Keresés

Lesznai Anna

HAZAVÁGYÁS

Miért nincs számomra kékebb, mint a Vihorlát kékje?

Mért nincs más zöld, mint a zizegő Ondova völgyé?

Hol suhogó sarló nyomában a darázs duruzsolva száll.

Ott örömet lihegő dombon kemény makk cseperedik tölggyé

Ütemre tavasszal az ember illatos méntát kaszál.

Játszódó gyermekek futnak, visongnak ciripelő gyepben

Gereblyés lányok inge, ingó fehér virág.

Meredek, harmatos úton nyikorog a kocsi fékje

A gazda csikaja torpan, fürjfi riadva rebben.

A föld zöld csipeje reszket, az ég kék sátora leng,

Völgyek citeráján feszülő sugarak húrja peng

Fellegek hátán tapodva a nap, magosra hág.

De szomjazom utad porát is lesznai megyei mezsgye,

Faluvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák,

Akácok illatos árnya, nyújtózó topolyák...

Már pirkad, a templom tornya rőt csőrrel fúródik az égbe

Ó! mennyek lelketlen derűje, fekete lombú fák!

Dudvás kiskert kebelében kirívón kacag a mák!

Hunyorgó viskók lesnek, a fahíd dobogva reszket

Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek...

Egyszerű formáknak háza, kertje egyszerű szónak

Egyszerű vágyak, rátok szomjazva vágyom:

„Friss vizet szeretnék inni” „Harapni foszlós kalácsot.”

„Heverni estvétől délig levendula illatos ágyon.”

„Este a fenyves alatt, hol fütyülnek vidám pirókok

Csókolni akarok váltig sok kerek jóllakott csókot.”

...Így volt ez rendjén: ősszel drágábbak a kertek

Ha bimbós kacajjal a nyárnak megtermő ölében hevertek.

Én régi magam – úton útfélen elémbe bukkansz

Jaj! szomjasan futnék feléd – de íme döbbenve megállok.

Ki a kurta rokolyás kövér gyermek? Kik a furcsa leányok,

Szép sorban virító varázsos fasorrá verődtek?

A kisebbek, csukott szemükkel (térdig gyökér még) a földbe nőttek,

S van, ki a testét már pompás vérző magányba tépte.

Ki az ifjasszony ottan, gyermeki álmot ringat ölében

Aluvó szemekkel ütemes rendre illeg a lépte?

Testvér ő fákkal, magával soha szembe nem nézett!...

S ki vagyok idegen, idegen mostani énem?

Múltam képébe búsan csodálva látok:

A visszatérés áldott útját elállom magamtól.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [99-100.]

Lesznai Anna

HOSSZÚ ŐSZI VERS

Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát.

Becézi kései kéjét a sokat szült asszony: az év.

Megérlelte sorra a magvát, zsenge szálú mezőit

Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé.

Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban

Vándormadár szárnyára bízza a magzatait.

Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon

S terhüket sorra elejti a terhes anyai gally.

Jól tudja, hogy bennük a kincs, a talizmán céljába érett,

Mely örök életet adhat s immár teljesek ők.

A fészkek új fészkekbe váltak, s telehintették dalukkal

A nyaraknak fáit és szárnnyal a vándor ősznek egét.

Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány

Búzáját behordta az ember, s hitvesi ágyban pihen.

–    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –

Csak nékem nincs őszöm ez évben, mert tavaszos serkedt a vágyam

S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év:

Úgy állok az őszülő kertben, mint az, akit itt feledtek

Szívem még meztelen május – nem öltözi teljesedés.

És szólok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,

Hogy jöjjenek vissza értem, s ne hagyjanak magtalanul!

De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük

Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.

Jaj; rajtunk nincs rügyi kényszer. – Ajkamnak vágyát idén már

Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.

Véletlen asszonyszerelmet nem vezérel védőn az évad,

S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz...

– Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,

Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!

És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,

Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,

S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,

Ki ölelő kedvre és magra énnekem rendeltetett.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [89-90.]

Lesznai Anna

VÁRAKOZÁS

Jaj nékem, szedetlen hervad számos gyümölcsfám

Szőlőkertem tövén hány fonnyadó gerezd!

Nem jön, ki tépné rólam a könnyet, a csókot.

– Kedvesemért mennyit szenvednék még örömest.

Ne sirj, asszony, mert gazdátlan hervad a szőlőd:

Mindenik szemét számon tartja az Isten

Öblös tenyerében borrá erjed aszúja,

A sohasem sajtolt borban veszendő soha sincsen.

Elszórt magvukat Isten megkereste:

Feltámad majdan minden napod teste

És minden elsírt órád rügybe zsendül.

