45. Kleinhäusler (negyed telken aluli) földes zsellér
83. Maurer kőműves
86-87. Hausbes[itzer] háztulajdonos
173. Maurer kőműves
---------------
Nem vagyok a gót kézírás avatott olvasója, de gyakorolni jó feladvány volt, mert szépen kiírtak a betűk. Számomra meglepő, hogy a nevek antiquával vannak írva, még a Name rovatcím is. Ez a váltás még néhol a lejegyzőt is kibicsakította, mert pl. a 34. tételnél a Wagner[in ?] jogállási nevet antiquával kezdte el írni, és csak az n-nél váltott át gót írásra.
Nem is tudtam, hogy a térképek között is vannak összeírások. :D Meg is találtam egyik ősömet, akinek neve, az 1770-ben ugyanarról a faluról készült összeírásban még nem szerepel, pedig akkor már kb. 40 éves lehetett. Egy 1787-es összeírásban viszont már háza, földjei vannak.
Ismét csak Skoumi olvasatát szeretném pontosítani. Szentesi Dániel kismányi szolgálattevő (azaz lelkész) által kereszteltetett meg János (a 44. számnál)
Még egy dologban ha tudnál segíteni. Az Oleacsek tudtommal Racskay Maria első férje volt, illetve minden felkutatott infó erre utal. Elképzelhető, hogy csak tévedésből írták be születési névként az Oleacseket?
Nagyon szépen köszönöm , amúgy tippem csak annyi lehet, hogy Nagynyulfalun születhetett?Sajnos nincs pontos adatom, a halálakor nem jegyezték be hol született :(
honestum Juvenem Ecsiensem Joannem Sándor catholicus
Cum desponsata sibi virgine pariter Catholica Catharina
Molnár. P'santibus Francisco Tamási, Martino Horváth et Stephano
Bádics.
Magyarul valami olyasmi, hogy Majdon Gáspár ferences rendi atya összeeskette a tiszteletreméltó katolikus vallású ifjú Sándor Jánost jegyesével, a katolikus vallású hajadon Molnár Katalinnal; Tamási Ferenc, Horváth Márton és Bádics István jelenlétében.
Mivel forrást nem adtál meg, az Ecsiensem-re még tippelni sem merem, hogy a származási/lakhely település megnevezése akar-e lenni vagy valami más - a latinom abszolút minimál-konyha és csak a családfakutatásból szedtem fel.
"Vagy ahogy Skoumi-Maestro mondotta: teljes településfeldolgozások 50 km-es körzetben. :)))))))"
Na, én pont valami ilyesmibe kezdtem bele, még ha nem is 50 km-es körzetben, de a környező településeket mindenképpen megnézve, igaz, csigalassúsággal haladva. Jó lenne, ha legalább 72 órásak lennének a napok. :)
"Az anyakönyvek pontosságáról annyit, hogy egyikben sem szabad teljes mértékben megbízni. Ezek bemondásra készültek. Legjellemzőbb (legalábbis én ezt tapasztaltam), hogy a halottinál az elhunyt egyik szülőjének utónevét tévesztették el, de már olyannal is találkoztam, hogy az anyósát írták be az anyjaként. Egy házasságinál a menyasszony keresztnevét írták el, ráadásul az aláíráshoz is ugyanazt írták. Keresztelésinél (ez egyházi példa, az előbbiek a polgári anyakönyvezés időszakából vannak) a gyermek anyjának vezetékneve helyére a nagyanyja családnevét írták. És persze van olyan eset is, amikor az ős két vezetéknevet is használ, felváltva."
Köszi, pont az ilyen tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Bár ez is csak ahhoz elég, hogy megnyugtassa magát az ember, hogy nem feltétlenül lőtt mellé, de ez is valami. :)
Igen, de még az 1850-es években is meglehetősen információszegények voltak a házassági anyakönyvek.
Hogy egy másik ágamat hozzam példának, a Felbár (ma Horný Bar, Szlovákia) településen anyakönyvezett Nagybodakon (ma Bodíky) van egy Soós István-Vajas Ágnes szülőpár. A házasságuk megvan, de mindössze annyi infóval, hogy a vőlegény egy nagybodaki gazda fia, a menyasszony meg egy nagybodaki gazda lánya... Aztán megvan ugyan a szóban forgó Soós István halottija is, na, ott már írnak egy életkort is, de hiába pörgetem vissza ennek alapján a születésiket, abban az évtizedben legalább öt Soós István született... Szóval hiába van ott a megoldás ezekben anyakönyvekben, lehet, hogy soha nem tudom meg, az öt közül melyik az én ősöm.
"Szerintem a dédszülőkig azért illik egyeznie a családi emlékezetnek az anyakönyvekkel."
Ez azért nálunk is így van, akikről írtam, távolabbi ősök.
