugyan mi baj lehetett volna egy ilyen kis súlytól. Nem fogta fel agyilag, hogy ha az valakire ráesik az szétloccsantotta volna a fejét.
Egyébként most , hogy ezeket leírtam enyhén rosszul érzem magam.
Már többször gondoltam, hogy el kellene költözni a városból falura, ahol semmi nem eshet a fejemre, de faluról meg folyton autóval kellene a városba közlekedni és ha nem is betegesen, de a közlekedéstől is félek. Annyi baleset van, annyira vadul vezetnek az emberek.
Teljsen megertem az erzesedet.Valami olyan tortent Veled ami 1:1oo.ooo.ooo-hoz lehet,t.i. hogy haromszor is ilyen helyzetbe jutottal ami mas egyszerse.A valoszinusege olyan kicsi,de aki a valoszinusegi szamitast ismeri azt tudja vannak ilyen extrem esetek is.De mindenilyen megismetelheto esetre egyre kevesebb a kiszamithato lehetoseg,most mar a legujabbra ennek a negyzete kellene legyen (Newton binomus szerinti szamitas ).Ugy hogy teoretikusan erre mar nem kerulhetne sor eletedben.
Ha ezt meg tudnad magadnak magyarazni jo lenne.Nem tudom voltal-e ezzel orvosnal es mit mondott.Oreg fejemmel azt hiszem hogy ha Teged ez annyira zavar,akkor egy olyan ember asszisztenciajaval akit szeretsz ki kellene hivnod az esemenyt es igenis oda allni csak egy kis idore arra a helyre ahol felsz.Nyugodtan nezzel fel hogy lasd a fejed folotti teret ,esetleg fogd a kezet annak akiben bizzol,de maradj azzon a helyen egy Toled megszabott idot,amit egyre tagitsal a gyakorlatok szamaval.Meglatod ,nem esik tobbe semmi fentrol es lassan ezzen a felelmeden is tul lennel.Ha az elso lepesre elhatarozod valobban Magad,igy lesz.
Először akkor rettentem meg -kb 15 éve- amikor az akkor még két pici gyerekem mellé leesett egy virágcserép egy hatodik emeleti erkélyről. Kb 1 méterre esett a két gyerektől. Olyan közelinek éreztem a tragédiát, hogy akkor évekig rettegtem. Mire nagy nehezen kihevertem ezt az élményt, akkor történt egy héten belül kétszer is , hogy a házunkból és a szomszéd házból is kiugrott két nő az ablakon. Mint már az előbb írtam pont oda, ahova az ember kilép a kapun. Azóta csak úgy merek kilépni a kapun, illetve bemenni, hogy hirtelen felnézek az emeletekre. Ez a hirtelen felnézés - 15 év óta naponta többször - egyébként azt eredményezte, hogy a nyaki gerincemnél három porckorongsérvem lett. Egyszer már operáltak is. Ennek ellenére továbbra is mindig felnézek és ha lehet, akkor az ablakok alatt közvetlen közelben nem megyek.
Félek attól, hogy valaki a fejemre ugrik. Jól olvassátok. Sajnos az elmúlt években többször ugrott ki öngyilkos az ablakon a környékünkön és pont oda ugrott az állat, ahol az ember kilép a kapun. De attól is rettegek, hogy valamit kidobnak az ablakon, vagy kiejtenek és az is agyonüt. Ilyet is láttam. Láttam repülő virágcserepet, repülő kenyeret, fazekat, vasdarabot.
És rettegek attól, hogy valamelyik családtagomra esik valami.
Kicsicsillag,a pok az OK.Csaladtagjaim legalabb a fele pok ellenes.
De az elettol ?
Nem akarsz errol talan a maganyosoknal tobbet beszelni ?
Az eletnek nincs alternativaja .Persze hogy kuzdo ter ,de csak annak aki annak akarja latni.Ha nincsenek objektiv korlatok(azzokat is lehet kezelni ,atugrani )akkor a tobbi mar sokban sajatmagadtol fug:milyen magasra teszed a lecet ,mennyire tudod felmerni targyilagosan a lehetosegedet,hogy treningezel celod eleresere.Ne fel csillagocska az eletol magatol (Mumu bacsi 64 eves ,innen ez a hangnem ) meg sok jot tartogathat szamodra.A felelemmel csak gyengitenned Magad.Olellek.
Hát én leginkább a pókoktól félek... irtózom tölük. Brrrrrrrrrrrrrrrrrr!
Ki lehet kergetni velük a világból... de én leginkább az élettöl félek... el is határoztam, hogy csak addig csinálom amíg én úgygondolom... ez a félelem a legszarabb
Maradok tisztelettel:o(
Kedves Tarsaim ,sokan kozulunk megfejthetetlen felelmet erez bizonyos korulmenyek kozott ,bizonyos elolenyektol ,irtozik egy targytol ,esemenytol.A felelme lekuzdhetetlenek tunnik ,bar okos,muvelt ,szakmajaban kituno , kenyszeritve erzi magat hogy tegyen vagy keruljon el valamit.
Egyik zsenialis baratom fel a liftben,claustrofobias,bezartnak erzi magat,nem kap levegot.
Egy masik kedves baratom reteg a piszoktol,
minden ot percben megmosna a kezet ,mert ugy erzi baccilusok ragadtak ra.
Legtobben szegyelik a viselkedesuket ,titkoljak annyira amenyire lehet,ez egy kulon stress szamukra.
Tapasztalatom hogy ha ki merik mondani es elfogadjak hogy beszelni lehet rola, megkonyebulnek es ha nem is szabadulnak meg a kenyszertol de lassan az elveszti legalabb misztikus erejet,koznapiva valik,konyebb ellene harcolni.Itt errol is nyitok egy topicot hatha vannak batrak aki beszelnenek rola.Pedig az ilyen temakal kapcsolatba rossz tapasztalatom van eddig ,de ugyanugy mint a maganyosoknal ahol nemsokara a 4000-ik hozzaszolashoz kozeledunk ahol kialakult egy egymasra figyelo,szereto es tamogato csoport talan itt is sikerul egy olyan meleg kuckot ide varazsolni amelynek kereteben szabad lesz a szo,a valomas es a segiteni akaras.