Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, csak béjutott a Sztyáuá a Csámpijonsz Ligába, immá Dzsidzsijék őrvendhetnek, mind a pékkutya a zsemlének. Nem vót erőss csapat, Jóska, szerencséjjük vót ezeknek. Mongyuk, amikó a kapufát megrúkták, úgy meglepőttek, értöttedé, mind a nőstény láma fűrdőzés közbe. Onnétróll azétt másképpeg is alakúhatott vóna. Hálló? A Dinamónak ahajt kihúszták a fogát, kérlekszépenn, pedig az első féllidőbe úgy bé vótak indúlval azok is, mind tavasszal a hólé. Osztán a Lácijó megeresztette a bőcsességüket, me ezek má asztot gondólták, értöttedé, hogy a döntőt Sztyáuával jácoggyák. Na. S máskülömbe? Esik, Jóska, a nyár végit elveri, úgy nez ki. Éppeg vihar ne legyen, me szegén varságijakot is jól megeresztette a hét véginn, a sok drága fát mind esszetőrte, egéssz hétenn dógosztak. Jő az ősz, Jóska, s aszongyák, hogy meginn mindennek főviszik az árát. Aszongyák a tej novembertőll menyen fől. Mindent réjafognak a szárasságra, pontosonn úgy, értöttedé, ahogy tavalyelőtt az árvízre fogtak réja mindent. Me ebbe az órszágba senki se hibás semmijétt, odakerűtünk. S itt a nagy baj esmenn a füttéssel s a melegvízzel lesz, Jóska, me esmenn aszongyák, hogy eggyelőre nem lehet tisztán látni, hogy itt mit akarnak a zalaegerszegijek s a sijófokijak s a pógármester. Me esmenn az lesz, mind a tavaly, hogy mindenki locsog esszavissza, értöttedé, s a nép meginn fázik a blokkba, mind a tavaly őszönn. Itt mindennel megpróbájják az embereknek a figyelmit elterelni, hogy ne gondójjon arra. S nem szégyellik asztot kérni az emberektőll, értöttedé, hogy ne vájjanak le az Igerétőll. Há ha annakidejinn nem tuttak rendes füttést s meleg vizet adni az embereknek, kérlekszépenn, s még most is benne tartnak a bizonytalanságba, akkó most hogy nem szégyellik asztot kérni, hogy ne vájjon le az ember? Mi? Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Na. Eccer elegem van belőllük, Jóska, jóllaktam véllük. S ha szóllok Sanyi bának, a blokkfelelősnek, hogy azétt ez mégse szép dolog, hogy amelyik szegén ember s nem tud levállani, többet fizet, az öreg is csak táccsa a szájját s nem tud semmiccse csináni. Me má elegem van belőlle, értöttedé, abból, hogy az ember nem a saját hibájja mijánn kerűl kiszógáltatott helyzetbe. S itt hijába mondom esztet neked telefononn, me úgyse érek el semmit vélle. Kerekesnek is, a fösső szomszédnak mondom valamelyiknap odale a bodegába, értöttedé, hogy szomszéd, itt hijába síránkozunk a bodegába egymásnak, s hijába van igazunk, me úgyse hajja meg asztot senki. Annakidejinn is hijába átkosztuk a Csáuseszku-rencert, me asztot se hallotta meg senki, értöttedé, me annyira féltünk, hogy a Szekuritáté vagy a Sziguráncá s a milicija ne hajja meg, hogy semmit se értünk el vélle... Na. Teszem le, Jóska, nem mérgelődök, me eccer hirtelennyibe főfordulok, ha ennyit idegeskedek. Te se idegeskeggy, ejiszenn. Inkább eggyet mennyünk le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Nesztedé a magyarokot szerdánn az olaszokkal? Eccer jól megeresztették Indzágijéknak a bőcsességit, elverték őköt, mind a jég a határt. Nem hittem a szememnek, értöttedé, há Kerekessel, a fösső szomszéddal együtt neztük nálam az ErrTéeLLenn, me nála nincs plussz csomag az Ásztrállonn, s ezétt jött le két kupa bórral. Eccer úgy jácottak azok a kőlykek, hogy le a kalappal előttük, Jóska! Csak éppeg amikó selejtező van, akkó kellene így jácoggyanak me ez csak eggy baráccságos vót. Hálló? Odaki kellett vóna maraggyunk erre is. Mi? Há azétt nem híttalak múlt hétenn, me Kerekesékkel odavótunk Pestre eggyet. Jöttünk-mentünk, mind a fing a förődőbe s hetfő este ahajt megnesztük a tüzijátékot. Annyian vótak, mind az oroszok, Jóska. Csak kedden este indúlt vissza a buszunk s jöttünk azzal hazafelé. Ottmaradhattunk vóna a meccsre, jegyet is kaptunk vóna még olcsónn is, de há Kerekesnek hazajöhetnékje vót. Mi? Kerekesnek valami ismerőssinéll vótunk, ott aluttunk meg nálluk, kérlekszépenn. Olyan lábszag vót a buszba, Jóska, hogy bicskával lehetett vóna vágni. Eccer én sok büdösséget szagótam ebbe az életbe, de ilyent eccer soha életembe nem éresztem, értöttedé. Há Manyi, a feleségem má nem bírta, Vecsésnéll má a pappírzsep-kendőt szorittotta az órrához, s nezett ki mögüle mind a luki nyúl. Valami radnóti cigányok vótak hátúl fölűlvel, tőllük is jött, de az eggyik soffőr ahajt lehúszta a cipejit s az egéssz busz megtelt lábszaggal. Mi? Röstelltem én szóllani, Jóska, s Kerekes is aszonta, hogyhá ejiszenn ne szójjunk, me még rossznévenn veszik, s osztán így inkább hallgattunk, mind a huggyos disznyó a búzába. Me há micsinájjon ilyenkó az ember, Jóska, megmosni a buszba úgyse fogja, se eggy bezzinkútnáll. Esetleg visszaszóll, s osztán Kerekesnek főfut a cukra s má megvan a baj. Na, elég ahhezza, hogy osztán valahogy hazavergőttünk. Itthon nezem a tévét s há éppeg Dzsidzsi s Hádzsi esszerúkták a pórt. E várható vót, hogy nem jőnek ki, Jóska, émmegmontam má akkó, amikó esszeállottak, hogy nem lesz ennek jó vége. Ha nem találnak béjutni a Csámpionsz Ligába, kérlekszépenn, Hádzsit úgy elkergeti onnétróll, mind a töbit. Me avvan, hogy ennek a bőcs Rödójnak nagyobb szava van a Sztáyuába, mind Hádzsinak. Hálló? S máskülömbe? Meleg van ismét, Jóska, az ember asztot gondólná, hogy má ahajt agusztusba eggy kicsitt alábbhagy, de há két perc alatt az ember úgy leízzad, mind Geréb a tutajonn. A buszba a lábszag mellett ráadásúll olyan meleg vót, értöttedé, hogy aszittem megfulladok. Na, mindegy, hazaértünk valahogy. Odaki eggy alúljárói bodegába ahajt szinte bajba kerűtünk, me eggy sőrt éppeg ittunk, amikó eggy kódus odalépett kéregetni, s nem tágított s osztán eccer réjaszóllottam, hogy ejiszenn lépjenn arrébb, me visszakézbőll ahajt olyant réjaakasztok, hogy a taknyán csúszik a Dunájig. Kerekes föl is pattant nagy hirtelennyibe, kérlekszépenn, osztán én fogtam meg, hogy ne mennyen belé a pasasba, me hanem osztán ott is milicijára kerűtünk vóna. Na. Osztán a pasas elfutott s mentünk mi is, me kezdődött a nagy tűzijáték s osztán megnesztük. Na, teszem le, Jóska, űllök le eggyet tévét nézni s osztán menyek le a bodegába.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Micsinátok? Szinte kiütték a Sztyáuát a kupábóll, úgy megízzattak a lengyelekkel, mind Geréb a tutajonn. Csak há mindig szerencséjjük van ezeknek, a sórsolással is avvót, valami belorusz csapatot kaptak. Na. S máskülömbe? Ejiszenn le kéne mennyünk legalább eggy hétre a tengerre, hogy kicsitt pihennyük ki magunkot, értöttedé, de hogy milyen pénzbőll, asztot eggyelőre nem tudom. Manyi is, a feleségem nekifogott ahajt eltenni esztaszt, ubórkát, savanyóságot, de há olyan drága minden a pijaconn, te Jóska, hogy én nem tudom, hogy tuggyák így fönntartani az árakot. Valamelyiknap is lemenyek a pijacra, kérlekszépenn, hogy hallám mennyi az ubórka, de há olyan árak vótak, hogy a szemem felakatt. Mondom az eggyiknek, valahonnét odalentről Górzsból vót, hogy há ugyambiza métt aggyák ilyen drágánn a zőccséget, értijé, s ahajt aszongya nekem nagy bőcsönn, hogyhá neki is mekkel éllni valamiből, s ha nem teccik, mennyek el innétrőll. Osztán erre nekem is főfutott a cukrom, s montam, hogy bőjj, frátyé, ejiszenn űjj le a valagadra s ne beszéjj véllem így, hogy én ide mennyek s oda mennyek, értöttedé, me minnyá az ubórkádot úgy lenyomom a tórkodonn, hogy megemlegeted az ideiji száraz nyarat te is, te majom. Így beszélni a kuncsafttal, uram..! Még jó, hogy Kerekes, a fösső szomszéd nem vót véllem, értöttedé, me eggy ilyen beszédre ahajt a keze úgy átfutott vóna az asztal fölött, hogy a pasast odafel a réánimárén szették vóna essze. Osztán lemocskosparasztoztam, jól réjakáronkottam magyarúll s két asztallal tovább vettem ubórkát. Asziszi, hogy öt mázsa ubórkával itt a pijacon mindenkit leszólhat, értöttedé, ha az ember meg meri kérdezni, hogy métt aggya olyan drágánn. Nem elég, hogy az ember alig tud kijőni a pénzibőll, még az ilyen bőcsködőköt is le kell nyejje, mind a kacsa a nokellit. Hálló? Ott vagyé? Na. Aszongyák meginn mindennek viszik fől az árát. A nyugdíjjakot ahajt megemelik, csak én asztot nem értem, hogyha egy kollektív-nyugdíjjasnak eddig odahajitottak kéccázezer lejt, most hogy van ahhoz pofájjuk, hogy néccázezer lejt aggyanak? Há mommeg, te Jóska..? Há még meddig alázzák ezeket a szerencsétlen falusi nyugdíjjasokot, ember? Há nem elég, hogy egy élletet ledógosztak a kollektívbe, semmijük nem vót, örekkorukra is így semmibe veszik őköt, te Jóska? Há most nem lehetne megcsinálni, hogy legyen egy minimum, amit minden nyugdíjjas mekkap? Há ha megduplázzák, akkó aki eggymillijót kapott eddig, ammost kap kétmillijót s aki kéccázezer lejt kapott, akkap néccázat? Há hól van itt az igasság, te Jóska..? Eccer ilyen gazember világot még elképzelni se lehetett valamikó... Na. Mindeggy, mi ezen úgyse tudunk vátosztatni, őrvengyünk, hogy még kicsitt tudunk dógozni. Na, teszem le. Bodegába vótállé? Eggyet lemenyünké..?
