Eljébé, teljesen egyetértetek Veletek. Aki kutyát tart, az igenis készüljön fel arra, hogy naponta 3-4-szer elvigye sétálni és hetente egyszer futtassa meg. Nekem nem is ez a problémám, különben is évek óta a nyálamat csorgatom egy erdélyi kopóért, hanem az, hogy a kis maszat totál egyedül lenne otthon napközben. Illetve két megátalkodott macska társaságában... :)
Thor, tényleg létezik ez a futógép dolog?! Az agyam eldobom...
Szerintem nem a legjobb ötlet lakásban kutyát tartani. Láttam egy gyönyörű 1 év körüli dobermannt, a Böszörményi úton majdnem elcsapta a villamos. Láthatóan gazda nélkül sétált. Gondolkoztam rajta, hogy biztosan gazdátlan, ha nagyon nem látok senkit felbukkanni, aki a gazdája, hazaviszem. Aztán jött valaki, aki kiabált neki és hazakergette. Elmondta, hogy egy 60 éves öregasszony tartja a kutyát a 20 négyzetméteres szuterénlakásában, ezért a kutya gyakran elszökik egyedül sétálni.
Szerintem az is abnormális, hogy Budapesten mennyien tartanak kutyát, akiknek nincsenek meg a körülményei hozzá. Kutyakiállításon láttam, hogy az ilyeneknek árulnak futószalagot, amin a lakásban lehet futtatni pl. a vizslát. Szerintem pedig igenis kínzás, az, ha valaki lakótelepen vizslát tart és futószalagon futtatja.
Igen! A GAZDÁT! Keresd az embert!! Egy kutya tökéletesen ki van szolgáltatva az embernek, nem lehet "bűnös" semmiért!
A sokat emlegetett qtya-ürülék: tény, hogy finoman szólva rendkivül kultúrálatlan jelenség, de csak mint AZ ÖSSZES TÖBBI, amit az EMBER produkál, én egy lakótelepen lakom, iszonyatos mennyiségű kutyaürülék és iszonyatos mennyiségű EGYÉB SZEMÉT közepette, a dolog összefügg, nem lehet külön választva sem kezelni, sem érvelni vele (sokszor a kutyák ellen). Őszintén szólva egy darabig én is szedegettem a kis uszkárom nyomait, de aztán egyre hülyébben éreztem magam, ahogy egy rakás sz...r közül azt a picikét vadászom ki, amit az én Pennym csinált. Az egész környezet meghatározó, az a Mercedeszes pali is, aki rendre a parkolóban, a földre üriti a kocsija hamutartóját és sorolhatnám. A kutyák csodálatosak és csak mi vagyunk a hibásak, hogy egyre több negativ felhanggal eshet szó róluk.
És még valami, több ember irta itten, hogy nem akarja "kinozni" a kutyát azzal, hogy lakásban tartja, nos neves etológusok is többször elmondták már, hogy a kutyának az a legfontosabb, hogy a gazdája (falkája) közelében legyen, tehát, ha a séta, futtatás, miegyéb megoldható, akkor a kutya cseppet sem boldogtalan, sőt, sokszor sokkal jobban érzi magát, mint az a kertben tartott társa, akit szinte sosem visznek sétálni és egy szag- és társnélküli ingerszegényebb környezetben él.Az persze nagyon fontos, hogy az ember a környzete adottságának megfelelően válasszon fajtát.
Nekem van egy nagyon brutális sztorim a kutyákról.
Volt egy Whipett agaram(Whippynek hívták).Sokat sétáltattam.Egyszer,amikor kivittem sétálni(másik kutyámmal,az akkor 8 hónapos rotweileremmel)egy kb.tőlünk 1km-re lévő volt szántásra,életem legbrutálisabb élménye történt.Most jön az,hogy,aki nem bírja ne olvassa tovább.Cirka a szántás közepén járunk,amikor a semmiből egy másik rotweiler jön elő mögűlünk.Ez a kutya is szuka volt,csakúgy,mint az én két ebem.Olyan halkan jött a kutya,hogy észre se vettük.Odament az agaramhoz,és azonnal megtámadta(a hely,ahol voltam 500 méteres körzetben senki sem volt).A nyaka felső részét kapat el,és pár másodpercen belül lenyúzta róla a bört a dereka közepéig.A kiskutyám azonnal elmenekült,de nem volt benne erő,és ezért ham ar elkapta.Nem tudtam semmit sem tenni,mert egyrészt messze kerültek tőlem,másrészt kurva nagy kutya volt (gondolkodás nélkül megtámadott volna).A kutyámat elkezdte dobálni,majd kiharapta a beleit.Ettől persze nem azonnal halt meg a kutya.A végén elharapta a nyakát.Én és a rotweilerem elmentünk,mert úgyse tudtam volna semmit tenni(kb1 perc volt az egész).
