és NEM Jóbnak a nagyonis létező Istenfélelmen felüli bűnös rettegése (Jób 3.25.), NEM a rendszeres csalàdi bulik nagyonis létező "friss bűnei" (Jób 1.5) és NEM az ezen bűnöket elfedezni képes màsnap reggeli àldozat nagyonis elmaradàsa (Jób 1,5.13.) miatt igenis valósàgosan keletkezett szellemi rés."
-----------------------------------------------
Látom te sem tanultál alázatot Jób példájából. Nem szűnsz meg Jóbot gyalázni mindenféle bűnös rettegést és családi bulikon elkövetett bűnöket tulajdonítva nekik.
Ha még elkövettek is bűnöket Jób fiai, hogy veszed magadnak azt a bátorságot, hogy azokba Jóbot is belekeverd? A háromsághívőket bármely egyházban vannak teljesen elhagyta az értelmük
A H.N. Adventsita hároomsáistent imádó Elihut szúrta ki magának, hogy megrágalmazza olyan dolgokkal, amit nem követett el, Te pedig Jób családi bulikon való bűnös cselekedeteiről kezdtél
el képzelegni, mintha ott lettél volna azokon az ünnepnapokon velük.
Látod egyik hazugság szüli a másikat. Ahhoz, hogy a római császárok által kiképzelgett háromság istenmodellt befogadd istenedül - megtagadva ezáltal az Istenek Istenét - szintén bele kell hazudnod
a Szentírásba azt, ami abban nincs, és le kell tagadnod azt, ami abban van.
Milyen friss bűnökről regélsz a Jób 1:5 alapján?isten ellen való gondolat esetleges elkövetéséá
Jób 1:5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értük Jób és megszentelé őket, és jó reggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellenaz ő szívükben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
Hol állította az 5. vers szerint Jób, hogy Ő maga vagy a fiai vétkeztek és azért áldozatot mutatott be?
Jób egyértelműen feltételes módban utal esetleges bűnös gondolatokra, de nem megcselekedett bűnökre. Tehát konkrétan kizárta annak a spekulációnak a lehetőségét, hogy Jób az ezeken a családi ünnepségeken elkövetett bűnökre utalt volna, mint ahogyan azt prédikátorod előadta a Jóbbal kapcsolatos beszédében, amelyben Jób életét az Ábrahám előtti korba helyezte, mi közeben azt is állította, hogy Ábrahám bálványimádó volt.
A Jób könyve 1. részének 5. versében feljegyzett írás szerint, Jób pontosan behatárolta, hogy milyen vétekre gondolt ,ha esetleg fia azt elkövették. Konkrétan a gondolatban elkövetett vétekre és nem egy megcselekedett bűnre utalt. Az esetlegesen gondolatban elkövetett vétek is pontosan be lett határolva, ami az Isten ellen elleni szívbeli gondolat gondolat.
A gondolatban elkövetett bűnöket még a Mózes által közvetített Törvény nem szankcionálta.
Ezért a Jób által fiaiért bemutatott áldozatok, inkább a fiai meszententelése miatt váltak szükségessé.
Testi bűnök, mint a paráznaság elkövetésével, Jób gyermekeit nem gyanúsította.
Ezért az áldozatokat bűnért miatt való engesztelő áldozatként való feltüntetése képtelenség.
Szó sem volt hát bűnöket elfedezni képes áldozatok bemutatásáról, illetve valami másnap elmaradt áldozat esetéről. A másnap kifejezés jelen sincs a szövegben. Másnap reggeli áldozat elmaradása még úgy sincs. Tehát az amiatt szellelmi résre való utalgatásod is hipotézis.
Szó nincs arról, hogy Jób gyermekei bűnös cselekedeteik miatt haltak meg.
Német Sándor még azt is beleképzelegte a Jób Könyvébe, hogy Jób pap volt.
Sőt azt is, hogy Jób is jelen volt a gyerekei születésnapi összejövetelein, ami a Jób könyve ismeretében teljes képtelenség.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI BÁLVÁNYSZERVEZETÜKTŐL,ÉS BÁLVÁNYISTENÜKTŐL ÉS MEGISMERNI AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT É ANNAK KHRISZTOSZÁT,AZ EMBER JÉZUST!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Ha Elihunak adsz igazat (hogy Jób gonosztevő) akkor Istent hazudtolod meg."
----------------------------------------
Hol állította Elihu, hogy Jób gonosztevő?
Mellesleg Elihu Jób azon beszédét bírálta, amit az Isten Jób másodszori igaznak és fedhetetlennek való nyilvánítása után előadott.
Ezen beszéde által elkövetett vétkeit beismerte és azok miatt bűnbánatot tartott.
Egy szóval se cáfolta Jób Elihu szavait vele kapcsolatban. Ellenben Cófár, Bildád és Elifáz beszédét
Jób nem hagyta cáfolat nélkül.
Abba kellene már hagyni Elihu alaptalan gyalázatát. És Jób írásának a meghazudtolását.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI BÁLVÁNYSZERVEZETÜKTŐL,ÉS BÁLVÁNYISTENÜKTŐL ÉS MEGISMERNI AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT É ANNAK KHRISZTOSZÁT,AZ EMBER JÉZUST!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
A kronológiába is belezavarodtál: Jób állitólagos rettegése akkor történt mikor éltek a fiai.
Majd miután a gyerekek meghaltak azt olvassuk:
"És még mindig erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha rávettél, hogy ok nélkül romlásba döntsem őt.”
Akárhogy is rettegett Jób, Isten szerint feddhetetlenségében nem volt törés, egy megszakitás nélküli folyamat.Olvasd el a szót: "még mindig"
"Bildàd àltal leírt rettegése "- csakugyan, Bildádra hivatkozol?? Ez az a Bildád akiröl Isten azt mondta hogy nem beszélt igazat? Mi lesz a következő? Sátán szavaival fogod Jóbot támadni a következő bejegyzésedben?
Te is pontosan látod a patthelyzetet, azt mondtad hogy Elihu Isten ihletett képviselője aki azt mondja hogy Jób gonosztevőkkel és Istentelen emberekkel jár.
Isten pedig azt mondja hogy feddhetetlen, igaz, Istenfélő és büngyülölő- akkor most melyik ujjad harapd meg?
Ha Elihunak adsz igazat (hogy Jób gonosztevő) akkor Istent hazudtolod meg.
Ha Istennek adsz igazat (hogy Jób feddhetetlen) akkor Elihu egy beképzelt rágalmazó.
Mivel egyikhez se fülik a fogad nincs más választásod mint a csönd, de a hallgatás is hangosan kimondott itélet az Elihu-teóriárol.
Leírtam màr többször is, hogy az Istenfélelmen kívüli félelem, rettegés az bűn egy hívő részéről Isten szemében, mert az ilyen embernek nincs bizodalma az ítélet napjàhoz, holott kell, hogy bizodalma legyen minden pillanatban.
1. Jànos 4.17.Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
18.A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Jézus rettegése, félelme nem üdvösségi szintű rettegés, félelem volt, azbàptala tudottan rà vàró fizikai gyötrésektől való sima emberi félelem, amilyet joggal érezhettek az oroszlànok elé vetett hívők is közel 2.000 éve.
Jóbnak a Jób 1.5-n alapuló, és a Jób 3.25-ben Tőle, és a Jób 8.4-ben Bildàd àltal leírt rettegése a fiai üdvösségi kérdése miatt üdvösségi szintű rettegés volt, az, amelyik pl. az 1. Jànos 4.17-18-ban bűnként van elénk adva, de idézhetnék màs igehelyeket is.
Félelem és félelem között van különbség és a gyötrődő rettegés is màs szintje.
A 39569-ben is tételesen bebizonyítottam pontokba szedve, hogy a Jób 1.13-19., a Jób 1.5 és a Jób 3.25 alapján igenis VOLT "friss bűn", VOLT "bűnös rettegés" és VOLT "elmaradt àldozat".
------------------------------------------------
Ezt hogyan képzelted tételesen bizonyítani?
