Keresés

Részletes keresés

Nannics Creative Commons License 2000.07.17 0 0 154
:D
Előzmény: Waratah (153)
Waratah Creative Commons License 2000.07.17 0 0 153
1/12 esélyem volt:))))
Előzmény: Nannics (152)
Nannics Creative Commons License 2000.07.17 0 0 152
Waratah!

Bizonyos szempontból igazad van. Csak, ha nekem 15 évesen van egy ismerősöm, aki azt mondja nekem, hogy menjél, ne tétovázz, mert ennél csak jobb lehet, akkor én biztos elmegyek 15 évesen, és nem várok 18-ig. És persze, tudom én, hogy amikor az ember pont megéli a problémát, akkor egy picit más.

És honnan tudod Te, hogy én mérleg vagyok?!!! :)

Előzmény: Waratah (151)
Waratah Creative Commons License 2000.07.17 0 0 151
Most marhára papolósnak fog hangzani, de ha mi mindent tudtunk volna 20 évesen. Illetve ha mindent úgy tettünk volna, ahogy tudtuk hogy nem jó. Ilyen az élet, az ember leül, mélázik, mérlegel, és dönt valahogy. Aztán később visszanéz, és vérmérsékletétől függően legyint vagy veri a fejét a falba.
És ezen az sem igazán segít, hogy itt elmondjuk a magunkét, csak picike morzsák a mérleg egyik-másik serpenyőjében. Főleg azért mert nem mi éljük meg azt amit arich. Aki eléggé megfontoltnak tűnik mindenféle egyéb hozzászólásából ítélve, szóval biztos jó oka volt erre a döntésre. Csak mi nem látjuk a teljes képet.
Egyébként és is annak a híve vagyok, hogy ha nem jó akkor lépni kell.
Előzmény: Nannics (149)
Sárkány Creative Commons License 2000.07.17 0 0 150
Smart!
Örülök hogy így örülsz nekem! Megpróbálkozom a telefonálással, és beszámolok mit mondtak.
Előzmény: SmartAss (136)
Nannics Creative Commons License 2000.07.17 0 0 149
Kedves arich!

Azt hiszem, én elég közelről ismerem a Te helyzetedet, az én gyerekkorom is hasonló volt. Ettől függetlenül én nem hiszem, hogy ne lehetne főiskola mellett önállósulni. Én most csinálom azt, amit 20 évesen sokkal könnyebb lett volna: tanulok, dolgozom, közben nevelem a gyermekemet. Ne hidd azt, hogy lehetetlen! Tudom, hogy ezt könnnyű így utólag mondani. Nem hiszem, hogy egy értelmes ember ne tudná eltartani magát miközben tanul.

üdv

Előzmény: arich (139)
Mumu Creative Commons License 2000.07.17 0 0 148
En meg nem tudtam annyit olvasni csak a veget lattam,igy kijavitom magam es SmartAss mellett Waratahnak is koszonom.Egyutt tarsuk ezt a lehetoseget fent,a legjobban segitseget kivanhatoknak,akiket bantanmak annelkul hogy segithetnek maguknak,akiknek mi adunk itt egy megertio es szereto helyet.Ezert kivetelesen nem lenne szabad hogy ez a topic eltunjon az elso 5o-bol.mert valobban csak annal a listajat olvassak at az ujak,ott legyen szembetunoen mint egy utat mutato tabla...
Waratah Creative Commons License 2000.07.17 0 0 147
Apuskám, ne sszerénykedj.
Cupp accepted:)))
Előzmény: SmartAss (146)
SmartAss Creative Commons License 2000.07.17 0 0 146
Először is, Mumu welcome back :)))

A topicot meg nem én tartottam fenn, hanem Waratah, aki egyből készségesen segített, hogy ne egyedül "na csak felrántom" beírások legyenek.