Szerencsém volt, hogy évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem kutatni, három nagyszülőm is élt még, és ők sok olyasmit tudtak, ami nagyrészt biztos alapja volt a későbbi kutatásoknak.
"Szerintem nem szabad vakon hinni a családi információkban."
Igen, idős rokonoknál én is tapasztaltam, hogy nem emlékeznek a nevekre, ami normális. Akár a saját nagyszüleik nevére sem, mert mondjuk soha nem szólították nevükön őket, korán meghaltak, nem meséltek róluk a szülők.
Egy másik ágamon volt már ilyesmi: a nagyanyám úgy emlékezett, hogy az anyósa anyját (ez már ugye távolabbi kapcsolat) Mesterházy Máriának hívták, és nemesi származású volt. A nemesi származás stimmelt, a név nem: László Terézia volt a helyes megfejtés. Teljesen rendben volt, hogy keverte a keresztneveket, és a vezetéknévre is volt magyarázat, mivel az nagyapám unokatestvérének a veje és a gyerekei Mesterházy nevűek.
A Jaksa-ügy ugye azért volt érdekes, mert a haláleset bejelentője az apja szüleinek, tehát a nagyszüleinek a nevére emlékezett rosszul, de a fentiekből kiindulva biztos erre is lehet hasonló magyarázat.
Valószínűleg sohasem fog kiderülni, hogy milyen származású a család (a DNS teszteknek is megvannak a maguk korlátjai), és azzal is számolni kell, hogy a szőke haj és kerek arc eredetileg nem is a Zsuzsa család tagjainak jellemzője volt, hanem valamelyik egyértelműen magyar családnak, és csak onnantól lettek a Zsuzsák szőkék. Az anyakönyvek pontosságáról annyit, hogy egyikben sem szabad teljes mértékben megbízni. Ezek bemondásra készültek. Legjellemzőbb (legalábbis én ezt tapasztaltam), hogy a halottinál az elhunyt egyik szülőjének utónevét tévesztették el, de már olyannal is találkoztam, hogy az anyósát írták be az anyjaként. Egy házasságinál a menyasszony keresztnevét írták el, ráadásul az aláíráshoz is ugyanazt írták. Keresztelésinél (ez egyházi példa, az előbbiek a polgári anyakönyvezés időszakából vannak) a gyermek anyjának vezetékneve helyére a nagyanyja családnevét írták. És persze van olyan eset is, amikor az ős két vezetéknevet is használ, felváltva.
Tapasztalataim (se sok, se nagy) :-) szerint a házassági anyakönyvi bejegyzés remek megerősítés lehet. A gyermek születési anyakönyvi bejegyzését - nagy valószínűséggel - ugyanaz a pap írta, mint a a szülők házassági a.b.-ét, ...
Nem tudom, találkoztatok-e már olyasmivel, hogy hiába egyezik a családi emlékezet az anyakönyvekben leírtakkal, hiába lehet gyönyörűen pótolni egy születési évszámot a házassági vagy a halotti anyakönyvben szereplő életkorokból következtetve, hiába bizonyosodik be újabb anyakönyvi bejegyzések találva, hogy jók voltak a számítások, ha egyszer csak előkerül egy olyan irat, ami ellentmond az összes többinek..."
Szerintem a dédszülőkig azért illik egyeznie a családi emlékezetnek az anyakönyvekkel.
Nálunk is előfordult 1-1 apró eltérés, de azért nagy semmiképpen.
Hiány viszont volt bőven.
Pl. apai ágon a nagyszülők hamar haltak (1986 és 1994), ráadásul apám is, csak az egyetlen nővére az indormációforrás.
Nagyapa utolsó gyerek, nagymamának az egyetlen élő nővére 1987-ben elhunyt.
Tehát kizárólag apám nővére (72) aki segíthet bármiben.
A nagyszülőkről csak annyit tudtam amennyit anyám megjegyzett az apósáról és anyósáról. Születési helyek.
Időt már nem tudott, csak annyit, hogy idősek voltak már amikor jött a két gyerekük.
Fogalmam sincs hol házasodtak. Lehet ez a VIII. ker, de lehet ott is ahol születtek. (Kunmadaras vagy Szeghalom)
A két születésit megtaláltam, elég jó kizárási esélyekkel.
Sőt, a felmenők is ki lettek kutatva azóta...
... azonban ha meglenne a házassági (kb. 1940-1943), akkor akár még boríthat is mindent. :)))))
Bár nem hiszem, mert az öreg nevével 1, azaz egy tag létezett párhuzamosan, de ő 1956-ban meghalt Madarason. A nagyi nevével pedig egyetlen más lányt sem találtam.
De a megtalált házassági akár boríthatja is a dolgot. :)))))
Apám nővére arra nem emlékezett, hogy hogyan hívják a nagyszüleit. Mondtam neki 2 nevet, azt mondta "IGEN, ők voltak".