– Hálló? Na, te vagyé, Jóska? Na, rég nem hallottalak. Odavótatok... S milyen világ van arrafelé, Növodáron? Értem, értem... De esső nem vót odale. Itt éppeg most a hét elejinn lett eggy kicsi, értöttedé, de há kellett a fődnek ez a kicsi víz, me há má úgy nezett ki, értöttedé, hogy ami a jég utánn még ahajt megmaratt, há mind kiszárad. Osztán ejiszenn csak lesz valami belőle. Így is aszongyák az okosok, hogy a zőccség s a gyümőcs ára azétt ment fel így errefelé, me szárasság vót. Énnemtudom, te Jóska, ezek minden okot kitalálnak, csakhogy az árakot tuggyák főfelé tekerni. Drágúll a kenyér is, kérlekszépenn, Kerekes, a fösső szomszéd az alimentárában ahajt úgy meglepődött valamelyiknap, mind a nőstény láma fürdőzés közbe. Ment a marék pénzivel kenyérétt, s ahajt a kasszánál vette észre, hogy nem elég. Na, így járt. Jött bé nagy mérgesenn a bodegába, hogy így vót s hogy úgy vót, s az istenit ennek a mocsok tólvaj világjának, de há montam, ne idegesiccse fől magát, kérlekszépenn, me még a véginn kórházba kerűll, s ott osztán meggyűllik a baja neki is ezzel a viselkedéssel. Olyan ideges vót, hogy a dijazepánt má morzsólgatta a tenyeribe, osztán mégse vette bé. Mondom, szomszéd, ammost úgy hiányzik neked, mind az üveges tótnak a hanyattesés. Na. S egyéb? Itt né, elvagyunk, éllünk, ahogy szoktunk, nem rúgunk a fingunk utánn mi se. Teszi-veszi az ember s osztán valahogy csak lessz. A vetemént a jég esszeverte, abból erőst kevés lesz, de há eddig se vót valami sok, tavaly-tavalyelőtt. Né, tudod hogy van, Jóska, mi is vízzel főzünk s bottal réjarántunk, s osztán a többit az isten csak megaggya valahogy, me még étlenn nem feküttünk le. Éppeg egésség legyen, hogy az ember tuggyon dógozni, ameddig tud, kérlekszépenn. Kikerűll valahogy. Hálló? Levótunk Kerekessel kézilabdára, itt vótak a győrijek, Gőrbicc s a többi leánka. Erőssen jól jácottak, úgy elverték Brassót, hogy két lej érőt nem hagytak rajta. Osztán a mijénkeknek is szeptemberbe kezdődik a bajnokság, hallám micsinának. Mi? Békálijék má mekkeszték a církuszkodást a fotbalba, de há nem is ők vónának, értöttedé, ha egyfólytába nem cigánkodnának egymással. Ezek ilyenek, Jóska, ilyen népség, nincs mit várni tőllük, hogy megvátozzanak... Ezétt szeretik őköt az emberek, me mindig ilyenyek vótak s ilyenyek lesznek. Na. A lényeg avvóna, hogy eggy kicsi esső immá lett, s osztán így az őszön ejiszenn mégiscsak lessz valami a terménbőll. Na. Teszem le, ejiszenn, me egy kicsit el vagyok fáradval, s ledőlök eggyet. Assziszem, hogy ma bodegába se menyek...
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Főllök meg, ember, olyan meleg van. Aszongyák, jövő hétig még így kitart. Kókkadozok itt a szobába, értöttedé, ejiszenn jobb vóna eggyet lemenni a bodegába s ahajt eggy jó hideg sőrt meginni. Tennap délutánnyába is ottvótam, Kerekest, a fösső szomszédot ahajt otthagytam, ásittozott eggy sőr mellett, mind eggy varju a dökkútonn. Hálló? Csak megemelik a nyugdíjjakot, immá Böszészku béatta a derekát ezeknek s csak aláírta a tőrvént. Sok szegén nyugdíjjas így ejiszenn valamivel többecskét kap, me há amit eddig leműveltek véllük tizenhét kerek esztendejig, há annemvót emberség, Jóska. Annyi nyugdíjt se attak nekik, értöttedé, hogy télenn ahajt a köszköccséget kifizessék. S akkó még hól van az ennivaló..? Nem szégyelték magukot előttük, s ugyanakkó elvárták, hogy réjukszavazzanak. Itt jöhetett s mehetett Ilijeszku az elejinn, s Kosztántineszku s Böszészku, s Nösztászé, s mindenki, értöttedé, me eggyfólytába csak a szájjuk járt, mind a réce segge, hogy így megemelik, s úgy megemelik, me semmiccse csinátak. Olyanokot emeltek, hogy az ember alig érezte meg. Csak az árakot érezte, kérlekszépenn. Éppeg immá őköt kéne megemelni onnétróll, hogy ne lássam többet a tévébe a képüköt. Na. Hálló? Na, itt osztán az ukrányok szinte megeresztettek a foszfórjukkal, értöttedé, még jó, hogy a szél nem hoszta errefelé, kérlekszépenn. Ezek ugyanúgy viselkednek odafel, értöttedé, mind annakidejinn, nyócvanhatba a csernobíli esetnél. Akkor is, most is később jelentik bé, ember, hogy mi tőrtént, kérlekszépenn, én esztet nem tudom megérteni... Há hogy az istembe létezik, te Jóska, hogy eggyesek ilyen felelőtlenek legyenek a másik órszágokkal szembe, te? Há ha nyócvanhatba is a svédek fől nem fedezik a nukleár-felhőt, há ejiszenn a mai napig hallgatnának vélle ezek. Sose érjük meg, Jóska, hogy normálisonn műköggyenek ezek a dógok, értöttedé. Egyéb nincs, a titkolózás, a hátússó mocskoskodás s az embereknek a butittása. Me asztot gondójják, hogy mindenki olyan hűllye itt rajtuk kívűll, hogy semmiccse ért meg. S hogy ők amijóta pócra kerűltek s meggazdagottak, s lenéznek mindenkit, most asztot gondójják, értöttedé, hogy ezzel az eszük is vastagabb lett, nemcsak a zsebük. Na. Úgyhogy csak itt né, ilyenekenn gondókozok itt fenn a nagymelegbe. Me ha lemenyek a bodegába, Kerekes öt perc utánn ott van, s mostanába má nem állom ki a száját, értöttedé, me ő is úgy kikupállódott immá ezekbe az évekbe, hogy úgy csinál, minha legalább hét háza s öt kocsija lenne. Akkora hellyen van a szakatt rövidnadrágjába s az ízzaccságszagú ingibe s a hitván móbíltelefonnyával. Na. Úgyhogy így, Jóska. Tengerre menteké? Hálló? Na, meginn megszakatt...