A hétvégém kicsit sűrű lett, de - ha félig alva is - hazaértem :)

Waratah: CUUUUPPP :)

morticia addams Creative Commons License 2000.07.16 0 0 145
Mumu, ha nem gyogyulsz meg, szidni foglak!:)

[ :( ] Gyogyulj meg, legyszives.

Waratah Creative Commons License 2000.07.16 0 0 144
SmartAss remélem csak hétvégére ruccant ki a netről. Legyetek szívesek Mumuval egyeztetni, egyszerre ne hiányozzon mindkettőtök!!!!
Előzmény: Mumu (143)
Mumu Creative Commons License 2000.07.16 0 0 143
Draga,edes,kedveseim,meg mindig csak csipegetek,mar jottek hagyam abba mar tul sok ideje vagyok a gep elott allapotomhoz kepest,de annyit irok most ide hogy nem hiaba kertem meg SmartAss-t arra hogy vigye meg fel nem epulok a topicot.O is az az ember tipus aki a szemelyes rosszbol szeretetett fabrikalt es masok megerteseben es szereteteben (neha erdesebben,de nem most itt) adja ki a jojat es kapja keri a vizonzast.Tolem biztos itt van.Mert meg van aldva empatiaval is es inteligens(bocsanat a sok joert amit oirok)segit megmelegiteni ezt a helyet.
Mi itten mind egy kicsit serultek vagyunk nemzoinknek,kornyezetunknek tehat arich itt megertenek Teged.Melegedj velunk ,ha mast nem tudunk Neked adni mint itt ott egy tanacsot vagy olyanokat irunk amiben Magadra ismersz(Waratah,tolgy) talan segit is.Konkret kerdesekre is mint jogasz bar nem magyar jogtudor mernek valaszolni.De a stilus itt az kesztetett hogyí ilyen sokat omlengek.Olellek benneteket,a reszletes irasaimig...
arich Creative Commons License 2000.07.15 0 0 142
MUMUdrága
Örülök, hogy jobban vagy!:))
Segítség... nos, próbálkozom. De "kiegyeztem" a helyzetemmel...

tölgy
;)

tölgy Creative Commons License 2000.07.15 0 0 141
arich kedves!
kicsit utánadolvastam!:-)
értem, hogy érted a lényeget!;-)
üdv:tölgy
Előzmény: arich (139)
Mumu Creative Commons License 2000.07.15 0 0 140
Csak egy par szot engedek meg magmnak azt is duplan latom meg..
SmartAssnak nagyon koszonom amit itt tesz es a tobbeeknek is persze.Most csak ennyit.Arichnak azt tanacsolom hogy legyen nyiltabb velunk akik azazert irunk ide hogy mindenkepen meghalgasunk es esetleg ha tudunk segitsubnk is.Es hogy szeretettunket megmutassuk.
Reszeletekbroo ha visszaterek.
arich Creative Commons License 2000.07.14 0 0 139
Igen, így van.
És valamennyire az én döntésem is...

tölgy
Khm... hogy is mondjam... :) én értem a lényeget, csak lehet, hogy nem túl szemléletesen írtam le, hogy értem..;))))))))

Előzmény: Waratah (138)
Waratah Creative Commons License 2000.07.14 0 0 138
Drága arich,
most hogy egy kicsit utánadolvastam.
Szóval azt érzem, hogy nagyon rosszul vagy otthon, de úgy döntöttél, hogy ezt elviseled annak fejében, hogy fedél van a fejed felett és kaját kapsz. Igy van ez (nagyon leegyszerűsítve)?
A MÚLTBÉLI dolgokkal most sajnos nem lehet mit kezdeni, mármint megváltoztatni nem lehet. túlélni, felejteni, reménykedni, hogy elhalványul.
De ami ma és holnap történik az már részben azért van úgy, mert TE úgy döntöttél.
W.
Előzmény: arich (132)
SmartAss Creative Commons License 2000.07.14 0 0 137
tölgy kedves,
Attól félek, túlértékelsz.

