Kikapni Romániától
Nem túlzás állítani, hogy egész Csík Bukarestre figyelt a hétvégén, sôt, gondolom, a televízió jóvoltából a jégkoronghoz kevésbé értôk is tudták mirôl van szó: két örök rivális összecsapásáról, olyan mérkôzésekrôl, ahol a tét nemcsak a bajnoki cím sorsa volt. Régóta nemcsak a hokiról szól egy Steaua – Sportklub összecsapás... Hol kezdôdött, miért van így? Nehéz lenne utánanyomozni.
Óriási felhajtás Bukarestben a hétvégén, hétezer ember, mindenki tudja, mirôl van szó. És képzeljük el, mit látott volna az a távolból odavetôdô ember, aki „ártatlan” az ügyben? Kijön két csapat, a közönség ütemesen skandálja: Románia, Románia! A vendégek halkabban: Szereda, Szereda! A következtetés adott, az ország fôvárosában Románia válogatottja játszik valakik ellen. Kik ezek a valakik? Pontosan nem tudni, tény, hogy más nyelven beszélnek és ha a közönségnek hinni lehet, fô feladatuk az, hogy gyorsan távozzanak az országból. Semmi meglepô ebben nincs, Berlinben ugyanezt ajánlanák a francia csapattal érkezô drukkereknek. Egy hölgy elénekelte a román himnuszt és olyannyira látszott, érzôdött, hogy itt nem csak két romániai csapatról van szó... Nem lepôdtünk volna meg, ha a Székely himnusz következett volna.
Nem hiszem, hogy bármelyik csíki szurkoló lelki betegségbe esne azért, mert megtagadják tôle „románságát”. Persze, nem szerezzük meg azt az örömet a többségnek, hogy itt hagyjuk az országnak azon részét, mely akkor is a mienk volt, amikor Románia, mint ország, vagy elnevezés nem is létezett. De azért sem sértôdünk meg, hogy ki akarnak rekeszteni olyan helyekrôl, ahová rossz álmainkban sem kívánkoznánk. A szakadék mélyül, és valóban: sportban nem így kellene m?ködnie az egésznek. A hétvégén egyszerű volt a felállás, a Sportklub és szurkolói Románia ellen játszottak, illetve drukkoltak, Csíkszereda, vagy tán az egész Székelyföld nevében. Nem mi mondtuk, éreztettük ezt, a másik fél tette. És kikaptunk Romániától. Legközelebb gyôzni fogunk. Tán egy évvel ezelôtt a bukaresti közönség azt skandálta, hogy- „Ti nem vagytok románok”. És hangjuk is elakadt, amikor a csíkiak válaszként tapsolni kezdtek.
T.Lorinc!
Igazad van,egyik sem volt valami szép dolog.Én a táborral szemben ültem Csatát nem láttam mit csinált.Engem is bántott volna.
T.Ggarrincha!
Köszi a beszámolót.Fel vagyok háborodva!Attól félek ha én kimennék egy meccsre,biztos letartóztatnának mert ekkora igazságtalanságot nem tudnék elviselni. /Hogy tudsz ennyit írni vagy beszkennelted?/
T.Funthomas!
Azért a fentiek ellenére csatlakoznék DRT-hez, egy jegyet nekem is,köszi.
T.szdenes!
Köszi a meghívást.
T.Wégé!
Én kb.2hónapja láttam utoljára a Szeged-Győr meccsen.A kispadjuk mögött ültem,fantasztikus amit előadott.Játszott is és végig intézte a csapatot,egy pillanatra sem pihenhetett.Ez nem csak óriási fizikai teljesítmény volt hanem szellemi is.Mond meg neki légyszi,hogy üdvözöljük Szegedről.
T.Totelcamp és a többiek!
Ez a himnusz megható volt.Kössz Mkinek
Na ez remek! Megis mondom Jóskának, hátha érdekelné a dolog ki is játszott ellene még otthon.
Sajnos itt Győrben az a fő gond, hogy a műjégpálya nem fedett, így a jeges időszakok nagyon rövidek. Így meg elég nehéz az utánpótlás szervezése.
Sziasztok!
Már rég figyellek, most szántam rá magam, hogy beleszóljak!
Wégé!
Én láttam Bartalis Jóskát játszani, nem is egyszer. Még kék-fehér korában. Habár, ha rendesen belegondolok, még akkor is, amikor Csomafalván játszott a kölyökcsapatban. Lehet, játszottunk is egymás ellen, de én, a jégkorongsport megmentése érdekében még idejében abbahagytam a csetlés-botlást a jégen. Ő már akkor is hokizott...
