> E népek nyelveinek tüzetes tanulmányozása nagyban hozzájárulhat egy ősibb nyelvi állapot rekonstruálásához.
Az ausztrál aborigin nyelvek régebb idő óta elszigetelten élnek, de Greenberg szerint az amerikai indiánok nyelve a na-dané kivételével is egy tőről fakad. Így ezek alkalmasabbak lehetnek egy ősibb nyelvi álapot vizsgálatára. De valószínűleg nem járható út. Túl régóta beszél hasonló minőségű nyelvhasználattal az ember ahhoz, hogy csak nyelvészeti módon ki lehessen mutatni egy régebbi állapotot.
Ha a nyelveredetre gondolsz, akkor ajánlom figyelmedbe - Derek Bickerton: Nyelv és evolúció című művét. Ha pedig egy ősnyelvre gondolsz, akkor felejtsd el annak kikutathatóságát, mert csak az elmúlt ezer évben annyi lexéma és nyelv tünt el nyomtalanul, hogy emiatt pontosan visszakövetkeztetni már lehetetlen. Másrészről mindig is eltérő nyelvhasználat volt, sosem egységes ősnyelv. Legjobb esetben is egy szélesen elterülő nyelvjárásláncolat, mely tertalmaz olyan kellően távoli beszélőket, kik már egyáltalán nem értenék meg egymást, de mindkettőnek lenne azonos kapcsolata, mellyel valamennyire megértenék egymást. Hasonlóan a szivárvány-elmélethez.
"Érdekességük, hogy tudomásom szerint a világ nyelvei közül ezekben a nyelvekben található a legtöbb mássalhangzó. "
Kedves eguzki!
Légy kedves ellenőriztetni ezen állításodat, mert én úgy tudom, hogy egyes északkelet-kaukázusi (Northeast Caucasian) nyelvekben található a legtöbb mássalhangzó.
The Northeast Caucasian languages, also called East Caucasian, Caspian, or Dagestan, are a family of languages spoken mostly in Dagestan, Northern Azerbaijan and Georgia. This family is known for the complex phonology (up to 60 consonants or up to 30 vowels in some languages), stop consonants, noun classes, ergative sentence structure, and large number of noun cases, including several locative cases.
<a legkevesebb hanggal néhány polinéz nyelv "büszkélkedik">
Az hogy egyí nyelvben hány fonéma található, nem jelent fejlettségi szintet vagy értékítéletet. A polinéz nyelvek pl. szerintem kevés hanggal is szépen, kellemesen hangzók, gazdagok és kifejezőkészek.
Más nyelvek pedig a sok fonéma ellenére is (vagy éppen azért) döcögősnek hatnak.
Á, igen, a hottentották! Mivel ez egy nyelvészettel foglakozó topik, én is erről az oldalról közelítem meg a témát. A hottentotta elnevezés Kiszely szerint a holland "hüttentüt" ~ "dadogó" kifejezésből ered. Saját magukat "koikoinnak" nevezik amely igaz embert jelent. Ezek a pásztornépek jórészt a mai Namíbia területén élnek és állattenyésztéssel foglakoznak. Antropológiailag és nyelvészeti szempontból is szoros rokonságban állnak a szanokkal vagyis a "busmanokkal". Innen ered a nyelvcsalád elnevezése, amely Koiszan. Ami ezeket a nyelveket illeti, ősi kövületek melyek talán hírmondói az egykori Afrika nyelveinek. Mára a bantu nyelvek egyre jobban kiszorítják őket, többségük a kihalás szélén leledzik. Érdekességük, hogy tudomásom szerint a világ nyelvei közül ezekben a nyelvekben található a legtöbb mássalhangzó. ( a legkevesebb hanggal néhány polinéz nyelv "büszkélkedik") Vannak közöttük nagyon furcsa, ún. csettintő hangok. Megtalálhatóak néhány bantu nyelvben is pl. a zuluban. Furcsa, de a különböző csettintéseket más mássalhangzókkal együtt is ki tudják ejteni, tehát számos variáns előfordulhat. Az afrikaans nyelvben is vannak koiszan nyelvekből származó jövevényszavak. Sajnos ami a grammatikát illeti, hiányosak az ismereteim. E népek nyelveinek tüzetes tanulmányozása nagyban hozzájárulhat egy ősibb nyelvi állapot rekonstruálásához.
a dél-kaukázusi vagy kartweli nyelvcsaládba ma három nyelv tartozik:
1) Grúz
2) Zan: mingrel(megrel) és láz (csán) nyelvjárással
3) Szvan
Zan nyelvű közösségek mai is élnek Anatólia északkeleti részén, a másik két nyelv beszélői pedig főleg Grúziában élnek.
A te fölsorolásodban is szereplő Kashkian, azaz KASHKAvagyGASHGA nép a Kr.e. III-II. évezredben Anatólia északkeleti részén élt. A grúz tudósok a kashkákat a dél-kaukázusi csoportba sorolják be, de hogy mi alapján, azt nem tudom.
Azután ott vannak a TIBARÉNUSOK vagy TABÁLOK, akik a Kr.e. I. évezredben és a Kr.u. I. évezred első felében Anatólia egyik legnagyobb népe voltak. Kappadókia (Közép-Anatólia) északi részén éltek. Nyelvükből csak csekély emlékek maradtak fönn, főleg görög nyelvű iratokban, de a grúz nyelvészeknek ez elég volt ahhoz, hogy nyelvüket a dél-kaukázusi csoportba sorolják.
