Átnézve a családfát, http://genealogy.euweb.cz/hung/keglevich1.html, akár József (A1-B1-C1-D1-E2-F6-G2-H4-I1-J1-K1), akár Gábor (A1-B1-C1-D1-E2-F6-G2-H4-I1-J1-K3), ágát tekintve Gézák vannak, meg Gizellák.
Szerintem elírás. És Géza (már csak a hitbizomány miatt is, ha volt Keglevich hitbizomány) Konkrétan Gábor ágából 1837. október 20-án Egreskátán született Géza (A1-B1-C1). Az a közelben is van.
Bár nem tudom, hogy az egyes etnikai területeken mely becéző forma volt szokásban (ez más neveknél is megérne egy tanulmányt), az mindesetre megfigyelhető, hogy ha a www.arcanum.hu/mol keresőjébe beütöd a Gábrist, az egy Trencsén vármegyei előfordulást hoz (egy településen mindjárt négy, gondolom egy család), viszont ha beütöd a Gabos-t (ami egy hasonló írott változata a Gábornak), az Bereg ill. Sáros vármegyei előfordulást hoz.
Végigkerestem a Turul (a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság közlönye) 1883–1900-as számait, ebben a Keglevichek közt az alábbi személyneveket találtam:
Ádám, Anna, Ferencz, György, Gyula, István, Judith Elenora, Mátyás, Miklós, Péter, Teréz. (? = Terézia), Terézia, Zsigmond
Ezzel együtt a Keglevich horvát család (hr. Keglević) volt, horvátul pedig a gizda ’ékesség, disz, pipere, cicoma; felpiperézett, felcicomázott nő; hiúság, büszkeség, kevélység’ jelentésű közszó. Arra ugyan jelenleg nincs adatom, hogy ezt személynévként is használták, de elviekben nem kizárt. Vagy pedig félreértésről van szó: egy köznevet lett elnézve tulajdonnévnek.
> Nem elképzelhető a következő: „bobák” (Arctomys bobac) vagy pusztai marmota, a podoliai fennsíknak jellegzetes állatfaja ???
Nem tartom valószínűnek. Az érvek az alábbiak:
– A bobak (hatályos rendszertani név: Marmota bobak) lengyel név, nyilvánvalóan összefügg az állatfaj orosz байбак (bajbak) nevével, ez utóbbi népetimológiás változatának tűnik; ugyanígy leleti or. nyj. бабак (babak). Az or. bajbak pedig Vasmer szerint török eredetű, és szerinte létezett a lengyelben is bajbak formában ’lusta’ jelentésben. Sőt a ’lusta’ az eredeti jelentés. Ebből pedig két dolog következik: (1) a le. bobaknak nem szláv az etimológiája, (2) ez a bobak hangalak viszonylag fiatal.
– A délszláv Boban mutatja, hogy ilyen alapról kifejlődhetnek szláv nevek, és mivel a bobak ’pusztai mormota’ ezzel nem kapcsolatos etimológia, így ettől függetlenül keletkezhet szl. Bobak név.
– Mivel az állatnév eredeti alakja bajbak volt, így inkább az feltételezhető, hogy a bobak forma létrejöttére hatott a már meglévő Bobak személynév.
– A bobak állatnév rövid a-s, a csehben is (mint lengyel jövevényszó), a megfelelő név viszont hosszú á-s: Bobák.
P. S. A ’bab(szem)’ értelemhez gyakran tapad ’gyermek’ jelentés, vö. cseh bobek ’bogyó; babér/borostyán(bogyó); gyermek, pöttömnyi emberke’, lengyel bobas ’kisgyermek’. Ez az kérdéses név esetén is felvethető: a bob ’bab(szem)’ + -ák nagyító képző kapcsolatának vélhető jelentése ’(rosszallóan) nagy gyermek; felnőttként is gyerek(es); anyámasszony katonája’ is lehet.
Mindazonáltal a felvetést nem lehet teljességgel kizárni, de igen kevéssé valószínű.
