A harc 5 pontig tart vagy 2 percig, szúrás nincs (tilos!).
Együttes találatnál a fej ér a legtöbbet, utána a felsőtest, legvégül a comb. Aki a magasabb rendű találatot vitte be (kizárólag együttes találat esetén), az kapja a pontot.
Ütés, rúgás, dobás, pajzsütés nem ér pontot, csak előkészíti a tényleges pontszerző akciót.
Ez már talán túlzás. Persze hozzá kell tennem, hogy életemben nem láttam testközelben ilyen mókát, semmit sem tudok róluk.
Sz332-nek teljesen igaza van: sinai és kendós felszerelés.
A sinai nem túl drága, ha jól látom akkor olcsóbb, mint a legolcsóbb ukrán száraz, olimpiai kard, de a vadiúj kendós védőfelszerelés árának megtekintése előtt érdemes bevenni a szokásos szívgyószert. ;-) DezsőKE májd elmondja, de általában mindenki a szövetségtől kapja bérbe a használt cuccot, valami nem túl magas díjazás ellenében.
Lehet, hogy nektek - első körben - még erre sem lenne szükségetek. Elég lenne egy teljesen fekete, 350N (legolcsóbb) olimpiai fejvéd (most már ilyen is van; erre még lehetne készíteni egy szép védőtokot bőrből, távolról nagyon hasonlítana a kendós fejvédre) és egy-egy megfelelő súlyú, alakú polifoammal bevont gyakorlókard.
A védekező fél felvenné a fejvédet, aztán rajta teljes sebességgel lehetne kivitelezni a technikákat, ő hárítana, és sikeres hárítás / ellépés után egy finomat visszavágna. Ebbe be lehetne tenni lábmunkát, cseleket, pengetámadásokat. Szóval, technikailag érdekes lenne, viszonylag életszerű, gyors és olcsó.
Ha jól értem, akkor a régi szép időkben ténylegesen vívtak az ilyen eszközökkel. Aztán túl sok lett a "járulékos veszteség" (lásd, amikor nekem mondta nagy büszkén az egyik magyar hagyományőrző, hogy neki két szeme van, na bumm, kiverik az egyiket, marad még...). Később már csak a formagyakorlatokat nyomták.
"Yamada Heizaemon Mitsunori (1639-1716) lamented the lack of spirit in many practitioners who concentrated only on kata training. He then started to devise a system of training that would allow practitioners to strike with full force without any danger of suffering or causing injury."
Hát igen, a sinai elterjedése előtt be-becsúszott egy-egy találat.
"According to the Heihō Denki Chūkai, a Jikishinkage-ryū manuscript, Yamada Heizaemon suffered a serious injury at the tender age of eighteen in a match conducted with bokutō. He stopped practising kenjutsu until the age of thirty-two, when he was exposed to the teachings of Takahashi Danjozaemon’s school where “a face mask and protective gauntlets were donned, thus enabling one to engage in combat training without the risk of injury.”"
Mindig megdöbbenek, amikor - időnként - kézbe veszem (dojokban, budóboltokban) a japán fakardokat, közülük nem kevés igen hegyes: nem elég, hogy zúz, de még szúrni is lehessen vele?! Brrr...
A katana alakú fakardot boken-nek nevezik, a bokuto az egy sima, faragatlan, de a háncstól megfosztott bot. Az enyém viaszfából van, nagyon jó, elnyeli a rezgéseket :)
Teljesen igaz, éppen a minap elemezgette néhány Tolkienben és íjászatban is járatos ismerősöm, mennyire képtelen ez a tartás. (amúgy nem egyedül a Gyűrűk Urában, mert a nyilíkat általában utólag CGI-zik oda, és sokszor nem figyelnek az ilyenekre)
Ha ez valasz az elfes kepemre... Az elf ijanak jobb oldalan van a vesszo, de a mutato es kozepso ujjaval huzza a hurt jobb kezzel. Ezzel a technikaval azt eri el, hogy a vesszo nem feszul az ijnak, es szepen mellelo. Ha jobb oldalt van a vesszo, akkor huvelykkel kell huzni. Ha viszont igy huzza, akkor a vesszo a bal oldalon legyen. Roviden ennyi. Elf, vagy sem. :-)
Gondolnátok, hogy ennek amit Ti rekonstruálni próbáltok, több ezer éves múltja van, és még a legszentebb emberek körül is harcosok védték az igazságot?
