Nem kissé elvetetted a sulykot, az önreflexióval némileg egyetértek, de ez sem úgy nyilvánul meg, hogy képtelenek rá, hanem egyfajta késztetést éreznek arra, hogy a saját nemüket egyfajta rózsaszín szemüvegen át lássák. Ez már tényleg annak a médiában sulykolt feminista felfogásnak a hatása, amit nehéz helyeselni, amikor a mellékhajtásaival is találkozik az ember.
Azért írt nőket, mert a nőket csesztetik. Nem a fiatalokat csesztetik. Miért mondaná, hogy ne csesztessük a fiatalokat - mikor nem cseszteti a fiatalokat senki?
De nem arról volt szó, hogy _legyen_ több egyenlőség, hanem arról, hogy akik maguk sem vállalnának több terhet ennek érdekében, azok milyen alapon várják ezt mástól...
Nem tehetek róla, hogy az után, hogy párszor leírtam ezt, még mindig arról van szó, hogy legyen több egyenlőség.
Én is úgy érzem, éreztem a saját tapasztalataim alapján, hogy gyakran (nem mindig azért) nehéz átvinni a problémáidat az egészségügy felé, csak én értelemszerűen nem nőként tapasztaltam ezt. És ez azért szerintem árnyalja a dolgokat, legalábbis némileg.
Az egészségügynek (legalábbis a közegészségügynek biztosan) van egy futószalag jellege, ahol nemtől függetlenül szerintem bárki érezheti úgy, hogy nehéz átvinnie a problémáit, amennyiben kellően érzékeny arra, hogy hogyan beszélnek vele, vagy hogy mennyire kezelik felnőttként az esetleges kétségeit illetően.
Asszem, hogy ezt korábban írtam már, de a saját tapasztalataim szerint egyébként a női orvosok érzékenyebbek ezekre a dolgokra még a közegészségügyben is, mint általában a férfiak.
nem olvastam az interjut, nem is tervezem. de en eddig az allami egeszsegugyben is minden kerdesemre mindig korrekt es normalis valaszt kaptam. akar a gyerekek, akar az asszony, akar szuleimrol kerdeztem. es nem volt lekezeles, nem volt semmi (max teves diagnozis), teljesen korrekt volt mindenki hozzaallasa.
talan egy volt ami nem tetszett, amikor a torott labu gyerekkel mellettem a taj kartyan porogtek szentesen. (ami nem volt nalam, mert elvalt apanak nem jarnak a gyerek okmanyai, csak a torveny szerint, amit anyukak szabadon leszarhatnak retorzio nelkul)
A cím egy manapság szokásos bombasztikus hangulatkeltő szörnyedvény.
Mint említettem, elég sokat tudok a témáról, mármint arról, miért olyan a magyar egészségügy (a szülészetet is beleértve), röviden le is írtam. Nem kell vele egyetérteni, inkább csak gondolatébresztő volt.
Ha valahol sürgős reformokra volna szükség, az pontosan ez a terület.
Az azért elég érdekes, hogy minderre kb. 2021-ben jövünk rá... miközben legalább 1993-94 táján, tehát több mint 25 éve már el kellett volna jutni ide.
De a magyar társadalom sok mindenben kb. 25 éves fáziskésésben van, tehát még nem késő... :D
(itt a szmájli a sok területen tapasztalt szerencsétlenkedésünknek szól, nem a konkrét szomorú témának)
Nekem is ez jön le az alapján a néhányszor 4-5-6 perces részlet alapján, amit eddig meghallgattam, de hát pont ez teszi kicsit megkérdőjelezhetővé 1-2 megállapítását. Az iszonyat érzékeny, mélyen érző emberek véleménye adott esetben éppen annyira szélsőséges lehet, mint az iszonyat érzéketlen, mélyen nem érző embereké.:)
Amúgy az egész interjúból nekem az jött le, hogy ő egy iszonyat érzékeny, mélyen érző ember, ahogy arról beszélt, hogy milyen érzései vannak, voltak amikor felvételiztetett, nagyon érdekes volt.
Ezt nem tudom, mármint a terhesség/szülés témáján kívül szinte semennyire nem találkoztam/találkozom közegészségüggyel, mert most amire az elmúlt évekből emlékszem, ott mind magánorvosnál voltunk.
Az egy kiragadott félmondat, pont azért érdemes megnézni az egészet, mert nem is értem miért ezt emelték ki, ez így totálisan félrevisz. Vagy hát direkt ezt emelték ki, hogy felkapják az emberek a fejüket, pedig tényleg félrevisz, mert hallani kellett volna az egészet, amiről beszélt.
Szerintem azért ilyenkor mindig érdemes meghallgatni az adott beszélgetést vagy legalábbis belehallgatni most ettől a konkrét beszélgetéstől teljesen függetlenül, mert azért ezek a kivonatolt, írásos verziók elég félrevezetőek tudnak lenni az adott interjúalanyt illetően, időnként még a legjobb szándék ellenére is.
Jellemző, hogy pont az inceles részbe még nem trafáltam bele az Enyedi-interjúban, de hát kell nekem össze-vissza beletekernem ahelyett, hogy rendesen végighallgatnám.:)
Van az a "Más állapot a szülészeten" szervezet, ők szoktak ilyen felméréseket csinálni, meg iszonyat mennyiségű történet szedtek össze, akinek van gyomra, ereje beleolvasgathat. Ők mondjuk inkább magára a szülésre koncentrálnak, a terhességre kevésbé.