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, legalább a telefon menyen, me se víz, se tévé, se villan a vározsba. Há mommeg, ember, hogy megeresztett esmenn a jég, értöttedé! Odakerűtünk, Jóska, hogy itt mongyuk, hogy így a város, s úgy a székely főváros, értöttedé, de eggy jégedelem ahajt ha rejánkvet eggyet, há minden esszeomlik. Eccer tennap úgy nezett ki itt minden, minha lebombásztak vóna, kérlekszépenn. Még jó, hogy odabé munkába vótunk Kerekessel, a fösső szomszéddal, me ha az uccán találl elkapni a jég, há nem ússzuk meg baj nélkűl. Hálló? Eccer itt a vetemény odalett, Jóska, a káposztát odaki úgy főszacskállta, értöttedé, hogy abból mi sokat nem teszünk el téllire. Nincs az embernek elég baja, kérlekszépenn, nem vót elég árvíz s elég szárasság, most két jégesső ahajt a maradékot is tönkreveri. Mommeg mit lehet csinálni, ember az idővel..? Minden tönkremenyen, Jóska, s amit az ember a kicsi veteménbe ahajt megtermel, az is odalessz. Ha nem lopják ki, há jő az idő, agyonveri. Hálló? Éppeg hazajöttünk déllutánn a munkábóll s Sanyi bá mellé ketten béállottunk s megfoktuk a lapát nyelit, hogy a jeget a blokk körüllrőll vessük ki, értöttedé, me valakinek asztot is mekkel csinálni. De há az öreg nem bírt magával, esmenn mindenkit átkozott. Mondom, Sanyi bácsi ne mind monnyon annyit, az isten megfizeti, értijé, s anynyit ne mind keresse a bűnbakkot, me ma jókedvembe találl kapni. Me nállunk mindig így van, Jóska, hogy valami lesz, s osztán utánna menyen a bűnbakkeresés elé s hátra. Ahhellyett, hogy az ember dógozna ilyenkó, s segittene azonn, amelyik bajba kerűt, itt mind kereshessük asztot, hogy ki vót a hibás s ki nem vót, me semmire nem menyünk vélle. Hijába fogjuk réja akárkire. Itt a jég jött, kérlekszépenn, s mindent széjjelvert. El kell takarittani, s ami megmaratt, arra oda kell figyelni s késsz. Pekkünk van, mind Vájsz Gizinek, értöttedé, me a májjusi is telibe kapott, s ez is. Aszongya Kerekes, hogy itt a blokkokba még úgy ahogy megúsztuk, de há falunn a sok régi házat s kerittést mind leverte, értöttedé. Itt ilyenkó nincs amit csinálni, amikó dőll a fa s a tyúkot odaüti, értöttedé, az ember őrvend, hogy megmenekűl, ha úgy kapja el. Na. Hálló? Én itt a más kárának nem tudok őrvendeni, Jóska, me hitván ember megdógozik érte, csűri s csavarja, s akkor egy negyedóra alatta ahajt az egéssz odalessz. S mosmá előről se lehet kezdeni, kérlekszépenn, s a búzának, pityókának s kukoricának immá annyi, meginn importálni kell valahonnétróll. Úgyhogy így jártunk, kérlekszépenn, esmenn...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Micsinátok? El vagyunk itt a melegbe, űdögellünk a tévé előtt. Éppeg láttam valamelyiknap, hogy Putyin s KicsiBus találkosztak, s vigyoroktak ott, mind a sükei vadalma. Immá kitárgyaltak mindent, bisztosonn megeggyesztek, hogy hova alakúl a világ mostanába. Mongyuk én eggyikétt se tenném a tűzbe a kezemet, Jóska, pláne Putyinétt, me nem eggy egyeness ember. Né, az oroszok azóta se tutták lenyelni, Jóska, hogy a világ eggyik felit má nem ők irányiccsák, s ezétt van az, hogy az unijónak is ott tesznek bé, ahól akarnak. Ezétt mind variájják ott a gázvezetéket s ezétt fenyegetősztek vót a Nátó-bővittés ellen is, kérlekszépenn, me nem tutták asztot elfogadni, hogy minnyá mindenki elhúz mellettük. Hitván Jelcin is meghalt ugyé ahajt eggy pár hónapja, értöttedé, ő még eggy kicsitt hajlandó vót annakidejinn Klintonnal tárgyalni s szivibőll-lelkibőll útálta a komunistákot. Kerekes, a fösső szomszéd is szerette Jelcint, értöttedé, me keménkezű vót a pasas, s megmocskólta vót ott a vén komunistákot kilencveneggybe s kilencvenháromba, s lehetett értekezni vélle. Hálló? Mongyuk a votkát úgy szerette ő is minimum, mind ahogy Kerekes szereti. Mondom valamelyiknap odale a bodegába neki, hogy ejiszenn annyi hitván votkát nem kéne inni eccerre, szomszéd, me időnapelőtt főfordúsz tőlle. De nincs akivel beszélni, úgyis mongya a magájét, értöttedé, s hogy én neki ne szójjak belé az élletibe, me ő se szóll belé az enyimbe. Hijába mond az ember neki, kérlekszépenn, me olyan, mind eggy kicsi gyermek, mind eggy csökönyös szamár. A pállinkaféllével pedig vigyázni kell, Jóska, me kikészitti az embernek a májját, értöttedé, s az ember issza-issza, de eccer ott talájja magát a kórházba a májával s onnétróll erőssen kevésszer vót visszaút. S megmontam Kerekesnek, hogy tőlem igyék, de amikó odakerűl, nekem ne ordiccson a fájdalomtóll. Elég ordittást hallok így is a tévébe, amikó békapcsolom. A sportadókonn is egyéb nincs, román fotbal vagy valamilyen verekedés, egéssz nap üvőtnek, mind Márton a hegyenn. Itt soha nem lesz civilizát világ, értöttedé, ma má mindenki emeli föl a hangját mindenétt. Ilyen világot éllünk, Jóska. S ne igyáll mocsok italt, értöttedé, me elviszen a májad. Na. Hallám, eggyet lenézek a bodegába, Kerekes ott vané...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, mikó kicsi esső, mikó nagy meleg, értöttedé, esmenn olyan esszevissza idő van. Nem tud eligazodni az ember rajta, úgy vagyunk vélle, mind a póllitikával vagy a román fotballal. Nezmeg, Dzsidzsi s Hádzsi esszeállottak, mind a lovak az árnyékba, hallám mi sűl ki belőlle. Én aszondom, hogy leszerepelnek, Jóska, me Hádzsi amlyen jó játékos vót annakidejinn, pont annyira rossz edző. Ha Törökórszágba vót, ha a vállogatottnáll, ha Temesváronn, kérlekszépenn mindenhól esszerúkta a pórt mindenkivell s útonn maratt. Úgyhogy émmá látom előre, hogy Dzsidzsi ahajt karácsonkór hogy fogja enni a kefét. Inkább a Dinamó vagy a CséFéRé fog menni a bajnokságba, Rednik s Ándóné inkább értnek a fotbalhoz. Hálló? Mi is mindenhez értünk, Jóska, ilyenek vagyunk. De osztán hellyettünk még jobban értnek mindenhez! Nezem valamelyiknap a tévébe, hogy ez a Vójkuleszku aszongya, hogy két év alatt tanújjunk meg románúl, értöttedé, s ha nem tudunk, vegyék el az állampógárságot tőllünk. Sose nőnek immá ki ebből, Jóska, még mindig bennünk laknak, mind a szú a fába. Annyi baj van az órszágba, kérlekszépenn, s ezeknek nincs jobb dóguk, minhogy véllünk, magyarokkal foglalkozzanak. Soha el nem felejtem, Jóska, annakidejinn a nyócvanas évekbe is egyéb nem vót, értöttedé, ahogy az étel fo-gyott, az öreg is eggyfólytába a magyarokkal foglalkozott vót, nem hagyott békünköt. S meg is ittuk a levit... Ott még eggy-két évet ha maratt vóna, ejiszenn az uccán se lehetett vóna megszólalni magyarúll. Hálló? Csak nekem akkó is ezekkel a kicsi kiskirályokkal vót a bajom, Jóska, akik ahhellyett, hogy visszavettek vóna az iramból, még jobban aláfűttöttek. Értödé? Me mindig aszongyák, hogyhá a hal a fejitőll büdössödik, de én mindig aszontam, hogy biza a farka is elég büdöss, Jóska. Me ha nem lett vóna annyi kiszógálója a régi rencernek, értöttedé, biza a szisztém nem tudott vóna működni akkoriba. Csak há mindig vótak s vannak közöttünk olyan emberek, kérlekszépenn, akik öt lejér az annyukot is eladnák. Akik eggy kiló húsétt annakidejinn képesek vótak főjelenteni, értöttedé, amijánn, hogy Kerekessel, a fösső szomszéddal hallgattuk a Szabadeurópát s hogy részegenn énekeltük a székelyhimnuszt a pincébe. Jött ki a milicista s a másik, a bőrkabátos s itt kérdezősköttek, szinte agyvérzést kaptam. Soha el nem felejtem, Jóska... Eccer hitván ember mindig vót s lesz közöttünk, Jóska, emmá így marad. Kutyábóll nem lesz szalonna. S most is az embernek a képibe röhögnek, me ez a nagy híres demokrácijó is ahhellyett, hogy felelősségre vonta vóna az ilyeneket, értöttedé, ahajt még jobban lovat adott alájjuk. S mi marattunk ugyanott, ahól vótunk, Jóska... Végigdógosztunk eggy élletet s semmire se mentünk. Eggyet lejösszé a bodegába..?
Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Jő a kánikula, meginn olyan meleg van, értöttedé, hogy nem lehet kibírni. Csak itt sűlünk, mind a krokodílfijóka a naponn. Mondom éppeg Manyinak, a feleségemnek, hogy vizet kéne eresszek a kádba s lubickójjak, mind eggy gyermek, me má nem bírom esztet a meleget. Aszongyák, hogy ez is a glóballizácijós főlmelegedéstőll van. Mi? Há a glóballizácijós főlmelegedéstől. Kerekes, a fösső szomszéd monta éppeg valamelyiknap a bodegába, hogy há látta a tévébe a Násionál Dzseográfikon, hogy a jéghegyek ólvadnak el, s ahajt szegén hollandokot főveszi a víz, mind épithetik a gátakot. S hogy úgy nez ki, hogy ahajt Velence se ússza meg szárazonn. Mi? Odafönn a gátnáll immá jól leeresztették a menetet, aszongyák valami túrbinákot akarnak bészerelni. Éppeg a Küköllő ki ne száraggyon. Sanyi bá, a blokkfelelős is odavót valamelyiknap halászni s jött haza savanyó pofával, s aszongya, hogy fogott vagy hat-hét tenyerest, értöttedé, de amíg béállott a híd alá pisílni, há valami éllelmes cigánpuúrdék ellopták. Mongyuk ez az ő beszéde, me én ahogy őtöt ismerem, hitván fogta ott egéssz déllután a bot végit s nem fogott semmit, értöttedé, s osztán itt hantázik s aggya a nagy mártírt, hogy ellopták. Mondom, Sanyi bácsi, itthonnyába minnyá-minnyá azzal fenyeget, kérlekszépenn, hogy kihíjja a miliciját, oda métt nem hítta ki? Na. Me úgy hazudik, Jóska, mind a vízfolyás. Osztán Kerekes addig cukkólta az öreget, hogy ne mind hazudozzon, Sanyi bácsi, s hogy így, s hogy úgy, hogy a véginn má az öreg nem szólt eggy szóccse, elsomfórdált káronkodva. Mi? Hálló? Éppeg Böszészkunak a bőcselkedésitt kaptam el valamelyiknap a tévébe, hogy sétált a tengerenn s odaszólt a tévéseknek, hogy haggyák immá békinn. Mi? Melyiket? Há hogyne láttam vóna, Jóska! Mikó Békálinak az unokaöccsit a pasas megagyalta az uccán. Még ő állott az erdő felőll. Osztán a csóró ahajt úgy elverte, mind a jég a határt, értöttedé, immá mekkapta a magájét. Me az ilyenyek asztot gondójják, hogy amér gazdagok, azétt nekik mindent szabad. Na. Jómútkórjába Kerekes is szinte megeresztett eggy takoncsórót a bodega előtt, me berrektette ott a motrát s hijába monta mindenki, kérlekszépenn, hogy ejiszenn mennyen el onnétróll ki a határba s ne mind füstőjjön itt, értöttedé, még neki állott főjjebb. Osztán amikó Kerekesnek a cérnája elfogyott s kibolondúlt s ahajt kiemelkedett a bodegaasztal mellől a székkel a kezibe, há úgy elment a gírnyác, kérlekszépenn, hogy ejiszenn a városonn kűjjel állott meg. Ha Kerekes ahajt megfogja, értöttedé, há az isten se szedi ki a kezibőll. Na. Hálló? Szabaccságra mikó jösztök? Hálló? Hálló! Na, megszakatt ez a hitván telefon, hogy a...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Mijóccsinátok ebbe a melegbe? Mi? Eccer mezőre menni késsz öngyílkosság, értöttedé. Hálló? Odavótunk kicsengetésre valamelyiknap, de há olyan meleg vót, Jóska... Kerekesnek, a fösső szomszédnak a lejányát csengették ki, értöttedé, lenn vót a vár udvaránn a menet, de há fele se fért bé az embereknek. Ott esszevissza jöttek-mentek a kocsik, kérlekszépenn, a milicija is későre keveredett oda. Olyan ideges vót mindenki, értöttedé, s én is abba a nagy melegbe... Ott eccer béjött eggy pólgár az emberek közi kocsival, kezdett dudálni, úgy nyomta, mind a siket a csengőt, értöttedé, de osztán akkó má úgy főlment nekem is a cukrom, hogy odaléptem az ablakhoz, a vállát ahajt megfoktam, s aszontam, hogyha nem menyen el innétrőll kocsistóll s mindenestőll, én kiszedem bellőlle, mind egy nyúlat, s ahajt mindenki előtt úgy elverem, mind a jég a határt. Osztán megszeppent, me réjakáronkottam, az ijeccsétőll úgy ki vót fehéredvel, mind a néger seggin a májfót. Hálló? Kerekes el vót érzékenyedvel egy kicsitt, me mosmá a kissebbik lejányát is kicsengettették az iskolábóll, s mosmá az élet eléáll neki is, me vagy dógozni kell mennyen a lejánka, vagy igyetemre. Hálló? Osztán jót ebédeltünk. Mi? Itthonnyába, Jóska, nem mentünk vendéglőbe vagy bodegába. Vót, minden, leves, második, Kerekes két pohár pállinka után úgy tekerte bé az ételt, mind Bójti a kórót, úgy meg vót ehesedvel. Nincsenek nagy módba, Jóska, me ők is vízzel főznek, s bottal réjarántnak, kérlekszépenn, de há megatták a móggyát. Csak há tuttam, hogy a vége allessz, hogy nekifog énekelni, s Sanyi bá, a blokkfellős feljő, s meginn kezdi, hogy kihíjja a miliciját, ha nem fogja bé. Osztán Kerekes olyan kedvibe vót, hogy há kinyitotta az ajtót s ahellyett, hogy a fődszintig kergette vóna, há béinvitálta az öreget s aszonta, hogy né, Sanyi bácsi, ejiszenn inkább ahhellyett, hogy itt a pofájját jártassa, kerűjjön bejjebb s eggy pohár bórt igyon meg véllünk. Osztán a bórszagra az öregnek is megvan az órra s allett a vége, hogy másfél óra után ment haza nagy csillogó szemekkel. Mekkaphatta a magájét a vénasszontóll... Na, úgyhogy evvót, Jóska. Tévét nem neztem a héten, nem érdekel a póllitika, béfejesztem. Na, teszem le.
Itt a mai napi gyöngyszem: "mind a fing a förödőbe"
Esszekucorottunk, Jóska...
Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na, immá elszalajtottuk esztet a jó lehetőséget, Déva megvert hetfőnn. Olyan mérges vótam, Jóska, hogy el nem tudom én asztot neked mondani. Há me vezettünk eggy-nullra, s a másadik féllidőbe kiegyenlitettek ezek, s meg is nyerték kettő-eggyre. Aszittem főrobbanok a méregtőll, értöttedé. S Kerekes, a fösső szomszéd is olyan állapotba vót, hogy ha nem csitittom le, há valami hűlyeséget csinát vóna. A brazílok se vóttak jók, Jóska. Mi? Annyian vótunk, értöttedé, mind az oroszok, eggy tűt nem lehetett vóna leejteni a csarnokba. Csak avvót a baj, kérlekszépenn, hogy ez a vezetőség egy csomó hellyet ahajt elkerittett, s a jónép nem kapott hellyet. Há mommeg, te Jóska! Ezétt mennyünk oda? Akkó bezzeg jóllesik, amikó Galac vagy Pijátrá Nyeámc ellen is dugtig van a csarnok, értöttedé, s ilyenkó nem érdekli őköt, hogy béféré mindenki. Amelyik egéssz esztendőbe minden áldott futszál-meccsen ott van, ember, há hijában jött oda hatra, me a hellyek mind le vótak foglalval! Elkérezzik az ember a munkábóll nagy nehezenn, s akkó állva nezi meg a mecset. S nem is avvót, a baj, me há asztot mi jól tuttuk, Jóska, hogy sokan lesznek, de há olyan emberek vótak mindenfelé béűtetvel, értöttedé, hogy én élletembe nem láttam őköt meccsen. Aszonták, valami bukoresti újságírók, értöttedé, vagy miféllék, s ezétt vót mindenki főlháborodval. Cigönijáda vót a hellyekétt. Há a meccs negyed kilenckó kezdődött, kérlekszépenn, s mi Kerekessel, a fösső szomszéddal hatra ott vótunk s ahajt a lépcsőn kapánk hellyet. Oda esszekucorottunk, mind a jérce az ülü alatt, s mérgelőttünk. Osztán abba se vót köszönet, me ott a lépcsőn mindenki jőmenyen, mind a fing a förödőbe, s mindeggyre álltak fel, kérlekszépenn, osztán eccer Kerekes megelégelte, s valami siheder kőlyket úgy leteremtett, hogy két lej érőt nem hagyott rajta. Hogy vagy nyomja meg a seggit a székenn, ha má kapott, vaggy mennyen el innétrőll elénkbőll, s ne mind szökdécsejjen, me ha ő nyomja meg, nem lessz benne köszönet. Hálló? Meleg is vót, Jóska, az ízzaccság fólyt le a tronszonokról, s úgy leízzattunk, mind Geréb a tutajonn. Hálló? De semmi se érdekelt vóna engemet, Jóska, ha a csapat győzött vóna! Me akkó egéssz éjenn ünnepeltünk vóna, értöttedé, s így nagy lógó órral hazakullogtunk, még a sőr se esett jóll a bodegába. Sanyi bá, a blokkfelelős is réjavette magát, hogy lejőjjön, de megbánta az öreg, mind a kicsi kutya, amelyik kilencet kőlykezzett, értöttedé, me ahajt nem figyelt oda, s valakik réjaléptek a tyúkszemire. Ott káronkodott a blokk előtt, amikó hazaértünk Kerekessel. Úgyhogy így sűlt el ez a hetfői nap, hogy az a… Hálló? Szakadozik ez a hitván telefon. Hallasszé? Jővő hétenn osztán kicsengetésre kell mennyünk, s azétt nem menyek most a bodegába, me gyütteni kell. Na, teszem le!
