> Az alternatív hetedik részek tekintélyes hányada arra épül, hogy kiderül Harrynek irtózatosan nagy varázsereje van
Vagy: Dumbledore végrendeletileg ráhagyja a titkos varázskönyveit, amikből üdvöske azután olyan, de olyan varázslatokat tanul, hogy csak na... lehetőleg egy-két hét vagy hónap alatt persze...
Az alternatív hetedik részek tekintélyes hányada arra épül, hogy kiderül Harrynek irtózatosan nagy varázsereje van (ehhez jön még, hogy sokszor a származása kapcsán is van valami kis kavar), de annak valljuk be csekély volt a valószínűsége, hogy a hivatalos befejezésben is valami ilyesmi történik. Én nem is vártam effélét. (Bár azt a nyamvadt nonverbális varázslást igazán megtanulhatta volna, ráért. És elvileg néha-néha jól jön…) Ami engem zavart (és különböző fórumokat olvasgatva, nem voltam vele egyedül) az ereklyék belekeverése a történetbe. De így bizonyos távolságból átgondolva, ha az ember nem tulajdont neki a valóságosnál nagyobb jelentőséget (a könyvben épphogy tulajdonítottak, és ez félrevezető), akkor teljesen rendben vannak. Hogy mi (szerintem) a valóságos jelentőség? Pálca: elintézi, hogy amolyan a „történelem ismétli önmagát” módon Voldemortot megint a saját visszapattanó átka ölje meg. Miért alakulhat így? Mert gőgös, egyes dolgokban szűklátókörű stb. Plusz nyereségként Harry is tiszta marad. Kő? Valahogy meg kellett oldani egy Harry-Lily-James találkozást, és ha már a pálcát így felértékeltük, ne maradjon szegény magányosan, kell egy másik különleges mágikus tárgy. Hát íme. Köpeny? A három úgyis a mesék legnépszerűbb száma, ráadásul a köpeny által misztifikálható Harry alakja. (Nem tudni mióta, de talán automatikusan feltételezzük, hogy a kezdet kezdetétől – vagyis konkrétan Ignotus Pevereltől számítva – apáról fiúra száll, tehát Harry vérvonala az alapítók előttre, egy különleges hatalmú, legendás családig vezethető vissza. (És van egy egészen halvány kapocs Voldemorttal is, akinek a családjában meg a Peverel-gyűrű öröklődik.)
Az összetett személyiség kicsit nehezen hihetőek, főleg, mivel a legfőbb cél az olvasó megtévesztése, pl. Piton a szíve mélyén egy szemét alak, aki eljátsza, hogy egy szemét alak, de csak azért, hogy ne tudjuk meg, hogy igazából a jó oldalnak dolgozik.
Meg pont azért szerethető, mert emberi és realisztikus. Az, hogy nem gyerekkönyv, először nem a horror, hanem az összetett személyiségek miatt fogalmazódott meg bennem. (Konkrétan 3. könyv, Piton = szemét állat, de nem rossz ember :) Ezt egy tízéves nem biztos, hogy felfogja)
Talán megismétlem: ez a mese a morálról szól, nem a varázserőről: HP nem azért példakép, mert jó nagyokat tud varázsolni, hanem mert képes az önfeláldozásra és a megbocsátásra.
Igen lehet, hogy beleláttam olyat ami nem is volt, de akkor egyszerűen nem tudtam mást látni, hisz többen is kijelentették, hogy nagy tetteket láthatunk tőle, én meg mire számítottam? Hogy majd biztos milyen erős lesz és okos. Nem mondom hogy nem is volt az egyáltalán, de lehetett volna kicsit jobb is. Azt sem lett volna jó tényleg ha ő a legnagyobb meg legjobb. És tény, hogy láthattunk tőle nagy tetteket, de az mint mondtam nem csak az ő nagy tettei.
SVK-miatt azért voltam kicsit letörve, mert az inferiusoknál is minden más eszébe jutott csak a tűz nem pedig tanult is róla és Dumbledor is emlékeztette. Tény hogy pánikolt is de ha már bemegyek egy olyan helyre ami tele van hullával és közlik velem mit tegyek nem felejtem el hanem azt hajtogatom, hogy van megoldás és meg tudom oldani ha kikelnek a vízből.
Jah és tényleg capitulátus, bocsi, nem tom miért stuporra gondoltam :(
Belátom, hogy lehet már az elején valahogy máshogy láttam a regényt, és nem úgy kellett volna néznem, ahogy tettem. És remélem senki nem érti félre, mert attól függetlenül szerettem is a regényt... És egy ilyen világ felépítése önmagában tiszteletre méltó fantáziára utal
No, akkor a topic alaptémájához visszatérve én is beírom a véleményemet.
