Este Debrecen-Vasas 81-49. Ezzel csoportmásodikként jutottunk a négy közé. Holnap délután 13.00-kor elődöntő a hazai pályán játszó Bajával. Ha Varga Ádám hozza azt, amit tud, bármi lehet, ha nem megy neki, mint sajnos ma, akkor kevés esélyünk van a győzelemre.
"Gyorsinfo: nyert a DEKE, a Kaszások pedig (negyed órával később kezdték a Kaszások - Veszprém meccset) szintén legyőzték a Veszprémet. A mieink derbijén nagyot alakított a DEKE, ahogy ígérték, úgy kezdtek, aztán növelték, majd megtartották az előnyüket. A közönség is nagyot szurkolt, köszönjük a kilátogatóknak a tényleg pluszt adó buzdítást! Pezsgő, öltözői ugrálás, mosoly, most mentem... nemsokára jövök - képekkel is.
DEKE - SMAFC 86-68 (32-18, 20-16, 14-19, 20-15)
DEKE: ERDEI 15/3, ÁDÁM 2, TÓTH G. 24/21, TAKÁCS D. 2, KENNERLY 38/3. Csere: VARRÓ 1, GÓCS 4, BECSKY, KOVÁCS I., GORÁCZ, LEFLER, SZARVAS. Vezetőedző: WALKE KÁROLY.
Walke Károly: Büszke vagyok mindenkire. Igazoltuk ma is, hogy amit vállaltunk, azt teljesíteni tudjuk.
Nagykanizsa – DEKE 90-79 (14-19, 28-15, 24-15, 24-30) DEKE: Erdei 5, Ádám 7/3, Tóth G. 18/12, Takács D. 17/3, Kennerly 16. Cserék: Varró 7, Gócs 7/3, Becsky, Kovács I., Lefler (keretben volt még, de nem játszott: Gorácz, Szarvas). Vezetőedző: Walke Károly.
Walke Károly: Nem mondom, hogy ne akart volna nyerni bárki is a csapatunkból, mert küzdöttek a fiúk, mégis, fájdalom volt nézni, hogy egy olyan gárda, amelynek az egyik kulcsjátékosa a szünetben vidáman szalámis szendvicset eszeget hanyatt dőlve – megosztva azt a trénerével –, így elver minket, akik elvileg profi mentalitású együttes vagyunk. Óriási esélyt szalasztottunk el! Ezen a mérkőzésen nem kellett elvileg senkinek sem görcsölnie, egyszerűen azért jöttünk, hogy megkönnyítsük a magunk dolgát a továbbiakra nézve. Nem sikerült. Most viszont már nincs lehetőség hibázni – igaz, az élvonalba jutást természetesen nem adják ingyen –, nincs mese, megverjük a Sopront és a Veszprémet is!
A találkozó számszerű adatairól - egyelőre nincs pontos statisztika, azt mondták, majd küldik - annyit tudunk, hogy a sok fault miatt a hazaiak harmincvalahány, míg a DEKE huszonvalahány büntetőt dobott (a Kanizsa itt szedte össze a végső előnye java részét). Rendben. Azt azonban magunktól is tudjuk, hogy nem nyertünk. Azt is, hogy az első negyedben még jól álltunk, ám a két középső játékrészben 22 pontot vert ránk a hazai gárda, így az utolsó felvonásban kockáztatnia kellett Walke Károlynak, hátha bejön az egészpályás letámadás – 10 percen keresztül. Nos, faragtunk valamit a hátrányból, sőt, ezalatt 30 pontot szórt is a DEKE, ám még mindig sokat kapott, így nem volt már reális esélyünk a győzelemre.