Később eltemettük a kutyámat a helyszínen.
Csak azért meséltem el,mert ez az élmény még mindig elevenen él bennem!
Bocs, nem tudtam, hogy volt már kutyás topic, de talán nem volt hiábavaló újraindítani. Végig fogom olvasni a másikat is.
Volt már, hogy takarítottam Bercike után az utcán, kutyások és nem kutyások úgy néztek rám, mint az elmeháborodottra. Utálom a feltűnést. Nem rajongok én sem a járdán lévő kutyagumiért, márt casak azért sem, mert tényleg sokan a kutyákat utálják emiatt. Szerencsére az említett parkba a kutyák hivatalosan bejáratosak és naponta takarítják.
Nekem is van kutyám, csak őt nem hozhattam magammal Pestre, így vidéken lakik anyuéknál. Fekete óriásschnauzer a drága, a neve pedig Black. A költözés és a körülmények miatt most matskám van.
Szóval Black egy tündér, halál értelmes, okos kutya (szerintem). Iskolába is jártunk meg mindenféle bemutatókra (nem csak szépség). Ha most elkezdenék mesélni, bizonyára több tíz oldal telne meg.
Emlékeztek a Pityke őrmesterre. Akkoriban még nem tudtam, hogy a Marcipán (ő is snaci volt) miért éppen mindig szirénázik. Most már tudom. Imádhatnak a szomszédok, amikor éjjek elkezdi, hogy huhuhuhuuuuuuuhuhuuuuuuhuhuhuhuuuhuuuuhuhuuu.
Snacisok, a tieitek is ezt csinálják?
ui: Ha én kifejteném az utálkozó véleményemet, lenne annyi gerinc bennem, hogy a nevem alatt tenném és nem egy első hozzászólásos új nickkel!
Kedves Netshark, erről viszont nem a kutyák tehetnek, hanem a gazdáik. Mellesleg én láttam olyan néniket, akik a kutyájuk "hagyatékát" egy nejlontasakba vagy újságpapírba csomagolva távolították el. Másodsorban olyan helyek sem ártanának, ahol nyugodtan lehet futtatni a kutyákat.
Berku, szerintem ne engedd meg a kutyusnak, hogy húzzon téged, még akkor sem ha nagyon lelkes. S arra is meg kell tanítanod, hogy mindig odajöjjön ha hívod, különben elég, ha egyszer tépi ki az autopórázt a kezedből...
Örülök, hogy tetszik a topic :)))))))))
Lütyő, kösz a könyvajánlatot. Lelkesen falom a szakirodalmat. Kapható könyvesboltban, vagy már antikvár?
Owo, helyes a kutyusod!
Robzon, a Mamád nem volt éppen falkavezér!:)))
Köszönöm a sétás tanácsokat. Az a helyzet, hogy Bercike (mert így hívják a kis drágát) még pórázon gyakorol. A fal jó ötlet, mert bizony, ha más nem, oldalirányba próbál kitérni. Ha megy is pár lépést szépen mellettem, ha megdicsérem téves következtetést levonva rögtön nekiiramodik. Eleve akkor van csak esélyem, ha már fáradt, de parkba odafelé menet rohan. Pár hete vettünk neki hámot, ezzel váratlanul sokat javult a helyzet, mert legalább nem húz. (Nyakörvvel mint egy igásló.) De szükség lenne időnként -körúton tömegben- hogy szépen mellettem jöjjön.
Az az igazság, utcán nem merném póráz nélkül elengedni. Elég impulzív és időnként önfejű. A parkban szabadon rohangálhat és azt már tudja, hogy onnan egyedül nem szabad kimenni. További kérdéses pont nálam az erdőben sétáltatás. Eddig automata pórázzal vittük. Szabadon biztosan jobban élvezné, de kicsit tartok attól, hogy ha vmi nagyon vonzót talál, nem jönne vissza, ha hívom (bár a parkban egyre jobb ebből a szempontból), de még jobban féltem egyes vadászoktól. Hallottam egy-két szomorú esetet.
Örülök, hogy tetszik a topic :)))))))))
Lütyő, kösz a könyvajánlatot. Lelkesen falom a szakirodalmat. Kapható könyvesboltban, vagy már antikvár?
Owo, helyes a kutyusod!