Nyilvánvaló, hogy ezek mögött a rokonítások mögött azért ott található a grúz értelmiség azon törekvése, hogy a rokon népelnek, nyelveknek a mainál jóval nagyobb fontosságot tulajdonítsanak...
A mai makedón nyelv a bolgárral igen szoros rokonságban álló délszláv nyelv és semmi köze az ókori makedón nyelvhez. Egyes bolgár nyelvészek a makedónt nem is tekintik önálló nyelvnek, hanem a bolgár egyik nyelvjárásának.
Az ókori makedón ("ómakedón") nyelvről csak azt tudom megismételni, amit már korábban is leírtam: az ógöröggel és távolabbról a thrákkal és dákkal rokon ősi indoeurópai nyelv. Régebbi történeti munkákban még az ógörög egyik periférikus nyelvjárásának tekintették, ma már általában önálló nyelvnek, amelyet az ógöröggel együtt az ún. greko-makedón nyelvcsoportba sorolnak. Állítólag a Kr.e. V. században (Hellász fénykorában) a két nyelv között már akkora volt a különbség, hogy az attikaiak pl. nem értették a makedónok beszédét. Ezért a makedónokat nem is sorolták be a hellén népek közé, hanem barbároknak (tkp. idegeneknek) tekintették őket.
Az IE nyelveknek van két holt ága (lehet, hogy több is van...) az egyik a tokhár, a másik pedig az anatóliai. Az előbbi ág az IE nyelvek földrajzi elhelyezkedését figyelembe véve meglehetősen a perifériára szorult, ugyanis Kínában a Takla-Makán sivatag tájékán kerültek elő a tokhárok nyelvemlékei. A kutatók szerint két változatot lehet elkülöníteni Tokhár A és Tokhár B. Úgy vélik, hogy a Kr. u. 7.-10. század között beszélték ezeket a nyelveket. Az előkerült múmiák nem mutatnak semmilyen mongolid jelleget. Sajnos Kiszely Ázsiával foglakozó kötete nincs meg, nem tudom egyátalán ír valamit a tokhárokról?
Anatóliában nagyon kusza volt a helyzet, a következő nyelveket gyűjtöttem össze:
GALATIAN; (IE, ez egy kelta nyelv volt!!!...)
An ancient language of Asia Minor. The dates of this language are problematic, since all material is contained within texts in other languages. Perhaps from the late 1st millenium BC, and spoken until the 6th century AD, according to Greek Historians.
HATTI; (osztályozatlan)
An ancient language of Central Anatolia. It seems to have been the original language of the area around the city of Hattushas (modern Boğazköy) before it was conquered by the Hittites and became the capital of their empire. It is erroneously called "Proto-Hittite" by some, but the name should be avoided. The language was replaced by Hittite, but remained a liturgical language for the Hittites. Hattic is, unusually for the area, largely prefixing, and though attempts have been made to link it to some of the Caucasian languages spoken today, its relationships remain unclear. 2nd Millennium BC.
HETTITA (HITTITE); (IE)
An ancient language of Central Anatolia. 2nd-1st millennium BC.
HURRI; (Hurro-Urartui)
An ancient language of Northeast Anatolia: the native language of the state of Mitanni. 2nd - Ist Millennium BC.
KASKEAN; (osztályozatlan)
An ancient language of Northeastern Anatolia. 2nd Millennium BC.
LÜKIAI; (IE)
An ancient language of Western Anatolia. 500 BC to about 200 BC. The term 'Lycian' is now used in place of 'Lycian A.' A variety of Lycian, formerly called 'Lycian B,' is Milyan, which dates to the first millenium BC and is attested in two texts in Anatolia.
LÜD; (IE)
An ancient language of Western Anatolia. c. 400 BC.
MIDDLE-HITTITE; (IE)
An ancient language spoken in central Anatolia. ca. 1450-1380 BC.
MILYAN; (IE)
An ancient language of Anatolia. First millennium BC. Recorded in a single text. Formerly regarded as a variety of Lycian ('Lycian B'), but now usually regarded as a distinct language.
MYSIAN;(osztályozatlan)
An ancient language of western Anatolia. Before 1st Century AD.
NEO-HITTITE; (IE)
An ancient language spoken in central Anatolia. ca. 1380-1220 BC.
OLD-HITTITE; (IE)
An ancient language spoken in central Anatolia. ca. 1570-1450 BC.
PALAIC; (IE)
An ancient language of northern Anatolia. 2nd Millennium BC.
FRÍG (PHRYGIAN);(IE)
An ancient language of Western Anatolia. 8th century BC to 2nd century AD. Old Phrygian from 8th - 3rd centuries BC, in distinct alphabet, related to Greek; later texts in Greek alphabet.
PISIDIAN;(IE)
An ancient language of Anatolia. Before 1st Century AD.
SIDETIC; (IE)
An ancient language of the city of Side, Anatolia. 3rd - 2nd centuries BC.
URARTUI; (Hurro-Urartui)
An ancient language of Northeastern Anatolia. Ist Millennium BC.
HIEROGLYPHIC LUWIAN; (IE)
An ancient language of Southern and Western Anatolia. 2nd-1st Millennium BC.
Hát ennyi. Ez a lista nem ír kartvél v. dél-kaukázusi nyelveket Anatóliában, ettől függetlenül természetesen lehettek.
