antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Szép estét kívánok Mindenkinek Lehel és Alfonz napján!:-)
Ma Alfonza, Alfonzin, Alfonzina, Elfrida, Gusztáv, Lél, Mária, Mia, Miett, Mietta, Polli, Regő, Regölő, Regös, Regős és Szerénusz napja is van!:-)
Lehel vezér szobra Jászberényben
Petőfi Sándor
LEHEL
Melyik szerelmes nem választ magának A számtalan közűl egy csillagot? És melyik költő nem választ magának A számtalan közűl egy bajnokot?… Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti; Ki a vitéz, ki engem föltüzel? Ki e vitéz?… a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel!
Ez volt a hős, ez volt a kürt!… e hősnek Halála egy nagy égzengés vala; Kilencszáz év mult, és ez égzengésre Most kél a viszhang: lantomnak dala. Ti jászok és ti kúnok, hallgassátok, Mert, ugy hiszem, legjobban érdekel Titeket, ő, a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
Mi a legjobb köszörükő? a bosszu; Ez fente meg a magyar kardokat. Mi a leggyorsabb fergeteg? a bosszu; Ez hordja mostan a magyarokat. Éles kardokkal, szélvészrohanással A németek földére érnek el; Elől száguld a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
Hiába fented kardodat, magyarság! Felsőbb hatalom esküdt ellened. Harcod koporsó, óriás koporsó, Amelybe dicsőséged temeted. Nagy lakomája volt ez a halálnak, S kit el nem költe: mint rab vesztegel. Ezek között a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
"Akasztófára!" dörg a német császár, "Akasztófára e zsiványokat! Haha, hittétek-e ti száraz fák, hogy Teremni fogtok még virágokat? Lám, kivirúltok újolag. – Mivelhogy A vezér elsőséget érdemel: "Előre hát, te kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel!"!
Kilépe a hős: "Isten néki, császár, Függjek koszoruként ez oszlopon. – Német vagy, nem t’om: lesz-e emberséged? Meghallgatod-e végkivánatom? Szeretnék egyszer még kürtömbe fujni, Vén bajtársamtól hadd bucsúzzak el!" Ekkép beszélt a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
Megkapta kürtjét s úgy megfujta a hős, Hogy a császár megsiketült bele, Megsiketűlt és eldőlt… innenonnan Kilencszáz éve, s még föl sem kele. Nem is kel ő fel többé. – Jászberényben Még megvan a kürt csorba élivel, Mit megcsorbított a császár fején a Győzötten is még győzelmes Lehel.
Július 14-énmúlt 42 éve, hogy elhunyt Lengyel József, Kossuth-díjas író, költő.
Lengyel József
VERT EMBER, HA ÉNEKEL
Csonka kezein nincsenek öklök És keserves kínja imádkozásra bizsergeti nyelvét. Jó ember a gazda.... Kezei, nem lévő kezei össze akarnak fonódni, Hogy áldást, vagy átkot kaparjanak le a kocsmai égről, És pénzre vár egy szajha... Az ember mért ne dolgozzék...? Csonka karjai a régi forradás fájdalmát nem érzik, Csak látja: az ima sem megy úgy, mint régen az ölelés. Ha akkor fizetik... és Ép... Ölelés: talán ha karja volna És asszonya, aki két melle közé várja fejét És a gép... ölelés, rajta! Csattogó szíjak közt csaholnak a gépek, És a nők, szépek nem fordulnának el ma... ? És csattogó szíjak és szíjakba hasad a fejbőr: Skalpolt koponya, skarlát kutban kering. ? ...becstelen béna barom: sárba a többit. Vér, őnekik is, és neki, és lőjenek bennünket halomra... Széttaposott testünk cipők és lópaták hordják a városon át. Végig!... És várjon hiába az asszony ? De hiszen régen: mikor ölemben, Két karomon vittem az ágyba a nőstényt Akkor is így... és akkor is voltak, akik köptek ránk. Nem! Most vérrel vegyes tüdő ordít ki káromló hangot, Még egyszer tápászkodás; Aztán csak a szétfeszült tüdőből ömlik a vér.
Július 14-én múlt 50 éve, hogy elhunyt Tudor Arghezi, román költő, prózaíró, műfordító, publicista.
Tudor Arghezi
JÓ BARÁTOM
Így, Urszom, így. Az orrod ide, térdemre tedd, S jóságosan nézz a szemembe. Testvéré, szép kutyám, mert testvér vagy velem te. Látom, bízol bennem, ha nézlek, És jó neked, ha hanggal s kézzel elbecézlek. Szilaj csobán-kutyám, bennem érzed hazádat, A sziklás Gorzst, az esztrengát s az esztenádat, Orrodban bocskor s pásztorbunda szagja. Kócos szőrödnek selymes-lágy a gyapja. A lábad izmos, jó ebem, Mint kalusárok botja, kik elküldtek nekem. Szelíd marást érez kezem a szádban, Vas szemfogad úgy fogja játszva, lágyan, Azt, hogy szeretsz, így mutatod. Ruhám, hogy elhúzz, vadként rángatod. Elhalmozol dédelgetéssel. Úton arcomig lendülsz egy szökéssel S hideg orroddal bajuszomig érsz fel. Enyém vagy s én tiéd, tudod s tudom. "Harapós kutya", ez van kapumon.
Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük.
Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.
Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: - Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.
- Ahogy az isten akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.
Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni.
Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.
A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.
- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva.
- Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.
Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől.
A daliák egymásra néztek.
- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt meg Magyar.
Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül. Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.
- Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor.
- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.
- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét.
Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:
- Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?- Majd csak ád az isten arra is valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket. Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.
Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.
- No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom!
Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:
- Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.
Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.
