Ez a hétvége nem a magyar EHF csapatokról szólt, pedig mindhárom itthon játszott. A Loki ugyan papírforma vereséget szenvedett, de a mutatott játék akkor is elszomorító volt... A Siófok bicskája beletört a horvát "Alfonzó" csapatába, azért ennyire nincs közel egymáshoz a két gárda. Niombla formán kívül játszott - úgy, hogy Pena már nem ment vissza a második félidőre - a keményen, jól játszó kaproncaiak ellen Tomori, Kobetic és Jezic már kevés volt. Az Érd meccset most láttam felvételről, a kötelező győzelem meg van, a meccs nagy részében mutatott játékot inkább nem kommentálom... (A Lublin, a Nagydisznód mellett, a kilenc csoportellenfél között a leggyengébb csapat.)
Elszoktak - a három nagyot kivéve - az ilyen komoly kettős terheléstől a magyar élmezőny csapatai (az egy soros Vác is csak vergődne itt), jó ezt is tudni, mert tanulni kell belőle, ha a válogatottat ismét a nemzetközi elitben szeretnék látni.
Azért a továbbjutásra mind a három gárdánál valós az esély.
Az első félidőben nagyon is jól játszott Pena, de úgy érezte valami nincs rendben a térdével, így inkább nem erőltették a játékát. Pedig a második félidő közepén nagyon is szükség lett volna rá, mert szervezetlenné vált a csapat.
A Podravka nem egyszerű ellenfél ezt a BL-ben a Fradi és egy évvel korábban idegenben az ETO ellen is bizonyította, most is feladták a leckét a Siófoknak.
Köstner ezt nyilatkozta a meccs előtt: A Thüringer az a csapat, amelyiket a legjobban ismerek a mi csoportunkból.
Mi lett volna Vili ha nem ismered őket?
Hazai pályán dobunk 19 gólt, szégyen. Ez már a szünetre eldőlt. Pedig amikor megláttam, hogy a németek csak tizenketten vannak, azt gondoltam ha nehezen is de nyerünk.