A hany szó sem köznévként, sem tájnévként nem ismert szláv nyelvekben. Ha lakosnévre gondolunk, akkor inkább a morvaországi Haná ’Haná-vidék’ lehetne az alap, igaz ebből más képzővel képződik lakosnév: Hanák. Arról nem tudok, hogy ennek lett volna -ec képzős változata. További lehetőség lenne a szlk. hana ’gáncs, gyalázat’ szó, mint alap, de annyira bízom Kniezsában, hogy megfontolta, miért a n. Hans személynévhez kapcsolta ez a nevet
Régebben a Bobák (Bobak) névre az alábbi magyarázatot adtad: Szláv név. Végződése alapján leginkább nyugati szláv (cseh, szlovák, esetleg lengyel). Alapja a közszláv bob ’bab’ szó, amelyhez az -ák nagyító képző járult. Délszláv változata, a Boban, máig személynév.
Nem elképzelhető a következő: „bobák” (Arctomys bobac) vagy pusztai marmota, a podoliai fennsíknak jellegzetes állatfaja ???
Nagyon köszönöm szíves válaszát! Igazán érdekes tényeket tudhattam meg családnevemről. Nagyon kérem; ha újabb adatok jutnak tudomására, azokat is legyen kedves közölni velem.
Hanyec: Kniezsa szerint a német Hans ’Jancsi’ személynév szláv használatban Han-ként rövidült alakjának -ec – itt kicsinyítő használatú – személynévképzős származéka.
(N. B. A Hovanyec > Hanyec összevonás egyébként a magyraban nem lenne elképzelhetetlen, de ekkor hosszút á-t várnánk: Hányec.)
Kovalik: Cseh-szlovák név: a ’kovács’ foglalkozásnév régi cs. koval ~ szlk. kovaľ változatához járult a leginkább szlovák -ík kicsinyítő képző.
Kotula: Jellegzetes csehes név: a csehben gyakori -a névképző formáns járult hozzá egy etimológiailag összefüggő főnév-ige pár alapjához, vö. cs. kotoul (szlk. kotúľ) ’bukfenc’, cs. kotoulati (se) (szlk. kotúľať [sa]) ’gurít, gördít; gurul, gördül’. A név utalhat a foglalkozás egy jellemző elemére, vagy az illető szokatlan mozgásformáira; ez utóbbihoz adalék, hogy a magyar gurul igéhez hasonlóan ez a szláv ige is kifejezheti a feltűnően kövér ember mozgását.
Morvčik: Ez a Moravec ’morva’ nép-, ill. személynévhez képzett -ík kicsinyítő képzős származék. A kicsinyítő képző miatt elsősorban szlovák fejleménynek lehet gondolni.
Polak: Valóban ’lengyel’ jelentésű szláv személynévből lett családnév. Az -ák ~ -ak ~ -iak toldalék, különösen népnévképzőként való használata a nyugati szláv nyelvekre jellemző. A közelebbi lokáció szinte lehetetlen, ill. attól függ, hogy a biztosra vehető-e ezen Polak írásmód eredetisége. A kemény l és a rövid a ilyen együttese ui. csak a lengyelre jellemző, így ilyen formában ez a név lengyel eredetűnek tűnik. Az önelnevezés családnévvé válásához vö. a m. Magyar családnév (ez kifejezhet más nemzetiségi zárványba betelepült adott többségi népességhez tartozót, de – paradoxként – ilyen nemzetiségűvé lett más nemzetiségűt is, lehet tudatos névváltoztatás eredménye is s í. t.) A cseh, vmint nyugat-szlovák változat kemény l-lel és hosszú á-val áll: Polák; a (közép-, kelet-) szlovák és az ukrán lágy ľ (ly)-jel és rövid a-val: szlk. Poliak, ukr. Поляк; a magyar pedig lágy ly-jel és hosszú á-val: Polyák. Ez utóbbi lehet a szlk.-ukr. alak magyarosodása is, de önálló fejlemény is a lengyel népnév alternatív m. polyák megnevezéséről is. A magyarosodás elbírálásánál mindenképp fontos a hosszú á, hiszen ez a rövid a-s szláv -ak végződés átvételekor is megnyúlik.