A Jób Könyve első fejezete arról van szó, hogy az Istenek nagy Tanácsa összejön, azért, hogy az Istenek Istene javaslatára Jóbot igaz embernek nyilvánítsa - tudniillik azok után kerülhetett be
bárkinek is a neve az égiek által vezetett élet könyvébe,az az égiek úgy határoztak.
Be is került volna akkor, hisz a Tanácsban jelenlévő istenek közöl senki nem emelt vádat Jób ellen.
Egyedül a Sátán vonta kétségbe Jób fedhetetlenségének az őszinteségét, azt állítva, hogy Jób csak azért fedhetetlen mert Isten megáldotta őt javakkal és védelmezte őt, sövényt építve köré.
A Sátán lehetőséget kapott a Jób elleni vád bizonyítására.
A vádat a Sátán nem tudta igazolni, hisz Jób azután is feddhetetlen maradt, miután elveszítette mindenét.
Hogy Jób az első megpróbáltatás után is Igaz maradt és fedhetetlen azt mi sem bizonyítja jobban, hogy Isten másodszor is igaznak és fedhetetlennek nyilvánította Mózest.
Ez a másodszori igazzá nyilvánítás van feljegyezve a Jób Könyve 2. fejezetében.
Jób 2:1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt. 2 És monda az Úr a sátánnak: Honnét jössz? És felele a sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. 3 Monda pedig az Úr a sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.
A két megpróbáltatás között tehát nem követett el Jób köztes bűnöket, ezt be kellene látnod.
Ha vétkezett Jób, annak a második megpróbáltatás alatti időben kellett megtörténnie és nem a két megpróbáltatás közötti időben.
Nem értem honnan szedted, mert ahogyan utalsz rá a Jób 1:13-19-re hivatkozva, ott nem találsz semmi bűnt ,ami változtatott volna Jób azt megelőző és azt következően Isten általi igazzá nyilvánításán.
Mert mi is van ott leírva?
Én beidézem, ha már utaltál rá,abból bizonyítandó Jób un. köztes bűneit.
Jób 1:
13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában. 14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettük legelésznek vala. 15 De a sabeusok rajtuk ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában; 19 És ímé, nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. 21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! 22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Várom, hogy emeld ki a fent idézett szövegből azokat a mondatokat, ,szavakat, amelyek Jób bűneit hangsúlyozzák.
Ami a Jób 3:25-re történő utalásodat illeti, hasonló a helyzet.
Jób 3:25 Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. 26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Ebben a két mondatban sem találtam olyan kijelentést, ami Jób bűneit sorolná fel.
Azt tanácsolom gondold át ezeket, és vizsgáld felül korábbi téves állításodat.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI BÁLVÁNYSZERVEZETÜKTŐL,ÉS BÁLVÁNYISTENÜKTŐL ÉS MEGISMERNI AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT É ANNAK KHRISZTOSZÁT,AZ EMBER JÉZUST!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Hogy mentsd a menthetőt, megpróbálod Isten 1:8-as és 2:3-as ítéletét ("Nincs hozzá hasonló a földön") egy "pillanatnyi, billegő állapotra" degradálni Pál apostol 1Kor 10:12-es intésére hivatkozva ("Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék").
Pál itt az elbizakodott, arrogáns embereknek ad lelkigondozói intést, hogy ne bízzák el magukat.
-------------------------------------------
Dehogy, dehogy, Pàl minden embernek mondja ezt, kezdve a hívőkkel, hiszen végig a hívőket tanítja itt, hangsúlyozottan "A MI TANULSÀGUNKRA" olvasd csak:
11.Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig A MI TANULSÁGUNKRA, akikhez az időknek vége elérkezett.
12.Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13.Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
Bizony, bizony, ez mindenkinek érvényes tanítàs, s főleg A MI TANULSÀGUNKRA íratott meg ez Istentől Pàlon keresztül!
Te még a csillagokat is képes lennél letagadni az égből annak érdekében, hogy megmàsítsd Pàl szabainak valós címzettjeit!
Ja, megjegyzem, pont az alàzatos szívűek azok, akik 12. versben írtakat képesek el- és befogadni, emiatt Ők a valódi címzettjei.
Vagyis a csapásokat, a gyerekek halálát és a betegséget NEM Jób rettegése, NEM a bulik "friss bűnei" és NEM valami Jóbban lévő "rés" okozta,
-----------------------------------------
Ez így van, erről írok kezdettől, lévén a csapàsokat Jóbra és csalàdjàra Istennek és a Sàtànnak a minden emberre elható eredendő bűnön, mint jogalapon alapuló egyezsége okozta, és NEM Jóbnak a nagyonis létező Istenfélelmen felüli bűnös rettegése (Jób 3.25.), NEM a rendszeres csalàdi bulik nagyonis létező "friss bűnei" (Jób 1.5) és NEM az ezen bűnöket elfedezni képes màsnap reggeli àldozat nagyonis elmaradàsa (Jób 1,5.13.) miatt igenis valósàgosan keletkezett szellemi rés.
És a kegyelemdöfés a Jób 2:3 elméletednek: Isten nem csak Jób pillanatnyi állapotáról beszél, hanem visszautal az első csapásra!
Ezt mondja a Sátánnak:
"Még mindig erősen áll... noha RÁVETTÉL (múlt idő!), hogy OK NÉLKÜL (chinnam) romlásba döntsem."
Isten az egész első csapássorozatot (beleértve a lakomát, a gyerekek halálát és Jób állítólagos rettegését) úgy könyveli el, hogy az OK NÉLKÜL (jogalap nélkül) történt! Ezt nem tudod kimagyarázni sem a bulikkal, sem az eredendő bűnnel.
---------------------------------------
Na, na, na, egyszer amiatt feddsz meg engem, hogy nyugodjak meg, Te is tisztàban vagy az "eredendő bűn" minden emberre elhatàsàval, és emiatt a jelentőségével, most azonban az én "kimagyaràzàsomnak" nevezed azt, hogy én az eredendő bűnt nevezem a Jóbra mért sàtàni csapàsok elsődleges jogalapjànak.
Kezdelek elveszíteni mint bibliai alapokon àlló vitapartnert Ilang-ilang, ha az én "kimagyaràzàsomnak" nevezed az eredendő bűnnek, mint sàtàni jogalapnak e témàba emelését!
Kérlek ne mozdulj màr el abba az irànyba, hogy Neked igei evidenciàkról kelljen szólnom, mint amik az Igében valóban evidenciàk!
Ismét le kell írnom Neked azt, hogy kétszeres jogalapja volt a Sàtànnak arra, hogy Jób személyéről tàrgyaljon Istennel, és ebből az eredendő bűnnek a minden emberre való elhatàsa volt az egyik, a màsik pedig az, hogy e vilàg fejedelmeként az eredendő bűnnel nem rendelkező Jézust is volt jogalapja megkísérteni, nem csak màs embereket!?
Minden egyéb emberi bűn erre màr csak ràadàs, de az alap jogosultsàgàt a Sàtànnak az eredendő bűn tartalmazza, emiatt nem zavarta el Isten, hanem emiatt àllt Vele szóba.
Mondhatott volna a Sàtàn ajànlatàra nemet Isten, mert valóban nem volt Jób rendszeres, töredelmes, bűnbànó szívvel végzett áldozàsi gyakorlata (Jób 1.5.) miatt OKA Jóbot megsanyargatnia.
De a Sàtàn az nem Isten, emiatt a Sàtàn OK NÉLKÜL is hajlandó megsanyargatni az embereket, ha Isten leveszi a természetfeletti védelmét róluk, ahogyan Jóbról levette.
Az OK tehàt Jób megsanyargatàsàra nem az, hogy Istennek lett volna erre oka, ne itt keresd a vàlaszt, hanem a Sàtànnak volt és szüntelen van OKA megsanyargatnia az embereket, mert a Sàtàn "embergyilkos volt kezdettől fogva" (Jànos 8.44.).
Szóval nem az én "kimagyaràzàsom" az eredendő bűn, mint jogalap, lévén ezen jogalap alapjàn kérte ki Istentől Jóbot a Sàtàn, mivel a Sàtànnak volt, van és lesz OKA embert gyilkolni, lévén kezdettől Ő az embergyilkos.