Az okokról: pontos adatok hiányában is kijelenthető (edzőink azért számolgattak, ahogy tudtak), hogy a debreceniek egyértelműen kevesebb lepattanót kaparintottak meg, mint a Nagykanizsa kosarasai (az első meccsünkön kissé más volt a helyzet), sajnos előfordult, hogy egy hazai támadás után többször is visszaszerezték a labdát, ha célt tévesztett a dobásuk, de saját büntetőt követően is kaparintottak meg lepattanókat Zsámár Krisztiánék, nem is egyszer. Az említett úriember és Szabó Balázs viszonylag nagy uralmat alakított ki a gyűrűk környékén, előbbi bőven tíz, míg utóbbi simán húsz pont felett dobott – a Debrecenben nem játszó 174 centis Kasza Dániel volt még termékeny, s egészítette ki az ottani centerek támadójátékát a maga pontjaival, de a zalai csapat többi tagja is megtette a magáét.
Aztán, ha már ilyen könnyen betalált az ellenfél, megtehettük volna mi is, hogy kosárzáporral kompenzáljuk ezt, de – Walke tréner szerint – jó néhány alkalommal butaságot műveltünk a támadásaink során. Érdekes, de vezetőedzőnk már többször kijelentette, hogy a Sárvárt egyértelműen erősebb gárdának tartja a Kanizsánál (az alapszakaszban bizony többen is győztek a csarnokukban a nyugati együttesek közül), most pedig hozzátette, hogy az előző találkozón nyújtott produkcióval ezen a napon sima győzelmet értünk volna el.
Bizony, a mai meccs és a Meló Diák elleni nyerhető, mégis csúnyán elbukott derbik voltak, míg a soproni fiaskó minden szempontból más tészta – ám egyaránt nulla pontot érnek.
Az is megér egy misét, hogy egy-egy játékosnak a pontszám szerinti teljesítménye mennyire más megítélés alá esik, ha győztes, vagy ha vesztes derbi után véleményezzük. Vegyük, mondjuk Tóth Gábort, aki a DEKE – Kanizsa meccsen 17/6-ot dobott, és trénere kiemelte (a csapatunk nyert), most viszont a 18/12-je után sem kapott kiemelést (vesztettünk, tehát úgy is felfogható, hogy Gabesz ezen a mérkőzésen még többet kellett volna, hogy nyújtson). Vagy ott van Joe Kennerly, aki sem akkor, sem most (ezúttal ugyebár senki sem) kapott plusz dicséretet Karcsitól, holott az első derbin 21 pontig, most meg 16-ig jutott. Persze ez csak egy kis gondolatfutam (és egyáltalán nem korholása a srácoknak), mivel egyfelől a dobott pontok csak egy részét mutatják meg egy kosaras teljesítményének, másfelől a tréner tudja azt is például, hogy az általa elvártaknak megfelelt-e az adott játékos vagy sem, esetleg csupán részben.
A lényeg, hogy nem általában véve, hanem bizony egy-egy adott meccshez, illetve az ellenfél aznapi produkciójának színvonalához képest kell jól játszania az egyéneknek és egészében véve a csapatnak is. Magyarán, ha adott napon nem megy a védekezés (ami pedig a DEKE fő erőssége), akkor elő kell(ene) vennünk a ponterősebb kosárlabdánkat. Mert hogy van. Megmutattuk már nem egyszer. Vagy nem tudom...
Következik a Sopron (itthon), majd a Veszprém (idegenben). Ha nyerünk a SMAFC ellen, akkor (amennyiben a Veszprém is megveri a Kaszásokat abban a fordulóban) még mindig elég 31 pont alatt kikapnunk Veszprémben az utolsó forduló során. Ha nem győzzük le itthon a SMAFC-ot, akkor viszont vélhetően idegenben kell ezt tennünk a Veszprémmel, ami ugyebár első ránézésre nehezebb dolognak tűnik. Viszont ha mindkét derbit hozzuk, az a legtutibb, mert nincsenek kérdések, csak bajnoki cím. Egyéb lehetőség is van, ám mi úgy vesszük, hogy számunkra nem létezik.
Kedves DEKE, tessék már megnyerni a hátralévő két találkozót! Akarjuk! Tudjátok!