Bááár, ha jól meggondolom :)

Előzmény: tölgy (135)
SmartAss Creative Commons License 2000.07.14 0 0 136
Sárkány édesem, végre előkerültél! A szívbajt hozod itt ránk :)
Figyuzz, ne Te döntsd el találgatás alapján, hogy tudnak-e vidéken is segíteni, hanem hívd fel őket. Ha nem tudnak, hát nem, de legalább próbáld meg. Néhány hasznos tanácsot biztos tudnak adni.

A ketrec meg túl enyhe megoldás :(

Előzmény: Sárkány (134)
tölgy Creative Commons License 2000.07.13 0 0 135
Kedves SmartAss!
tegnap kinyomtattam , ma utközben olvastam a topikot, és most este: nos a szavaid olyan mély
EMBERSÉGRŐL tanuskodtak, hogy öszinte tiszteletemmel köszönöm!
mindig tudtam, hogy megtalálnak azok a témák, sorok, amikre szüksége van az embernek, és az index erre az egyik legjobb lehetőség!
JÓ EMBEREKET olvasni-gondolatai által őket ismerősnek tudni!:-)
remélem , hiszem mások is igy vannak ezzel!
bocs ha offnak számit a megszólalásom, de szükségenek éreztem, és lám, megtettem!
maradok továbbra csendes olvasótok, üdv:tölgy

ui: arich kedves!
remélem Te is érezted a LÉNYEGET! ha még nem, hiszem, hogy fogod!
szeretettel:tölgy

Előzmény: SmartAss (131)
Sárkány Creative Commons License 2000.07.13 0 0 134
Köszönöm az aggódást SmartAss. Még megvagyok, egyenlőre nyalogatom sebeimet. Remélem egyszer vége lesz. A címet is köszönöm, de mivel vidéki vagyok nem tudom hogy mit tudnak tenni.Inkább azokat az alakokat kellene elkülöníteni akik ilyen állatok. Vmi ketreces megoldásra gondoltam..
A válásom folyamatban, és sajna bármikor számíthatok hasonlóra. A vicc az egészben hogy az ügyvédem majd a plafonig ugrott örömében, mert hogy most akkor meg tudjuk fogni vmivel. Úgy legyen!!!!!!!!
Mumunak jobbulást kívánok és kitartást!!!!!
Rosszcsont Creative Commons License 2000.07.13 0 0 133
Szép Jó Napot Kívánok!

Új híreim vannak Mumuval kapcsolatban. Tegnap ismét voltam nála, már sokkal jobban van. Megkért, írjam le egy-két gondolatát. Ezt diktálta nekem:

"Nem titok, hogy mi történt velem. Egy erélyesebb mozdulat után duplán láttam, s ennek kiváltó oka állítólag egy agyi ér infarktusa. Annyira azonban nem kell megijedni, mert semmi más elváltozás nem történt. Infúziókat kaptam, otthon majd tablettát kell szednem.
Vigyázat, gyerekek, teljesen magamnál vagyok, így örömmel veszem, hogy a nyár dacára a topicok tovább mennek, a társaság egyben maradt, sőt újak is jöttek hozzánk.
Az írás úgy megy tovább részemről, hogy Rosszcsont, aki a volt titkárnőm, s most az én szívembe fogadott kislányom, fogja írni válaszaim a Ti hozzászólásaitokra.
Tényleg meg vagyok hatva a sok szeretettől. Örülök neki. És mit szoktam én a végére írni?
Ölellek Benneteket
Mumu"

arich Creative Commons License 2000.07.13 0 0 132
Drága Smart! :***

Írtam kissé lejjebb: Szerencsés vagyok.
Kaptam egy-két esélyt, éltem (élek) is velük.
Csak néha gondolkodom azon, hogy hányan vannak, akik nem kapnak...