Tudomásom szerint az ókori makedónok nyelve és a mai Macedóniában beszélt szláv nyelv semmiféle kapcsolatban nem áll egymással. Persze lehet, hogy ez nem így van, majd valaki kijavít. Sajnos nincs semmilyen ismeretem arról, hogy az "ómakedón" nyelv milyen rokoni kapcsolatban állt az ógöröggel. Nem tudom, egyátalán létezik valamilyen ómakedón nyelvemlék?
A holt és ősi nyelvek listájában ezt a rövid leírást találtam a makedónok ősi nyelvéről:
ANCIENT MACEDONIAN: The ancient language of the Macedonian kingdom in N. Greece and modern Macedonia during the later 1st millennium BC. Survived until the early 1st millennium AD. Not to be confused with the modern Macedonian language, which is a close relative of the Slavic Bulgarian.
Sajnos ez nem sok, én is kíváncsi vagyok mit fűznek hozzá a többiek.
Tétele a nyelvek monogenezise, azaz valamennyi nyelv közös őstől való eredeztetése. Ennek bizonyítására egymástól földrajzilag távol eső nyelveket kutatott, hogy a közös gyökereket megtalálja. Jelentős a baszk (Le origini della lingua basca, 1925) és az etruszk (La lingua etrusca, 1928) nyelvről írt összefoglaló munkája. Előbbi művét 1966-ban újra kiadták. Foglalkozott a kaukázusi nyelvekkel, ennek kapcsán Trombettit a szovjet nyelvtudomány is értékelte, írt a hottentották nyelvéről, és kutatta a legrégebbi mediterrán helyneveket is.
Én úgy tudom, hogy a Trója szövetségeseként fölsorolt népek többségét - az amazonok kivételével - a történészek valós népnek tekintik.
Most nincs itt nálam az Iliász, de most kapásból a thrákok, a paphlagónok, a dardánok és a károk rémlenek.
Prehellén népeknek a pelaszgokat, a lelegeket és a károkat (káreusok, káriaiak) tartják.
Eredetük vitatott (egyesek szerint ők is indoeurópaiak, mások kardoskodnak a preindoeurópai mediterrán eredet mellett), nyelvük ismeretlen, bár az ógörög nyelv bizonyos szavait (elég sok és jelentős szókincs, főleg kultúrszavak) a prehellén nyelvekből eredeztetik.
A Nevelhetetlenjeim a dvd korongot is elkoptatóan rogyásig nézték, így óhatatlanul is a fejemben van a mű. E miatt is vettem elő az Iliászt és kerestem meg pl. a mürminonokat, s úgy tűnt, eléggé hűen dolgozták fel a filmben e klasszikus művet.
Így elgondolkoztam egy kicsit a műről és keletkezésének körülményeiről. A trójaiakkal többször, mint régi ismerőssel és lazán beszéltek, így számomra ők is prehellének. Sőt az egész csata a Fekete-tengerre történő bejutás ill. az ottani kereskedelem uralása miatt történt.
Gyanítom - már többször megvizsgálták, hogy a II. ének végén felsorolt küzdő felek leírásában található népek és hazájuk hol található és ezek közül kik lehettek prehellének?
Hát nem tudom, én a görögök között egyetlen rokonszenves figurát sem találtam.
Ott volt ugye az öncélú háborúnak él(ősköd)ő Akhillész - Brad Pitt, aztán a zsírosdisznó hatalommániákus Agamemnón, a másik zsírosdisznó, a Meneláosz meg ötvenezer tesztoszteron-túltengésben szenvedő faszinger.
Én bevallom, hogy végig a trójaiaknak szurkoltam...
- Az Iliász Trójájának és szövetségeseinek milyen nyelvei lehettek?
Én úgy tudom - bár nem vagyok nyelvész - hogy a bronzkori Kisázsiában valami hihetetlen nyelvi sokszínűség volt.
A főbb nyelvcsoportok az alábbiak voltak:
1) Dél-kaukázusi (kártwéli)
2) Hatti
3) Hurri-urartui
4) Pelaszg és leleg (ismeretlenek, egyesek szerint indoeurópaiak)
5) Az IE anatóliai ágába tartozó nyelvek (hettita, luviai, lyd stb.)
Hogy Tróját hová lehetne sorolni, fogalmam sincs...
Nagy Sándor makedón nyelve hogyan viszonyul az akkori göröghöz?
Én egy ókori Görögország történelmével foglalkozó könyvben azt olvastam, hogy a makedón annyira eltért a görögtől, hogy nem is értették egymást. Ez is volt az oka, hogy a görögök nem tekintették a makedónokat helléneknek. Nyelvész vonalon meg valami olyasmit olvastam, hogy újabban greko-makedón nyelvcsaládról beszélnek külön görög és makedón nyelvvel. A makedónban sok archaizmus is fönnmaradt állítólag, meg sok tekintetben az illír és thrák csoport nyelveire hasonlított.
Hangsúlyozom, hogy a fenti állítások valódiságát nincs módomban ellenőrizni, mivel nem vagyok szakember.