Mely áldozati szentelt borrá érett

Bízó kézzel kínáld szerelmetes véred

A kedvesnek ha útadon eléred

Csókodban ezer csóknak kelyhe csendül.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [78.]

Lesznai Anna

NAPSZÁLLTÁN

Kedvesem, enyhítsd a csókot: ejtsd el a tőrt.

Nem látod, estbe borult a bíbor határ.

Nem látod te, ki szembekerültél velem:

Sok kicsi ránc gyűlt néző szemem köré,

Fáradt őszbe vegyül már gyűrűs hajam.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Már eleget sírtam bódult hársfa-fasorban.

Már elegen téptek belőlem rezgő sikolyt.

Jobb lenne halkan ülni az ablak előtt

Gyermekek táncát lesve az alkonyaton.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Jó lenne pihenni, bizton nyugodni már,

Mint testvér a testvér egy ölből fakadt ölén.

Bízni, hogy máma és holnap s örökkön-örökké

Kiváltja, megváltja hangod visszhangzó életemet.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Ne higgyed, ne várjad, hogy sokfelé viszen az út.

Mert delelőt látott, aludni száll már a nap.

Hiába ösztöklöd, szítod érett szívünk:

Aranysúlyától telten csak hazahull.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Most olvad mézbe a végső, véres sugár.

Hadd leljen karodban az édes alkonyi tűz,

S rögzitsen engem sorsod ércserlegére

Rózsás zománcként az izzó esti kohó.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [75-76.]

Lesznai Anna

EGYSZERŰ DAL

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,

A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.

Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt

A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,

Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,

Ő alszik és hüvös, de viselős izzó kehellyel.

Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.

Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.

Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,

Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.

Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,

Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.

Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,

Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,

Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket

Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.

Jaj, tudni, szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,

Léptednek nyomán arannyal porzik az út.

Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [73-74.]

Lesznai Anna

SZÜRETI KIS NÓTA

Kedves a tavasz, jó a nyár,

Ki tárt kehellyel magra vár

S a szél, a szelídült betyár

Selyem topánban súgva jár.

De édesebb az őszi est:

Mint ért gerezd, úgy zsong a test.

Szüreti vért szűr a határ

Legérdesebb az esti pár.

Ó esti illat, őszi kéj,

Szívem zengő serleg, zenélj.

Búcsús örömmel szerteszét

Ontsad dalos nyarad delét.

A nyár már elég régen áll

A csattanó fürt kiabál:

,,Hamvadó piros lomb között

Vetkezd le, nyár, dús köntösöd.

Ringj bíbor égen meztelen

És lágyan, érten, nesztelen

Feletted, halk felleg halad,

A sors ölébe ejtsd magad.”

Halljad én mézem, kedvesem

Alkonyízű szerelmesem

Koccintsunk össze két szívet

Egy tüzeset, egy részeget.

Ért kérés, teljesült fohász

Magba szökkenő őszi nász

Zamatos, sűrű halk öröm...

Hörpintsd föl szívem, s eltöröm.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [71-72.]

Lesznai Anna

AJÁNDÉK

Ajkamba szállott pirosló vérem,

Hogy közelgő ajkad jöttére érjen,

Szemeim körül udvara támadt

Királyi csókod kívánt nyomának.

Hogy minden vágyad magába vésse,

Megnyílott karom lágy ölelése.

Szent aranyserleg lett az én testem,

Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen.

S testté lett lelkem, beszédes lelkem,

Hogy csókká válva megváltód lehessen,

Hogy vérré válva vehessen néked

Egy cseppnyi-percnyi üdvösséget.

De a te szemed nem pihent rajtam,

Iramló ajkad nem lelte ajkam

Szent aranyserleg bántotta tested

Játszódó patak medrét kerested.

Mint csörtető szarvas erdei ágat

Ugy tépett engem rohanó vágyad.

S mint vérrel rontott bíbor ivónál

Szép kényes szarvas horkanva retten:

Riadó gőggel, meglepetten

Sebzett lelkem partján megálltál.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [62.]

Lesznai Anna

TUDOM, HOGY VAGY

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

Állok az esőszagú kertközépen

És kinyújtom két áldott, dús karom

Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

Nem kereslek, és mámort nem remélek

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

A lombos kertnek minden szála rebben

És elmerül tengernyi tárt szívemben

Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

Az ég boltja csillagfénnyel kevert,

Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,

Szerelmem fáján virágként megülnek

Dalos virágok dús szerelmem fáján

Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.

Nincs fény többé az égi mezők táján,

Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam

Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,

Karom sem más, csak bontott ölelésed,

A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.

Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden

Gazdag tejútja a százkeblű létnek.