Kis tisztelet teljes kiszólás, ám ide tartozik: ha a szövetség honlapjára nézünk (igen gyorsak voltak ezúttal), 91-80-as végeredmény szerepel a Kanizsa – DEKE találkozó mellett. Most nincs vita (majd csak eldöntik, melyik verzió a helyes), de ha egy feljutásról döntő, egy árva ponton múló derbinél nem tisztázott a mérkőzés végi állás (!), akkor már csudább a helyzet, nem? Debreceni kosárlabda-barátok! Aludjunk rá egyet, és lehet, hogy mire hétfő lesz, kiderül, csak elnézték, és mi győztünk, a Veszprémtől levontak 8 pontot (például azért, mert csak), vagyis mi már bajnokok vagyunk. Ha-ha-ha.
DEKE: ERDEI, ÁDÁM 2, TÓTH G. 21/6, TAKÁCS D. 12, KENNERLY 8. Cserék: GÓCS, KOVÁCS I. 6, BECSKY 7/3. (keretben volt még, de nem játszott: VARRÓ, AMBRUSZ, SZARVAS, GORÁCZ). Vezetőedző: Walke Károly.
A csapat gyakorlatilag végig vezetve nyerte ameg a szoros meccset, Joe összesen mintegy 15 percet játszhatott (kipontozták), de a védekezésünkre, a zónánkra Walke Károly vezetőedző azt mondta, hogy talán a legjobb volt ebben az évben. Összesen nyolcan voltak pályán a mieink közül, ám az egész csapat kiemelést fog kapni (a tréner szerint nem túlzás), mivel - anélkül, hogy a külső körülményekkel foglalkoznánk - megdolgozott a csapat a sikerért. A támadásaink, látszik a dobott pontokból is, közel sem sikerültek, sikerülhettek úgy, ahogy reméltük, ám a védekezésünk és a csapat hallatlan egysége meghozta a várva várt sikert idegenben is, végre!
A pontdobókon kívül sajnos szinte semmit sem tudunk, elvileg a jövő héten kapunk e-mailen adatokat a sárváriaktól. A mérkőzés menetéről szólva, a szoros végjáték ellenére nem volt akkora izgalom, mint ahogy az 56-53-as DEKE-győzelem számszerű eredményéből sejtenénk. A mieink ugyanis nem sokkal a lefújás előtt már 11 ponttal is mentek (ami ilyen kevés kosarat hozó találkozón már tetemesnek számít), onnan kapaszkodott fel a hazai gárda és kozmetikázta a végeredményt. A Sárvár részéről, ahogy vártuk, Koma Dániel 19 pontot, Henrik István 19/3-at ért el, vagyis a hazaiak húzóemberei e téren jól teljesítettek.
Arra a honlapon közzétett szavazásra, vagyis, hogy ki lesz az, aki nagyot alkot ezen a meccsen, részben megkaptuk a választ. Az olvasók leginkább Tóth Gáborban bíztak, és bizony, Gabesz tényleg a legeredményesebb tudott lenni. Ám valójában egy olyan "játékos" hozta ezt a rangadót, akit bizony nem is nevesítettünk a szavazó játék során, s ezt a "kosarast" úgy hívják, hogy CSAPAT.
A jelenlegi állás szerint a DEKE két győzelemmel előzi meg a Veszprémet, és még három forduló van hátra. Magyarán, ha Nagykanizsán és itthon a SMAFC ellen győzni tudunk, hiába nyer esetleg a Veszprém is mindkét meccsén, hozzájuk már bajnokként mennénk. Tovább számolgatva, már majdhogynem az is elég nekünk, ha a Sopront (SMAFC) itthon verjük és előtte Kanizsán kikapunk, mert ez esetben (és ha a Veszprém diadalmaskodik mindkét találkozóján) Veszprémben elég 30 ponttal vagy kevesebbel kikapnunk tőlük. Egál állás esetén ugyanis az egymás elleni meccsek rangsorolnak, mi pedig itt nagyon (31 ponttal) megvertük őket.
Ez a matematika, ráadásul nem jó hozzáállás, ha azon morfondírozunk, itt vagy ott mennyivel kapjunk ki, ám a tisztán látás végett érdemes ezeket a lehetőségeket is számba venni. Ám az kétségtelen, a saját kezünkben van a sorsunk, aminél jobb hír csak egy létezik: ha az utolsó forduló után (vagy már hamarabb) kijelenthetjük, hogy a DEKE az NB I/B bajnoka.