Érzésem szerint Rowling az első, aki végre szakított a kelta regék - és ezen keresztül Tolkien - hagyományaira épülő ún. "Középfölde" fantasyvilággal, és nem egy "térben és időben sohasem volt" helyszínre teszi a cselekményt, hanem ide, a mai világunkba. Ahol van autó, tévé, sok minden, és varázslók is, csak épp elbújtak.
Olyanokat állítasz, amiket Rowling sehol sem ír le. Pl:
Úgy kezdődött az egész regény, hogy Harry Potter hatalmas varázsló, hiszen megölte a Sötét Nagyurat. Nem. Arról volt szó végig, hogy megtámadta őt, aztán valami történt, amitől eltűnt. Hogy pontosan mitől, senmki sem tudta.
Dumbledor is nagyra tartja Ez így van, de nem a varázserejét, hanem az emberi kvalitásait.
majdnem annyira a barátai érdeme is mint az övé... Ez pl. igaz, Harry is állandóan ezt hajtogatja, csak nem hisznek neki
Na és persze nem Stuporral, hanem Capitulatusszal győz a végén, de ez mellékes.
Szájjártatás? Fölényeskedés? Mert még a halálos összecsapás előtt is megpróbálta megértetni Voldemorttal, amit soha nem értett meg?
Harry egyébként egy dologban igenis messze kimagaslik mindenki közül (ezt még Hermione is elismeri, sőt, Te magad is), mégpedig a sötét varázslatok kivédésében, nem véletlenül lett a Roxfort elvégzése nélkül is az aurorok parancsnoka.
Amiket leírtál én nagyon is elismerem és megértettem, tény hogy nem csak az erő számít és hogy meghalt volna mindenkiért az is nagyon becsületes. Ettől függetlenül nekem lapos volt Harry varázsteljesítménye.
Tökéletesen megragadtad a lényeget: Harry nem varázs-, hanem morális erőben emelkedett messze Voldemort fölé. Próbáld meg ebből az aspektusból elolvasni újra azt a részt, ahol elindul az erdőbe, hogy meghaljon, vagy azt, ahol választania kell, hogy az ereklyéket keresi-e, vagy a horcruxokat (Dobby halála után), vagy azt, ahol megbocsát Dumbledore-nak (sőt, még ő vigasztalja!)... sőt, a végén még Pitonnak is meg tudott bocsátani.
Sziasztok! Kicsit későn írok ide az tény, de nem rég fejeztem be a könyvek olvasását. És ahogy átolvastam a hozzászólásokat nekem is kedvem támadt pár dolgot megosztani veletek, aztán lehet megköveztek érte.
Le kell szögeznem, hogy szeretem nagyon a HP-t, de sajnos nekem egy kicsit csalódás volt az utolsó pár könyv egy-két szempontból. Leírom először, hogy mik fogtak meg nagyon: az események, és a harcok, a 6-ban a hockruxok története is tetszett, majd a 7-ben a vadászás is. Az, hogy az író felépítette a világot tényleg nagyon érthető és követhető volt. Amiben csalódtam az maga Harry... Nem a jellemében és viselkedésében, általában Harry tetteivel értettem egyet, még azzal is, amikor az 5-ben Sirius megmentésére sietett, hisz ő ellenőrizte a helyzetet, az más kérdés, hogy Szipor is genya volt... Piton meg tényleg nem szolgált rá a bizalomra... Na ez lényegtelen. Amiben csalódtam az maga a képességei. Úgy kezdődött az egész regény, hogy Harry Potter hatalmas varázsló, hiszen megölte a Sötét Nagyurat, akit senki nem nevez nevén és egy kegyetlen gonosz, nagy hatalmú varázsló. Ez a kis 1éves Harry pedig legyőzte... Bekerül a varázsvilágba, és szépen lassan világossá válik, hogy Harry Potter semmilyen különleges képességgel, és nagy hatalommal nem bír, annak ellenére, hogy mindenki azt hajtogatja, ő milyen nagy és különleges, még Dumbledor is nagyra tartja. Szépen lassan kezdtem pofára esni, mikor rájöttem, hogy Voldemort legyőzése az anyja érdeme, az hogy minden évben valami hőstettet visz végbe majdnem annyira a barátai érdeme is mint az övé... És persze sok más mellékszereplőé is. Egy-két utalás arra, hogy Harry esetleg valamivel, jobb mint a többiek a 3. évében megtanult patronus, és az Imperius legyőzése. Talán az 5. évben a DS-szakkört is ide vehetném és akkor már 3ra emelkedik a száma. A 4.