És utolsónak bévonulok én is –

Hála néked, hogy nem kell lennem nékem

Én édes, áldott, boldog megszűnésem,

Nem kell lennem többé: te vagy.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [58-59.]

Lesznai Anna

NYÁRI NAP

Párom ma jön: ajándokul

Bíbor szerelmet hoz nekem

S hogy édes legyen benne bíznom

Messziről jön és idegen.

Ugye, azért késtél soká,

Hogy harmatos kín hamva lepjen,

Hogy nyári napok forró lázán,

Mézzé vált vágy verje ki testem?

Csudálkozva nézem karom,

Mint hajlik ölelésre íve,

Mély gyökerű gyönyörök íze

Gyülemlik csókká ajkamon.

Bő fényözön csurog a kerten,

Sok izzó kelyhű tárt virág:

Én és a kéklő szilvafák

Állunk, várunk napfénykeverten.

Nem is akarunk más gyönyört

Elég lesz, ha duzzadva éled

Érett testünk – és ha tevéled

Kemény szívem gyengére tört.

Köd előttem, köd utánam, 1918 [52.]

Lesznai Anna

FÉLEK TŐLÜK

Félek tőlük, kiket szerettem,

Tőlük, kik értem búsak voltak,

Mindnyájuktól, kik jönnek, mennek,

Kik meglöktek és meghorzsoltak.

Most túl a hegyek kéklő láncán

Egész nap híves ködben alszom,

Csak alkonyatkor gyúl ki arcom

Piros léptű sugarak táncán.

Határtalan varázskertünknek

Fala neszfogó mesekőből,

Szúró szitákkal fenyők szűrik

A vágyat ki a levegőből.

Itt alszom, alszom, szempillámat

Korállkelyhek sejtése járja,

Óriás muskátlifa lombja,

Minden sóhajt elfojtva, nyomva,

Borul le az álomvilágra.

A földből tömjénpárák szállnak,

Körülöttem vánkossá válnak,

Megingatnak és megtámasztnak,

És kinyujtanak csendre halva,

A buja virág ravatalra.

Ha én itt alszom ezer évet,

És ha én sosem vágyom vágyra,

Úgy testem lassan szentté hervad,

És bémúlok a mennyországba.

Alszom, alszom sok kúszó inda,

Testem, lelkem bénára fonta.

...De míg egészen holt nem lettem,

Félek tőlük, kiket szerettem.

Köd előttem, köd utánam, 1909 [11-12.]

Lengyel Tamás

SERDÜLŐ KORI TANÁCSOK ANYAI NAGYATYÁMTÓL

Sert és más nemes italokat is

ihatunk, szinte végtelenser.

A módsertől függ a serkentő hatás,

vagy, hogy a végén belebetegszel.

Ha a kocsmába lépünk és egy sör-nyű

csúf pincérlány pattan elő,

egy Ser-on Sztónnal nem téveszthető,

és azt mondja: ,,Szép sercegem,

elveim megszegem, de csókodért

az ingyen sör neked itt ma kijut.” –

és úgy érezzük, nincs már más kiút,

a helyes válasz: ,,Na jó, de csak egy ser.”

Ha még ennél is jobban bírnánk... ideggel,

a többit akkor is csak ellen-serként igyuk.

És még néhány tanács, míg száraz a torok:

Ha sokat iszunk, de nem vagyunk Serminátorok

és a kocsma-WC-ajtó zárva, legyen nálunk

egy ,,Szervizelni kell” feliratú tábla.

Ha nő bennünk a ser-elem

és úgy hisszük, asztal alá isszük,

bárki legyen isz – a rendőrjárőrt azért

ne söröljük ide. Sose feledjük –

Ő már Ser-iff.

Végül, ha úgy látjuk, hogy Sermontov

és Sörösmarty Mihál

Serecke híres útján egymással parolál,

vagy apró fehér unikornis

szalad végig az asztalon –

a ser-tepertét abbahagyva

,,Ser pá!”-t mondani itt az alkalom.

eger2003@parnasszus.hu, 2003 [206-207.]

Zsonát helyett ezentúl Bozsikzf néven fogok verseket megosztani.