Higyjem el?
:D
Szerintem nem szabad vakon hinni a családi információkban.
Amennyiben igazolja az információt az állami anyakönyv vagy az egyházi, akkor OK. Az jó.
Egyébként, ha már megbízhatóság... amennyire tapasztaltam, a régi egyházi anyakönyvek esetében a +/- 5 év az én öseimnél simán belejátszott és a nevek természetesen a létezö összes változatban szerepelnek (pedig városi polgárok voltak, tehát adott esetben akár írástudók is lehetettek). Ezeket kb. ennyire lehet elhinni, hogy a házassági/halotti anyakönyv jó esetben kijelöl egy évtizedet, ahol van esély meglelelni egy keresztelési anyakönyvet? Vagy a keresztelés akkor nem feltétlen a születés idöpontját mutatja?
Legegyszerűbb megfejtés, hogy a bejelentő rosszul mondta (rosszul emlékezett, a gyász miatt összekavarodott, valamilyen okból nem akarta a helyes adatokat megadni, stb.). A halotti anyakönyv mindig a legkevésbé megbízható, mert hát nem kérhetjük meg a halottat, hogy töltse ki nekünk...
Nem tudom, találkoztatok-e már olyasmivel, hogy hiába egyezik a családi emlékezet az anyakönyvekben leírtakkal, hiába lehet gyönyörűen pótolni egy születési évszámot a házassági vagy a halotti anyakönyvben szereplő életkorokból következtetve, hiába bizonyosodik be újabb anyakönyvi bejegyzések találva, hogy jók voltak a számítások, ha egyszer csak előkerül egy olyan irat, ami ellentmond az összes többinek...
Dédanyám, Jaksa Erzsébet 1909-ben született a Tolna megyei Nagydorogon, szülei Jaksa Pál és Kis Katalin. A család is így emlékezik, és a halotti anyakönyv is alátámasztja ezt. Egy távoli rokonom feljegyzései szerint Jaksa Pál kb. 1867-ben született és 1945-ben halt meg. A MOL-ban a nagydorogi anyakönyveket pörgetve kutatva találtam egy Jaksa Pált, aki 1868-ban született, megtaláltam a Kis Katalinnal kötött házasságát is 1892-ben, a Family Search-ön pedig a nagydorogi polgári anyakönyveket böngészve megtaláltam a halálát 1947-ben. Eddig stimmel, plusz/mínusz egy-két év belefér. A gond csak az, hogy a születésinél Jaksa Mihály és Bozóti Éva a szülők, és a házasságinál szintén Jaksa Mihály és Boztói Éva, az 1947-es halottinál viszont Jaksa Pál és Nagy Mária... Ez a halotti bejegyzés tehát a kakukktojás. Minden más megegyezik, stimmel a házastárs neve (Kis Katalin), stimmel a vallás is (református), stimmel a státusz (uradalmi, illetve gazdasági cseléd). Az életkor (81 év) pedig azt jelenti, hogy nagyjából 1866 körül kellett születnie, de ugye a mínusz két év tévedés belefér. Még a bejelentő neve is arra utal, hogy ugyanarról a személyről van szó, mivel a bejelentő szintén Jaksa Pál nevű, és a dédanyámnak volt Jaksa Pál nevű öccse.
A kérdés tehát az, hogy lett a születésiben és a halottiban szereplő Jaksa Mihályból és Bozóki Évából Jaksa Pál és Nagy Mária. Mert az még rendben van, hogy Mihályból Pál lesz, ha a bejelentő fiú is Pál, és emiatt a hivatalnok elírja a keresztnevet, vagy esetleg maga a fiú sem emlékszik az öregapja nevére, de hogy az öreganyánál a vezeték- és a keresztnév is hibás legyen...
Amúgy az "eredeti" családfa szerinti ősnek, Jaksa Mihálynak Bozóti Éva csak az első felesége volt, halála után újranősült, de a második feleségét sem Nagy Máriának, hanem Makai Zsuzsannának hívták, harmadszor meg tudomásom szerint nem nősült, szóval nagy valószínűség szerint nem az a megfejtés, hogy a faluban rosszul emlékeztek a halott anyjának a nevére. Illetve eszembe jutott még, hogy mivel ennek a szép terebélyes Jaksa-családfának a tagjai Nagydorog mellett a környező falvakban, Tengelicen, Kajdacson, Györkönyben is megfordultak, és gyerekeik hol itt, hol ott születtek és házasodtak, akár két olyan Jaksa Pál is létezhetett, akik mindketten 1866-68 táján születtek, és teljesen véletlenül mindketten egy-egy Kis Katalin nevű hölgyet vettek feleségül, csak az egyik nem Nagydorogon születettet, legfeljebb ott nőtt fel, így mindenki nagydorogiként emlékezett rá.