Az eteokrétairól egy írás a görög nyelv barátai topikból átmásolva:
"A krétai probléma - írja Hrozný -, a történelem legnagyobb problémája, mint Ludwig Curtius mondotta, félszázadon át nyugtalanította a régészek és történettudósok elméjét. Magában foglalja a prehellén népesség, az úgynevezett pelazgok kérdését is, a mükénei műveltségét és nagyszámú egyéb, fontos problémát. 1900-ban jutott válságos pontra, mikor Sir Arthur Evans knósszoszi ásatásai során 1600 krétai írású cseréptáblát talált. Hasonló táblákat találtak görög földön is, így Thébában s újabban az amerikai Blegen Püloszban, Nesztor székhelyén, Pelopónnészoszban.
Legelőször is jelezzük, hogy háromféle krétai írást ismerünk, és pedig:
1. Hieroglifikus írást, mely a Kr. e. 2100-1580 közt volt használatban;
2. A. jelzésű lineáris írást, a Kr. e. 1650-1400 közti időből; ez főként a 16. században virágzott;
3. B. jelzésű lineáris írást, a Kr. e. 1450-1200 körüli időből.
A krétai írás három formája fejlődésének három állomását képviseli. Mi a B. jelzésű lineáris írásnak szenteljük munkánkat, ezzel íratott a legtöbb fennmaradt emlék. Mindeddig egyetlen krétai írásjelet sem fejtettek meg, minthogy a krétai nyelv ismeretlen volt. A krétai probléma megoldása azért a legnehezebb, mert olyan feliratokkal van dolgunk, melyek ismeretlen írással, ismeretlen nyelven vannak írva. Két ismeretlenből álló, megoldhatatlan egyenlettel állunk szemben, melyet Henri Berr, Glotz művének: »La civilisation Égéenne«-nek előszavában e végkövetkeztetéssel jellemzett: »Kréta még várja Champollionját«".
Noha számtalan kísérlet történt a krétai írás megoldására, egyikük sem járt sikerrel. A kudarc egyik legfőbb oka az volt, hogy a görög nyelvből próbálták megmagyarázni a görög földről származó, krétai nyelven írt feliratokat. A nehézség másik oka abban állt, hogy a nyelvészek a krétai írást a ciprusi segítségével akarták kibetűzni, amely a Kr. e. első évezredből származik. Itt azonban nem arról van szó, hogy bizonyos hasonlóságok és kapcsolatok vannak a két írás között; teljességgel lehetetlen a ciprusi értékeket (jelentéseket) a krétai iratok olvasására alkalmazni. Nyelvészeti szempontból lehetetlen olvasatok származnak az ilyen kombinációkból.
Magamnak azonban, krétai kutatásaim legkezdetétől fogva, az a határozott érzésem volt, hogy a krétai írás rokonságban van számos ókeleti írással, mint például a hieroglifikus "hittitával", a protoindiaival, amelyről kimutattam, hogy Nyugat-Ázsiából származik; továbbá néhány esetben a babiloni ékírással, a szinájival, s különösen a foinikkal és a hieroglifikus egyiptomival. Ennek az ókeleti paleografikus forrásanyagnak (a prágai állami nyomdában kiöntettem és összehasonlító táblázatokban egybeállítottam) gondos kritikai vizsgálata hamarosan rávezetett, hogyan azonosítsam a krétai írásjeleket, és meghatározhassam valószínű olvasatukat. Csakhamar egyes elfogadható s nagyon valószínű szavakhoz és nevekhez jutottam, melyek lehetővé tették az összehasonlítást. Módszerem mindig szigorúan kombinatív volt.
Első sikeresen megfejtett felirataim egyikét Kuruniotisz tanár találta Eleusziszban; a szöveg egy nagy edényre van festve (30. ábra.). Az első szó első jele pontos mása a ciprusi ta jelnek; a harmadik jel hasonló a ciprusi na,n jelhez, csupán a felső rövid összekötő vonalban különbözik tőle: . A második jel csaknem azonos a hieroglif "hittita" jellel, éppúgy mint a protoindiai ya szótagjeggyel. Eredményképpen elolvashattam a felirat első szavát: ta-ya-n(a).
A második sor első szava ugyanavval a jellel kezdődik, amelyet a ciprusiban ta-nak vagy alkalmilag t-nek olvasunk. A szó harmadik jele lábat ábrázol, s emlékeztet a "láb" jelre, jelentése pedig a b. Ugyane szó negyedik jele csupán változata az első sor második jelének, s így ya-nak olvasandó. A második sor második jele többféle ha,h jelentésű jegyre emlékeztet, így többek közt a sábai , jegyre, s néhány hasonló hieroglif-"hittita", etruszk és más jelre. Eredményül a második sor első szavára ezt az olvasatot nyertem: T(a)-ha-ba-ya.
A felirat egy oly jellel végződik, amely gyakran előfordul a hieroglif-"hittita", a protoindiai, sőt a babiloni ékírásban, s jelentése "nagy ház, palota".
Nézetem szerint az első szó: tayan(a) az ékírású-hittita tai-, te- ige származéka, nyilván rokona, többek közt, a görög tithémi-nek, s jelentése: (le)tesz, (el)helyez, (le)rak. A szó gyakran előfordul a krétai feliratokon evvel a jelentéssel: "ami letétetett, felajánltatott (felajánlott adomány)". A következő szó: T(a)habaya, úgy látszik Théba város nevének krétai vagy prehellén formája: Thébé, Thébai. A krétai alak valószínűleg többes számú forma, -ai(a) raggal, amelyet többek közt a hieroglif-"hittitából" is ismerünk.