Istennek nem volt itt oka, de a Sàtànnak az ember kezdete óta folyamatosan van erre oka Jézus definíciója szerint.
A "Halott gyerekek = Megszűnt félelem" abszurditás (A legmorbidabb mondatod)
Egy olyat írtál, amitől szó szerint megáll az ütő egy jóérzésű keresztényben. Azt állítod, hogy Isten a Jób 2:3-ban azért látta ismét feddhetetlennek Jóbot, mert a gyermekei addigra meghaltak, és így "megszűnt a Jób 3,25-ben maga által is nyíltan elismert Istenfélelmen kívüli, emiatt bűnös rettegés szintű félelme" a bulik miatt.
Te komolyan azt a kegyetlen, beteg logikát adod Isten szájába, hogy: "Na, Jób végre megint bűntelen, mert kinyírták mind a tíz gyerekét, így legalább már nincs kiért aggódnia és rettegnie"?! Ez a modern prosperitás-teológia legalja."
------------------------------------------
Mit hisztizel embernekfia amiatt, ha valaki helyetted észreveszi és leírja a bibliai tényeket, és ez alapjàn kijavítja azt a kapitàlis tévedésedet, hogy simàn összekevered a Jób 1.1-bén és a Jób 1.8-ban leírt csapàs előtti àllapotokat a Jób 2.3-mal, ahol màr a Jóbot ért csapàs utàni àllapot egy teljesen màs àllapotot ír le!?
Mit hisztizel amiatt, hogy az Ige egy az egyben leírja a Jób 1.5-ben és az ahhoz kapcsolódó 3.25-ben és 8.4-ben azt, hogy Jób ezerrel rettegett a gyermekei bulijai napjàn, hàtha gonoszt gondolnak Isten ellen, és emiatti aggodalma miatt màsnap bűnért való àldozattal és a magàhoz hívatott gyerekei megszentelésével igyekezett kiengesztelni minden egyes ilyen buli màsnap reggelén Istent!?
Mit hisztizel amiatt, mert leírom, hogy a Jób 1.1 és 1.8 nem ugyanaz az àllapot, mint a Jób 2.3, hiszen az első kettőnél még lehetett oka bűnös szinten rettegnie a gyermekei halàla miatt Jóbnak, de a Jób 2.3 idején màr nem!?
Engem vàdolsz érzéketlenséggel eme bibliai tények szimpla leíràsa miatt, holott nem én kötöttem Jób feje felett a gyermekei életére vonatkozó egyezséget a Sàtànnal, hanem Isten!
Vàdold hàt meg Istent érzéketlenséggel, ha mered!
Ezek utàn Isten egy szóval nem kezdte el vígasztalni Jóbot a 10 meghalt gyermeke halàla miatt "jó keresztényként", ahogyan Te itt írod, nem mondott neki részvétnyilvànítàst sem, sőt, a Jóbhoz 5 fejezeten àt intézett szavai szinte csak feddésből álltak!
Mennyire nagy érzéketlenség ez ezek szerint szerinted a 10 gyerekét gyàszoló Jób felé Istentől, nemde!?
Nosza, menj és fedd meg Istent, ha mered, hogy szerinted nem "jó keresztény" módjàra viselkedett a gyàszoló Jób irànyàba, sőt, a gyàszàt azzal tetézte ezek utàn, hogy 5 fejezeten àt feddte és szapulta a gyàszoló, összetört, beteg Jóbot!
Az az Istenbànt így Jóbbal a gyàszàban, beteg voltàban, aki Jóbnak mindezen romlàsàt jóvàhagyta.
"Jó keresztény" ez az Isten?
Nosza, menj és fedd meg ezt az Istent, hiszen nem én voltam, aki megkötötte a Sàtànnal ezt az alkut Jóbra vonatkozóan, hanem Ő!
Én csak idézem Istentől az àltala leiratott tényeket.
Amikor olyan témába ütközik, amit teológiailag nem tud megnyerni, egyszerűen kilép belőle.
--------------------------------------------
Àltalam itt bàrkivel is felfüggesztett beszélgetéseim egyike sem "nyerhető meg" emberi akarat által a jelenben, emiatt az én akaratom àltal sem.
Amikor olyan kifejezést hasznàlsz, mint itt, hogy "teológiailag megnyerni" egy vitàt, akkor fogd fel, hogy mit jelent maga a "teológia" (theosz és logosz görög szavakból lett alkotva) szó, kb. "isteni beszéd", és akkor ràjössz, hogy teológiai, azaz isteni beszéd alapú győzelmet csak Isten maga tud aratni, ember nem, hiszen az Ő beszéde, az Ő valódi valósàga szàmít csak, és az, hogy azt ember Isten àltal ihletetten kell, hogy megértse a szívében, lelkében, az egész lényében.
Nem ember beszéde ad bizonyossàgot Isten igazsàgairól egy màsik emberben, hanem Isten maga adja meg azt.
Persze ha Te a "teológia" szó jelenben màr elkoptatott egyik jelentésének értelmében beszélsz itt "teológiailag történő nyerésekről", azaz valójàban Te a "megteologizálásról" beszélsz, na abban én nem vagyok partner.
Akkor sem, ha mind Neked, mind c.istvánnak megvannak a vàlaszaim az összes nekem feltett kérdésetekre. Merthogy megvannak, de a jelenben Isten nem fog tudni ezekben a témàkban az én beszédeim alapjàn felismeréseket ezekkel kapcsolatban Nektek, mert olyan a szívetek keménysége jelenleg az irànyomban, hogy e kemény talajra általam vetett mag nem lesz képes szàrba szökni és megteremni mindazt, amit termékeny talajra hullva valójàban képes màsokban megteremni.
Jézus magvető példàzata a szemünk làttàra teljesedik be ilyen példàkon keresztül is, és benne az, hogy nem a magvető a hibàs, mert ki is mondom azt magamról, hogy van elvetni való mag nàlam bőven, csak a megfelelő talaj kellene hozzà, s ennek van itt a jelenben sajnos híjja.
De Neked is és c.istvánnak is könnyebb azt feltételezni, hogy a hiba a magvetőben van, és full kamu az, hogy van a magvetőnél jó, szárba szökni képes mag a témàra vonatkozóan, és biztosan hazudik a magvető, és biztosan nincs olyan mag már nàla, amiből megelégedést teremni képes termést lehet majd magunkhoz venni.
Ősi trükkje ez a Sàtànnak, elhitetni azt, hogy sorra "kipipàltuk" az összes "làtót" a környezetünkben egy-egy témàban, és emiatt el lehet kezdeni a làtvànyos sirànkozàst, hogy
"jajj, jajj, hàt senki, de senki sem volt képes vàlaszt adni nekünk a feltett kérdésünkre, pedig min itten annyira, de annyira szerettünk volna vàlaszokat kapni, hogy az csuda!"
Aztàn ezutàn màr azt kérik az ilyen emberek egy idő utàn Istentől, hogy adjon nekik egy olyan extra csodàval megspékelt vàlaszt, ami miatt már annak a csoda szintjén megkapott vàlasznak màr képesek lesznek hinni a full extràs csoda, mint pl. a halàlból való feltàmadàs ténye miatt, mert az ilyen csodàval színre lépő emberfia màr tuti, hogy a frankót, azaz az hiteles isteni üzenetet mondja!
Ismerős a sztori?
30.Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
31.Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
Akkor vajon hinnétek az én véleményemmel azonos beszédeknek, ha azt pl. a halàlból feltàmadt ember hirdetné?
Jézus szerint még ez is kevés az Isten egyes beszédeinek a befogadàsàra valójàban nem nyitott embereknek.
Ki vagyok én, hogy vitatkozzak Jézussal, hiszen ugyanazt a csökönyös ellenkezést érzem Benned is sok témàban (pl. Elihu beszédei), és a Szenthàromsàg és az "egy Isten van, vagy több" témàban c.istvánnàl.
