Volt szerencsém hozzá. Nekem nem volt, több fotóshaveromnak is. Nagyon lágy a képszéle, ráadásul a nagylátós végén. Tájképezni nem használnám, de streetfotózásra jó. Van egy Pápai Joci nevű ismerősöm a face-en (nem az énekes és idegbajt kap, mikor összetévesztik vele), olyan képeket készít ezzel az objektívvel, hogy leesik az állam. Katona és ilyen harci eseményeket fotóz. Sok warphotographer megirigyelhetné. Erre tökéletes az objektív, de egy ismerősöm nincs, aki tájképeni akarna a Sigma 12-24 II-essel.
Az I-es verzió volt nekem, de az a kép közepén is lágy volt. Csak f11-en használtam, de mikor "wow objektívekkel" hasonlítottam össze a képeket, nem tetszett. Viszont hordó torzításban a legjobb volt az UWA-k között, amit valaha láttam.
Egy ismerősömnek van ilyenje. Láttam vele képeket is. Mondhatom, hogy jó a képe. Ő is dicséri. Talán annyi, hogy dög nehéz, de néha a jó képekért bevállaljuk a súlyt.
Angol nyelvű fórumon azt olvastam ezzel kapcsolatban, hogy a legújabb canon vázakkal nem ment, vagy a blende behúzás, vagy az AF, erre nem emlékszem. Akkori információ szerint frissíteni kellett az objektívet és rendben is volt. A baj annyi, hogy ezért 300USD-t kértek. Tamronnál is van valami dokkolószerűség, mint a sigmánál, de ez az objektív nem jó hozzá. A 3rd party gyártókkal ez elő szokott fordulni, hogy nem mindig működnek, csak egy frissítés után. Sőt, van amit meg már nem is frissítenek. A legendás Sigma 400mm Apo Macro-nál ezért van sok olyan, minél nem megy a blende behúzás, pedig az is egy jó objektív és nem utolsó sorban olcsó.
Szóval, ha megy a vázadon, akkor ez is lehet egy alternatíva.
És akkor, hogy ne az adok-veszeket offoljuk szét....
Milyen nem fix nagylátót ajánlanátok FF vázra? Mondjuk főként tájképhez, tehát jó ha éles képszélen is. Canonhoz kéne, dem feltétel, hogy Canon legyen.
Hahó! Nikon AI 24mm re tervezem lapszűrő vásárlását.... Cokin P az az 84x84mm elég széles,vagy az még belelóg a kép szélekbe és szükség lesz a 100mm szélességre? köszi, köszi , köszi!
Egy jó kis régi klasszikus harmonikás váz obielőlap, ami mindenfelé fordul....és rájövünk, hogy a kétszeres kihuzatos gépek mi mindere jók lennének ma is....
Ja, és a drótokat az érzékelő és a lencse között vezetik el, a kivezetésnél meg ütnek egy nagy lukat az érzékelőbe (vakfolt) amit cseles interpolációkkal elmosnak :)
Na, itt megint ellent kell mondjak. Egyrészt amiatt hogy úgy látszik, nem érted, miről beszélek - két malomba járunk.
A sarkok éles leképezése optikailag elérhető feladat, az egy db vékony lencse helyett ezért vannak a lencserendszerek, objektívek.
A másik, ami megintcsak egy érdekes tévedés, az az, hogy íves filmsík bizony volt és van! Lásd pl a panoráma fgépeket,
és emlékeim szerint UWA fixlencsés fgépek is voltak íves ( persze nem térgörbült, tehát nem gömbfelületre illeszthető)
filmpályával. Nem ördögtől való gondolat ma sem, de a képszéli görbületi hibákat a mai szenzorokon az érzékelők befelé fordításával próbálják korrigálni.
Ebbe már nem is akartam belemenni. A sík a legéletképesebb jelenleg. Lehet a természetet is alapul venni, de mégis hogyan görbüljön a szenzor? Objektívonként más rádiusszal?
Az elmúlt 100 év éppen arról szólt, hogy legyünk képesek síkról síkra éles képet készíteni. De egyáltalán miért kell nekünk síkfelületre eröltetni a képkészítést? Azért, mert a fényképezés hőskorában egy emulzíós réteggel bevont fémlemezre készültek az első fényképek, amit a több képkockás, oldalra elhúzható filmek követtek. Különösen a filmek esetében volt megoldhatatlan, hogy az odahúzott, még megvilágítatlan flim darab minden kép esetében felvegye a nagybonyolultságú 1/x függvény szerinti forgástest palástjának felületét az éles képek érdekében. Ezért, inkább a többtagú lencse csoportokat kezdték úgy kiszámolni, hogy az 1/x függvény vény hatását kompenzálják. Az első ilyen már síkra használható képet adni tudó lencse Tessar által kiszámolt lencse volt, aki két darab, homorú és domború lencséből összetett csoportot fordított szembe egymással, javarészt kiküszöbölve ezzel a síkfelületre vetített kép legtöbb hibáját.
Továbbá, nagyon erős érvet kapunk a természettől is: az evolúció során kifejlődött összes gerinces élőlény szemében a lencse mögött az "érzékelő" felülete görbült, mert a bonyolult lencsecsoport helyett a triviális megoldást választotta: az érzékelő felülete lett 1/x forgástest palást alakú...
Én így emlékszem a tanultakra, de ha tévedek megköszönöm, ha rámutattok.
A képalkotás törvénye:
1/f= 1/k+1/t ezt rendezve és 1/f helyére C-t bevezetve
Ctk=t+k amiből
Ctk-k=t amiből
k(Ct-1)= t amiből
k= t/(Ct-1) vagyis
F(x)= y/(Cy-1)
Ez jól láthatóan hiperbóla függvény, nem pedig lineáris. Lineáris függvény esetén lenne igaz az, hogy ha a tárgy sakra 1,41 szeres távolságon van, mint a közepe akkor a kép sarka is 1,41 szeres távolságon lesz mint a közepe. ( hasonló háromszögek) Ez lenne a síkról-síkra való képalkotás feltétele.
De a valóságban a függvény 1/x-es függvény, ami a kis görbültségeknél legjobban a gömbhéjjal közelíthető. Tehát valóságos lencsével nem lehet síkról síkra képet képezni.
A minta függvény egy 100mm-es vékony lencse képalkotását ábrázolja.