Így tehát a felirat szövegének alábbi fordítását kaptam:
Theba város palotájának felajánlása.
Úgy látszik, a thébai palota ajándékozta ezt az edényt az eleusziszi szentélynek, valami értékes tartalommal megtöltve, felajánlásul az ott tisztelt isteneknek. Ezt az értelmezést teljesen valószínűnek tartom s megegyezőnek az egész környezettel. Több ilyenfajta felirat maradt fenn, különösen Thébában...
Egy másik, Knósszoszban talált felirat, szintén első megfejtéseim egyike, újabb jelek és szavak ismeretéhez segített (31. ábra.).
Az írás első jele nem egyéb, mint változata a már ismert ya jelnek. A második a kéz képjegye öt ujjal, s emlékeztet a proto-indiai jelre, amely szintén kezet ábrázol, s jelentése: i. Ez a hangérték vélhetőleg sémita eredetű, és a sémita yad, a babiloni idu szóra megy vissza, mely kezet, kart jelent. Ezért az első szót -yá-i-nak olvasom, minthogy ezt az olvasatot a krétai feliratok számos helye megerősíti.
A felirat harmadik jele azonos a ciprusi és az ékírású babiloni pa jellel, s valószínűleg pa-nak is ejtették ki. A következő jel tökéletesen megegyezik a foinik t és emfatikus [nyomatékos] t jellel. Az ötödik jel hangértéke kétségkívül ru. Ahogy számos más esetben kimutattam, csepegő vizet jelent. Így a következő szót kaptam: pa-t(a)-ru. Ez babiloni eredetű szó, jelentése "tőr". S hogy olvasatom helyes, bizonyítja a tőr ábrája a felirat végén. Ez a kép beszédesen szemlélteti és megerősíti, hogy a szövegben tőrről van szó. A patru szó a babiloniból van kölcsönvéve. Még többször is látni fogjuk, hogy a babiloni hatás Krétán igen erős volt.
E hatás bebizonyulása egyike volt a sokféle meglepetésnek a krétai feliratok kibetűzése során. Több babiloni pecséthenger került elő Krétán, mégis aligha lehetett várni, hogy a babiloni hatás oly erős volt légyen, mint a krétai szövegek fölfedik. De hadd hívjam fel a figyelmet egy Assurból származó asszír szövegre, melyből megállapítható, hogy Szárgon király politikai hatalmának (Kr. e. 24. század) nyugati határa Anaku és Kaptara volt. Kaptara országa kétségkívül azonos a bibliai Kaftór országával vagyis Krétával. Evvel a névvel szoros kapcsolatban van az egyiptomi Kftjw, Keftiu név, mely Krétára és a krétaiakra vonatkozik. Megállapítottnak vesszük, hogy Szárgon, Akkád leghatalmasabb királya, aki hadjárataiban "átkelt a nyugati tengeren és három évet töltött Nyugaton", eljutott Krétára, s a szigetet babiloni gyarmattá tette, hasonlóan Babilon majd Szíria többi kereskedelmi gyarmatához, mint például Kanes, ma Kültepe városát Kis-Ázsiában. Csak így magyarázhatjuk meg a babiloni neveket, miket a krétai szövegekben találtam, keresés nélkül, így például a Naggaru nevet, mely ácsot jelent. Lehetséges az is, hogy az Anaku név, vagyis "az Ólom Országa", melyet Szárgon, úgy látszik, szintén elfoglalt, az attikai Laurion-hegylánc híres ólom- és ezüstbányáit jelzi, melyek Attika és Athén gazdagságának fő forrásai voltak. Ebből következik, hogy Ó-Babilon leghatalmasabb királya görög földön járt. Mint látni fogjuk, éppen Argolisz mutat fel erős babiloni és babiloni-amorita hatásokat.
A felirat harmadik szava kettősbaltát ábrázoló jellel kezdődik, s úgy látszik, determinatívumként használták azoknak a helyeknek jelölésére, ahol a kettősbalta szentélyei álltak. A kettősbalta a mezopotámiai és a kis-ázsiai műveltség övezetéből jött, vagyis a hittitáktól és a szírektől, s a legfontosabb szent jelvények egyike volt Krétán. Ezután a láb közepe következik, ba olvasattal, után a jel, mely igen gyakran a krétai jellel váltakozik. Az utóbbit a hieroglif-"hittita" jellel hasonlítanám össze sza, szi, sz jelentéssel, és a protoindiai jellel, mely szintén sza,szi,sz-nek vagy sá, si, s-nek olvasandó. Ebből folyik, hogy a jel sza, szi, sz-et jelent, ami számtalan szövegben használhatónak bizonyult. Ezt a jel követi, mely más helyeken a ya jelével váltakozik, s ennélfogva szintén ya-nak olvasandó. Így arra jutok, hogy a jel itt szi-nek olvasandó: Ba-szi-ya. A szó utolsó jele ismét a kettősbalta, csakhogy ez esetben fonetikusan olvasható abból az okból, mert a kettősbalta neve Kis-Ázsiában és valószínűleg Krétán is labrys volt; a fonetikus olvasat la, l, a labrys eleje. A labrys szó rokonságban van a labürinthosszal, mely a knoszoszi királyi palota neve, ahol a király isteni hatalmának ez az emblémája nagy számban volt elhelyezve.