A többieknek:
Van egy másik Csíkszereda fórum is, aminek nagyrészét szintén a hoki teszi ki:
http://pub8.ezboard.com/bsyereda
Szívesen látunk mindenkit!
akárcsak Csíkszereda és a SportKlub honlapján:
http://clmc.topnet.ro/
http://clmc.topnet.ro/sportklub/
Egyébként sok székely gyerek játszik a magyar bajnokságban, tudtommal nem is rosszul.
Sajnáljuk eleget, hogy nem a Klubnak vagy a Progymnak öregbítik a hírnevét, de ott is jó helyen vannak!
Bubu remélem felépül, és játszik még a SportKlub színeiben, hadd rettegjenek tőle a Steauások!
Különben az eddigi 72 román bajnokságból 35-őt nyert a Steaua vagy jogelődje, a CCA, úgy hogy könnyű volt a Steauával játszani a bajnoki döntőben. A nyerés - hát az más tál tészta. De ha szoros volt a küzdelem, ha sikerült jól megfingatni őket, az már felért egy győzelemmel.
Két dolog, ami itt még nem hangzott el - a Steaua rendszerint a román válogatott dresszében játszik, ha teheti, meccs előtt meg - ha Bukarestben játszanak - rendszeresen eljátsszák a román himnuszt. Nem is baj, csak játszanák el a székely himnuszt is ;-)
Elvégre NEKÜNK SPORTKLUB VAN A SZÍVÜNK HELYÉN!
Érdekes, hogy régi DK-s létemre csak most fedeztem fel ezt a topicot. Igaz nem vagyok nagy jégkorongbarát, de Csíkszereda azért érint, mert ott játszott Bartalis Jóska barátom, aki most a Győri ETO jégkorongcsapatának játékos edzője.
Majd figyelmébe ajánlom ezt a helyet, bár ami igaz ő nem nagyon szokott internetezni.
Mesélt pár dolgot azokról az időkről mikor megnyerték a bajnokságot, ha jól emlékszem pont a Steaua előtt. Hát gondolom nem semmi lehetett!
Van aki látta ott játszani Jóskát? Ha jól emlékszem egyébként 45-szeres válogatott (sajnos Román). Van itt mégegy fiú, azthiszem szintén Csíkból: András Félix (közkeletű nevén Öcsi), bár neki nincs olyan nívós előélete mint Bartalis Jóskának.
Én is olvastam a cikket és mondhatom remegek a dühtöl. Imádkozok, hogy a szöröstalpú katona csapat legyen jövöre is a Csíkszereda ellenfele a döntöben.
Már most mondom, hogy busz lesz szervezve jövöre a szurkolóknak és megyünk Csíkszeredára! Olyat még nem láttak a bukarestiek amit kapni fognak az biztos.
HAJRÁ MAGYAROK!HAJRÁ CSÍKSZEREDA!
ERDÉLYBEN IS OTTHON VAGYUNK!
Mint tudjuk, az ország három működő fedett jégpályájából (a galacit nem érdemes ideszámítani) kettő, a bukaresti és a csíkszeredai a szakminisztériumhoz tartozik. Bukarestben érdekes összehasonlítást végezhettünk. Arra emlékezhetünk, hogy Csíkszeredában, a döntő első mérkőzésén a belépő negyvenezer lej volt, az árba tombolát is foglaltak a szervezők. [A Kontinentális Kupa meccseire a beugró 25 000 lej volt - Garrincha] Nos Bukarestben pénteken 15 000 lej volt a belépő ára, háromezer ember vett részt a találkozón. Mely találkozó végeztével az amúgy félelmetes hatékonysággal megszervezett szurkolókörök vezetői ki is osztották a másnapi meghívókat. Szombaton ingyen mehetett be boldog-boldogtalan. Nyilván, a Sportklub nem élhet meg a szurkolók, szponzorok támogatása nélkül. Ám a Steaua nagyvonalúsága arra (is) utal, hogy jól megvan a katonacsapat. Végeredményben ők minden adófizető (azaz a mi) pénzéből is működnek. Így már könnyű a negyventől nulláig jutni.
Szondy Zoltán
Bukarestben csak veszíteni lehetett
A jégkorongbajnokság döntőjének bukaresti két mérkőzésén mintegy ötven magyar szurkoló volt jelen, a tévéközvetítés jóvoltából azonban minden érdeklődő láthatta: a Sportklub elvesztette bajnoki címét, a 0–3-as összesítésre pedig, valljuk be: senki sem gondolt. A Flamaropol jégpálya szombati dudajelzése pontot tett egy olyan bajnokság végére, melyet a Rapid összeomlása színezett, csíkszeredai fölényben zajlott és adott pillanatban paraszthajszálon múlott, hogy nem Csík–Gyergyó döntőre került sor. Ehhez képest? Steaua–Sportklub 3–0...