Jézus is elzàrkózott egy szint utàn a sajàt lakhelye térségében a jelek, csodàk megtételétől, mert nem làtta értelmét, hiszen kemény talajra hullottak ott a beszédei, nem voltak képesek megteremni a bennük igenis bennük lévő termésüket, hiszen csak egy sima, egykor köztük élt embert làttak a személyében.
Ezt a jelenséget làtom itt nap mint nap, emiatt adatik több jel a jelenben a részemről itt néhàny témàban (pl. Elihu tanítàsai), és egyàltalàn nem szàmít az, ha Te vagy màs azt gondolja, hogy ennek az az oka, mert kifogytam a szárba szökni képes magokból.
Itt vannak azok szépen a tarsolyomban, és tanítom is a környezetemben mindazokat ezekre is, akiket Isten rajtam keresztül képes tanítani. Azokat igen.
Marad persze még sok témànk, ne izgulj hàt, szépen helyére fogom tovàbbra is rakni olyan íràsaidat, amiket szükségesnek vélek helyrerakni, és egyet fogok érteni tovàbbra is Veled, amikben valóban egyetértünk (pl. a Szenthàromsàg témaköre).
"Emiatt én nem fogok Neked vàlaszokat írni Elihu beszédei kapcsàn... Jelenleg az Elihu felé és a felém tanúsított ellenséges hozzààllásod miatt nem vagy képes érdemben megérteni... Szépen kivetetem Isten Igéje segítségével a szàdból sorra azokat a màr megcàfolt beszédeket..."
Vámmentes, koma, ezt a vitakultúrában egy nagyon egyszerű kifejezéssel illetik: fehér zászló és teológiai kapituláció.
Nem az én "ellenséges hozzáállásom" miatt menekülsz el Elihu témájától. Azért menekülsz el, mert hetek óta képtelen vagy megválaszolni egyetlen, kőkemény bibliai tényt:
Isten feddhetetlennek nevezte Jóbot (Jób 1:8), Elihu pedig a gonoszok bűnével telinek (Jób 36:17).
Mivel az Ige romba döntötte az Elihu-dogmádat, és te magad is beismerted a 39616-ban, hogy Elihu sötétben tapogatózott
(nem ismerte a csapás igazi okát), most ráborítod a sakktáblát az asztalra, és duzzogva kivonulsz. Hívd, aminek akarod, de a fórum látja:
a megválaszolhatatlan kérdés elől megfutamodtál.
De mielőtt teljesen elszaladnál "átnézni az elmúlt 2 hónapot", tegyük helyre a legújabb, kétségbeesett csúsztatásodat:
Ne rángasd ide Jeremiást pajzsnak Elihu védelmében! Azzal fenyegetőzöl, hogy "kiveszed a számból a szavakat", mert ha Elihut okoskodó fiatalnak nevezem, akkor Jeremiást is annak kellene. Mekkora teológiai tévedés!
Én SOHASEM vetettem el Elihut pusztán a kora miatt! Isten nagyon is tud szólni fiatalokon keresztül. De zongorázni lehet a különbséget Jeremiás és Elihu között:
Jeremiás alázatos volt: "Ah, Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" (Jer 1:6)
Elihu egy arrogáns hólyag volt: "Mert bizonyára nem hazugság az én beszédem, tökéletes tudású ember áll előtted!" (Jób 36:4)
És ami a legfontosabb: Jeremiás beszédemegegyezett Isten akaratával. Elihu beszéde viszont (amikor Jóbot gonosz pártütőnek hazudta a 34:37-ben) frontálisan szembe ment Isten akaratával és ítéletével.
Elihut tehát nem a kora miatt nevezem emberi okoskodónak (Jakab 1:20), hanem a gőgje és a Bibliával ellentétes, Istent meghazudtoló vádaskodásai miatt!
Menekülj csak nyugodtan Elihu témájától, és fenyegetőzz az elmúlt 2 hónap "átnézésével". Várom szeretettel! Mert ha átnézed, csak azt fogod látni,
hogyan táncoltál vissza a saját állításaidból:
először Jób rettegése volt a "rés" és a jogalap, aztán az eredendő bűn, végül beismerted, hogy Elihu sem tudott semmit. Bármilyen hosszú elemzést is írsz majd nekem, az Atyaisten szavait (Jób 1:8 - feddhetetlen, és Jób 2:3 - ok nélkül, chinnam) nem fogod tudni felülírni.
1. A "Halott gyerekek = Megszűnt félelem" abszurditás (A legmorbidabb mondatod)
Egy olyat írtál, amitől szó szerint megáll az ütő egy jóérzésű keresztényben. Azt állítod, hogy Isten a Jób 2:3-ban azért látta ismét feddhetetlennek Jóbot, mert a gyermekei addigra meghaltak, és így "megszűnt a Jób 3,25-ben maga által is nyíltan elismert Istenfélelmen kívüli, emiatt bűnös rettegés szintű félelme" a bulik miatt.
Te komolyan azt a kegyetlen, beteg logikát adod Isten szájába, hogy: "Na, Jób végre megint bűntelen, mert kinyírták mind a tíz gyerekét, így legalább már nincs kiért aggódnia és rettegnie"?! Ez a modern prosperitás-teológia legalja.
2. Isten múlt idejű ítélete: "Rávettél"
És a kegyelemdöfés a Jób 2:3 elméletednek: Isten nem csak Jób pillanatnyi állapotáról beszél, hanem visszautal az első csapásra!
Ezt mondja a Sátánnak:
"Még mindig erősen áll... noha RÁVETTÉL (múlt idő!), hogy OK NÉLKÜL (chinnam) romlásba döntsem."
Isten az egész első csapássorozatot (beleértve a lakomát, a gyerekek halálát és Jób állítólagos rettegését) úgy könyveli el, hogy az OK NÉLKÜL (jogalap nélkül) történt! Ezt nem tudod kimagyarázni sem a bulikkal, sem az eredendő bűnnel.
"És bizony a Jób 2.3-ban elhangzó Jóbra vonatkozó pozitív isteni minősítés után kezdett el beszélni Jób... tudatlanságokkal teli beszédeket... Te leragadsz tehát újból a Jób 2.3-nál, holott az csak a kezdete az egésznek..."
1. Az időrendi öngyilkosságod (Beismerted, hogy a csapásoknak nem volt oka!)
Azt írod, hogy rendben, a Jób 2:3-ban Jób (pillanatnyilag) feddhetetlen volt, de utána (a 3. fejezettől) elkezdett beszélni, elvesztette a feddhetetlenségét,
és tudatlanságokat szólt.
Vámmentes, te egyáltalán ismered Jób könyvének a kronológiáját?!
A Sátán MIKOR pusztította el Jób vagyonát és gyermekeit? A Jób 1. fejezetében!
A Sátán MIKOR verte meg Jóbot fekélyekkel? A Jób 2. fejezet elején!
Jób beszéde, a panasza és a barátokkal való vitája (amire te azt mondod, hogy ott bukott el) mindezek UTÁN következett!
Ha te magad ismered el, hogy Jób a Jób 2:3-ban (a teljes pusztulás és a fekélyek után) még feddhetetlen volt Isten szemében, akkor feketén-fehéren beismerted: A CSAPÁSOK EGY FEDDHETETLEN EMBERT ÉRTEK!
Vagyis a csapásokat, a gyerekek halálát és a betegséget NEM Jób rettegése, NEM a bulik "friss bűnei" és NEM valami Jóbban lévő "rés" okozta,
hiszen Isten maga mondta ki a csapások után, hogy Jób feddhetetlen! Ezzel te magad semmisítetted meg Elihu (és a te) vádadat, miszerint Jób a bűnei "fizetségeként" kapta a nyomorúságot!
2. Isten kozmikus ítéletének leértékelése (Az 1. Kor 10:12 kiforgatása)
Hogy mentsd a menthetőt, megpróbálod Isten 1:8-as és 2:3-as ítéletét ("Nincs hozzá hasonló a földön") egy "pillanatnyi, billegő állapotra" degradálni Pál apostol 1Kor 10:12-es intésére hivatkozva ("Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék").