A yá-i szót ismerjük a hieroglif-"hittitából" és a protoindiaiból: ez a yas, yat mutató névmás többes számú, első személyű, indoeurópai megfelelője: *ios, görög: ős osz, ó-indiai: ya-h, többes számú végződése: -ai. A Basziyal-ban szereplő -al rag tulajdont, valamihez tartozást jelent, s jól ismert a hittitában és más kis-ázsiai nyelvekben. A mondat fordítása így hangzil:
Ezek a kettősbalta Baszija városának tőrei - beleértve, hogy Baszijában készítették őket.
Baszija városa ekkoriban oly híres volt tőreiről, mint a mohamedán Kelet damaszkuszi acéljáról. Ez a felirat a knoszoszi arzenál leltárának egyik tétele, s azt mondja: "Ezek itt Baszija város tőrei", szemléltetve egy tőr rajzával.
Már ez a két rövid felirat is a rokonságnak határozott nyomait tünteti fel a hittita nyelvvel és általánosságban szólva, a kis-ázsiai nyelvekkel. A yai névmás, mely ezek-et jelent, egy csoportba osztja őket a hieroglif-"hittitával", és nem az ékírású hittitával. De e mellett a krétaiban megtaláljuk a nat mutató névmást, mely előfordul az ékírású hittitában, azonban a hieroglifikusban nem. E szerint a krétai nyelv, úgy látszik, közbenső helyen áll e két indoeurópai nyelv között, mindkettővel más-más érintkező pontokon lévén kapcsolatban..."
Ez a két rövid próba bizonyára elegendőképpen szemlélteti Hrozný módszerét, s egyúttal ízelítőt ad munkásságának, a puszta írástörténetet messze meghaladó jelentőségéről. A kutatás útja ezután egyre könnyebb lesz, s az egyiptomi és babiloni példára emlékezve, lényeges új felfedezéseket várhatunk a Mediterráneum eddig történet előttinek bélyegzett múltjáról. Bár egy különös, érthetetlen tünettel számolnunk kell: érthetetlen, hogy e rendkívül fejlett műveltség maradványai közül hosszabb írott szövegnek vagy éppen "könyvnek" roncsai sem kerültek elő, könyvtárnak nyomára sem akadtak, mint ahogy - különös - templomokat sem találtak. Minden helyet kapott a palotavárosok csodálatos labirintusaiban: dísztermek, függönyökkel tagolható, a nap minden szakában más-más kilátást nyújtó oszlopcsarnokok, teraszok, kertek, felvonulóutak a márvány, az alabástrom, a dús színű freskók pompájában, cirkuszi arénák, vízöblítéses fürdők és W. C.-k, arzenálok, élelmiszerraktárak - a gazdagság s a művészet virágzásának minden formájában. De az irodalmi és tudományos élet emlékei hiányzanak, s a vallási kultuszból csak emblémák és oltárok, áldozatok miniatűr képei maradtak fenn, igaz, hogy ezek seregestül. Mi történt Krétán évezredeken át? A romok igen sokat s csodálatos dolgokat beszélnek el, de még ugyanannyi rejtély várja a megoldást.
Jegyzet: Ezekhez az új felfedezésekhez szorosan kapcsolódik egy híradás, mely éppen e sorok írása közben (1954. július) érkezik hozzánk. Noha a hírt csupán egy illusztrált hírlapi közleményből vesszük, amelyet nem sorolhatunk a megbízható források közé, mégsem hagyhatjuk említetlenül, hiszen az egész krétai kérdés lezáratlan még, s bizonyára így marad még hosszú éveken át. Ezúttal a Püloszban, 1939-ben talált agyagtáblákról van szó, melyeknek feliratait a híradás szerint most fejtette meg Michael Ventris40 angol építész és műkedvelő írás-régész. A táblák kb. Kr. e. 1500-ból származnak és görög nyelvűek. E szerint Homérosz görögjei, helyesebben az iónok már 5-600 évvel az Iliász kelte előtt írástudók voltak, s a megfejtő szerint saját ábécéjük volt. Ez megcáfolná az eddigi tudományos közmegállapodást, hogy az e korban már szereplő görög népek írástudatlanok voltak, mert hiszen a görög ábécé foinik eredetű és sokkal későbbi időből származik. A híradásban felsorolt angol és amerikai szakemberek, kik Ventris megfejtéseinek további feldolgozásával foglalkoznak, nem említik a krétai írást, sem sikeres kibetűzését, holott a közölt ábrákból első tekintetre megállapítható, hogy a feliratokon kétségkívül krétai írásjelekkel van dolgunk. Ebből egy igen egyszerű következmény adódik: ha a feliratok csakugyan görög nyelvűek, az azt jelenti, hogy valamelyik kis-ázsiai görög nép ebben az időben átvette és használta a krétai írásrendszert - ahogyan 3-400 századdal utóbb a foinikot. S a kérdés csak az, miért mondott le az előbbiről, s miért lett általánossá és véglegessé a másik? Ebben a szokott körülmények játszhattak közre: a népközi érintkezés, a kereskedés stb. viszonyai, de a döntő ok nyilván az lett, hogy a foinik betűábécé fejlettebb volt, és jobban simult a görög beszéd törvényeihez."
Itt van egy inkább történelmi, mint nyelvészeti felvetés, remélem mégsem teljesen off.
Hogyan alakult ki az INDOEURÓPAI nyelvcsalád?