Monnyon le, Jóska...!
– Hálló? Te vagyé? Na, immá Böszészku béóvasott ezeknek, Jóska, kezdődik a bosszúhadjárat. Odabé a párlámentbe odamondot, hogy Töricséjánu s a bagázs monnyon le, s csinájják meg az anticsipát-vállasztásokot, hogy az órszág tuggyon továbblépni. Mi? Énnemtudom, Jóska, hogy kinek van igaza, értöttedé. Én csak asztot tudom, hogy eggyik mellé se tudok fősorakozni, me nekem eggykutya mindakettő, s hijába mongya nekem Sanyi bá, a blokkfelelős, hogy Böszészkunak igaza van, szomszéd, s hogy jól megmonta, me én biza nem tenném tűzbe a kezemet mijánna. Osztán szó szót követett, s félrészegen Kerekes, a fösső szomszéd is béérkezett a blokkba, értöttedé, s két szó után esmenn lebésúgószta s leszekusozta az öreget. Aszonta, hogy Sanyi bácsi, amíg maguk, a vót bésúgók s szekusok ki nem halnak innétrőll, addig itt jó világ nem lesz, értijé, addig mind ilyen Böszészkuk s Ilijeszkuk s ilyenek maradnak odafönn a póconn, akik tíz esztendő alatt széjjelhórták az órszágot, kéremszépenn. S ebbe igaza van, Jóska..! Ha másba nincs is igaza, de ebbe eccer igaza van a kolontos Kerekesnek. Sanyi bá hitván ahajt levegőt se kapott, úgy megmonta neki Kerekes, értöttedé, csak álldogált s halgatott, mind eggy pisilő disznyó a búzába. Hálló? De nezmeg, ember, ezek negyedikszer is el tutták intézni odafel a tribunálonn, hogy ne legyenn vállasztás Udvarhellyen! Há meddig ér el a kezük, te Jóska? Há ilyen hól van még, mommeg, hogy a kórmán mond eggyet, s itt errefelé egy bíróság ahajt anulájja. Há hól van még ilyen, mommeg? Én ezétt mondom, hogy semmi se biztos, s senkire meg nem mernék esküdni az úristenen kívül, értöttedé, me eggyik naponn ilyent táncólnak s másik naponn olyant – amilyent húznak, értöttedé. Ezeknek nem számitt semmi se, kérlekszépenn, nem ismernek se istent, se embert, Jóska. Me gyenge a kórmán, Jóska, azétt van. S én is aszondom, hogy ezétt inkább monnyon le, me nem eggy erősskezü kórmán, értöttedé, annyit érnek, mint a hótt lovonn a patkó, Böszészku s mindenki úgyis asztot csináll, amit akar. Na. Immá Sanyi bá s Kerekes megnyúgothatnak, me nem kell a kicsi pecsételőt a kezükbe vegyék vasárnap, mehetnek a mezőre jó nyúgottan. Hálló? Na, hétfőnn este jösszé futszál-meccsre, Jóska? Gyere, ember, me ha győzünk Déva ellen, ahajt megnyertük a bajnokságot! Há gyere le, Jóska, mi eccer menyünk Kerekessel. Aszonta, hogy bisztonságbóll kiveszi a keddi napot szabadnapnak, hogy ha nyerni talállunk, há tuggyon jó nyúgottan múllatni, értöttedé, ne kejjen arra gondójjon, hogy reggel hatkór fúj a gyár, s ő még éjenn a bodegába ünnepel. Na, úgyhogy gyere, Jóska!
Émmegmontam, Jóska!
- Hálló? Na szerussz, Jóska. Látodé, émmegmontam, értöttedé, hogy Böszészku győz, nem tuggyák leverni ezek. Megmontam, értöttedé, s immá most nyalogathassa a szájja széllit odabé Bukorezstbe, me minden úgy lesz, ahogy ő elképzelte. Ez kell az embereknek, Jóska, esztet szokták meg ötven esztendő alatt, hogy eggy ember vezet eggy órszágba s esztet akarják továbbra is. Mind jöhet ott Töricséjánu s a ErreMmDéeSsz a beszédekkel, hogy Böszészku ilyen s olyan, me ha a nép eccer szereti, akkó jöhetnek s mehetnek az ilyen kampányokkal s beszédekkel. Osztán hogy ő se tud viselkedni, az egy másik dolog, kérlekszépenn, me há láttad, hogy kivette a keziből a telefont annak a piszlicsáré fehérnépnek odabé a bótba. Me az is rettenetes lehet, Jóska, hogy a bótba nem mehecc le, hogy vegyéll egy kiló parizelt, annélkül, hogy ne filmölnének ezek eggyfólytába. Belélovallta magát a leánka, s Böszészku megeresztette a bőcsességit. Még jó, hogy eggyet nem rúgott belé, kérlekszépenn, me úgy tűzbe vót jővel, mind a pap szamara. Na. Itt belélovallták magukot ebbe a referendába, értöttedé, bé vótak indúlval, mind tavasszal a ganyéllé, pedig tudhatták vóna, hogy eggy hónap alatt nem lehet megváltani a világot. Na. Kerekesnek is, a kolontos fösső szomszédnak is ahajt megmontam, hogy ne lovajja belé magát a meccsbe szerda este, me a Liverpól most nem áll úgy, értöttedé, hogy megverje a Milánt. S igazam vót, Jóska! Odalenn nesztük a bodegába Kerekessel, s Bokorral a fődsztintrőll, de há Kerekes erősen ki vót keseredvel a véginn. Amikó az a Kújt béfejelte, há akkorát ordittott, kérlekszépenn, hogy az uccáról a milicija is bénézett. S osztán amikó lefújták a meccset, hazájig káronkodott mérgibe. Na. Hálló? Teszem le, Jóska, me kell segíjjek Manyinak, a feleségemnek, me eszi meg az életemet, hogy valami papondéklit tegyek bé a kamrába. Egy hete feszitt fel érte, s mosmá nem állom ki a szájját. Este gyere le eggyet a bodegába.