Mint, ahogy valahol másutt írtam:
"Az egyensúly kényes jószág, már elvesztésének félelme elég ahhoz, hogy kibillentsen."

Persze, hogy félek. Leginkább attól, hogy előbb-utóbb elhiszem, amit annyi éve vagdalnak a fejemhez... (magyarán azt, hogy nem vagyok jó semmire.) _tudom_, hogy nem így van. Csak félek...

És tudom, hogy ezzel a félelemmel nem lehet, nem tudtok itt mit kezdeni, mint ahogy én se tudok.
Általában nem figyelek rá, nem érdekel, mert nem lehet úgy élni, hogy az ember fejében ugyan az a félmondat zakatol állandóan.
Tehát kizárom.
Csak néha, ilyen későtájt kinyílik az az ajtó...

És (ez itt most nyálasan fog hangzani, de így gondolom), ha egyetlen gyerek egyetlen pofonnal kevesebbet kap azért, mert hagyom, hogy bepillantsanak a fejemben lévő "csatatérre", akkor már megérte...

Előzmény: SmartAss (131)
SmartAss Creative Commons License 2000.07.13 0 0 131
Na figyuzz arich kedves,

Miután régi tasztalos vagy, nem kell Neked magyarázni, hogy itt az emberkék jelentős része nagyon pozitívan áll a másikhoz. Te is ezt tetted/teszed számos topicban. Ha az ember ilyesmit olvas, mint amit Te írtál, automatikusan nyúl a nincsmi után, hogy elkezdje símogatni az aktuális érintett lelkét, biztosítsa eszméletlen együttérzéséről, és nyakonönti egyébként kétségtelen igazságokkal, amik tapasztalatom szerint a lehetőségek korlátozottsága miatt max közhelygyűjteménnyé válnak.
Nem ezt fogom most tenni. Nem azért, mert nem tenném szívesen, nagyon is szívesen tenném, de azt is tudom, hogy mire mész vele. Semmire. Írhatnám egyértelműbben is, csak finom női mivoltod tart vissza - na meg már félek a Mumutól :)
Szóval most nem a sírás ideje van, bármennyire is jól esne Neked. Inkább gondolkodj. Amit történt, megtörtént. Senki nem csinálhatja vissza, senki nem cserélheti le a gyerekkorod, az "élményeid", senki nem képes kitörölni az agyad, és utólag kellemes élményekkel, szeretettel, és minden olyannal kitömni, amire jogosan vágytál és vágysz, és amit másnál látva örökké irigyelni fox. Egyet tehetsz, bármilyen hülyén is hangzik. Előnyt próbálsz csinálni a hátrányból. Összevertek? Tudod, milyen a félelem, a rettegés, a hideg a belsődben? Igen, tudod, és még sok minden mást is, amit egy másik topicban leírtál. Vettem ugyanis a fáradságot, és "utánadolvastam". Amiért ezt egyáltalán leírom az mindannak a szemléletnek, hozzáállásnak, és felfogásnak a következménye, amiről eddig itt az asztalon tanúságot tettél. Kemény vagy, és ugyanakkor együttérző, van véleményed, és ki is mered mondani, de meg is tudod érteni az embereket. Ma még nagyon rossz Neked, és ahogy írod, még egy darabig az is lesz. Gondolj azonban arra, hogy a gyerekkori/fiatalkori tapasztalatok milyenné teszik az embert. Nem akarok olyan baromságot írni, hogy milyen jó Neked, hogy megtanultál sok olyat, amit majd Te nem fogsz elkövetni. De ha már a múlton, sőt, a jelenen sem tudsz változtani, akkor akár tetszik, akár nem, nincs más, mint megnézni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Biztos lehetsz benne, hogy sokkal alkalmasabb leszel problémák kezelésére, leküzdésére, konfliktusok megoldására, mint mások. Biztos sokkal érzékenyebb leszel emberek, a barátaid, szerelmeid problémái, és az életed helyzetei iránt, mint mások. Biztos olyan élettapasztalattal rendelkezel máris, amiről persze boldogan lemondanál, de ha már van, akkor az is jó valamire.