A hagyományos elméletek szerint az INDOEURÓPAI nyelveket beszélő népek ősei a Kr.e. IV. évezredben a pontuszi sztyeppéken élő lótartó nomádok (kurgán-kultúra)voltak. A Kr.e. III – Kr.e. I: évezredben nagy terjeszkedést hajtottak végre, amelynek eredményeképpen az indoeurópai nyelvek Európa és Ázsia óriási területein terjedtek el. A hagyományos elmélet az egyes INDOEURÓPAI nyelvcsaládok közti óriási különbségeket a hagyományos lineáris családfa-elmélettel próbálja magyarázni (elvándorlok – leágazok elmélet), annyit megengedve, hogy jelentős regionális különbségek már a proto-indoeurópai nyelvben lehettek (keleti és nyugati, satem és centum ág).
A nyelvészek és a történészek újabb nemzedéke azonban – szembenézve a történelmi és nyelvészeti tényekkel – azt állítja, hogy az INDOEURÓPAI nyelvcsalád ilyen módon ennyi idő alatt nem alakulhatott ki. Azt állítják, hogy a hagyományos elvándorlok – szétágazok elmélettel az INDOEURÓPAI nyelvcsalád kialakulása nem magyarázható meg. A proto-germán például – amelyben az alapszókincs több mint 30 %-a nem indoeurópai eredetű – biztos, hogy nem keletkezhetett egyszerű leágazással.
Ezért az alternatív indogermanista nyelvészek újabban bonyolult hullámszerű, diffúziós nyelvfejlődésről beszélnek, tovább bonyolítva az elméletet szubsztrátumok, adsztrátumok és szupersztrátumok bonyolult szövétnekével.
Néhány régész – köztük Makkay János magyar régészprofesszor – azonban más úton indult el. Ők kétségbe vonják, hogy az indoeurópai nyelvet és kultúrát a lovasnomád kurgán-kultúra népe terjesztette volna. Szintén kétségbe vonják, hogy ez a lovasnép – bármely fejlett is volt – aránylag rövid idő alatt óriási területeken tudta volna a nyelvét elterjeszteni. Néhányan közülük azt állítják, hogy az INDOEURÓPAI nyelvcsalád bölcsője Nyugat-Anatóliában és Thráciában, ill. részben Hellászban ringott, ahonnan már a Kr.e. VI-V. évezredben elkezdett terjeszkedni észak-északnyugat felé. Az ősi indoeurópaiakat ezek a tudósok Nyugat-Anatólia és a Balkán korai neolitikus kultúráival azonosítják, amelyek lassan hatoltak észak és nyugat felé a Duna medencéjében. Az elmélet szerint ez a népcsoport terjesztette volna el a földművelő és állattartó életmódot Európa mérsékelt éghajlatú övezetében. A Duna, majd a Rajna medencéjében nyomultak lassan előre nyugat és észak felé és valamikor a Kr.e. IV. évezredben elérték a La Manche csatornát.
Az új elmélettel egy sor nép és kultúra származása új megvilágításba kerülne, magyarázatot nyerne pl. az indoeurópai nyelvek korai anatóliai megjelenése vagy az ógörögök eredetének problémája.
Mindenesetre az új elmélet még mind történelmi, mind nyelvészeti szempontból bizonyításra szorul.
Továbbá felvetődik a kérdés, hogyha a kurgán-kultúra népei nem INDOEURÓPAI nyelven beszéltek, akkor vajon MILYENEN?
A linkbeszúrás kitolt velem (itt van egy programhiba a szoftverben), kénytelen vagyok újra beidézni a cikket:
Kedves eguzki!
> 1: Noha van walesi szótáram, két hang kiejtése nem teljesen világos számomra. Ami világos: U = ü
Ez nem annyira világos, merthogy ez nem a mi [ü] hangunk. Sokkal inkább az oroszok jerüje, a törökök pont nélküli ı-je, ill. a románok â-e, î-e, vagyis nem elöl, hanem középen képzett felső nyelvállású kerekítetlen mgh., az X-SAMPA jelölésével [i\] (IPA/APhi: áthúzott i; pontosabban ennek ernyedt, centralizált változata, amely úgy viszonyul az [i\]-hez, ahogy az angol rövid [I] visonyul a mi [i]-nkhez; de ez már túlzott precizitás. E hang szabványon kívüli jele [I\], IPA/APhI: árhúzott kiskapitális I.) Illetve még ez sem teljesen világos, mert ez az ejtésmód az észak-walesi nyelvjárásokra jellemző, Dél-Walseben sima [i]-nek ejtik.
> DD = zöngés réshang
Egész pontosan interdentális réshang, X-SAMPA [D], mint az angol then szóban.
> Az egyik kérdéses betű az "y". A szótári magyarázat szerint egyszótagú szavakban ill. ha utolsó szótagban fordul elő akkor a kiejtése kb. "u"
Nam az ejtése "u", hanem ilyen esetekben ugyanúgy kell kiejteni, mint a fenti u betűt, azaz északon [i\]-ként, délen [i]-ként.
> Azonban vannak esetek amikor "á" szerű a kiejtése, pl. az yr szóban ami egy névelő.
Az előző pont által le nem fedett esetekben az y betű ejtése egyszerű svá (X-SAMPA [@]), vagyis olyan, mint az angol about szó a-ja.