Most azonban még nem az, "csak" a listavezetője. Van három mérkőzés hátra, ha lehet, nyerjük meg mindet!!!
DEKE: ERDEI 17/9, ÁDÁM 10, TÓTH G. 15/6, TAKÁCS D. 9/3, KENNERLY 25. Cserék: KALUHA, VARRÓ, GÓCS, KOVÁCS I. 8/6, LEFLER 2, (keretben volt, de nem játszott: BECSKY, VAS). Vezetőedző: Walke Károly.
Walke Károly: A szezonban most játszottunk a legkollektívabban, a legjobb fizikumban, a legnagyobb elánnal. A kosárlabdában érvényes elveimet igazolta a csapat teljesítménye, nagyon boldog vagyok, mert a mezőny legjobban támadó egyletét 55 ponton tudtuk tartani. Újfent bebizonyosodott, hogy csak fegyelmezett védekezéssel lehet komolyabb eredményt elérni.
Molnár István: Kritikán alul, fegyelmezetlenül támadtunk. A hét közben elvesztettük a centerünket (Mándity Máté térdszalag-szakadást szenvedett – a szerk.) és ez megfogta a társaságot. Nélküle más volt. Ettől függetlenül az ellenfelünk jobban támadott. A bírók? Egyikük a mi szintünkön tette a dolgát.
DEKE: Erdei 17/6, Ádám, Tóth 11/3, Gócs 2, Kennerly 17. Cserék: Kovács I. 9, Gorácz 2, Lefler 2, Varró 4, Takács D., (keretben volt még, de nem játszott Becsky, Ambrusz). Vezetőedző: Walke Károly.
Walke Károly: Esélytelenek voltunk! Enerváltan játszott a csapatom, emellett külön fájdalom, hogy akire készültünk, vagyis Csaplár-Nagy Arnold dobott egy rakás pontot, meg leszedett egy csomó lepattanót ellenünk. Az okokra választ keresünk, de most már a jövő heti hazai rangadóra készülünk. Ott vissza kell tennünk a három győzelemnyi differenciát a DEKE és az akkori ellenfél Veszprém közé!
Ma 18 órakor volt a kezdés - elvileg. No, nem sokat, csak vagy öt percet csúszott ez az időpont, ám addig volt egy s más, ami a DEKE vereségét prognosztizálhatta. Először is ma indult útnak a gárda, ám Debrecentől mintegy 30 kilométerre durrdefektet kapott a busz, így ott rostokoltak a mieink másfél órán át, lassan elgémberedő tagokkal, amíg egy másik jármű értük jött. A meglehetősen későn Sopronba érkező DEKE (17.15) végül a játékvezetőktől plusz öt percnyi melegítési lehetőséget kapott, vagyis 17.40-től 18.05-ig próbálhatták "bedurrantani" magukat a debreceni fiúk.
A meccsen a SMAFC gyakorlatilag minden játékelemben elemében volt. Csaplár-Nagy Arnold szedte a többiek és a saját dobásai után is a lepattanókat, olykor többször is vissza tudta tenni a labdát - annyira pedig nem célozhatott rosszul, hogy ennyiből ne találjon be rengetegszer. Az enyhe irónia persze kicsit a "savanyú a szőlő" érzés miatt bujkál a szavaink mögött, ám el kell ismerni, hogy minden, számunkra negatív körítés mellett a soproniak megérdemelték a győzelmet. Csaplár-Nagy mellett egyébként Gombás Gábor is jól teljesített odaát.
A bírókról azért néhány szubjektív gondolatot hadd osszunk meg olvasóinkkal! Sejtettük már korábban is, hogy a honi játékvezetői mentalitásban mutatkozó kettősség itt is tetten érhető lesz (no, hát ilyen világ ez a mai kicsiny hazánkban, szinte mindenben megosztottak vagyunk, miért pont a bírói felfogásban lenne ez másként). Úgy tűnik ugyanis, hogy Keleten valamivel "puhábban" fújnak a síposok, míg Nyugaton - mondván, szokjanak hozzá a magyarok a nemzetközi kemény kosárlabdához - több keménységet engednek meg a meccseken. Ezzel nincs is gond, valóban nem árt, ha edződnek a kosarasaink.