Minden embert érnek előbb-utóbb tragédiák. Neked máris több jutott belőlük, mint sok embernek együtt. De az életed nem ebből a 20x évből fog állni, még sokkal több van előtted, mint mögötted. Soha nem leszel persze hálás a sorsnak azért, amit átéltél, de mégis gazdagabb lehetsz másoknál. Ahogy a többi topicban olvastam, már megtanultad elengedni a démonaidat, tudod, hogy a bosszúállásnak nincs semmi értelme, tehát nem következett be olyan torzulás Benned, ami lehetetlenné tenné a kapcsolataidat.
Elmesélnék Neked valamit. Nekem nagyon jó emlékeim vannak a gyerekkoromról, pedig a két bátyám, idősebbek lévén, soha nem foglalkozott, mégcsak nem is beszélgetett velem, az egyikkel úgy összebalhéztam, hogy évekig még köszönni se köszöntünk egymásnak. A szüleimet nagyon szerettem, pedig finoman szólva velük sem volt problémamentes a kapcsolatom. Már felnőtt voltam, nős, megvoltak a kölkeim is, tehát abszolút önálló életet éltem régóta, mikor másfél év alatt egyszercsak majdnem mindenki meghalt, természetellenes, erőszakos halállal. Autóbaleset, orvosi műhibák, és egyszercsak egyedül voltam (az életben maradt bátyám külföldön élt). Hiába szakadtam el már rég tőlük, hiába voltak komoly problémáink egymással, teljesen kifordultam magamból, mondhatni elvesztettem a kommunikációképességem a világgal, gyűlöltem mindenkit, aki normálisan élt. De tudtam, hogy csak magamra és a családomra támaszkodva mászhatok ki ebből, és részben ki is másztam. Soha nem lesz a régi, de ma már újra "normális" vagyok, és ezeknek az "élményeknek" a hatására értettem meg rengeteg mindent a világból, olyanokat, amiken Te még nem is gondolkodsz. Nagyon szívesen lemondtam volna róla, de mégis olyan szemléletre, életfelfogásra tettem szert, amitől teljesen megváltozott a gondolkodásom, és amiből a privát életben mondhatni élek, és sok helyen komoly megbecsülésnek örvendek. Nem kértem belőle, de tudom, hogy azok az évek nélkül most teljesen más ember lennék.
Biztos vagyok benne, hogy ha Te is képes vagy meggyőzni magad, hogy Téged akkor sem lehet legyőzni, ha mindazt a szörnyűséget, amit átéltél, arra fordítod, hogy bölcsebb legyél, akkor meg fogod tudni teremteni magadnak azt a környezetet, ahol szeretet vesz körül, akikre támaszkodva tartalmas életet élsz majd, és akikkel éppen a tapasztalataid miatt fogsz úgy bánni, hogy becsüljenek, szeressenek, és kitartsanak melletted. Sokkal jobban meg fogod becsülni a feléd irányuló emberi értékeket, mint más, sokkal értékesebb társa leszel majd valakinek, sokkal jobban fogsz tudni megküzdeni mindenért, és főleg tudsz adni. És aki adni tud, az kap is, sokkal többet, mint mások. Lehet, hogy ez később fog csak bekövetkezni, de hogy bekövetkezik, abban biztos vagyok.

Nem tudom, hogy nézel ki, csinos vagy-e vagy nem véletlenül írtál a kövér nők topicba, vonzó nő vagy-e, de nem igazán értem, amit a kapcsolataid szűkös voltáról írtál. Ez elsősorban az emberi értékeid szerint alakul, és én úgy láttam, azoknak nem vagy híján. Itt szeretnek a topictársaid, talin is voltál, ha jól láttam, miért akkor ez a pánik? Tudom, hogy rettenetesen nehéz, de muszáj bíznod magadban. Most még esetleg csak magadra számíthatsz, de ez a helyzeted változásával ez is lényegesen meg fog változni.