– Hálló? Szerussz, Jóska, te vagyé? Na, mijóccsináltok? Mi? Nem osztok én ma senkit s semmit, Jóska, me kampáncsend van, értöttedé, én ma nem póllitizállok. Kerekesnek, a fösső szomszédnak is megmontam, hogy ma póllitikát ne hajjak, értöttedé, béfoktam. S máskülömbe? Én is a pincét immá ki kéne ahajt takariccsam, értöttedé, me a mútkórjába is Kerekes eggy akkora patkánt ütött agyonn a lapáttal, hogy Sanyi bának a felesége, Rózsika néni ahajt szinte elájúlt, kérlekszépenn, me ez a kolontos Kerekes a döglött patkánt a lapátonn szembevitte vélle a blokk előtt. Mondom, szomszéd, az isten mekfizeti, kicsitt nezz széjjel, hogy mit hova viszel, me még jó, hogy a vénasszon ahajt nem kapott infraktot. Lógott le a patkán farka a lapátróll, mind annakidekjinn, mikó Szombatfalánn a másik a drága nutriát agyonverte, me aszitte, hogy patkánt üt agyonn. Hálló? Bokórral, a fődszintrőll esmenn esszecsattantak, me Bokór részeg vót valamelyiknap este a blokk előtt, s ott póllitizáltak, s adott pontonn Bokor má úgy fővitte a hangot, értöttedé, hogy póllitika ide vagy oda, én éresztem, hogy Kerekes ahajt minnyá úgy megtépi, mind a szél a jegenyét. Mahónap assincs, amit megegyék, mindent eliszik, nyomorog a család s ő póllitizál Kerekessel, kérlekszépenn, ahellyett, hogy eggy gyufaszállat továbbtenne. Na. Hálló? Hallasszé? Levótam hetfőnn a futszálra, megeresztettük Krajovát, az óltyán bőcsességüköt. Ha kicsitt jobban odafigyeltünk vóna, há úgy elverjük őköt, mind a jég a határt, de há így is jó vót. Kerekes otthonnyába neszte, a tévébe, értöttedé, nem jött le, me fájtatta a derekát. Kiújjullt a diszkussza, s nincs amit csinájjon. Montam mennyen bé a fizijóra, de há olyan keménfejű, hogy nem lehet meggyőzni semmiről se. Hálló? Amikó az ember kicsitt megöregedik, ez eccer így van, Jóska: ott mindenki jöhet s mehet s monhat elé s hátra, me mi annyi keserüséget már átaléltünk ebbe az élletbe, hogy má nem hiszünk semmibe s senkinek. Mommeg, micsinájjunk..? Beléöregettünk ebbe a hitván életbe, me úgy megcsináták nekünk esztet a világot ide nyócvankilenc előtt s utána. Me addig mocsok világ vót, de rend vót, most osztán minden úgy eszekavarodott, értöttedé, hogy az ember asse tuggya mihez kezgyen magával. Nezzük itt a tévét s osszuk-szorozzuk a nagy semmit, értöttedé, s osztán valahogy csak eltelik, ami még hátravan. Éppeg legyen amit megenni s kicsi egésség legyen, s osztán a többi lesz valahogy. Így vané, Jóska vagy nem így van? Na, teszem le, s eggyet lenézek a bodegába, hallám milyen világ van arrafelé.
– Hálló? Te vagyé? Na, mi a helyzet? Eccer jól bé vannak ezek indúlval Böszészku mijánn, mind tavasszal a ganyéllé, mindenki őtöt akarja megmenteni. Mitingeznek itt is, ott is, még megérjük, értöttedé, hogy itthonnyába is a pógármester is esszegyütti az embereket s osztán tapsólnak s kijábálnak a Vasszékely mellett. Pedig nem teccik nekem ez a Böszészku, te Jóska... Kerekes, a fösső szomszéd aszongya, hogy ő biza réjaszavaz, hogy válasszák vissza. De há ő is olyan, mind a szél, eccer idefúj s máskó idafúj. Mindig akkora nagyokos mindembe, értöttedé, hogy semmibe se mondassz neki ellent, hogy le ne szójjon. Aszongyák, az apja is ilyenfélle ember vót, értöttedé, isten nyuktassa, az is letácsólt mindenkit, me impegát vót a a Cséférénél s onnan vót a nagymellén. Hálló? Sanyi bával, a blokkfelelőssel is esmenn esszecsattantam valamelyiknap, me éppen szittam kéggyermeket, kérlekszépenn, me esszefírkálták a falat a lépcsőházba s réjámszóllott, hogy ne emejjem föl a hangomot, me csendóra van. Mondom, Sanyi bácsi, az isten mekfizeti, magának kéne réjaszóllani a mocskos kőlykökre, hogy ne fírkájják essze-vissza a blokkot, nem nekem, értijé. S errefől kezd nekem lémitállni, hogy ő béaggya a felmondását a lakóbízoccsághoz, me ilyen emberek vannak a blokkba, mind én s Kerekes. Mondom, aggya, Sanyi bácsi, aggya, me Kerekes szívesenn átalveszi a menetet. Na. Me annakidejinn az öreg úgy kőtözött oda, hogy a báttya, Zsiga bá lakott ott, az is valami sefcsentru vagy sefdesántyier vót annakidejinn s osztán átalhelyeszték s így elintészték a néptanácsnáll, hogy Sanyi bá idekőtözhessen a fődszintre. Azóta keseritti az életemet, amijóta Bokorék ahajt részegenn megválasztották blokkfelelősnek. Mi? Dehogyis, Jóska, nem Sanyi bá vót részeg, hanem Bokorék a fődszintrőll. Déllutánnosok vótunk Kerekessel, s azétt nem vótunk itthonnyába, nem tuttunk elkérezni munkábóll, me olyan világ vót, hogy bé vótunk fogval s mire hazaértünk késő este, monta Manyi, a feleségem, hogy az öreget vállasztották meg. Na. Aszittem lemenyek, s Bokor megnyuvasztom, de há cunderverő vót a Teknóba s nem mertem beléje akadni. Duplakenyérbonnya vót. Na így állunk mi Sanyi bával, kérlekszépenn. S látom ezek megin aszongyák, hogy vállasztunk néptaná-csot, de há asztot is monták, hogy meginn elrendezik, hogy ne lehessen. Engemet nem érdekel, Jóska, a könyökömönn s a hátamonn jő ki ez az egéssz válllasztási hercehúrca a pógármesterrel s az ErreMmDéesszel eggyütt. Rángassák itt a népet ide s oda, mind egy bábot. Eccer van, akiktőll tanújjanak, me elég ha csak az ember este a tévét békapcsójja s fólynak ki belőlle a mocskoskodások s a rágalmazások. Mind eggykutyák, Jóska. Hálló? Na, teszem le, eleget montam, inkább eggyet menyek le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, mi a helyzet? Vótatoké májusesejézni? Én nem vótam, Jóska, este lementem meccsre a csarnokba, de há kiviselték magukot az emberek! Mi? Én megértem, hogy má nem Udvarhellyen jácodnak, s hogy Csoma színészkedett, értöttedé, de há kritikánn alúlliak vótunk, Jóska! Me akárhogyis vesszük, bezzeg annakidejinn jólesett, amikó Jakabbal két bajnokságot megnyertünk, kérlekszépenn! S ma odakerűtünk, hogy lecigánozzák őköt a közönségbőll, mind a rományokot. Ilyenek vagyunk, Jóska, hamar felejtünk... Hálló? Immá Dzsidzsi is kitette a szűrit ennek a majom Mémé Sztojkának, értöttedé, me mán elege vót a bőccsességejibőll s abból, hogy minnyá a feje tetejire nő. Csak éppeg az a baj ezekkel az emberekkel, Jóska, hogy többet vannak a tévébe, mind a fotbalisták, uram! Nem azzal kezdik, hogy mennyi lett az eredmén, kérlekszépenn, hanem azzal, hogy Dzsidzsi vagy Mitika mit monnak, mit szólnak hezza. Nem is nezem őköt, értöttedé, me hálistennek mosmá annyi meccs van a tévébe, hogy egyéb fotbalt is nezhet az ember. Nem úgy van, mind régebb, hogy hónapjába egy meccset ha attak, hogy akkora főlbuzdúllás vót, kérlekszépenn, hogy még a munkábóll is elengettek, ha akartuk. Már amikó a válogatott, Bölönijék s Kömötárujék jácottak vagy a Sztyáuá, me alig attak meccset. Olyan világ vót akkó. Hálló? Nezmeg, mi van odaki a magyaroknáll, ezek Kádárt ahajt ellopták a sírjábóll, ember! Mosmá nem tudom meddig mennek ezek el odaki. Me eggyik fele aszongya, hogy jó világ vót akkó, a másik meg asztot, hogy rossz világ vót. Namosmá az Csáuseszkuhoz képest sokkalta jobb világ vót, Jóska, az eccer héccencség! Viszont asztot se mongya nekem senki, se Tűrmer, se Moldova bá a tévébe, hogy erőst jó világ vót, me biza ott se hagytak békit az embereknek s csak a nagy kőcsönbőll éltek olyan nagy fényessen. Nekünk innétrőll jóvilágnak tűnt, me amikó kétévente két hétre kieresztettek ezek, akkó tójtunk oda, hogy a magyarok milyen jól állnak hezzánk képest, me vót mit enni s nem fásztak, mind mi, s még maszekelni is lehetett. Me amíg itthon a Matricábóll egy csavart nem mertéll ellopni, értöttedé, odaki náluk má űzletelni, bisnicárkodni lehetett, azétt nem vót olyan szoross a gyeplő, mind ideát, értöttedé. Csakhá ilyent csinálni, hogy a csontyajit kihánni s elvinni a temetőbőll, hát ez azétt mégse mindennapos, Jóska. Mommeg, hogy nyúlhat belé valaki egy koporsóba, kérlekszépenn, mit gondol az olyan ember? Kerekes, a fősső szomszédom is aszongya, hogy ez azétt mégiscsak disznyóság, há Csáuseszkuhoz se nyúl hezza senki Bukorezstbe, pedig ezerszer nagyobb gazember vót, mind Kádár. Holtába se nyugoszik az ember, Jóska, ilyen világ van ma. Na, mennyek eggyet le a bodegába, me Kerekes eddig vár.