évben a tusa, ahol valójában megértem, hogy Harry fiatal volt hozzá, de még egy olyan módszert sem sikerült találnia könyvekből, amivel a víz alatt tudna lélegezni!!! Ha a többi próbában nem is jeleskedik mert olyan varázslatok kellenek hozzá, amit még nem tanult, legalább ezt sikeresen véghez vihette volna... Az 5.évben az okklumencia szintén kudarc, és enyhe hajlandóságot nem mutatott arra, hogy haladna, oké Piton számlájára lehet írni, meg arra hogy meg sem akarta tanulni, de legalább mutathatta volna a jelét, hogy mehetne neki ha akarná. 6. évben a néma varázslás sem megy neki, Hermionenak persze igen, de tulajdonképpen ki is a főhős?? Nagyon sokszor úgy éreztem Harmione nélkül Harry meg az egész bagázs már rég nem élne. Sokkal többször kamatoztatta a tudását mint Harry és Ron együttvéve. A további eseményekben is mind mind csapat munka folyik, Harry valódi érdeme édeskevés. Az utolsó könyvben a vadászaton a minisztériumban még be is buktatja magukat a forrófejűsége miatt. És a végső csatában mivel győz? Egy egyszerű Stuporral... Semmi harc, csak szájjártatás meg fölényeskedés és végül egy stupor. Elismerem Harry nem tudna halálos átokkal ölni, és a stupor tényét is elfogadnám ha előtte mondjuk lett volna némi átokdobálás. Lehet én vagyok kicsit más beállítottságú de elviseltem volna, ha Harry tényleg megfelel a hírének és néha azért tesz olyan dolgokat, ami mutatja, hogy nagy varázsló. ha már arról van szó, hogy Voldemort az évszázad legerősebb varázslója aki fél Dumbledortól mert nagyjából egy szinten állnak, logikus lett volna, hogy Harry is elindul ezen a szinten valamikor, ha már neki kell legyőznie... Ezért van az, hogy nekem pár alternatív befejezés jobban tetszett, mint az eredeti vége. És ezt vállalom is. Rowling munkáját és fantáziáját tisztelem és becsülöm, de csalódtam sajnos.
Én múlt hétvégén olvastam ki. Maga a történet nagyon tetszett, de az epilógus szerintem sem kellett volna. Sokkal jobban örültek volna az olvasók, ha ilyen nyálasra sikeredett helyett mongjuk tárgyilagosabban leírta volna, hogy mi lett a szereplőkkel a háború után ( pl.George Weasley továbbvitte-e az üzletet egyedül, mi lett Harryből-egyedül azt tudjuk meg róla, hogy elvette Ginnyt és született 3 gyerekük-hogyan alakult Teddy Lupin sorsa, stb.stb.). Egyébként a történet jó...a forditás, főleg a vége felé elég gyengére sikeredett-a hivatalos nyilván jobb lesz majd-, de olvasható volt. ( Nekem úgy tűnt, mintha két ember fordította volna). Folyamatosan eszembe jutottak bizonyos kifejezések, pl.: apartheid, holocaust, diktatúra, minden amivel mi "muglik" is folyamatosan küzdünk. Nyilvánvalóan erre akarta Rowling felhívni a figyelmet....Mindezek ellenére sajnálom, hogy vége van!
Nem hiszem, hogy akkoriban, amikor az elsőt írta, attól félt volna, hogy valaki lenyúlja az epilógust. Inkább akkor tehette a széfbe (és persze a sajátjába), amikor nagyon felkapott lett.
Én is így voltam vele.Láttam az első részt, tetszett is, aztán megvettem a könyveket. Az ismerőseim figyelmeztettek, hogy nem fogom tudni végigolvasni, ők ugyanis nem tudtak vele megbirkózni. Nem így történt, nekem nagyon tetszett. Sok részlete nincs is benne a filmben. Aktívan használtam az olvasáshoz a függeléket is, abból még sok minden kiderül.
Nem olvastam korábban a könyvet (LotR). Aztán elmentem a gyerekekkel megnézni a filmet, és nem értettem, hogy mi tetszett nekik rajta. Ezért aztán elolvastam a könyvet. És azóta ki sem kerül a kezemből.
