Inkább a feljutásért kell harcolni! Kell a motiváció a fiúknak! Ne úgy álljanak hozzá, hogy csak maradjunk bent! Annak nem lesz jó vége! :( Tudom, nagyon erős ellenfelekkel játszunk majd, de küzdeni és hajtani szükséges mindenkivel szemben! :)
A litvánokat verni kell, az vélhetően elég a bennmaradáshoz. Ha mellé jönne még 1-2 bravúr, az jó lenne. A feljutás nem reális. Talán 2 év múlva, ha tudunk fejlődni.
Körvonalazódni látszik a kiesés kérdése, az utolsó fordulóban a Norvégia-Dél-Korea lesz a kiesési rangadó, vesztes kiesik.
Másik csoportban pedig a ma játszandó Ausztria-Fehéroroszország meccs dönt a kiesésről, a vesztes itt is búcsúzik. Azt hittem a fehéroroszok erősebbek, tévedtem.
Konkretan Wehrsen kivul nincs egyetlen normalis bekkunk. Sokat elmond hogy o volt az egyeduli pontszerzo a hatvedeink kozul, mert mar vedekezesben is gondok vannak, de hogy a tamadasokat is segitsek, no az mar vegkepp nem megy... Regota hatvedgondok vannak a magyar jegkorongban, hogy miert azt nem tudom. Es amig ezen nem javitunk, addig nem is realis a feljutasunk.
"miközben minden játékosuk egytől egyig az Egyesült Királyság bajnokságában, az Elite Ice Hockey League-ben játszik, olyan klubokban (többségüket az elmúlt 20 évben alapították) ahol szinte mindegyikben 15-16 légiós hokizik, és így kb. 70-80 élvonalbeli játékosból hoztak össze egy a csoportba jutó válogatottat..."
A bajnokság megítélést egy kicsit árnyalhatja, hogy a most lezárult jégkorong BL szezonban két brit csapat is részt tudott venni, ahol azért stabil A-csoportos országok klubcsapatai ellen tudtak játszani, szóval ez is szerepet játszhatott ebben a szenzációs brit teljesítményben.
A szerencse nem olyan hogy van akinek jár, és van akinek nem, az vagy jön, vagy nem.
Igen, az olaszoknak nem pusztán szerencséjük volt szombaton, hanem olyan ordas mákjuk (mind a két meccs alakulásával), ami másoknak évtizedekig nem jut. Hogy nekünk nem volt szerencsénk, az ettől teljesen független, és egy szóval nem állatottam hogy mi nem érdemelhettünk volna a szerencsétől többet, de a szerencse az vagy jön, vagy nem, ahogy már egyszer leírtam.
A lényeg az volt, hogy nem okolhatjuk a sorsot igazságtalansággal, mert nem elsősorban a balszerencsénk miatt nem sikerült a feljutás, hanem azért, mert nem voltunk elég jók, és nem volt, még megközelítőleg sem, olyan ordas mákunk mint a digóknak. (a briteket más kalapba tenném, még akkor is ha alapvetően én sem tartom őket jobban nálunk, de ebben az egy hétben egyértelműen jobbak voltak mint mi, és mint bármelyik másik válogatott ebben a hatosban)
A sors annyiban volt csak velünk nagyon aljas, ahogy alakította az egész délutánt és estét.
Amúgy meg vannak területek, ilyen a jégkorong is, ahol pont leszarom az olaszokat, és csak az elmúlt 24 órában vagy negyedszer írom le: szerintem szombat délután a szlovéneknek kellett volna nyerni...
Ki beszélt a balsorsról? Én biztosan nem. Csak azon akadtam fenn, hogy szerinted nem érdemeltünk feljutást, mert Ocskayék jobbak voltak anno, ez sztem nettó hülyeség, mármint ez a fajta szemlélet.
A két feljutó egyike se volt jobb nálunk, az olaszok pláne nem, ők akkora mákkal mennek fel, amekkora szerinted nekünk nem járt volna, mert nem vagyunk elég jók. Jaj, ne már. (A szlovének ellen eleve megköszönhették a végét, aztán meg kívülről nézték, hogy a britek felviszik őket. Ennyi.)
Hogy a digókról te sose fogod leírni, hogy nem elég jók, az más kérdés, az a te dolgod. ))
lejtmenet... azt hiszem Szélig Viktor mondta a tévéstúdióban, hogy reméli, nem csak cukormáz csillog a mai magyar hokin... talán arra utalt, hogy itt is kezd pénz lenni, ami nem biztos, hogy jót tesz...