Dömök: Minden valószínűség szerint a m. Dömötör (~ Demeter) személynév Döm rövidülésének -k kicsinyítő képzős származékaként kell értelmezni. A Dömötör (~ Demeter) a gör. Δημήτρ(ε)ιος ’Démétér istenhez tartozó’ magyar folytatója latin, ill. szláv (lat. Demetrius, szl. Dimitъrь[ji]) közvetítéssel, amely a III. sz. végi Demeter vértanú tisztelete nyomán terjedt el, elsősorban – de nem kizárólag – a keleti keresztyénségben.
Ad Schweinert: Ha ez településnév is, akkor a település is egy ilyen nevű személyről lett elnevezve. Bér ez esetben természetesen fel lehet vetni, hogy a kérdéses név képzőtlen lakosnév, de mindenképpen a tyúk meg a tojás problémájával szembesülünk.
Birgány, Birgán: Egyelőre az alábbi lehetőségeket látom:
– Az oszmán-török Birkan név magyarosodása. E név etimológiáját még nem sikerült megtalálnom. – A szerb-horvát Brgan személynév magyarosodása: ez áll a szláv -an személynévképzőből és a Brg alapnévhez. Ez utóbbi talán a szb.-hv. brgljati ’hadar’, igével, vagy a n. Burg (< n. Burkhard ’vár+erős’) személynévvel, vagy n. Burg ’vár’, Berg ’hegy, bánya’ (ez utóbbihoz vö. még Berghian, Birgyán csn.-ek alább) helynévvel áll összefüggésben. – A XIX. sz. iparosjegyzékben előforduló Berghian ~ Berghián vezetéknevekkel való összefüggés <http://www.radixindex.com/adatbazisok/rx001/rx001vxb.shtml>. Ezek vagy román alapon értelmezhetők egy n. Berg ’hegy, bánya’ helynévhez képzett lakosnévhez, vagy a fenti Brgan név egy (?romános) alakváltozata, vagy az alábbi ro. Birgianu névé. – A fenti iparosjegyzékben találhatók még magyaros Birgyán, romános Birgianu (ma Birgeanu) vezetéknevek: ezek összevethetők a szb.-hv. brđan(in) ’hegylakó, hegyvidéki ember’ szóval (amely a n. Berg ’hegy’ szó és a szl. -an lakosnévképző lágy változata kapcsolatának tűnik). Ez a név egy szb.-hv. đ (m. gy) hangot nem ismerő közvetítő nyelven keresztül eredményezhetett a magyarban g-s alakváltozatot. Ilyen közvetítő nyelv lehet pl. a román, ahol a kérdéses hangot nemcsak /dzs/ ejtést adhatnak, hanem lágy /gj/-t is: ekkor tehát a fenti lágy /gj/-s Berghian az itt említett /dzs/-s Birgianuval így függene össze. – Gondoltam még magyar alakulatra is: a nyelvjárási m. birge ’birka’ szó régi m. -ny kicsinyítő képzős származéka. Ezek azonban időben nemigen jönnek össze: a -ny képző túl régi, a birge pedig túl fiatal ahhoz, hogy reálisan egy névben „találkozhassanak”. Ezért ezt az etimológiát nem találom tarthatónak.
Gyekinszky: Strukturálisan nem változtatja meg a Gyekiczky név esetén adott etimológiát, csak az alaphelynév hangalakja más: Dekin(ce/stb.). Ennek az -in része viszont értelmezhető képzőként: az -ov birtokos toldalék nőnemű szavakhoz járuló része. Mivel a feltételezett Deka alapnévhez nem találtam szláv etimológiát, ezért a magyar Gyeke (ma: Geaca, Románia) helynévben megőrzött [általam] ismeretlen eredetű m. Gyek szn. -a kicsinyítő képzős származékának tartsam. Az a szláv Dekin(ce/stb.) helynév tehát, amelyet eddig nem lokalizáltam, egy ilyen magyar helynév szláv alakja is lehet (a bemutatott Gyeke az elhelyezkedése miatt kizárható, csak példaként hoztam arra, hogy ilyen létezhet).