Péntek délelőtt ragyogó napsütésben érkeztünk meg az ország fővárosába. Miután sejtéseink beváltak (beérni Bukarestbe és eltévedni), másfél órával kezdés előtt elvergődtünk a tett színhelyére, ahol a csíki hokisok már első bemelegítésüket végezték a stadion melletti parkban. Szivárogtak a nézők is, tudni lehetett, hogy az első mérkőzésen háromezer szurkolót, a szombatira viszont négyezret fognak a jég mellé rendelni a Steaua-tábor robbanékony vezérei. A csíki csapat, a vezetők, a drukkerek optimisták voltak, mindenki sejtette: nem lehet még egyszer olyan rosszul játszani, mint Csíkszeredában, az első mérkőzésen.
Apropó első mérkőzés: a jelenlevő bukaresti újságírók hevesen kifogásolták, hogy kevés ülőhelyük van, szűk a médiának fenntartott rész. Nos, Bukarestben ilyen probléma nem volt, ugyanis egyetlen ülőhely sem jutott. A meghívott „vippek" foteljeinek környékére sem juthattunk, azonkívül pedig sáros, nedves, piszkos műanyagszékek kínálták magukat. Mivel az úgynevezett sajtópáholy fél méterre volt a Steaua-szukolók kemény magjától, bölcsen eldöntöttük: csatlakozunk a Szeredából érkezett, illetve Bukarestben tanuló-dolgozó magyar csoporthoz. A kezdés előtt azonban még a Sportklub öltözője előtt ácsorogtam, odalépett hozzánk az egyik játékvezető és áradozni kezdett: mennyire fontos, hogy ezeken a meccseken korrekt legyen a bíráskodás, rajtunk ország-világ szeme, egy incidensek nélküli döntő előrelendítheti a sportágat és így tovább, így tovább. Nyilván lelkesen bólogattunk.
A pénteki első két harmadban nem is volt gond a bíráskodással, gyors vezető gólunk után felharsant az „afară, afară cu ungurii din tară" rigmusa és milyen érdekes: a fő szószólókat azonnal kivezették a csendőrök. Más kérdés, hogy ez semmit sem javított a helyzeten, és háromezer embert nem lehet kivezetni... Ám ott és akkor ez nem volt érdekes, a második harmadban nagyon belelendült a Steaua. Nagy iram, iszonyatos nyomás és óriási elégtételünkre a Sporklub állta a sarat és gólt is ütött. Érezni lehetett, hogy összeomlóban a Steaua, a harmadik harmadban pedig már 4–2-re vezetett a Sportklub. Győztünk! A kék-fehér tábor ujjongott, ebben a pillanatban a büntetőpercek aránya 4–4 perc volt. Húsz másodperc múlva már kettős emberelőnyben volt a Steaua. A bírók elindultak...
A folytatást látni lehetett a tévében is. A meccset eldöntő utolsó harmad büntetőperceinek aránya 2–26 volt (ebben benne van Hozó Levente tízpercese is), a klub gyakorlatilag végig emberhátrányban játszott. És összeomlott. A pénteki találkozót hihetetlen módon csalták el a bírók, röpködtek a kiállítások időhúzásért, gólörömért, a csíkosruhások működéséről mindent elárul az a tény, hogy a román újságírók, hivatalosságok is szégyellték magukat. Ám ha szebb jövőt, jobb folytatást akarunk, azt se feledjük el, hogy 4–4 után a csíki játékosok villámgyorsan kihagytak három óriási helyzetet, és ezért nem a bíró és nem Radu Viorel portás volt a „hibás", hiszen egyik ütés sem ment még kapura sem... Az indulatok elszabadultak, az utólag „élő bombának" titulált Hozó mindenáron törleszteni akart. És itt jöjjön két észrevétel: a román sajtó és hivatalosságok által ámokfutónak nevezett Hozó a meccs után tíz perccel is nehezen vette a levegőt, a nyakát, torkát bottal megütő Steaua-játékost nem büntették a bírók. A meccs után a közönség, sőt a csapattársak is úgy látták, hogy Nagy Attila kapus nekirohant a bíróknak. Ez nem így volt, a levonuló portást a stadion egy alkalmazottja szembeköpte, Attila érthető módon törleszteni akart, a bíró kis lökdösődés után megállította.