Robzon, a Mamád nem volt éppen falkavezér!:)))
Köszönöm a sétás tanácsokat. Az a helyzet, hogy Bercike (mert így hívják a kis drágát) még pórázon gyakorol. A fal jó ötlet, mert bizony, ha más nem, oldalirányba próbál kitérni. Ha megy is pár lépést szépen mellettem, ha megdicsérem téves következtetést levonva rögtön nekiiramodik. Eleve akkor van csak esélyem, ha már fáradt, de parkba odafelé menet rohan. Pár hete vettünk neki hámot, ezzel váratlanul sokat javult a helyzet, mert legalább nem húz. (Nyakörvvel mint egy igásló.) De szükség lenne időnként -körúton tömegben- hogy szépen mellettem jöjjön.
Az az igazság, utcán nem merném póráz nélkül elengedni. Elég impulzív és időnként önfejű. A parkban szabadon rohangálhat és azt már tudja, hogy onnan egyedül nem szabad kimenni. További kérdéses pont nálam az erdőben sétáltatás. Eddig automata pórázzal vittük. Szabadon biztosan jobban élvezné, de kicsit tartok attól, hogy ha vmi nagyon vonzót talál, nem jönne vissza, ha hívom (bár a parkban egyre jobb ebből a szempontból), de még jobban féltem egyes vadászoktól. Hallottam egy-két szomorú esetet.
Sziasztok Kutyások! :)
Berku, rulez a topicod! :) Annakidején nekem is volt egy pumi-tacskó keverék kutyusom, még 12 évesen. Mivel mostmár egyedül lakom, sajnos nem lenne elég időm egy újabb kutyusra, főleg, hogy egész nap egyedül lenne. Ezért is lett belőlem matskás...
A láb melletti sétát úgy tanítottam meg annakidején Bobinak, hogy az alapvető szükségletek, játékok után pórázra vettem, rövidre, hogy ne "lengjen ki" oldalra, és leginkább fal mellett sétáltattam, hogy megszokja. Azután fal nélkül sétáltunk, és ha arrébb akart menni, finoman megrántottam a pórázt, egy-egy "igazodj"-jal. Ha jól csinálta, mindig nagyon megdicsértem. A következő lépésekben egyre jobban engedtem a pórázt, a végén a földön húzta kettőnk között (ha ilyenkor akart volna megpattani, elég volt csak a pórázra lépni, és rászólni: pfúj, mit csinálsz? Igazodj!) A végén pedig póráz nélkül sétáltunk így. Soha nem húzott, és nem is kellett lobognom utánna, mint a győzelmi zászlónak... :)
Robzon,
megöl a sárga írigység, nekem a schnauzer a kedvenc márkám, de amíg albérletes vagyok, nem akarok kutyát kínozni ezzel...:o(
A schnauzer meg olyan lyó kis trehány kutya!
Én nem tartok kutyát, mert Pösti fiú vagyok és nem kínoznám a városban, de rengeteg kutya-haverom van. Példul a Zsömle, a kis agresszor tacskó, a Kasztor, a nagydarab, de sunyin balga belga juhász, a Kicsi, az örökké szeretetthiányos korcs, a Rosszó, a mozgáskényszeres írszetter, de az egyik barátom a Tekila, a mamlasz malamut nyáron ment el és az nagyon megviselt, és ez a másik ami miatt nem lesz soha olyan kutyatársam, aki hozzámköti az életét.
De, akinek van társa, annak sok kitartást, türelmet, szeretetet kívánok!
Berku!
Cecil 5lete lyó, annyit tennék még hozzá saját tapasztalat alapján, hogy ha a kuty oldalra akar kitérni, akkor vidd valami fal mellé gyakorolni. Az én ebállatom így szokta meg!
Muge!
Hozzászólásod szívhezszóló volt. Ajánlom az USA-Balkán topicot, JT azért nyitotta, hogy ehhez hasonló indulataidat ott vezesd le. Ha rühelled a kutyákat és gazdáikat, akkor minek kellett bejönnöd ide?