Még egy kisebb valószínűségű eset lehetséges: a név mégsem lakosnév, hanem a -ský itt apanévi, ill. szervetlen analogikus toldalék. Ekkor a Dekin egy – vélhetően a m. Gyeka névhez képzett apanévi – szláv személynév lehet.
A Gyekiczky ~ Gyekinszky viszonyához: Nem zárható ki, hogy egymás változatairól van szó, ahol a gyakori -icki ~ -inszki névvégek cserélődtek fel valaki (pl. a lejegyző személy) nyelvi preferenciáinak, „értelmezésének” függvényében. A kérdés ekkor az, melyik az elsődleges. Ha a – kevésbé valószínű – személynévi alapból indulunk ki, akkor a Gyekinszky, ha a helynéviből, akkor bármelyik a kettő közül. A dolog kulcsa itt is a vélelmezett helynévi alapok lokalizálása lenne, de ez itt és most meghaladja az erre fordítható erőimet.
Már az idézted 2825-ös hsz.-od is elgondolkodtatott, de akkor nem kérdeztem meg: a Hanyecnek van valami köze a Hovanyechez, vagy teljesen más az alapja?
Nagyon köszönöm a válaszaid, s egyben a segítséged. Azon igyekszem, hogy minnél inkább hasznosuljon is. Már haladtam is! A család Korbelnek írta a nevét Árva megyében, és azt hiszem ez pontosan jól illeszkedik is ahhoz amit mondtál. Mármint ahhoz ahogy Kossuth neve is ezen ismertebb alakját elnyerte.
Birgány Zoltán: Névjelentés keresés Kedves fórumozók! Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy nevemnek (Birgány, esetleg: Birgán) mi a jelentése és az is, hogy honnan származik, vagyis melyik nyelvből ered. Kérem, hogy ha valaki választ tud adni kérdésemre irja meg nekem. Kíváncsian várom a válaszokat!
Halasan koszonom gyors es nagyon erdekes, hasznos valaszait. Csaladkutatasomban is komoly segitseg lehet a nevek eredete, tovabb tudok kutakodni azoknal a csaladfa-agaknal is ahol elakadtam.
Varom Nazsimczurankrol is esetleges elgondolasat, udvozlettel
Grnyak: E név ma a lengyel névanyagban szerepel Grniak írásmóddal. Ez vlsz. a le. Górniak variánsa olyan déli lengyel nyelvjárásban, amely átmenetet képez a szlovák felé. Ha ez igaz, akkor a jelentése ’hegylakó, felföldi’, és szlovákul a Horniak (Horňák) felel meg neki.
Egy másik etimológia is lehetséges, amikor a le. garniec, garnek ~ szlk. hrniec ’fazék, bödön’ szavak képzőcserés származékának vélhetjük a nevet.
Gyekiczky (Gyekiczki) ~ Dekiczky: Ez d-s változatot szlovákul kiejtve, megkapjuk gy-s változatot, ui. eredeti szláv szavakban az e, i előtti d a szlovákban lágyan gy-nek ejtődik. A név egyébként formailag egy szlk. Dekice (vagy hasonló) településnévből képzett lakosnév. Ilyen települést eddig nem találtam, az alakilag legközelebbi hozzá a besztercebánya környéki szlk. Dekýš ~ m. Gyökös, de ennek Dekýšsky (magyarosan ejtve: gyekís-szki, vagy gyekíszki) lenne a melléknévi alakja. Azonban a magyarban nem ritka az sz hang k előtti c-vé változása, így lehet, hogy a magyar cz másodlagos fejlemény, és mégis ez a helynév áll a vezetéknév mögött.
Muranicz, Muranitz, Muranics: Az -ić ~ -ič ~ -ic végű szláv nevek apanevek: nem a lakhelyre, hanem a felmenő személynevére utalnak. (Kivéve a megnémetesedett neveket, ahol a n. -itz végződés állhat a szláv -ec helyett, amely képezhet lakosneveket.)
Ezek a nevek tehát egy Muran(in) nevű személy leszármazottait jelölik. A Muran(in) már etimologizálható lakosnévként, de nem egy konkrét településre, hanem a Mura folyóra utal.