Szomorú volt a péntek este, a sajtótájékoztatón, utána is elhangzottak a keserű megjegyzések – kiállunk a bajnokságból, megyünk a Kontinentális Kupába és így tovább. A kapus Nagy Attila azon melegében lemondta a válogatottságot, ő egyébként másnap is kitartott véleménye mellett: „Ha hívnak sem megyek. Nem látom értelmét. Azért, hogy cigányozzanak, köpdössenek? Nézzük meg a bajnokságot is: megérte a pénzt költeni azért, hogy a bírók csúfolódjanak velünk?"
Ilyen hangulatban vártuk a szombati napot. Az eredmény akkor 0–2 volt, az egyetlen biztató elemnek az tűnt, hogy a vereség ellenére a csíkiak valóban sokkal jobban játszottak, mint az első, hazai mérkőzésen. Aggodalomkeltő volt viszont a Steaua érett, önbizalomtól duzzadó játéka, és ami a legfontosabb: gondolni sem mertünk arra, hogy ezen a sorsdöntő találkozón mit fognak tenni a bírók?
Erre a kérdésre hamar választ kaptunk. Míg pénteken a harmadik harmadig korrekt volt a bíráskodás, a szombati meccs első tíz percében gyorsan kapott hat büntetőpercet a Klub. És egy gólt. A csarnokban ezúttal négyezer ember teremtett forró hangulatot, két harmadon keresztül másra nem is igazán figyelhettünk, hiszen úgy tűnt, hogy a csíki korongozók már feladták a harcot. A harmadik harmadot új kapuscserével kezdte a csapat, Nagy Attilát Csiszér Előd váltotta fel. Potyogni kezdtek a gólok, feltámadtak a kék-fehér játékosok, ám a Steaua már nem engedte ki kezéből a meccset. Szombaton egyébként a négy kapott gólból háromnál emberhátrányban volt a Sportklub, a büntetőpercek aránya 26–47 volt. Ebben szerepel Nutu tízpercese, illetve Moldovan 25 perces meccsbüntetése – a fiatal játékos az utolsó dudaszó után öklét mutatta az egyik játékvezetőnek. Az elkeseredett csíkiak nem vettek részt a díjkiosztáson, a második helyért járó ezüstérmek érintetlenül hevertek egy iroda asztalán. Ám ez a gesztus sem változtatott a tényen: a Bukaresti Steaua megnyerte 35. bajnoki címét.
Mi maradt hátra? Antal István elnököt idézve: „Újrakezdeni." Az így korrekt, de az újrakezdést nagyon komoly elemzésnek kellene megelőznie. Mert ha elfogadjuk az a tényt – és aki ott volt a helyszínen, elfogadja – hogy hatvan százalékban a bírókon múlott a két vereség, negyven százalék még mindig marad. A Sportklub buszát egyébként Tusnádfürdőn megállították, a csapatot egy pohár borral megvendégelték. Csíkszeredában a hazatérőket egy szurkoló várta.
"Mennyivel kell jobbnak lenni, avagy a bírák hatalma
Bukarestben a Steaua és a Sportklub a hétvégén bonyolította le a rájátszás 2. és 3., egyben döntô fordulóit. A pénteki mérkôzésen a szeredai csapat sokkal határozottabban lépett fel, mint hazai pályán. Gergely a sípszó után azonnal a bukaresti csapat hálójába talált. Aztán Nutu egyenlített, majd a 14. percben Ghenea találata következett. Az egyenlítô gólt még az elsô harmad vége elôtt Szôcs Szabolcs szerezte meg. A második harmad kiegyensúlyozottsága ellenére a Sportklub 1-0- ás gyôzelmével végzôdött, ekkor Moldován játszotta ki bukaresti kapust. 3-1-nél úgy tűnt, a Sportklub megnyerheti a mérkôzést, ami talán megváltoztahathatta volna a kupa sorsát. Ám a bírók a szünet után jól meghatározott céllal léptek jégre. Ennek ellenére az utolsó harmad második percében Szôcs ismét a kék- pirosak hálójába kaparja a korongot. Kezükben volt a gyôzelem, de Molnár Alexandru játékvezetô ekkor már azért is büntetôpadra küldte a csíkiak egy játékosát, mert egy percnél tovább örvendeztek 4. góljuknak, mely akkor megpecsételhette volna a mérkôzés sorsát. Az ellentámadásokat sikeresen hárították a kék-fehér védôk, de az ellenséges bíráskodással szemben tehetetlennek bizonyultak. Ezután következtek a sorozatos kiállítások, és a szeredai csapat az utolsó 20 percbôl kevesebb, mint kettôt játszott teljes felállásban. Ekkor Nutu, Dimache, Alexe, és Geru négyszer találtak Nagy Attila kapujába. (2-2; 0-1; 4-1) * Szombaton, szintén teltházas mérkôzésen, mindkét csapat óvatosabban, talán fáradtabban kezdett. Az elsô harmadban Geru, a másodikban Cazacu lôtt egy-egy gólt – természetesen mindkettôt emberfölényben. Ezután, talán a szeredaiak bíráskodás elleni tiltakozásának köszönhetôen, mintha pontosabban fújtak volna a bírák, és a Sportklub - mint akinek nincs mit veszteni - a harmadik harmadban jóval határozottabban támadott. Igaz, nem sikerült kihasználni kettôs emberfölényét, de Hozó teljes felállásban pattintotta a korongot Radu kapujába. Csakhogy, a Sportklub eredményes támadásait a védôk figyelmetlensége ellenpontozta - Timaru visszaállította a kétgólos elônyt. Eztán Szôcs Szabolcs szépített, mire Stoiculescu replikája nem sokat váratott magára. Végül emberhátrányban Moldován ravasz betörése, és Szôcs remek átvevése és lövése révén megszerezte a Sportklub harmadik találatát, s egyben beállította a végeredményt: 4-3 a Steaua javára, mely ezzel a kupát nyerte."