100 + 11 = 111 progresszív zenei album, amelyeket érdemes (akár többször is) meghallgatni:

AGAMEMNON (svájci) - Agamemnon (1981)

AIRBAG (norvég) - All Rights Removed (2011)

ALPHATAURUS (olasz) - Alphataurus (1973)

ALQUIN (holland) - Marks (1972)

ALQUIN (holland) - The Mountain Queen (1973)

AREA (olasz) - Arbeit Macht Frei (1973)

ASIA MINOR (török, francia) - Between Flesh And Divine (1980)

ATMOSPHERA (brazil) - Fogo E Ar (1998)

AURORA (amerikai) - Aurora (1977)

BACAMARTE (brazil) - Depois Do Fim (Som Arte) (1983)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Darwin! (1972)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Io Sono Nato Libero (1973)

BARCLAY JAMES HARVEST (angol) - Live (1974)

BLUE EFFECT (csehszlovák) - Modry Efekt & Radim Hladik (1975)

CAMEL (angol) - Camel (1973)

CAMEL (angol) - Mirage (1974)

CAMEL (angol) - The Snow Goose (1975)

CAMEL (angol) - Moonmadness (1976)

CARAVAN (angol) - In The Land Of Grey And Pink (1971)

CARAVAN (angol) - For Girls Who Grow Plump In The Night (1973)

CELESTE (olasz) - Celeste (Principe Di Un Giorno) (1976)

CHEIRO DE VIDA (brazil) - Cheiro De Vida (1984)

COLOSSEUM (angol) - Those Who Are About To Die, Salute You (1969)

COLOSSEUM (angol) - Valentyne Suite (1969)

COLOSSEUM (angol) - Daughter Of Time (1970)

CORTE DEI MIRACOLI (olasz) - Corte Dei Miracoli (1976)

DEEP PURPLE (angol) - Made In Japan (1972)

DELIRIUM (olasz) - Dolce Acqua (1971)

DOORS, THE (amerikai) - The Doors (1967)

EARTH AND FIRE (holland) - Song Of The Marching Children (1971)

EELA CRAIG (osztrák) - One Niter (1976)

ELOY (német) - Silent Cries And Mighty Echoes (1979)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Emerson Lake & Palmer (1970)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Tarkus (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Pictures At An Exhibition (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Trilogy (1972)

FOCUS (holland) - Moving Waves (1971)

FOCUS (holland) - Hamburger Concerto (1974)

FOCUS (holland) - Ship Of Memories (1976)

FRUUPP (észak-ír) - Future Legends (1973)

GENESIS (angol) - Trespass (1970)

GENESIS (angol) - Nursery Cryme (1971)

GENESIS (angol) - Foxtrot (1972)

GENESIS (angol) - Selling England By The Pound (1973)

HACKETT, STEVE (angol) - Voyage Of The Acolyte (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - Si On Avait Besoin D´une Cinqueeme Saison (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - L'Heptade 1-2. CD (1976)

ICEBERG (spanyol) - Coses Nostres (1976)

IF (angol) - Waterfall (1972)

ISAO TOMITA (japán) - Pictures At An Exhibition [Mussorgsky] (1975)

JADE WARRIOR (angol) - Released (1971)

JANE (német) - Together (1972)

JAVIAS, LOS (chilei) - Alturas De Macchu Picchu (1981)

KANSAS (amerikai) - Leftoverture (1976)

KHAN (angol) - Space Shanty (1972)

KING CRIMSON (angol) - In The Court Of The Crimson King (1969)

KING CRIMSON (angol) - In The Wake Of Poseidon (1970)

LATTE E MIELE (olasz) - Papillon (1973)

LED ZEPPELIN (angol) - How The West Was Won 1-3. CD (1972, !2003)

MÁQUINA DE HACER PÁJAROS, LA (argentin) - Películas (1977)

MARILLION (angol) - Script For A Jester's Tear (1983)

MARILLION (angol) - Fugazi (1984)

MAXOPHONE (olasz) - Maxophone (1975)

MUSEO ROSENBACH (olasz) - Zarathustra (1973)

NOVA (olasz, angol) - Vimana (1976)

NUCLEUS (skót, angol) - We'll Talk About It Later (1970)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Tubular Bells (1973)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Ommadawn (1975)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Incantations (1978)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Amarok (1990)

ORME, LE (olasz) - Uomo Di Pezza (1972)

ORME, LE (olasz) - Felona E Sorona (1973)

ORME, LE (olasz) - Elementi (2001)

PENDRAGON (angol) - The Window Of Life (1993) [2006 Special Edition]

PINK FLOYD (angol) - Atom Heart Mother (1970)

PINK FLOYD (angol) - Meddle (1971)

PINK FLOYD (angol) - Live At Pompeii (1972)

PINK FLOYD (angol) - Dark Side Of The Moon (1973)

PINK FLOYD (angol) - Wish You Were Here (1975)

PINK FLOYD (angol) - Animals (1977)

PORCUPINE TREE (angol) - Coma Divine [Recorded Live In Rome] (1997)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Storia Di Un Minuto (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Per Un Amico (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Stati Di Immaginazione (2006)

PULSAR (francia) - Halloween (1977)

PULSAR (francia) - Memory Ashes (2007)