Lehet, hogy nem tudta pontosan, mi lesz a hetedik kötetben, de a legvégét egészen biztosan tudta már előre. (Nekem is vannak a fejemben ötletek történetekhez és sokminden homályos még bennük, de a vége mindegyiknek megvan már :-)). Nekem nem volt bajom a hetedik kötettel. Semmi olyasmi, ami miatt évekig kellett volna halogatni a megjelentetését. King már ellőtte azt a poént, Rowling maximum csak idézhette volna őt. :-)
Azért az nem lehet véletlen, hogy sokan a befejező részt a Dark Tower utolsó (hetedik) részéhez hasonlítják, de Kingben legalább volt annyi becsület, hogy a következőket írta:
It was all about reaching the Tower, you see—mine as well as Roland's—and that has finally been accomplished. You may not like what Roland found at the top, but that's a different matter entirely.
And don't write me any angry letters about it, either, because I won't answer them. There's nothing left to say on the subject. I wasn't exactly crazy about the ending, either, if you want to know the truth, but it's the right ending. The only ending, in fact. You have to remember that I don't make these things up, not exactly; I only write down what I see.
Abban igazad van, hogy úgy lenne kerek a világ, ha az adott univerzum teremtője tudná a lehető legjobb befejezést megírni, de fájdalom ez az esetek nagy részében nem így van. Kifáradnak az ötletek, elkopnak a témák stb., de jön valaki, egy külső szemlélő, aki nem tett ennyi évet bele és éppen ezért tud friss szemléletet hozni. Ezért is utaltam arra egy másik topicban, hogy megértem, ha JKR-nek már teljesen elege volt a HP világából, és ki szeretett volna lépni belőle, de mondhatta volna azt is, hogy várjatok 1-2-3 évet, mert ez a változat nem az igazi. Nagyon sokan vártunk volna ennyit.
ott a lényeg: a fejedben már megvolt a történet, még ha a részletek nem is. ha nem lett volna valami alap, amit le tudsz hívni a memóriádból, szvsz nem lett volna ilyen teljes az érthetőség. :-))) kb. úgy működik, mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete: a legtöbb embernek fejből nem megy, de ha már tanulta, öt perc alatt "be tudja üzemelni"' az emléket, és tudja használni. megtanulni viszont nem lehet ennyi idő alatt :-)
OFF Én 18 évesen olvastam először a Gyűrűk Urát és 31 évesen láttam filmen a Gyűrű Szövetségét. Mielőtt beültünk volna a moziba, a szereplők közül csak a hobbitokra, Gandalfra és Gollamra emlékeztem jól, Aragorn, Legolas, Boromir, Gimli esetében már összefolyt, melyik melyik is volt. A történetből csak legelejére és a legvégére emlékeztem, pedig annak idején nem csak olvastam a regénysorozatot, de irodalom fakultáción beszéltünk is róla pár órán keresztül. A film számomra teljesen érthető volt. Két szereplő volt csak, akiket kevertem egy ideig: Trufa és Pippin. ON
Off2 Én csak az első részt láttam, de, bevallom, voltak pillanatok, amikor nem tudtam megkülönböztetni Gandalfot Szarumántól, illetve Aragornt Boromirtól... ciki, nemde?
szvsz a LOTR filmek is hardcore rajongókank készültek, sztem képtelenség belőlük megérteni, miről szól a történet és ki kicsoda. a filmekből önmagában kb. annyi derül ki, hogy hosszan föl-le masíroznak az orkok, és néha átlovagol a képernyőn egy ember és/vagy egy többé-kevésbé emberszerű valami :-)))
A fanfic csak érdekesség szempontjából jó, attól még senki nem vitatja el JKR érdemeit, mégiscsak az övé a történet.
A Trimágus Tusán elért eredényére egyáltalán nem büszke Harry, az aranyakat valóban az ikreknek adta, akik ebből alapozták meg a jövőjüket ( ja, és Ron kapott egy tisztességes dísztalárt is..).
A kihagyott fontos részletekre visszatérve: a Tekergők Térképe valóban fontos lett volna. Aki csak a filmet látta, fogalma sincs róla, miért nézett Lupin olyan furcsán arra a darab papírra, és miért hitte el rögtön, amit az mutatott. Ha meg minden részletet hűen adoptálnak, lehetne részenként 6 órás film..Volt így pl.a Gyűrűk Uránál is. Ezt a könyvet nagyságrendekkel kevesebb ember olvasta, mint a Harry Pottert. Monjduk a filmet nagyon ügyesen megcsinálták, a könyvet nem olvasóknak is abszolút folyamatos és nézhető, de ha tudnák, mennyi minden kimaradt abból! ( ez egy másik topic témája lehetne).