OK, tökéletesen értelek. Még csak annyit, hogy sajnos (én bizonyos dolgokat egészen közelről látok itt Vp-ben), nálunk is ugyanaz a helyzet, ki tudja lesz-e, v. mikor lesz újra olyan lehetőségünk, hogy a BL győzelem közelébe kerüljünk. A hokicsapatot is mikor éri ekkora szerencse, lehetőség, megjósolhatatlan! Én innen úgy látom a kézinket, hogy van egy elég komoly esélye annak, hogy itt egy lejtmenet kezdődött el, és fog is folytatódni lefelé (legfőbb oka az igazi szakmai menedzsment hiánya)...
Érdekes, a torna előtt azt hallottam, hogy a védelmünk nem túl stabil, és a támadójátékunk lesz az erősségünk.
Ehhez képest 5 meccsen 9 gólt lőttünk (a legkevesebbet az egész mezőnyben, a kieső lengyelek is többet ütöttek), a helyzetkihasználásunk egészen pocsék volt.
Sebőknek voltak villanásai, de a többiek be voltak oltva gól ellen. Persze most nem erről írnék, ha a végén kiütjük a korongot.
Az igazság az, hogy ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor ki kell mondani: nem érdemeltünk feljutást. Kazahsztán és Szlovénia ellen a játékunk kilátástalan volt, a 2 győzelmünk egygólos volt és nem minden mák nélküli (pl. meg nem adott olasz gól), az utolsón már nem jött össze a mákos győzelem. Még ha csak 16 mp-en is múlt, de az összkép alapján nem érdemeltük volna meg.
Aki igazán megérdemelte volna az A csoportot, azok a szurkolók voltak, azok a szurkolók, akik elmentek Szapporóig, akik ott voltak Dél Koreában, akik a gatyájukat is ráköltötték a szentpétervári vébére, akik fél évvel a pesti vb előtt mind az 5 magyar meccsre megvették az összes jegyet, akik egyedülálló hangulatot varázsoltak az Arénába, ők nagyon megérdemelték volna hogy végre, maximum pár órát autózva, buszozva, félig-meddig hazai pályán, az A csoportban is megmutassák, hogy kik a világ legjobb jéghoki szurkolótábora.
De sajnos az ő sorsuk is az, hogy Kazahsztánban élik majd meg, ahogy egy minszki Vb-e kijutunk... :(
Most marcangoljam magam a szokásos magyaros balsors miatt? Megtehetném, egyszerűbb lenne megint erre fogni, és ezt okolni, hogy megint nem sikerült. De szóba jöhetne még a hazai pálya átka is. Hány Divízió 1-es Vb-t rendeztünk Fehérvártól Budapesten át Debrecenig? Felsorolni is nehéz, rengeteget. Egyiken sem sikerült a feljutás (persze tudom, ezek többségén ez nem lehetett reális cél, és idén sem így álltunk).
Az elmúlt 40 év történelmében mindössze 2 (sportszakmailag)sikeres hazai rendezésű vébénk volt, az 1983-mas budapesti C csoportos VB, a régi Budapest Sportcsarnok első nagy eseménye (kisgyerekként, az akkori magyar-bolgár nekem is az első nagy sportélményem volt), és a szintén C csoportos 98-as (Budapest, Fehérvár, Dunaújváros), és azóta minden hazai vébénken elbotlunk valamin...
Abban igazad van, hogy rossz megfogalmazás az hogy nem érdemeltük meg, hiszen a sport nem erről szól, sőt a legtöbbször nem az érdemek alapján osztja a dicsőségeket. Most sem így tett, de ezért sport, és ezért (is) szeretjük úgy összességében.
Ragozhatjuk ezt a végtelenségig, de sajnos ezen a Vb-n nem voltunk igazán jók, de azt nem érdemeltük meg, hogy a sors ilyen kegyetlen játékok játsszon velünk, ezért is írtam korábban, jobb lett volna ha délután a szlovének nyernek.
Szerintem ugyanúgy fáj ez a meccs mindkettőnknek, csak én nem a balsorsban próbálom az okokat keresni, hanem például a helyzetkihasználáson, ami ezen a vébén szerintem katasztrofális volt.