QUATERNA RÉQUIEM (brazil) - O Arquiteto (2012)

QUELLA VECCHIA LOCANDA (olasz) - Quella Vecchia Locanda (1972)

RENAISSANCE (angol) - Renaissance (1969)

RENAISSANCE (angol) - Ashes Are Burning (1973)

RENAISSANCE (angol) - Scheherazade And Other Stories (1975)

RETURN TO FOREVER (amerikai) - Where Have I Known You Before (1974)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Contaminazione (1973)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Live In Tokyo [Contaminazione, 1973] (2014)

RUSH (kanadai) - Moving Pictures (1981)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana (1969)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Abraxas (1970)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana 3 (1971)

SBB (lengyel) - Memento z banalnym tryptykiem (1981)

SECRET OYSTER (dán) - Sea Son (1974)

SECRET OYSTER (dán) - Straight To The Krankenhaus (1976)

SEMIRAMIS (olasz) - Dedicato A Frazz (1973)

SUPERTRAMP (angol) - Breakfast In America (1979)

WAKEMAN, RICK (angol) - The Six Wiwes Of Henry VIII (1973)

WAKEMAN, RICK (angol) - No Earthly Connection (1976)

WAKEMAN, RICK (angol) - Criminal Record (1977)

WERWOLF (német) - Creation (1982)

WISHBONE ASH (angol) - Argus (1972)

YES (angol) - Close To The Edge (1972)

YES (angol) - Relayer (1974)

YES (angol) - Going For The One (1977)

Lengyel József

IMÁDANDÓ ISTEN,…

Imádandó Isten, e széles föld néked

Zsámolyod és a menny fényes ülő széked,

A te mindenható kezed csinálmánya

És erőd tüköre e világ alkotmánya;

Csak homályt találunk előttünk és mélységet,

Elménkkel megfogni akarván ily felséget.

Kezdete sohasem volt a te idődnek,

Esztendeid soha el nem végeződnek.

Minden dolgok tőled származnak, mint kútfőtől;

Te lételt nem vettél semmi megelőzőtől,

A változásoknak körülötted helyt nem adsz,

Aki régen voltál, te ugyanazon maradsz.

Láthatatlan lélek, te betöltesz mindent,

Jelen vagy itt alant, valamint odafent.

Nincs oly dolog, melyet szemeid ne látnának,

Bár fedjék ködei a sötét éjszakának.

Ó, emberek, nincsen az Isten előtt titok,

Tudva vannak nála minden gondolatitok.

Csudákkal teljes a természet temploma,

Melyekből kitetszik bölcsességed nyoma.

Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben,

Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben;

Végtelen jóságod a menny és föld hirdeti,

Sokaságát nyelvünk mert ki nem beszélheti.

Szenteknek szentje vagy, ó Isten, s nincs hiba

Szent akaratodnak határozásiba.

Megáll igazságod, ha tartasz törvényszéket,

Mivel jól ismered a szívet és veséket;

Mégis a bűnösnek halálán te nem örülsz,

Inkább nagy irgalmad szerint rajta könyörülsz.

Boldog nép az, amely imád ily felséget,

Boldog, kit ily felség kegyelmébe bévett,

Akinek hatalma mindenre elégséges,

Jósága megadja, akinek mi szükséges.

Tartsd fenn, ó jó Atyánk, köztünk ez ismeretet,

Hogy te nem egyéb vagy, hanem merő szeretet.

Magyar zsoltár [555-556.]

Lengyel Géza

VÉNSÉGES VÉN FOLYÓ

(József Attila tiszteletére)

Több millió éves,

             vénséges vén folyó!

Felhőkbe tűnő és örök megújhodó.

Ha jő az est, mikor csak a kutyák

szólítgatják egymást

                         és megjelennek az első csillagok,

kiülök melléd és hallgatok. Hallgatlak

áhítatos bizalommal. Súgnak, csobognak,

mesélnek lágy hullámaid. Grimm testvérek

szava idéz lidércfényt, rőt orrú boszorkányokat,

gleccser-leánykák, Lech, Inn, Isar vidám kacagása oszlatja a bajt,

hogy aztán Vág, Ipoly, Száva, szerelmes hölgyeid

és Tisza, honunk gyönyörű, szőke nagyasszonya

karjaidba omolva zokogja el kínját, keserűségeit.

Így nekem mondod, mondhatod el,

fáj, hogy ma már nem hallani halászok víg dalát,

hálójuk üres, nemhogy viza, de veres szárnyú keszeg sem akad,

s ha egy leányka rád, miként tükörbe néz,

mi visszatekint, ólomszürke, halotti maszk.