T.Lorinc!
A másik gólszerző Csiki Csaba volt.Bennem inkább az maradt meg,hogy a bemelegítéskor amikor a szurkolók énekelték a himnuszt a fél román csapat is vigyázba állt a jégen,az edzőjük meg őrjöngött a kispadon. A komplett első soruk magyar volt akik itt játszottak nálunk.
Na csá.
Erre a válasz csak egy finn sor lehetne.....
mondjuk: /a jó öreg/ Myllys, Numminen, Karalahti, Tikkanen, Koivu, Selänne....akkor asszem jöhetne pár svéd nyugodtan.... :-)))
Komolyan meg azt tudom mondani, hogy eleve röhejes ez az oda-vissza igazolós ügyeskedés, hiszen ilyenkor az a csapat nyer, akinek éppen több pénze van/volt, nem az, amelyik jobb....
Lényegtelen: jövőre szarrá kell verni a szőröstalpú mocskokat már az elődöntőben és levan a gond. Megmondom őszintén, azon én már nem kelnék birokra senkivel, hogy a Szereda, vagy a Gyergyó legyen a bajnok :)
Igen, sajnos a Steauanak van egy "kis" hatszele... Tavaly nemcsak a Szereda kapott olunk jatekosokat, hanem ok is kaptak valahonnan, mar nem tudom honnan. Iden lehet hogy ok megint megkaptak ezeket kulfoldrol, a Sportklub viszont nem...
Jaja! Én is akartam mondani, hogy tele volt a csarnok ilyen parasztokkal...Lehet, hogy csak intelligens adjonistenre jött egy nem kevésbé "eltalált" fogadjisten. Mikor kint voltunk Szeredán /sajnos holtszezonban/, teljesen más volt a hozzáállás! Bennem ez maradt meg inkább.
A döntőt meg ki van zárva, hogy minden évben meg tudják nyerni, ahhoz valami afrikai bírókat kellene vinni, akiknek fogalmuk nincs róla, hogy kinek kell nyernie...
En is nagyon remelem hogy igazad van. Tudom hogy jopar szutyok arulozta a roman valogatottban jatszo magyarokat (ezeket a mocskolodokat is jol pofan kellett volna vagni...), de azert megis... Mind1, ez azt hiszem "egyedi" eset, remelhetoleg tobbseguk nem igy gondolkodik.
Amugy iden (szerintem) azert kapott ki a Szereda, mert nem tudtunk nekik kolcsonadni jatekosokat, mint tavaly. Bubut kapasbol nem tudtuk volna odaadni megha vege is lenne a bajnoksagnak, mivel reszleges bokaszalag-szakadasa van.
Mielott elszallnank az erdelyi magyar hokisoktol... C-VB, BS, magyar-roman meccs. Csata lo nekunk golt Vargyas atadasabol. Majd utana hokibotjaval a laba kozott felreerthetetlen jellel int be a MAGYAR tabornak...
Hello Mindenkinek!
Nem baj Fiúk majd jövőre megint sikerül!!!
Istenemre,kerül amibe kerül a követekező szezonban egy meccsre elmegyek.Vannak csiki kollégáim Ők tudják mi a dörgés.
Apropó csiki,Csiki Csaba nagy haverom volt, amikor még itt játszott a Szegedben.
Továbbrais hajrá Magyarok !!!
Garrincha kössz az infót.
Na Csááááá