Hatalmas csúsztatás! Pál itt az elbizakodott, arrogáns embereknek ad lelkigondozói intést, hogy ne bízzák el magukat. Ezt ráhúzni Isten Jób 1:8-ban kimondott teremtői, bírói ítéletére teológiai vakság.
Amikor a Mindentudó Isten kijelenti a Mennyei Udvarban, hogy Jóbnak nincs párja a földön, az nem egy "ötperces állapot", amit egy kiszámíthatatlan széllökés felboríthat. Isten Jób mélyen gyökerező karakterét, integritását minősítette.
Isten nem játszik zsákbamacskát, hogy "most még tökéletes, de öt perc múlva Sátán, viheted". Isten pontosan tudta, hogy Jób karaktere kiállja a próbát – és ki is állta (1:22, 2:10).
3. A Jób 42:7 megcsonkítása
Azt állítod, hogy Isten a végén (42:7) csak azért igazolta Jóbot, mert Jób Isten személyéről beszélt igazat, de amúgy a többi beszéde rossz volt.
És miről beszélt Jób? Jób kerek perec azt állította, hogy a szenvedés nem mindig a bűn következménye, és hogy a barátok (és Elihu) retribúciós dogmája (bűn = csapás) hazugság! Isten ezt a teológiát igazolta! Isten azt mondta a barátoknak:
"Nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób." Jób igazsága éppen az volt, hogy Isten szuverén, és nem lehet Őt a "fizetség" (karma) emberi dobozába zárni, ahogy azt Elihu tette a 34. és 36. fejezetben.
4. A logikai körhinta (Vissza az eredendő bűnhöz)
És a posztod végén megint visszatáncolsz ahhoz a fals dogmához, hogy a Sátánnak "az eredendő bűnre hivatkozó jogalapja" volt.
Még egyszer, lassan, hogy megértsd: Ha a Sátánnak VOLT jogalapja (Ádám bűne)... Akkor az Atyaisten HAZUDOTT a Jób 2:3-ban, amikor azt mondta,
hogy a Sátán OK NÉLKÜL (chinnam - jogalap, ok, indok nélkül) rontotta meg Jóbot! Nem tudod a Sátán felé kreált jogalapodat úgy megtartani, hogy közben ne csinálj hazugot az Atyaistenből!
Összegzés: Elvesztetted a fonalat. Azzal, hogy elismerted Jób feddhetetlenségét a Jób 2:3-ban (a csapások után), te magad zártad ki, hogy a csapásokat Jób bűne okozta volna.
Innentől kezdve Elihu minden vádja (hogy Jób "úgy cselekedett", és azért kapja a "fizetséget") pont az, aminek lennie kell: egy okoskodó, a mennyei valóságot nem ismerő ember (Jakab 1:20 szerinti) puszta rágalmazása.
Érdekes végigkövetni a hozzászólásodat és a korábbi írásaidat arról, hogy az Ige mélységeinek megértése helyett hogyan hajszolod magad egy modern, dogmatikus eretnekségbe (a Word of Faith mozgalom "félelem-démonizálásába") Élihu téves teológiájának védelmében.
Amikor azt állítod, hogy Jób bűnösen rettegett egész nap a lakomák alatt (Jób 3:25), és ez a bűnös rettegés adott "jogalapot" a Sátánnak arra,
hogy az áldozatbemutatás (Jób 1:5) előtt lecsapjon, nem csupán az exegézis alapszabályait sérted meg, de magát az Atyaistent hazudtolod meg.
Vezessük le logikusan, miért tarthatatlan a pozíciód Isten Igéjének mérlegén, és világítsuk meg ezt a kérdést egy olyan krisztológiai párhuzammal, amely remélem, felnyitja a szemedet.
1. A "Chinnam" (ok nélkül) isteni pecsétje – A Sátánnak nem volt jogalapja!
Azzal érvelsz, hogy a Sátán a "buli" napján csapott le, mielőtt Jób a megszokott módon áldozattal fedezte volna el a friss bűnöket, és hogy Jób "rettegése" maga is egy olyan bűn volt, amely nyitva hagyta az ajtót a pusztítónak. Ezzel a teóriával csak egy hatalmas probléma van: Maga az Atyaisten.
A csapások után, a Jób 2:3-ban az Isten így szól a Sátánhoz:
"Még mindig ragaszkodik a feddhetetlenségéhez, bár rávettél, hogy OK NÉLKÜL romlásba döntsöm őt."
Az eredeti héber szó itt a chinnam. Jelentése: ok nélkül, jogalap nélkül, ingyen, céltalanul. A héber szöveg nem állítja azt a képtelenséget, hogy Istennek ugyan nem volt oka, de a Sátánnak azért "megvolt a jogalapja" a lakoma és a rettegés miatt. Nem!
Isten az egész mennyei udvar előtt, abszolút hatalmában deklarálja, hogy Jób megkínzása MINDEN JOGALAPOT NÉLKÜLÖZÖTT. Ha Jób rettegése "bűnös" lett volna, vagy ha az áldozat nélküli állapot jogalapot adott volna, akkor Isten hatalmasat hazudott volna a 2:3-ban.
Élihut és a saját dogmátokat védve odáig jutottatok, hogy hazugságot adtok az Isten szájába.
Jób 1:5 szerinti áldozatbemutatása pedig nem "bűnös paranoia" volt, hanem a hit cselekedete, egy szövetséghű pátriárka felelősségvállalása, amely miatt Isten rögvest feddhetetlennek nevezte őt. Te azt a cselekedetét minősíted bűnösnek, amiért Isten a menny előtt megdicsérte.
2. A "Gecsemáné-teszt": Jób és Jézus rettegésének párhuzama
Azzal, hogy Jób mély, trauma hatására kipattanó emberi panaszát (Jób 3:25 - "amitől rettegtem, utolért") bűnnek és hitetlenségnek minősíted,
egy borzalmas teológiai csapdába lépsz. Teszteljük le az elméletedet a megtestesült Igén, Jézus Krisztuson!
Gergely pápa a Moralia in Job című művében kristálytisztán kifejti: Jób Krisztus előképe (típusa). Mindketten feddhetetlenek voltak, és mindketten ártatlanul, ok nélkül szenvedtek Isten magasabb terve miatt.
Nézzük meg Jézust a Gecsemáné-kertben. Márk 14:33-34 így írja le:
"kezdett rettegni és gyötrődni. Majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig."
Lukács leírja a haláltusát (agóniát) és a véres verítéket. A Zsidókhoz írt levél 5:7 expliciten kimondja:
"aki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, HANGOS KIÁLTÁSSAL és KÖNNYEKKEL járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból."
Kérdezem tőled: Bűn volt Jézus rettegése? Amikor hangosan, könnyek között kiáltozott, és halálosan rettegett az előtte álló kíntól és az elhagyatottságtól, az a hitetlenség jele volt? Ajtót nyitott ezzel a Sátánnak? Ha a te logikádat alkalmazzuk – miszerint az extrém emberi félelem és a fenyegetettség megvallása önmagában hitetlenség –, akkor Jézus Krisztus bűnt követett el a Gecsemánéban.
Krisztus felvette az emberi természet tökéletlenségeit – a szomorúságot és a félelmet –, de ezen ösztönös, a fenyegetettségre adott érzelmi reakciók bűntelenek voltak. Jézus úgy rettegett az agóniában, hogy közben az Atya iránti istenfélelme (Zsid 5:7 - eulabeia) és alávetettsége töretlen maradt.
Összegzés
Jób pontosan ugyanezt élte át. Extrém agóniájában őszintén kimondta, hogy a legrosszabb emberi rémálma valósult meg. Ez pszichológiai tényközlés és mély emberi fájdalom, nem pedig "démoni ajtónyitó bűn". Jób rettegése éppúgy bűntelen emberi reakció volt az ártatlan szenvedésre, mint Jézus rettegése a Gecsemánéban.
Ideje befejezni Jób megvádolását, letenni az Élihu-féle kegyetlen és bibliaellenes okoskodást, és felismerni: Isten szuverenitása hatalmasabb annál, mintsem hogy a te olcsó, "ajtónyitogatós" teológiád keretei közé szoríthassuk. Javaslom, hogy a Jób-Jézus párhuzamon gondolkodj el, mert jelenlegi érveléseddel egyenesen a krisztológiai eretnekség felé menetelsz.