Az ember és én, a víz – szólsz – vagyunk a természet szülöttei;

egymás nélkül mire juthatunk?!

Több millió éves,

             vénséges, bölcs folyó!

Mellőzve minden manőverezést

nyugodt méltósággal, szelíden hömpölyög,

szűz-messzi magasból, gleccsertiszta víztől

táplálva átlibben minden szenny fölött

jól tudva, várja őt a kezdet és a vég –

már várja őt a Világóceán

Rondó a vadonban [84.]

Lengyel Béla

UJ CSILLAGOK CSILLOGNAK

Ma bolyongtam bus avarján az ősznek,

S tünő nyaram aranyködén keresztül

Integettem nagy messze elmenőknek.

Ősz esti mély csönd átölelve tartott

S mig bámult rám a sápadt hold korong

Éltem sajkája elhagyta a partot.

S boldog voltam, hogy senki sincs velem.

Holdfénybe omló partokon maradtak

Kisértő vágy, csók, álom, szerelem.

Hogy csöndjében az őszi éjszakának

Bánatok, könnyek, halvány asszonyok

Egy csónakon vélem már sohsem járnak.

Emlék fájáról nyári életemnek

Didergető bus, őszi szél nyomán

Szines levelek lassan leperegnek.

Boldog voltam, hogy elröpült a mult,

S reám köszöntő őszi életemnek

Mély, mozdulatlan tengerébe fult.

Boldog voltam, hogy sejtett végtelenség,

Ködbe vesző távolok, messzeségek

Csókolják meg az ember testét, lelkét.

Hogy csöndesen elmaradnak megettünk

Nagy tüzekkel felgyújtott apró lángok,

S uj csillagok csillognak meg felettünk.

Hogy örülni tudunk a sárga ősznek…

S tünő nyarunk aranyködén keresztül

Vigan intünk örökre elmenőknek.

Őszi szinek [64.]

Lendvay Éva

BACH – TÉLI VASÁRNAP DÉLELŐTT

Künn hó van

Hatalmas, szikrázó, fehér

Az utakon emberek járnak

Nyomuk ott marad a havon

Téli vasárnap délelőtt

Semmi különös

Konkrét hó, konkrét emberek…

Konkrét madarak kutatnak eledel után

Ma, ezen a szép, fehér vasárnap délelőttön

De mikor Bach megszólal

Minden hófehér vasárnap délelőtt

Csendes vasárnapok milliója

Sűrítődik hirtelen az Emberek Téli Vasárnapjaivá

Amikor kék üvegharang az ég

S a hó ropog a léptek alatt.

Ilyen szikrázó havas utcán

Ment ő is a Thomaskirche felé,

Hogy a hívőknek ( és önmagának )

Orgonáljon.

Zenéje olyan, hogy benne van a hó,

A szikrázás, az ég, a hideg, a jégcsengős fák

Vagy bármi, ami az embert a világban tartja:

         évszakok

                       utak

                             vizek

                                    templomok

                                                     szerelem

Minden.

Hogy ezt megérzed, attól van

mert a zenéje összegez és egyensúlyban tart.

Benne van minden, az is,

hogy ha valamikor majd kihűl a nap

s a föld légköre összerándulva

ismét tengerré válik

s aztán új nap alatt az új élet,

új emberiség születik a bolygón –

akkor egy új Bach ismét

belesűríti zenéjébe mindazt

amit az életről el lehet mondani.

123 vers a zenéről [96-97.]

Lendvay Éva

SZENTESTE

Valami egyre mélyül a délutánban.

Valami egyre csöndesebb lesz

Egyre kékebb.

Valami jön, valami készül

A mély sötétülésben a fény

Biztos ígéret.

Fenyő suhan, gyertyaláng lobban

Minden értelmes, minden illő

A nagy nyugalomban.

Megjuhászodnak a vad és durva dolgok

Hirtelen megszelidülnek

A megzavarodott nyáj barmai

Tenyérből esznek.

Csitul a légzés, a szívdobogás

Halál nincs. Csak egy csillag az égen

S a bölcsőben a csöndes szuszogás.

Árnyék a falon [71.]

Lendvay Éva

A NYÁRI REGGEL

A pillanat

mikor nemcsak nézel, de látsz is

elkezdesz látni.

Látod a nyári reggelt

minden részletét külön

s látod egészben.

És hirtelen

arany tornádó ragad a magasba

s felolvadsz a kékben és aranyban.

És egy Cé-dúr szimfóniában

melyet egy szeráf

személyesen neked kommponált.

Csak ülsz a fűben egy forró kövön

és elborít a fényözön –

Kilenc óra van. Süt a nap.

Minden kezdődik. Indul, kel, fakad.