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Micsinász? Nem tudom, hova mennyünk, értöttedé, me Kerekes, a fössőszomszédom aszongya, hogy ejiszenn csak eggyet ide ki a ződbe, a Szejkére vagy a Kerekre. Csak há ott annyi ember van ilyenkó te, Jóska, mindenki kigyűll, s ott eszik-iszik, hogy énnekem az ilyenhez má ejiszenn nincs kedvem, émmá beléfárattam az ilyenekbe. Kerekes mennyen, ha akar, értöttedé, én ejiszenn csak este menyek le futszál-meccsre, me jő Vásárhelly a kupába s hallám micsinálnak ezek véllük, lesszé meginn valami církuszkodás, kérlekszépenn, me eddigelé egy rendes meccset nem tuttak még lejáccani. Eggyik se enged a negyvennyócbóll s emijánn csak veszekedés van a két csapat között. Me nem képesek ződágra vergődni. Hálló? Immá Böszészkunak is vége lesz, Jóska, úgy réjaléptek ezek. Mongyuk annyi esze van, hogy nem hívja az embereket az uccára, mind odaki Órbánék. Me mennének ezek is az eszüktőll, csak há Böszészku annál dőrzsöltebb s rafináltabb, mind azok. Hálló? Én asztot nem értem ebbe a romány póllitikába, te Jóska, hogy hogy vannak ezek az olyan pártok s emberek, akikről asse tugyuk, hogy kiféllék, mit akarnak, csak egyfólytába ott vannak a tévébe. Há van ez a Kozmin Gusö, s van ez a Vójkuleszku s ilyen speciel mindenféle jöttmentek, esténként egy féllóra eltelik réjuk a Télézsurnálba, de há a nép Böszészkun, Békálin, Vádimonn s a PéSzéDénn kívűll mást nem ismer. Mi? Az a Gusö, amelyikhez hezzavertek azonn a naponn, amikó Böszészkut levátották. Megérdemelte, me egyfólytába jár a pofájja s semmicse csináll, hol erre, hol arra csapódik, mind a tehén segge. Mongyuk most május tizenkilencedikére kiírták esztet a referendát, Jóska, de há azzal az a baj, hogy ha nem menyen az ember arrafelé, akkó Böszészkut támogassa. Me szerintem ez lessz a lekkézenfekvőbb, értöttedé, hogy az ember nem menyen arrafelé s akkó Böszészku megerőssödik. Osztán ha elkezd utána boszúskodni, akkó itt csak tovább méllyitti a válcságot. S ha Dzsoánájék kezdik esmenn piszkálni, értöttedé, ha ők lesznek bosszusok, mind eggy fogfájós medve, akkó az lesz a baj. Szegén medvét immá jól elütték Máréfalán, jut eszembe, éppeg láttam az újságba... De há megtőrténik, Jóska, hitván állat éppeg akkó ment átal az útonn. Hálló? S há ti merre mennétek május elsejinn? Lementek falura? Akkó tí se lesztek itthonnyába. Akkó meccs utánn egyedűll vonulok a bodegába ilyenformánn, úgy nez ki. Mekkel mongyam Manyinak, a feleségemnek vagy Sanyi bának, a blokkfelelősnek, hogy jőjjön el véllem valamelyik a bodegába. Csak az öreg esmenn feldühitett valamelyiknap, aszittem úgy nekimenyek, mind Kovácsnak a budiajtó. Mocskol ott mindenkit nagy hangosonn a blokk előtt s ha az ember aszongya, hogy fogja bé, me hülyeséget beszéll, százeggyig mongya a saját igazát. Én réjahagyom, Jóska, me én má beléfárattam mindenkivel veszekedni...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Én má nem tudom, mit mongyak erre, ember, há tennap, amikó az újságot a kezembe vettem, aszittem lefórdúllok a hokkedlirőll, amikó megláttam, hogy esmenn nem lesz vállasztás. A pógármester vigyorog, mind a pékkutya a zsemlének, me meginn elérte asztot amit akart. Úgy láccik, ehhez értnek, el kell ismerni, hogy maguknak megcsinájják, amit akarnak, értöttedé, sosztán az ErreMmDéeSsz ott síránkozzon s keseregjen, me há má senkiccse érdekel. Én legalábbis esztet gondolom, Jóska. Ameddig az emberek nem tíltakoznak s nem szólnak belé, értöttedé, addig asztot csinálnak ezek véllük, amit akarnak. Me há így vagy úgy csak megcsinájja amit akar, értöttedé. Hálló? Böszészkut is ott szorongassák, leválcsák, minden, de há Vököróju hijába dőrzsöli a tenyerit, me há az anticsipált vállasztásokot úgyis Böszészku nyeri meg, kérlekszépenn, nem tud Dzsoána s a PéSzéDé annyira fölerőssödni. Én nem értem, ezeket, Jóska, emmá magass nekem, mind a récének a szakszofon. Csak há ameddig a fizetésünkönn esztet nem érezzük meg, addig nekünk az egéssz annyit ér, mind a hót lovonn a patkó. Monhassák itt elé s hátra, hogy ez a jó s így lesz jó s úgy lesz jó, me én má senkinek nem hiszek, Jóska, tizenhét kerek esztendő alatt úgy eljácották a becsülletüköt előttem. Hálló? Há bémenyünk az Unijóba s ezek eggybőll póllitikaji válcságot csinának? S itthonn egy vállasztást nem lehet megcsinálni tisztességesenn? Há mifélle világ ez, te Jóska? Úgy nezünk ki, mind valami banántkösztársaság, Jóska, odale Afrikába... Hálló? S nezmeg, a fotbalba az Európa-bajnokságot ezeknek a mocsok ukrányoknak s a lengyeleknek atták oda, nem a magyaroknak. Há mommeg, te Jóska! Még a lengyelek haggyán, ember, de há Ukrajna..! Há ott sincsenek, mind mi, kérlekszépenn, há két esztendeje még az uccán vótak. Osztán megnezem én öt év múlval ezeket a nagyokot, akik odaatták, hogy amikó Donyeckbe a meccs alatt a szén réjukrakódik, hogy fognak kinezni. Kerekes, a fösső szomszédom is aszongya, hogy há nagy igasságtalanságot csinált ezzel az UEFA, értöttedé, me legalább atták vóna oda az olaszoknak, me ott legalább értnek hezza, kérlekszépenn. Csak ezeknek semmi se számitt, csak a pénz, s abból sohase elég, kérlekszépenn. Me kicsitőll a nagyig mindenki csak asztot hajcsa napminnap, s ezétt ilyen a világ, amilyen. Na, teszem le, inkább eggyet lemenyek a bodegába, me Kerekes eddig má ott van, s ossza Böszészkut a többijekkel... Hallám szójjak belé.
– Hálló? Szerussz, Jóska, mijóccsinátok? Igen..? Ajjódolog. Na, hallám kíváncsi vónék, hogy ahajt május elsejit megaggyáké, me jó vóna eggyet kimenni a ződbe. Csak mosmá amijóta ez a nagy demokrácijó van, nem mindig aggyák meg. Annakidejinn, régebb legalább tutta az ember előre, értöttedé, hogy ha mást nem is, de május elsejit s agusztus huszonharmadikát megaggyák, nem kell dógozni s még sört is hosztak a bótba. Soha el nem felejtem, mit cigánkottak ott eggyesek eggy-két üveg sörétt s azétt a hitván miccsétt, amit a Szejkén vagy odale a parkba meg lehetett enni. Mindenki sunyiba hoszta a pállinkát otthonróll, a kutya se törődött vélle, hogy mit eszik s mit iszik, ott föl is fórdúlhatott. A milicija is csak este bútt elé, hogy a kocsikot ellenőrizzék, kérlekszépenn, me akkó is elég ember vót, aki részegenn vezetett s motrozott. De há annakidejinn mégis minden más vót, Jóska... Benne tartották az embereket ebbe a nagy butaságba s eggyesek azóta se tuttak kijőni belőlle. Hálló? Me Sanyi bá, a blokkfelelős is ilyen vót, napminnap a szemibe mondom, hogy neki avvót jó, értöttedé, hogy csend vót s mindenki dógozott s kérdést senki nem tett fől. Hallgatott mindenki, mind a jóllakott disznyó a búzába. Csak éppeg jóllakva nem vótunk, Jóska... Me az ilyen Sanyi bá-félléknek akkó is jó vót, me mindennyük vót, me mindenki tutta, hogy bésúgók vótak s a Szabad Európát mijánna nem lehetett hallgatni hangosonn a blokkba, me egybőll főjelentett a Sziguráncánn vagy a hogyishíjjákonn, a Szekuritátén. Hálló? Soha el nem felejtem, Kerekes, a fösső szomszéd a forradalomba hogy megmonta vót az öregnek: jöttünk haza a néptanácstól, me akkó vót, amikó Gál elvtárst szinte kihajitották onnétróll s Sanyi bá ott lebzselt a blokk előtt egy szál gagyába s Kerekes abba a hangulatba aszonta neki, hogy Sanyi bácsi, főmyenyek s a Veff rádijót kiteszem a balkonra jó hangosonn, értijé, hogy immá halgassa maga is s a milicija is... S egye a fene magukot a rencerükkel eggyütt, amit kiszógáltak. Hálló? Csak éppeg asztot kellett megérjük, Jóska, hogy akik a régi rencert szógálták, azoknak most még jobban menyen, mind régebb. Me esztet nem tutták ebbe az órszágba főszámólni, kérlekszépenn, hogy akinek eccer a fejinn vaj van, az ne tuggyon többet a napra menni, me itt olyan nap van, hogy nem olvassza a vajat. Annakidejinn, a fórradalom utánn odebé a gyárba is azétt nem állottam bé a Frontba, a FéSzéNébe, Jóska, me ott is ugyanazok vótak, akik azelőtt, s akik semmit se dógoztak, eggy gyufaszállat nem tettek tovább csak lógatták magukot a tészába vagy odafel az eladási csentruba... Azok szortíroszták a segélycsomagokot is. Eggyiknek-másiknak má akkora segge vót a sok űdögelléstől, értöttedé, hogy kirakós römit lehetett vóna jácodni rajta. S az ilyenek mind túlélték a rencerváltást, kérlekszépenn, se somerre nem tették őköt, se semmi, jobban élnek, mind mi. Úgyhogy annakidejinn ilyen világot éltünk. De há jól tudod te is, me te is ebbe élted le az éltedet, Jóska... Na, teszem le, me menyen ez a drága telefon.