Záró Konklúziók
A szentírási szövegek felszínes, kortárs vallási mozgalmak (mint a Word of Faith) lencséjén keresztül történő olvasása mély hermeneutikai anomáliákhoz vezethet. Jób könyvének egzegézise nem szakítható el a krisztológiai beteljesedéstől.
A szenvedés, a gyász és az egzisztenciális fenyegetettség miatti rettegés – ahogyan azt a pachad és az agonia szavak mutatják – az emberi lét valóságai a bukott világban.
A félelem jelenléte a lélekben nem jelenti a hit hiányát, amennyiben az akarat és az értelem továbbra is az isteni gondviselésre támaszkodik. Jézus Krisztus bűntelenül rettegett a Gecsemáné-kertben, és éppen ez a bűntelen rettegés tette őt képessé arra, hogy együttérezzen a gyengékkel és a szenvedőkkel.
Jób rettegésének bűnként való stigmatizálása nemcsak exegétikailag hamis (mint azt a chinnam szó egyértelműen bizonyítja), hanem pasztorális szempontból is káros, mivel megfosztja a szenvedő hívőt a lamentáció bibliai jogától.
A valódi teológiai érettség nem a fájdalom és a félelem letagadásában rejlik, hanem annak felismerésében, hogy Isten a legnagyobb sötétség közepette is szuverén marad.
Jelenleg az Elihu felé és a felém tanúsított ellenséges hozzààllásod miatt nem vagy képes érdemben megérteni sem Elihu beszédeinek az Istentől ihletett voltàt, sem az ezen àllítàs mellett érvelők ezt igazolni képes egyetlen àllításàt sem, sem az enyéimet, sem màsokét.
Emiatt én nem fogok Neked vàlaszokat írni Elihu beszédei kapcsàn, hanem jelenleg szàmomra elegendő az, hogy a Jób könyvével önmagában àllóan foglalkozom, és Jób személyére fókuszàlok, lévén ez a könyv elsődlegesen Róla szól, igaz, csak elsődlegesen.
Àt fogom majd nézni e beszélgetés elmúlt 2 hónapnyi íràsait, és le fogom Veled vonatni sorra itt bebizonyítàsra került állítások kapcsàn tanulságokat.
Ilyen pl. az, hogy pl. Jeremiàs példàja (Jer. 1.6-9) és az azzal kapcsolatos Jób kijelentés (Jób 12.12-13.) többé nem nevezheted Elihut a fiatal kora miatt negatív kontextusban fiatalnak, és okoskodónak sem, mert akkor ezzel a sztem Elihunàl is fiatalabb Jeremiást is annak nevezed.
Szépen kivetetem Isten Igéje segítségével a szàdból sorra azokat a màr megcàfolt beszédeket Jób könyve, vagy épp Elihu személye kapcsàn, amelyek e vita eredményei lesznek emiatt.
Evidens, hogy feddhetetlen volt ismét Jób a Jób 2.3 kimondàsa pillanatàban, hiszen a gyermekei ekkorra màr halottak voltak, és emiatt ekkorra emiatt màr megszűnt a Jób 3,25-ben maga àltal is nyíltan elismert Istenfélelmen kívüli, emiatt bűnös rettegés szintű félelme, azaz az a bűne, ami a családi bulik napjain minduntalan előkerült addig.
Az a baj, hogy Te nem különítetted el a Jób 2.3-t a koràbbi Jóbra kimondott pozitív minősítést tartalmazó igehelyektől, holott teljesen màs volt ekkor màr a szitu az első csapàsok után, hiszen épp ezen csapások miatt szűnt meg automatikusan Jóbnak az a bűne, ami miatt a családi bulik napjain koràbban még feddhető volt.
Màs alapjaiban a szitu a Jób 2.3-ban, mint a Jób 1.1 vagy épp a Jób 1.8 idején, ezt észre kellett volna venned, de sajnos nem sikerült.
Tegyük fel a kezeket, Vámmentes! Hetekig és napokig oldalakat gépeltél tele arról, hogy a Sátán jogosultságot szerzett az eredendő bűn miatt, hogy Jób bűne a rettegés volt, hogy ez rés volt az életében, és hogy bizony volt elmaradt áldozat, mert a Sátán ravasz módon a buli napján, az áldozat bemutatása előtt csapott le a friss bűnökre.
------------------------------------------------
Nosza, tedd fel a kezedet Ilang-ilang, és fuss neki ismét az ebben az írásodban többszörösen is hivatkozott 39569-s írásom elolvasàsànak, amit a 39524-ben tett eme, teljességgel hamis kijelentésed miatt voltam kénytelen megírni:
"Nem volt semmi "friss bűn", nem volt "bűnös rettegés", nem volt "elmaradt áldozat"!"
A 39569-ben is tételesen bebizonyítottam pontokba szedve, hogy a Jób 1.13-19., a Jób 1.5 és a Jób 3.25 alapján igenis VOLT "friss bűn", VOLT "bűnös rettegés" és VOLT "elmaradt àldozat".
Na de ott írtam arról is bőséggel, hogy ezek együttesen a korábbi hasonló bulinapokhoz hasonlóan csupàn egy kis rést hoztak létre Jób és csalàdja életében, azaz egyàltalàn nem ezekre a "friss bűnökre" csapott le a Sàtàn, hanem az Ő csapásànak az oka az eredendő bűn alapján Istennel megkötött egyezség volt!
Na erről szól a 39569-s íràsom, meg arról, hogy càfolja ezt a 39524-ből idézett, most megvastagított hamis àllításaidat!
Mert akkor sem szabad letagadni Jób és családja nagyonis létező bűneit és az emiatti folyamatos áldozási kényszerüket, ha nem ezek a családi bulik utáni friss bűneik voltak a Sàtàn csapásainak az okai, hanem a Sàtànnak az Istennel az eredendő bűnön alapuló egyezsége.
Én sohasem írtam a Sàtàn brutàlis csapàsa okának ezeket a "friss bűnöket", de ettől még tilos ezeket letagadni, holott Te ezt tetted a 39524-ben!
Minden emberre vonatkozik Isten Igéje, s benne az, hogy pillanatnyi àllapot az, ha valaki "àll", azaz Isten szemében üdvösségre méltó, ezért ez nem jelenti azt, hogy az elbukàs itt leírt reàlis lehetősége alapjàn biztosan "elveszítetté" vàlik az, aki a jelenben, azaz pillanatnyilag "àll".
Tehàt amikor Jóbról, vagy a bűnök sorát a pusztai vàndorlàs soràn elkövető Izraelről azt mondja az Ige, hogy "nem talàltam hamissàgot, gonoszàgot" benne (4. Mózes 23.21.), akkor az arra az adott pillanatban való àllásra vonatkozik, de a következő pillanatra màr nem automatikus ez, biza még Jóbnàl sem, akàrmennyire sem vagy képes ezt elhinni!
Mert pl. a hamissàgot és gonoszsàgot fel nem mutató Izrael a Bàlàm làtogatàsa utáni fejezetben ismét képes volt gonoszsàgot, hamissàgot cselekedni, azaz a Sàtàn Moàb lànyain keresztül eredményesen kísértette meg ekkor az addig Isten szemében feddhetetlennek làtott Izraelt, és egyàltalàn nem garantált emiatt az sem, hogy Jób is àllt még a következő pillanatban egy-egy Istentől Őrà kimondott pozitív minősítés után!
A pillanatnyi àllapot az pillanatnyi àllapot, és az elbukàs lehetősége pedig csak lehetőség, és nem automatikus, hogy be fog következni az "elveszítetté" vàlt àllapot.