Te is: te, magad.

Árnyék a falon [68-69.]

Lendvay Éva

NAPFOGYATKOZÁS

Kis sápadt irígy hold tolakszik közénk

s elveszi tőlem fény-meleged,

árnya rútítja-tünteti arcod,

de fényed tüzel a széleken s elvakítja szemem.

Bánat-korommal festem kedvem tört üvegét s úgy nézlek

sóvár-kíváncsin. Kijelölt pályánk törvénye űzi az árnyat,

hogy engem táplálj, engem melengess ismét.

Árnyék a falon [31.]

Lendvay Éva

FÖLÉM HAJOLTÁL

fölém hajoltál átkaroltalak

kikericsek közt őszi réten

s míg könyörögtem ne kívánjalak

a szemed ellen az ősz segítsen

egy csipkebokron átlángolt a nap

s megmutatta arcát az isten

Árnyék a falon [31.]

Lendvay Éva

ESŐBEN

ugyanazok a régi utcák

(szinte már meg se látom őket)

érkezésedkor felderültek

nem hozzám jöttél másfelé jársz

a szürkén gyöngyöző esőben

de a szelek már elsodorták

hétköznapjaim porkabátját

s varázslat van a levegőben

Árnyék a falon [31.]

Lendvay Éva

KIRÁNDULÁS

Esős mezőkön mennék veled

        mert felhő bújt a délelőtti nap alá

s záport zuhintott…

        Dörgött, villámlott, kisütött a nap,

felcsillogott a fű s mi vígan indultunk tovább

        esős mezőkön.

Ma is, mint akkor

        mennék veled esős mezőkön,

megpihennénk, párálló fatörzsön ülve

        bodzafasípot faragnál nekem,

s ha messze bolyongtam a méteres fűben

        s a lábam térdig vizes lett,

sípszóval hívnál s szaladva jönnék,

        hogy ajkadat csókra derítsem.

Megmásznánk a széljárta hegyoldalt,

        tetőre érnénk

s az erdő fáiról gombszemű mókus

        lesne riadtan utánunk

s róka suhanna odva felé,

mert messzire hallik a léptünk

        s víg kacagásunk.

Esős mezőkön sárga virágok s zöldszemű

        cserjék ágai közt

szállna velünk a szabadság,

s újra szeretnél engem.

Esős mezőkön csak a nagyszemű béka,

        surranó zöld gyík figyelne minket,

hogy kart karba öltve az égre tekintünk

        s búcsút intünk a távozó nyári viharnak.

Csak a pihenő fekete föld érezné

        testünk súlyát,

s lelkünk könnyűségét a táguló kék ég…

S ott maradnánk Sztánán az örökké visszasütő

        alkonyi napba tekintve.

Meg se hallanánk már a

        gyorsvonat füttyét, s nem zúgna ismét a zápor,

                és nap sütne örökké, örökké.

Árnyék a falon [30.]

Lendvay Éva

KAGYLÓT ÉPÍTEK

Most már veled vagyok

ameddig élek

kagylót építek

gyöngy szerelmünk köré

maradék életemből

Árnyék a falon [29.]

Lendvay Éva

ITT VAN

itt van immár nagyon közel

aminek nincs neve sem arca

hűvös lehe nyakamat éri

az úti bükk lombját lehajtja

az erdő csendje homályt terem

lehull a makk koppan a földön

tükör tavát borzolja ujjam

esti ruhám lassan felöltöm

az ünnepélyes vonulás

már elkezdődött Volt szerelmek

arcok utak nagy hallgatás

vagy merő lárma – elhevernek

sötét mohán Csak az erdőhöz

térek vissza a komfort-egyből

másnak hagyom a csempekályhát

a fűtőtestet – megremegnek

a hidegtől végtagjaim

lassan kúszik lábfejtől térdig

s aztán tovább ameddig végre

szívig ér és ott felmelegszik

egy pillanatra Lobbot is vet

mint babonában a lidérc fénye

s rögtön kialszik Szerencsére

mert mit tennék ha tovább égne

A földtől a homlokunkig, (1977-1980) [57-58.]

Lendvay Éva

EGYENSÚLYBAN

Az őszi napéjegyenlőség

is múlófélben már. Lassan

elfordul a föld, viszi a fényt,

roppant foton-uszályok

hömpölyögnek nyomában. Lassul

a lélegzetvétel, de még

arany egyensúly uralkodik

mindenek felett. Elcsitult

a fiatal szív izgatott,

rendetlen dobogása, hozzá-

lassult a föld forgásának,

évszakok váltakozásának,

a kozmosz érlökésének

gyönyörű ritmusához. Még egy kevés

idő, s már túl lassú lesz.