Szép estét, lendületes hetet kívánok Mindenkinek Oszkár, Heléna és Ignác napján!:-)
Ma Adeodáta, Bató, Batu, Batus, Dea, Deodáta, Elen, Elena, Eleni, Elin, Fábió, Fábiusz, Fabríció, Fabrícius, Fabríciusz, Germán, Hella, Ignácia, Ila, Ilka, Illa, Ilon, Ilona, Ilonka, Ilu és Léna napja is van!:-)
Szép Heléna
****
Ady Endre
Heléna, első csókom
Ha szájam csókra csucsorítom,
Ha csók-vágy nélkül is csókot esdek, Heléna, tudom én, Hogy akkor is téged kereslek, Első Helénám, első csókom, Téged kereslek, téged kereslek.
Nagy tőgyű, szerb leány, Mint remegett kicsi apródod, Vén templomban éjfélt bunkózott Akkor az éji óra-verő S én mentem első, komoly csókra, Gyönge legény, szűzi legény.
És bús íze vala a csóknak És átkozott volt az a csók, És te nem tudtad, hogy ki csókol, És én nem tudtam, hogy ki csókol, És én nem ismertem még akkor A csóknál nagyobb valót.
S ha szájam csókra csucsorítom, Ha idestova meghalok S ha téged már megölt a csók rég, Tudom, hogy te vagy s én vagyok. Tudom, hogy te kellettél s nékem Több vagy, mint ködös, beteg, égi angyalok.
Ne nyúlj utánam - hasztalan a száraz fának kínja van most száradnak a gyökerek hajtani egyre nehezebb levelek helyett tüske nő megkövesített az idő Arcomhoz indul tenyered véresre tépik a szelek
Ne keress - földbe rejtezem gyökérré érek odalenn ha lábad inda fogja át bokádra hajlik egy virág fuss el ne állj meg le ne vedd megfeketíti a kezed sziklává dermeszti a szád kőből varázsol rád ruhát
Hátra se nézz ha elmegyek azzal is úgy is nehezebb hadd vigyem magányom magam görnyedten vakon hangtalan
Márta sürgött-forgott s körülfonta a fény, és főtt a főzelék és sült a sütemény, S Mária kuporgott az Úr lábainál a rezedás kertben, ahol suhant a nyár. Milyen csodálatos, milyen örök a kép, Mártáé a világ, Máriáé az ég.
Márta, akár a föld, szívós, kemény, konok, Máriában ihlet és irgalom lobog.
A jobb részt választottam, Mária vagyok, titkos hangra figyelek, tűz és jel ragyog szívemben, s az egyetlen szükséges hevít, s amit kapok, az tőlem el nem vétetik.
Amikor az ajtó végre kitárult, napfény áradt a szobából. Ő az ágyban feküdt, szemében apró csillagok kacarásztak, lendült volna felém, de már nem volt ura önmagának. Csak ölelt és simogatott, de a rám tekeredő gondolatot nem tudta elűzni a fejemből. Mennyire várt, morzsolva üres órák sorát remegő kezével, ki tudja, hányadszor törölte meg szemét, míg meghallotta az ismerős lépteket.
Magányos párnán a fejem lehajtom, mondd, hogyan alszol a túlsó parton? én itt, megóva? éjbetakartan, puha melegben, innenső parton; madárhang keltett, boldog, magányos, hajnali Dávid? kicsiny zsoltáros; még csak derengés lehelt az égre lágy sziromillat, hajnali béke: üdvözült madár fuvolahangon szólt egy faágon, innenső parton - -
mondd, te üzentél? ő volt a tolmács? hogy még maradjak, odaát megvársz?
Ne írj, ha nem lehet csak gondolj rám s ez elég - tudom, hogy megteszed - mert a gondolat ideér a gondolat elér nincs idő nincs messzeség csak diadal a gondolat meg vigasztal
Ne írj, ha nem lehet csak gondolj rám mindig kedveset, szépeket sötétet, napfényt lépteket feléd felém...
Szép estét kívánok Mindenkinek!?.) Szervusz, Kedves Bajkálifóka!:-)
Igen, ünnepelek családi körben és Gyulán!:-) Most csak bekukkantok, mert még csomagolni kell!:-) Lehet, nem leszek egész vasárnapig, tartsátok a frontot!:-)))
Július 13-án múlt 45 éve, hogy elhunyt Kónya Lajos, Kossuth-díjas író, költő.
Kónya Lajos
Cím nélkül
Egy csillag tűzzel ragyogott s én rád gondoltam. Egy kopott papírszelet került elém. Akkor csodát éreztem én: születtek rajta verssorok, s azóta én csak dalolok.
Szép napot kívánok Mindenkinek Kinga és Kincső napján!:-)
Ma Bernárd, Bernát, Borisz, Borocs, Csenge, Csengele, Dániel, Daniló, Dános, Kiri, Kriszta, Krisztabella, Krisztiána, Krisztin, Krisztina, Levendula, Tina, Tinetta és Tinka napja is van!:-)
Radnóti Blanka: Borisz bemutatkozik
Borisz egy fajtatiszta dalmador. Azaz labrada. Az anyukája pöttyös dalmata, az apukája csokibarna labrador. Borisz senkitől sem fél. Egészen addig, amíg nem találkozik a lakás ordító, hosszú nyakú szörnyével, a hörgő-zörgő busszal vagy a vízköpő kígyóval. És még nincs is vége a napnak…
Hiszen mindenki szokott félni olykor-olykor. Még Borisz is, aki időközben felnőtt kutya lett, ám ugyanolyan jámbor, mint kölyökként volt. És még valami nem változott: a legszívesebben felhabzsolná az összes paprikát és paradicsomot.
Kedves Teresa!
ekkora a Cyránónk:)