Biztos a piros tojásokot kellett elkészítsed s a locsollókot várjad, mer' azok olyanok, hogy gyünnek:)))
(tegnap egész nap lestem a zódalt, csak nem akart nálluk még péntek lenni)
Én nem menyek locsókodni, nem vagyok má' gyármek, meg oszt verset is csak olyat tudok, hogy aszondja: "kis tök nagy tök, öntök!" vagy a másik kedvencem, hogy "kezemben a kölni, nem fogok tökölni!" De Vásárhelyt hallottam egy másikot, ami igen tetszik, az meg úgy van, hogy: "árok patrján döglött ló, én vagyok a locsoló!"
Szóval, inkább itthonnyába ülök én es, nemm szeretem ezt a gyüvés-menést, meg megrészegedni sem akarok. A kicsi fijjam, az igen! Megyen erres, arras, vigyáz rea, nehogy elszáradjanak a fehérnépek! Így van ez jól!
No, de ha virtuálissan lehet locsolni, akkó' én most Tégedet meglocsollak!
– Hálló? Na, szerussz, Jóska, kellemes ünnepeket, hallodé. Hallám milyen idő lesz húsvétba, me másodnapján ejiszenn kimenyek kirándúlni eggyet, nem űllök itthonnyába s locsólkodni se menyek. Kerekes, a fösső szomszéd menyen, me há megszokta, hogy ilyenkó mekkel részegedni. Az ő baja, Jóska, engemet má nem érdekel, értöttedé, me nem akarok részegeskedni, elegem van az italból. Hálló? Eccer jól főlbólydíttották itt a póllitikát Töricséjánuéjék az ErreMmDéeSszel együtt, kérlekszépenn, Böszészku is aszonta valamelyiknap, hogyhá illedzsitim a kórmán, s anticsipált vállasztásokot kéne tartani. Csak itt olyan esszevissza van minden, értöttedé, hogy még ők se tudnak kiigazodni belőlle. Úgy megcsinálták annkidejinn a tőrvéneket, hogy ember legyen a talpán, aki kikúrkássza, hogy mit lehet s mit nem. Há látodé, ember, itthonnyába is ahajt kéccer elhalasztották a vállasztásokot s ahogy nekiállottak, szerintem huszonkilencedikénn se lesz semmi belőlle. Ilyen világot éllünk, Jóska, hogy ma má a tőrvén se tőrvén, idekerűltünk. Itt monhat akárki akármit, eggyesek úgyis asztot csinának, amit akarnak. Immá jól nezünk ki az ünnep fejibe, kérlekszépenn. Hálló? Levótunk szerdánn a kézilabdára, nagy menet vót. Odatették magukot a magyarok, Jóska, de há a rományok jobbak vótak, az esső féllidő véginn erőssen odaeresztettek nekik, s a magyarok asztot má nem tutták visszahozni, hijába jácottak jól. Eccer úgy üvőtöttük Kerekessel, hogy Rija-Rija-Hungárija!, értöttedé, hogy a tórkunk szakatt széjjel. Émmegmontam Kerekesnek, hogy nem azétt menyek le, hogy gubbasszak ott, mind eggy tyúk, hanem azétt, hogy drukkójjak, me ilyen az élletbe nem sokszó van, hogy az ember láthassa a magyar válogatottat a csarnokba. Ugyé Ilyés Ferike is benne vót a csapatba, s osztán erősen megtapsóltuk, me vetett vagy öt akkora gólt, hogy oda se szagótak ezek. Csak há nyerni nem tuttak, értöttedé, me annyival jobbak vótak a rományok. Hálló? Sok ember vót, Jóska, sokan vótunk, de lehettünk vóna még. Hálló? Há hallám, ha az ember esszekapja magát az ünnepek utánn, akkó kezdődik minden előről. Menyünk dógozni kedden, a hetfőt megatták. Na, akkó kellemes ünnepeket. Este lenn leszek a bodegába, nagypéntek fejibe, de sokat nem iszok.
Korcs-ma – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Immá Töricséjánu kitette a PéDéseket a kórmánbóll, menyen mindenki, kérlekszépenn, amerre lát, csak az ErreMmDéeSszesek maradnak. Bércséjánú nem bőcselkedik tovább. Mi? Aszongyák lehet, hogy Frunda lessz az igasságügyminiszter. Csak hallám meddig állnak meg a lábukonn így a PéNéLével együtt, értöttedé, me abba is szakadás vót, Töricséjánu minnyá magára marad s osztán ejiszenn lemond vagy anticsipát vállasztások lesznek. S hallám mit mond Böszészku..? Nagy kavarodás ez a kúrva póllitika, te Jóska, nem tudom, mit szeretnek benne az emberek. Vagy a fotbal vagy a póllitika, értöttedé... Csak éppeg idehaza ez a hellyi póllitika nem mozdúll semerre, kérlekszépenn, minden marad a régibe, odakerűtünk, hogy azokon kívűll, akiket érint, senkit nem érdekel, hogy lesszé tanács vagy a pógármester továbbra is mindent egyedűll csináhat. Sanyi bá, a blokkfelelős is itt pörőlt valamelyiknap a fődszinten a lépcsőházba, értöttedé, hogy jól van ez így, nem kell ide tanács, de osztán Kerekes, a fösső szómszéd ahajt leszóllotta, hogy az az olyanyoknak jó, mind maga, Sanyi bácsi, aki diktatúrába nőtt fől s egyebet nem tud, s az eszitőll még az is jobb vóna, ha az oroszok eggybe marattak vóna. Me ennyit ért hezza, mind a ló az ábécéhez, me asztot szokta meg, hogy eggyvalaki megmongya, s osztán áldás s békesség. Sehól semmi póllitika, idekerűtünk ebbe a nagy szabaccságba s demokrácijóba immá, hogy nem kell, értijé, csinájják mások hellyettünk. Ilyenek vagyunk, Jóska, beléfárattunk ebbe a világba is, amit egyes-eggyáltalánnyába nem nekünk találtak ki. Hálló? Nezzük a fotbalt s idegeskedünk azonn. Immá a rományok Pijátrá Nyámcon megverték Lukszemberget s úgy elvótak maguktól, értöttedé, minha a németeket vagy az olaszokot verték vóna meg. Ugyé kihúszták a döntetlent azokkal a bódoktalan hollandokkal, kérlekszépenn, s most tűzbe jöttek, mind a pap szamara, hogy ki találnak jutni az Európa-bajnokságra. Csak nehogy a búlgárok pont nekik vegyék el a kedvüköt – csak há azok is olyan bőcsök Sztojicskovval az éllen, hogy ezeket a szerencsétlen albánokot se tutták megverni. Hálló? Na. Süt a nap, de hideg van, Jóska, ahajt úgy mekfásztam valamelyiknap reggel, mind egy kutya, amikó mentem munkába. Kerekes is kezdett járogatni immá dógozni, lejárt a betegszabaccsága. Mondom neki, szomszéd, hogy menyen a munka s aszongya, hogy ő má a nyugdíjjra gondól, kőtözik haza falura s ott elédegél. Mondom, asztot te héccer meggondolod még, értöttedé, me sokkal jobb itt neked idebé a jó kicsi meleg blokkba, minhogy odakünn valahól mindent előről kezgyél, kérlekszépenn, s túrjad a fődet öregkorodra. Úgyhogy kiosztottam, hogy ne mind monnyon hülyeségeket, inkább értelmesebb dógokkal törőggyön. Hálló? Úgyhogy így állunk, Jóska, jobb lessz ejiszenn, ha lemenyünk eggyet a bodegába...