Hát nekem már az első terhességemnél/szülésemnél is értek nagyon rossz élmények, a másodikról meg inkább ne is beszéljünk, annyira megrázó volt, amilyen beszólásokat akkor kaptam, az annyira kísértett, hogy amikor kiderült, hogy (váratlanul) terhes vagyok a harmadikkal, akkor az első gondolatom az volt, hogy "te atya ég, megint szülnöm kell majd". És amikor átléptem a szülészet ajtaját az első után minden továbbinál az volt a gondolatom, hogy "na megint megcsonkítva jövök majd ki innen". Na most én egy nő vagyok, nem tudom amúgy mi az általános helyzet, mondjuk a barátnőmmel beszélgettünk sokat anno (neki van 4 gyereke, meg volt 4 vetélése), na hát ő is elég sok szart mesélt el.
Nagyon megrázó volt, ahogy láthatóan megindult ott, amikor elmesélte ezt az egész sztorit, ahogy ott meg is állt, amikor GM rákérdezett arra, hogy miért nem csinált filmet olyan hosszú időn át. Ahogy megcsuklott a hangja, hogy ezt hogyan épített be a filmbe stb stb.
Mert nem lehet arra fogni, hogy na, de klinika, és több ott a problémás szülés, mert hasonló "kategóriájú" szülészetek között is elképesztő különbségek vannak.
Nem néztem meg, sokkal okosabb nem lettem volna tőle, hiszen ott csak tovább részletezi, amit kivonatoltak tőle. Amit írtam, a 444-es cikk alapján írtam.
Az interjúnak ugy ez a kiragadott címe: "Ha van incel férfimozgalom, én leszek feminista". No comment
Ha valamit utálok, az pontosan az "érzékenyítés", már maga a szó is az egyik legundorítóbb kreálmány, amit ember valaha (történetesen magyarul) kitalált.
Egyáltalán nem Enyedi ellen írtam, amit írtam, csak a hasonló felfogású ügyeknél is tapasztalt hasonló tanulságlevonások miatt.
Tekintve, hogy elfogulatlanul ismerem a magyar társadalom állapotát még az 1940-es évek elején-közepén és aztán azt is, milyen torzulásokat okozott a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer, a "feudális rendszer"-rel sem tudok egyetérteni.
Sokkal mélyebben vannak a problémák és ezek ilyetén címkézések egyáltalán nem segítik megtalálni az okokat.
Semmiféle betámadás nem volt a hsz-emben... ha ismernél, mert olvastál volna eleget az indexen, akkor nem írtál volna ilyet. Elsősorban sosem a támadás, hanem az okok tisztázása vezérel, mindenféle ügynél.
"PIszkosul nehéz "átvinni" a problémáidat az egészségügy felé. Le vagy söpörve, ezt nagyon jól mondta el szerintem. Nem csak a terhesség/szülés esetén, hanem minden más olyan téren, ami a "nőiséghez" kapcsolódik."
Én is úgy érzem, éreztem a saját tapasztalataim alapján, hogy gyakran (nem mindig azért) nehéz átvinni a problémáidat az egészségügy felé, csak én értelemszerűen nem nőként tapasztaltam ezt. És ez azért szerintem árnyalja a dolgokat, legalábbis némileg.
Az egészségügynek (legalábbis a közegészségügynek biztosan) van egy futószalag jellege, ahol nemtől függetlenül szerintem bárki érezheti úgy, hogy nehéz átvinnie a problémáit, amennyiben kellően érzékeny arra, hogy hogyan beszélnek vele, vagy hogy mennyire kezelik felnőttként az esetleges kétségeit illetően.
Asszem, hogy ezt korábban írtam már, de a saját tapasztalataim szerint egyébként a női orvosok érzékenyebbek ezekre a dolgokra még a közegészségügyben is, mint általában a férfiak.
Mert ott nagyon érdekes dolgokat mondott a saját "feminizmusáról", mert ő nem tartja magát annak, vagyis nem tartotta magát annak.
Egyrészt van egy feudális rendszer beépítve az egészségügybe, ettől menekült el apukám is az anno "körzeti" orvosságba, de a patriarhálisság is benne van, csak másban. PIszkosul nehéz "átvinni" a problémáidat az egészségügy felé. Le vagy söpörve, ezt nagyon jól mondta el szerintem. Nem csak a terhesség/szülés esetén, hanem minden más olyan téren, ami a "nőiséghez" kapcsolódik. Szóval itt szerintem több dolog mosódik, mosódott össze, de nem szeretem azt, amikor valaki a személyes élményeit, meglátásait mondja el, főleg egy ilyen borzasztó érzékeny, nehéz dologról, és rögtön betámadjuk. Főleg úgy, hogy esetlegesen nem is nézted meg az egész műsort.
Viszont a mostani Dara Eszter azt nyilatkozta, hogy kétszer is leállította Turit. Szóval ha még a legkisebb mértékben is imponált volna azért neki valahol belül az, hogy legalább a bepróbálkozások idején nőként kezelte őt az edzője, az nem igazán releváns az egész dolog szempontjából, már csak azért sem, mert egy másik válaszában megmagyarázza, hogy a sok megfélemlítés mellett azért relatíve jó életük volt. Nem igazán értem, hogy miért erőlteted a szokásos köröket.