De most még arany egyensúly-

ban van minden, s a tág

arany világban otthon vagyunk még

mi is, akiktől hamarosan

elfordul a föld, hisz múlófélben

az őszi napéjegyenlőség.

A földtől a homlokunkig, (1977-1980) [50.]

Lendvay Éva

SZEPTEMBERI NAPLÁMPA

Ez a napfény nem földöntúli már:

közeli és bizalmas, mint a lámpa fénye,

olvasólámpa annak, ki magas hegyekre hajtott

fejjel alussza át a megnyúlt éjszakákat

és tejfehér ködökkel takarózik,

mely könnyen elszáll a kesernyés füvekről.

Megtévesztő harmat marad nyomában,

mely szédülten ragyog fel úgy nyolc óra tájt,

mikor kigyúl a szeptemberi nap

lámpavilághoz hasonló enyhe fénye.

Ferdén tűző sugár búvik a lomb közé,

mely zöld és mégse zöld már, egy sárga ujj

motoz közötte észrevétlenül.

Lepottyan egy dió, bár lenne még idő rá,

harkály kopog az ágon, az rázhatta le,

és tévedésből megszólal egy rigó,

de csak félütemnyit, azonnal abbahagyja,

majd röstelkedve repül egy másik ágra.

Tíz óra. Egyre erősebb a roppant lámpa fénye,

de csak lámpa az, nem nap. És délután úgy ötkor

már fekete kéz kutat a kapcsoló után.

A földtől a homlokunkig, (1977-1980) [49.]

Lendvay Éva

A HAZA

Ezen a helyen hallani:

        minden tavasszal szól a kakukk.

Erről a helyről

        minden hajnalból

        delelőre vezet az út.

Erről a helyről

        a térbenid-ben kutatni vágyó

        messze tekint.

Ennek a helynek

        oly jó ismerni, oly szép szeretni

        tág tereit.

Ez az a hely,

        ahova vágy s kedv

        bárhonnan visszahív.

Ez az a hely, hol

        nyugalmas ritmussal

        dobog a szív.

Ez az az anyag,

        mely művé formálni

        nékünk adatott.

Ez az a mű,

        melyhez erőt adunk,

        munkát, gondolatot,

s amely létünknek értelmet ad

        s értelmünknek távlatot nyit –

Ez az a hely, ahonnan

        a legtisztábban látjuk

        a táguló égbolt csillagait.

A végtelen mondat [81.]

Lendvay Éva

PILLANAT

A dombon végigsöpört a májusi eső

a nedves fűben sokféle virág

és tavasz bujkált a kissé agyagos

talajt felpuhítva a földet melyben

csupán nagyapám csontja porlad

s még így porában is elvágyik innen

Saját históriám csak mi ideköt

nem-fontos életem vesztett csatái

a vereségek a csúfos bukások

és ez a kissé agyagos talaj

amelyből ilyenkor tavasszal

untig ismerős virágok fakadnak

gyermekláncfű százszorszép kankalin

A feketehalmi hegy fölött a nap

vörösre vált és leáldozni készül

Farkasszemet nézünk – egy pillanat

és hűvös esti szél kerekedik

orromba csapva a tavaszi erdő

még mindig szennyezhetetlen illatát.

Mélyen beszívom és lehajtott fejjel

indulok vissza. Oly közel a város

amelyben senki sem vár már reám

az ükök elporladtak a sor megszakadt

az idő helyett önmagammal terhesen

pusztult magzatként hordom a gyermekkort

falába elevenen falazom magam

Az örök hegyről visszasüt a nap

és lebukik. Folyékony éjszaka

tölti színültig a Barcaság edényét

és tíz évszázad csupán egy pillanat

míg évszak évszakot vált élet halált

az éj napot a nappal éjszakát

101 vers Brassóról, (1977-1980) [77-78.]

Lendvay Éva

AHOGY SOHA

apám a csend

betemette az arcod

szelíd fejed

most az ölembe hajtod

ahogy soha

most már velem vagy végre

együtt megyünk

együtt nézünk az égre

ahol sereg

szürke galamb kerengve

csapongva száll

köröket ír a Cenkre

friss levegő

legyinti néma ajkad

nap süt le rád

ahogy mindig akartad

és nincs halál

csak hajnalfény és kezdet

nyújtsd a kezed

most végre elvezetlek

oda ahol

meg sem történt az élet

nem ismertél

s én sem ismerlek téged

szelíd kamaszt

ki latinóra helyett

sétány padján

írja az első verset

a fény a csend

növekszik körülötte

áll az idő

s a miénk mindörökre

101 vers Brassóról [76-77.]