Ám a mai találkozón nyugodtan kijelenthetjük, hogy időnként egyértelműen más mércével ítélkeztek a sípmesterek. A kulcsembereink közül nem egyet teríthettek le a hazaiak bármiféle retorzió nélkül. Ez nem jó nekünk (naná, hogy nekünk nem jó), de véleményünk szerint a honi kosárlabdának sem használ. Egységesebb, valamint - uram bocsá' - elfogulatlanabb fújás is kell a kosárlabda színvonalának emelkedéséhez.
Ennyit másokról! A mieink (részletes statisztika hiányában néhány ismert adatra támaszkodva) sok büntetőt kihagytak, azon kívül gyengén lepattanóztak. A dobások pontosságában is felülmúlt bennünket a SMAFC, és úgy általában önmagunkhoz képest - Walke Károly szavaival élve - "mindenben rosszabbak voltunk, a hazaiak ellenben jól kosaraztak".
Hála istennek a külső és a belső hibák egy részén tudunk javítani, és biztos lehet benne mindenki, hogy meg is teszi a stáb (edzők, vezetők, játékosok, mindenki), így lehet esélyünk a hazai meccsen a nagy rivális Veszprém ellen április 11-én 18 órától, amelyen - újra csak Walke edzőt idézve - "élet-halál mérkőzést vívunk".
Nos, bár nem az az egy derbi dönt a sorsunkról, az egyértelmű, hogy ha ezt a meccset megnyerjük, egyfelől visszaáll a jelentős különbség köztünk és az üldözőink között, másfelől hagy némi - sajnos ezzel is kell számolni - hibázási lehetőséget is a csapatunk számára a későbbiekben. Ne feledjük ugyanis, hogy már csak a Veszprém elleni, majd május 10-én a SMAFC elleni bajnokit rendezik Debrecenben, ezek mellett négyszer a Dunántúlra utazunk.
Reméljük, hogy az illúzióink feladásával (sokan ugyanis azt remélhették, hogy ennél azért valamivel könnyebb dolgunk lesz idegenben) visszatér a csapat abba a mederbe, ami a győzelmekhez, az NB I/B-s bajnokság megnyeréséhez vezeti a DEKE-t!
Mennyire szánalmas, hogy a Deke weboldalán tűzijátékos képpel díszített örömhírben közlik hogy szövetségben feladták azt a levelet, amelyben írják hogy megkaptuk az ajándék két pontot.
Ez meglepetés??????? Majd meglátod a szezon végén, hogy még hányan nyernek a Deke ellen! Egyébként tévedsz mikor azt mondod, hogy rutinos kkk játekosok, mert az Ágfalvi 2002-ben lett kipaterolva onnét, bizonyára tudod és az már 6 éve, akkor is csak 25 éves volt és alig játszott a sérulése után, most pedig munka mellett csinálja. A Filipovics az rendben van de tavaly alig játszott és már 43 éves, a fiataloknak körbe kellene szaladgálniuk, a magyar kosárlabda szégyene hogy nem tudják... Mihalicsot ha jól tudom 15 évesen vitte el az Alba Marcaliból, sosem volt Kaposváron és sosem kellett oda pedig somogyi...érdekes...! A Fehér Csabi pedig tavaly óta jatszik a Meló-Diáknál, idén már átigazolt semmi köze a pécsi csapathoz, ha csak az nem hogy náluk alapozott a nyáron.
Mindegyik csapat játszott a kupában a Sitkuékkal és a Meló-Diák sokkal jobb eredményt ért el, talán még szoros is volt a meccs de ez nem mérvadó. A Debrecen nem olyan jó, a Veszprém sokkal jobb ezt csak elbukni tudják. Szerintem a nyugati oldal jobb talán mindenki belátja de igazad van majd kiderül. Ha kaposvári lennék szurkolnék a csapatomnak...