> ezért nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen szavakkal: wy (tojás); wyau (tojások); wybren (égbolt); wynwynyn (hagyma); wyth (nyolc); stb. Valószínű, hogy talán a wy egy diftongus.
Az wy valóban diftongus, ezen belül záródó, azaz eleje egy teljes ejtésű [u], a vége pedig az u-nak írt hang rövid, nem szótagértékű változata, azaz északon [i\_^], délen [i_^] (ez utóbbi nyelvjárási alakot "magyarosan" ejtve, a diftongus uj lesz).
> A másik kérdéses hang a "ll" pl: llyffant (béka); llwynog (róka).
E hang X-SAMPA-beli jele [K], az IPA/APhI-ban egy kis l "övvel". A hang leírása: zöngétlen alevoláris oldalréshang. Kiestését kétféleképp lehet megközelíteni: az egyik - olyan sz hangot ejtünk, ahol a levegő nem a nyelv közepén meg végig, hanem oldalt a nyelv szélei mentén; a másik - zöngétlen l-t ejtesz, azonban a nyelved nem megy azonnal le, hanem a szájpadláshoz közel marad, mint egy "rendes" réshang esetén. Alant az omniglotos linken találsz szövegmutatványt, amely tartalmazza ezt a hangot.
> 1: Noha van walesi szótáram, két hang kiejtése nem teljesen világos számomra. Ami világos: U = ü
Ez nem annyira világos, merthogy ez nem a mi [ü] hangunk. Sokkal inkább az oroszok jerüje, a törökök ponzt nélküli ı-je, ill. a románok â-e, î-e, vagyis nem elöl, hanem középen képzett felső nyelvállású kerekítetlen mgh., az X_SAMPA jelölésével (IPA/APhi: áthúzott i; pontosabban ennek ernyedt, centralizált változata, amely úgy viszonyul az -hez, ahogy az angol rövid visonyul a mi -nkhez; de ez már túlzott precizitás. E hang szabványon kívüli jele , IPA/APhI: árhúzott kiskapitális I.) Illetve még ez sem teljesen világos, mert ez az ejtésmód az észak-walesi nyelvjárásokra jellmző, Dél-Walseben sima -nek ejtik.
> DD = zöngés réshang
Egész pontosan interdentális réshang, X-SAMPA [D], mint az angol then szóban.
> Az egyik kérdéses betű az "y". A szótári magyarázat szerint egyszótagú szavakban ill. ha utolsó szótagban fordul elő akkor a kiejtése kb. "u"
Nam az ejtése "u", hanem ilyen esetekben ugyanúgy kell kiejteni, mint a fenti u betűt, azaz északon -jént, délen -ként.
> Azonban vannak esetek amikor "á" szerű a kiejtése, pl. az yr szóban ami egy névelő.
Az előző pont által le nem fedett esetekben az y betű ejtése egyszerű svá (X-SAMPA [@]), vagyis olyan, mint az angol about szó a-ja.
> ezért nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen szavakkal: wy (tojás); wyau (tojások); wybren (égbolt); wynwynyn (hagyma); wyth (nyolc); stb. Valószínű, hogy talán a wy egy diftongus.[/ig
Az wy valóban diftongus, ezen belül záródó, azaz eleje egy teljes ejtésű , a vége pedig az u-nak írt hang rövid, nem szótagértékű változata, azaz északon [i_^], délen [i_^] (ez utóbbi nyelvjárái alakot "magyarosan" ejtve, a diftongus uj lesz).
> A másik kérdéses hang a "ll" pl: llyffant (béka); llwynog (róka).
E hang X-SAMPA-beli jele [K], az IPA/APhI-ban egy kis l "övvel". A hang leírása: zöngétlen alevoláris oldalréshang. Kiestését kétféleképp lehet megközelíteni: az egyik - olyan sz hangot ejtünk, ahol a levegő nem a nyelv közepén meg végig, hanem oldalt a nyelv szélei mentén; a másik - zöngétlen l-t ejtesz, azonban a nyelved nem megy azonnal le, hanem a szájpadláshoz közel marad, mint egy "rendes" réshang esetén. Alant az omniglotos linken találsz szövegmutatványt, amely tartalmazza ezt a hangot.
1) A magánhangzó illeszkedés (Vowel Harmony) néven ismert nyelvtani jelenség az uráli és az altáji nyelveken kívül mely nyelvekre jellemző még?
Volt valami praktikus oka is, hogy ez egyes nyelvekben kialakult, vagy csupán a jóhangzás az egyetlen célja?
2) Anatólia ősi, preindoeurópai nyelveiről (proto-hatti, hurri, urartui) mit lehet tudni? Úgy tudom, hogy mindegyikből maradtak fenn feliratok. A hurri és az urartui egymással rokon, sőt egyesek szerint távolról a sumérral és az urál-altájival is rokonítható. Van ezeknek az elméleteknek valami alapjuk, vagy csak a szokásos hungarista délibábok?
Akit érdekel, az eteokrétai nyelv megfejtésének jelenlegi állapotáról és problémáiról van egy hozzászólás A görög nyelv barátai topikon (Filosz/nyelvtudor fórum) Spyroslyra tollából.
Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy a görög nyelv őshonos (autochton) az Égeikumban - mit azt néhány tudós feltételezi - akkor kártyavárként omlok össze a pontuszi sztyeppékről bevándorló indoeurópaiak elmélete és lehet újraírni a prehisztorikus Európa történetét.