És bizony a Jób 2.3-ban elhangzó Jóbra vonatkozó pozitív isteni minősítés utàn kezdett el beszélni Jób, maga àltal is később elismerten (Jób 42.3.) tudatlansàgokkal teli beszédeket, és emiatt Isten is csak azt mondta ki Jóbról, hogy Jób az Ő isteni személyéről szólt csak igazàn (Jób 42.7.), azaz nem az összes beszéde volt igaz Isten szerint sem Jóbnak, és maga Jób szerint sem (Jób 42.3.), hanem csak az Istenről szólt beszédei.
Te leragadsz tehàt újból a Jób 2.3-nàl, holott az csak a kezdete az egésznek, az egyik csupàn pillanatnyi kiindulàsi szint, hiszen Istennek nem volt Jób életét valós oka a maga àltal szabott isteni törvényei alapjàn lerontania, hiszen Jób rendszeresen a bűnök eltörlése érdekében a szükséges àldozatokat töredelmes szívvel bemutató ember volt addig.
Istennek a Sàtán àltali, az eredendő bűnre hivatkozó jogalapon kívűl akkor keletkezett volna jogalapja Jóbbal szemben, ha Jób elhagyta volna a bűnök eltörléséhez szükséges àldozatoknak a bemutatàsàt, vagy azt nem töredelmes, bűnbánó szívvel tette volna meg.
Na ekkor lett volna az eredendő bűnön felül külön oka Istennek magànak megrontania Jób és családja életét, amit meg is tett sokakkal ezen az alapon az ószövetségben, mert a hosszútűrése nem automatikus senki felé sem.
Pont ez a lényege annak, hogy aki pillanatnyilag "àll" Isten szemében, annak is meg kell làtnia azt, hogy miként nem esik el akàr a következő pillanatban, Jóbnak is!
Akkor is, ha Te Jób pillanatnyi àllapotàt àllandósítod, holott az Ige egyetlen pillanatnyilag jó és igaz àllapotot sem àllandósít, s teszi ezt az embernek a Sàtàn folyamatos, szüntelen jelenlévő kísértései àltal minimum lehetőség szintjén sajnos folyamatos, szünet nélküli elbukási lehetősége miatt.
Na ezt adja elénk Pàl az 1. Kor, 12.10-ben reàlis, minden pillanatban lehetőség szintjén meglévő veszélyként.
És emiatt a pillanatnyi àllapot miatt mondta azt Jézus, hogy egy nap akàr 70 X 7-szer, azaz akàr 490-szer is elbukhat és ismét felàllhat az ember.
Isten a Jób 1:8-ban kerek perec kimondta: Jób a csapások előtt FEDDHETETLEN volt. Elihu a Jób 36:17-ben (és 34-ben) azt állítja: Jób a csapások előtt a GONOSZOK BŰNÉVEL volt tele.
KÉRDÉS: Melyikük mond igazat Jób múltjáról (a csapások előtti életéről)? Az Atyaisten, vagy Elihu?
Egy szóval sem állította Elihu z általad megjelölt íráshelyen azt, hogy Elihu a csapások előtt nem volt fedhetetlen.
Jób 36: 17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Hol állítja itt Elihu, hogy Jób az Isten általi fedhetetlené való nyilvánítása előtt tele volt ítélettel?
Nos ez az, hogy belehazudod a Szentírásba azt, ami ott nincs.
Elihu ezt azért mondta, mert Jób valóban az Isten kezdte okolni, tehát tele volt ítélettel.
De azt egy szóval se állította Elihu, hogy Jób már a megbróbáltatása előtt gonosz volt.
A másik íráshely sem tartalmaz ilyen kijelentést Jóbról.
A Jób 34. fejezetében sem állított Elihu olyat, hogy Jób már a megpróbáltatása előtt tele lett volna a gonoszok bűnével.
Mindkét esetben megváltoztattad az eredeti szöveget, átköltve Elihu szavait.
Bemásolom a Jób 34. fejezetéből azt, Elihu Jób akkor elhangzott beszédével és nem a múltban tett kijelentéseiben kifogásolt:
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. 6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! 7 Melyik ember olyan, mint Jób, aki issza a csúfolást, mint a vizet. 8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! 9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. 10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! 11 Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és mindenki az ő útja szerint találja meg, amit keres. 12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! 34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, aki reám hallgat: 35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. 36 Oh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, amiért úgy felel, mint az álnok emberek! 37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
Ez minden, amit Elihu Jóbbal kapcsolatban kifogásol. Egy szóval nem állítja, hogy Jób már a megpróbáltatása előtt gonoszbolt, sőt azt sem állította, hogy az alatt gonosszá vált volna.
A kijelentésből ,amikor azt állította Elihu, hogy Jób vétkét gonoszsággal tetézi, egyértelmű, hogy
nem a csapások előtti vétkeire utal,hanem azokra, amit tudtalanságában egymás utáni beszédében
fokozott az előbbi kijelentéseihez képest.
Kezdetben csak azt állította, hogy az Isten igaztalanul sújtja szenvedéssel.
Ezek után már azt hangsúlyozza, hogy semmi haszna az embernek abból,ha igaz, mert azt Isten nem
tekint az ember igazságára. Ezt követően azt állatja, hoyg Isten az ellensége lett,majd perelni akart az Istennel. Nos ezeket a kijelentéseket okkal nevezte Elihu gonoszságnak a Jób részéről.
Ezek miatt mondta maga Jób is a következőket az Istennek:
Jób 42: 6 Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
Elihu bölcs feddésének a következtében Jób bűnbánatot tartott, még mielőtt az Úr meglátogatta volna szeméylesen.
Nos ezért nem cáfolta Jób Elihu egyetlen szavának igazát se, de Jób Istene sem szólalt meg Elihu beszédével szemben.
Elihu megszólalása Jóbra nézve hasznosnak bizonyult. Hozzájárult ahhoz, hogy Jób bűnbánatot tartson, a tudatlanságában elhangzott megfontolatlan beszéde miatt,
így megőrizte a korábbi fedhetlenségét.
A Kérdés mi lett volna akkor, ha Elihu nem figyelmezteti Jóbot ,hogy vétkezett?
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI BÁLVÁNYSZERVEZETÜKTŐL,ÉS BÁLVÁNYISTENÜKTŐL ÉS MEGISMERNI AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT É ANNAK KHRISZTOSZÁT,AZ EMBER JÉZUST!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
"2.Jób bűnének (rettegésének) letagadása: Most azt mondod, nem Jóbnak vagy a gyerekeinek az elkövetett bűne volt az ok/jogalap. De mit írtál a 39569-ben? Ezt:
"Jóbnak tehát a saját rettegése volt a bűne (Jób 3.25), a gyerekeinek a bulijaikon elkövetett bűneik..."
És mit írtál a 39586-ban? Ezt:
"...az eredendő bűnön kívül a rettegő szintű félelme volt még bűnként az a RÉS az életében, amire Ő maga is rájött (Jób 3.25-26.)"
3. A Sátán jogalapjának letagadása: És mit írtál az eredendő bűnről a 39566-ban? Ezt:
"Pont az ember ama bűnesete óta minden emberre a férfi magja által elható eredendő bűn az, ami miatt a Sátán MEGSZEREZTE AZT A JOGOSULTSÁGOT, hogy bemehessen Isten elé, és kikérhesse..."
------------------------------------------------
Te még mindig ennyire nem érted a mondandómat?
Nem Jób vagy a gyerekei nagyonis meglévő kisebb szintű (Istenfélelmen kívüli, emiatt bűnös rettegése Jóbnak, és a gyerekei bulizàs alatti egyes vétkes, bűnös beszédei) bűnei voltak a Sàtàn brutàlis mértékű csapàsainak az oka, hanem
1. a Jóbban is meglévő eredendő bűn, mint jogalap a Sàtànnak bàrmely igaz ember megpróbàlàsàra, megsanyargatàsàra,
2. és ezen felül még az, hogy Jób és a csalàdja a Sàtàn àltal uralt Földön élt, emiatt az eredendő bűnnel nem rendelkező Jézust is joga volt megkísértenie, de nem volt joga pl. az ekkor a mennyben élőket megkísérteni, sem Énokot, sem az angyalokat, mert Ők nem a Sàtàn àltal uralt területén éltek ekkor a vilàgmindenségnek, hanem az Isten àltal uralt mennyben.