Lehet, hogy most azt mondod: sokra megyek vele, nekem most lenne szükségem szeretetre, odafigyelésre, barátokra, meleg, emberi környezetre, és még sok mindenre. Biztos igazad van. De ne feledd, hogy éppen azért, mert a családodra nem számíthatsz, ennek megteremtése is kényszerűen Rád hárul. Tudom, nehéz, és soxor emberfeletti feladat, hiszen pont másoktól szeretnéd, ha kiindulna mindez. Akkor se tudok mást mondani, ez van, hatalmas igazságtalanság, mondhatni oltári kib....s, hogy így történt, de akkor is ez van. Ebből kell építkezned, és ha képes leszel megtenni - saját tapasztalatból mondom -, olyan tulajdonságokra is szert tehetsz, ami miatt esetleg néhány év múlva tódulni fognak az emberek, hogy a környezetedben lehessenek.
Kívánom, hogy sikerüljön :)

Előzmény: arich (128)
arich Creative Commons License 2000.07.13 0 0 130
Igen. Vagyis nem teljesen, csak... láttam már egyetsmást...
Előzmény: Waratah (129)
Waratah Creative Commons License 2000.07.13 0 0 129
Az ösztönből magad elé kapott kezed. Én tényleg nem voltam az a verekedős szülő, mondjuk kétévben egyszer adtam egy frászt a gyereknek ha nagyon szemtelen volt. És mivel a fiú most már 20 éves és majd 190cm hát már jó ideje nem gyakorlom ezt a nevelési módszert. (Nevetséges is lenne, joggal vághatna képen ő is, hiszen felnőtt ember, egyenlők vagyunk.) ÉS mégis egyszer valamiért viccesen megfenyegettem és ő az arca elé kapta a kezét. És akkor olyan nagyon elszégyeltem magam azért az összes néhány makarenkóiért, amit valaha is adtam.

Miért gondolod, hogy ha dolgozni kezdenél, akkor arra rámennének a kapcsolataid? Hülyén hangzik, hogy aki nem tart ki melleted, az nem igazi barát?

Előzmény: arich (128)
arich Creative Commons License 2000.07.12 0 0 128
Igen, "felsőoktatás".
Próbálatam.
Voltam kollegista, kb. egy hónapig. Úgy volt, hogy lesz egy nem túl rossz állásom is. Persze semmi nem lett belőle. És Karácsony közeledtével elgondolkoztam azon, hogy nem biztos, hogy túlélem, ha még csak belém se rúg senki azon a napon.
Testvérem szerencsére nincs.

Kilépni...
No igen. Annyira könnyű lenne. Vagy annyira könnyű is lehetne. Csak éppen vagy munka, vagy "felsőoktatás". A kettő együtt csak akkor megy, ha _csak_ ez van az életemben. Kicsit több, mint egy éve jöttem rá, hogy milyen is az, ha emberi kapcsolatati vannak valakinek... Barátok, ismerősök, stb. (És vagy két héttel ezelőtt volt, hogy - ha csak két percre is- el tudtam hinni, hogy valakit tényleg érdekel az, hogy hogy vagyok....)
Az igazi probléma azt hiszem az, hogy nem lennék képes továbbra is ezek nélkül a kapcsolatok nélkül létezni. Pedig, ha a "szabadságot" választom, akkor ezek is rámennek. Márpedig ezeket nem adom. Nem és nem. Kicsit túl sokáig éltem (tényleg, élet ez egyáltalán????) nélkülük.
Talán gyengeség.. (illetve egészen biztosan az), de már csak ilyen vagyok.