:o(
Az egész úgy kezdődött, hogy 8 éve végleg elköltöztem otthonról. Anyám egyedül érezte magát, és méltó helyettesemül, venni szándékozott egy kutyát. Egy nem túl nagy, jó szándékú, kis mozgásigényű jószágot. Ehhez képest - nem kis meglepetésemre - hazaállított egy óriás schnautzerrel. A kis 8 hetes gonosztevőben már dolgozott a terrier vér, hamar rászolgált a Bitang névre. De mutter se fukarkodott a korszerű ebpedagógia legújabb vívmányinak alkalmazásával. Egyszer például Biti felmászott a frissen vetett ágyra, anyu lehúzta, visszamászás, újabb lehúzás, vissza, le és ez így ment - mivel a kutyával következetesnek kell lenni! - vagy tízszer, ekkor a négylábú megelégelte, és diszkréten megfogta anyu kezét (de nem szorította, csak sokat sejtetően nézett: hagyjál már békén!). Anyám értett a 'szóból', kihúzta a kutya alól az ágyneműt, és megágyazott magának a másik szobában… Képzelhetitek milyen volt, amikor sétálni mentek! Károly bácsi a frakkból ipari tanuló anyámhoz képest. Aztán még volt pár olyan eset, amikor a kutyus megviccelte anyu üzletfeleit, egy-egy váratlan Zrínyi féle berohanással a tárgyalóba. Ezek azonban úgy látszik nem voltak túl humoros emberek, mert leginkább betojtak, a 70cm-es marmagasságú, csupaizom, üvöltő fekete kutyától. Ezért aztán hozzám került, személyi testőr, és edzőtársi beosztásban. Minden reggel megyünk futni, kézjelre 'dolgozik', mérges nézésemre meghunyászkodik, pedig nem verem (nem is szabad, mert az ütlegelést a kutya nem tudja értelmezni), sőt sokat játszunk. A kijelölt közlekedési zónáit nem lépi át. Nem ugat. Általában első szóra visszajön őzkergetésből, verekedésből, csajozásból. Bárhol otthagyhatom, jöhet kutya-macska nem mozdul. Fogott már betörőt, azt is intelligensen, csak az alkarját roppantotta meg, jobban nem bántotta, igaz az ettől is elájult (a kiérkező közeg lábbal 'konstatálta' a delikvens egészségi állapotát 'B*meg, ehhez mentőt kellett volna hívni, nem rendőrt!') Aztán ez a fegyelmezett kutyát elviszem anyámhoz, kilépek az ajtón, és mintha kicserélték volna: Felkap egy - feltételezése szerint - fontos iratcsomót, és röhögve rohan végig a lakáson, ugyanis semmi se vidítja fel jobban, mint amikor anyu kergeti.
Sajnos, nekem nincs "sajat, kulonbejaratu":-))kutyam, de imadom oket.Ugyhogy orulok ennek a topicnak!:)
berku!
probaltad a kutyut ugy labhoz szoktatni, hogy egy ideig rovidebbre fogott porazzal setaltatod? Persze, nem allandoan rovid porazon, de ez eleg sikeres metodus. Ha ilyenmodon megszokja, akkor ki lehet probalni poraz nelkul, es raszolni, ha el akar csavarogni...
Való igaz, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem igazán érdemes. Erre persze csak akkor jön rá az ember, amikor egyszercsak lesz kutyája. Én már lelkileg edzett kutyatartó vagyok immár 8 éve, ráadásul kettő "gyereket" nevelek. Illetve csak próbálnám nevelni őket, de ők bizony néha rendesen ellenállnak. A nagyobbik Csoki, ő abszolút kis fekete korcs, de mindemellett egy igazi egyéniség. Döme egy németjuhász, gyönyörű nagy maci. Ami őket illeti abszolút két teljesen különböző egyéniség. Eleinte a Csokikánál még azt hittem elrontottam a nevelését, merthogy néha bizony kezelhetetlen, makacs. De rájöttem, hogy tök jól neveltem őket, mert a Döme, meg mindig szótfogad első szóra. Mielőtt lettek volna ők, azelőtt is szerettem a kutyákat, de mostmár egyenes imádom őket, és egyszerűen semmihez nem hasonlítható az a szeretet, amit tőlük kapok!
Engem Lotti, a 8 éves öreglány hormonzavaros pitbullgyilkos marokagyú hangyászfeju túrórudizabáló skótjuhász vár haza hétvégenként, meg ott van még Big Black, aki nagy és fekete, és nemrég fogadta örökbe apámat, meg Skicc, a kis lapos korcs, ôt egy autóból dobták ki az orrom elôtt, de már jó gazdája van, meg Tücsök, mama öreg tacsija, akit 16 éves korában kellett elaltatni, meg a szomszéd kutyája, a Gengszter, ôt is anyámék etetik, és a többiek, akik nem az én kutyáim, de ennek ellenére imádom ôket....
Világ kutyásai egyesüljetek!
Jé megen egy 0-ás...vau...vau
Én is qtya vagyok, igaz qszi, mert a drága Erdeilány nevezett el így! hát nem édes??? mármint Erdeike:)))))**************** A csók Erdeiéké:-)))
Elirigyeltem a sok jó sztorit a "Matskák" topictól. Nekem ugyanis egy csau-csaum van, január 1-én (!) lesz 1 éves és egy tündéri kis jószág! Várlak Benneteket kutyások és kutyaszimpatizánsok, történeteket, gondozási és nevelési témákat. (Az enyém pl. képtelen megtanulni láb mellett menni.)