Én erről írok kezdettől, ideje lenne màr megértened!
Kikutattam Jób és csalàdjai egyéni bűneit is helyetted is, de azt is, hogy nem ezek voltak a jogalapjai a Sàtàn csapàsainak.
Te igyekszel ezt a kettőt keverni, és tagadni is azt, hogy volt Jóbnak és csalàdjànak bűne ekkoriban. Mert biza volt, Jób Istenfélelmen kívüli, emiatt màr bűnös rettegése, a csalàdi bulikon esetleg Istennel szemben elkövetett "gonosz gondolatai" a gyerekeinek (Jób. 1.5), de nem ezek voltak a jogalapok a Sàtàn csapàsàra.
A Sàtàn akàr a buli utàn, azaz Jóbnak az újabb a buli éjjelén elkövetett bűnökért megtenni ekkor szükséges àldozata és a gyerekei ezàltal való megszentelése (Jób 1.5.) pillanatàban is lecsaphatott volna, hiszen nem a Jób és a csalàdja valójàban nem nagy súlyú bűnei szolgàltattàk neki a jogalapot a cselekvésre, hanem az Istennel az eredendő bűn, mint bàrmely ember megsanyargatásàhoz elegendő jogalap és az ezen alap alapjàn megkötött egyezsége volt az ok.
A Sàtàn tehàt akàr ezt is megtehette volna, akàr a buli màsnapjàn àldozàssal és töredelmes szívvel ismét megszentelt Jóbbal és csalàdjàval szemben akàr ott, az àldozàs utàn, ebben az ismét a jóbi csalàd egészére vonatkozó megszentelt, ismét teljesen tökéletesnek làtszó pillanatban is cselekedhetett volna, mert az eredendő bűn és az Istennel kötött egyezség miatt erre Neki a Földön, azaz a fennhatósàga alatt joga volt.
Épp ez az egész történetnek a lényege, ezt értsd meg, az, hogy Isten nem tartozik megvédeni a legigazabb embert sem ama bűneset óta, akár a legszentebb, legigazabb àllapotàban sem, mert ama bűneset óta Isten egy embernek sem tartozik, még a bűnt soha el nem követő Fiànak, Jézusnak sem tartozott megmentéssel akkor, amikor a bűn ràkerült a személyére. Akkor sem, és Neki sem.
Isten nem adósa az embernek ama bűneset óta.
A Sàtàn nem a màsnapot vàlasztotta, hanem a bulinak valóban nem jelentős súlyú, koràbban is Jób és csalàdja àltal másnap màr megbánt bűnökkel terhelt napjàt, de nem amiatt tette ezt a Sàtán, mert ezek a bűnök lettek volna az Ő cselekvésének a jogalapjai, hiszen a jogalapja az eredendő bűn alapjàn Istennel megkötött egyezsége volt.
De Te igyekszel egy az egyben letagadni mind Jóbnak az ilyen bulik napjàn az Istenfélelmen felül elkövetett rettegés szintű, emiatt bűnös szintű félelmét, és a gyerekeinek az ezeken a bulikon Jób àltal a Jób 1.5-ben és Bildàd àltal is ez alapjàn a jóbi Jób.1.5-ben tett kijelentés alapjàn a Jób 8.4-ben kimondott bűneit, mert azt hiszed, hogy ha ezt sikeresen letagadod (holott az Ige nagyonis elénk adja bűnökként), akkor majd sikeresen eltudod hitetni azt itt, hogy Jóbnak és a gyerekeinek itt ekkoriban nem voltak bűnei, és emiatt Elihu és a többiek feleslegesen kutattàk azt, hogy milyen bűnei voltak, lehettek Jóbnak és családjànak, amelyek kellő jogalapot teremtettek arra, hogy kikerüljön Isten védett voltàból Jób és csalàdja.
Azzal sem szàmolsz kellően, hogy ekkor még màs volt az ismeret az eredendő bűnről, ekkor még nem fogalmazta meg Dàvidon keresztül a Szent Szellem azt, hogy az ember vétekben fogantatik meg (51. Zsoltàr 7.), és emiatt bűnben melengettetik màr az anyjàban is, nem voltak még ekkor Isten àltal az ádàmi eredendő bűnről közvetlen kijelentések adva a Szent Szellem àltal Jézuson, vagy épp az apostolokon keresztül.
Ahogyan írtam màr ma is Neked Pàl alapjàn, rész szerint való volt az ismeret mindig, még akàr a prófétàk àltal is, és Isten, aki az összképet làtta, tudta, még Ő sem közölte a csapàsok valódi okait az Őt hallókkal az 5 fejezetnyi beszédében!
Isten csak közvetve tért ki ekkor a hallgatóinak az eredendő bűn súlyàra, az előtte szólók is csak közvetve beszéltek erről, magukban érezve azt, hogy nincsen arànyban a Jób és csalàdja néhàny kisebb súlyú, valóban felkutatható bűne a csapàsok súlyàval.
Elihu az, aki felhozta a beszélgetést arra a szintre, hogy az emberek ràjöjjenek arra, hogy itt minden arról szól, hogy Isten Mindenható, és ezt kell alapnak tekinteni akkor is, ha voltak Jóbéknak bűneik, és a beszélgetés soràn lettek esetleg újabb bűnei Jóbnak nem igaz beszédek kimondàsa miatt!
Te sajnos rendszeresen egy-egy igét önmagàban àllóan vizsgàlsz, és így igyekszel következtetéseket levonni, holott ez nem adja meg a helyes összképet.
Látom alábbhagyott a buzgóság, amit én teljességgel megértek.
EGW röl azt irtad :
"Ő leírta a könyveiben, hogy szerinte Elihu egy gőgös, okoskodó és rosszindulatú ember volt, akinek nem volt igaza."- Esetleg megadnád pontosan hol irta ezt?
Vámmentes is nagyon kiváncsian várja nem csak én. Esetleg még azt gondolhatja hogy a szellemi látásod hamis, vagy egyenesen a magad feje után irkálsz ilyen kitalált hazugságokat, és szellemi látásként hirdeted.
Isten saját maga jelenti ki, hogy Jób feddhetetlensége NEM MÚLT EL a tragédia napján! Nem volt pillanatnyi!"
------------------------------------
Ezt azután mondotta az Úr Sátánnak, miután elvette Jób javait.
Jób 2:2 És monda az Úr a sátánnak: Honnét jössz? És felele a sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. 3 Monda pedig az Úr a sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. 4 És felele a sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent amije van, odaad az ember az életéért. 5 Azért bocsásd ki csak a Te kezedet, és Verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől szembe téged? 6 Monda pedig az Úr a sátánnak: Ímé, kezedbe van ő, csak életét kíméld. 7 És kiméne a sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig.
Nos amikor az Úr ezt a kijelentést tette, akkor Jób még mindig fedhetetlen volt.
De ezután következett Jób szenvedése, lelke gyötrelme,minek hatására Jób a tudatlansága következtében az Urat kezdte el okolni nyomorúsága miatt.Sőt azt is hangoztatni kezdte, hogy az Istene Isten ellensége lett neki, majd perelni akart az Istennel.
Ezek miatt figyelmeztette Őt Elihu. Jób egy szóval nem mentegetőzött Elihu vádjait illetően, hanem alázattal elfogadta az intést, aminek az lett az eredménye, hogy mielőtt az Úr megjelent a helyszínen,
Jób már megbánta ezeket a vétkeket, az Úr pedig megbocsátotta neki.
Te úgy próbáltad beállítani, mintha az Úr a Jób 2:3ban feljegyezett kijelentése az Úrnak nem az első csapások után, hanem a második után hangzottak volna el. A valóság azonban az, kijelnetése az Urnak Jób fedhetetlenségét igazoló kijelentése, még a testi szenvedése előtti állapotára vonatkoztak.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI BÁLVÁNYSZERVEZETÜKTŐL,ÉS BÁLVÁNYISTENÜKTŐL ÉS MEGISMERNI AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT É ANNAK KHRISZTOSZÁT,AZ EMBER JÉZUST!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