Testi fenyegetettség...
Nem tudom. Igazából lassan fél éve lehet kb, hogy nem kaptam egy pofont se. (Meglepő!:)) ) Tehát talán nem áll már fenn, de nem tudom.
Bár azt hiszem, hogy... ezt nem tudom, hogy hogyan kéne elmondanom... szóval testi fenyegetettség ide vagy oda, nem hiszem, hogy el tudom magyarázni, hogy milyen érzés, amikor valaki átnyúlna a fejed felett, csak túl hirtelen a mozdulat, és az ösztönből magad elé kapott kezeddel hirtelen valamit kezdeni kell..........

És azt se tudom elmagyarázni, hogy milyen minden nap úgy elmenni "itthonról", hogy nem tudom, nem arra jövök-e haza, hogy a ruháim a füvön, én meg kizárva, és nem tudom elmagyarázni, hogy milyen amikor az embert átlag kéthavonta kidobják "itthonról", aztán vagy két órányi könyörgés után visszaveszik...
És nem tudom elmagyarázni, hogy milyen így leélni tizensok évet.
És amit a legkevésbé tudok elmagyarázni, az az, hogy _szerencsés_! vagyok, mert tanulhatok, és mert időnként _valódi_érdeklődéssel_ (vagy legalábbis annak remélem) van aki megkérdezze, hogy hogy vagyok.

(SírásésdepimodeOFF!:)))))))) )

Előzmény: Waratah (127)
Waratah Creative Commons License 2000.07.11 0 0 127
Ez a 3 év anyagi függés mit jelent? Nagykorú vagy, de felsőoktatásba jársz valahova? Nem próbáltál kilépni valami módon? Kollégium, részmunka, valami?
Mi az hogy szüleim és családtagjaim? Testvér?
És most is tart a testi fenyegettség?
Azt mondod keszekusza. Én is csak keszekuszán tudok kérdezni, döbbenet ez az egész. Nem vagy már gyerek. Végig tudod-e gondolni, mitől lett ez a helyzet? Ha egy hatéves gyereket bántanak, akkor az talán még nem is keresi az okokat. De később biztosan.
Előzmény: arich (126)
arich Creative Commons License 2000.07.11 0 0 126
Én lennék... bár a gyerekkorból már kinottem kicsit, fantasztikus iskolarendszerünknek, meg hasonlóknak hála, még 3 év majdnem teljes anyagi függés..:(((( És ugyebár akit eltartanak annak kuss...:):((.

Irjak....:) annyira könnyu ezt mondani. De azt hiszem, gyakorlatilag nagyon kevés olyan dolog van, amit kedves "szüleim" és családtagjaim meg nem tettek volna velem. A rendszeres kékzöldségtol a majdnemmegeroszakolásig (jesszom honnan tudja egy 6 éves gyerek, hogy majdnem??? és ugyebár van még lelke is..:( ), vagy meséljek arról, hogy milyen szép hurkákat hagy a nádpálca? a papucs? Vagy arról, hogy milyen 20 éven át saját magadba börtönözve lenni? Vagy arról, hogy milyen amikor csak a kutyáddal tudsz néha két emberi szót váltani? Vagy arról, hogy az ember néha már a verésért is hálás, mert az legalább _érintés_...??????????????????

De tulajdonképpen ez még a legkevesebb. Tulajdonképpen elég furcsa, de lehet, hogy még hálás lehetek a sorsomnak. Elég korán megtanultam, hogy hogyan kell gyarkolatilag mindent túlélni. Meg azt is, hogy mire nem képes az ember pusztán azért, hogy az élete megmaradjon........

Azt hiszem, kissé kuszakesze lett, de kérdésekre szivesen válaszolok, felszólitásra mesélni egyáltalán nem könnyu..:)

Előzmény: Waratah (125)
Waratah Creative Commons License 2000.07.11 0 0 125
Légy szíves, ha nem talász nagyon tolakodónak, írj erről bővebben.
Te lennél az a gyerek? Te lennél az a cseléd?
Előzmény: arich (123)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!